Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-18 / 41. szám

MSI »i cr, vei 1970. FEBRUAR 18., SZERDA Másfél hét múlva folytatódnak a szovjet-nyugatnémet tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról.) tudni vélik, hogy a tárgyalá­sokat mindkét küldöttség a korábbi összetételben folytat­ja — vagyis a szovjet részről Gromiko külügyminiszter, nyugatnémet részről pedig előreláthatólag Bahr államtit­kár vezeti majd ismét a meg­beszéléseket. Egon Bahr, aki január 28-a óta tartózkodik a szovjet fővá­rosban, szerdán utazik el Moszkvából. Bonni tartózko­dása során a nyugatnémet ál­lamtitkár nyilvánvalóan tá­jékoztatja kormányát a meg­beszélések lefolyásáról, továb­bá elősegíti — a Moszkvában szerzett tapasztalatok alapján — a következő tárgyalási sza­kasz nyugatnémet pozícióinak kialakítását.. A szovjet fővá­rosban .remélik, hogy a nyu­gatnémet partner az eddiginél realisztikusabb szellemben dolgozza majd ki álláspontját. A tárgyalások értékelésekor a helyzetelemzők számos biz­tató mozzanatot jegyeztek fel. A szovjet sajtó, mely eleinte nem számolt be a megbeszé­lésekről, később már infor­mált róluk. Különösen nyu­gatnémet körökben rendkívül jelentős fejleményként köny­velték el azt a tényt, hogy Gromiko külügyminiszter el­fogadta Allardt NSZK-nagy- követ vacsora-meghívását, s a diplomáciai zöldasztal­Jubileum Párnázom (Folytatás az 1. oldalról.) kenységből származó anyagi erőt. A Szente-tanyán modern te­henészeti telepet alakítanak ki, az idén felépül a 90 férő­helyes borjúnevelő. A cse­kély földterület ellenére is fantáziát látnak az ágazat korszerűsítésében, hisz ta­valy is elérte az egy tehénre jutó tejtermelés a 3798 litert. A növénytermesztést, és a Kiegészítő tevékenységet is beleszámítva 1969-ben 43 millió forint, árbevételt ért el a szövetkezet. 1968-ban ötmillió volt, a múlt évben már elérte a hét és félmilliót a szövetkezeti nyereség. Ta­valy a tagok, egy tízórás munkanapot számítva 147, míg az alkalmazottak 123 fo­rintos keresetet értek el. Az egy tagra jutó 1969-es jöve­delem megközelíti a 33 ezer forintot. Minthogy a szövetkezet pénzügyi helyzete ma már le­hetővé teszi, elhatározta a ve­zetőség, hogy az idén a nyug­díjas tagok és járadékosok ha­vi illetményét 600 forintra egészíti ki a tsz. A családi fészket rakó tagoknak ked­vezményes házhelyet, építő­anyagot és fuvart biztosít a gazdaság. Egyébként a múlt évi jó eredmények alapján az esztendei jövedelmükön felül, 14 százalékos nyereségrésze­sedést kaptak a tagok, hűségjutalomban részesültek a tsz-ben ledolgozott éveik arányában a törzsgárdához tartozók, és külön jutalmat osztottak tavalyi munkájukért a legjobbaknak. Valamennyi megjutalmazott a pénzesborí­ték mellé egy könyvet is ka­pott. A jó hangulatú ünnepi köz­gyűlés után neves fővárosi művészek köszöntötték szín­vonalas, esztrádműsorral a jubileumot ünneplő pomázia- kat. (súlyán) Elintézi az OTP (Folytatás az 1. oldalról.) amennyiben szükséges, bizto­sítja az építési kölcsönt, be­szerzi a TÜZÉP-től az építke­zési anyagokat, végül gondos­kodik a felépült ház haszná­latbavételi engedélyérőL Mindezért az OTP mini­mális ellenszolgáltatást, 500 forintot kér. Hangsúlyozta az igazgató, hogy korántsem anyagi meg­gondolásból, hanem a magán­erőből történő családiház-épít- kezések meggyorsítása érde­kében vezetik be ezt a szolgál- j tatást. Számításaik szerint ugyanis, amellett, hogy teher­mentesítik az ügyfeleket a j hosszadalmas utánjárástól, fe- j lére csökkenti az új, forma az j engedélyek és az építkezési anyag beszerzési idejét. Ugyanezen a * tájékoztatón ! Jelen volt Ipacs László, a Bu­dapest környéki TÜZÉP igaz- í gatója is. Az újságírók kérdé- , sére kijelentette, hogy az idei I építkezésekhez elegendő anyaggal rendelkeznek. Előre- J láthatólag 5 ezer lakás épül a j megyében 1970-ben, s ehhez a j tavalyinál 90 millió forinttal több, összesen 575 millió fo­rint értékű árut kapnak a te­lepek. Azok, akik igénybe veszik az OTP fentebb ismerte­tett szolgáltatását, a már megkötött szerződés alap­ján 20 nap alatt megkap­ják a szükséges anyagot. Megjegyezte a TÜZÉP igazga­tója, hogy az építtetőknek ugyanakkor az értesítéstől szá­llított 3 napon belül gondos­kodniuk kell a megrendelt áru elszállításáról. A hat OTP-fiók körzetében 17 TÜZÉP-telep biztosítja a gyorsabb építke­zéshez szükséges soronkívüli­séget. Ez persze nem jelenti azt, hogy az egyéb vásárlók hátrányt szenvednének. Amennyiben a március ele­jén bevezetésre kerülő új szol­gáltatás beváltja a hozzáfűzött reményeket, nemcsak Pest megyére terjesztik ki, hanem az OTP keretén belül szerte az országban alkalmazzák. s. p. nál folytatott tárgyalások után fehér asztal mellett is találkozott Bahr állam­titkárral. Ilyen 'eseményre — húzták alá az említett körökben —1955 óta, a szovjet—NSZK diplomáciai kapcsolatok felvétele óta nem került sor. Feltétlen fi­gyelmet érdemel az a tény is, hogy Bahrt — saját kérésére — fogadta Koszigin minisz­terelnök és mintegy másfél órás megbeszélést tartott vele. Pozitívumként értékelhető az is, hogy a tárgyalások rövid „gondolkodási idő" után foly­tatódni fognak. Mindezek a csokorba szedett jelenségek azonban nem ho- mályosíthatják el azt az alap­vető tényt, hogy az eszmecse­rékben a felek megmaradtak az álláspontok — egyébként nagyon hasznos — egybeve­tésének szakaszában, s nem tudtak eljutni az eredmény­hez nélkülözhetetlen egyetér­téshez a két partnert érintő alapvető kérdésekben. A szovjet—nyugatnémet megbeszélések csak akkor kaphatják meg az „eredmé­nyes” minősítő jelzőt, ha a nyugatnémet kormány köntör­falazás nélkül és minden te­kintetben figyelembe veszi a második világháború nyomán kialakult helyzetet, s külpoli­tikáját hozzáigazítja a meg­változtathatatlan európai rea­litásokhoz. A szovjet főváros­ban úgy vélik, hogy az ilyen felismerésből származó kiin­dulás minden bizonnyal nem csupán hasznos, hanem egyút­tal eredményes tárgyalások­hoz is vezetne. Nyitány Az igazságot, az erőt, a bé­két, a jogot és az értelmet szimbolizálják annak a tanács­teremnek a freskói, ahol teg­nap dékiláft a sajtó jelenlété­ben újra munkáihoz látott a genfi leszerelési bizottság. A hatalmas freskók alatt az utóbbi évtizedben tíz-, majd tizennyolchatalmi bizottságok indították el ülésszakukat, egyenlő képviseletet biztosítva (az eddig távol maradó Fran­ciaországtól eltekintve), „nyu­gatnak” és „keletnek”, majd bevonva a leszerelési tárgyalá­sokba az el nem kötelezett or- szégcsoport legtekintélyesebb képviselőit. A múlt év júliusában Japán és Mongólia, augusztusában pedig Argentina, Hollandia, Jugoszlávia, Magyarország, Marokkó és Pakisztán is be­kapcsolódott a leszerelési bi­zottság munkájába, amely ily- módion — Franciaország jelen­létével — „huszonhatos” bi­zottság lenne. A tegnapi ünne­pélyes megnyitón teljes lét­számban jelen volt a magyar leszerelési küldöttség, dr. Kő­míves Imre nagyköveit vezeté­sével. Gerard Smith, az amerikai küldöttség vezetője hétfői nyi­latkozatában fegyverzetellen­őrzési tárgyalásokról” beszélt. Genfben nagyfokú egyetértés van abban a tekintetben, hogy az ellenőrzés csak a konkrét leszerelési intézkedéseket kö­vetheti, s nem lehet a katonai h rsizerzés valamiféle legalizált formája a leszerelési folyamat megindulása előtt. A mostani leszerelési tárgyalások a fegy­verkezés korlátozásának módio­CSAK RÖVIDEN KILENCVEN éves korában, New Yorkban elhunyt dr. Peyton Rous, aki a daganatot okozó vírusok felfedezéséért 1966-ban orvosi Nobel-díjat kapott. ADAM MALIK indonéz kül­ügyminiszter egy négytagú küldöttség élén Nyugat-Német- országba utazott, ahol egyebek között annak a segélynek az összegéről tárgyal,' amelyet Nyugat-Németország a követ­kező pénzügyi évben nyújt In­donéziának. KEDDEN immár 79. napja borítja tartós hótakaró a Né­met Demokratikus Köztársa­ság jelentős részét. Ezzel 1895- ös rekordot döntött meg a tél. Országos vízgazdálkodási tanácskozás (Folytatás az 1. oldalról.) A negyedik ötéves tervre javasolt előirányzatok sze­rint 1975-ig a lakosság 68 százalékát kell ellátni köz­műves ivóvízzel, 38 százalé­kát pedig csatornázási szol­gáltatással. Ezen belül gyor­sabb ütemben kell fejleszteni a legfontosabb üdülővezeték közműveit. Fontos feladat, hogy 1971-től 1975-ig leg­alább 210 ezer holddal növe­kedjenek az öntözésre beren­dezett területek. Az árvízvé­dekezési biztonság fokozásá­ra mintegy 400 kilométer hosszú régi töltés megerősíté­sét tervezik. Ezenkívül 100 kilométer hosszú folyómeder és mintegy hatezer kilomé­ternyi patakmeder szabályozá­sát, rendezését irányozták elő. A SZOVJETUNIÓ LEGFEL­SŐBB TANÁCSÁNAK EL­NÖKSÉGE eleget téve az olasz kormány kérésiének, em­beriességet és jóindulatot ta­núsítva, úgy döntött, hogy sza­badlábra helyezi és kitolon­colja az országból V. Tacchi és T. Marinuzzi olasz állam­polgárokat, akiket, — mint is­meretes —, egy nagy moszkvai áruházban véghezvitt huligán­kodás miatt a Szverd'lov Ke­rületi Népbíirósáig nemrégiben, egy évi szabadságvesztésre ítélt. A HAMBURGI Blohm und Voss hajógyárban vízrebocsá- tották a „Sydney Express”-f a viliág legnagyobb konténer­szállító hajójált, amely Európa és Ausztrália között fog majd közlekedni. A 225,83 méter hosszú hajó 1508, egyenként 20 láb (valamivel több, mint hat méter) magasságú konténer szállítására képes. LONDON környéki házában, vasárnap, 87 éves korában el­hunyt Loircf .P^wding repülő- marsalJ, akt 1936-tól 1941-ig az arígöl' vac’lszlégierő parancs­noka volt. RÖVIDESEN megkezdődik az Egyesült Arab Köztársasá­got és Szudánt összekötő köz­forgalmi út építése. zatait kutatják, nem tévesztve szem elöl, hogy a végső cél az általános és teljes leszerelés, szigorú nemzetközi ellenőrzés mellett. A tömegpusztító fegyverek elleni harc egyik aktuális frontja a biológiai és vegyi hadviselési eszközök egyidejű betiltása, amire vonatkozólag a szocialista országok konkrét tervezetet terjesztettek az ENSZ elé. Anglia is benyúj­totta — amerikai jóváhagyás­sal — sajátos elgondolásait, de ezek csak a biológiai hadvi­selés korlátozására vonatkoz­nak. Nixon elnök november 25-én és az Utóbbi napokba* is bejelentett bizonyos egyol­dalú részlétintézkedésekett ezen a területen, de ezek nem helyettesíthetik a mérgesgá- zok és a bakbériumfegyverek betiltásáról szóló 1925-os genfi konvenció amerikai ratifikálás sát, ami immár majdnem fél­évszázada várat magára. A két társelnök — a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok — közös határozati ja­vaslata alapján talán sike­rül még ebben az évben vég­leg kitiltani a tömegpusz­tító, elsősorban az atom- és rakétafegyvereket a tengerek fenéktérségéből, ahol azok még nem honosodtak meg. Genfben foglalkozni kí­vánnak az „atomcsend” tel­jessé tételével, vagyis az ösz- szes atomfegyver-kísérletek