Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-14 / 38. szám
(■Ml M EC t el 1970. FEBRUAR 14., SZOMBAT A Ml NEMZEDÉKÜNK Az „önkéntesek" brigádja Napirenden a munkaverseny; kettős jubileumot ünnepelünk az idén. A Csepel Autógyár szakszervezeti bizottságához is befutottak a felajánlások a termelékenység növelésére, a selejt csökkentésére. Mint eddig, és mint a legtöbb helyen. Rendhagyó eset? A III. számú üzemegységből tíz fiatal szakmunkás mást — azaz; másképp — gondolt, akart. Sok gondjuk volt egymással, és a művezetőkkel, gyakran szidták le őket rossz munkáért, s — korántsem mindig — személy szerint. Az általánosítás köny- nyebb: „ezek a mai fiatalok!” Igen, az üzemfenntartó gyáregységben sok fiatal dolgozik. Nemrég végzett ipari tanulók, egy-kétéves szakmai gyakorlattal rendelkező tizen-, huszonévesek. És sok volt az üresjárat, a selejt, az állásidő. A szerszámraktár- ból naponta bizonyos számú meghibásodott alkatrészt kapnak javításra. Eddig négy-öt napig is „piszmogtak” rajta, míg az — ismét működőképes — alkatrész vagy gép visz- szakerült tőlük a gyárba. Hónap végén pedig hajtás, túlóra ... — Pedig nem sokból áll rendszeresen és folyamatosan csinálni, de ezt a nem-sokat akarni kell — ez a véleménye Bordi Józsefnek, aki a brigád gazdasági felelőse, huszonhárom éves és gépésztervező. — Mi pedig akarjuk, ezért kértük, hadd alakítsunk ifjúsági brigádot, s hogy fogadják el, amit célul tűzünk ki. Tizen vannak, de a példa ragadós. Már megalakult a második „önkéntes” ifjúsági brigád is. Este. A művelődési ház egyik já- téktermében. Egy asztal körül, j a fáradtságon is átütő izga- lommal, egymás szavain saját I igazságukig fölkapaszkodva, együttes igazságukat elmondva. Színes ingben, garbóban, farmerben. Szanka Tibor, a brigádvezető, húszéves, két éve szakmunkás, órabére hét forint nyolcvan fillér. — Nekem az a véleményem, hogy nem lehet mindent az öregektől elvárni azért, mert nagyobb rutinjuk van és azzal sem lehet elintézni, hogy ők már dolgozhatnak, hiszen a pénzt is megkapják érte. Nem mintha eddig nem dolgoztunk volna. Sőt. Külön- külön mindegyikünk igyekezett, de ha mégis adódott valami galiba, mindjárt kiszúrták. A sok munkát megszokták, de a hiba feltűnt és kaptuk a letolást. Külön nehezebb, mint együtt. Így odafigyelnek ránk, el kell, hogy ismerjék a munkánkat. És akkor talán a pénz is több lesz... Balogh Ida 13 éves, órabére hét forint, egy éve dolgozik, szakmunkás. — Tibinek igaza van, azért is, mert ha bármi problémája volt az embernek, nem szólhatott, hiszen könnyen azt felelték, mit akarsz, most kezdték De így — brigádban —, más, meghallgatnak és talán tesznek is valamit. Szabó Károly 25 éves, tíz éve dolgozik az autószerelő szakmában. Fekete hajú, élénkén gesztikulál: — Nem beszéltetek arról, mennyire fáradtak az idősebbek és egészen más problémáik vannak, mint nekünk. Nem tudják beleélni magukat a mi lelkivilágunkba, hiába magyaráztuk, hogy így. vagy úgy... Most viszont egymásnak segítünk, ha valami baj van, van kiihez szólni, tanácsot kérni, megbeszélni. És az ötletek sem vesznek kárba: amit én nem tudok megcsinálni, megcsinálja a másik. Bordi József: A selejtét minimálisra csökkentjük, a szerszámok két vagy három nap alatt jutnak vissza tőlünk, százszázaléíkot teljesítünk: ezt Tízéves a KlSZ-védnökség „Ott segítsünk, ahol a legnagyobb szükség van a fiatalokat jellemző tettre készségre, ifjúkomniunista helytállásra!” Ezzel a jelszóval kezdődött tíz évvel ezelőtt Vácott a Dunai Cement- és Mészművek építése az első KlSZ-védnökség. 1960- ban a magyar fiatalok az FDJ-vcI — a Német Demokratikus Köztársaság ifjúsági szervezetével — közösen részt vállaltak a gyármonstrum építésében, nekigyürkőztek, hogy a DCM-ből minél hamarabb megindulhassanak a cementtel megrakott teherkocsik. Azóta 17 más építkezés is — mely felett a KISZ Központi Bizottsága vállalt védnökséget — befejeződött. Köztük a DCM és a gödi fogadóállomás. Tart még a munka 10 helyen, az ország minden táján, Százhalombattán, a Dunai Kőola jipari Vállalatnál, melynek újabb berendezései — a második lépcső — hárommillió tonna kőolaj finomítását végzi majd 1975-ben. Tart még a munka az azt tápláló hőerőműnél, a DHV-nál — és ott segédkeznek fiataljaink a szentendrei Falumúzeum születésénél, a népi hagyományok rezervátumánál, ahol néhány év múlva ezer és ezer látogató gyönyörködhet a szabadtéri múzeum szalmatetős házaiban, az egykori falusi mindennapok történelmi színházában. Az ifjúsági szövetség védnökséget vállalt a közúti járműfejlesztési program végrehajtása felett, és melyben nem kis munka jut a Csepel Autógyár és a Vörös Csillag Traktorgyár fiataljaira: a ZIL— Csepel teherautók sorozatgyártásának elindításában, illetve a dömperek, alkatrészek előállításában. A KISZ-isták ott lesznek a Barátság II. olajvezeték földmunkáinál. Megyénket hetven kilométer hosszúságban szeli majd át a vezeték, és 1980-ban tízmillió tonna kőolajat szállít a finomítókhoz. Népgazdaságunk kiemelkedő beruházásainál vállalt védnökségek mellett nem feledkezhetünk meg a kisebb „helyi” védnökségekről sem, melyekből országosan 4560-al tartanak nyilván, és több mint ötvenet jegyeznek megyénkben. A fiatalok ott vannak a községek szinte valamennyi épülő létesítményének társadalmi munkáinál, a gyárak, üzemek, vállai,átok vezetői nemegyszer fordulnak a KISZ-hez a belső rekonstrukciók, a gyártmányféleségek vagy az új technológiák kidolgozásakor — segítséget kérve. A Hanság mocsarából, a DCM egykori felbolygatott földjéből sarjadt, terebélyesedett a politikai cevelőmunka egyik leghatékonyabb eszközévé a védnökségvállalás, mely a fiataloknak egyben mást is ad: a közös munka örömét, a „szükség van ránk” felelősség- tudatát. Tíz éves a KlSZ-védnökség, de valódi múltja az újjáépítés idejére nyúlik vissza. A védnökségek negyedszázados jubileumán pedig ki tudja már hány létesítményről számolhatunk majd be... Tamás Eri in szeretnénk — és hiszem, hogy fogjuk is — megvalósítani. A brigád mi“ újszülött, mindössze egyhónapos, de már figyelnek ránk. Mindegyikünk jár valamilyen tanfolyamra, tanul, ebben is segítünk egymásnak. Bálint Kálmán 23 éves, lakatos, két éve dolgozik a gyárban: — Szerintem a lényeg: a közösség. Az, hogy most érzem, tartozom valahová, barátaim vannak, együtt megyünk moziba is, kirándulni is, legközelebb: Egerbe. Néha ittmaradunk beszélgetni, mindenről, vitatkozunk is. Kovács Zoltán, a KISZ titkár: — Nem dicsekvésből mondom, de különben, mindenki tudja: a 3-as üzemben nem volt semmi. Lényegében mi kezdtük el a versenyt és a KISZ-életet is. — Versenyt egymás közt és a felnőtt brigádokkal. Kihívták a munkatársaikat: bizonyításra, a rátermettség, a munkabírás, az ügyesség, a szorgalom megmutatására. — A nálunk dolgozó, harmadéves ipari tanulókat is bevontuk. Nem érzik magukat elhagyatva, hozzánk tartoznak, és ettől olyan lelkesek, hogy öröm nézni. — Amit mi akarunk, az jó a gyárnak, mert többet- és jobban dolgozunk, ez pedig értéket jelent, és persze; a többieknek is tempót diktálhatunk. Ez jó nekünk is — mindazért amit elmondtunk —, és mert ha látják, hogy produkálunk és azt meg kell becsüljék, a szavunkriak is nagyobb a súlya. Magunk teremtünk fórumot magunknak. A fele utat megteszik, a másik felét az üzem vezetőinek kell megtenni. Megbecsülést szereznek a munkának, a fiataloknak, barátságot és közösséget egymásnak. Könnyen nevetnek és könnyen megharagszanak, de bizalomért bizalmat adnak cserébe és munkát, amit nem terhelnek még a nehezen letudott évek gondjai. ök azok, akik reggelenként nyitott kabátban érkeznek a gyárba és a fejükön nem egészen szabályosan áll a sapka, akik kinyitják a szájukat, ha megbántják őket és bömböltetik a táskarádiót, mert szeretik a beat-zenét. És akiknek: vannak ilyen ötleteik. Varga Vera Koszorúzás a Gellérthegyen és a Vérmezőn Budapest felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából pénteken délelőtt koszorú- zási ünnepség volt a felszabadító harcokban elesett szovjet hősök gellérthegyi emlékművénél. Ugyancsak koszo- rúzási ünnepséget rendeztek a budai önkéntes ezred emlékművénél, a Vérmezőn. TÁVIRATVALTAS A. A. Grecsko marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere táviratban köszöntötte Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi minisztert Budapest felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából. Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter táviratban mondott köszönetét Grecsko marsallnak, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének az évforduló alkalmából küldött jókívánságaiért. Ceglédre „gördül" a hordógyár 100 millió forintos kombinát Ötpercenként egy 500 literes Jugoszlávia gépeket szállít Kitelepítésre ítélték a Fűrész- és Hordóipari Vállalatot: 1972 végére el kell hagyniuk Budapestet. Vándorbotot vettek hát kezükbe, és sorra járták a tervezőintézeteket. Most végre elkészült a tanulmány- terv, s rövidesen hozzálátnak a beruházási program kidolgozásához is. Cegléden, szemben az állomással. a Pest felé eső részen építik fel az új, hatalmas kombinátot: 100— 110 millió forintért. A Fővárosi Tanács 40 millióval járul hozzá a kitelepülés költségeihez. Egy év múlva, január elsején kezdődik az építés. Előbb a fűrészüzem készül el, 1972- ben már dolgozik. A gépeket a zágrábi Bratstovo cég gyártja, a hordóüzemi masinákat pedig egy nyugatnémet vállalat. A jelenleg működő összes gépet selejtezik, s vadonatúj berendezéssel startol a hordó- kombinát. Termelésére egy jellemző adat: 4.3 percenként hagyja el az üzemet egy-egy 300 literes bordó. így bízhatunk abban, hogy az egyre növekvő hordóigényeket ki tudja elégíteni a ceglédi gyár. A hiányra jellemző: az idei 318 ezer literes rendelésnek csupán felét tudta vállalni az idén a vállalat. Mint Prazsák János igazgató elmondta, évi 6 millió forintos megtakarítást érnek majd el, mivel a hordók kétharmadát — mint eddig is — Cegléden töltik. Ezután kevesebb lesz * fuvarköltség. A hordók egyetlen hazai „fellegvára” 400 embernek ad majd munkát. Vagyis: a vállalatnak is, a városnak is előnyös a „házasság”. (paládi) Megoldásra vár Júrhutá utut a ßwwuttanert:. Törökhegy, másnéven Szent- endre-Pismány egyre közkedveltebb dunaikanyari üdülőhely. Nyaralók, villák nőnek ki a hegyoldalból, akárcsak nyolc-tíz évvel ezelőtt az idetelepülő állandó lakosok házai. Ök is ezt a gyönyörű tájat választották,. bár. ők nemcsak idilli csöndje, gyógyító mediterrán levegője miatt, hanem mert az akkori, 6—30 forintos négyszögölenkénti telekár mellett megoldhatták lakásproblémáikat. A csodás panoráma az ő szemszögükből némiképp eltér az idegenforgalom propagsn- daíüzetétől, amely szerint „Dunakanyar... vasúttal, autóbusszal, jóminőségű, por- ■mentesített autóutakkal... könnyen és gyorsan megközeM | nd é® Hetek óta azzal a jóleső érzéssel hajtom álomra buksi fejemet, hogy fővárosszerte egyre több áruházban, szaküzletben versenyeznek értem, a vevőért. Ezt onnan tudom, hogy újabb és újabb kirakatokban pillantom meg a táblát, amely egyszerre tanúskodik a kereskedelemben indított udvariassági versenyről és a vállalati dekorátorok rossz helyesírásáról imigyen: „Versenyzűnk az Ön mosolyáért”. Nos, részemről ez a verseny eldőlt, mégpedig a Corvin áruház javára. Ennek ki- raltata nemcsak mosolyt csiholt belőlem, de egyenesen sátáni kacajt. Közvetlen a mosolytábla előtt ugyanis egy tubusrakás díszeleg az alábbi felirattal: Colgate fogkrém, 1 tub. 27,— Ft. , — Ki halott már ilyet — kesereg a totózóban Krapancsák — hogy hét forintot fizet a tizes a totóban?! Egyszer van tízesem az életben, no, gondoltam, meglesz a gyerekeknek a húsvéti ajándék, és erre ön hét forintot számol elém a kisablakon! — Hány gyereke van, Krapancsák úr? — érdeklődik részvéttel az alkalmazott. — Tizenkettő, uram, egy tucat ! eae — És mondja: megverte már az e hetit?! Kloss kapitány jött, láttuk, győzött: bevonult a bakfis- szívekbe, egyenest a Simon Templarnak fenntartott balpitvarba, Fényképei ellepték a trafikok-bazárok kirakatait. Szép képek, jó képek. Híven visszaadják Kloss kapitány hajának lágy hullámait, arcának markáns sármját, és — náci tiszti egyenruháját. Nem tudom, ki hozta forgalomba a képeket. Én mindenesetre, a fotókkal együtt vonnám ki a forgalomból. ★ Újszülött korukban örömmel fedeztem fel magamnak a gastrofóliás ételeket. Megkedveltem ízléses csomagolásukat, gazdag választékukat, s azért az előnyükért, hogy percek alatt varázsolhattam belőlük vacsorát éhező há- zamnépének, még eléggé borsos árukat is megbocsátottam. Azóta sok víz lefolyt az apadó Dunán. Előbb a választék kezdett zsugorodni, mint Balzac Szamárbőre, aztán a minőség körül támadtak bajok, végül rájöttem, hogy a gastrofóliából hovatovább nem marad más, csak a fólia. Kicsit megviselt fólia, amin átment az úthenger ... ny. c. üthető... Telex: Dunatours”. A tour (túra) szó törökhegyi nyelven napi kétszeri kényszerű hegymászást jelent; azt, hogy 5—6 kilométernyire iskolába gyalogolni, lentről, vagy bentről d péked ni a napi élelmiszerrel (mert a hegyoldal egyetlen, mikroszkóp nélkül észrevehetetlen miniboltjának raktára is törpeméretű). Le-fel- roászni hóban-fagyban, nyaktörő, trombóziscsdnáló, cipőnyű vő hepehupákon — kevéssé elegáns és szórakoztató „tours”. Ezért írták százhúsz aláírással szerkesztőségünknek, hogy kérik a Barackos úton az autóbusz azonnali elindítását, mert többen vannak, mint egy nagy község lakossága, közlekedési lehetőségük mégsincs. A városi tanács már 1964- ben tervbe vette, és 1966-ig j közel négymilliót el is költött I az útszakaszra. Elkészült a j nyomvonal, utána csend. A Hazafias Népfront külön albizottsága ezer aláírással kérte a MÁVAUT-tól: indítsa el a járatot. Végre, 1969 szeptemberében műszaifcrendőri bejárás, a MÁVAUT módosításokat kér (járdasziget, korlátok, fordul óbővítés a kisboltnál, forgalmi táblák), és megállapítja, hogy a keskeny út miatt csak egyirányú közlekedés lehetséges. Nem baj, jobb a semminél! A városi tanács jegyzőkönyvben vállalja, hogy 1969 októberéig vb elé terjeszti a felmerült költségtöbblet megszavazását. A határidő újabb négy hónappal kitolódik. Az út úgy látszik, csak betűkben gyarapodik — szépen ;—ülnek az újságcikkek, panaszok, viták, jegyzőkönyvek, bejelentések. írt erről akkori képviselőjük, Móricz Virág, Jó utat! címmel, beszélt róla a négy év előtti tv- szilveszterben Majoros Tamás bácsi, mondván, hogy ha az útról kérdezi az illetékeseket, a válasz: sóder. Ez pedig zsargon-nyelven mellébeszélést jelent. Mi a lieljzrí pillánál nyilat;? 20-as AKÖV, forgalmi osztály, Nemere Zoltán: — Jó pár éves az ügy! Legutóbb műsnakrendőri bejárás volt, a jegyzőkönyvezett hiányosságok megszüntetését a városi tanács vállalta. Itt tartunk. De úgysem indulhatna a busz azonnal, mert az Ika- l rusz a 69-es vállalását csak 65 százalékban teljesítette. Nincs busz, de vezető sincs. Mégis, mindennel számolva, mi beállítottuk a buszjáratot, 1970-re; ha nem is az elejére... Szentendrei Városi Tanács tervcsoport, dr. Demeter László: Feladatunk a sűrűn lakott városközpont fejlesztése, természetesen, az arányosság szem előtt tartásával. Ezért felmérjük, hány embert érint a busz-körjárat. Ez évben út létesítésre, -fenntartásra mindössze másfél milliónyi saját erőnk van — a törükhegyi körjárat költségei önmagukban 382 800 forintot jelentené nek. Utaink elavultak, re konstruáljuk a vízhálózatot, közmű vési tenünk kell. A tö- rökhegy-pismányl terület közlekedését teljesértékúen megoldó kétnyornsávos út négy es fél millióba kerülne. Keresztapát kellene keresni; vállalkozót, akinek megéri. Vagy, ha megfelelő állami támogatást kapnánk... A panaszlevelet aláíró három tanácstag egyike: — A buszjáratot sok száz állandó, bejáró lakos, háromszáz iskolás, rengeteg télekés nyaralótulajdonos igényli. Csak pénz híján vajúdik, pedig van itt parcellázni való. az erdőgazdaság is átadna t célra pár száz holdnyit. Ha azonban a város ötven forintokért ad el közművesítetlen telkeket, az épp oly értelmet len, mint 5—600, vagy több holdat parlagon hevertetni. Az autóút-közeli telkek ára itt ma már ötszáz forint fölé sző kött, a többi elmegy közmű nélkül ötvenért, vagy évtizedekig parlag: nem hoz sem gyümölcsöt, sem pénzt — sem közművesítést. A jó pár éves cikkek, a Mó ricz Virág-interpelláció, a Ma jor Tamás-tréfa, a lakosság panaszlevelei: mindmáig nem évüllek el A téma, úgy látszik, örökzöld. Mintha a gyönyörű hegyoldal nemcsak földrajzilag esne távol a városim szivétől: idegenforgalmi holt érteleként alussza Csipkerózsika-álmát, a városcentrumtól nem áthidal- hatatlanul messze eső, 21 bekötőutat összegyűjtő Barackos út környéke. A kisebb laksűrűségű Szarvashegynek, Szabadság-forrásnak, Ságvári- turistaháznak. Kékibányának, Sztaravodának van buszjárata. Pedig ezek is szentendrei külterületek ! Pércli Gabriella I
