Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-27 / 49. szám

6 ma I »I fei. '&tMap 1970. FEBRUAR 27., PÉNTEK Sst*SBßlsjt>s ns időjúrús. Csökken a zöldség-gyümölcs felhozatal A szeszélyes időjárás miatt február vége felé csodaként a zöldség-gyümölcs piacok' fel­hozatala, a tsz-áradák és a szövetkezeti kereskedelem boltjai azonban megfelelő áru­készlettel rendelkeztek, és ki tudják elégíteni az igényeket. ■A termelői piacokon elegendő sárgarépát, gyökeret, kelká­posztát, zellert és téli almát ■ kínáltak a vásárlóknak. A burgonya és a káposztafé­lék ára február eleje óta nem sokat változott. A zöldségféle és a téli alma a tartós kíná­lat miatt valamivel olcsóbb lett. Az üvegházi zöMségárukbói a szeszélyes időjárás miatt nincs mindig elegendő; ezért a piaci árak valamivel emelked­tek. A paradicsomot 48—68, az üvegházi sóskát 64—80, a pa­rajt 42—48 forintért árulják. Az utóbbi napokban az élő baromfi piaci ára — csökkenő felhozatal miatt — kissé efnel- kedett; a vágott baromfié és a tojásé február utolsó heté­ben nem változott. A piaci árak országos egybe­vetése szerint az ország kü­lönböző vidékiéin valamivel nagyobb az áreltérés, mint két héttel ezelőtt. 2,80-ért mérik a rózsaburgonya kilóját, Székes- fehérváron 3-árt, Győrben, Salgótarjánban 3.40-ért, Buda­pesten pedig már 3,50-ért. A kelkáposztát Székesfehérváron 3,60-ért, Debreceniben, Győr­ben és Miskolcon 4 forintért, Pécsett és Budapestén 4.40-ért árulják. Hímes tojások A híres mezőkövesdi hímző­asszonyok egy része a húsvét közeledtével ecsetet fogott ke­zébe. Külföldi megrendelésre mintegy négyezer, matyóró­zsákkal díszített hímes tojást készítenek. A tyúktojás belse­jét eltávolítják, majd liszt fi­nomságú homokkal töltik ■meg, s felületét beviasZozzák. Eire festik rá a hagyományos matyómintákat az „íróasszo­nyok” szabad kézzel, előrajzo- lás nélkül. A húsvéti „hámes- tojásnak” már a korábbi évek­ben is nagy sikere volt kül­földön. Az idén elsősorban Franciaországba, Belgiumba, Hollandiába és az NSZK-ba szállítják. Megtisztították a lek az olajos szennye A Zala folyó fenékpuszta! torkolatánál véget ért a víz­ügyi szakembereik és vízminő­ségvédelmi műszaki alaikula- tpk küzdelme a folyóba került olajjal. Három héten át éjjel-nap­pal harmadfokú védelmi készültségben voltak a vízügyiek, hogy megóvják a kis-balatoni természet­Rajzos novella Rajzos novellát készített Tessedik Sámuel életéről Ruzics- kay György szarvasi születésű festőművész. Az 1970-es eszten­dőt ugyanis Tessedik-évvé nyilvánították Szarvason: december­ben lesz 150 éve, hogy meghalt a haladó szellemű pedagógus, a hazai mezőgazdaság fejlesztője. A festőművész 70 képből álló sorozatban mutatja be Tessedik küzdelmes életét, munkásságát. Tessedik honosította meg többek között Magyarországon a pillangós takarmánynövényeiket, az akácfáit és az eperfát. Kez­deményezésére hazánkban először Szarvason foglalkoztak a tíigózásos talajjavítással, az öntözéssel, belvízelvezetéssel. Tes­sedik tanait ma is oktatják a szarvasi felsőfokú mezőgazdasági technikumban. A 31. sz. Állami Építőipari Vállalat budapesti munkahelyére AZONNALI FELVÉTELRE KERES: O asztalosokat, # faipari gépmunkásokat 9 lakatosokat 9 villanyszerelőket # hegesztőket # segédmunkásokat. A fenti szakmákban nyugdíjasokat, és nyugdíjas segédmunkásokat is alkalmazunk. A vállalat a vidéki munkavállalóknak szállásról gondoskodik. Jelentkezés: Budapest III., (Óbuda) Pomázi út (Munkaügyi csoport) Telefon: 886-999. A Bábolnai Állami Gazdaság 2 éves iskolát indít szeptemberben, amelyen kiképez SPORTLOVASOKAT és YSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSS/SSSS BAROMFIGONDOZÓKAT. 'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS* Teljes ellátás, ösztöndíj, Jelentkezhetnek az általános iskola 8 osztályát végzett, 14-17 éves fiúk. A jelentkezéseket írásban kérjük március 15-ig, a személyzeti osztály címére elküldeni. védelmi területet és a Ba­laton élővilágát az olaj­szennyeződéstől. A hidrofobizált perlit alkalma­zásával sikerrel járt a sokszor dermesztő hidegben kifejtett erőfeszítés. A folyóba került olajat leszedték a víztükörről és a part mentén elégették. Ezt követte a folyó vízparti nö­vényzetének megtisztítása. Az olajtól szennyezett növényze­tet lekaszálták és lángszóróval felégették. Az utóbbi napok­ban már elsőfokúra csökken­tették a védelmi készültséget. A vízügyi szakemberek ta­pasztalatai és számtalan labo­ratóriumi vizsgálat , alapján utólag megállapították, hogy a Balaton vizét semmiféle károsodás nem érte, olaj nem került a tó vizébe. Nem kell tehát aggódniuk a magyar tenger szerelmeseinek, de a halgazdaságoknak és a horgászoknak sem. Az olajjal való tusakodás szerdán Véget ért. Eltűntek a folyóból a sebtében megépí­tett merülőcsapdák, az égető gödröket betemették, s a ko­rábban olajtól szennyezett 60 kilométer hosszú partszaka­szon nyoma sincs a 4 hetes küzdelemnek. Tavaszvárás a pesti Buna-p&rton. Korcsog Ernő felvétele TAS GÍMSZARVASOK Megjelentek a tar gímszarva­sok a Duna menti erdőkben. A Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság rezervátumaiban már megkezdődött a tavaszvá­rás, az újraéledés. Egyre több újszülött, csíkos hátú vadma­lac tűnik jel az érdéi tisztáso­kon, s az elsőként hazatérő ör­vös és kék galambok meg- Icezdték a fészekrakást. A ne­mes vadban gazdag gemenci erdő legfrissebb eseményeként hulla jtják agancsukat a szarvasbikák. A 'levetett fej­dísz helyére új rakódik, s ez a folyamat mindössze százhúsz napig tart. — A nagykátai járás iro­dalmi színpadainak vetélke­dőjét vasárnap tartják Tá- piószenlmártopban, a műve- 1 ód isi házban. — A szigetszentmiklósi II. számú iskola báljára szom­baton este kerül sor, 19 és 23 óra között a Csepel Autó­gyár művelődési házában. KÖNYVESPOLC Könyvek, képek, síinek a Corvina Könyvkiadó ez évi terveiben A Corvina Kiadó ez évi programját lapozgatva szem­beötlő a tervezett sorozatok széles skálája és ezen. belül a kiadványok érdekes sokfélesé­ge. A „Művészet kiskönyvtára’’ sorozat, amely már sokéves múltra tekint vissza, ez évben is rendre megjelenik, többek között Dévényi Iván: Kern- stok, Hárs Éva: Martyn, Lyka Károly: Leonardo, Szabó Jú­lia: Kandinszkij, Székely And­rás: Utrillo, valamint Telepy Katalin: Benczúr munkásságát és életét bemutató monográ­fiák. '"i4:.: ’ Az úgyáhásalt jól ismert’„Mfl- gyarországi műkincsek” soro­zatban ebben az évben három újabb kötetet adnak ki a Spa­nyol mesterek a Szépművésze­ti Múzeumban, a Korai német­alföldi festészet és Brueghel és korának ílamand festészete címmel. Bizonyára nagy