Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-15 / 39. szám

1970. FEBRUAR 15., VASÄRNAP 9 GÜNTER KUNÉRT: A hormon-család N egy venötösök No csak, kivél nem akad össze az ember! — kiáltott rám, és széttárta a karját, mintha meg akarna ölelni. Aztán, kezet ráztunk, és vállon veregettük egymást, hogy csak úgy porzott. — Csuda rég nem találkoztunk! — tette hozzá. Megnősültél, Lobsahm? — kérdeztem, és a gyűrűsujjára húzott jegygyűrűre mutattam. — Igen — felelte, és büsz­kén felszegte az állat. — Négy gyermekem van. Egyébként itt lakom a sarkon: gyere már fel, a feleségem örülni fog. Legalább elbeszélgetünk kicsit a régi időkről... Felmentünk a lépcsőin, s Lobsahm csengetett. Jól meg­termett, erőteljes külsejű asz- szony nyitott ajtót: áthatóan a férjére nézett, mintha mon­dani akarna valamit, majd fe­lém intett a fejével. Lobsahm homlokon csókolta feleségét és természetellenes hangon mondta neki: — Jó napot, neked, kisegér­kém! ö egy régi barátom. — Az asszony úgy pillantott rám, mint egy darab kolbász­ra, amelyről nem tudni, hogy még ehető-e, vagy már rom­lott. Aztán bementünk a szobá­ba, leültünk a keres asztal mellé, és Lobsahmné asszony nagy kristályitálon aprósüte­ményt .tebt elénk. „Házi sütés”, biztosított Lobsahm oktalan vidámsággal. „Egyél hát!” Hozzáláttam. Másnap a fogor­vosom biztosira vette, hogy tö­megverekedésben vettem részt. — Fiatalember, nem gon­dolja — fordult felém a házi­asszony —, hogy a hormonok tevékenysége befolyásolható? Feleljen erre! Tehetetlenül néztem körül. A világon semmit sem tudtam a hormonokról. — Felteszem — mormog­tam —, hogy a hormonok te­vékenysége esetleg... — Lob­sahmné tekintete olyan szigo­rúan meredt rém, hogy menet közben kijavítottam magam. — Egész bizonyosan befolyá­solható: — Válaszomat nagy­lelkű nevetés jutalmazta. — Ez egészen biztos — erő­sítette meg még egyszer Lob­sahmné, majd kiment a kony­hába vacsorát főzni. Kettesben maradtam a barátommal, de ^SS/rSySSSSSS//S^stSSS/J'SSSSSSSS^SSSS/SSsSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/*SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS;SSS/<í ekkor felpattant az ajtó, és beviharzott egy nyolc év kö­rüli fiúcska. — Ez a legidősebb — mond­ta Lohsahm, és odahúzta hoz­zánk a kisfiút. Az levette fe­jéről sapkáját, és előtűnt fe­hér hajjal keretezett, kopasz fejebúbja. Valahogy ismerős­nek tűnt nekem. Kezet nyúj­tott, és fáradt, fakó hangon mondta: — Jó napot, bácsi. — Jó napot, kisfiam — felel­tem. — Hogy hívnak? — Johann Wolfgang — szólt a gyerek. — Menj szépen kezet mosni, Johann Wolfgang — bíztatta az apja —, a vacsora nemso­kára készen van. — Olyan ez a gyerek, mint­ha már láttam volna. Olyan ismerős — néztem kérdően Lobsahmra. ö bólintott. — Persze, az öreg Goethe. — Hogyhogy? Mondom az, Goethe. Marie, a feleségem egyszer olvasta az újságban, hogy a születendő gyermek külseje tudatosan ki­alakítható. Ö szilárdan hitt ebben. Én kinevettem. Épp akkor volt a Goethe-év, és lám, a kicsi már a bölcsőben is úgy festett, mint a weimari nagy öreg... — Értetlenül dörgölte az állát, s ekkor be­lépett a háziasszony, kézéiben egy tál krumpílisalátával, s a nyomában Johann Wolfgang és még két kisfiú. Az egyik­nek hosszú szakálla volt, a másik viszont eléggé közna- pian festett. Vacsorázni kezd­tünk, krumplisalátát, s min­denki egy fél pár virslit. — Igazán érdekes gyerme­keik vannak — mondtam két­ségbeesve. — Ugye — felélte az asz- szörny. — Az ember egy kis fá­radsággal olyan gyermeket szülhet, amilyent akar. A hor­monoktól függ. Ne egyél olyan mohón, Ludwig A szakállas gyermek bosszú­san dörmögött. Egy fényes, fe­kete hajfürt hullott a homlo­kába, mely sehogy sem illett szürkés szákállához. A házi­asszony könnyedén meglegyin­tette: „ö a mi kis Tuímvate- rünk, a szabadsiághős”. — Igazán izgalmas — hajto­gattam —, de ahogy a történe­lemből tudom, Jahn Ludwig­Sírás nak síma, domború homloka volt, a gyermeknek pedig homlokába hulló fekete haj­fürtje. A jó asszony elpirult, majd hebegve mondta: — Szóval, a hajfürt az Na­póleon miatt van. Tudja, nagy hibát követtem eL Amikor Jahn Ludwigof vártam, a kor­zikai valahogy mindig keresz­tezte az utamat, sokat kellett rá gondolnom, s így tönkretet­te a hormonjaimat. Lemondón fordultam az át­lagos külsejű gyermek felé. — És ez a kisfiú kire hason­lít? — ö William. Shakespeare után. A villa kiesett kezemből. — Igazán? Hiszen senki sem tud­ja pontosan, hogy Shakespeare valójában milyen volt. A háziasszony ínyhe szem­rehányással nézett rám, én pe­dig szorgalmasan nyeltem. De hamar megengesztelődött, mert hamarosan ismét felém for­dult. — Ha tudná, hogy ez a hor­monbefolyásolás nekem meny­nyi bosszúságot okozott már. Képzelje, tegnap összevesz­tem a szomszédasszonyommal, Millbenével. Mielőtt a gyer­meke megszületett, elmagya­ráztam neiki a módszeremet, s akkor nagyon hálás volt érte. Aztán tegnap vitte el először a kicsit sétálni. Nézem a gye­reket — valahogy olyan la­pos. Elölről még elmegy, de ol­dalról ... No, szóval kérdezem Millbenét, mi újság, s ő rám­támad, a nyílt utcán, hogy én vagyok mindennek az oka, miért beszéltem neki a hormo­nokról, ezért lett lapos a gye­reke. „Hogy-hogy lapos?” — kérdem én. Ekkor aztán Mill- bené sírni kezd, és azt mond­ja: „Akkoriban én a postán dolgoztam. És folyton a bélye­gekre kellett gondolnom.” Ezután már egy percig sem volt maradásom ebben a la­kásban. Indultam az előszobá­ba, fel is vettem a kabátomat, amikor a háziasszony megfog­ta a karomat, és húzott a háló­szobaajtó felé. — A legkisebbet nem akarja megnézni? Még csak kétéves. — Betuszkolt a hálószobába, ahol a gyerekágyban egy cso­dálatosan szép kislány feküdt, de olyan szép, hogy a lélegze­tem is elállt tőle. — És ez a kislány kire ha­sonlít? — kérdeztem suttogva. Csak ekkor vettem észre, hogy Lobsahm barátom a felesége háta mögött jeleket ad nekem, s hamúszürke arcára hatalmas izzadságcseppek ülnek ki. A kerületi tanácselnöknőnk - re — suttogta az anyja. — Leg­alábbis én úgy szántam. De nem nagyon értem, a tanács­elnöknő azért nem ennyire csi­nos. — Árnyék suhant át az arcán, itt valahogy nem volt valami rendjén. Az előszobaajtóban szívélye­sen kezet ráztunk, majd Lob­sahm mellém szegődött, mond­ván: lekísérlek. Az arca még mindig sápadt volt, s lassan vánszorogva mentünk lefelé a lépcsőn. — Mi ütött beléd? — kér­deztem. — Olyan sápadt lettél, mint egy hulla. — A barátom szomorúan csüggesztette le a fejét. — A legkisebbik gyerekünk — kezdte aztán bátran —. ter­mészetesen nem a tanácsel­nöknőre hasonlít. És ebben én vagyok a hibás! Én! Csakis én. És nem is merem a feleségem­nek megmondani az igazat. — Ugyan, ugyan — mond­tam én, megnyugtatóan hátba- veregetve. — Nem lesz itt sem­mi vész. — De én vagyok a bűnös — nyöszörögte. — Ezt a hűséges, derék asszonyt is becsapni. — Hogy-hogy, hát mi tör­tént? Nem tűnt fel neked, hogy ki­re hasonlít a kicsim? No? Hát Gina Lollobrigidára! Egyszer titokban elmentem moziba, éj­szakai előadásra. — Magába roskadva ment fel a néhány lépcsőn, s visszafordulva még láttam, hogy alig tudja a kul­csot a zárba beilleszteni. (Fordította: Zilahi Judit) ^ A Monori Járása Pártbizottság ^ első titkára. 1921-ben Mező- ^ kövesden született, édesapja 8 summás volt és baloldali 8 egész életében. Aztán ő is í$ sum más lett és baloldali egész § életében. Sőt, testvérei, egy asszony és három férfi mind ^munkások és párttagok. A fe­lesége is az. 8 Néhány osztály elvégzése Sután az édesapja elvitte a ^Jászságba bojtárnak és 1936- í; ban az édesapja elhozta on- S nét, hogy soha többé ne vi- S$ gye vissza. Amikor meglátta v; az öreg a fiát, elsírta magát. $ 1342-ig summásként dolgozott ^ Moson megyében, hiszen a $ legjobb káderutánpótlást a $ sumrmásokbái éppen Mezőkö- !j vesd adta Egy fél országot ^ látott el kemény markú, szí- ^ vés parasztokkal. A feleségét § is ott ismerte meg, a nehéz, § lelket, testet aszaló suimmás g viliágban. Amikor bevonult, már nős volt, s 1945 auguszt­usában már kommiunista ideha- §za. Talán csak az akkori tör- j! ténelmi időkkel magyarázható, 8 hogy 1946 elején mégis Pilisbo- 8 rosjenőn kapott Öt hold jutta- ^ totrt földet és itt végezte serény '§ pártmunkáját. A járásnál, § ahol többször is találkozik a i; vezetőkkel, felismerik benne a ^ jövő pártmunkását. Hamaro- t; san a végrehajtó bizottság 5 tagja lesz és tulajdonképpen $ Innét számít tudatosnak, em- ^ berkiek az élete. Jön utána az egész család, az apja, az !«anyja, a testvérei. Rokon- $; szerető nép a köveséi, fő- ^ leg, az egykori sum- ^ mások. Közösen harcoltak a | bérért, közös tálból ették a 8 lebbencset, a túrós laskát és !; közösen részesültek az újból, Íja boldogságból, ha már a sa- ^ nyarúsagon megosztoztak. Az- zal a társadalommal szemben, ^ amely azzal kezdi, hogy ad a 8 szegény embernek, nos ezzel ^szemben a tiszta szívű ember ^ viszont akar adni, hálából, gamely egy életen át kötelez. ^ Napi tizenkét kilométer Bu- ^ dakalászra, vagy más közsé- ^ gékbe gyalog. Szorgalmasan 8 járja az utakat és éjszakán- 5 ként, amikor megtér és leveti ^ pulóverét, csak a felesége ^ tudja, látja, hogy a testét nem ^ takarja ing. | Éppen 23 éve, hogy párttit- 8 kár, 20 hogy járási titkár. ^ Közben megjárta a megye ^ majd minden járását, minde- ^ nütt találkozni keze munkájá- ^ val. Közben gimnáziumban, ^ majd mezőgazdasági techni- 8 kumban érettségizett jelesen. 