örök időkre szóló betiltásá­val és minden olyan intézke­déssel, amely a leszerelés útját egyengetheti. Helsinki után, ahol a múlt év őszén szovjet—amerikai tárgyalások kezdődtek a stra­tégiai fegyverzet korlátozá­sáról és ahol hamarosan ta­lán egy európai biztonsági konferencia is megkezdheti munkáját, és Becs előtt, ahol a szovjet—amerikai tárgya­lások áprilisban folytatód­nak, Genf a harmadik olyan semleges európai nagyváros, ahol a nemzetközi béke és biz­tonság alapköveit faragják. A leszerelési értekezlet ked­den délután 14 óra 5 perckor kezdte meg munkáját. Az ülé­sen felszólalt az értekezlet szovjet és amerikai társelnö­ke. mm mmsmsm 15. — Érdekes. Nincs tovább? — Ne legyen fölényes. Én nem értek a politikához, ön ebben bizo­nyára professzor hozzám képest. De bukott professzor, ezt kár is tagad­ni. — Igaz. Most legalább úgy lát­szik. Sajnos, ön azt hiszi, hogy ez az egész... magyar ügy. Verje ki a fe­jéből. — Azzá lehetett volna. Igen! Né­met tisztektől tudom, a szomszéd országokban milyen erős a nemzeti felkelés. — És milyen áron? — Így is pusztulunk. De értelmet­lenül. És hiába beszél nekem, szerb ügy lehet? Román, csehszlovák, len­gyel, mindenféle, csak magyar ügy nem lehet? De miért nem? Kérem, én történelemtanár vagyok: mind­abból, amit itt ezer éven át végig­csináltunk, mivel cáfolja meg, hogy a magunk zászlaja alá is oda tu­dunk állni'’ Épp, amíg magunkért verekedtünk, akkor volt becsületünk mások előtt is. Egyik felettesem azt mondta, szegény jó főméltóságú urunk belehülyült a háborúba. De nem akadt más? Se mellette, se el­lene? Engem már a Tiszántúlon megkörnyékeztek néhányszor, adjak nyolc-tíz fegyvert, vagy húszat, va­lamicske töltényt is hozzá ... hát ne verjem falba a fejem, nemzeti meg­mozdulás helyett csak siralmas pót­lékra, erőtlen kalandokra telik tő­lünk? Én egy egész századdal... mit is kezdhettem volna... De önök közt, báró úr, még ilyen se akadt, aki legalább a maga egyszál bőrét vásárra vitte volna, ha semmi má­sért, úgyis elvisz az ördög, hát a vir­tusért. Igen, én is tudom, zászló kell. és vezér, aki felemeli... De az ön egész tudománya nem több Juvena­lis egyetlen mondatánál: ille crucem sceleris praetium túlit, hic diadema.. Csakhogy ez nem mentség. Hiszen akkor teljesen mindegy, magyarok­nak hívjuk-e magunkat, vagy zuluk­nak... mi a tartalma az egésznek? Múlt héten a Hungáriában együtt vacsoráztam egy frontismerősöm­mel, Groedke századossal. Ti, ma­gyarok, mondta nekem, érthetően pesszimistábbak vagytok mint mi, németek: együtt változtak minden­féle változással, és ez nem ád vala­mi nagy biztonságérzetet. De hát volt idő, báró úr, ezt önnek jobban kell tudnia mint nekem, hogy vál­toztatni is tudtunk, nemcsak vál­tozni. Gáldy feláll, sokáig nézeget egy lágy színezésű akvarellt. Aztán a hamutartóhoz lép, de meggondolja magát, szivarja hamuját a remek szőnyegre üti. Azt hiszem, ezzel a mozdulattal búcsúzott el igazán a kastélyától. — Kedves tanár úr — mondja, és leül —, maga talán érti a történel­met. Mi csináltuk. Nem biztos, hogy a kettő ugyanaz. De hát mi biztos? A főjegyző úr hatszáz évet emlege­tett. Több is, pontosabban hatszáz­negyven. A családi levéltár itt ma­rad, ha kedve tartja, belenézhet. Nos hát, talál majd Gáldyt Ferdinánd oldalán, egy másikat Zápolya udva­rában. A Gyapán vár volt valami­kor. ha már járt ott hóvirágot szed­ni, láthatta a falak omladékát. Ab­ban a várban Gáldy Boldizsárt, két­heti ostrom után, hetven vitézével együtt kaszabolta le a török. Boldi­zsár fia, István, a budai basa men­levelével és támogatásával kezdte újjáépíteni ezt a kastélyt. Harcol­tunk Rákóczi seregében, és Rákóczi ellen. Képzelheti a szituációt, Maj- ténynél az egyik Gáldy lerakja a fegyvert a másik előtt. Két Gáldy esett el negyvennyolc csataterein. ^Nagysallónál és Vácott, a harmadik Világosnál lőtte főbe magát, a ne­gyedik egy osztrák tüzértábornok adjutánsa volt. Furcsa a mi történe­tünk. Majdnem bolond. De kegyet­len logikájú. A hősöket tiszteltük, a kiegyezőkből éltünk. Ök őrizték meg a családnak a birtokot... Ez per­sze, ahogy ön nevezi, rohadt alku. — De egy -kis ország urai nehéz helyzetben vannak, akár arisztokra­ták, ákár nem. Vagy kívül keresnek kompromisszumot, nagyobb urakkal, és akkor megmaradnak: vagy be­lül, más néprétegekkel, és akkor már fel is számolták magukat. Ki vállalja ezt? Minek? Az istenadta nép úgyis új urakat csinál magá­nak, hát akkor inkább, ameddig le­het, maradjanak a régiek. Nem, most ne szakítson félbe ... Még va­lamit, és bevégzem. Ismeri Pal­merston nyilatkozatát az angol par­lamentben, a szabadságharc legne­hezebb időszakában? Igen? Látja, hát így fest a magyar ügy ... Maguk értelmiségiek évtizedek óta nyaggat- ják egymást, ádáz polémiákban. Ugyan, mi magyarok mi is vagyunk voltaképpen: Kelet-e vagy Nyugat? Micsoda szószátyárkodás, úristen! Turista stúdium. Azok fontoskodása, akik csak kirándultak valahová, de nem éltek ott. Nem, tanár úr... nem vagyunk sem ez, sem az. Ez itt Közép-Európa. Levakarhatatlanul és menthetetlenül. Egy csomó egymás ellen vadított, izgága, nagyszájú népség, amely — épp azért. m*»rt külön-külön mindnyájan a tulajdon nemlétező nagyságának gőzében fő — hol innen, hol onnan kapja nya­kába a kívülről odavetett borjúkö­telet. Azt hiszem... .most is csak erről lesz szó. Ha a Nyugat, hatalmi és katonai érdekből, ragaszkodni fog, pontosabban szólva ... ragaszkodni képes Európának ehhez a zagyva, de fontos részéhez, akkor én, történelmi vétkeim ellenére, visszajövök Gáld- ra, és ha közben szétlövik a kasté­lyomat, majd felépíttetem. De ha nem bírnak elébe vágni a szovjet előnyomulásnak, ami, sajnos, való­színűnek látszik, s ennek következ­tében majd a béketárgyalásokon is mérsékletet kell tanúsítaniuk ... nos, a cselédeim még nem tudják, de én tudom, hogy akkor itt többé semmi sem az enyém. — Azt hiszi, hogy az orosz meg­szállás az életformát is determinál­ja? — Kedveseim, én szkeptikus em­ber vagyok. Semmit sem hiszek. Én csak következtetek. Nálunk, ami a vezetést és a hivatalnoki-tiszti garnitúrát illeti, csak végletes tra­díciók élnek. Középút nincs. Vagy kuruc, vagy labanc ... vagy Kossuth, vagy Ferenc József ... Tizenkilenc óta, ha lehet, ez még rosszabb. Vagy fehér, vagy vörös. Olyan típusú tár­sadalmi berendezkedésre, mint pél­dául az angol demokrácia, egyszerű­en nincs emberünk, se fent, se lent Elnyomja szivarját, feláll, még egyszer teletölti a poharakat. Nagyon örültem, mondja, és kiissza konyak­ját. Nem kíván vitatkozni tovább, nem kíváncsi Deső ellenvetéseire, még kevésbé az enyéimre. Jobb äs. Azt hiszem, a báró logikusan felépí­tett határozott véleményével szem­ben nekünk jobbára csak homályos indulataink, összefüggéstelen rész- lefckoncepcióink lennének. Én is, ha haragszom, inkább magamra, mind Gáldyra, Ez az ember, ha egyetlen család létének szemszögéből is, de tisztázta helyzetét, és könyörtelenül levonta a szükséges konzekvenciá­kat. Épp azt tette, amire mi képtele­nek vagyunk. A hatszáznegyven esz­tendő ellenére, vagy abból követke­zően. szinte vallásosan önző. De cse­lekvőén az. (Folytatjuk) 1 i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents