Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-27 / 49. szám

A P E S'; -.Mr E GYE I H i R)L XII. ÉVFOLYAM. 49. SZÄM 1970. FEBRUAR 27.. PÉNTEK Nehéz esztendő Legjobban a sápi Petőfit sújtotta tavaly az aszály Vegyszerrel irtják a gyomot Az elmúlt évvel lezárult a tápiósápi Petőfi Tsz első évti­zede, s ha mérsékelten is, de tovább gazdagította a szövet­kezet tagságát. Tavaly először a gabonát, és 150 holdról a ku­koricát, saját kombájnokkal takarították be. Sajnos, az aszály a járás szövetkezetei közül a tá- piósápit sújtotta a legjob­ban, főleg a gabonát és a szőlőt. 40 vagonnal keve­sebb gabonájuk termett, mint 1968-ban, szőlőjük pedig 5 vagonnal, s így több mint másfél millió forinttól elestek. A termelt növények közül TANÁCSÜLÉS lesz ma, délután 3 órai kez­dettel Tápiósülyben. Megtár­gyalják a termelőszövetkezet eredményeit, a község tavalyi fejlődését és az idei költség- vetési tervet. Tápiósápon a végrehajtó bizottság ülése­zik, ugyancsak 3 órai kezdet­tel. Itt jelentés hangzik el a népszámlálás végrehajtásáról. csak a kukorica és a burgonya hozott a tervezett fölött. Tavaly kezdték el Tápiósá­pon vegyszerrel irtani a gyo­mot, 150 hold kukoricáról és az egész burgonyaíterületről. Az eredménnyel olyannyira elégedettek, hogy elhatározták, az idén tovább növelik a terü­letet és megkísérlik a szőlőben is a vegyszeres gyomirtást. Nem találták meg számítá­sukat a kertészetben, értékesí­tési nehézségeik voltak, ezért a termelést itt csökkentik, összeszámolva a növényter­mesztés egymillióval jövedel­mezett kevesebbet. minit amennyire számítottak. Rengeteg gondjuk volt — és van — az állattenyész­téssel is. Éppen ezért örül­ni lehet annak, hogy itt nem fizettek rá, sőt, még — jelképes — jövedelmük is volt belőle. 39 ezer fo­rint. Legkifizetődőbbnek a juhászat mutatkozik. 428 darab juh.uk van. Tavaly 4 ezer 200 liter juhtejet, közel 30 mázsa gyap­jút és több mint 500 bárányt aditak el. A juhállományt az idén tovább akarják növelni. 198 szarvasmarhájuk, s ebből 80 tehenük van. Nagy tervük a tehénállomány tbc-mentesíté- se, s ehhez a két-három éves munkához, jó alapról indul­nak: 115 üszőjük már tbc- mentes. A legtöbb gondot a sertéste­nyésztés okozza. Rosszak, kor­szerűtlenek az ólak, a fiazía- tók, magas a sertéshús előállí­tási költsége is. Nagy gond, hogyan lehetne kisebb költ­séggel gazdálkodni. Mindez bizonyítja: nem volt könnyű az el­múlt év. A nehézségek el­lenére a tsz tiszta vagyona az előző évhez képest 900 ezer forinttal nőtt. Beruházásira saját erőből 830 ezer forintot fordítottak. 3 millió 200 ezer forintot fizet­tek ki év közben munkabérre, 170 ezerrel többet, minit 1968- ban. Az egy dolgozóra eső ré­szesedés 12 ezer 378 forint voltt, egy munkanap 68 forintot ért. A tsz zárszámadáskor 15 szá­zalék nyereségrészesedést fize­tett a tagoknak. Mj. „Szeretettel meghívjuk a felszabadulásunk 25. évfordulójá­nak tiszteletére rendezett műkedvelő művészeti csoportok fesz­tiváljára a monori járási művelődési otthonban.” A gimnazisták irodalmi színpada. Elmentünk, és végigtapsol­tuk ezt a fesztivált. Nemcsak azért üdvözöltük örömmel, mert ez az első alkalom, ahol együtt léptek fel a hagyo­mánnyal — sőt: aranyérmek­kel! — rendelkező és az újon­nan alakult fiatal, de mégis remekelő együttesek. Azért is, mert titokban már dédelget­tük a gondolatot: ezt a bemu­IVflo iff as Várok az autóbusz-meg­állóban. Sűrűn esik a hó, alig látni öt-hat méterre. Ráadásul ködös is az idő. Egy hangosan vitázó, be­szélgető csoport jön, majd megáll a sarkon. Ismerem őket, nyolcadikosok. A diák­jaim. Nem vesznek észre. Az új tanárnőről és a ké- miaóráról beszélgetnek. Szinte elviselhetetlen már a lelkes zsivaj, éppen készü­lök figyelmeztetni őket, de az egyik megelőz: „Az ut­cán vagyunk és nem az is­kolában. Illetlenség ennyire ordítozni. Így nem lehet egymás szavát érteni.. Ismerős a hang, az egyik nem éppen „angyali” tanít­ványomé. Hogy mondta? „Az utcán vagyunk, nem az iskolában.. (pesti) Folytatásos történetek a nyitott szekrény aj tokról tatkozó fesztivált még sok má­sik Itöveii talán. Elsőnek a monori József At­tila Gimnázium aranyérmes irodalmi színpada lépett szín­re a Szalay Katalin tanárnő által összeállított „Monor i 1959.” című műsorral. Monor Í történelme elevenedett meg. Idézetek — költőktől, kis diá­koktól, részletek iskolai dolgo­zatokból, megrázó és naiv val- . lomások. „... szeretem Mo- nort, itt születtem. Jó lenne sokat utazni, de csak úgy, hogy visszajönnék mindig.” — Egy Hétezer a fiókban Aranykereszt briliánsokkal A múlt héten hirdetett íté- j letet a Monori Járásbíróság az ! 1969. július 16-tól előzetes le- j tartóztatásban levő két tolvaj: j Kupái Margit elsőrendű, vala­mint Rafael Borbála másod­rendű vádlott, maglódi lako­sok bűnügyében. KIK A FŐSZEREPLŐK? A 21 éves Kupái Margit (Maglód, Engels körút 72.) kö­zös háztartásban él Rafael Já­nossal. Három kiskorú gyer­meke közül a legkisebb az elő­zetes letartóztatás ideje alatt született. Kupái Margit rend­YETŐMAGBŐSÉG A GAZDABOLTBAN Ahol megszorul a napfény, ott már érezzük erejét, mele­gét. Túl vagyunk már február derekán, ilyenkor pedig már búcsúzni kezd a tél. A kam­rák pókhálós sarkaiból elő­kerülnek a rozsdásodó ásók. hogy porhanyóvá váljanak a ház körüli kertek, mert a ko­rai vetés mindig korai ter­mést hoz. S ki az, aki nem szeretné a korai termést, a borsót, salá­tát és egyéb zöldségfélét ebéd formájában az asztalon látni? Kérdés azonban: van-e ele­gendő vetőmag? Amikor feltesszük a kérdést Gyarmati Bálintnak, a Mo­nori Gazdabolt ' nagy szaktu­dású vezetőjének, már rakia is elénk a magokkal teli. szí­nes tasakokat. Cukorzöldség — olvasom az egyiken. — Ez a legkedveltebb faj­ta. — hangzik a jótanács. — Magam is ezt vetek. Sárgaré­pából az aranysárgát ajánlom, a tompa végű fajta mellett, bő termést ad a hengeralakú fakker is. Borsóból nagy a vá­laszték, korai és nagy hüvelyű később fejlődő fajták is van­nak. Paprikából a cecei és a bogyiszlói fajtákat ajánlom. Valóban ezek a legkedvel­, tebbek. Megtudom még, hogy 1 a legjobb karalábé a bécsi i kék, a céklából pedig a sö- ! tétvörös húsú bíborgömb. A kelkáposzták királya a vertus, a káposzták közül pedig az ameger viszi el a pálmát. S aki paradicsomot is ültet, a kecskeméti fajták közül vá­lasszon. Akkor jól jár. K. S. szeresen járta Maglód és a | környék falvait, élelmet és ru­hát kéregetett, miközben meg- ' figyelte a lakások bejáratait, | valamint azt, hogy hol tartják j a pénzt. 1965-bsn mint fiatal- I korú bírói megrovást kapott lopásért, 1967-ben a Pest vi­déki Bíróság mint fiatalkorút négyrendbeli lopásért három hónap felfüggesztett szabad­ságvesztésre ítélte. Mivel a legutóbbi bűncselekményeit a próbaidő alatit követte el, ezért a bíróság a szabadságvesztés utólagos végrehajtását is el­rendelte. A 23 éves másodrendű vád­lott, Rafael Borbála (Maglód, Ady utca 68.) Jakab Lászlóval él együtt és két kiskorú gyer­meke van. Ö is kéregetni járt, valamint rongyot, tollat kere­sett megvételre, miközben „te­repszemlét” tartott, gyakran együtt járt „üzleti útjain” Ku­pái Margittal, így bűncselek­ményeik egy részét együtt kö­vettéli el. ö is volt már bün­tetve: 1967-ben lopás miatt, mint társtettest négyszáz fo­rintra ítélte a bíróság. A KÖNNYEN TÁRULÓ AJTÓK Kupái Margit 1967 júniusá­ban Maglódon bement F. J.­Postafiók 51. Miért nincs patron Ecseren? Egy kéréssel fordulunk a Szerkesztőséghez, melyben szives segítségüket kérjük. Ecseren mindössze egy bolt­ban, a Maglód és Vidéke ÁFÉSZ 3. számú vegyesboltjá­ban árulnak szifonhoz való patront. Illetve... A múlt év utolsó három hónapjában nem lehetett kapni, az ünnepekre hoztak, gyorsan elfogyott. Az idén azonban még ez ideig hiába jártunk be a boltba nap mint nap, a boltvezető nem tudott egyebet mondani mint azt, hogy „majd holnap .. Mi, akik nyugdíjasok vagyunk — s nem bejárók —, nem me­hetünk be patronért Budapest­re. Nem értjük, miért hiány­cikk ez Ecseren, hisz szerte az országban már nem az, s nem az a környező községekben sem, mint halljuk. Még egy kérdésünk lenne: Ecseren há­rom vegyesbolt van, miért csak egyben, a 3-as számúban árulnak? Jó lenne legalább még egyben kapni, felesleges fáradságtól kímélne meg min­ket az ÁFÉSZ. Szentesi János nyugdíjas postaműszaki ellenőr, Ecser, Kálvária u. 10. néhoz — Rafael Borbála köz­ben kint az utcán figyelt. F.­ék lakása nyitva volt (a házi­asszony — néhány órára — a szomszédba ment át!), így Ku­pái Margit zavartalanul kive­hetett a konyhaszekrény fiók­jából 7 ezer forintot. Társával elsietett, majd a búzatáblában megosztoztak a zsákmányon. Kupái Margit gyakran járt L. P.-hoz Gyömrőre, élelmet és ruhát kéregetni. 1968 feb­ruárjában megint elment hoz­zá. L.-né és a gyéreitek a nyárikonyhában voltak, de az előszoba ajtaját nyitva hagy­ták. A tolvaj így minden aka­dály nélkül, bejutott a szobába és a le nem zárt ruhásszek­rényben, egy női kézitáskában 4 ezer 820 forintot talált. To­vább keresgélt és a rekamié felhajtás részében még további kétezer ötszáz forintos zsák­mányra tett szert. L.-né csak akkor vette észre, hogy eltűnt a pénz, amikor vásárolni akart menni. HÚSVÉTI KALÁCS - TÍZEZERÉRT Az ecseri H. J.-nét is ismer­te Kupái Margit, élelmet és ruhát kapott tőle, gyakran. 1968 áprilisában ismét meglá­togatta. Amikor a „vendég” távozott, H.-né nem zárta be az utcai kiskaput, csak spárgá­val kötötte be, és hátrament a kertbe dolgozni. Kupái Margit vísszaosont a szobába, a szek­rényben, a ruhák között, 10 ezer forintot talált. Ám mire a konyhába ért, visszajött a kertből H.-né. Arra gyanakodott, hogy a fiatalasszony a ruháit dézs­málta meg,. ezért kibontatta vele a batyuját és kiürítette a kosarát. Nem talált a ruhái közül egyet sem — pénzre nem is gondolt —, ezért való­sággal bocsánatot kért a tol­vajtól és megígérte neki, hogy húsvétra süt neki valamit. A tolvaj azonban húsvétkor nem jelentkezett a kalácsért. Ez gyanús volt H.-nénak. Bekuk­kantott a szekrényébe, és csak akkor vette észre, hogy a 10 ezer forintjának lába kelt. Fogarasi Olga (Folytatjuk.) mel figyeltük özet — ezúttal részvevői voltunk a történe­lemnek mindannyian. Az első taps a gimnazistákat köszöntötte, utánuk a nyáregy­házi általános iskolások népi- tánc-csoportja következett Üdvözölhettük a bemutatón az üllőiek irodalmi színpadát is. A felszabadulás évforduló­jára összeállított emlékezésük érdekes volt, kár, hogy a gim­nazisták műsorához sokban ha­sonlított, és kár, hogy furcsa hanghatást okozott a rosszul beállított magnó. A gombai népi láncosokról csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatunk. Első be­mutatkozásukról is hírt ad­tunk, azóta sokat fejlődött az együttes, s most az Erdélyi La­jos által koro gráf ált gombai lakodalmas méltán aratott tar« vihart. Eredeti gombai ha­gyományok alapján állították össze a táncot. A legénybúcsú jelenet remekül sikerült, Fe­hér Imre és Teleki János nem­csak jó táncosok, jó előadók is, Szenyán Tibor szólótáncát is csak dicsérhetjük. A lányok bátortalanabbak voltak, az ap­róbb hibákat azonban ellen­súlyozta a keszkenőjáték, ahol valamennyi táncos a legtöbbet adta. A befejezés — a kulcsos kalács tánc — talán a legsike­rültebb volt. őszintén remél­jük, hogy a gombai hagyomá­nyok felelevenítőd nem állnak meg ezen a ponton, s még sok­szor köszönhetjük meg tapssal, újrázással a fiatal tehetséges táncasok szereplését. A fesztiválon bemutatkozott a vecsési vegyeskórus és a Jókai irodalmi színpad is, utóbbiak a tőlük már ismert „A térképen nem található” A gombai lakodalmas két szólótáncosa: Lehota Magdi és Szenyán Tibor. Péterffy felvételei általános iskolás mondja a magnószalagról, aztán Gál Já­nos, a községi pártbizottság titkára, Kupecz Ferenc, a köz­ségi tanács elnökének szavai tervekről, villamosításról, új utakról... Részletek a Monor és Vidéke november 7-i szá­mából: „Ma este színházba megyünk”, „KlSZ-vezetőség- választások”, ügyeletes or­vos ... Községünk élete, éle­tünk. Igazi volt a varázslat, nem nézőiként, kritikus szem­című dráma egyik részletét mutatták be. A műkedvelő művészeti cso­portok fesztiválja — bátran summázhatjuk így — élmény volt, hiszen a monori 'közönség nincs túlságosain elkényeztet­ve, ritka az ilyen bemutató. Várjuk nagyobb számú kö­zönség megjelenését ilyen al­kalmakkor — és várjuk a leg­közelebbi alkalmat is! (koblencz) s 11 P ü o II R II T Elment a fél csapat Pilis sok tehetséges játé­kost adott már magasabb osz­tályú labdarúgócsapatoknak. Hogy csak néhány nevet em­lítsünk: Csernai, Toldi, Ho- lánszky, Kuszenda — mind Pilisen bontogatták szárnyai­kat. Ez a folyamat az idén sem állt meg. Kresják. Czop- kó, Kerepeszki és Kollár a Ceglédi Vasutashoz. Máté (aki egyébként Ceglédről járt át Pilisre) a Ceglédi MEDOSZ- hoz igazolt. Almást és Perjést bevonult katonának. Érzékenyek tehát a veszte­ségek. Vigasztaló azonban az, Tamás és Gajdos leszerelt, Polgár J. és Csetneki egyéves kihagyás után ismét csatasor­ba áll, és Gyöngyössy, aki hosszabb ideje nem játszott, elkezdett edzeni. A csapat a hónap eleje óta készül a bajnokságra. Hetente három edzést tartanak az if­júságiak volt edzője, Halápi Károly iiányításával. Az edző a csapat összeállításánál az említetteken kívül számít míg Malikra, Petyánra, Rózsásrc. Földvárszkyra, és még néhány fiatalra. Csikós várhatóan is­mét a csatársorban kap he­lyet, Földvárszky a kapusje­lölt. A tavaszi, egvidényes ba;- nokságban egy jól összeková­csolt csapat kialakítása a cél, az „igazi” bajnokságban azon­ban mindenképpen az élme­zőnyben szeretnének majd végezni. M A I M ti SOR MOZIK Monor: Bolondok hajója. Pilis: Felrobbantott pokol. I t Hilka élmény, színvonalas olőtnlás Beszámoló az öntevékeny művészeti csoportok járási fesztiváljáról

Next

/
Thumbnails
Contents