Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-12 / 36. szám

6 “s*Míriap 1910. FEBRUAR 12., CSÜTÖRTÖK Vidéki srác. de belevalósi. (Zsoldos rajza) Víz alá került a szegedi Jó­zsef Attila Tudományegyetem világhírű íüvészkertje. A sű­rűn ültetett fák között sokkal később olvad el a hó és a jég, mint a szántóföldieken; még csak mosit kezdenek levonulni a belvizek, amelyek kedden a 30 holdas arborétumnak mint­egy 70 százalékát borították be. Utoljára 28 évvel ezelőtt volt hasonló elemi csapiás, amely súlyos kárókat okozott az ér­Sóhajtson, Doktor! Az A—2 hatalma tetőpontján en­gem is földhöz vágott. Na, nem nagyon, arra azért vigyáztam. Dekát az ember nem le­het elég óvatos, ezért felkerestem körzeti orvosomat. Amikor ajtót nyitott, akkorát tüsszentett rám, hogy az A—2 mellé rögtön faj­taidegen víruso­kat szereztem. Láttam, nincs más megoldás, a tet­tek mezejére kell lépnem. A rende­lőben leitettem a kabátomat, felvet­tem egy fehér kö­penyt, majd ke­restem egy hőmé­rőt és a főorvos hóna alá dugtam. Kértem, sorolja közben a tüneteit. Mindjárt láttam, hogy súlyos az eset. A lázmérő 39,5-öt mutatott, erre tanácsosnak véltem meghall­gatni a tüdejét is, nehogy valami szövődmény lép­jen fel. Nem ven­ném a telkemre. „Sóhajtson, dok­tor!” Apró zöreje­ket hallottam a készülékben. En­nek fele sem tré­fa, gondoltam és azonnal ágyba pa­rancsoltam. Fel­írtam neki 3x1 Vegacilint étkezés előtt és 3x1 Kal- mopyrint étkezés után. Felhívtam a KÖJÁL-ügy ele­tet, jelentettem a megbetegedést, az­tán, mint akit újabb esettek vár­nak, sietve távoz­tam a rendelőből. — soós — SZÖVETKEZETEKNEK, MEZŐGAZDASÁGI VÁLLALATOKNAK ÉS EGYÉNI TERMELŐKNEK A Tépi ész ele és Vidéke ÁFÉSZ FARMOSI TELEPI ...... EL ADÁSRA FELAJÁNL 3100 ím. MELEGÁGYI GYÉKÉMAKARÓT Ara: 20 Ft/m. Az ár a farmosi telephelyen értendő. Mérete: 4 m hosszú és 1,60 m széles. megrendeléseket Budai Andrásné farmosi ügyintézőnk címére kérjük. Telefon: Farmos 2. 11.9-21. 20-30-40%-os árengedmény a 26 éves Úttörő Máiban MOST VÁSÁROLJON! tékes növényzetben. Akkor a kert hosszúságában mély árkot ástak, amelyet most is jól hasznosítanak a vizek leveze­tésénél. A jelenlegi áradás kü­lönösen a ritka fenyőcsemeté­ket fenyegeti. Helyenként a 20—30 centimétert is eléri a füvészkertet borító belvíz ma­gassága. A magas kor titka Az öreg Sam a 101. születés­napjára sajtókonferenciát hív össze, amelyen kijelenti: — Magas életkoromat első­sorban annak köszönhetem, hogy sohasem dohányoztam és sohasem ittam. No meg annak, hogy 1910-ben a rendőrség nem tudta kinyomozni, hogy ki ölte meg Morris seriffet... ASZOD * Újdonságot vettek az ÚJÉRT-töl Néhány évvel ezelőtt a nagykátai Vegyesipari Ktsz-t úgy tartották számon, mint szolgáltatókat. Fodrászok, ci­pészek, festők és mázolok tö­mörültek a szövetkezetbe. A taglétszám alig érte él a nyolc­vanat. Ma már 320-an vannak, s az egyik részlegük fejleszté­sével újabb 30 asszonynak biz­tosítanak munkát a hónap vé­gétől. Ma is éppen úgy elvég­zik a különböző szolgáltatáso­kat, mint annak előtte, sőt új boltokat is nyitottak, de emel­lett a termelő tevékenységet is egyre intenzívebben fokozzák. Kempingszékeiket és kem­pingasztalaikat már szinte mindenki ismeri. Tavaly 600 darab mérnöki rajzasztalt gyártottak bérmun­kában. Az idei terv 1400, de már ők szerződtek a vállala­tokkal. S nem elégedtek meg ezzel sem. Az Újdonságot