Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-11 / 35. szám
1970. FEBRUAR 11., SZERDA MSI NEC) kMí.’rSap Huszonöt éve szabad A NAGYKÁTAI JÁRÁS „Olyan parasztokat, amilyeneket Rey- rnont nagy regénye rajzol, kevés helyen lehet még látni: a Duna-Tisza közén csak az aszód—nagykátai járás szigetén. Az úrbéri teher nyomta őket, a topográfiai izoláltság, elejét vette minden polgárosodásnak, nyugalom ömlik el mezeiken, megállt fölöttük az idő.” — olvassuk Erdei Ferenc Futóhomok című művében. A nagykátai járás az ország leszárazabb vidéke, ötvenéves átlag szerint az évi csapadék a négyszáz millimétert alig éri el. Öntözésre vízhiány miatt a közelebbi jövőben sincs lehetőség. A talaj legnagyobb réA tápiószentmártoni általános iskola fze homok, melyet Szolnok felé szikesek, néhol pedig feketeföld vált feL A felszabadulás előtt néhány, ezer-kétezer- holdas gazdaság mellett nagyon sok középbirtokot találunk itt, azután főként törpebirtokok, nadrágszíjparcellák seregét. Tá- piógyörgye lakóinak hetven százaléka például a határnak mindössze tizennyolc százalékát mondhatta a sajátjának. Köztudott, hogy sem a nagy-, sem a középbirtokosok nem modernizálták gazdaságukat. E birtokok bérlői kizsigerelték a földet, sem a múlt nem kötötte őket, sem a jövő. A szegényparasztság pedig helyzete miatt volt képtelen korszerűen gazdálkodni. Erről a területről pontosan a földet leginkább becsülni, kamatoztatni képes középparaszti réteg hiányzott. „Itt épen találom azt az életet, amit ötven évvel ezelőtt hagytam el. Ezek az öregek pontosan ugyanolyanok, mint az ötven évvel ezelőtti öregek voltak. Mintha az életnek egyetlen célja, rendeltetése, és lehetősége az volna, hogy fél évszázadok alatt pontosan ugyanazt érleljék ki.” — írja Móricz Zsigmond, 1940-ben a Kelet Népében. (Egy előadásra hívták meg a nagykátai ipartestületbe, de teljes érdektelenség fogadta. Ez inspirálta a cikk megírására.) A földeken főként gabonát termesztettek, de a vidéknek jelentős hagyományai vannak száraz homoki, kerti kultúrák, szőlő- művelésében, paradicsom termelésében. Állattenyésztés csak a járás egy részében volt. Tápiószelén, Tápiógyörgyén, Tápiószentmár- tonban a gazdák főként tehenet tartottak, de a takarmányt rendszerint ők is vásárolták. A közös gazdaságokban sokáig szintén csak gabonatermeléssel foglalkoztak. Ez a vidék nehezen mozdult. A hatvanas évek elején aztán megkezdődtek az első szőlő- telepítések: a háztáji, meg öregszőlőkkel együtt a járásban most tízezer katasztrális hold szőlőt találunk. A nagyüzemi állattenyésztést 1967-től fejlesztik erőteljesebben. Kiugró eredmény, hogy jelenleg a megyei baromfitermelés felét ez a járás adja. A tóalmási Lenin Termelőszövetkezet például a húscsibét nemzetközi színvonalon állítja elő... A mezőgazdasági beruházásokat ebben a járásban is jól segíti néhány, jövedelmező kiegészítő üzem. A tápiósági Kossuth Termelőszövetkezet forgácsolóüzeme, ahol esztergakéseket készítenek, tavaly kétmillió forintos bevételt adott. De a mező- gazdasági — akár téeszközi, állami, járulékos beruházások sem hiányoznak. Közülük a legjelentősebb a nagykátai, vasútállomás melletti hétszáz vagon befogadóképességű gabonasiló, amely mellé a közeljövőben felépítik az ország legnagyobb keverőüzemét. S még egy adat, amely a példaként! kiemelések mögötti teljes valóságot szemlélteti: a járásban a termelőszövetkezetek mérleg szerinti nyeresége az 1968-as ötvenmillióról 1969-ben hetvenmillió forintra emelkedett. A mezőgazdaság utóbbi években bekövetkezett fejlődése sem oldotta, nem is oldhatta meg a munkaerő teljes lekötését. Iparosítás pedig a nagykátai járásban egészen 1967—68-ig egyszerűen nem volt! Ez magyarázza, hogy a terület lakossága az elmúlt húsz-huszonöt év alatt hetvenezerről hatvanötezerre csökkent; ez, hogy 1966-ra a bejáró munkások száma tizenkétezerre növekedett. (Közülük időközben ezren visszatértek a mezőgazdaságba és helyi üzemekbe.) Három-négy évvel ezelőtt a járás vezetői egy párthatározat értelmében, amely szerint Pest megye délkeleti járásait soron kívül kell iparosítani, fejleszteni vitorlába fogván az új mechanizmus szeleit, megtették az első lépéseket az iparosításhoz. Munkaerő tekintetében elsősorban a rejtett tartalékkal — főként nőkkel — s a fiatalokkal számoltak. A következő bekezdéseket vastag betűkkel kellene kiszedni. Két-három év alatt nagyszerű iparosításnak lehettünk tanúi. Feltűnik, hogy az új üzemeket nem egy településre centralizálták, hanem: Tápiószelén felépült a Kohászati Gyárépítő Vállalat gyáregysége. Most négyszáz embert foglalkoztat, de további fejlesztés elé tekint; mellette ipari tanuló-iskola, lakások épülnek... Ugyané községben száznál több asszonynak, lánynak adott „fehér köpenyes” munkát egy éremüzem. Itt csak egy szociális épületre két és fél millió forintot költenek a közeljövőben ... Szentmártonká- tán közel kétszáz dolgozót — szakképzett gárdát — foglalkoztat a budapesti Kiima Ksz kihelyezett üaeme, ahol többek között ipari hűtőberendezéseket készítenek... Nagykátán, a járás székhelyén a napokban kezdik meg a termelést, kétszáz dolgozóval, zömmel betanított munkásnőkkel, a Telefongyár részlegében, mely perspektivikusan ezer főt foglalkoztat majd ... Mezőgazdasági termékeket feldolgozó üzemek is létesültek, így például a megyei zöldség-, gyümölcs- feldolgozó vállalat szárítóüzeme, a Nagykőrösi Konzervgyár három előfeldolgozója. örvendetes, hogy az üzemek felépítéséhez, s közben más építkezésekhez is, adott volt a kapacitás. A járásban ugyanis három építőipari vállalat dolgozik, a szolnoki, a ceglédi és a helyi, tsz-közi. Ez magyarázza, hogy seregével fejeznek be határidő előtt építkezéseket. Így például a nagykátai járási rendelőintézet egy esztendő alatt épült fel. Helyiipar, háziipar, kisipar és szolgáltatások? Igaz, kétezerkétszáz női bedolgozó van a járásban — a kókai gobelinszövetkezet például jól kihasználta a kézimunka helyi hagyományait —, de a kisiparosok számának növelésére nagy szükség lenne, épp úgy, mint a szolgáltatások bővítésére. A Nagykátán épülő szolgáltatóház talán javít majd a helyezten. Ezen, az utóbbi években hirtelen gazdagodó, fejlődő vidéken általában egy sereg új igény és hiány jelentkezett. Ha több a pénz, bántóbb a kereskedelmi elmaradottság. Mivel rengeteg asszony tudott elhelyezkedni helyi üzemekben — kevés lett az óvoda, a napközi. Hétszáz vagon befogadóképességű gabonasiló Nagykátán A járási szakorvosi rendelőintézet Szöveg: Padányi Anna Foto: Gábor Viktor S hogy ez a kevés valóban viszonylagos — vessünk össze néhány eredményt akár a felszabadulás előtti helyzettel, akár közelmúltbeli állápötokkal. Nem kielégítő a kereskedelmi hálózat, mondtuk, de, véget vetvén az ÁFÉSZ monopolhelyzetének, a közelmúltban szinte valamennyi járásbeli községben nyílt egy termelőszövetkezeti zöldség-, gyümölcs- és hentesárubolt. Más. A felszabadulás előtt húsz orvos dolgozott a járásban, ma negyvenkettő. Vagy emeljünk ki egy községet — most ne Nagykátát, hiszen annak fejlődése különféle beruházásokról szólván úgyis ecsetelődik —, hanem Tá- piószelét. Huszonöt év alatt felépült ott két üzem, egy ABC áruház, egy jó vendéglő, számos jó út, higanygőzlámpákkal, egy bölcsőde, egy nyolctantermes iskola, egy négy- tancsoportos napközi, az új tanácsháza, az új pártház, s egy régi kastélyból egy szép múzeum... Vagy itt az éppen elkészült tápiószentmártoni általános iskola. Végre egy olyan, ahol a tágas udvart, a politechnikai műhelyeket, a tornatermet, a mellékhelyiséget, a központi fűtést, az ajtókilincseket megszemlélve is bátran büszkélkedhetünk. Az országgyűlés kulturális bizottsága már tárgyalja a népművelési törvény tervezetét: a szükségességéről szóló parlamenti javaslatot a járási pártbizottság első titkára nyújtotta be. Ugyancsak a ..agykátai járásból indult el egy „kicsiny” kezdeményezés, az Úttörők az olvasó népért országos mozgalom — lényege, hogy arra vállalkozó gyerekek kihelyezett kiskönyvtár által terjesztik környezetükben a betűt. Az is országosan első, hogy a járási művelődési központoknak • mikro buszt vásároltak. A területen tíz marxista esti középiskola működik. Tápiószelén vezetőakadémia. EgyAz Állami Pénzverde tápiószelei éremüzemében egy, Erdei Ferenc, Ortutay Gyula előadásra kétszáz-kétszázötven főnyi hallgatóság gyűlik össze Nagykátán, értelmiségi ankétokon. Ugyancsak népszerűek a külpolitikai és jog- politikai szabadegyetemek. Ha Móricz Zsigmondot is meghívhatnák, nem maradna hallgatók nélkül. „Mintha az életnek egyetlen célja, rendeltetése és lehetősége az volna, hogy félévszázadok alatt pontosan ugyanazt érleljék ki.” — írta harminc évvel ezelőtt. Akkor már nem sokat kellett várni, s megindult itt is az új élet. A huszonöt évre való visszatekintésben szereplő eredmények többnyire elfoglalták a helye_t a problémáktól. Pedig a járás nem szorul elhallgatásukra. A rossz helyi utak csakúgy, mint a bejárók sanyarú utazási körülményei, a sőregpusztai volt cselédlakások lakóinak helyzete vagy a néptelenedő „tanyatemetők” ottmaradt öregeinek magánya, és a többi, mind segítséget, támogatást kíván. Ezek a problémák azonban már korszerű üzemek, szép iskolák, új családi házak seregének árnyékában sürgetik a megoldást.
