Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-15 / 39. szám
MEG 1970. FEBRUAR 15., VASÄRNAP <c/imim* NEGYEDSZÁZAD, HÉTKÖZNAPOKBAN Betűvetés, tudásaratás Hat osztály. Ennyi volt a kötelező. Papíron. Egy régi, 1868-ban kelt törvény alapján. A törvényt, mint annyi más törvényt, a Horthy-rend- szer nem hajtotta végre. Pest— Pilis—Solt—Kiskun vármegye területén a teljes írástudatlanok száma — tehát azo- ké, akik még a nevüket sem tudták leírni, akik a legelemibb számtani műveleteket sem tudták elvégezni — meghaladta a 107 ezret. A Magyar Királyi Vallás- és Közoktatás- ügyi Minisztérium jelentése szerint — amely természetesen bizalmas jelentés volt — az összes eleimi iskolák felében egy, egyetlen egy tanító oktatta a hat osztály valamelyikébe járó gyermekeket. Ismerős képek: rongyokba burkolt aprócska lábak, éhségtől csillogó szemek, az angolkór torzította alsóltest, nádtetők, gumókor, trachoma... Ismerős képek: dokumentumkötetekből, filmekből, történelmi tárgyú televíziós műsorokból. S azok számára valóban képek csupán, akik ma az iskolák padjaiban ülnek. A gyermekek értetlenül nézik az akkori gyermekeket. Szülőket Minket Nemcsak kenyérrel... Az ország felszabadítása, az újjáépítés megkezdése széles tömegek számára teremtette meg a valós reményt arra, hogy becsületes munkájukkal emberi életkörülményeket teremthessenek maguk és gyermekeik számára. A nyomorban nem születhet szellemi felemelkedés a társadalom számára; a növekvő anyagi jólét a szellem gyarapodását is magával hozza. Törvényszerű volt tehát, s a kommunisták előrelátását igazolta, hogy a gazdasági teendőkkel egyidő- ben tűzték napirendre a közoktatás átszervezését; az iskolák államosítását, s a kötelező nyolcósztályos iskolareform m egsze evezését. öt esztendővel a felszabadulás után már százezer gyermek járt általános iskolába, több, mint 2600 pedagógus oktatta őket 1821 tanteremben. Űj iskolaépületek magasodtak, kastélyok, udvarházak adtak helyet az ifjú honfoglalóknak, akik apáik or- szághódítása után a tudás birodalmát vették ostrom alá. Megkezdődött egy másfajta, de nem kevésbé fontos honfoglalás is: a fiatalok mellett huszonévesek, középkorúak, de még öregek is nagy szomj- jal vetették magukat a tudás forrásaira, új és új területeket hódítottak meg a betűk birodalmából. Szakérettségik, esti iskolák, szakmunkásképzés: egy nép, egy nemzet önbecsülésének sajátos kifejezője, annak fölismerése, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem szellemét is táplálnia kell. Jelszó volt, de ami sokkal fontosabb: valóság; tanulni. S napjainkig két és fél ezerre nőtt az osztálytermek száma, ötezer fölé a gyéreiteket oktató pedagógusoké. Szemben a felszabadulás előtti nyolc százalékkal, napjainkban az iskolák 96 százalékában oktatja a felső tagozatosokat szaktanári gárda, tehát minden tantárgyat más tanár. Más kor, más út Más kor az, mely a jövő nemzedékének útjait egyengeti, s más utat is vág számukra, minit amilyet maga járt. A tanulás nem kevesek számára megadott kegy, mint volt a munkás- és parasztcsaládok gyermekei esetében a felszabadulás előtt, hanem természetes jog. Megint egy adat: a felszabadulás előtt a városokon kívül mindössze Aszódon működött középiskola, ma pedig Pest megyében harminc- három