Ér­tékesítő Iroda javaslatára megvásároltak egy szabadal­mat: a kombájnra szerelhető permetező berendezést. Ennek a sorozatgyártását kezdik, öt megrendelésük még a prototí­pus elkészülte előtt érkezett, s arra számítanak, hogy ha be­mutatják terméküket, nagyon sok termelőszövetkezet és ál­lami gazdaság keresi majd fel az eddig bizony ismeretlen ne­vű aszódi Vegyesipari Ktsz-t. Ez az új gép nagyon „okos jó­szág”. Mint minden hasznos találmány, egyszerű ötletre épült. A kombájnokat csak idényben használják, egyéb­ként a gépszínben állnak. Ha felszerelik rá a permetezőt, elvégezhetik vele a gyomirtást és a fejtrágyázást is. Jobb, mint a traktorvontatású célgé­pek, mivel a kombájn talaj­nyomása 50 százaléka a trak­torénak. Nyolc óra alatt a traktor vontatású permetező 16 katasztrális holdas teljesít­ményével szemben 120 ka­tasztrális hóidon végzi el a munkát. Gazdasági számítások és hosszú kísérletek bizonyí­tották be, hogy holdanként 38 forintot takaríthat meg az, aki ezt a gépet használja. S még egy nagy előnye: a régebbi kom­bájnok ma már kiselejtezésre várnak. A járművük jó, de a cséplőberendezésük elavult. A permetező szerkezet ezekre a futóművekre is felszerelhető. A szövetkezet termelése év­ről évre rohamléptekkel nö­vekszik, de apró elavult helyi­ségekben működnek a részle­gek. Pedig négy évvel ezelőtt az OKISZ elnöke a Pest me­gyei KISZÖV választmánya előtti beszédében azt hangsú­lyozta, hogy Aszód az elsők között lesz, ahol új szolgálta­tóház épül. Az aszódiak kéré­sét azonban már nemleges válasszal utasítottuk el... Ta­valy elismerték a szolgáltató­ház szükségességét, de nem tudtak elegendő támogatást biztosítani a szövetkezetnek. S ami csak terv, de re­méljük, hamar megvaló­sul: a szövetkezet vezetői és a já­rás illetékesei azon gondol­koznak: hogy gépkocsiszervizt építenek Aszódon. A környé­ken ugyanis rengeteg a sze­mélygépkocsi, de szerviz csak Gyöngyösön és Budapesten van. Ezek is túlzsúfoltak, né­ha napokat kell várni, amíg sorra kerül egy-egy autó. Az utazgatás pedig alaposan meg­drágítja a szervizköltségeket. Az aszódi szövetkezetben a lakosságot kívánják minden tekintetben szolgálni. Nyeresé­güket a termelési tevékeny­séggel növelik. Olyan termé­kek gyártására specializáljál: magukat, melyek egyébként hiánycikknek számítanának. Nem félnek az újtól sem, mint azt a kombájnpermetező gyár­tás jogának megvásárlásával is bizonyították. (Kovács) SZÍNES LÁDÁK Az ÉLGÉP Albumin gyáregységében műanyag élelmiszer- ipari szállítóládák sorozatgyártását kezdtek meg. Nagy teljesít­ményű olasz fröccsöntő gépen készítik a könnyen tisztítható, higiénikus szállítóeszközöket. Az igen tartós műanyag ládák könnyűek, üresen egymásba rakhatók, áruval megrakva egy­másra helyezhetők. A színes ládákból 100 ezer darab készül az idén. R eggelre bársonyos, apró, szikrázó gyön­gyökkel kirakott palástban, ébreditek a villáikért! nagy fenyők. A tu ja ágai kö­zül, ha olykor felröppent egy fókete- rijgó, fehér fátyolként hullt a puha hó. A veranda lépcsőjét díszítő Venus bájai el­vesztek a természetadta bundában, csak a sze­me szürkéEett a hókucsma alól, mintha fi­gyelné, mi (történik e számára ismeretlen vi­lágiban. A csend már szinte idegesítően nyomasztó volt. Az ágyúzás, a lövöldözés, a repülőgépek zúgása volt [természetes ezekben a napokban. A méitóságos úr még reménykedett. Fana­tikusan hitt Hitler lángeszében, s naphosszat csak erről vitázott. Olykor megállt az úriszoba sarkában, ahol biedermeier kis íróasztalon mécses égett halott leánya fényképe előtt, s magában mormolt valamit. A mécses és a virágtartó között Hitler színes méláképe állít, melyen sajátkezű üdvözlő szavai [tanúsították: a kancellár, s a méitóságos úr családja között egykor szorosabb kapcsolat volt. a — Mi az, gyónsz nelá ? — kérdezte ilyenkor tőle Tibor, a fia. Cinikus szavai mö­gött ott rezgöbt az idegesség, a félelem, s a bizanyitaHanság a holnappal szemben. Ö már tudta: a horogkereszlies istennek vége. Nem most, nem itt, a budai villanegyedben égldtt ki e gyorsan száguldó üstökös fénye. Ez a fény miár leáldozott Sztálingrád alatt. A mi­nisztériumiban, ahol magasramgú tisztséget vi­selt, ezekben az időkben mást sem tettek, mint a helyzetet értékelték. Apjával nem is nagyon vitázott már. Az öreg a csodafegyve­rekben bízott, s mindig várta, hogy az eddi­gieknél valami hatásosabbal rukkolnak ki. — Csodafegyver!? — nevetett ilyenkor Ti­bor —, inkább tartsd készenlétben a piszto­lyodat, hogy ha már mindennek vége, jusson neked is egy golyó. Ez még mindig jobb, mintha elhurcolnak Szibériába, s ott hullsz el, minit valami rühes kutya. Az íróasztal alól hirtelen előugrott Peggi, a fekete spániel. Rá is átragadt gazdái ideges­sége. Nyüszítve kaparta az ajtót — Erez valamit — mondita Tibor az apjá­nak —, talán vendéget kapunk? Az első ven­déget — tette hozzá nyomatékkal. De mit csinál anya? Az ajtónyitásra az asszony összerezzent. A kandalló előtt könyvek, képeslapok, újságok. Időközönként egy-egy halom újságot dobott a lángok közé. A könyvekre még nem került sor. Legfelül, szép díszkötésben a „Mein Kampf”. A fedőlapon Hitler, amint üdvözlés­re emelt kézzel, mosolyogva néz a messzibe. — Oh, igen, amikor még nagy volt... Az asz- szonyt megrohanták az emlékek ... ... Türingiában nyaraltak akkor Marie-vei a lányával. Ott töltött pár napot Hitler is. A családot magasrangú katonatiszt ismerőse mutatta be Hitlernek. Marie bájos volt és gyönyörű, szinte elbűvölte a kancellárt... In­nen van a dedikált kép is az úriszobában, a kis íróasztalon ... Hirtelen mozdulattal dobta tűzbe a könyvet. A sárgás tűznyelvek előbb körűinyáldották, aztán összecsaptak fölötte. A könyv bőrkötése nehezen égett, a színes zománcemblémán Hitler hősiesen állta a tüzet. Egy idő múlva a zománc pattogni kezdett, az embléma be­görbült, s a méltóságosnak úgy tűnt, hogy a magasra emelt kar megremeg, az ujjak be­görbülnek, mintha láthatatlan kerítésbe ka­paszkodnának. A zománc apró darabkái el­vesztek az izzó parázs között. Kintről zaj hallatszott. Mintha az előszoba- ajtón kopogna valaki? Nem, katona nem le­het, az nem kopog ilyen szerényen, az biz­tos dörömbölni fog. Mindenki hallgatott... Várni kell, hátha elmegy. A spaniel ismét nyugtalankodott. Talán mégis?... De vajon milyen? Orosz, német?... A kopogás erősö­dött, olykor kis koccanás az ablaküvegen, s amikor bentről nem jött válasz, valaki meg­döngette az ajtót — úgy, istenigazából. — Bözsinek kellene szólni, kint van a konyhában — mondta az asszony. Az Öregúr elindult az ajtó felé. Pár lépés után megállt, Peggít szólította, az kicsiny far­kát behúzva, kelletlenül követte gazdáját. A zárban megfordult a kulcs, a biztonsági lánc is lekerült, kinyílt az ajtó, s a méltósó- gos úr szemtől szembe állt egy füles prémsap­kás, géppisztolyos szovjet katonával. Az öreg­úr a katonát, a katona az öregurat és a ku­tyát méregette. Látta az öreg szemében a ria'dít idegességet, elmosolyodott. — Zdrisztvuj, papa — mondta, s nem is várva invitálást, belépett az ajtón. A méltó- ságös úr szerbül válaszolt, s előre engedte a váratlan vendéget. Megindult a menet. Elöl a fiatal katona, utána a méitóságos űr, aztán a spaniel. Sorban, egymás után. A 1 __ona be­nyitott mindenhová. Az ebédlőben megállt a kis rmozaikberakásos asztalkánál, megsimo- gatta. — Ügy tesz, mintha tudná, milyen értékes darab — gondolta az öreg. — Ezek barbárok — nyugtatta meg önmagát. Az úriszoba ve­randára nyíló ajtajánál tovább álldogált a ka­tona. Nézte a havas fenyőket, a havon ugráló madarakat. A Venus szürke szemében mintha csodálkozást fedezett volna fel. Felsóhajtott. Ki tudja, mire gondolt? ... A konyhába már csak a kutya kísérte. Bö­zsi, a szakácsnőnek fogadott mindenes pala­csintát sütött. Kezében reszketett a palacsin­tasütő. Szinte pillanatok alatt felelevenedett agyában mindaz, amit hallott... Iza kegyel­mesasszony mesélte a múltkor, éppen akkor, amikor az uzsonnát bevitte, hogy valahol le­mészárolták az egész házat. Egy asszonynak kiverték a fogát, mert aranyból volt... Hitte is ezeket a rémmeséket, meg nem is. — Azok is emberek — mondogatta magában —, azokat is anyák szülték. Vagy szeretet nélkül nevel­kedtek ezek az emberek? Nem tanította jóra őket senki? — Ezeket megállítani már nem tudja se ember," se isten — nyilatkozott a múltkor Iza kegyelmesasszony férje, amikor megtudták, hogy valahol Nagykovácsi környékén vannak már az oroszok. Jönnek, mint a sáskák, összefogdossák azt, aki még dolgozni tud, aztán mehet Szibériába ... A munkától ő nem fél, hisz dolgozott örök életében. Csak ne bántsák. De miért is bánt­sák? Elveszik tőle amije van? Mi az ő vagyo­na? Az a pár ruhája, egy arany fülbevaló, meg egy karikagyűrű, amit jegybe kapott. Kicsit megnyugodott. Most mégis, ahogy belépett a konyhábá ez a katona, elfogta a remegés. Hátra se mert nézni, csak érezte, hogy a kezéből elillan az erő, s mindjárt leejti a sütőt. A katona mellé lépett és magyarázott valamit. Csak annyit értett: mamka. Ránézett a katonára, s nem akart hinni a szemének. Marcona alak helyett fiatal, mosolygós képű katona állt mellette. A fia is lehetne, annyira gyerek még. Kezéből kifutott a remegés, most már jobban szem- ügyre vette a messziről jött harcost. A katona csak magyarázott, nézte a pala­csintát. — Biztos megkívánta — ötlött fel Bözsi­ben a gondolat. — Hátha azt akarta mondani, hogy az ő mamkája is szokott ilyet sütni? Fogta a sütőt, a katona felé nyújtotta. Az csak nézett rá, de nem nyúlt utána. — Nesze — mondta, hangja még rekedt volt az előbbi izgalomtól —, egyél .. Aztán, hogy a katona még mindig nem nyúlt érte, biztatóra fogta a szót. — Edd meg... ne félj... jó ez ... Bözsi sütötte, megeheted. A szavakban már szív is volt, s ha mindent nem is értett a harcos, megérezte a bíztatást. Kezébe fogta a palacsintát, s két nagy ha­rapással eltüntette. — Harasó. mamka. arasó — mondta, s a hosszú harci úton mr1 a szedett magyar tu­dományból hozzákerül;ftett még egy monda­tot: keszenem mamka. szépén keszet-.em ... Marsi Erzsébet SZEGED Víz alatt a füvészkert

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents