Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-24 / 46. szám
6 "“ícMérksp 19*0. FEBRUÁR 34., KEDD Vidám anekdoták a múltból Hajdan a pilisi földesúr. gróf Beleznay János egyszer körutazást tett hatalmas birtokán. Valamelyik faluban egy hozzá feltűnően hasonló daliás parasztlegényt pillantott meg. Tüstént magához intette, s vállát barátságosan megveregetve a következőképpert Szólott hozzá: — öcsém, te derék fickó vagy, az angyalát! Vajon nem szolgált-e valamikor édesatyám házánál a te szülőanyád ... ? — Nem, az nem szolgált, méltóságos uram — felelt bátran a legény pödörgetve hetyke bajszát —, de beszéA Magyar Tudományos Akadémia Csillagvizsgáló Intézet bajai obszervatóriuma 1909 nyarán szovjet gyártmányú AFU 75 típusú félautomata műholdkövető kamerát kapott. A kamera jelenleg bemérési stádiumban van. Ez év tavaszán a bajai állomás is belik az emberek instállom, hogy az én jó édesapám a grófné Öméltósága huszárja volt. ★ Egy múlt században élő mo- nori festőművésznek, aki a református templom környékén lakott, a fáma szerint feltűnően csúnya gyermekei voltak, noha — amit hátrahagyott munkáiból már sokan megállapította a későbbi évtizedek során — igen szép képeket tudott festeni. Jó pajtása volt az egyik forgalmas vendégfogadó tulajdonosa, aki nem átallotta szemére vetni a már szóban kapcsolódik a nemzetközi műholdmegfigyelési rendszerbe. Hasonló teljesítményű állomások működnek a Szovjetunióban, Franciaországban és az Egyesült Államokban. A készülék alkalmas mesterséges holdakról precíziós fénykép- felvételek készítésére is. forgó szánalmas kinézetű gyermekeket. — Barátom! — legyintett széles gesztussal a piktor. — Ezen csöppet se csodálkozz, hiszen a képeket, amint te is tudod, nappal csinálom ... ★ Üllő község öregei még ma is beszélik (ők persze nagy- szüleiktől hallották), hogy közismert kovácsmesterük egy alkalommal rossz fát tett a tűzre; ugyanis összedolgozott Rózsa Sándorékkal. s e cselekedete miatt a nemes Pest vármegye fel akarta akasztatni. Nosza, útra kerekedtek erre a kiválasztott, derék üllői polgárok, megfogtak, s összekötöztek két ijedt képű csizmadiát, és bevitték mélyen hajbókolva a vármegyeházára a nagyhatalmú alispánhoz. — Tekintetes alispán úr! — kezdték nekibátorodva az üllői küldöttek. — A kovácsunkat bezzeg már csak nem hagyjuk akasztófára húzni! — Aztán miért, atyámfiai? — kérdezte csodálkozva az alispán. — Mert bevalljuk — hangzott a válasz —, annál az egy kovácsnál nincs több a faluban. öt csak tessék hazaereszteni __ De hogy a közig azságban még egy parányi hiányosság se legyen, hoztunk helyette két mihaszna csizmadiát, ugyanis ebből a fajtából még maradit otthon vagy tizenkettő. Ezekért nem lesz kár. Az alispán mosolyogva megnyugtatta az üllőieket,, hogy minden bölcsen el lesz intézve. Arról azonban nincsen senkinek manapság se tudomása, hogy a betyárokkal cimboráló kovács életben maradt-e. ★ Együtt ebédelt két üllői atyafi egy pesti vendéglőben. Amint a levest úgy frissiben felszolgálta eléjük a pincér, az egyikük mohón bevett egy kanállal, de a forró lé oly alaposan összeégette a száját, hogy könnyei azon nyomban kicsordultak. — Hát te miért sírsz? — kérdi a másik bámulva. Feleli a társa: — Tudod kedves komám, az jutott eszembe, hogy szegény jó édesapámat kereken egy esztendővel ezelőtt ebben az órában temették! Erre a másik, semmi rosz- szat nem gyanítva, szintén behörpintett egy kanál forró levest. Nosza az ő könnyei is rögtön megeredtek. — Hát te meg miért sírsz? — kérdezte vigyorogva az első. — Biz én azért zokogok, kedves Daitás, hoav mikor szegény jó édesapádat temették, téged is miért nem akasztottak fel! Rakovszky József Rek!ám Az ország legrégibb reklám- vállalaita, a Magyar Hirdető két évvel ezelőtt kapott jogoit közvetlen exporttevékenységre. Ez alatt az idő alatt számos külföldi céggel építette ki kapcsolatait. A következő hetekben öt külföldi cég részére rendez előadást, fogadásit, találkozót magyar ügyfelekkel, az érdekelt szakkörökkel. Szervezésében bemutatkozik például a Bottin katalóguskiadó, valamint a Girardet és a Made in Európa Kiadó. A Pepsi Cola-eóg 30 000 dolláros megbízást adott termékeinek magyarországi bevezetésére a Perker. a Courvoisier, a British Petroleum, a Philips és más cégek a Magyar Hirdetőn keresztül, szintén élénk reklámtevékenységet fejeznek ki Magyarországon. A Magyar Hirdető exporttevékenységi köre ez év elejétől tovább nő. Jogoit kap arra, hogy reklámtárgyakat és nyomtatványokat értékesítsen külföldieknek. Sárospatak — olaszul A múlt évben több mint ötvenezer hazai és külföldi turista kereste fel a műemlékekben és kulturális értékekben gazdag Bodrog-parti várost, Sárospatakot. A város vezetősége az idén első ízben jelentet meg kiadványokat a történelmi múlitú város nevezetességeiről. Fényképekkel illusztrált kötetben ismertetik Sárospatak műemlékeit, köztük a hajdani Rákóczi várkastélyt, a helyreállított gótikus templomot, a feltárt várfalakat, az ősi kollégiumot, valamint a XVI—XVIII. századi épületeket. A testvérváros, Collegno lakosságának kedveskednek azzal, hogy olasznyelvű ismertetőt is megjelentetnek Sárospatakról, amelyben feltüntetik többek között a környék turisztikai és vízisport-lehetőségeit is. A Bábolnai Állami Gazdaság 2 éves iskolát indít szeptemberben, amelyen kiképez SPORTLOVASOKAT és sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss. BAROMFIGONDOZŰKAT. fSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS Teljes ellátás, ösztöndíj, Jelentkezhetnek az általános iskola 8 osztályát végzett, 14—17 éves fiúk. A jelentkezéseket írásban kérjük március 15-ig, a személyzeti osztály címére elküldeni. MŰHOLDKÖVETŐ r ■ Uj közigazgatási- Pécsett Pécs történelmi központjától délre, elavult szanált házak helyén bontakozik ki a me- cseikaljai város impozáns, új közigazgatási negyede. Az első létesítmények az ügyészség és az SZTK irodaházai voltak. A hatszintes, mutatós épületek rövidesen szomszédokat kapnak. \ A Baranya megyei Építőipari Vállalat földgépei munkához láttak: megkezdték egy társas irodaház, a KÖJAL- székh&z és az új megyei tanácsház alapozását. A külsőre is nagyon tetszetős épülettömbök gyűrűjébe vendéglátó kombinátot terveztek. Itt étkeznek majd a környékbeli [ hivatalok dolgozói is. Az étterem felett tágas tanácstermet alakitanak ki, amelyet a I közigazgatási negyed intézmé- | nyei közösen használnak. A tervek szerint a társas irodaházat adják át elsőnek, a jövő év végén. Ebbe költözik többek között az Állami Biztosító megyei igazgatósága, az Állami Erdőgazdaság, a Magyar Távirati Iroda Baranya megyei szerkesztősége is. RÓKÁK „Ingyenmunkások” szegődtek a baranyai növényvédelem szolgálatába: rókák pusztítják a mezei pockokat. A téli erdők-mezők ugyanis nem sok táplálékot kínálnak ilyenkor a ragadozóknak. Ám a határban több száz lánctalpas traktor dolgozik ezekben a napokban is — pótolják az ősszel elmaradt mélyszántást — és ezek tömegével fordil- ják kd a talajból a pockokat. A megfigyelés szerint a rókák naponta, egv-egy kiló- nyi rágcsálót is elfogyasztanak, tehát számottevő hasznot hajtanak a mezőgazdaságnak. A z élet nem számtani alapműveletek sora, nem összeadás, kivonás, osztás, szorzás. Az emberekkel nem szabad számokként bánni: össze- 11 adni vagy kivonni őket. nem lehetnek osztás vagy szorzás számadatai...” Megállt a diktálásban. Nézte, ahogy Marika ujjai az írgép billentyűsorán alapállásban rendeződnek el. A két hüvelykujj a szóköz vékony téglalapján, a balkéz négy ujja az a, s, d, f betűkön, míg a jobb kéz a j, k, 1, é billentyűin. Beidegzettség, az iskolában így tanították. Marika a gépet nézte, de valójában nem nézett semmit, ezt megérezte. Várja a következő mondatot, s addig talán arra gondol, hogy a diktálás után hazatelefonál a mamának, kapott-e marhahúst, vagy fölhívja a kettes gyáregységet, s megkérdi, elküldték-e már azt a jelentést, melyet negyedik napja sürgetnek... Az is lehet, hogy nem gondol semmire. — Hol hagytuk abba? — Ott, hogy ... nem lehetnek osztás vagy szorzás számadatai... — Nem hangzatos ez egy kicsit, Marika? — Az a fontos, hogy igaz. Nálunk legalábbis. Sajnos. Takács elvtárs tudja a legjobban, nem? Rágyújtott, ö tudja a legjobban? Nincs olyan nap, amikor ne jönnének az emberek: fölháborodva vagy reménykedve, kérve vagy követelve, alázatosan vagy sunyin, százféle módon, de egyről beszélve. „Tessék meghallgatni; Te Takács, ha nem húzod a fejükre a vizeslepedőt; Takács elvtárs kérem azért jöttem ide...” Ül az asztal mögött, hallgat, mert megtanulta, hogy ne szóljon közbe, hagyja, hogy, aki az asztal elé tett széken ül. kibeszélhesse magát, s ő csak utána kérdezzen, jegyezzen, mert máskülönben megzavarja a beszélőt, aki dadogni kezd, úgy véli, rosszul mondott valamit, azért kérdezik. Elbizonytalanodik, keresi a szavakat, mesterkélt lesz, megkezdi a csöndes visszavonulást, s megette a fene az egészet. Ha nincs itt. akkor Marika fogadja azzal, hogy ez is, meg az is kereste, beszélni szeretett volna vele, mert... Mert a főművezető útszéli módon beszélt vele, mert hiába ment a bérosztályra, ott kidobták, mert hiába állapodtak meg a legutóbbi osztály- vezetői értekezleten abban, hogy rendezik a karbantartók fizetését a hatos gyáregységben. a bérfelosztáskor a munkaügyi osztály csak a létszám szerinti összeget adta meg, holott... Marika pontosan följegyez mindent, semmihez nem fűz kommentárt, de nyitva a füle, a szeme. Fiatal még, de éppen eleget hall és lát. Ahhoz legalábbis, hogy ne legyen elfogult, már, ami a gyárat, meg az emberekkel való bánásmódot illeti. A lány ujjai még mindig a gép billentyűin pihentek. Nézte a betűsorokat takaró műanyag fedőt. Ha azt nézte. Mert lehet, hogy egészen másra gondol. Talán arra, hogy délután találkozik a fiúval — hogy’ is hívják, pedig mondta Marika, a hármas gyáregységben dolgozik, technikus, erre emlékszem, gondolta közben —, moziba mennek, isznak egy kávét utána, megbeszélik a filmet... Négy éve dolgozik Marika a pártbizottságon, jó munkaerő, fegyelmezett, okos lány, gyorsan megért mindent, semmit nem kell mondani neki kétszer. És tovább? Jó. tudja, hogy az a technikus fiú udvarol neki. Még azt is, hogy édesanyja özvegy, ketten vannak testvérek, a húga iskolába jár. Tovább? Mi van még tovább? Lehet, hogy semmi nincsen ...? — Mondja, Marika jól érzi itt magát? A lány ijedten kapta föl fejét. — Miért, valamit rosszul csináltam Takács elvtárs? — Dehogy, nem azért kérdeztem. — Talán más jobban csinálná... én igyekszem ... — Ejnye, hát nem erről van szó, teljesen félreértett! Nehogy azt gondolja itt nekem, hogy szeretnék túladni magán, s ilyen farizeus módon érdeklődöm! Ennyire csak ismer! A lány hallgatott. Látszott rajta, hogy a kérdés teljesen megzavarta, nem tudja mire vélni a szavakat, nem képes mit kezdeni velük. Miért vélnek valami hátsó, ki nem mondott, be nem vallt szándékot fölfedezni a szavak mögött az emberek? Miért bizalmatlanok? Tudta a feleletet. Mert ilyen a légkör. A gyárban legtöbbször mást mondanak és mást gondolnak a vezetők, ezt pedig megérzik az emberek. Ezerszer szóvá tette? Ezerszer. Hiszen nyíltan, ha félhangosan is, de megmondják: ez a Takács rögeszméje. Rögeszméje! Ami nem megfogható, Tizedes tört ami nem mutatható ki termelési eredményként, haszonként, megtakarításként, az rögeszme. nem pénzben, anyagban, energiában, ki tudja, miben, de valamilyen mérhető veszteség, az nem fontos, azzal nem kell törődni, azt eheti a fene." Rögeszme! Olyanok mondják, akik vörös képpel panaszkodnak, ha a vezér leszidja őket, ha a minisztérium valamelyik embere morcosabban szólal meg. Olyanok, akik ott ülnek a taggyűléseken valamelyik alapszervezetben, tapsolnak annak, hogy a Központi Bizottság nagyon helyesen állapította meg az emberi tényezők fontosságát a gazdasági munka minden területén, bólogatnak az országos vezetők beszédéhez vagy televíziós nyilatkozatához, s utána az üzemben vagy valamelyik osztályon vagy főosztályon úgy jelennek meg, mintha nem is ugyanazok az emberek lennének. Miféle tudathasadás ez? Vagy csupán arról van szó, hogy helyeselni semmibe sem kerül? A vállalati munkaügyi döntőbizottság alig győzi a panaszok tárgyalását, tucatjával lépnek ki törzsgárdatagok egy-egy gyáregységből, kiváló műszakiak mennek el, de nincs semmi baj, hiszen „hozzuk a nyereségtervet”... Miféle vakság, ostoba szembekötősdi ez? Elmondta? El. Bólogattak hozzá a többiek. Helyes, helyes, ez ült ki az arcokra. S persze, nem történt semmi. Ahogy addig, azután is ment minden a maga útján. Kipenderítettek egy fickót, aki mindennek lehordta a finomszereidében az asszonyokat, összetévesztve a műszakvezetőséget a rabszolga-felügyelőséggel, s mi történt? Egy hét múlva ugyanilyen ügyben fegyelmivel, alacsonyabb beosztásba kellett helyezni egy osztályvezetőt. A fickó meg, akit kitettek a gyárból, elment a szomszédba, több a pénze, nagyobb a rangja, s a képükbe röhög, ha az utcán összetalálkoznak. Az előtte fekvő papírokba nézett „A munkásállományú , dolgozók harmincöt százaléka fluktuált...” Micsoda mondat! De- hát a fogalmazást ott egye a fene, ha... Munkásállományú... már ez is: tipikus. A A statisztika fogalmai szükségesek, nélkülözhetetlenek. de, ha átkerülnek a gyakorlatba, mégpedig szemléletet alakító hatásként. akkor baj van. Nyugodtan leírják a munkaügyi főosztályon, hogy „harmincöt százalék fluktuált”, de amikor lehívta Galambost, a főosztályvezetőt, az csak a vállát Jiúzogatta az okokra, s ingerülten azt mondja, hogy ők nem szociológiai csoport, hanem ügyviteli részleg...! Szociológiai csoport kellene ahhoz, hogy megkérdezzenek mih- den kilépőt, miért megy el, mi baja, mi történt vele? Vagy elég lenne egy kis igyekezet is? Persze, ügyviteli részlegeknél nehezen megy ... Galambos párttag, egyetemet végzett, az apja munkás volt mindig, nyugdíjba is munkásként ment, de a fia azt mondja: ők ..ügyviteli részlegként” dolgoznak, tehát holmi lelki bajokhoz semmi közük. Látta rajta, hogy azt gondolja: ezt neked hagyjuk Takács. Zúg, őröl egy gépezet, forognak a kerekek, csattognak a hajtókarok, minden rendben van, minden ügyviteli részleg, minden termelői egység csinálja, amiért életre hívták, s közben emberek jönnek, emberek mennek, sebeket kapnak, vé- rezni kezdenek, följajdulnak; nem érdekes. Csak a gépezet. Állományi létszám, nyereségterv, fejlesztési alap, készáru-értékesítés, exportszállítási visszatérítés, középlejáratú hitel, importletét: a rubrikák engedelmesek, tetszés szerint csoportosíthatók, minek hát bajlódni akkor az emberekkel? Marika már nem tartotta kezét a billentyűsoron. A gép mellé készített papírlapok közül kihúzott egyet, s arra firkált. Házat, mint a legtöbb ember, mert egyszerű vonalakból kirajzolható. A kéményből bodo- rodik a füst, mert minden házban lakik valaki, az csak természetes. A ház köré fák, csirke — vagy galamb? —, s persze, a nap, a sugarakkal, mert ez is elmaradhatatlan. A lány, amikor észrevette, hogy a kezét figyeli, elröstellte magát, összegyűrte a papírt, s szolgálatkészen a billentyűkre emelte az ujjait. — Főzzön egy kávét, Marika. A lány fölállt, kiment. Hallotta, ahogy a csészékkel zörög. Miért nyílt olyan ijedten tágra a szeme, amikor azt kérdezte, hogy jól érzi-e itt magát? Lehet, hogy Marika hibátlanul leírja azt, amit diktál neki emberek és számok összekeverhetetlenségéröl, de közben önmagát sem érzi többnek, mint tizedes törtnek a számoszlopok tengerében? Mészáros Ottó