8 Arról is ejthetnénk néhány ^ szót, ami az ellenforradalom ^ alatt történt. De hát minden Sj ember a belső kényszerének, ^ elveinek és jellemének megfe- ^ lelően viselkedett ötvenhat- 8 ban. A fehérek gyilkoltak, a § gyávák elbújtak, a bátrak, § ahogy mondani szokás, kiáll- ^ tak. Guba Pál az utóbbiak kö- ^ zött volt, de sokkal szíve- ^ sebben beszél arról, lévén ^ szemérmes ember, ami az el- 8 lenforradalom után történt. 8 És amire talán a legbüszkébb |ma is, 1958-ban Dunabogdány- ^ ban kikiáltották a járás első ^szövetkezeti községét. Ez már ^ béke volt; a békében született | első, komoly alkotómunka ^ gyümölcse. ^ Goethe szerint az alkotás ^ fele a zseni, a másik fele a ^ műgond. Guba Pál paraszt 8 ember és járási titkár. Egy­szerű, olyan, mint egy tiszta ^ pohár víz. Élete és tettei át- ^ játszónk, könnyen megismer- ^ hetünk, semmit sem takargat, ^ hagyja magát megismerni. v Élete mentes minden látvá­GUBA PÁL nyosságtól, görögtűztől, nagy felemelkedéstől és drámai bu­kástól. De látványosság nél­kül is sok szép dolgot csinált. Alkotott és a kitartást, az em­beri hűséget és az apró, nap­ról napra gondosan épített te­vékenységből született ered­ményeket az élet bizonyítja és elismeri. Guba Pál esetében a goethei megállapítás így va- riálódik: a mű fele a józan gondolat, a második fele a végrehajtásban a paraszti szí­vósság. Nem hiszem, hogy élt volna valaha is nagy ember, aki ezt az igázságot nem is­merte volna. Kutuzov olyan színes zsenit győzött le, mint Napoleon, éppen paraszti szí­vósságával. És meglehet Ein­stein rokonságában felmenőleg a tizedik rokonáig egy fia pa­raszt sem volt, mégsem alkot­hatta volna meg a relativitás elméletét, ha kísérletező, ku­tató munkájában nem kitartó­an szívós, akár egy német- alföldi paraszt. Minden okos ember álmodhat nagyot, szé­pet, színeset, de a végrehaj­táshoz, az álmok megvalósítá­sához már kitartás kell. Az ész mellé szívósság. Amikor Guba Pál a kétéves pártfőiskoláról, vörös diplo­mával a zsebében Monorra jött, a járásban a tsz-szerve- zés már befejeződött. De hát ez csak papíron volt ilyen szép. Gyenge kis ötvözetek voltak ezek a tsz-ek. Akkor ősszel több száz hold kuko­rica maradt töretlenül. A megválasztott vezetők között sok volt a gyönge, tapasztalat­lan és felelőtlen is akadt, néme­lyek azt is szégyellték, hogy ve­zetők lettek a tsz-ben. A gyen­ge ember nem látja a holna­pot, nem bírja ki a falu rop­pantó előítéletét, összetörik alatta, lesunyja fejét, és le­fekszik a kemencepadka mel­lé. Mit csinál ilyenkor, ilyen helyzetben a vezető? (Nézzük csak azt a paraszti szívóssá­got, „műgondot”!) A helyzet kellő felmérése után megis­mervén a vezető emberek erényeit és hibáit, a jókat di­cséri, biztatja, lelket önt be­léjük, a reménytelenül gyen­gébb fajtát meg ott felejti a kemencepadka mellett és he­lyükbe nyílt eszű, bátor embe­reket állít. Azután a munka­egység helyett javaslatára be­vezetik a vonzóbb munkadíja­zást, a nádudvari módszert, a részes művelést. Az ered­mény? 1961-ben 8,9 métermá­zsa, 1969-ben 21 métermázsa májusi morzsolt kukorica te­rem 1 fch-on a monori járás­ban. (No lám, itt megint meg­született az alkotás.) Evés közben jön meg az étvágy. Guba ráébred saját erejére, megérzi az emberek most már sok száz, sok ezer ember segí­teni akarását és országos po­litikát tervez a járásban, nem járási szinten. A járás vere­tőinél kezdi és amikor azok megértették és támogatták az elképzelésiét, az eszüket és a szívüket levitték a falvakba, a tsz-ekbe és ott kiteregették az elképzeléseiket és nem sokkal ezután megszületett a tsz-közi sertésvállalkozás, amelyben ma már 300 anyakoca szapo­rulata gazdagítja a szövetke­zeteket. Azután, hiszen az egész járásban nem volt épí­tőipar, létrehozták a tsz-közi építőipari vállalkozást. Az épitők ma már kimerészked­tek a nyílt tengerre is, más járásoknak is segítenek, tehe­tik* odahaza is jól áll a szé­nájuk, a monori járás minden igényét, rendelését elvégzik. És akkor jött a víz! A víz, amely átokként ülte meg a járást. A falvakban gyakran verték félre a harangokat: „Jön az árvíz, jön az ár­víz...” Pedig jószerével erre­felé néhány csatornán és erecskén kívül nem is volt számottevő víz. Csak a bel­víz, a talajvíz, az azután fe­nyegetett, pusztított minden tavasszal. Dimbes-dormbos vidék a járás jó résre, zúdult olvadáskor a síkságra a hóié. Átok ült a földeken, az embe­reken. Tenni kellett valamit. Guba értette a föld nyelvét, az emberekét is és tudta, hogy most a víz a következő lánc­szem és neki persze az embe­rekkel most ezt a házi felada­tot kell megoldania. A vízzel köll bírókra kelni, ami most átok, de ha megfogják, fent valahol a dombok tövénél és megzabolázzák, holnap áldás és boldogság lesz a járásban. Fogjuk meg a vizet embe­rek! És megfogták. Hatalmas, 40—80 holdas természetes völgyekben zárógátakkal 1969-ben a csatornázási mun­kákat már befejezték. Ezzel a járás veszélyeztetett falvait megmentették a belvíztől és két és fél ezer kataszteri hold termővé vált. Elgondolások, tervek, héroszi munka és ma már hat víztárolóban lubic­kolnak a halak. Most erdősí­tenek, hasznavehetetlen terü­leteket tesznek hasznossá, de ez mind semmi, ez csak a kö­rítés, bár ki tagadná, kiadós, jóízű körítés. De hát mégis csak a hús a fő étel nálunk. Szóval, hátuk mögött hagyva az éveket, a vizet lecsapolták és kék tüfcrű tavakká vará­zsolták, a veszteséges szövet­kezetek közül már egy sem szegény és bár mélypontról indultak el, ma, nyolc év jnúltán a parasztok a dupláját vágják zsebre zárszámadáskor. A hús. Jobbá szeretnék ten­ni a falvak ellátását. Mérege­tik, melyik községben mi a helyzet Akad község, ahová csak estére kerül kenyér és hús még hét végére sem. A terv már többé-kevésbé ösz- szeállt a járás vezetőinek fe­jében. Csupán végre kell haj­tani. A tsz-közi sertésvállal- kozást rá kell venni, hogy ha­vonként 50—60 darab hízót füstölt, valamint töltött áru­ként feldolgozva hagyjon itt a járásban. A tsz-eket, hogy juhokkal és halakkal lássák el a lakosságot (a tsz-tagsá- got), meggyőzni az elnököket arról: égbekiáltó igazságta­lanság, hogy aki tenyészti az állatot, termeli a gabonát és a zöldséget, mindebből elég fukar kerekkel mérve kap. Most a falu ellátása a lánc­szem. Ez sem könnyű, mert ez c tsz-ek számára nem so­kat hoz a konyhára, mert a haszon minimális vagy talán még annyi sem. Más részről, ha sikerül megoldaniuk, min­dent jelenthet a monori já­rásban élők számára ... Mivel mérhető egy járási titkár mun­kája? Mindennel, mondhatná az ember. Azzal is, hogyan kö­szönnek néki az emberek, szó­val, hogy népszerű ember. Az­zal is, hogy megváltozott egy sivár táj, hogy nem verik félre a harangokat, mert a titkár elvtárs és segítőtársai megza­bolázták a vizet és a tavakban vidáman lubickolnak a halak és ha nem is teljesen, de vi­dámabban élnek a járásban az emberek. Mindenesetre vi­dámabban, kiegVensúlyozot- tabban. Jó ez az indukciós hatás, az emberek mosolya to­vább sarkallja az embert. Suha Andor t A gyerek sír. Talán a hasa fáj, talán éhes, talán ij csípi a bőrét valami. A szülők — rajtuk kívül ^ nincs más a lakásban — közömbösen hallgatják a sí- 8 rást. 8 Egy idő után a sírás kikezdi a közömbösséget. Már § izgatottak a szülők, fölnéznék az újságból, megszakít- ^ ják a beszélgetést — de nem nyúlnak a gyerekhez. Pe- ^ dig egyre biztosabbak benne — már lassan kiismerik ^ az árnyalatokat —, hogy a gyerek nem a hangját edzi, ^ hanem valami rosszat, fájdalmat, hiányt jelez. Már biz- ^ tosan tudják, de nem nyúlnak hozzá. Nem nyúlhatnak, ^ nem lehet. Ez a szabály. Ha hozzányúlnak — ezt olvas- ^ ták a könyvben is —, a gyerek megszokja, hogy min- S den sírásra fölveszik. És akkor — egy idő után — min- 8 dig az ő akarata érvényesül. S A gyerek — kéthónapos — nem ismeri, nem ismer- ^ heti a szabályt, a szempontokat. Öt csak valami kínoz- ^ za, bántja; s mindaddig, amíg nem szüntetik meg az ^ okot, nem tud megnyugodni, nem tud elaludni. Pedig ^ szeret csöndben nézegetni, szeret nagyokat aludni. Most ^ nem lehet — és sír. Sír. mert valami bántja, és sír, ^ mert úgy tudja, hogy a sírást jelzésként, figyelmezte- 8 tésként hallják. És sír azért is, mert a jelzését nem haj- S landók figyelembe venni. A szülők már meg-megrándulnak, de lényegében § nyugodtak. Hiszen lassan megszokják, hogy a gyerek $ némelykor sokat sír. Eszükbe jut, hogy jelzés, hogy at- ^ tói még nem borulna föl a rend, ha néha kivételt ten- ^ nének — de sokkal erősebb a szabály: a gyereket csak ^ bizonyos időközökben szabad megszoptatni, tisztába ^ tenni. * A z anya már odarohanna — de a férje miatt nem | teszi. Az apa is odarohanna — de a felesége miatt § nem teszi. Ha a másik nem volna otthon, az otthon le- ^ vő talán hajlandó volna segíteni — de a másik jelen- ^ létében, szeme láttára nem teheti. Mert akkor megla- ^ zul, felbillen, kérdésessé válik egy fontos, a rendet je- ^ lentő dolog. És egy idő után — tréningjük van, meg- ^ szokják — már kikapcsol az agyuk, már nem a gyere- ^ kük sírását hallják, hanem csak bizonyos hangeffektu- t sokat érzékelnek. t; A gyerek sír. Még messze a szoptatás. A hasa is fáj. éhes is, és bőrét is csípi valami. A szülők — csak ők segíthetnek, rajtuk kívül nincs más a lakásban — kő- ^ zönyösen hallgatják a sírást. $ Murányi József 5 $ "* , ZA//////////////// 'S///SSSSSSSSSSSSSSSSSrS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents