Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-13 / 37. szám

risi JHLCÍ K/urlap 1910. FEBRUÁR 13., PÉNTEK Átképzett“ baktériumok vegyi kombinátja az olajkutakban Megfelelően „kiképzett” baktériumokkal ismét terme­lésre lehet bírni a kimerülő­ben. levő olaj kutakat. Ezt bi­zonyították azok a kísérletek, amelyeket a Magyar Állami Földtani Intézet mikrobioló­gusai folytattak Járányi Ist­ván tudományos munkatárs vezetésével. A Magyar Kőolaj- és Gáz­ipari Tröszt felkérésére az utóbbi tíz évben több ezer csatornaiszap-bakté­riumtörzset próbáltak hoz­zászoktatni az olajt utak­ban uralkodó viszonyok­hoz. Pontosan megállapították min­den ilyen kiszemelt elörege­dett kút olajának és vizének összetételét és hőmérsékletét, s ennek alapján állították elő laboratóriumban a kútbeli ál­lapotokat. Ebbe a környezetbe helyezték a baktériumokat, hogy kiválasszák közülük azo­kat a törzseket, amelyek any- nyira képesek alkalmazkodni ezekhez az adottságokhoz, hogy a továbbiakban már csak ilyen viszonyok között tudnak élni, szaporodni, és közben azt a munkát is elvégzik, amit tő­lük elvárnak. A kísérlet további folyamata az. hogy ezeket az „átképzett” szerves tápsókkal a kútba, oldatban, köbcenti­| mélyén a mesterségesen kjalak;tott természetes ve­gyikombinátot. I Módszerüket a kutatók eddig j körülbelül 30 kúbban próbál- I ták ki. Ennek során beigazo- ! lódott, hogy olyan környezet­ben, ahol a kőzetek áteresztő képessége elég nagy és így | réseiken, likacsaikon a bak­tériumok át tudnak férkőzni, az eljárás valóban meghozza a sikert. Például — csupán egy közepes eredményt idéz­ve — az egyik kút mikrobio­lógiai kezelés előtt 49.84 szá­zalékban olajat és 80.16 száza­lékban vizet hozott felszínre, a baktériumok közreműködése révén viszont az olaj aránya 37.34 százalékra nőtt. CSALÁDf KÖLTSÉGVETÉS baktériumtörzseket anyagokkal és együtt lebocsátják mégpedig olyan amelynek minden métere körülbelül egymilliárd j baktériumot tartalmaz. Ezek az apró élőlények ott, a már megszokottá vált környezetben igen gyorsan elszaporodnak és a számukra „feltalált” táp­anyagból meglehetősen bonyo­lult táplálkozási láncon ke­resztül végülis kialakítják azokat az úgynevezett felület­aktív anyagokat, amelyek éle­sen leválasztják egyrészt a kőzetről a rátapadó vizet, más­részt a vízről a rajta hajszál­vékony „filmként” szétterülő olajat. Ugyanakkor a bakté­riumok olyan gázokat is ter­melnek, amelyeknek feszítő ereje mindjárt segíti is az olaj felszínre jutását. A baktériumok azonban a kőzetek résein, likacsain át elvándorolnak a szomszédos kutakba is. Ennek következ­tében egyrészt megállapítható lesz, hogy mely kutak vannak közvetlen kapcsolatban egy­mással, másrészt megnövek­szik ezeknek a környező ku­taknak az olajhozama is. A magyar kutatók által „beiskolázott” baktérium- törzsek egy része eredmé­nyesen végezte el a „tan­folyamot”, s a gyakorlati munkáltán is megállta he­lyét: létrehozta a kutak Én nem tudom, hogy hova tűnhet el ez a pénz? Zsoldos Restaurálják Than Mór falképeit az Operaháziban Az Országos Szakipari Vál­lalat díszítő festői március kö­zepére befejezik az Operaház­ban a főlépcső oldalfalainak restaurálását, a régi ornamen- tális faldíszek megszépítését, az aranyozás felújítását. A Képzőművészeti Alap megbízásából Takács Ferenc, Borzsák Jenő és Németh Gá­bor restaurátor művészek pe­dig gondozásiba vették Than Mór alkotását, a mennyezeti falképeket. Ezeket nemcsak több mint három évtizedes öregedés következményeitől, a por- és koromlerakodásitól kell megszabadítani, mert kiderült, hogy az előző szakszerűtlen restaurálás megváltoztatta az eredeti Than alkotást, felerő­sítette jó néhány képrészlet színét. Most ezeket a hamis színeket is „leoperálják” a mintegy 60 négyzetméteres falképről, s az eredetivel egyező színnel pótolják. Már­cius közepére az allegorikus kompozíciója falkép megiüjo- dik. Ezzel befejeződnek — kivé­ve a nézőteret — a díszítő festő és képrestaurátori mun­kák. — A Hortobágyra megér­kezett az első vadlibacso- port. A nő és a társadalmi háztartás „Asszonynak nem születik valaki, hanem azzá lesz” — mondja Simone de Beauvoir A második nem című híres könyvében. Vagyis, a nők csu­pán biológiailag különböznek a férfiaktól, és csak a hosszú, gyötrelmes elnyomás csonkí­totta meg, degradálta őket má­sodik, vagy úgymond „gyen­gébb” nemmé, és alakította ki bennük a másodrendűség, a másértvalósiáig komplexumát. Magyarországon — mint a többi szocialista országban —, a nők egyenjogúsága 'alkot­mányba foglalt törvény. 1945 után a társadalom új rendje nem prédikálta többé a nők­nek (mint egyedül ildomos „jogot”), Bismarck három Iá­ját: a konyhát, a templomot és a gyermeket (Küche, Kir­che. Kinder). De vajon a para­grafusok által kínált lehetőség realizálódik-e a gyakorlatban, a mindennapok valóságában, vajon élnek-e vagy — ponto­sabban — élhetnek-e a nők egyenjogúságukból fakadó jo­gaikkal, követeléseikkel? Ezekről a kérdésekről be­szélgettünk Orbán Józsefná- vel, az MSZMP KB munka­társával. A beszélgetés „apro­póját” az adta, hogy a párt Központi Bizottságinak Agttá- ciós és Propaganda Osztálya komplex módon, vizsgálta meg a nők helyzetét és sok olyan problémát tárt fel, amelyek­nek megoldását ,(nemcsak” a női nem, hanem társadalmunk egészséges fejlődése is igényli. A ,,nőkérdés” — társadalmi kérdés — Mi tette szükségessé ezt a komplex jellegű felmérést, vizsgálatot? — Többek között a harc egy megcsonitosodott, helytelen szemlélet ellen. miszerir.it egyedül csak a Nőtanács hiva­tott a nők problémáival foglal­kozni, azokra megoldást talál­ni. Nyilvánvaló, hogy azok a kérdések, melyek a lakosság nagyobb részét alkotó nőket közvetlenül (és közvetve az egész lakosságot) érintik, ko­moly gazdasági, politikái és szociális problémák, és megol­dásukra a Nc-tanács önmagá­ban nem képes. — Melyek voltak a vizsgá­Az 1112-es A szombathelyi városi ta­nács megvásárolta a város európai hírű csillagász mérnö­kének, Gothard Jenőnek egy­kori kastélyát. A herényi ke­rületben levő szép, tornácom kúriába költözött a Gothard Jenő által 1881-ben alapított és nevét viselő csállagvizsgáiló. A kasitélykertben építették fel és működik a nemzetközi há­lózatba tartozó 1112-és számú műholdmagfigyelő-állomás. A kastélyban csillagvizsgáló­múzeumot rendeznek be. Got- hc.rd Jenő saját készítésű, ma miár műszaki műemlékként nyilvántartott precíz műsze­reit, berendezéseit, gépeit a, komplett múlt század végi csillagvizsgálót láthatják majd a látogatók. lat legfontosabb részterületei? j — A középpontban a nők- i nek a munkához való viszo- i nya állt. Ez. persze, nem vé- j latién: a nők egyenjogúsága | csak akkor érvényesülhet min­den területen, ha a nők a tár­sadalmi termelésben is telje- san egyenjogúak. A férfi év­százados kiváltságai — egye­bek mellett — csak akkor szűnhetnek meg, ha a házas­társak mindketten dolgoznak. — Jelenleg Magyarországon a munkaképes korú nők 67 százaléka tanul, iletve foglal­koztatott. Igen előkelő arány ez a többi szocialista ország és ! a fejlett kapitalista országok­hoz viszonyítva is, és mi több — teljesen szinkronban van a szocializmus építésének jelen­legi szakaszával. A problémáit a nők foglalkoztatottságának területi aránytalansága jelenti. — Egyik legfőbb gondunk: a lányok szakképzése. Jelenleg az ipari szakmunkástanulók 23 százaléka nő — ezzel nem vagyunk elégedettek, és re­méljük, hogy 1975-ig legalább 30 százalékos arányt tudunk kialakítani. Elsősorban a fiatal lányok — különösein a gimná­ziumban érettségizettek — szakképzését szorgalmazzuk: ezzel szeretnénk megkímélni őket attól, hogy ne később, családi terhekkel vállukon kelljen a tanuláshoz fogniuk. Itt a baj elsősorban az, hogy lányaink a szakmák nagyon szűk skáláját ismerik. A család „államosítása" — Ha a nyuga'i sajtótermé­kekben, tanulmányokban la­pozgatunk, vészjósló figyel­meztetésekkel találkozunk: „A család funkció nélkül!” — „A család felbomlása!” — „A család államosítása!” — „Ve­szély ben a legszentebb javak!” — „Mentsétek meg a csalá­dot!” — Ne tűrjétek a rom­lást!” Ennyi felkiáltójel kicsit _ meghökkent ráz embert. Annál inkább, miután Magyarorszá­gon sokszor — burkoltabb for­mában —, szintén elhangzik, hogy a dolgozó nő nem tudja ellátni családi kötelezettsé­geit, nem tud a gyerekeivel igazán törődni — tehát a csa­lád széthuilőban van. Mi erről a véleménye? — Ezekben a vádakban lé­nyegében az apai hatalomról, a patriarchális állapotok, a ré­gi „babaotthon” visszaállítá­sáról van szó, vagyis a nők egyenjogúsítása elleni harcról. Szó sincs róla, hogy a család széthuilőban lenne: a nő emancipációja a család eman­cipációja is! — Ez, persze, nem jelenti azt, hegy a nőnek a családban betöltött szerepe munkába ál­lásakor nem változik. Senki sem követelheti, hogy az a nő, aki napi nyolc órán át dolgo­zik, egy régi típusú „háztar­tást” vezessen, és ezenkívül tanuljon, művelődjön, lépést tartson a fejlődéssel, vagyis ideális feleség legyen. — Nem felel meg a való­ságnak az, hogy a családot ál­lamosították, vagyis, hogy az „állam” fontos funkciókat „el-; ragadott” a családtól. A megol­dás tudniillik pontosan ez: az államnak egyre több családi feladatot kell ellátnia a dol­gozó nő, anya helyett, így ala­kul ki az az állapot, amelyet Lenin „társadalmi háztartás­nak” nevezett. Magyarországon a nők iga­zi egyenjogúsítását éppen en­nek a „társadalmi háztartás­nak” fogyatékosságai nehezí­tik: kereskedelmünk gyenge­ségei, a kevés óvodai, bölcső­dei férőhely, a közszolgáltatá­sok elmaradottsága, olykor drágasága, és nem kielégítő minősége. A felmérés során megdöbbentő statisztikai ada­tokhoz jutottunk: például je­lenleg egy évben egy családra mindössze 1,1 kg (!) Patyolat­ban mosott ruha jut! Sokszor ellenérvként elmondják, hogy maguk a nők is hibásak eb­ben: félnek az „újítói”, nem veszik igénybe a különböző szolgáltatásokat. Holott több­nyire nem az „újtól” való fé­lelemről van szó. A baj ott kezdődik, hogy egy többgyer­mekes családban bizony meg kell gondolni, hogy a drágább félkész ételt eszik-e, Patyolat­ba adják-e a ruhát, vagy né­hány forint megtakarításért otthon mosson, főzzön az asz- szony. Papírforma szerint... — Eddig a nők egyenjogú­sításának társadalmilag objek­tív folyamatáról beszélgettünk. A nők emancipációját azon­ban nagyon sok szubjektív té­nyező is nehezíti: az a sokféle előítélet, megcsontosodott komplexum, a méh- férfiakban és nőkben egyaránt él még. Arról a szemléletről van szó. amelyet Dumas frappánsan ísv fogalmazott mea4 „Ha nő­ről van szó, a dolog nem ugyanaz...” Erősen tarlia magát ez a nézet nálunk még ma is. Például: a nő előtt ..pa­pírforma” szerint nyitva áll a lehetőség, hogy bármilyen funkciót betömhessen. de — tisztelet a kivételnek —. a társadalom parancsnoki ma­gaslatain sokszor nem szíve­sen látja 6* a férfi. Még mo=t is előfordul, hogy két azonos kvalifiikációjú. azonos köpess’- gű fiatal közül az egyik pél­dául kevesebb órabért kap, csak azért, mert — nő. Végül nagy figyelmet kell szentelnünk a nők közéletben való részi’ételének is. A nőket meg kell ismertetnünk jogaik­kal és meg ké’l tani témánk azt is, hegyan éljenek ezekkel. Balázs-Piri Krisztina IPARI TANULÓNAK FELVESZÜNK általános iskolát végzett fiatalokat a következő szakmákba: épületlakatos, ács-állványozó, épületasztalos, fapadlózó- és műanyagburkoló, központifűtés-szerelő, építőipari gépszerelő, épületburkoló (hideg), műkőkészítő, vasbetonszerelő (2 éves), vízszigetelő, bádogos, hőszigetelő, kőműves, üvegező. Akiknek vidéken állandó lakásuk van, azoknak tanulóotthoni elhelyezést nyújtunk. jelentkezés személyesen vagy írásban a PEST MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALATNÁL Budapest XXI. (Csepel), Kiss János oltóbornagy u. 19-21. ANGOL Barátom ötéves korában kezdett is­merkedni az angol nyelvvel. Azokra a szarvakra ma is kitűnően emlékszik, amelyeket hasonlókorú verekedő paj­tásától tanult, akinek külön angol ne­velőnő állt rendelkezésére. Vagyis: mummy, daddy, pig, aniimol, stupid, go to hel — vagyis mama, papa, disznó, állat, hülye, menj a fenébe. Barátom szülei rendkívül nagy élvezettel és büszkeséggel hallgatták a két kis fic­kót, ahogy angolul társalogtak egy­mással és szorgalmazták, hogy minél többet legyenek együtt. Az angolul be­szélő kis fickót állandóan uzsonnára hívták, ahol a menü habos kakaó és kuglóf volt rendszerint. Amikor a kis fickó jóllakott, udvariasan elköszönt, hogy: you are ? stupid, go to hel. így kezdődött. Barátom angol tanulmányait ezután csak hatodikos koráiban folytatta, ami- koris hetenként kétszer, kedden és pén­teken négytől ötig angol tanárnőt fo­gadtak hozzá. A szülők szerényen elő­adták a tanárnőnek, hogy a fiú tulaj­donképpen már óvodás korában beszélt angolul, de azóta elfelejtette. Dehogy, szólt közbe barátom, tudom azt, hogy stupid, go to hel. You, szürkült el a ta­nárnő arca és egy kissé felemelte a hangját. Az igazság kedvéért azt is hoz­zá kell tenni, hogy barátom a hetven­hétéves nagymamájával tanult együtt, akinek egyik fia kivándorolt, így uno­kái kint születtek és csak angolul be­széltek. A nagymama szeretett volna velük szót érteni, ezért tanult. Nem ha­ladtak túlságosan gyors ütemben, mert a nagymama már öregecske volt a ta­nuláshoz. Viszont ha a tanárnő brillí­rozni akart a szülők előtt, akkor a kö­vetkező színjáték zajlott le: barátom kiment, kopogott, mintha most érkezett volna, ekkor a tanárnő kedvesen, kissé éneklő hangon, mosolyogva megszólalt: come in please! — bejöhet kérem! Erre barátom bejött, félszeigen elmosolyodott és köszönt: good afternoon — jó napot. Mire a tanárnő: good afternoon, sit down please! — üljön le kérem! Thank you! — köszönöm, válaszolta rebegve barátom és helyet foglalt. Közben a nagymama mosolygott és a szülők is. De hiába mosolygott mindenki rendü­letlenül. sőt akkor is. amikor év végén, a szünet előtt a tanárnő utolsó óráját tartotta és olyan vizsgaféle hangulatban újból előadetta az ismert színjátékot — szóval hiába, mert a szülők már unták, hogy csak állandóan azt hallják, hogy please és felmondtak a tanárnőnek. így folytatódott. Barátom ezután gimnazista korában fakultativ, tehát nem kötelező angolra iratkozott be, amelyet délutánonként tartottak. Sokat tanultak az angol mun­kásosztály harcairól, a kizsákmányolás­ról, a szakszervezetekről, de főleg ez a dal rögződött meg benne: Brother John. brother John, a János bácsi a csatában dallamára. A legszívesebben akkor is ezt énekelte volna, amikor egyszer megkérdeztek tőle az utcán angolul, hogy merre van az Operaház. Nemhogy azt kérdezték volna meg tőle, hogy mi­kor alakultak meg az angol szakszerve­zetek. Arra tudott volna válaszolni. Barátom, amikor egyetemre került, felvette nyugati nyelyként az angolt. Az órákat estefelé tartották, hét-nyolc óra felé egy héten egyszer. A haladókhoz jelentkezett és egy szép vaskos jegyze­tet kapott, amely nagyon bíztatóan kezdődött, vagyis a híres író, Jerome K. Jerome Three Men in a Boat — Három ember egy csónakban című regényének néhány szemelvényével, majd Mark Twainnel folytatódott, valamint ilyen magyar mondatok angolra fordításával, hogy: „Együtteseink sikerrel szerepel­nek külföldi színpadokon, viszont a külföldi kultúra küldötteinek látogatá­sai is kiemelkedő jelentőségű eseményt jelentenek hazánkban.” Ezt hibásan fordította, elkedvetlenedett és kima­radt. Barátom, már mint pénzkereső em­ber, ezután beiratkozott, a jóslások sze­rint, nagy jövő előtt álló intenzív angol nyelvtanfolyamra. Naponta hat órát ta­nultak, váltott tanárokkal, akik nagy súlyt helyeztek a kiejtésre és a tipikus angol mondatfűzésekre. A tanárok ál­talában úgy vezényelték óikét, mint a karmester a zenekart, s ők mondták kórusban, elismételték százszor is. Amikor vége lett a tanfolyamnak, barátom elkapott az utcán és elszánt ábrázattal ezt mondta: most már való­ban megtanulok angolul, nézd, megvet­tem a „Világnyelvek lemezen” című sorozat angol lemezeit.., Berkovits György

Next

/
Thumbnails
Contents