Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-18 / 41. szám

XIV. ÉVFOLYAM, 41. SZÁM 1970. FEBRUÁR 18., SZERDA ORSZÁGOS ÉRDÉK! Miért nem adják át április lén a hallássérültek iskoláját? A VÁLLALAT NEM VÁLASZOLT A Csikós József utcában már magasodnak az új gyógy­pedagógiai intézmény, a Hal­lássérülteik Kisegítő Iskolájá­nak és Nevelőotthonának fa­lai. — Sajnos nem érdemli meg a kivitelező vállalat a Váci ; Naplóban fél éve elhangzott nyilvános dicséretet — mond­ja Ángyai József, a Siketné­ma Intézet igazgatója, aki az alapkőünnepély óta kíséri fi­gyelemmel a foglalkoztató : mellé épített rokonintézmény hajlékának kibontakozását. Csalódottan nézzük az épü­letet, amikor megtudjuk, hogy a 15 milliós beruházást április első napján kel­lene átadni rendelteté­sének. Csak ez tette volna lehetővé, hogy szeptemberben megin­dulhasson benne a tanítás. A Nógrád megyei Építőipa­ri Vállalat anyaghiányra hi­vatkozik. Hiába állították fel az állványokat, ha nem érke­zett meg a szükséges beton­vas. A téliesítés csak ígéret maradt. A befejezetlen tető áten­gedte a csapadékot. A be­ázott falak kiszáradása tartó- sabb meleg időt kíván. A fűtőtestek és a vízvezeték szerelése , most már elkezdő­dött, de o sejttégla szállítása késik. Angyal József igazgató január hatodikén levélben Miki egér az ülésteremben Gyakran beszélgetek diá­kokkal, az iskola életéről, er- ről-arról. Elmondják bánatu­kat, örömüket, azt is, hogy fiiért kaplak ki aznap az is­kolában. Egyikük például azt mond­ta, intőt kapott, mert a padra firkált... Tessék mondani, a felnőt­tek sohasem kaphatnak intőt? Tudniillik megnéztem Vác egyik nagy üléstermének asz­talát. Nem tudni, hogy kik, és melyik ülésen, de többen is rajzolnak, írogatnak az asztalt borító műanyag térítőre. Itt közlik például egymással, ki, melyik csapatnak szurkol, ki, hogy rajzolná meg Walt Dis­ney után szabadon a Miki egeret... Mint a galambok lecsipege- ft'Jc a terítő szélét, hol ezen, hol azon az oldalán hiányzik egy-egy darab ... —m— Száz gyermek otthona lesz.., (Gyimesi felvétele) sürgette az építésvezetőséget a határidő betartására — eddig választ sem kapott. Száz kettős, sőt hármas fo­gyatékosságú gyermek nevelé­sét, oktatását hátráltatja a határidő eltolódása. Nemcsak váci, hanem országos érdek is, hogy mielőbb átadják a Csi­kós József utcai intézetet rendel tetősének. (papp) 650 szülő tanácskozott 1 Hatszázötven szülő tanács­kozott három napon át Duna­keszin, a MŰM 201. számú Ipari Tanuló intézetében. A munkamegbeszélésen Cserve- nák Mihály, az intézet igazga­tója részletesen ismertette a szakmunkástanuló-törvényt és a végrehajtásából adódó fel- adatölcat A tájékoztatóit követő vitá­ban mind az iskola képviselői, mind a felszólaló szülők érde­kes gyakorlati tapasztalatokat közöltek az erkölcsi nevelés, az intézmény és a szülők közötti kapcsolat, valamint a tanul­mányi eredmények, az előme­netel javítása érdekében. sz. 1. Váci vizet kér Nógrád A rétsági járás régi gondja az ivóvízellátás. Ezen a nóg­rádi területen nagyon kevés a jó ivóvíz. Ezért a Rétsági Járási Tanács a váci vízmű­vel folytat tárgyalásokat egy fő nyomóvezeték építésiére, amelynek segítségével a járás felét el tudnák látni egészsé­ges ivóvízzel. A vezeték a Szendehely—Rétság útvonalon haladna, de Nógrád és Diós- jenő bekötését is tervbe vet­ték. FIGYELŐ Hírünk az országban A Szövetkezet képes beszá­molót közölt Vác főtéri boro­zójáról. — Az Egészségügyi Dolgozó bemutatta a Géza ki­rály téri szakközépiskolát. — Az Esti Hírlap ismertette Vác általános rendelési tervét. — A Műszaki Elet rajzos ismer­tetőt közölt egy tervezett váci vasúti felüljáróról. — A Ma- gyar Konzervipar oldalas cikkben népszerűsítette a Du­nakeszi Konzervgyár Juhász- brigádját. — Az Esti Hírlap kislexiikonában olvastunk a vácrátóti arborétumról. — A Szabad Föld hírt adott a Vak Bottyán Múzeum törökkori pincéjéről. — A Tanácsok Lap­ja színes interjút közölt Po- mozi Miklós váci tanácstag­gal. Az autóbusz egy pillanatra lestoppol, nem mondhatjuk, hogy kikerülte a megállót. De ez a néhány másodperc elegen­dő ahhoz, hogy az ajtóhoz ro­hanjak, és leszegett fejjel ne­kirugaszkodjak. Csak a sod­rásba kell ügyesen bekerülni, onnan könnyedén „felfolyik” az ember. Nem szabad kilö­kődni a pellengérre. Aki felke­rült, szorgalmazza a jármű el­indítását, aki még lent topo­rog, megmakacsolja magát, és kijelenti — tanúk előtt —, hogy amíg fel nem kerül a buszra, addig az itt áll. Nem értem, hogy miért akar­ja a többiekre rávarrni magát, amikor nélküle is jól megvol­nának. A vezető tanácstalanul megfordul: mit csináljon? Fel­méri az indulást sürgetők hely­zeti energiáját, és fokozatosan felgyorsítja a kocsit. Időnként ötletszerűen beletapos a fékbe, amit nevezhetünk tömörítés­nek is. Nos, nem csoda, ha eb­Utazás ben a népsűrűségben ismerke­dem. Mivel mozgásom meglehető­sen liorlátozott, csak függőle­gesen lefelé tudok nézni, így próbálom feltalálni magara. Előttem gyönyörű formás lá­bak. Látatlanban lefogadom, hogy viselője ötös rendű. Vé­letlenül rátérdeltem a kalap­jára, amin természetesen fel­háborodott. Fölajánlottam, hogy a végállomásig nagyon szívesen kiegyengetem a piros kalapot, sőt varrók rá díszt is, csak maradjon csendben. De nem és nem. Kikapcsoltam a hallókámat, mire ő felerősítet­te a beszélőjét, azzal a szent elhatározással, hogy néhány percen belül idegbeteggé tesz. Bevallom, én seny fejtettem kötélírást. Közöltem vele, hogy nagyon tetszik nekem, de ezzel a brutális magatartással belegázolt a lelkivilágomba. Csoda történt. Rámnyilazta bájmosolyát, és így szólt: Er­zsiké vagyok. Óriási! Boldo­gok voltunk. Az út hátralevő perceivel földrajzzal terheltem magam. Nem tudtam, hol ta­lálható lakóhelye. Mire ö ja­vasolta, hogy képzeletben húz­zak egy transzcendentális egyenest, helyezzem merőlege­sen az érintőre, és mérjek fel három tenyértávolságot. No, ott lakik ő. A tekervényes út miatt javasoltam, hogy inkább ve­zessen el hozzájuk, legköze­lebb majd egyedül is eltalálok. A jármű fékezett, feje megbi­csaklott, amit bólintásnak vettem. Ezek után igazán meg­érdemelte, hogy nagy komóto­san fölkeljek, és átadjam neki ap ülőhelyet. Mert van ben­nem még jólneveltség. Nyári Ferenc A RENDŐRSÉGRŐL JELENTJÜK Aki nem szereti a szabadságot Kalevipoeg Közel tíz éve jelent meg magyar nyelven először teljes terjedelmében ez az eposz, amelyet a napokban újra elol­vastam. Gyönyörűséggel és irigységgel ittam magamba a verseket és rádöbbentem: egy­ségesebb szerkezetet és embe­ribb hőst a világirodalom naív eposzai nem tudnak felmutat­ni. Nyelvrokonaink közül a finn Kalevala mellett, ez az észt nemzeti eposz a nagy mű, amelyben gyűjtői — főként Kreutzwald —, felismerték azt az igazságot, hogy eposz csak­is a nép mondáinak össze­gyűjtése és rendszerbe foglalá­sa után születhetik meg, és lesz örökéletű. Irigységgel olvastam újra, hiszen nálunk már a múlt szá­zad végén elveszett a remé­nye is, hogy északi nyelvroko­nainkhoz hasonlóan nyomára leljünk az eltűnt magyar ősi- népi eposznak, a hősepikának — pedig erre Anonymus, a névtelen krónikás is hivatko­zott. —cs— Ingyenes jogi tanácsadás A Lenin úti párt- és tömeg- szervezeti székház első emele­ti üvegtermében holnap délu­tán 5 órakor, ingyenes jogi ta­nácsadó keretében, dr. Kovács József, a Váci Ügyvédi Mun­kaközösség tagja ad felvilágo­sítást a hozzá fordulóknak. Két archív film Holnap este hat árakor, két érdekes művészeti kisfilmet vetítenek a Lenin úti moziban. A Dunakanyar Fotóklub gon­dozásában mutatják be a Victor Vasarely és a Triangu­lum Hungaricum című — a harmincas években készült — rövidfilmeket. Ez utóbbi a Kotányi zongaravirtuóz-trió h angversen y száma it örökítette meg. Pécsi István kosdi lakos már elvált feleségétől, ám időnként, amikor néhány de­civel többet iszik a kelleténél, szíve újból volt asszonyáért dobog ... Így volt ez január 27-én este is, amikor reszegen meg­jelent az asszony háza előtt és bebocsátását kérte. Volt felesége megtagadta a kérést, de Pécsi nem nyugodott bele a válaszba és erőszakoskodni kezdett: — Ha nem megy szép szó­val, majd megpróbálom erő­vel — kiáltotta és ezzel neki­esett az ablaknak ... Apósa kérte, hogy ne csináljon bot­rányt, de ez csak olaj volt a Régi ismerőse már a rend- 1 őrségnek a harmincöt éves váci Füleki György. 1965-ben könnyű testi sértés miatt pénzbüntetésre ítélték. 1906- 1 ban maradandó testi fogya- I tékosságot okozó súlyos testi sértésért, két év múlva ugyancsak súlyos testi sér­tésért, — már visszaesőként — marasztalták el. Eddig 42 hónapot ült börtönben, leg­utóbb 69-ben szabadult. Füleki jól keresett, így az­után volt is miből borozgat- nia. Ezt tette január 24-én is két hölgy társaságában, elő­ször a Margaréta presszóban, majd a Révkapu borozóban. Itt fogyott el a pénze. Haza rohant a rejtett tartalékért. Visszatértekor az egyik hölgy „tréfásan” megjegyezte: — Jól öltözik és van pénze annak, aki betör. Füleki ezen a kijelentésen vérig sértődött, majd minden­ki meglepetésére vetkőzni (tűzre... Tört, zúzott: ab la 7 I kot, ajtót. A rendőrjárőr meg- , érkezésekor a rendőrt is bán- ] talmazni próbálta... Kijóza- ; nodása után figyelmeztették [ és hazaengedték. ' Vesztére. Úgy látszik Pécsi nem sze­reti a szabadságot, mert ezen az estén újra megkísérelte a botrányt. Volt felesége két gyermeké­vel együtt a törött ablakon át a szomszédhoz menekült. Pécsi István, most a rend­őrség „vendége”, ám a nyo­mozás befejeztével ügyét át­adják az ügyészségnek ... — ni — kezdett, ezután az egyik höl­gyet kezdte el ütlegelni. A nő, aki szabadulása óta élet- i társa volt, csigolyatörést szenvedett, mert Füleki az ütlegelést az utcán és a laká­suk előtt is folytatta. Hamar kijózanodott, és megpróbált Jugoszlávia felé elmenekülni. A váci kapi­tányság 30-án elfogató pa­rancsot adott ki ellene és másnap Újpesten elfogták. Füleki többszörös vissza­esőként kerül a bíróság elé. Beat eredete Péntek délután öt órakor a Madách Imre Művelődési Köz­pont ifjúsági klubjában dr. Kolozsi Tamás szociológus tart előadást a beatzene eredetéről és hatásának okairól. Labdarúgás Ismét verekedett az „érzékeny" Füleki SZAKSZERVEZETI KÖNYVESPOLC Szocialista brigádoknak ajánljuk Vasárnap barátságos labda­rúgó-mérkőzést játszott a váci MÁV SE és a váchartyáni Volán SC labdarúgócsapata. A váci MÄV SE annak elle­nére, hogy tartalékosán állt fel, 5:2 arányú győzelmet ara­Sesztalov, Juván (1937—): Kék vándorutak. — Ez a re­gény a vogul nemzeti iroda­lom első jelentős alkotása. A ma mindössze 5—6 ezer lelket számláló — a finn-ugor né­pekhez tartozó, s így velünk is rokon — kis nemzet Észak- Szibériában él, a rendkívül zord éghajlatú tundrás vidé­ken, még mindig szinte no­mád körülmények között. A regény a rénszarvaspásztorok sorsán át mutatja be a vogu- lok mai életét, s ezzel együtt — mivel az ősi formák még mindig elevenek — az évezre­des népi szokás ólait is. Heller, Josep (1923—): A 22- es csapdája. — A szerző bom­bavető tisztként, húszévesen került a második világhábo­rúba, az amerikai légierő Kor­zikában állomásozó alakulatá­hoz. Mint művének hőse, Yos- sarian, ő is Olaszországot és Franciaországot bombázta. A 22-es csapdáját 1953—1961 kö­zött írta. Óriási közönségsike­re mellett, a kritika szerint is ez az egyik legjobb második világháborús regény Ameriká­ban. Kardos G. György (1925—): Avraham Bogatir két napja. — Az eddig a regényig ismeret­len szerző könyve a felszaba­dulásáért, önállóságáért küzdő Palesztinái zsidóság utolsó idő­szakáról ad képet. A főhős, Avraham Bogatir Oroszország­ból vándorolt ki a szocialista forradalom előtti időkben, és tanult, kulturált férfiként ke­rült vissza az ősi foglalkozás­hoz. Paraszttá válik, és három kemény évtized munkájával varázsolja termőfölddé az el­lenálló tájat. A cselekmény ideje 1947 nyara. A Szentföld csodálatos tájain ekkor az an­gol szuronyosok látszólagos békét tartanak fenn, de az or­szág lakóit, arabokat, zsidókat, beduinokat ezernyi ellentmon­dás feszíti, ütközteti össze. A könyv sikerét, aktualitását, a második kiadása is bizonyítja. Csurka István (1934—): Nász és pofon. — Az eddig megje­lent novelásköteteiből és a leg­újabb elbeszéléseiből állította össze mostani, válogatott gyűj­teményét az író. A mesélés jó­ízű, ám korántsem önfeledt, hanem tudatos öröme hatja át a kötet valamennyi darabját. L. E. tott. A váci csapat szombaton barátságos mérkőzésen fogad­ja a váchartyani Volán SC-t, DUNAKESZI 2000 VASÚTI KOCSI A JÁRMŰJAVÍTÓBAN Ilyen egy bisztrókocsi belülről. A Dunakeszi Járműjavítóban nemcsak a MÁV négytengelyes vasúti személykocsiparkját ja­vítják, hanem — 1957 óta — személyvagonokat is gyárta­nak. Eddig közel kétezer új vasúti személyvagon készült itt. Jelenleg másodosztályú, négytengelyes, helyi forgalmú és villamos fűtéssel ellátott kocsitípust gyártanak. Az Utasellátó Vállalat számára pedig néhány „bisztrókocsi” készül az üzemben. Az ízléses kocsiban ételelőkészítő, tágas hűtőberendezés, kiszolgáló- és fogyasztópult és presszógép ta­lálható. Horváth János és Molnár Gyu­la, a fényezőműhely szocialista brigádjának tagjai, egy kocsi külső fényezését készíti elő. (Kép, szöveg: Szűnyi)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents