Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-17 / 40. szám
rts i #ifct K Mírlap 1970. FEBRUÁR 17., KEDD Fiatal intézet - fiatal tudomány Ha azt mondjuk: piac — ma i-más asszociációk támadnak az emberekben. Egyfelől mindannyiunk szeme előtt megjelenik ama hagyományos, helyhez kötött kép: a zsibongó •csarnokok, hétvégi bevásárlók, 'faluszéli hetivásárok színes világa, másfelől azonban, a köz- gazdasági gondolkodás térhódításával egyre többen érzékelőjük tágabb jelentésében is a szót. „Mindazon jelenségek 'összessége, amelyek az áruforgalom lebonyolításával kapcso- llatosak” — így határozza meg ebben az értelemben a piacot az egyetemi tankönyv. Írója nem más, mint dr. Szabó Lász- Üó, az Országos Piackutató Intézet igazgatója. Ö alapította meg 1959-ben a Belkereskedelmi Minisztérium Piackutató irodáját, majd 1967. január el- «ejével a mai intézetet. A piackutatás témaköreit is az említett tankönyvből — Szabó ÍLászló adja elő ezeket a tudnivalóikat a Közgazdaságtudományi Egyetemen — idézzük: «szerint van úgynevezett szükségletkutatás, keresletkutatás, (továbbá kínálat- és fogyasztásikba tás. Az igazgatói iroda falán jó- flíora, téglalap alakú függöny. (Vajon mit takarhat? Magyar- ország térképét, amelyre eg.v rnagy, s számtalan kisebb kört rajzoltak. A nagy kör közepén ^Budapest található, a piros és fcöld körök városokat és falvakat — háztartások ezreit jelezik. Panelek — Információs panelnek ^mondjuk szaknyelven ezt a ^térképet — tájékoztat az igazgató. — Hat ilyen panelja van iaz intézetnek, mindegyikük két 'es fél, illetve háromezer, ösz- •szesen tehát 16—17 ezer háztartás statisztikáján alapul. Az itt látható panel elkészítése előtt hatvanezer felkérő ívet íidtunk postára; hozzávetőleg GO—30 százalék válaszolta azt, Shogy hajlandó közreműködni ‘felméréseinkben, nekik tehát már kérdőíveket küldtünk. A családnagyságról, keresetről és más hasonló jellemzőkről érdeklődtünk ezután is lemorzsolódott néhány százalék. — Mitől függ, hogy milyen arányban hajlandó közreműködni a lakosság egy-egy vizsgálatban, illetve panelkészítésben, tehát rendszeres kapcsolatban? — Tapasztalataink szerint elsősorban az általános gazdasági és politikai helyzettől — válaszolja Szabó László. — Régebben, úgy tíz évvel ezelőtt például meglehetősen bizal matlanok voltak a parasztem berek. Tőlük jött a legkevesebb „igen” — a legtöbb az értelmiségiektől, majd az alkalmazottaktól, s a munkásoktól. Ma a paraszti réteg ebben a tekintetben az alkalmazottakkal azonos nívón áll, vagyis zömében készségesen felel a különféle kérdéseinkre. Szigorúan bizalmas — Ml volt a legutóbbi legfontosabb munkájuk? — Arra kértünk választ, hogy mi a lakosság véleménye az áruellátásról, kínálatról, a kereskedelmi munkáról. — Kényes téma — hallhatnánk némi tanulságot? — A felmérés a Belkereskedelmi Minisztérium megbízásából készült, vezetői most tanulmányozzák. Amíg tehát a minisztérium nem hozza nyilvánosságra, ezt én sem tehetem meg. Ne gondoljuk, hogy az igazgató szavait a sajtó iránti bizalmatlanság, vagy éppen az említett felmérés bizonyára nem kevés negatívuma diktálta. Tevékenységük egyik jellemző sajátossága ugyanis, hogy az szigorúan bizalmas: megfelelő anyagi ellenszolgáltatásért csupán a megbízónak bocsátja rendelkezésére a kért adatokat. A hasonló intézményeknek világszerte ismérve a titkosság; hogy mást ne mondjunk, szükségessé teszi ezt az ipari és kereskedelmi vállalatok versengése. — De annyit megtudhatunk, hogy mely vállalatok adják a legtöbb megbízást? — Van róla statisztikánk, tessék: a Könnyűipari Minisztérium és vállalatai állnak az első helyen, mégpedig 31 százalékkal: a KGM 27, a Belkereskedelmi Minisztérium 17, a nehézipari 11 százalékkal következik. Viszonylag keveset foglalkoztat bennünket a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, jóllehet meggyőződésünk, hogy e tárca területén mindenekelőtt az élelmiszer-prognózisokra lenne nagy szükség. Közeledés a fejlettek színvonalához Az intézet megbízásainak mindössze 25 százalékát kezdeményezik a megbízók, a többi munkát úgy kapják, hogy fölhívják a vállalatok figyelmét egy-egy témakörre, illetve arra, hogy mit nyerhetne a cég a javasolt vizsgá- lalt elvégeztetésével. Követelmény, hogy az egyszer elkészített prognózisokat — szakszóval — karbantartsák, vagyis a változásoknak megfelelően időközönként módosítsák. Erre szolgálnak a panelek is, bár a piackutatók meglehetősen szép számú egyéb forma és eszköz, felhasználásával adnak választ a fölmerülő dilemmákra. Egy-egy közvélemény-kutatás alkalmával 2—4 ezer háztartást kérdeznek meg, azontúl figyelembe veszik a szakértők véleményét is. Magyarországról általánosságban elmondható, hogy a tartós fogyasztási javak dolgában a fejlett országok színvonalához közelednek, így a kutatók az NDK, az NSZK, Franciaország különféle fogyasztói szokásait, keresletingadozásait tanulmányozzák, mint jövendőnk mai, meglehetősen közelítő tükrét. A prognózis azonban nem jóslat, bár csakis azokat az információkat veszik figyelembe, amelyek részletesek és megbízhatóak. Átlagéletkor 25 év — Sokan úgy képzelik el a piackutatást — mondta az igazgató —, hogy az nem más, mint a rendelkezésre álló idősorok meghosszabbítása, a múlt tendenciáiból való következtetés a jövőre. Ez azonban koránt sincs így: a lakosság jövedelmének alakulása, a vállalatok pénzügyi helyzete, a termékek termelési adatai, a külkereskedelmi lehetőségek mind-mind olyan tényezők, amelyeket számításba kell vennünk. De igen gyakran olyan tényezők befolyásolják a prognózis megvalósulását, amelyeket nem lehet látni előre. Ha például elrendelnek egy árváltozást, nyilvánvaló, hogy megváltozik a kereslet... — Mennyi témán dolgozik most az intézet? — Negyven vizsgálat van folyamatban... Ez bizony sok, különösen, ha tudjuk: mindössze száz munkatársa van az intézetnek. A munkatársak átlagéletkora alacsony, mindössze 25 év! Az utánpótlás megfelelő, hiszen azon túl, hogy Szabó László az egyetemen is előad, tehát közvetlen kapcsolatban áll a jövő diplomásaival, fölvették az érintkezést a Műegyetemmel, valamint a Kereskedelmi és Vendéglátó Főiskolával is. Fontos ez, hiszen az Országos Piackutató Intézet— miként az igazgató mondja — „még a fejlesztés stádiumában van”. A gazdasági reform elmélyülése nyilvánvalóan azt eredményezi majd, hogy mindinkább igénybe veszik a vállalatok e fiatal tudomány fiatal művelőinek munkáját. Keresztényi Nándor HAJOS PINCEFALU Megkezdték a hajósi pincefalu felújítását. A helyi tanács számba vette az elhagyott löszpincéket, s értékesítette azokat. Az új tulajdonosoknak vállalniuk kell, hogy rendbehozzák, kijavítják a téglaboltozat nélküli muzeális pincéket, s a hozzájuk tartozó gótikus présházakat. A felújítás után érdekes idegen- forgalmi hely lesz a hajósi pincefalu, ahol a környékbeli tsz-ek. állami gazdaságok közös éttermet is építenek. A legszebb pincét múzeumnak rendezik be, egy másikban pedig állandó borkiállítás lesz. ÉVENTE 20 millió munkanap esik ki a lengyel népgazdasági termelésből az alkohol- fogyasztás miatt. Az italfogyasztás sok esetben 30—70 százalékkal csökkenti a munka termelékenységét. A felmérések szerint az italozás évi 10 milliárd zloty veszteséget okoz a népgazdaságnak. A keszthelyi öböl - Kísérlet NYÍLT VÍZEN ÉS MODELLEN A vízügyi szakemberek évek óta foglalkoznak a keszthelyi öböl eliszaposodásának problémájával. Ez ügyben tavaly parlamenti interpelláció is elhangzott. Az öblöt nemcsak a Zala hordaléka iszaposítja, hanem viharok után a Balaton vizének lengése is sok lebegő anyagot sodor a nyugati partokhoz. Mindkét iszapforrás elfojtását szolgálja az a terv, amelyet nemrégen készítettek és kísérletekre ajánlottak. A terv szerint meghosz- szabbítanák a Zala folyót a déli parton, mintegy 6 kilométerrel keletebbre, Bala- tonberény közelében torkollna a tóba. A folyó, amely a tó vízutánpótlásának mintegy egyharmadát adja, így javarészt a szigligeti öblöt táplálná. A Zala vizének sodrása eddig is a szigligeti öbölig terjedt, s ott kanyarodott vissza a nyugati partokig. A balatongyörök—balaton- berényi szűkületet két, úgynevezett sarkantyúgáttal még kisebbre vonnák össze. Ezzel hozzávetőleg olyan szorost alakítanának ki, mint amilyen a Tihany—Szántód közötti. A szigligeti öbölben visszaforduló víz áramlása a sarkantyúgátaknál lerakná a hordalékot, s itt ülepedne le a lengés miatt mozgásba kerülő hordalék is. A balatongyörök—balatonberé- nyi leszűkített szoroson átjutó víz a nyugati part kiépített védőműveinél és a déli parti sarkantyúnál rakná le azt az iszapmennyiséget, amelyet az első kanyarnál nem sikerült felfogni. A szabályozással így valójában érvényre jutna a Balaton önkarbantartó szerepe. A terv tanulmányozására a VITUKI nagy méretű modellt épít, amelyen meghatározzák az áramlás és a hordalékmozgás körülményeit. Fokozzák a nyílt vízi kutatómunkát és bővítik az észlelőhálózatot is. A hároméves kísérletsorozat után döntenek majd arról, milyen módon mentik meg a keszthelyi öblöt az iszaposodástól. Pécsett a maga nemében egyedülálló szövetkezet működik: tagjai kizárólag egyetemi hallgatók. Az évtizedes múltra visszatekintő önálló fogyasztási szövetkezet — tagjainak száma az évek során fél ezerre nőtt — most újította meg alapszabályát. A szövetkezet az orvostudományi egyetem Balassa Jánosról elnevezett kollégiumában működik, s a medikusok és a medikák áruellátásáról gondoskodik. Előbb vegyesboltot nyitottak a kollégiumban, majd az egyetem által a rendelkezésükre bocsátott helyiségben klubpresszót rendeztek be. A szövetkezet legutóbbi közgyűlésén határozat született újabb diákboltok felállításáról: a terv szerint az épülő egyetemi 1970 első nagy földrengései Az év első hónapjaiban — a Smithsonian Institution jelentése szerint — három nagy földrengés pusztított. Időrend- beli sorrendben ezek közül az első január 4-én pattant ki kínai területen. A rengés epicentruma a Yunnam tartomány területén helyezkedett el, Kun-ming tartományi főváros és a burmai határ között. Maga a határövezet eléggé gyéren lakott terület, Kun- ming városának azonban körülbelül egymillió lakosa van. Az epicentrum koordinátái szovjet, amerikai, manilai és hanoi szeizmológiai állomások szerint: 20° É, 102° K. A rengés erőssége az epicentrumban elérte a 9 fokot (a 12 fokos erősségi skálának megfelelően), mérete (magnitúdója, amely a felszabadult energiával arányos mennyiség) a Richter-féle skálán 7,5—8.0 közötti volt. Ez utóbbi érték arra utal, hogy a rengés az igen erősek közé tartozott, amelyet számottevő károsodás kísért. Január 10-én a Fülöp-szige- tek térségében.- Mindanao déli részén, Davaótól 60 mérföld- nyire, a 6,5° É és 125° K kor- dinátákkal jellemzett pontban lépett fel egy 7,5 magnitudójú földrengés. A földmozgás Da- vaóban 25 másodpercig tartott. Végül a harmadik nagy rengés január 20-án pattant ki a Kermadec-szigetek környékén, a 26° D és 177° Ny koordinátájú pontban. Ennek mérete a Richter-féle skálán 7,4 és 8,0 közötti. A rengés helye mintegy 1100 mérföldre volt északra az új-zélandi Wellingtontól. A fészek valószínűleg kb. 100 kilométer mélységben helyezkedett el a földfelszín alatti A mozgásit Wellington ban gyengén érezték. 3000 éves ,,gombostű 99 Dalok Dr. Kálmánfi Béla, az esztergomi Tanítóképző Intézet tanára 8 éve kutatja az Esztergom környéki német és szlovák községeik hagyományait. Gazdag gyűjteményében 2 ezer nemzetiségi népköltészeti emléket jegyzett fel. Legrégebbi eredetűek azok a 200 éves dalok, amelyeket a törökdúlás után idetelepült nemzetiségek hoztak magukkal. Gyűjteményének külön érdekessége, hogy a 13 nemzetiségi községben 300—400 olyan magyar népdalt is megörökített, amelyeket a magyar falvakban már nem ismertek. Kálmánfi Béla és tanítványai most a felszabadulás 25. évfordulójának tiszteletére feldolgozzák a szlovák nemzetiségű Dág község 25 éves történetét. Félszáz bronz- és kora vaskori, valamint Árpád-kori régészeti leletet, kerámiatöredékeket és egy 3000 éves gombfejű óriás bronztűt szolgáltatott be a szekszárdi múzeumnak Ambrus József 27 éves nagyvej kei tsz-tag, műkedvelő régész. A 4Q centir. méter hosszú bronztűt, amelyet a mai kis gombostű ősének is tekinthetünk, érdekes körülmények közt fedezte fel Ambrus József. A valószínűleg női ruhához használt hatalmas tű a nagyvejkei régészeti lelőhelyen elterülő lu- eernaföldről a szénával együtt került a kazalba, majd a szarvasmarhák jászlába. Ott akadt rá a régésikedő fiatalember. KÓRNIKBAN, egy felsősziléziai kisvárosban megtalálták Zamos kelet-lengyelországi város alapítólevelét, amelyet Báthori István erdélyi fejedelem, lengyel király irt alá. Egy nap szabadság Ö, te kicsi ember! Feljöttél Pestre, meghódítani a világot. Ott ülnek a tömött autóbusz sarkában, a pilóta háta mögött. Szemben egymással anya és fia s közöttük az ablaküvegre tapadva Juli. Fölöttük lökdösik egymást az utasok, leszállnak, újak állnak a helyükre, de ők ott hárman a sarokban nem vesznek semmiről tudomást. Vagy inkább csak ketten, mert a kislány, a Juli az ablaküvegre tapad, figyeli a kinti világot, unalomból, érdekesebb dolgok helyett. — Nézze anyám, ez a vasútvonal megy itt Miskolc felé. — És amaz? — Amaz a nagykátai vonal. Nagykáta, Ujszász, Szolnok. — Arról jöttem. — Arról. — A sorompónál kanyarodik az autóbusz, egyenes útszakasz következik, gázt ad a pilóta. —'Itt mindig gázt ad a pilóta. Itt mindig nagyon jól megyünk. A férfi nem több harmincnál, szögletes arcú. Alacsony termetű, ezt meg lehet állapítani, annak ellenére, hogy ül. Kopott-kék svájcisapka fedi fejét, selyem-haját, tarka szövésű pamutsál a nyakán, halszálkamintás télikabát a testén. Vastag anyagból készült az ünnepi ruha, a nadrág, a bunkó orrú, vastag rámás fekete cipő bőre tükörfényes. Szögletes arcáról akkor kaparta le szíjon fent éles borotvával a szakállt, amikor csontjait ropogtatva felkelt anyja az ágyból. — Te Józsi, bolondul megy ez az autóbusz... Tehát Józsi. Tehát Józsi az, aki feljött egy vagy két éve Pestre, meghódítani a világot. Legyűrni, kezesbáránnyá idomítani az életet. Józsinak most csillog a szeme, a nyakát tekergeti, előre mutat. — Nézze csak anyám, ott, ott a pilóta válla fölött, na az a gyógyszergyár. Itt dolgozik Csikván, tudja, a szomszédunk, ó, maga még nem ismeri, de emlékszik, beszéltem róla. Este majd átjönnek, biztos, rendes ember, kazánfűtő itt. Ezt az utat teszi meg mindennap, oda, vissza. — Te fiam, hajolj ide, nem akarok kiabálni, te fiam, érzed, milyen büdös van ebben a buszban... Józsi nevet, a könnye is kifolyik, tudja mire gondol az anyja. — A dehogy! Itt mindig büdös van, ha a gyógyszergyár előtt megyünk el. A gyógyszerek szaga. Látja milyen ez a Pest, itt még behunyt szemmel is tudja az ember, hogy merre jár. Olvastam az egyik újságban, hogy mi magyarok a ... ból csináljuk a gyógyszert, a bétizenkettest. Lehet, hogy éppen itt, ebben a gyárban. Mi magyarok találtuk fel! — Nem hiszem. — De, de! Az öregasszony is nevet, ál- lán beljebb csúszik a kendő bogja, megigazítja, kinéz az ablakon. Ezt nem felejti el, ezt majd elmondja otthon a szomszédoknak is, bolond ez a világ. — Most jön a Kerepesi út. Itt mindig sokáig szokott állni a busz, míg rá tud fordulni a Kerepesi útra. Nagy a forgalom, sokszor öt percig is itt állunk. Az meg ott a HÉV. — Hév? — Az, az! Néhány közeli községbe az jár ki. Tudja, ez olyan öszvér féle. Nem is villamos, nem is vonat. Egy kicsit ló, egy kicsit szamár, tehát öszvér. Juli megfordul, apjára bámul, az apja kacsint, nevetnek. A fejük fölött egymást lökdösik az emberek. Tömött a busz. Józsi arca kipirult ahogy mutogat, magyaráz. — No, nézze ezt a hatalmas lakótelepet! Többen laknak itt, ezen az egy lakótelepen, mint az egész faluban! A neve bizony nem jut eszembe... Juli nem érti, hogy nem jut a név apja eszébe. — Jaj, hát a Kerepesi úti lakótelep! — Hát persze, hogy milyen bolond is vagyok. — Hideg van kinn — int a fejével az öregasszony. — Lehet. Lehet akármilyen hideg, teli van a kamra szénnel. Német brikettel. Józsi ritkán jár ezen az útvonalon, nem csoda, ha nem ismerte fel a lakótelepet. Lő- rincre buszozik át minden hajnalban, csúcsforgalomban. Lakatos, ügyes ember. A felesége is oda jár, nyolcra, az irodába. — Két utalványra vettük, kitart március végéig. El sem tudja képzelni, milyen cirkusz volt a kihozatalával. S elmeséli, hogy a szállítók öt mázsával becsapták, gyanús volt, mázsát vett ki a piacon, lemérte, panaszra ment, azt mondták, tanúk, tanúk kellenek. — Van itt látnivaló bőven — mondja az öregasszony. — Van. Látja ezt a hatalmas építkezést? A metró végállomása lesz itt. Túrják a földet, aluljárót építenek. Itt Pesten különben mindig túrják a földet, valóságos hegymászók leszünk. — Érdekes. Csak az a baj. hogy nagyon kinn laktok a város szélén. Legalább ha tartanátok egy disznót... — Soha anyám, soha! — Jövünk már vagy egy órája... — Dehogy. Ennek a busznak pontosan negyven perc a menetideje, végállomástól végállomásig. — Az este, rövidnek tűnt az út. — Ja kérem, taxival! Még hamarabb kiértünk volna, ha nem kapunk sorompót. Na, itt megint van egy gyár... — A gumigyár. — Juli nagyon ismeri a várost. — Persze, a gumigyár. Látja anyám, Juli már jobban ismeri a várost, mint én... A busz szűk mellékutcába kanyarodik, döccen, végállomás. Leszállnak. Elindulna!:, most már gyalogosan. A Rákóczi úton mennek végig. A Corvint is megnézik. Az anya a fia karjába kapaszkodik, büszke egy kicsit rá. A fia boldog. Juli valamerre másfelé szeretne menni, ezt az utat unja, gyakran csavarog erre barátnőivel. Legutóbb éppen egy hete mentek el az aluljáróig és vissza, Kallós Marival. Deregán Gábor ( Egyetemisták szövetkezete városban nyitnak majd új vegyesboltot, könyvüzletet és presszót. A fiatalok részvénytársasági alapon tartják fenn a szövetkezetét. Belépéskor mindenki egy-egy részjegyet vált, amelynek értéke korábban ötven forint volt, időközben azonban száz forintra emelkedett. Az elmúlt évek során a medikusok ügyesen gazdálkodtak, nemcsak visszafizették az induláskor felvett hiteleket, hanem fél millió forintos saját vagyonra tettek szert. A nyereséget — az alapszabály értelmében — közösen használják fel: a szövetkezet igazgatóságának döntése alapján, fejlesztésre, kirándulásra és más hasonló célra fordítják.
