Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-11 / 35. szám

1970. FEBRUAR 11., SZERDA MSI NEC) kMí.’rSap Huszonöt éve szabad A NAGYKÁTAI JÁRÁS „Olyan parasztokat, amilyeneket Rey- rnont nagy regénye rajzol, kevés helyen le­het még látni: a Duna-Tisza közén csak az aszód—nagykátai járás szigetén. Az úrbéri teher nyomta őket, a topográfiai izoláltság, elejét vette minden polgároso­dásnak, nyugalom ömlik el mezeiken, meg­állt fölöttük az idő.” — olvassuk Erdei Fe­renc Futóhomok című művében. A nagykátai járás az ország leszárazabb vidéke, ötvenéves átlag szerint az évi csa­padék a négyszáz millimétert alig éri el. Öntözésre vízhiány miatt a közelebbi jövő­ben sincs lehetőség. A talaj legnagyobb ré­A tápiószentmártoni általános iskola fze homok, melyet Szolnok felé szikesek, néhol pedig feketeföld vált feL A felszabadulás előtt néhány, ezer-kétezer- holdas gazdaság mellett nagyon sok közép­birtokot találunk itt, azután főként törpe­birtokok, nadrágszíjparcellák seregét. Tá- piógyörgye lakóinak hetven százaléka pél­dául a határnak mindössze tizennyolc szá­zalékát mondhatta a sajátjának. Köztudott, hogy sem a nagy-, sem a középbirtokosok nem modernizálták gazdaságukat. E birto­kok bérlői kizsigerelték a földet, sem a múlt nem kötötte őket, sem a jövő. A sze­gényparasztság pedig helyzete miatt volt képtelen korszerűen gazdálkodni. Erről a területről pontosan a földet leginkább be­csülni, kamatoztatni képes középparaszti ré­teg hiányzott. „Itt épen találom azt az életet, amit öt­ven évvel ezelőtt hagytam el. Ezek az öre­gek pontosan ugyanolyanok, mint az ötven évvel ezelőtti öregek voltak. Mintha az életnek egyetlen célja, rendeltetése, és le­hetősége az volna, hogy fél évszázadok alatt pontosan ugyanazt érleljék ki.” — írja Mó­ricz Zsigmond, 1940-ben a Kelet Népében. (Egy előadásra hívták meg a nagykátai ipar­testületbe, de teljes érdektelenség fogadta. Ez inspirálta a cikk megírására.) A földeken főként gabonát termesztettek, de a vidéknek jelentős hagyományai van­nak száraz homoki, kerti kultúrák, szőlő- művelésében, paradicsom termelésében. Ál­lattenyésztés csak a járás egy részében volt. Tápiószelén, Tápiógyörgyén, Tápiószentmár- tonban a gazdák főként tehenet tartottak, de a takarmányt rendszerint ők is vásá­rolták. A közös gazdaságokban sokáig szintén csak gabonatermeléssel foglalkoztak. Ez a vidék nehezen mozdult. A hatvanas évek elején aztán megkezdődtek az első szőlő- telepítések: a háztáji, meg öregszőlőkkel együtt a járásban most tízezer katasztrális hold szőlőt találunk. A nagyüzemi állatte­nyésztést 1967-től fejlesztik erőteljesebben. Kiugró eredmény, hogy jelenleg a megyei baromfitermelés felét ez a járás adja. A tóalmási Lenin Termelőszövetkezet például a húscsibét nemzetközi színvonalon állítja elő... A mezőgazdasági beruházásokat eb­ben a járásban is jól segíti néhány, jöve­delmező kiegészítő üzem. A tápiósági Kos­suth Termelőszövetkezet forgácsolóüzeme, ahol esztergakéseket készítenek, tavaly két­millió forintos bevételt adott. De a mező- gazdasági — akár téeszközi, állami, járulé­kos beruházások sem hiányoznak. Közülük a legjelentősebb a nagykátai, vasútállomás melletti hétszáz vagon befogadóképességű gabonasiló, amely mellé a közeljövőben fel­építik az ország legnagyobb keverőüzemét. S még egy adat, amely a példaként! kieme­lések mögötti teljes valóságot szemlélteti: a járásban a termelőszövetkezetek mérleg szerinti nyeresége az 1968-as ötvenmillióról 1969-ben hetvenmillió forintra emelkedett. A mezőgazdaság utóbbi években bekövet­kezett fejlődése sem oldotta, nem is oldhat­ta meg a munkaerő teljes lekötését. Ipa­rosítás pedig a nagykátai járásban egészen 1967—68-ig egyszerűen nem volt! Ez ma­gyarázza, hogy a terület lakossága az elmúlt húsz-huszonöt év alatt hetvenezerről hat­vanötezerre csökkent; ez, hogy 1966-ra a be­járó munkások száma tizenkétezerre növeke­dett. (Közülük időközben ezren visszatértek a mezőgazdaságba és helyi üzemekbe.) Három-négy évvel ezelőtt a járás vezetői egy párthatározat értelmében, amely szerint Pest megye délkeleti járásait soron kívül kell iparosítani, fejleszteni vitorlába fog­ván az új mechanizmus szeleit, megtették az első lépéseket az iparosításhoz. Munkaerő tekintetében elsősorban a rejtett tartalék­kal — főként nőkkel — s a fiatalokkal szá­moltak. A következő bekezdéseket vastag betűk­kel kellene kiszedni. Két-három év alatt nagyszerű iparosításnak lehettünk tanúi. Feltűnik, hogy az új üzemeket nem egy te­lepülésre centralizálták, hanem: Tápiószelén felépült a Kohászati Gyár­építő Vállalat gyáregysége. Most négyszáz embert foglalkoztat, de további fejlesztés elé tekint; mellette ipari tanuló-iskola, laká­sok épülnek... Ugyané községben száznál több asszonynak, lánynak adott „fehér köpe­nyes” munkát egy éremüzem. Itt csak egy szociális épületre két és fél millió forintot költenek a közeljövőben ... Szentmártonká- tán közel kétszáz dolgozót — szakképzett gárdát — foglalkoztat a budapesti Kiima Ksz kihelyezett üaeme, ahol többek között ipari hűtőberendezéseket készítenek... Nagykátán, a járás székhelyén a napokban kezdik meg a termelést, kétszáz dolgozóval, zömmel betanított munkásnőkkel, a Tele­fongyár részlegében, mely perspektivikusan ezer főt foglalkoztat majd ... Mezőgazdasági termékeket feldolgozó üzemek is létesültek, így például a megyei zöldség-, gyümölcs- feldolgozó vállalat szárítóüzeme, a Nagykő­rösi Konzervgyár három előfeldolgozója. örvendetes, hogy az üzemek felépítéséhez, s közben más építkezésekhez is, adott volt a kapacitás. A járásban ugyanis három épí­tőipari vállalat dolgozik, a szolnoki, a ceg­lédi és a helyi, tsz-közi. Ez magyarázza, hogy seregével fejeznek be határidő előtt építkezéseket. Így például a nagykátai já­rási rendelőintézet egy esztendő alatt épült fel. Helyiipar, háziipar, kisipar és szolgáltatá­sok? Igaz, kétezerkétszáz női bedolgozó van a járásban — a kókai gobelinszövetkezet például jól kihasználta a kézimunka helyi hagyományait —, de a kisiparosok számá­nak növelésére nagy szükség lenne, épp úgy, mint a szolgáltatások bővítésére. A Nagykátán épülő szolgáltatóház talán javít majd a helyezten. Ezen, az utóbbi években hirtelen gazda­godó, fejlődő vidéken általában egy sereg új igény és hiány jelentkezett. Ha több a pénz, bántóbb a kereskedelmi elmaradott­ság. Mivel rengeteg asszony tudott elhe­lyezkedni helyi üzemekben — kevés lett az óvoda, a napközi. Hétszáz vagon befogadóképességű gabonasiló Nagykátán A járási szakorvosi rendelőintézet Szöveg: Padányi Anna Foto: Gábor Viktor S hogy ez a kevés valóban viszonylagos — vessünk össze néhány eredményt akár a felszabadulás előtti helyzettel, akár közel­múltbeli állápötokkal. Nem kielégítő a ke­reskedelmi hálózat, mondtuk, de, véget vet­vén az ÁFÉSZ monopolhelyzetének, a kö­zelmúltban szinte valamennyi járásbeli köz­ségben nyílt egy termelőszövetkezeti zöld­ség-, gyümölcs- és hentesárubolt. Más. A felszabadulás előtt húsz orvos dolgozott a járásban, ma negyvenkettő. Vagy emeljünk ki egy községet — most ne Nagykátát, hi­szen annak fejlődése különféle beruházások­ról szólván úgyis ecsetelődik —, hanem Tá- piószelét. Huszonöt év alatt felépült ott két üzem, egy ABC áruház, egy jó vendéglő, számos jó út, higanygőzlámpákkal, egy böl­csőde, egy nyolctantermes iskola, egy négy- tancsoportos napközi, az új tanácsháza, az új pártház, s egy régi kastélyból egy szép múzeum... Vagy itt az éppen elkészült tá­piószentmártoni általános iskola. Végre egy olyan, ahol a tágas udvart, a politechnikai műhelyeket, a tornatermet, a mellékhelyi­séget, a központi fűtést, az ajtókilincseket megszemlélve is bátran büszkélkedhetünk. Az országgyűlés kulturális bizottsága már tárgyalja a népművelési törvény tervezetét: a szükségességéről szóló parlamenti javas­latot a járási pártbizottság első titkára nyúj­totta be. Ugyancsak a ..agykátai járásból indult el egy „kicsiny” kezdeményezés, az Út­törők az olvasó népért országos mozgalom — lényege, hogy arra vállalkozó gyerekek kihelyezett kiskönyvtár által terjesztik kör­nyezetükben a betűt. Az is országosan el­ső, hogy a járási művelődési központoknak • mikro buszt vásároltak. A területen tíz marxista esti középiskola működik. Tápiószelén vezetőakadémia. Egy­Az Állami Pénzverde tápiószelei érem­üzemében egy, Erdei Ferenc, Ortutay Gyula előadásra kétszáz-kétszázötven főnyi hallgatóság gyű­lik össze Nagykátán, értelmiségi ankétokon. Ugyancsak népszerűek a külpolitikai és jog- politikai szabadegyetemek. Ha Móricz Zsigmondot is meghívhatnák, nem maradna hallgatók nélkül. „Mintha az életnek egyetlen célja, rendeltetése és lehe­tősége az volna, hogy félévszázadok alatt pontosan ugyanazt érleljék ki.” — írta har­minc évvel ezelőtt. Akkor már nem sokat kellett várni, s megindult itt is az új élet. A huszonöt évre való visszatekintésben szereplő eredmények többnyire elfoglalták a helye_t a problémáktól. Pedig a járás nem szorul elhallgatásukra. A rossz helyi utak csakúgy, mint a bejárók sanyarú utazási körülményei, a sőregpusztai volt cselédla­kások lakóinak helyzete vagy a néptelenedő „tanyatemetők” ottmaradt öregeinek magá­nya, és a többi, mind segítséget, támogatást kíván. Ezek a problémák azonban már kor­szerű üzemek, szép iskolák, új családi házak seregének árnyékában sürgetik a megoldást.

Next

/
Thumbnails
Contents