Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-14 / 38. szám

»•fit

MfcCI

!9:0. FEBRUÁR I4„ SZOMBAT

Lollo vadmaxiban

Róma és Los Angeles közötti útján, repülőtéri pihenője közben készült Lollobrigidáról e londoni felvétel, öltözéke divatszenzáció: jaguár-, tigris- és leopárdbörből, illetve -bundából készült, és természetesen — maxi.

PAPRIKAMARTÁS

A szegedi Paprikaíeldolgo- 2ó Válla latnál újabb élelmi- szerkülönlegesség: a paprika- ínártás gyártását kezdték meg. A hidegkonyhai készítményekhez felhasználható ételízesítő fő anyaga— a két változatnak megfelelően — a «sípős, illetve enyhén csípős

őrölt paprika. Ezt cukorral, fűszerekkel, olívaolajjal, sűrű masszává alakítják, s ízléses műanyagdobozokban hozzák forgalomba.

Nevek a térképen

Aki kezébe veszi a világatlaszt vagy valami más szép térképet, nem is gondolja, milyen sokféle problémával kellett szerkesztőinek munka közben megbirkózniuk. Ilyen kérdésekről szóló előadást tűzött pénteki napirendjére a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület.

Földi Ervin, az OFTH Földmérési Intézetének tudományos főmunkatársa azt a kérdést választotta előadásának témájául:

miképpen kell feltüntetni a térképeken azokat a külföldi helységneveket, településeket, hegyeket stb., amelyeknek a magyar nyelv külön nevet adott.

Természetesen nem az olyan erőszakolt, eleve elvetélt ma- gyarosítási kísérletekről van szó, mint például, hogy Koppenhága helyett írjunk Kap- panhágót és Stockholm helyett Istókhalmát stb. Ezek nélkül is elég sokféle, csupán a magyar nyelvben ismert elnevezés okoz gondot szakembereinknek, amiket- idegen ország térképét rajzolják.

A legegyszerűbb eset, amikor csak ékezetkülönbség van az idegen és a magyar név között,

például Roma — Róma, Milano — Milánó stb. Máskor a hangzáshoz igazodik a magyar névhasználat, mint például Amszterdamnál és Brüsszelnél.

ZÁRSZÁMADÁS ELŐTT

Felvételre keresünk

FÉRFI MUNKAERŐKET, 17 éves kortól, textilfestő és kikészítő munkakörbe, betanított munkára.

Jelentkezés levélben:

Hazai Pamutszövőgyár

Bp., IV., (Újpest), Baross utca 99.

ipari tanulókat felveszünk

az alábbi szakmákba otthonelhelyezéssel:

v kőműves, ács, vasbetonszerelő, műköves, műanyagburkoló- * parkettázó,

^ hidegburkoló;

$ bejárással:

4 festő-mázolótapétázó, fűtés-víz-gáz- villanyszerelő, üveges, épületlakatos, épületasztalos és épületbádogozó.

Várjuk az általános iskola 8. osztályát végző tanulók jelentkezését.

Teljes ellátás, ösztöndíjat fizetünk.

Munkaruhát, bakancsot adunk.

Jelentkezés személyesen vagy írásban:

43. sz. ÁÉV

Budapest XI., Dombóvári út 19.

Szakoktatási

csoport.

... Pénzt, sok-sok pénzt lálok...

(Zsoldos rajza)

Hímes már a tojás

A húsvéti ünnepekre készülve, megkezdték a tojásfestést Kalocsa vidékén. A hímes tojásokból sokat külföldi megrerj delés re készítenek. A szakmári pingálóasszonyok által élénk, változatos motívumokkal festett tojások ugyanis keresettek külföldön. Üjab- ban a hímes libatojásnak van

nagy sikere. Ezek zsinegre fűzve, lakásdísznek is igen mutatósak. A pingált tojásokon kívül a karcolt motívumokkal díszítettek iránt is nagy az érdeklődés. Ezekben a hetekben ezerszámra készítik a népművészeti hímes tojásokat Kalocsán és a környékbeli falvakban.

ÁLLAMI GAZDASAGOK, TERMELŐSZÖVETKEZETEK, KÖZÜLETEK, TÁRSULÁSOK,

EGYÉNI TERMELŐK!

MOST MÉG KAPHATÓ:

I—II. osztályú lucernaszéna,

I. osztályú vöröshereszéno,

kisbólás alomszalma,

eladásra préselt, laza állapotban.

Ár megegyezés szerint.

SARKADI ÁFÉSZ

(Békés megye)

Telefon: 37 vagy 12.

Gyakran egyszerűen lefordítottuk az idegen neveket, amire a legjobb példa Cape Town — magyarul Fokváros. Jóval ritkább az olyan név, amely csak magyarul jelenti az illető helységet. Ebbe a csoportba tartozik többek között Becs, Drezda, Lipcse, és egészen külön kategóriát alkotnak a földrészek, tengerek, országok stb. elnevezésével kapcsolatos kérdések.

Egyébként térképészeink most készítenek elő egy olyan kis kiadványt, amelyben a föld minden országára vonatkozólag közük majd a legfontosabb adatokat, s ezek között a lényeges földrajzi elnevezések helyesnek tartott írásmódját is.

Ötven méteres úszómedence a Velencei-tóban

Két új „vízi létesítménnyel” gazdagodik a nyári szezonra a Velencei-tó fővárosa, Agárd. Elkészül az új sport- és horgászkikötő, s felépül az első tavi úszómedence. A kikötő a kajak-kenusok és a horgászok régi „parkolási” gondját oldja meg: 450 csónaknak készítettek itt helyet. A tavi horgászegyesületek csónakjain kívül magánszemélyek is elhelyezhetik majd a kikötőben vízi járműveiket. Uj színfoltjai lesznek a tópartnak a horgászkikötő mellett felépülő horgásztanyák.

Az úszósport kedvelőinek szerez majd örömet az ötven méteres úszómedence. Az új

létesítményt három védik a hullámzástól.

oldalról

jl

A VILÁG legfiatalabb írója kiatíia első noveilásikötetét. A szerző neve Szurdzsiit Sah, foglalkozása: eltartott, kora: három év. Történeteit a bébi-író apjának diktálta le, gudjarati nyelven. A papa egyébként egy ahmedafoadi színház művésze. A „Fekete, fekete eső” című kötetéit egy amerikai kislány fordította le angol nyelvre, a nyolcéves Claudia Kohn, aki egy A hmed abadban dolgozó építész, Bemard Kohn gyermeke.

A mama éppen a kamrából jött, amikor a nyikorgásra a kapu felé fordult. Szívéhez kapta mindkét kezét, s öregesen, de mégis gyorsan indult hozzá. — Mi a baj kisfiam? — ez volt az első szava. Lehajolt hozzá, homlokon csókolta, átfogta a vállát, s gyengéden tolta maga előtt. — Semmi, semmi mama — mondta, de érezte a hangsúly hamis felhangjait. A konyha ugyanolyan, mint fél éve, amikor utoljára itthon járt, mint öt éve, amikor Erzsébettel az esküvő után hazajöttek, mint tizenhat éve, amikor az egyetemre, a kollégiumba indult innét, mint húsz vagy harminc éve, amikor a párától verítékező ablakon át a telet bámulta, a havat, s várta a füttyöt az utcáról, hogy a bandával csúszkálni menjen a téglagyári tóhoz. A mama közben a szürkét feketére cserélte, mert apa itt hagyta örökre őket, a cserepeken tanyát vert a moha, a kerítéslécek már saját súlyukat sem tartják, de a konyha... az a régi maradt. Leült a fényesre kopott kanapéra, oda, ahol kölyökkorában jó kis vacka volt. s ettől megnyugodott. Ezt akarta, nem? Leülni itthon a kanapéra. nem gondolni semmire és senkire, hallgatni a mama csöndes zsörtölődését, miért cigarettázol annyit kisfiam, miért nem alszol többet kisfiam, miért nem maradsz még egy napot kisfiam, mindig rohansz kisfiam ... Kisfiam. A mamák nemzetközi, határokat, korokat nem ismerő nyelve.

— Leütök három tojást — mondta a mama —, egyél.

Az öreg, láncokra függesztett, súlyokkal működő ingaóra ketyegését hallgatta. Mint régen, éjszakákon és hajnalokon, amikor fölriadt, fülelte a semmit, kiszáradt török- kai, félig lehunyt szemmel próbálta megfejteni a szobában levő árnyakat, a titkot, amit nem tudott, hogy micsoda, de félt tőle. A mama állt, látta, hogy máshol jár az esze, újra mondta: — leütök három tojást, egyél kisfiam.

— Nem vagyok éhes. Ezt neked hoztam — kapott a táskájához —, édesanyám.

Két fejkendőt bontott ki a selyempapírból, s három pár meleg harisnyát. Utolsó pillanatban vette a pályaudvar melletti boltban, mert soha, még egyetemista korában sem jött haza üres kézzel. Jó fiú vagyok — gondolta magában keserűen. Enni kellene mégis. Mikor evett utoljára? Tegnap délben. Érdekes? Nem érdekes. Semmi nem érdekes. Csak a békesség. A nyugalom. Az, hogy lefekhet, s nem kell senkihez egy szót sem szólnia. Ha a mamát megkéri, napokig alhat, s csak enni kel fel. Igen, aludni kellene. Hetekig.

A mama már aprította a hagymát. Most már nem kellett titkolnia a könnyeit, ráfoghatta a hagymára. Csöndben sírt. Csak megérezte, hogy sír, látni pem látta. Miért érez meg minden könnyet az ember? S miért nem érzi meg azt, ami miatt majd hullanak ezek a könnyek?

— Ne sírjál mama, nincs semmi baj, hidd el, csak hazajöttem. Látni akartalak.

Igen. Látni egy tiszta, a másik tekintetét nemhogy álló, hanem egyenesen kívánó szempárt. Ami meleg. Amitől föloldódik a görcs az emberben, s ökölbe rándult keze simogató tenyérré nyílik.

A hagyma sercegett a zsírban. Apró sonkakockákat hintett a serpenyőbe a mama. Föltörte a tojásokat, a villával egyenletessé keverte a tányérban, s ráöntötte a hagymára, sonkakockára. Hallgattak. Az utcán szekér ment el, a fagyott földön zörögtek a kerekek, valahol kötelességtudóan csaholt néhányat a kutya. Hangok, zajok, melyek a világ legegyszerűbb zajai, hangjai közé tartoznak, s melyek mégis, tudotton és váratlanul, gondolatsorokat indítanak el az emberben. Gondolatsorokat, melyek áthágnak téren és időn, tegnappá teszik a harminc év előttit, s elmúlttá azt, ami még sem történt. A gondolatsoroknak semmi közük egymáshoz, s végül már kiindulóoont- juk sem rekonstruálható. Szálpk, kihúzva egy ember életéből. Szálak, melyek a szövetből kihúzva elvesztik valódi értelmüket, s e-ért elhab'tja őket az ember. Magát hajítja el velük.

Evett. A mama kenyeret vágott, savanyú paprikát tett arra a cseiéptálra, melyet, míg apja élt, csak 5 használhatott. Most az övé. S kié lesz? A tárgyak ismerten vagy ismeretlenül embereket kötnek össze, nemzedékeket, korokat, hiszen apja is apjától kapta a tálat, s a nagyapa is valakitől... Egyszerű habántál, nincs rajta, benne semmi különös, s mégis, ha ránéz, ha hozzányúl, korokat lát, nemzedékeket érez, mintha az időben viszFUTÁS

szalépve feneketlen ládában kotorna a kezével. A mama szemben ült vele az asztalnál, könnyeit már letörölte, csak szeme párossága árulkodott. Amikor lenyelte az uiolso falatot is, megkérdezte: — Elég volt kisfiam? — Elég. Köszönöm.

Rágyújtott. A füst eltűnt a barnára öregedett gerendák között. Az ember életének nagy részé mechanikus cselekedetek sora. Eszik, lélegzik, jár dohányzik... .S vajon nem az érzelmek mechanikussága-e, hogy amikor csak sebezni képes az élet, az ember azt keresi, felnőtt korában is, aki első perctől fogva óvta a sebektől; igaziaktól es átvitt értelműektől egyaránt. Az érzelmek meehanikussága? Ösztön? Biológiai deter - mináltság? Tanulmányokat írtak és írnak majd róla ezerszám. Eldönteni? Ki döntheti ezt el? Ki képes felelni arra, hogy miért érzik meg anyák száz meg ezer kilométerről is, ha bajba jut, meghal gyermekük? S miért indulnak fiúk és lányok minden poklokon át, ha kell, útnak, hogy hazaérhessenek? Azt' a hangot hallják, melyet soha a világon nem tévesztenének össze senkiével, azt a szempárt lássák, mely képes leolvaszlani a már föltörhetetlennek hitt jeget szívükről, azt a kezet érezzék arcukon, melyet ezerszer elfeledhettek, de ideg- végződéseikből nem képesek kitörülni sohasem? Az ember fut, de bármilyen utat választ, bármilyen tág vagy szűk körökön rohan végig, magasba hág vágj- mélybe süly- lyed, a központ mindig egy marad. Miért, hogy gyermekek sokszor egész életükön át keresik az anyjukat, ha nem ismerhették, ha nélküle cseperedtek fel?

A mama ült, nézte. Ahogy szokta, nagyon csöndesen, s reménykedve kérdezte: — Ugye maradsz n^iány napig, kisfiam?

— Nem tudom édesanyám. Csak jöttem. Jó volt jönni.

Elhallgatott. Zavarban lenne? Miért rös- telli az ember még anyja előtt is az ellá- gyulást? Miért kell egyáltalán szégyellni azt. ami őszinte, ösztönös, igaz?

— Bántott valaki kisfiam? Bajod van?

Mit feleljen? Azt, hogy senki és semmi

nem bántotta, s éppen ezért mindenki és minden? Hogy a világ nem osztható fel örömökre és bajokra, mert semmi nem állandó, nincsenek örök határok, s ami tegnap még öröm volt az mára kikezdhetetlen fekéllyé lehet? Arról beszéljen, hogy miféle olcsó intrikák mennek az intézetben, s hogy fébbolondnak nézik azt, aki nem áli a sorba, aki nem köbcentik, nyaralóhelyek, európai autótérképek szabta utakon futja az útját? Erzsébetről beszéljen, aki két éve otthagyta azzal, hogy „te élhetetlen vagy, képtelen a felemelkedésre”? Elváltak, kész. Hát mama drága, mit értenél meg te abból, hogy az, akit te véreddel, nedveiddel tápláltál, melledben hordtál, világra hoztál, fölneveltél, ezer és egy dologban valóban kisfiú maradt, s reménye sincs arra, hogy felnőtt legyen, legalábbis úgy, ahogyan sokan élik ezt a felnőttséget? Futva, bálványok, képzetek, álmok, szerelmek és barátok, hitek és remények után, de azt soha nem gondolták végig, merre is induljanak? Hát a futásért él az ember, vagy azért, hogy eljusson valahová? Nem társadalmi rangban, címben, nem anyagi javak kisebb vagy nagyobb bőségében, hanem... Hanem,? Mindenki fut, s ki képes arra, hogy kiválassza, kik azok, akik tudják is, hogy merre, hová? S ha kiválasztanák is őket, felelhetnének-e arra, hogy miért tesznek így? Minden embernek egy élete van, s mégis, ez az egy élet ezer élet, mert tegnapi önmagával soha nem azonos. Fut az ember, s ha már nem bírja, ha már kék és vörös karikák jelennek meg a szeme előtt, ha izmai megroggyannak, tüdeje zihál, sebei vérzenek, akkor, utolsó erőfeszítéssel, hazafut, s azt mondja: mama. S ahogy kimondta, már nem tűnik elviselhetetlennek a futás, nem zihál úgy a tüdő, nem vérzik úgy a seb.

— Néha elfárad az ember, édesanyám. Csak te nem fáradsz el sohasem.

A mama lehajtotta a fejét. ítöstellte a dicséretet, de mosoly ült az arcán. Az asztal kopott, itt-ott késsel átvágott viaszosvászon térítőjén babrált az ujjaival. Sokáig hallgattak, mert féltek, hogy a másik belelát gondolataikba; hogy minden útnak végeszakad egyszer, s mégis, a futónak tovább kell futnia.

Mészáros Ottó

4