Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-22 / 45. szám
m» MEGYEI 1970. FEBRUÁR 22., VASÁRNAP Tápiószelei változások L EGY FALU A XX. SZAZADBA LÉP A főbb utakon betonjárda, meg higanygőzlámpák, de a legtöbb utcában kimázolt, öreg parasztházak, tisztára söpört, tyúkoktól, kacsáktól, pulykáktól tarka udvarok, omladozó, vagy már tatarozott kúriák, kastélyok rendetlen parkjai mögött sár, sár, sár. A gyalogos itt az idegent is köszönti, de Tá- piószelén az emberek inkább kerékpárral közlekednek. Így azután mégsem sáros lábbal lépnek be a csempézett, büféasztalokkal tejcsárdának is berendezett kenyérmintaboltba. vagy a küllemében, áru- I választékában nemkülönben í mutatós ABC-áruházba. Több az eladó, mint a vásárló, nagyon kedvesek az eladók — egyáltalán az ottani kereskedelem színvonaláért a fővárosiak joggal irigyelhetik a helybelieket. A felszabadulás előtt, amikor a mai Tápiószőllős és Újszilvás is odatartozott, tízezer lélekszámú nagyközség volt Tápiószele. Most közel hatezer főnyi népességgel válik ismét nagyközséggé. Hogyan éltek régen? A cselédsoron túl, a parasztsoron innen. A nagyapák nagyapáit a Mária Terézia urbáriumára megindult vándorlás vitte, hozta az or- jszág különböző részeibe, ré• szeiből, eredetileg valóban cselédnek. Később már egykét holdján, három holdján dolgozott a tápiószelei család. Többet kevesen szereztek, de abba aztán kapaszkod- ta':. Egy hold, három hold gazdagodást nem termett, csak I sok gyereket termett, és szí- ! vósságot fejlesztett ki. A köz- . ségbeli meg környékbeli bir- 1 tokosokhoz szegődtek el nap- i számosnak, más megyékbe • summásnak, vagy kőművesnek, kubikosnak, de nagyon .sokan soha nem jártak más »faluban. A tizenkilences helyi di- , rektórium tagjai közül a leg- ,gazdagabbnak egy holdja volt. *A nemzetőrséget, a későbbi vörösőrséget egy Veszelovszki nevű, munkásbarátnak jellemzett katolikus pap biztatására alakították meg. Soraiból utóbb tizenegy embert a csendőrök a határban agyonlőttek. Csak a temetőárokba áshatta el őket családjuk. A fehérterror idején összesen négyszáznyolcvan embert vittek el Tápió- szeléről. Nagy János nyugdíjas tanácselnök, egykori vörösőr, így mesél a három év múlva megkísérelt aratósztrájkról: „Tizenkilencben minden hetedik keresztért arattunk. Egy év múlva ismét csak minden tizenharmadik keresztért. De huszonkettőben az egyik tanyán üszkös gabona termett, s az összes arató részét Segédgépkocsivezetőket budapesti telephelyre, gyakorlat nélkül FELVESZÜNK Előnyben részesülnek a katonaságtól leszerelt, autójavító szakmabeliek. Ugyanitt gyakorlattal rendelkező gépkocsivezetőket és rakodómunkásokat is felveszünk, Budapest különböző kerületeiben tevő telepeinkre és kirendeltségeinkre. JELENTKEZES: Építőipari Szállítási Vállalat 1. sz. Szállítási Üzemegysége Budapest III., Zay u. 1—3. Forgalmi Iroda. abból akarták kimérni. Azo- két is, akik más földeken dolgoztak. Amikor elhatároztuk a sztrájkot, minden csoport bizalmit jelölt ki. A mienkben, ahol az apám volt a bandagazda, rám esett a választás. De a végén mégis üszkös gabonáért arattunk. Az apám, írástudatlan ember, rám fogta a kaszát, az intéző a puskáját. Az asszonyok nem főztek a sztrájkolókra.” Később csend lett a községben. Egészen 1945-ig. (Nagy János éjszakánként olvasni kezdett. Először jutott könyvhöz életében: orosz- országi hadifogságból hozott magyar nyelvű Marx-kiadvá- nyokhoz.) Negyvenötben néhány nagybirtokról való traktorra, berendezésre megalakult a faluban a földhöz- juttatottak szövetkezete, a mai ÁFÉSZ őse, majd vagy tizenöt-tizenöt családdal a Dózsa és a P.etőfi közös csoportosulások: ezek egyesültek később a Keleti Fény Tszcs-ben. „Egész jó kis tszcs volt, ötvenhatot is állta ...” — mondják. Általában az ötvenes évek gazdasági bajai, politikai tévedései nem lohasztották le_a község életkedvét. Jobbra ők nem, csak rosszabbra emlékeztek. így azután, amikor a hatvanas évek elején a növekvő gazdasági, társadalmi lehetőségek más, középparaszti népességű falvakat a kollektivizálás utáni csüggedtségben értek, Tápiószelén helyi vitalitás és lehetőségek találkozása gyorsan produkált eredményeket Négy évvel ezelőtt, mikor a Nagykőrösi Konzervgyár telephelyet keresett a járásban, gyorsan kiürítették számára a községi sportházat. Itt idényben, kötetlen munkaidőben adnak munkát az asszonyoknak. Van, aki szombatra, vasárnapra — vasárnap duplán fizetnek —, a férjét nagyobb gyerekeit is beviszi dolgozni és így a családtagokkal egy hónap alatt párezer forintot megkeres. A következő esztendőben az Állami Pénzverő az egyik régi kúriában éremszerelő üzemet rendezett be. Százötven asszony, lány dolgozik itt, de a vállalat szeretné bevezetni a három műszakot. A szakszervezeti bizottság azonban megfelelő szociális körülmények hiányában vétójogával élt, ezért most két és félmilliós költséggel szociális épületet emelnek. A szaporodó helyi munka- lehetőségek a termelőszövetkezetet is rávették a szociális körülmények javítására. (Pedig sok gonddal küzd jelenleg ez a tsz.) Tagjainak mintegy fele nyugdíjas. Nagy problémájuk, hogy míg év közben nehezen tudtak valamennyi fiatalabb kéznek munkát adni, más hónapokban a száz- nyolcvan hold szőlőjük, százötven hold paradicsomuk számára nem találtak elég munkást: hiányzik a jó, ésszerű termelési struktúra. (Például, ha egy belépő fiatallal tízéves szerződést kötnek, az illető ingyen házhelyet kap a Szövetkezettől.) Ami valóban indokolja, hogy Tápiószelét iparosodott községnek nevezzük, az az, hogy 1967-ben a Kohászati Gyárépítő Vállalat megvásárolta a községbeli volt gépjavító állomás telepét és ott olyan nagy beruházásba kezdett, mely távlataiban a következő ötéves terv végére kétezer-kétezerötszáz dolgozót alkalmazó gyártelepet Ígér. Az üzem már most mintegy négyszáz embernek ad munkát, volt bejáróknak. A községi vezetés kikötötte, hogy e munkásokat ugyanannyi bérért foglalkoztassák, mint ameny- nyit a fővárosban elértek. A jövőbeli, nagy létszámú szerkezeti lakatos szakmunkás- gárdát helyi iparitanuló-kép- zéssel biztosítják. Több mint kétmilliós költséggel már elkészült itt egy irodaházzal kombinált szociális épület, a gyár két-hároméves beruházási programjában ezenkívül egy ötszázas létszámra tervezett üzemi étkezde, s egy üzemi ABC áruház is szerepel. Az ipari üzemek már most majd évi háromszázezer forintot adnak a községfejlesztési alapba: annyit, amennyit a lakosság fizet be. Pt év múlván azonban kommunális adójuk közel egymillió forintra emelkedik. A ráépített tervek: művelődési ház, központi rendelő, gyógyszertár, utak stb., stb. S nem is kételkedhetünk, hogy mindez megvalósul, pláne, ha hozzászámítjuk a — vitalitást. Hogy a nemrég elkészült új tanácsházánál háromszázezer forint értékű munkát, fuvart stb. adott lakosság, a téesz, az állami gazdaság. Vagy hogy a vendéglő építését ötven-hatvanezer forint értékű társadalmi munkával segítették a kisiparosok. (A cikk befejező részét lapunk következő számában közöljük.) Padányi Anna DÁNv Szakíró—olvasó találkozó A mezőgazdasági könyvhónap alkalmából február 23-án, hétfőn délután fél ötkor mezőgazdasági szakíró—olvasó találkozót rendeznek a dányi művelődési otthonban. Dr. Pacs István egyetemi adjunktus, több mezőgazdasági szakkönyv írója a Kisállattenyésztés a háztáji gazdaságokban címmel tart előadást, majd ezt követően Billédi Fe- rencné, a megyei könyvtár főelőadója beszél a termelő- szövetkezetek és a népművelés kapcsolatáról. A találkozót könyvkiállítás és könyvvásár egészíti ki. MEGKEZDŐDÖTT Rómában a „Satyricon”-per: a Pet- rónius-történetből készült film producerét, rendezőjét és három színészét ifjúság elleni bűntett és szeméremsértéssel vádolják. A magyar szabadság két vértanújának, Bajcsy-Zsilinszky Endrének és Tartsay Vilmosnak özvegye gyakran találkozik. A felvétel egy ilyen találkozás alkalmával készült özv. Tartsay Vilmosné otthonában. Lebukott a sokat kilincselő csencselő A hokedli titka Csempészáruk Szentendrén A külföldi piac kutatója — En mondom, ilyen áruit nem kap máshol! Nincs most pénze? Nem baj aranyoskám, magának részletre adom ... Lepedők és női fehérneműk a vevő kezében, egy lekenye- rező mosoly az eladó arcán, s négy piros bankó a pénztárcájában. A megnyerő modorú férfi üzleti útjai rendszerint ily eredményesen végződtek. Szentendrei klienseitől mindig jó pénzt vághatott zsebre áruiéit. Ezek utánpótlása menetrendszerűen érkezett, munkahelyéről. felesége cipelte bőröndökben. * f * ' ' ' * Történt azonban egy nap, hogy kiürültek a bőröndök, üres lett a táska is ... A „14 karátos" ételtermosz A városiban sok helyen és sok embertől pénzt kaszírozó üzletember tevékenysége ugyanis feltűnt a szentendrei rendőrkapitányság nyomozódnak. Egy ideig figyelemmel kísérték a fáradhatatlanul kilincselő csencselő útjait, mígnem egyszer maguk is mellé szegődték, jóllehet ekkor már korántsem az üzletember szabta meg az irányt... Fenyőházi Miklós 41 éves anyagbeszerző éppen sikeres üzletkötés után lépett ki a Kerámia Ktsz ajtaján, amikor váratlanul meg kellett ismerkednie a „rendőrség” szóval bemutatkozó férfiakkal. A rövid bemutatkozást házkutatás követte. A lakáson és Fenyőházi kezében szorongatott táskájából kisebb vegyes kereskedésre való áru került elő: ágyneműk, ingpulóverek, női saruk, sapkák, függönyök stb. Hogy jutott mindehhez a N ehezi pari Építő Vállalat anyagbeszerzője ? — Egy özvegyasszonytól kaptam, aki külföldön járt — mondta kihallgatásakor. Meséjével azonban nem aratott sikert a rendőrségen, már csak azért sem, mivel a megnevezett özvegy asszonyról kiderült: már raesn is él. S miután feleségének útjai is ismeretesek voltak a nyomozók előtt, hamarosan kiderítették az áruk igazi szállítóját, Fenyőháziné egyik munkatársa, Győri' Zoltánná személyében. Ugyanakkor behatóan tanulmányozták az anyagbeszerzőnél talált füzetecskét, amelyben — nevek és összegek felsorolásával — adás-vételi üzleteit vezette precízen — évekre visszamenőleg. Ilyen előzmények után kopogtattak egy napon, házkutatási paranccsal kezükben a nyomozók Győriné lakásának ajtaján. A házkutatás annak rendje és módja szerint zajlott, csupán a hölgy 70 éves papája okozott némi gondot: el nem mozdult ugyanis, egy hokedliről, habár többször is útban volt. A jó szemű nyomozóknak feltűnt ragaszkodása a hokedlihez, amit azután alaposain szemügyre vettek. És lám, fedele alól előbukkant egy ételtermosz. A tárolási hely már önmagában is furcsa, de még különösebb volt, a finom falatok helyett hogyan került a termoszba — 13100 forint készpénz, s több mint két tucat 14 karátos aranytárgy. Medálok, klipszek, láncok, fülbevalók, melltűk, 15 488 forint értékben. — Az aranyat bécsi rokonom ismerősei hagyták nálam — magyarázta Győriné. — Azt mondták, ha majd a Balatonhoz utaznak, elviszik. A hokedli titkát megfejtették. A szekrényben talált áru- halom lefoglalása után, fokozatosan fény derült a nagyszabású üzérkedés és devizabűntett hátterére. A nyomozást a Pest megyei Rendőrié- kapitányság vizsgálati osztálya folytatta. Román kesztyű, bécsi arany A Győriné—Fenyőházi duó bűnügye hároméves múltra tekint vissza. Ez idő alatt Győriné gyakran turistáskodott külföldön, utazásainak célja azonban nem a világlátás, inkább az üzletelés volt. Járt Romániában, Lengyelországban, a Szovjetunióban, akadtak osztrák és csehszlovák ügyfelei. Az itthon összevásárolt árukat kint értékesítette, majd pénzét külföldi árukba fektette. Sok mindent vitt és hozott. Nézzünk egy példát Egy alkalommal szappant, rúzsokat, krémeket, kombinékat stb. vitt Romániába, s vásárolt értük bőrkesztyűket, pulóvereket, női ruhaneműt stb. Forgalmára jellemző egy-két szám: többek közt 2800 lei, 160 rubel, 26 500 zloty külföldi valutát szerzett. Lengyelországban, főként Zakopáne és Katowice piacait választotta törzshelyéül. Virágzó vállalkozásnak bizonyult a bécsi vonal is, ottjártakar rokonától kapta — egyéb árukon kívül — az értékes aranytárgyakat, amelyeket aztán átcsempészett a határon. S ekkor kapcsolódott az üzletbe Fenyőházi Miklós, akinek feladata az áru értékesítése volt. Az évek folyamán — festőművésztől betanított munkásig —, széles vevőkört épített ki Szentendrén, s hogy klienseinek megkönnyítse a vásárlást, részletakciót is bevezetett. Szenvedéllyel űzte e foglalkozást, nem egy vevője mondta: „Mindent rám tudott sózni...” A számla kiegyenlítődik A kihallgatásokon vita támadt Fenyőházi és Győriné között, mekkora haszonhoz is jutott az anyagbeszerző? — Körülbelül 70 ezer forint értékű árut kaptam és adtam el — mondta Fenyóházi. — Túlzottnak tartom az ösz- szeget — jelentette ki Győri- né. — Ha megkaparjuk, van az több is... — szólta ei magát ekkor az anyagbeszerző. És tényleg, volt az több is, az alapos nyomozás — a „kisokos” füzet adatainak elemzése, vagy 30 vevő kihallgatása után — közel 100 ezer forint értéket bizonyított. A vizsgálat lezárult. A Győriné—Fenyőházi féle kereskedés több vevő számára is balul ütött ki, ellenük vám- és devizaszabálysértésért kezdett eljárást a pénzügyőrség. A „külföldi piackutató”, s a precíz anyagbeszerző pedig most már azt számlálgathatja, kamatozó üzletük számláját vajon milyen büntetéssel „egyenlíti ki” majd a bíróság? Szitnyai Jenő ínre lép dog, szíves volt, nem ismert se fáradtságot, se kíméletet. A két halott egymással szemben feküdt egy bokor tövében. A férfi — ahogy a rendőrlámpák fényében meg lehetett ítélni — inkább hatvanéves volt, mint ötven, a nő inkább húsz, mint harminc. Már az első pillanatban látni lehetett, hogy nem valami ágról szakadt csavargó egyik sem... Sőt, ruházatuk után ítélve... Igen, kimondottan elegánsan és jó ízléssel voltak öltözve. És mindketten fejlövést kaptak ... — ... és miből gondolja, hogy egyetlen lövéssel ölték meg mind a kettőt? — kérdezte a felügyelő a helyettesét, aki... ... nos, idáig eljutottam. Van két hullám, egy golyóm, egy fáradt, de tettrekész főfelügyelőm, egy ostobácska, d" lelkes helyettessel. Most már csak azt kell valahogy kifundálnom, hogy ki, miért, hogyan, mikor, mivel ölte meg ezt a két hullát, akik miért, hogyan, mikor és minek jöttek ide, ebbe a parkba. Ha ezt kitalálom, folytatom a krimit. Állati izgi lesz. Gynrkó Gén ügyelő szí Valami nagy kaliberű puska S tudja mi az érdekes? Egyetlen lövéssel végeztek mindkettőjükkel. Lehet, hogy skót a gyilkos? — kuncogott a telefonba Worwick, hogy a főfelügyelőt hangyasereg kezdte sétatérnek használni. — Megyek — mondta szűkszavúan ... — küldjenek kocsit. — ó, főfelügyelő, én már előre tudtam, hogy jönni fog. A kocsi azóta már a ház előtt állhat — csicseregte Worwick, mint valami ostoba telefonoskisasszony, aztán udvariasan elköszönt. — Jó éjszakát, főfelügyelő... Már a Gleiston melletti parkot átszelő úton zúgott az autó, de Gorwitz főfelügyelő még mindig azon dohogott magában, hogy miért verte őt meg az isten ilyen helyettessel, mint ez a Worwick. A rendőr, aki az út mentén, az öreg 'fák árnyékában állt, most előlévett lámpájával, és néhány kört írt le. Az autó csikorogva fékezett és Gorwitz főfelügyelő feledve minden mérgét helyettese miatt, feledve ólmos fáradtságát, ruganyoson ugrott ki az autó- i ból. Űj feladat előtt állt, s , ilyenkor, mint valami buliA főfeli Azt álmodta, hogy ott áll a tábla előtt és nem tud semmit. Csak egyet tud, hogy néhány perc és végre kicsen- getiíek. A csengetés a menekülést jelenti a fekete tábla és készületlenségének leleplezése elől. Élesen, keményen felsikoltott a csengő. Nagyot sóhajtott, aztán gépiesen, még álmában is a telefonért nyúlt. Nem is tartotta a kagylót, inkább kapaszkodott belé, olyan fáradt volt. Gépiesen, mint a telefon-időjelző szolgálat, jelentkezett be: — Itt Gorwitz főfelügyelő... — Ó, Mr. Gorwitz, itt Worwick felügyelő. Felkeltettem? — Nem. Már egy órája ülök az ágyam szélén és várom, hogy telefonáljon — mordult a kagylóba Gorwitz és nagyot sóhajtott, hogy ilyen tökkelütött helyettese van, akinek ne adj isten, hogy ne akadna legalább napi egy baromi megjegyzése, amitől ideges lesz az ember. Nagyon ideges. — Elnézést, főfelügyelő... Csak most tudtam jelentkezni, miután nekem is csak most jelentették, hogy a Gleiston melletti parkban égi öregedő férfi és egy fiatal ni hulláját találták meg. Golyó