érdeklődést fog kiváltaná a kiadó tervezett új sorozata, amelynek címe „Az európai művészet korsza­kai” lesz. Ebben a sorozatban jelennek majd meg a Római művészet és a Görögország építészete című munkák. S befejezésül egy jó hír a szépművészeti könyv kedve­lőinek, a kiadó második ki­adásban jelenteti' meg Pogány 0. Gábor: A XIX. század ma­gyar festészete című keresett, ae már a könyvüzletekben nem kapható kötetét. Ugyancsak második kiadásban, de bőví­tett és átdolgozott formában jelenik meg ebben az évbén Németh Lajos Csontváry-mo- nográfiája is. A KAPITALIZMUS ÁLDOZATA A férfi asztaltársára vetette nefe­lejcsszínű tekintetét. Kicsi, árnyalatién, átláthatatlan kék szeme, mint a festett porcelán; csak a kifejezése volt pana­szos. — Ki hitte volna, mekkora baj szár­mazhat abból, ha az ember semmit sem tud a politikáról... — fordította el minden ok nélkül a söröskorsója fülét. A másik megértőn figyelt. — De hát az a hirdetés mintha ég­ből pottyant volna! Sosem felejtem el: „Egészséges, derék, munkabíró pékhez férjhezménnék, saját üzemmel. Pék­mester özvegye” ... Százszor is elol­vastam, azért maradt meg így a fejem­ben. Vagy egy hétig vacilláltam; tud­ja, hogy van az. Ajánljam magamat, mint egy házaló? Csakhogy álmomban mindig előjött a gyönyörűen felszerelt pékműhely, a pirosló péksütemények, én meg fehér kötényben közöttük. Még a cégtáblát is elterveztem: zsem­leszín alapon szép kifliszínű, kaeska- ringós betűkkel, hogy Timkó Lajos sütödéje. Ez vagyok én. Nagyot sóhajtott, gyermeki szempár­ja elrévedezett. Aprókat bólogatott, mint, aki ma már nagyonis tud vala­mit, amiről akkor sejtelme sem volt. — Hát egyszer aztán összeszedtem magam, és elmentem a megadott cím­re. Felvettem a sötét ruhámat. Mintha ma lett volna, fülledt, borús nap, jú­lius tizenhetedike. Bekopogok. A kony­ha suszterájnak berendezve, a sámlin velem egykorú ember. Fel sem kel, csak musixálgat, mint vásárban a lo­vat. Legszívesebben elfutottam volna, de a legfurcsább, hogy a lábam, mint­ha odaragasztották volna. Eleinte az ember le sem ültetett, hol engem must­rált, hol tette, mintha fuserálna köz­ben is. Kérdezgetett erről-arról, végre kibökte, hogy az özvegy pékné a test­vére. de, hogy milyen az asszony, sánta-e. kicsi-e, kövér-e, arról szót se ejtett. Én meg nem kérdeztem. Tétova mozdulattal jelezte: én már ilyen vagyok, ez az én nagy bajom. Félig felemelte a söröskorsót, aztán ugyanúgy visszatette. A sör a pohár alján bágyadtan loccsant. — Jöjjek egy hét múlva, azt mondja a férfi, addig ő lelevelezi a dolgot a nővérével, mert az me,g Miskolcon, la­kik. No, jó, nem bántam én semmit, csak egyszer kívül kerüljek, olyan ku­tyául éreztem magam, mint ló a vá­sáron. Még a hátamon is éreztem, hogy méreget a suszter. Ide se jövök többet! Az asztaltárs megértőn bólintott. — Aztán, amikor egy hét múlva megint odament? Az elbeszélő ráemelte nefelejcskék tekintetét, mint akinek természetes, hogy mindenki látja, milyen gyenge lá­bon áll ő akaraterő dolgában, pláne, ha egy pékség forog kockán. — Más talán nem lett volna kiváncsi? — emelte fel a poharat. Fél kortyot lehajított és keserű fintorral folytatta: — De igazán, ötször is visszafordul­tam a kaputól, aztán meg csak ténfe- regtem a suszter háza körül, mondom, csak sétálgatok, be nem megyek. De egyszercsak kifordul a kúp un a suszter, mondja, hogy, ha már ilyen szépen összejöttünk; meghív ide a sarokra egy korsó sörre. Mindig utáltam a sört; mit gondol, elmentem vele? El, Ez az én nagy bajom, hogy ilyen vagyok. No, beszélünk erről-arról, engem tűk szur- káltak a türelmetlenségtől, utáltam magamat, a susztert, a sört, mindent. A péküzíet kivételével, sajnos. Mert, ami másnak a lóverseny, vagy a kár­tya, nekem a saját pékműhely. Ez volt a mániám. Hát egyszerre azt mondja, a suszter, a nővére meg akar nézni, utazzak el Miskolcra... Ő engem? Ta­lán én őt? — berzenkedtem, de per­sze, csak magamban, mert megint megjelent lelki szemeim előtt a cég­tábla, kifliszín felirat, zsemle alapon. Hát csak azt kérdeztem, mennyi az útiköltség. Az asztaltárs legyintett, mintha mon­daná: hajjaj! — Miskolc amúgy nem rossz város — folytatta a nefelejcskékszemű bi­zonytalanul ... De tudja, mit csinált az az asszony? Azt mondja, süssek pró­bát, őneki nem kell zsákbamacska. Macska! Hallott már ilyet? És, ha azt hiszi, hogy faképnél hagytam, téved. Két nap két éjiéi egyhuzamban sütöt­tem. Olyan bodagokat, hogy a pékle­gények csak röhögtél!, persze a hátam mögött, mégis, hátha a főnökük leszek. Az asszony meg félóránként benyitott, mint valami tanfelügyelő... Én? Hal­lott maga lámpalázas pékről? Hát én az voltam. Ma sem tudom, mit csinált azzal a sok . vacakkal, talán prézlinék darálta fél, vagy mi.. ,< Elég az hoz­zá, hogy örök életemben pék voltam, nem is akármilyen, de Miskolcon el­ment a sütnivalóm. Hogy mit áldoz­tam erne a nyavalyás péküzletre, azt maga nem is foghatja fel. Minek rész­letezzem? Az a sok kísérletezés, meg útiköltség. Csali amikor harmadszor mentem Miskolcra, csak akkor sike­rült De akkor aztán úgy sütöttem, mint a... mint a nem tudom mi. Ak­kor kegyesen nekem nyújtotta a kezét. Mit érdekelt engem az asszony, jófor­mán azt se néztem, sovány-e, köyér-e? Azt meg, hogy öreg, anélkül is láttam, hogy jobban rácsodálkoztam volna. Ta­lán direkt nem vettem alaposabban szemügyre, nehogy végképp elszalad­jak, és sose legyen saját pékségem. Fejét csóválva bámult a söröspohár fenekére, ismét fölemelte és letette, anélkül, hogy ivott volna. — Nem mondom, főzni, azt tud. Kü­lönösen pacait. Máskülönben meg ... az ember áldoz, ha van miért. Nem is az a baj. Hanem, hogy nem voltam tisz­tában a politikával. Érti, mire gondo­lok? Államosítottak. Nemsokára, amint elvettem az asszonyt. Hát miért kel­lett nekem benősülni, mondja? Szak­képzett pék voltam én, nem is akármi­lyen. Hát nem ugyanitt lennék, hát nem ugyanígy vezethetném a péksé­get? De nőtlen lennék! Tudja maga, micsoda különbség? Én meg, tudja, olyan vagyok, hogy ha már valami­ben benne vagyok, nem tudom abba­hagyni. Hirtelen az órájára tévedt a tekin­tete. Felpattant. Egész este ez volt az első határozott megnyilvánulása. — No, isten magával! Pontosan nyolcra otthon kell lennem, külön­ben... — és legyintett. Amint kifelé igyekezett, még a háta is csupa bánat. A másik csak nézett utána, aztán ki­mondta a szentenciát. — Ennyit ér egy pék, ha nincs sütni valója ... És kért még egy korsó sört, annak örömére, hogy neki semmiféle kapi­talista vágya nincs. De felesége seirt! Péreli Gabriella * I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents