Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-10 / 34. szám
Kétmilliós készlet OLCSÓBBAN Az árengedményes vásár jegeivel már szombaton találkoztunk a váci utcáikon. Lenkei Imre a Széchenyi utcai cipőbolt kirakatában javította egy sor lábbeli árát. De átrendezték és átárazták a többi textilüzlet, és ruihabolt kirakatát is. Legnagyobb szaküzletünk, a Dunakanyar Divatház fel készülten várta a tegnapi premiert. Kahoffer Gábor üzletigazgató tájékoztatása szerint méteráruból ''27 ezer, férfi konfekcióból 282 ezer, gyermek konfekcióból 288 ezer, fehérneműből 158 ezer, kötöttáru- bál 290 ezer forintos — a többi áruféleséget is hozzászámítva — összesen kétmilliós árukészlet várja a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat váci szakiüzleteiben az érdeklődőket. Már az első napon sokan felkeresték az üzleteket, ahol kedvezményes áron teljes értékű árut kaptak. ÍpJ Váci Naplót olvas a szőregi postás — Halló! Nyári Ferenc, a Váci Napló munkatársa vagyok. Megtudtam, hogy ön olvasója a Naplónak. — Ványai Kálmán vagyok, Szöregen, Szegedhez közel lakom. — Miért olvassa a mi újságunkat? — Vácott voltam katona. Két évvel ezelőtt szereltem le. A katonaságnál szerettem meg a várost, és vele együtt a lapot is. Nagyon sok élményem köt a városhoz és tucatnyi barát. — Négy éve olvassa az újságot, mi tetszik benne igazán? — Több mint négy éve olvasom, s fél éve vagyok előfizetője. Hogy mi tetszik? — hallatszik a telefonban — az érdékes, mulatságos írások. — Araija el. hogy menynyi idős, hol dolgozik? — 25 éves vagyok, postás. A telefon berreg. Lejárt a beszélgetési idő. — Viszonthallásra! — Viszonthallásra, és sok jó írást kívánok a lapnak. — Köszönjük. A gépipar! technikum kollégiuma felvételre keres konyha- lányt. takarítót, fűtót és nyugdíjág női munkaerőt. Jelentkezés az intézet gazdasági vezetőjénél (Vác. Konstantin tér 6.). ix) VÁCI HAPLO A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 34. SZÄM 1970. FEBRUÁR 10., KEDD GONDOK AZ ALLA TTENYCSZTESBCN Szép eredmények, öregedő tagsággal Váchartyánban — A zárszámadó közgyűlések mindinkább ünnepiekké válnak, legyen, ilyen, ünnepi hangulattá a mi közgyűlésünk is, hiszen hármas ünnepet ülünk. Rövidesen elérkezik hazánk felszabadulásának 25. évfordulója, most van a termelőszövetkezet megalakulásának. 20. évfordulója és most összegezzük az elmúlt gazdasági év eredményeit — kezdte beszámolóját Posta Péter elnök, a váchartyáni termelőszövetkezet szombati zárszámadó közgyűlésén. A beszámolóban szép eredményekről kaptunk képet. Amíg 1961-ben a tiszta vagyon 1 270 000 forint volt, addig 1969-bem 11 875 000 forint. Az egy tagra jutó jövedelem 1961- ben 7082 forint, 1969-ben 15 900 forint. Egy tízórás munkanapra. 1969-ben 95 forintot, nyereségrészesedés címén eddig egy havi átlagkeresetet fizettek ki. Az őszinte hangú beszámoló a gondokat is felvetette és meghatározta a tennivalókat. A közgyűlésen megjelent és felszólalt Krima János, a járási tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese is. Hozzászólásában az állattenyésztés gazdaságosságáról (az állattenyésztés ráfizetéses volt a termelőszövetkezetben), a szocialista brigád-mozgalomról, a szakmunkásutánpótlás szükségességéről (a termelőszövetkezeti tagolt átlagos életkora 61 év) beszélt. A közgyűlés végén Posta Péter elnök öt alapító tagnak nyújtotta át a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter által adományozott „Kiváló Termelőszövetkezeti Dolgozó” kitüntetést, Péter világgá megy Péter vajmi keveset ismerhetett meg e világból, hiszen még csak most kezdte az ismerkedést a betűvetéssel. Ámuló szemével alig-alig tudta befogadni a töméntelen újat, hat és fél éves eszében csak nehezen raktározta el az ismereteket. Ám Péter nagyon helyre legény volt, értelmes emberke, amit csak tudott, belégyömöszölt kis kobakjába. Mindezt röviden úgy lehet összegezni: hogy Péter jó tanuló. Az alsóvárost iskola tanító nénije is igazolhatja ezt. Péternek híre van. Nemcsak a városban, de nagy- apáék falujában, Váchartyánban is ismeri őt mindenki. Már messziről rákiáltanak, ha látják: Megjöttél, Péter? Hogy vagy, Péter? Valamelyik nap Péter egyedül állított be nagyapáékhoz késő este. Megdöbbenve néztek rá, és hirtelen nem is tudtak mást, csak ennyit kérdezni tőle: — Mivel jöttél, Péterke? — Gyalog, nagyapa — válaszolt Péter büszkén. — Gyalog? — hüledeztek az öregek. — Anyuci tud erről? — Már hogyne tudna, mikor ő küldött el — méltatlankodott Péter. — Az úgy volt, nagyapa, hogy hazamentem a?, isiből, megírtam fi házileckét eltoligáltam a havat, meg elmentem a boltba is. Aztán tudod, bementem, de nem a szobába, mert ott anyu játszott a kicsivel, elü'- tem, az előszobában. Anim kilőtt, és azt mondta: Péter, ne ülj itt, ne durcáskodj, inkább menj oda, ahol meleg van, és ahonnan majd reggel elmégy az iskolába... Te mit tettél volna, nagyapa? — kezdett hüppögni Péter. — Valahol csak el kell töltenem az éjszakát.., És lassan mindent megtudott nagyapa. Péter elhatározta, hogy világgá megy! Mert valahol csak el kell tölteni az éjszakát, és erre elsősorban nagypapáék jöttek számításba. Hogy messze van a város? Péter ezt nem tudta még felmérni, különben sem fél ő semmitől. Valamiképpen megtalálta a Hártyán felé vezető országutat, és elindult, akár a mesebeli kisfiú, hogy a sárkánnyal megvívjon ... Igaz, a sárkány kicsi szívében volt, és Féltékenységnek hívták. Mert szó, ami szó, Péter azt hitte, hogy őt már nem is szeretik otthon, hiszen anyuci mindig csak a testvérkével játszik. Így aztán Péter barátunk nekivágott a tizenhat kilométeres téli országúinak. Még szerencse, hogy félúton felvette egy sofőr a kocsijára, és éppen nagyapa háza előtt tette le a világgá ment legénykét... Ezután Péter nagyon gyorsan visszakerült anyukához, aki tűvé tette már érte az egész várost. Nem hódította ugyan meg a világot, de any- nyit ismét megtudtak róla: hogy Pétert már másként kell kezelni, mert ha legközelebb is világgá megy, akkor.,. — csankó — vetkezeti tagot pedig rendkívüli segélyben részesített. U. I. FÓT, VÖRÖSMARTY TSZ A tagság fele — járulékos, nyugdíjas Ugyancsak szombaton értékelték a fóti Vörösmarty Termelőszövetkezet eredményeit. — Sikeres évet zártunk — mondotta Kovács Árpád elnök, majd rátért a növekvő gondokra: a tagság több mint fele járulékos vagy nyugdíjas, de az aktív tagok többsége is közel jár a nyugdíjkorhatárhoz. A termelőszövetkezet 3744 kataszteri holdon gazdálkodik, amiből a szántott terület 2400 hold. Határaik gyengék, adottságaik nem jók, de viszonyítva a 67-es évhez, fejlődés tapasztalható. Az elmúlt esztendőben több reformot vezettek be. Megszüntették a részesvállalást, bevezették az egységes bérszabályzatot, beruházásokkal lendítették fel a termelést, biztosították a havonkéti fizetési. Szigorították a munkafegyelmet, és megváltak néhány tagtól. A növénytermesztés egymillió forinttal többet hozott a vártnál. Búzatermésük elérte a nyolcmázsás hcüdankénti átlagot A rozs és árpa is többet hozott az 1968. évinél, ám az őszi árpában nagy kárt tett a fagy. A burgonyatermés 60 mázsáról 90 mázsára emelkedett, de a paradicsom elvitte a pénzüket. Ezután az állattenyésztésről szólt az elnök. Elmondotta, hogy a sertéstenyésztést fokozatosan felszámolják, és helyette a szarvasmarha- és baromfiállományt növelik. Ma még ezek is veszteségesek. — Sürgős tennivalóink vannak — folytatta az elnök. — A szarvasmarhaállomány alatta maradt a tervezettnek; a száj- és körömfájás sok kárt okozott, és ennek tudható be a tejtermelés alacsony színvonala. Ebben az évben megépül az új szarvasmarhatelep 6,5 miiiHió forintért. A baromfiépü- letetoet is korszerűsítjük. A kiegészítő üzemek 4 millió 500 ezer forint nyereséget hoztak, ebből fedezni tudtuk a beruházásokat. Végezetül az elnök a jövedelemről beszélt. Az egy napra jutó átlagjövedelem meghaladja a 99 forintot. A 250 munkanap fedett dolgozók az alapbérhez 20 százalék nyereséget kapnak. Az alapnyereség 10 százaléka pedig minden tagot megillet. — Reménykedve tekinthetünk az elkövetkező esztendő elé — fejezte be beszámolóját a termelőszövetkezet elnöke. ______________Ny. F. Sz akmák — bélyegeken Érdekes esemény színhelye volt szombaton a kisaiagi általános iskola. Az úttörők — országos kiállításokon már jó néhány díjat nyert — bélyeg- gyűjtő szakköre Milyen pályát válasszak? címmel kiállítást rendezett, amely bélyegeken szemléltetve mutatta be a továbbtanulási és szakmaválasztási lehetőségeket. A kiállítás célja az volt, hogy megköny- nyítse az iskolások pályaválasztását, ezért a környező iskolák 7—8. osztályosait és a bélyeggyűjtés iránt érdeklődő tanulóit is vendégül látták. (u. i.) Siker az autósbálon A gondos előkészítés, jó szervezőmunka meghozta ai eredményt: sikeres volt a szombati autósbál. A Magyar Autóklub váci szervezetének farsangi bálja évről évre szí- | nes eseménynek számít. A? idén a DCM nagytermét díszítették fel erre az alkalomra. Kilenc órakor már minden asztal foglalt volt. A műsorban Koós Jánosnak, Kazal Lászlónak, Magay Klementinának és Fenyvesi Gabinek tapsolhatott a közönség. A reggelig tartó tánchoz a Mester-együttes muzsikált ITT A TAVASZ?! iHli Foto: Törnek Anyakönyvi hírek Született: Csuhára János és Hügyecz Erzsébet: József, Mezei Gábor és Pitters Gabriella: Gabriella, Popon Sándor és Kerepeszki Mária: Sándor, Sági Dániel és Együd Rózáira n: Csaba, Mogyorósi István és Bőgér Ibolya: György, Szarka László és Szajbert Vilma: Beáta, Kovács Sándor és Kovács Margit: Tünde, Liesz- kovszki József és Oravecz Erzsébet: László, Farkas Ferenc és Molnár Erzsébet: Péter, Mede Pál és Kuba Katalin: Szilvia, Szabó Gyula és Mis- nyovszki Mária: Zsolt, Boros Gyula és Sándorfi Etel: Katalin, Tóth Lajos és Pitters JoVetélkedö és irodalmi pályázat ORGONAHANGVERSENY - ÉS FÓTI ŐSZ Csepeli Lászlóval, a fóti kultúrház vezetőjével beszélgetek az idei kettős ünnepség programjáról. — A községi tanáccsal közösen elhatároztuk, hogy fel- szabadulásunk emlékére április 20-án helytörténeti vetélkedőt rendezünk. Erre a nevezetes napra, valamint az ezt megelőző felszabadulási ünnepségre képzőmüvészeti- és irodalmi pályázatot hirdettünk. Célunk, hogy a fiatalságot közelebb hozzuk a falu múltjához, a történelmi eseményekhez, Tapasztalatom szerint nagyon sóit, rendes fiatalember jár összejöveteleinkre szórakozni, művelődni. Ez mindenképpen bíztató. — Nagy sikere van a nemrég alakult IFIK-klubjának. összejöveteleiket szerdán tartják, gyakorta filmvetítés- *il egybekötve. Szívesen látnak vendégeket. Szakköreink közül kiemelkedik a Németh Kálmán vezette képzőművészeti szakkör munkája. Az ünnepségsorozaton bizonyára meglepetést is hoznak. — Távolabbi terveik? — A nyáron orgonahangversenyeket tartunk, s az idén is megrendezzük a Fóti Ősz. műsorát. —nyf— FELVESZÜNK férfi és női segédmunkásokat, lakatos szakmunkásokat Központi, illetve sződligeti telepünkre. Egy műszakos munkaidő. JELENTKEZES: VÁC, DÓZSA GYÖRGY ÜT 53. Mindennapi reggeleink ÍV otorius utazó vagyok, ha akarom, ha nem. Sorsom: a mindennapi utazás. Akkor érek az állomásra minden reggel, amikor befut a balassagyarmati, szobi, a veresegyházi, a budapesti vonat. Van úgy, hogy egy időben, van úgy, hogy percekkel előbb vagy utóbb érkeznek a gőzösök. A vonatainkra várva ugyanaz az utazó társaság fanyalogva vagy derültebben, télies zordsággal vagy tavaszias jókedvvel beszéli meg a tegnap eseményeit, bosszankodik, mosolyog vagy nevet, ahogy éppen a sorja hozza. így állunk a minap is, amikor bejő a balassagyarmati vonat. Még nem cammog, alig lassít, a fék sem csikor- dul, fut a pályán pontosan az állomás épülete előtt. Kicsapódik az ajtó, az alsó lépcsőre kiáll egy diákgyerek, mögötte egy kislány, még látjuk, hogy visszanéz egy pillanatra, aztán leugrik. A vonat most kezd lassítani, egy apró zökkenés, és a gyerek ott fekszik a csúszós, síkos földön. Még az a jó, hogy ott fekszik. Barátom kap észbe legelőször, odarohan, fölé hajol és megemeli. Ott állunk már mi is. Az iskolatáskája a jobb karja alá szorult. Felveszem. A gyerek most felnéz, Ekkor ér oda a kislány is, akiért a virtus történt. — Nem sikerült, Janikám: — Ennyit mond és leveri a fiú kabátjáról a havat. Tizenhat éves lehet. A hóna alá szorít egy kis szatyrot, ahogy ott munkálkodik a fiú körül. Könyvek, füzetek. Ő is iskolás. Ránk már régen nem néznek. Elindulnak egymás mellett. Elöl a lány. utána a fiú. akinek most „nem sikerült”. Mi meg állunk néma rettenettel, és lenyeljük az aktuális mondandót... ★ Már a gondolat is rettenetes: nincs elegendő villany- körte a kocsiban. Nincs fény, nem tudok olvasni. Hat év alatt kétszáz napot utaztam el Vác és Szob között. Nem volt haszontalan, ha volt villany. De ha nincs, naponta kérem az ismerős vonatvezetőket, próbáljanak a Nyugatiban körtét szerezni, mert bizony ők is látják szenvedéseinket. Aztán szereztek lámpát, két napig boldog voltam. Meg is köszöntem. A harmadik napon meglepetve láttam, hogy az ülésen, ahol már a törzshelyem van, három villany- körte fekszik. Jön a kalauz, rám n*z mogorván: — Azért nem kellett volna kicsavarni a körtéket szomszéd kocsiban... R. T. majd a jól dolgozó tagoknak a vezetőség pénzjutalmat adott át, negyven idős termelőszölán: Lajos, Bíró Antal és Barth a Éva: Brigitta^ nevű gyermeke. Házasságoit kötött: Kassai József Huszár Ildikóval, Vin- cze Ottó Hurn-enyánszky Györgyivel és Nagy Elek Szabó Mártával. Meghalt: Medveczky Ferenc (Csatamező utca 75/4.), Kettner Henrik (Löwy Sándor u. 7.), Vizsi Kálmán (Alsógöd, Gárdonyi u. 8.) és Lipp Julianna (Vak Bottyán tér 1.). ★ Áz „Anyakönyvi hírek” ezentúl i mét pénteki számunkban jelenik meg.