középiskola várja a tanulókat, közülük nem egy olyan községben, ahol korábban középiskolát végzett ember is csak három-négy akadt. Számokban azonban kifejezhe- tetten mindaz, amit magában hord a tudás természetességének igényével felnövő nemzedék. Más út ez, mint az apáké volt, akik szemében egy-egy szerencsés kiemelkedése csak még inkább erősítette a reménytelenség tudatát. Tízezer középiskolás indul reggelente útnak ma a megyében. Tízezer gyerek, akik közül aligha akad egy is, aki vívmánynak tartaná azt, hogy: iskolába mehet. Ezer gyermék tanul már szakközépiskolákban, a szakmunkásképző intézetek egyre több fiatalt részesítenek emelt szintű oktatásiban, miközben a gyárakban, vállalatoknál a felszabadulás előttihez mérten a kétszeresére nőtt a szakmunkások száma, s egyre több szakmunkást találni a mezőgazdasági üzemekben is. Mérnökök, technikusok, szakmunkások serege bizonyít amellett, hogy nem egyszerűen számszerű többet, hanem egészen mást kezdett el a felszabadulás utáni közoktatási reform. Az a reform, amely kisebb megszakításokkal ma sem ért véget, de természetesen, sokat változott. Csak egy valamiben nem. Abban, hogy akkor és most az egész népnek kínálja a itudás, a tanulás, a szellemi gyarapodás lehetőségét. Az első egyetem A fölszabadult Magyarország által alapított első egyetem ma Pest megye jelentős tudományos központja, a magyar mezőgazdaság felsőfokú szakemberképzésének fellegvára: a gödöllői Agrártudományi Egyetem. A nemrég befejezett rekonstrukció és bővítés eredményeként korszerű felsőoktatási intézményhez szükséges körülményeket sikerült teremteni, s az egyetem harmincnégy tanszékén folyó munka ma már jóval túlterjed az utánpótlás nevelésén: hatással van a mezőgazdaság egészének tevékenységére is Háiromezeír hallgató tanul az egyetem két szakán, ezrek és ezrei; szereztek itt diplomát. Ezrek és ezrek, s valameny- nyien a — felszabadulás után. Mert 1945 élőit Magyarországon nem volt agráregyetem ... Jelkép is lehetne? Természetesen. Ám a negyedszázada szabad országnak ezer és ezer jelképe van, ahogy napjain!; igaz, mert valóságot fedő jelszava hangoztatja:, emlékművünk az ország. A közoktatás egésze jelkép, nemcsak az első, a demokratikus állam alapította agráre,gyetem. Ahol csak százezrekben fejezhető ki azok száma, akik tanulnak, akik tudásban is többek akarnak lenni, ott már nemcsak vetnék, de egyre bővebben, s mind nagyobb haszonnal aratnak is. M. O. A nép írja a történelmet 400 pályamű érkezett — Pest megyeiek a döntőben NÉZŐPONT Az illúziók szétoszlottak Az ország lakossága nemcsak éli, de írja is a magyar történelmet. Ez tűnik ki annak a pályázatnak az eredményéből, amelyet 'a Hazafias Népfront Országos Bizottsága és az Országos Népművelési Tanács hirdetett meg felszabadulásunk 25. évfordulója tiszteletére. A pályázatra mintegy 400 pályamű érkezett. Tízezer oldalnyi adat tanúskodik arról a változásról, amely felszabadulásunk óta bekövetkezett életünkben. Igen. sok pályamű érkezett Pest megyéből is. A kiállításon, melyet a Hazafias Népfront Belgrad -rakparti klubjában rendeztek meg, kettő szerepel ezek közül. Dr. Med- veczky Imre Szentendre történetét dolgozta fel, Zebegény „regényét” pedig Németh Ferenc írta meg. Jelenleg az országos zsűri bírálja felül a pályázatokat, s április 2-án hirdetik ki az eredményt. Utána külön archívumot rendeznek be a Népművelés,1 Intézetben s így mindenki számára hozzáférhetőek lesznek a tanulmányok. A gazdasági mechanizmus reformjának harmadik esztendejéből is eltelt egy hónap, összesen tehát huszonöt. Tekintélyes idő, főként ha a megkezdődött folyamatokat, s nem a már ma is tapasztalható eredményeket tekintjük, bár ezek sem lebecsülendőek. Az eredményekhez, s a megkezdődött folyamatokhoz egyaránt odasorolhatjuk, hogy tisztul a kép a fejekben éppúgy, mint a vállalatoknál, az iparirányításiban, minden helyen. Szétoszlottak az illúziók, s ez jó, nagyon jó. A reform előkészítésének idején lapunk hasábjain is sűrűn foglalkoztunk azokkal a — legtöbbször jószándékú — nézetekkel, melyek szinte mindenütt hallhatók voltak, s melyek szerint majd a reform... Sezt követte egyszer rövidebb, máskor hosszabb felsorolás arról, mi mindent old majd meg a reform, mégpedig: egy csapásra. Illúziók voltak? Természetesen azok, s nem lehetett eléggé óvni hangoztatásuktól sokakat Mert voltak, akik úgy gondolták, hogy a reform egy csapásra eltünteti a hiánycikkek listáját, megoldja a munkaerőgondokat, a korszerűtlen termékek gyártásának rögtön megálljt mond, akadályozni fogja a készletek növekedését, s így tovább. Azaz: működni fog azonnal és tökéletesen, mindenben és mindenütt, mint valami szuper-automata, amelyen elég egy gombnyomás, s utána törődni sem kell azzal, mit csinál, olyan jól csinálja. Az illúziók dédelgetői számára tagadhatatlanul keserves volt a valóság. Kiderült — ami a reálisan gondolkozók előtt addig sem volt kétséges —, hogy nem valami csodaszer a reform, melyet elég meghirdetni, s többé nincs is más dolgunk. A reform: eszköz, lehetőség a jobbra, a tökéletesebbre, a népgazdaság, s benne a vállalatok; hatékonyabb, társadalmilag hasznosabb működtetésére. Eszköz, lehetőség, melyet használni kell, mely- lyel élni szükséges, mely nem önmaga oldja meg a mi problémáinkat, hanem mi oldjuk meg azokat vele... Tény, hogy a reform — például — előnyös változásokat hozott már eddig a készlet- gazdálkodásban az iparvállalatok egy részénél, föllendítette a vállalkozási kedvet a merendelkező termelőberendezésekhez, az állattenyésztési telepekhez, illetve azoknak megvalósításához nélkülözhetetlen a termelőszövetkezetek együttműködése, összefogása, gazdasági társulása, kooperációja. A szövetkezetek tőkeszegénységét figyelembe véve, ezek a beruházások csak közös együttműködéssel, több tsz összefogásával valósíthatók meg. Állandó jellegű feladat a megye termelőszövetkezeteinei, hogy az 1025-ös rendelet figyelem- bevételével, a kiegészítő tevékenységeknek azokat a részeit fejlesszük, amelyek az élelmiszer-ipari feldolgozással kapcsolatosak. Az élelmiszer- ipar fejlesztése nélkül, annak rekonstrukciója nélkül nincs biztonságos mezőgazdasági termelés, de nem érhető el a lakosság ellátásának javítása sem. Ezért mind a mezőgazdasági üzemeknél, mind a minisztériumi és tanácsi élelmiszer-ipari vállalatoknál elsőrendű feladat a kapacitás bővítése, a meglevő berendezések korszerűsítése, az élelmiszergazdaság vertikális fejlesztése. KÉRDÉS: Ebből a szempontból 1969-ben már értünk el eredményeket; VÄLASZ: A megye termelő- szövetkezetei és állami gazdaságai 1967-ben mindössze 54, 1968-ban már 109, 1969-ben pedig 132 élelmiszer-ipari feldolgozót üzemeltettek. 1969-ben már két állami gazdaságnak és nyolc tsz-nek volt vágóhídja és üzemi húsfeldolgozója, öt termelőszövetkezetnél sütőipari üzem működik. Az e téren tapasztalható fejlődésre jellemző, hogy mind több tsz jelenti be feldolgozólétesítési kérelmét. Ebben a hónapban került átadásra például a kar tali termelőszövetkezet vágóhídja és húsfeldolgozója. A megyében négy tanácsi sütőipari. vállalat tevékenykedik. Az elmúlt évben 16 tonna/nap teljesítményű új sütőipari kapacitás kezdte meg a termelést. Az előző három évben összesen napi 51 tonnás fejlesztés volt, viszont 1970-ben, tehát egy év alatt, 47 tonna napi kapacitás- bővítés kell hogy történjék. Fontos dolog a sütőipar szállítási kapacitásának a növelése is. Célunk, hogy lehetőleg 20 küométeres körzeten belül történjen a sütőipari termékek szállítása, illetve szeretnénk elérni, hogy minden tízezer lakosú községben legyen megfelelő sütöde, és javuljon a nagyobb városok, ipari centrumok és körzetük sütőipari termelése, a lakosság ellátása. Elkészült a negyedik ötéves terv fejlesztési koncepciója is, amely szerint 1975-ig mintegy 160 tonna napi új kapacitás létesítése válik szükségessé.. A lakosság kenyérrel, péksüteménnyel való ellátása rendkívül fontos feladat, és ezért a sütőipar vezetőivel és dolgozóival szemben fokozottabb követelményeket indokolt előírni. Szükségesnek tartom továbbá a megyei Zöldség- és Gyümölcsfeldolgozó Vállalat tevékenységéről is szólni. A vállalat a megye mezőgazdasági üzemei zöldség- és gyümölcstermékeinek egy részét szárítmányként feldolgozta, és 80—90 százalékban exportálta. 1969-ben a ceglédi telepen kiépített szárítóberendezéseken kivül Nagykátán is üzembe helyeztek egy szárítót, amit indokolttá tett a megye kertészeti jellege. A nagyarányú keresletet figyelembe véve 1970-ben fontos feladat a meglevő szárítókapacitás kihasználása, bővítése. Ennek érdekében indokolt a termelő- és feldolgozó- üzemek gazdasági kooperációjának kezdeményezése, a fejlesztési alapok és források közös felhasználása, a kapacitás bővítése. KÉRDÉS: Az élelmiszer-ipari fejlesztésben milyen szerepet kell hogy betöltse:) ek a megyében levő élelmiszer-ipari vállalatok? VÁLASZ: A megyében levő konzervgyárak új kapacitásokat helyeztek üzembe. Rekonstrukciók voltak a ceglédi, váci hús- és tejipari vállalatoknál is. 1970-ben a malomiparnak, a sütőiparnak, a tej- és húsiparnak, valamint a konzervgyáraknak is korszerűsítésre kell törekedni, valamint a már említett kapacitás- bővítésre. Jelentős tennivalók vannak a hűtő-, tároló- és kondícionálókapacitások megépítésében, amely fokozza a mezőgazdasági termelés biztonságát, a lakosság jobb ellátását. Mindemellett hangsúlyozom a megyei vállalatok és mezőgazdasági üzemek együttműködését. Fontos, hogy az élelmiszeripar és a termelői; között konkrétabb gazdasági kooperációk jöjjenek létre. Létesítsenek közös kis üzemeket, járuljanak hozzá a mezőgazda- sági üzemek élelmiszer-feldolgozásához, segítsék mind több feldolgozó építését. Itt jegyezném meg, hogy az élelmiszer- gazdaságon belül csak úgy lehet az arányos, összehangolt fejlesztést biztosítani, hogyha ebben az élelmiszer-gazdasági vertikumban érvényesülnek a gazdasági összefogások. Egyszerűbben szólva, a vállalatoknak és a mezőgazdasági üzemeknek közös feldolgozókat kell létesíteniük. A vállalatok eddig nem nagyon támogatták az ilyen irányú kezdeményezéseket, de remélhető, hogy a most januárban megtartott élelmiszer-ipari tanácskozás után készek lesznek az együttműködésre. KÉRDÉS: A kereskedelem feladatairól és a lakosság ellátásának a kérdéseiről szeretnénk még a véleményét hallani. VÁLASZ: Az elmúlt évben a gazdasági mechanizmus körülményei között a kereskedelem reagált a legérzéketleneb- bül az új feltételekre és az új igényekre. A kereskedelmi szervek és vállalatok megren- . delései a termelőüzemek és az ipar számára nem nyújtottak biztonságot, és a hitelrendszer komoly készletgazdálkodási, ellátási és választékbeli problémákat idézett elő. Ipari vállalatok és termelőüzemek ennek következtében olyan ter-> mékek gyártására álltak át, amelyek elsősorban kifizetődők voltak, ugyanakkor még mindig sok a hiánycikk. Elsősorban a nagykereskedelem tevékenysége, árumegrendelése bírálható, de a kiskereskedelem és az ÁFÉSZ-ek kereskedelmi gyakorlata sem volt megfelelő és kielégítő, nem szolgálta mindig a lakosság jobb ellátását Itt sürgős további feladatok jelentkeznek. 1970-ben javítani kell munkájukon, az előbbiekben elmondottak alapján, de tovább kell fejleszteni a kereskedelmi hálózatot is. Az egészséges verseny érdekében minden szektornak a munkájára számítunk. Jó példaként említhetem meg a MÉK-et, akik már 107 boltot, vagy a sütőipart, alul; már 90 mintaboltot üzemeltetnek a megyében. Tovább fejlődött a termelőszövetkezetek bolthálózata is. Dicséretes dolog, hogy a termelőszövetkezetek tej-, hús-, baromfiboltokat, sütőipari árudákat, pecsenye- sütőket nyitottak a megyében, és epre való szándékukat 1970- re is többen bejelentették. Jó példának említhetem a ceglédi Lenin Termelőszövetkezetet, ahol az iskolák tejellátásának megoldására palackozóüzemet kívánnak létesíteni, de tervezik az új lakótlepek ellátását is, a tej házhoz szállítását. Indokolt lenne egyébkém megvizsgálni, milyen módon növelhető a különböző vállalatok, mezőgazdasági üzemek érdekeltsége a kereskedelmi bolthálózat fejlesztésében. KÉRDÉS: A Pest megyei Pártbizottság ülésén elhangzott felszólalásán kívül mire hívná fel a megyénk mezőgazdaságában és iparában dolgozók figyelmét? VÁLASZ: A Központi Bizottság novemberi határozatának végrehajtása érdekében nélkülözhetetlen, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek, az élelmiszer-ipari és kereskedelmi vállalatok az 1970. évi tervtárgyaló közgyűléseken tájékoztassák dolgozóikat, ismertessél; meg velük feladataikat, kérjék javaslataikat a közös célok elérésének az érdekében. 1970-ben jó alapról indultunk el, feltételeink adottak, lehetőségeink biztosítottak ahhoz, hogy tovább javuljon megyénk mezőgazdasági üzemeiben a termelés, javuljon megyénk lakosságának ellátása, és fel- készülten kezdhessük a negyedik ötéves terv végrehajtásának nagy munkáját — mondta végezetül dr. Pénzes János, a Pest megyei Tanács vb- elnökhelyettese. Szűts Dénes zőgazdasági termelőszövetkezetekben, elősegítette a korszerűbb termékek gyorsabb gyártásba vételét, nagy hatással volt a közgandolkozás változására. Tény viszont az is — s megintcsak például —, hogy kedvezőtlenül lelassult a munka termelékenységének emelkedése, csökkent a korább) évekhez mértein az ipari termelés, néhány vállalatnál, közös gazdaságnál ki kellett mondani a szanálást, s hogy bebizonyosodott: gazdasági kérdéseket nem lehet ráolvasással, rosszul értelmezett agi- tálással megoldani, hanem azokhoz gazdasági eszközök szükségesek. A reform legfőbb eredményei között tarthatjuk számon, s a legfontosabb változások folyamataként követhetjük nyomon azt, hogy: az illúziók szétoszlottak. Tényekkel nézünk szembe — még akkor is, ha azok számunkra nem kivétel nélkül kedvezőek —, a reális adottságokkal kényszerülünk mérlegelni, s légvárak építése helyett — akár egyéni, akár kisebb vagy nagyobb csopor ■ tok légvárai is voltak ezek — végre szilárdan megvetjük lábunkat a földön. Fontos eredmények ezek ? Nagyon fontosak. Nem tűnnek azonnal szembe, nem öltenek bérekben, árakban, reáljövedelmekben rögtön és mérhetően testet, de: a holnap legfontosabb építőkövei. Azok, mert éppen az illúziók szét- oszlása vezetett odáig, hogy a vállalatok 1970. évi tervüket a korábbiaknál sokkal körültekintőbben, alaposabb vizsgálódás és elemzés után készítették el, hogy — a hosszú távú üzletpolitika érdekében — még nyereségük terhére is llettek engedményeket, kevésbé támaszkodnak az állami támogatásra — sőt, néhány helyen önkéntesen lemondtak arról —, s kezdik fölismerni saját erejüket, lehetőségeiket. Az illúziók szétoszlása természetesen nemcsak a vállalatoknál, közös gazdaságoknál igaz, hanem a közgondolkozásban, az emberek esetében is. Ki-ki vérmérsékletéhez, tájékozottságához, tapasztalataihoz mérten reágált a változásokra, nem hiányoztak — s nyilván a jövőben sem hiányoznak majd — a bíráló megjegyzések sem, de nyilvánvalóvá lett, hogy a reformot nem mások csinálják, s mi élvezzük, hanem magunk hajtjuk végre, s amennyit és ahogyan végrehajtunk, any- nyit élvezhetünk az eredményekből. A reform bevezetése óta eltelt huszonöt hónap eredményeit nem szükséges méltatni, taglalni, hiszen közismertei;, lemérhetők, napról napra tapasztalhatók. Éppen ezért nincs szükség — mint ahogy azt néhány helyen csinálják — rossz mellékízű magyarázkodásra, vagy annak fordítottjára, újabb, a régiek helyébe kerülő illúziók táplálására. A gazdasági életben — ahogy a társadalmi éltetben is — ismeretlenek a csodák, a varázsszerek. Ahol illúziók nélkül látják a valóságot, ott már a siker, az eredmények felé nagy lépést tettek, hiszen képesek reálisan fölmérni. meddig juthatnak, mit tervezhetnek. A legtöbb helyen eljutottak eddig, bár mi tagadás, olykor keserves tapasztalatok árán. Illúziók nélkül kezdték tehát a harmadik évet, de: bizakodva. Mert megtanulták, hogy saját erejükben. tehetségükben, szorgalmukban rejlik a bizakodás alapja. A repülőgép biztonságosabb Olaszországban kiszámították, hogy a repülőgéppel történő utazás majdnem tízszerte biztonságosabb az autóval történő közlekedésnél. 1967-ben 400 millió megtett utaskilométer mellett a légi közlekedésben mindössze egy ember halt meg. Ugyanekkora autóút megtétele 8 ember halálával járt. A statisztikák azt mutatják, hogy a légi balesetek száma egyre csökken, a repülés egyre biztonságosabb. r »
