Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-18 / 41. szám
rwyr MCttEl K^tivlap 19:0. fEBRt iR 18., SZERDA A túri molnár Kisebb-nagyobb megszakításokkal 1927 óta dolgozik a turisitván- di vízimalomban Bak Sándor, Szabolcs—Szatmár megye egyetlen vízimolnára. Amikor odakerült, Kende báró kommend ósa volt, s a malom — a Túr vizének fel- használásával — éjjel-nappal üzemelt. A Mária Terézia Korában készült alkalmatosság gazdasági jelentősége azóta egyre csökkent, s működése több éven át szünetelt. A Műemlék Felügyelőség, mint ipartörténeti különlegességet restaurálta a malmot, ahol ismét őrölnek a korabeli mintára készült hengerszékek, bár inkább csak érdekességként. Bak Sándor nyugdíjba vonult, de a malomitól' nem vált meg, mint idegenvezető kalauzolja a látogatókat Elektromos testhőmérő A kőszegi Műszaki Villamossági Ktsz szakemberei elektromos testhőmérőt készítettek, amely pillanatok alatt megmutatja az ember hőmérsékletét. Különösen a zsúfolt körzeti rendelőkben, felülvizsgálatoknál tehet kitűnő szolgálatot gyorsaságával. Az újfajta testhőmérő sorozatgyártását a tervek szerint ez év második felében kezdik meg. BIZTOS SEGÍTŐTÁRSAKRA TALÁL! BIZTOSÍTÁSI es ÖNSEGÉLYZŐ CSOPORT Medea - Párizsban Maria Callas, a milánói Scala világhírű opera énekesnője (baloldalt) Pasolini neves olasz filmrendező társaságában a francia fővárosba érkezeit. Itt mutatták be ugyanis az énekesnő „Medca” című filmjét. Callas és Pasolini — mint képünkön látható — a premier után elbeszélgetett Claude Pompidouval (középen), a Francia Köztársasági elnök feleségével. Mindkét gyilkos bűnösnek vallotta magát... Észak-Dakota állam sága egy Fehér , Héja nevű amerikai indiánt halálra ítélt fehér ember meggyilkolása miatt. Ugyanakkor azonban egy Bayter Berry nevű fehér amerikait ártatlannak mondott ki egy indián meggyilkolása vádjában. Amint a londoni Times New York-i tudósítója írja, a két bűncselekményben az volt a közös, hogy mindkét gyilkos bűnösnek vallotta magát. Az Észak-Dakotában élő 40 ezer indián élesen tiltakozott eme megkülönböztetés és a fehér bűnözővel elnéző magatartás miatt. „Nem a Fehér Héja elleni ítélettel szemben bíró- tiltakozunk — jelentette ki egy Webster nevű indián pásztor —, hanem azt akarjuk, hogy az Egyesült Államok igazságszolgáltatása egyenlő mértékkel mérjen azokkal a bűnözőkkel^ zemben is, akik büntetlenül gyilkolják népünket”. <v . RÖVIDÁRU divatáru Az AUTOVISIE című holland folyóirat pontozóversenyében a „Fiat 128” jelzésű autótípust minősítették „az év autójának”. Bárányvásár A Duna—Tisza közi gazdaságokban hetek óta tart a bárányvásár. Eddig több mint 30 ezret értékesítettek, s a kis- bárányok zöme olasz, görög és francia megrendelőkhöz került. A pecsenyebárányok iránt az idén is nagy a kereslet, ezért a kiskunsági juhászatokban áttérnek a kétévenkénti háromszori éltetésre. Eddig általában évenként egyszer ellették a juhokat. A húsbáránynevelést szolgálja a tenyésztőmunka is. A szalkszentmártoni juhutód- ellenőrző állomásról rövidesen a gazdaságokba kerülnek az Angliából importált hústípusú kosok. Sörivóverseny Vasárnap Debrecenben a hajdúsági farsang egyik záróeseményeként rendezték meg a Hungária Étteremben a hagyományos sörivóversenyt. A versenyben indulóknak egy liter sönt kellett kanosából meginniuk, időre. A győzelmet a tavalyi bajnok, a debreceni Kathi Pál szerezte meg, aki egy liter sört 5 másodperc alatt ivott meg. A 24 éves debreceni benzinkútkezelő egyébként nem szereti a sört. Utoljára a tavalyi versenyen ivott. A győztest sörivó trófeával tüntették ki és felruházták egy esztendőre a „sörkirály” címmel. Sörfejtőverseny A Magyar Országos Söripari Vállalat hétfőn rendezte meg Szombathelyen a dunántúli kirendeltségeinek hagyományos évi sörfejtő versenyét. A vetélkedőn Szombathely, Zalaegerszeg. Keszthely, Kaposvár, Esztergom, Pápa, Balatonboglár kirendeltségeinek legjobb sörfejtőbrigádjai mérték össze tudásukat. Egy-egy óra alatt — modern félautomata gépsorokon átlagosan több, mint 2500 félliteres üveget töltöttek meg sörrel. Éremárverés A Fővárosi Művelődési Házban a budapesti éremgyűjtők néhány hónapja alakult egyesületének éremárverésón 17 ezer forintért cserélt gazdát egy római ezüst dénár, amelyet Ottó császár bocsátott ki időszámításunk után 69-ben. A Lipót-tallér a császár 1696-os, magyar veretű ezüst pénze 1200 forintot ér. K inézek a repülőgép ablakán. Alattam guha fehér felhők. Az az érzésem egy - pillanatra, mintha megdicsőültem„ vol-, na és most a lelkem szállna, szallma felfelé, hogy jól megérdemelt helyét elfoglalhassa az atyaúristen jobbján. Na, addig még ráérek. Tulajdonképpen én már nem is szeretek focizni. Persze ezt még magamnak sem vallanám be, de ez a lebegés az űrben, 10 000 méter fölött, valahogy kihozza belőlem a legtitkosabb gondolataimat. Dehát igaz is. Mindeneim megvan. Mindenem, amire valaha is vágytam és egy csomó olyan holmi is, amivel nem tudok mit _ kezdeni. Elfásultam. Ez az igazság... A repülőgép leszállt. Fogadóbizottság, a szanszkrit csapat vezetősége, rövid hegyibeszéd, egy szót stem értek szanszkritul. Kezet rázok valakivel, kiderül afgán diplomata az illető, nem baj, bocsánat. Éljenző tömeg. Tömeg? Fogadtak már többen is. A szállásunkra hajtottunk. Itt balra van egy áruház. Ezt majd megnézem ... Az edző leadja a szokott sódert. A szanszkrit- csapat, bár nem tartozik az európai élvonalba, de most nagyon fognak aikami, a hazai pálya előnyei, nekünk presztízskérdés stb, stb. Könnyű edzés, majd városnézés. Na, végre. Már megszokták, hogy mindig leváiok ilyenkor, nem is szólnak. Egyelőre csak nézelődöm. Ha győzünk, röhögnöm kell, hát persze, hogy győzünk, 10 000 buznyákot kapok, plusz 5000 minden általam rúgott gólért, miért hogy én. én vagyok. Egyet rúgok csak, az is olyan fárasztó, meg aztán ahogy nézem az árakat 15 000 buznyákból a fél utcát fel tudom vásárolni. Valami bizsut, vagy mit tudom én mit azért veszek. Bementem egy ékszerészhez és öt perc múlva a zsebemben volt egy arany Longines karóra. Persze már van otthon vagy négy, dehát az időt agyon kell ütni valamivel... Bementem egy bárba és gyors egymásutánban felhajtottam három dupla whiskyt. Mindjárt más. Az a szanszkrit cs^j, ott a bárszéken, egész jó bőr. Odavágódtam hozzá. Egy óra múlva egy kalanddal gazdagabban és egy Longinessel szegényebben léptem ki az utcára. Most mi a fenét csináljak? Visszamentem a lokálba és éjfél után, most már végképp kitűnő hangulatban a szállodánkba hajtattam. Fázom. Vagy ötvenezer szanszkrit jött ki. Nem lesz baj a dohánnyal... Na, kezdjük már, essünk túl rajta. Végre... Jó volt az a csaj. Már csak ezért érdemes volt idejönni. A labda a lábamnak ütődött. Egye fene, rúgjuk be, aztán túl vagyok rajta. Viszem a bőrt, átmegyek két védőn, a kapus kétségbeesetten veti magát a labdára, de későn, még berúghatom. Pillanat alatt döntöttem. Ezt a gikszert nem hagyom ki. A gól ráér. Hagytam, hogy a kapus megkaparintsa a labdát, én a lendülettől szinte úszva átugrottam fölötte, majd, mint aki megbotlik nagy erővel elterültem a földön. Adjunk valamit a jó népnek a pénzéért. A közönség azt látta, hogy én biztos gólhelyzetet hagytam ki inkább, semhogy a kapusukat esetleg megrúgjam. Rúgom a bőrt Még fetrengtem vagy egy percig, mint, aki az utolsókat rúgja — kis időt kell hagyni, hogy a gyengébb felfogásúnk is rájöjjenek, miszerint itt egy férfias, sportszerű hőstettnek tanúi —, aztán szédelegve felálltam, megráztam a fejem, körülnéztem, mint, aki nem tudja hol van, aztán nagyszerű mozdulattal intettem a játékvezetőnek, hogy semmi-semmi, mehetünk tovább, ha kell halálomig, hősi halálomig rúgom a bőrt. A közönség őrjöngött, brávozott, tapsolt és én az utolsó pillanatban fogtam vissza magam, mert önkéntelenül is meg akartam hajolni. Jót röhögtem magamon. Kicsit zúg még a fejem a piától. Mennyi van még hátra? Ez már, ahogy nézem, a második félidő és van hátra nyolc perc. Na, most berúgjuk! Megnéztem merre van a labda és könnyű, tetszetős stílusban, mégis rendkívül gyorsan elkezdtem futni utána. Még az oldalvonalon innen elkaptam és vittem a bőrt ellenállhatatlanul. Ezt most berúgom. Jól időzítettem, a tapssal elmegy a hátralevő másfél perc és újra én vagyok a sztár. Na, mi az, leállt a védelem? Tiszteltek, fiúkák, tisztelitek apukát? El is várom tőletek! Na, nézzük. A dermedt kapus mellett elmegyek és mintegy tíz méterről lágyan, felejthetetlenül gurítom a bőrt a kapu felé. Mitől olyan ismerős ez a kapus?!!!... Úristen ... nem ... ez nem lehet igaz ... hiszen ez ... Dvoracsek a mi kapusunk ... ugye, csak hasonlít?!!!... A mardosó szégyentől kihullanak a könv- nyeim. De talán még nem késő!!... A labda puhán gurul, de még négy-öt lépésre van a kapunktól... Életemben így nem futottam ... biztosan világrekord ... ha egy kicsit lefogynék... A labda előtt két méterre elvágódok, mint egy béka, kezem-lábam kitárva, csúszok félmétert a sima talajon és már nem tudom félrerántani a fejemet. A labda, mint akit ló rúgott meg, bevágódik a hálónkba. Befejeltem! A bal alsóba, nehéz szögből, bravúrosan, ahogy szoktam. A közönség röhög. Sikoltozik, bruhaházik. őrjöng, fütyül, üvölt és én szeretném belefúrni magam a talajba. Nem kelek föl. Én innen többet nem kelek föl. Nem akarok többet se látni, se hallani, senkit és semmit. Az én gólommal 1:0-ra vesztettünk. A sajtó pillanatnyi elmezavarra gyanakszik, ami a túlhajtott edzés, az óriási felelősség szinte természetes következménye. A „Ko- vácsik Laja és Vidéke Hirharsona” nagyon tárgyilagosan megállapítja, hogy az a lelkesedés, az a győzniakarás, amely erőmön felüli teljesítményre ösztökélt, példamutató az elkényeztetett profivilágban. Sajnos, nem volt szerencséje Lajánknak, most gyengédségre, szeretetre' van szüksége, legfontosabb teendője a csapatnak, hogy ezt részéne biztosítsa. Éljen Lajánk, a szanszkrit meccs hőse. Nem kaptam meg a gólért az ötezer buznyákot. Nincs mese, perelünk ... Deák Gusztáv
