Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-28 / 50. szám
6 PLSÍ llfctti zMírlap 1970. FEBRUÄR 28.. SZOMBAT DEBRECEN NDK-s faluközpont tervezése A debreceni Tervező Vállalat szakemberei elsősorban a Debreceni Házgyár elemeiből építendő új lakóépületek terveit készítik. Az idei munkák egyik érdekes feladata a mintegy 90 millió forint költséggel megépítendő debreceni kultúrpalota terve lesz. Ezenkívül elkészítik a város általános rendezési tervét és kijelölik a távfűtés új nyomvonalait. A debreceniek dolgozzák ki a kisvárdai négyszázágyas kórház építési, továbbá a zalaegerszegi kórház rekonstrukciós tervét. Ezenkívül szellemi exportként a Német Demokratikus Köztársaság részére is dolgoznak. Az erfurti számító- központ tervei nagy elismerést kaptak, újabban pedig faluközpontot terveznek NDK megrendelésre. Óvod astatiszfi ka Statisztika készült a gyermekintézményekről. Eszerint a felszabadulás óta az idén a legmagasabb a létszám az óvodákban. Az ország 3385 óvodájában 213 115 kisgyermekről az óvodáskorúak 54,3 százalékáról gondoskodnak. A múlt esztendőben a helyek száma 6 ezerrel, az óvodákba iáró gyerekeké viszont tízezerrel emelkedett. Annak ellenére, hogy 68 új intézményt adtak át rendeltetésének, még mindig sok óvoda zsúfolt. A gyermekvédelmi intézményekről készült statisztika szerint az állatni gondozott gyerekek száma 35 396. 1969-ben csaknem hétezer gyermeket vettek állami gondozásba, többségüket intézetben helyezték el a tanácsi szervek, 32 százalékuk került nevelőszülőkhöz. Az ország 125 nevelőotthonának 14 045 lakója van, 90,5 százalékuk állami gondozott. h vásárváros tavaszi programja A HUNGEXPO-nál elkészült a vásárváros tavaszi programja. Villányi napsugár- palackban Palackba zárják a villány- siklósi történjél mi borvidék tüzes, fűszeres borait Hazánk egyetlen szubmedi- terrán tája ez, ahol az országos átlagmennyiséget magasan felülmúló napfény és meleg különleges ízeket, színeket „varázsol” az italokba. Az itt termett borok mindeddig nem kaptak rangjukhoz méltó elismerést, nem váltak olyan népszerűvé a hazai és a külföldi fogyasztók körében, mint például az egri vagy badacsonyi borok. Palackozás hiányában ugyanis ezek a borok ritkán kerültek eredeti állapotban forgalomba, úgyszólván csak a termőhelyen kóstolhattak az emberek igazi villányi vöröset és siklósi fehéret. A történelmi borvidék a Villány-siklósi Állami Gazdaság — modern, nagyteljesítményű palackozó üzemet rendezett be. Így a saját termésű borait saját palackjaiban, saját címkéjével hozza forgalomba. 1970-ben kereken egymillió palackot töltenek meg a borvidék zamatos — Oportó és Caibarnet franc, olasz rizling és hárslevelű — boraival. A BNV területét először április 1-én tarjáit ki az érdeklődők előtt, ekkor nyitják meg a 42-es pavilonban az április 12-ig tartó lengyel bútorkiállítást. A lengyel Paged Vállalat konyha- és szobabútorokat, fémgarnitúrákat állít ki a 680 négyzetméteres területen. A szezonnyitót április 7-én a szovjet műszeripari kállítás követi. Április 17-től 24-ig 30 belföldi és ugyanennyi külföldi cég nagyszabású kiállítására kerül sor a vásárvárosban. A mező- gazdaságban használt műanyagokat a Chemolimpex és a HUNGEXPO közös rendezésében tárják az érdeklődők elé- Erre a kiállításra már meg is érkeztek az első külföldi szállítmányok; a műanyag öntözőcsövek. Melyek a Balaton legősibb lakói? Tótörténeti tanácskozás Tihanyban A jelen megértése magába foglalja letűnt állapotok ismeretét — hangsúlyozták csü- legnagyobb .^szőlősgazdája” — törtökön Tihanyban azon a tuDEXION-SALGÓ perforált szerkezeti elemeket árusító üzletünket megnyitottuk Budapest VII., Landler Jenő u. 26, sz. alatt. Telefon; 428-073. Nyitva: hétköznap: 8.30-tól 16.30 óráig, szombaton: 8.30-tól 13.30 óráig. A perforált szerkezeti elemek SOKOLDALÚAN ÉS GAZDASAGOSAN FELHASZNÁLHATOK garázsok, hétvégi házak építéséhez, raktári állványok, anyagmozgató berendezések, munkapadok sokféle variációban történő összeállításához. Kérjen katalógust, vegye igénybe ingyenes szaktanácsadásunkat! Köziileteket is kiszolgálunk. Fővárosi Vas- és Edénybolt Vállalat IPARI TANULÓNAK FELVESZÜNK általános iskolát végzett fiatalokat a következő szakmákba: épületlakatos, ács-allványozó, épületasztalos, fapadlózó- és műanyagburkoló, központifűtés-szerelő, építőipari gépszerelő, épületburkoló (hideg), műkőkészítő, vasbetonszerelő (2 éves), vízszigetelő, bádogos, hőszigetelő, kőműves, üvegező. Akiknek vidéken állandó lakásuk van, azoknak tanulóotthoni elhelyezést nyújtunk. Jelentkezés személyesen vagy Írásban a PEST MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALATIVAL Budapest XXI., (Csepel), Kiss János altábornagy u. 19-21. dományos eszmecserén, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Kutatóintézete szervezett a paleoliirmo- lógiával, azaz tótörténettel foglalkozó szakemberek részére Ez a tanácskozás a maga nemében első hazánkban, hiszen a tudományág nemzetközi viszonylatban is alig pár esztendős múltra tekint vissza. Üttörői között szovjet és észak- amerikai kutatók mellett — ott vannak a tihanyi szakemberek is. Ennek elismeréseként dr. Sebestyén Olgát, a Nemzetközi Limnológiai társaság alelnö- kévé választották. A csütörtökön megnyílt tanácskozás 14 előadásában az eddigi eredményekről számolnak ba neves szakemberek, köztük dr. Rónai András professzor, a Magyar Földtani Intézet osztályvezetője, dr. Kret- zói Miklós, a Debreceni Tudományegyetem professzora és dr. Zólyomi Bálint akadémikus. A Magyar Tudományos Akadémia lehetőséget adott arra is, hogy az eszmecserén részt vegyenek fiatal kezdő szakemberek, tehetséges egyetemi hallgatók is. A tanácskozás alkalmából dr. Sebestyén Olga nyilatkozott, hogy milyen eredményeket ért el a hazai paleolimno- lógiai kutatás, s mely újdonságokkal gazdagította a tudományt? — A tótörténeti kutatások kormeghatározási módszere a pollen statisztálva — hangzott a válasz. Ennek az a lényege, hogy az iszaprétegekben lerakodott virágporból állapítják meg a rétegek korát, s ezáltal az ebben előforduló állati maradványok kora is megítélhető. Az eddigi vizsgálatok alapján többek között megállapítottuk, hogy melyek a Balaton legősibb lakói. Az apró termetű rákok, a jégkorszaktól kezdve napjainkig honosak. Múltjuk 8 ezer éves a magyar tengerben. Találtunk olyan édesvízű szi- vacsmaradványolcat, az iszap- rétegekben, amelyek az őslakók közé tartoznak, de ma már alig fordulnak elő. A jégkorszakban honos telepes zöld algák eltűntek, s csak mint a szibériai és más északi tavak lakói ismeretesek, összegezve: — Az eddigi paleolimnológiai kutatások már nagy vonalakban vázolják a Balaton kialakulásának történetét, a részletek feltárása még a kutatókra vár, hasonlóképpen a többi hazai tavaink múltjának elemzése is — mondta befejezésül dr. Sebestyén Olga. — Autószerelői szakoktatónak készülő hét arab vendég két hétig tanulmányozta a Csepel Autógyárban a munkamódszereket. IDEGES PACIENS Zsoldos rajza A z utcán emberek mennek. Be-benéznek a nagy ablakokon. Fene a dolgukat — gondolják a bentülőkről —, de ráérnek. A kávét megitta, sört töltött. Kinézett az ablakon. A megállóban sokan várták a buszt. Itt mindig sokan várják. Tizenegy. Ezzel a busszal kell jönnie. Perceken belül itt lesz. És akkor? Akkor mondani kell valamit. Nem rögtön, nem azonnal, de a kávé után. Az első cigaretta után. A közömbös szavak után. Tegnap, tegnapelőtt, napok, hetek óta ezt próbálgatta. Feküdt az ágyon, nézte a meny- nyezetet, a rádió gombját csavargatva zenét halászott az éterben, s közben szavakat ízlelt. Vége. Ez túl egyszerű, semmitmondó, közönséges. Három év után nem lehet azt mondani egy nőnek, hogy: vége. És semmi többet. Egy nőnek, akit szeretett az ember. Múlt időben. Miért nem szereti most is? Sokat adna érte, ha tudná. Elmúlt. Kihunyt. Kihunyt? Nem, ez sem jó. Színpadias. Nevetséges. Kihunyt Ugyan. Szavak serege özönlik ki a szájon, ha megszerezni kell valakit. És, ha elküldeni? Miért kínos azt mondani: menj el? Mert úgy érzi az ember, hogy lekötelezett mindazért, amit kapott? Hiszen adott is! .Kellett, hogy adjon! Esztendőket másként nem lehet elviselni. Napokat, heteket igen. Éveket? Nem megy. Olyanoknál nem megy, akik figyelnek a másikra. Űk figyeltek. Talán ez volt a baj. Mindig a másikra figyeltek, s magukra soha. Vagy csak nagyon ritkán. A szerelem önzés. Mondják. Ezek szerint nett» lettek volna szerelmesek? Butaság. Egymásba szédültek, úgy érezték, hogy megszűnt köröttük a világ, nem léteznek mások, csak ők. Sajátos részegség. Kábítószer. Törvényszerű hát, hogy el kell jönnie a kijózanodásnak. A kesernyés szájíznek. A reggelnek. Amikor a kócos "haj tűnik szembe, á rendetlenül szétdobált ruhák, a gyűrt ágynemű. Tizenegy tizenöt. Jönnie kell busznak. Odalát a megállóhoz. Ha nem jönne? Semmit sem oldana meg. Jönne holnap vagy azután. A táviratot még tegnap délben kihozták. Időben küldte el. „Szerdán, tizenegy-tizenötös busszal, várjál, Katalin.” Beállt a busz. Oldalán vastag foltokat festett feketévé a sár, elfedte a táblát, melyen az útirány helységnevei álltak. Reggel azt mondta a rádió, hogy a távolsági járatok sokat késnek; ez a busz nem késett. Tizenegy tizenötkor kell a város főterére érkeznie, s tizenegy tizenhatkor itt volt. A vezető nem látszik innét, öreg vagy fiatal? Leszállók. Bőröndök, szürke férfi télikabátok, színes nőik. Kendők, kucsmák, kalapok. Karcsú alak, ha lehunyja a szemét., akkor is látja. Egy embert nem lehet kitörölni az emlékezetünkből. Egy embert, akit öleltünk, akinek a szemébe néztünk, akinek a szájára hajoltunk. Akivel ettünk, tapsoltunk a színházban, televíziót néztünk, könyvekről beszélgettünk, veszekedtünk és kibékültünk. Nyílt az ajtó, s Katalin szinte körül sem nézett, úgy indult az asztal felé. Hiszen miért ne a törzshelyen várná? Annál az asztalnál, ahonnét annyiszor leste türelmetlenül, mikor érkezik meg a busz? Türelmetlenül? Lehet, hogy ilyen is volt? Miért kételkedik az ember tegnapi önmagában, miért akarja megmásítani azt, ami megtörtént, tehát megmásíthatatlan? — Szervusz — mondja Katalin és ő, egyszerre. Állnak. Katalin a száját nyújtja, a járandóság pusziért, amiről nem mondott le soha, bárhol voltak. Lesegítette a kabátot, s közben azt kérdi: — Volt helyed? Katalin tréfásan a fejét csóválja, mintha haragudna a kérdésért. Hiszen tudhatja. Katalin időben kimegy a buszhoz, kétszáz kilométert csak kényelmesen szabad megtenni. — Egy öreg úr ült mellettem, csapta a szelet — mondja Katalin —, ha meggondolom, egész szórakoztató volt. Úristen, hát ez a lány nem vesz észre semmit? Nem érzi meg, hogv itt már csak temetni lehet, mert mindegy, hogy ki a győztes és ki a vesztes, már csak halottak vannak a csatamezőn? Jön a pincér, a jó öreg Béla bácsi. Mosolyog. Magától mondja: — A mérnök úrnak még egy üveg sör, a kisasz- szonynak kávé, szendvics, narancsital, fél konyak ugye’ Mosolyog. Az isten áldja meg, miért mosolyog? Mert évek óta ez a kialakult rend? Hát mindenki azt hiszi, hogy ami egyszer volt, az már örök, az már nem változik soMONDJ EGY MESÉT hasem? — Igen — mondja Béla bácsinak, s az öreg mosolyogva elsiet. Büszke arra, hogy így fejben tartja a vendégek megszokott rendeléseit. Kisváros? Az is. Meg? Az öreg pincér igyekezete. Aki abban élte le az életét, hogy örülni lásson másokat. Ezeknél a márván.vlapú asztaloknál apák és fiúk váltották egymást. Anyák és lányok, bakíisok, akikből testes családanyák lettek, s nyurga fiúk, akik évek múltán nyögve rogytak le a székre, s egyre több ételre mondták azt, hogy nem lehet, nem ehetem, nem engedi az orvos, tudja Béla... S Béla tudta. Valamikor „hé, fiú” volt. Akik így szólították, már a temetőben fekszenek. Hosszú évek óta Béla bácsi, mindenkinek. Nekik is. Katalint nagyon szerette az öreg. Ha itt voltak, azt sem tudta, miként kedveskedjen. Ez friss, ez finom, ez nagyon ízlene a kisasszonynak... Időnként csak állt az asztal mellett, pici zavarral az arcán, mintha kérdezni akarna valamit, de nem kérdezett soha, semmit sem. Csak azt, hogy kérnek-e valamit még, s hogy ízlett-e a szendvics, a rántott szelet, a rácponty, a sertésborda, puha volt-e a rizsköret? Katalin ujjai között forgatta a cigarettát. Percek óta. Zavartan kapott az öngyújtó után. — Bocsáss meg — mondta — nem vettem észre. Mint egy taknyos, olyan vágyók. Mint, aki tegnap még orgonát lopott, csillagokat nézett, s ma attól retteg, hogy a lány sírni kezd. bepanaszolja a mamának... Rossz a lelkiismerete? Béla bácsi letette a tálcát az asztalra, elrendezte kéz alá, ahogy kellett: a konyakot elsőnek, utána a kávét, majd a szendvicseket. Ez is Katalin furcsa szokása volt, hogy előbb itta meg a kávét, s csak azután evett. Az öreg megjegyezte ezt is, s már harmadszorra így rakta fel az asztalra, amit kihozott. Katalin megitta a konyakot, lehunyta a szemét, mint akit megborzongtat az ital, fújt egyet — mennyire szerette ezeket az apró grimaszokat! valamikor —, s letette a poharat. — Beszédes vagy — mondta, de nem szemrehányó hangsúllyal. — Ne haragudj — hadarj gyorsan, összefüggően, né tarts szüneteket, mondj valami mesét, mindegy, hogy mit, csak beszélj, beszélj —, eléggé befogtak a gyárban, azzal van tele a fejem. Tudod, azok a kísérletek a... Megállt. Minek ez a színház? Hát nem pi- szokság? Itt ül a lány, aki három évet vele töltött az életéből, aki soha, egyetlen szóval nem kérdezte, elveszel-e. aki szép volt. okos. kedves, aki... Egy rossz szót nem tud Katalinra mondani. Ez fegyverei le. Ha lenne valami, abba belekapaszkodhatna, ügyet csinálhatna belőle, de így? A lány a kávét issza. A pohár fölött ránéz. A szeme más, mint amikor ideért, mint öt perce, amikor Béla bácsi elrendezte a poharakat, mint egy perce, amikor a konyakos- poharat letette. Más. Megérezte? Megértette? Ordítani kellene. Mindegy, hogy mit. Mint amikor a kutya vonít. Vagy csak nagyon csöndesen annyit mondani: eddig mi voltunk, mostantól meg te és én leszünk. Miért az! a legnehezebb kimondani, ami igaz? Miért bízik abban az ember, hogy nem kell megszólalnia, mert a másik megérzi úgyis, mit akar mondani? Miért menekülünk attól, aminek okozói magunk vagyunk? Miért nem merjük szembesíteni mai magunkat tegnapunkkal? Altatás, hogy az is más ember volt, s ez a mai is más. Kibúvó. Sőt: hazugság. — Tudod Katalin, arra gondoltam, hogy .. . Cigarettáért nyúlt. Ez is néhány másodperc. — ... hogy — folytatta Katalin tovább, mintha ő kezdte volna el a mondatot — majd csak észreveszem, amit kell. s nem kényszerülsz kitalálni egy mesét, két gyerekről. akik kézenfogva mentek az erdőn, mert az erdő sötét volt, sűrű. s ők féltek, ám, amikor kiértek az erdőből, már nem kellett fogniuk egymás kezét... Nem mert a lányra nézni. Csak érezte, hogy Katalin mosolyog. Nem megbocsátón, nem leereszkedve Hanem, mint akitől nem vehetnek el semmit sem. Mészáros Ottó
