Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-10 / 34. szám

Kétmilliós készlet OLCSÓBBAN Az árengedményes vásár je­geivel már szombaton talál­koztunk a váci utcáikon. Len­kei Imre a Széchenyi utcai ci­pőbolt kirakatában javította egy sor lábbeli árát. De átren­dezték és átárazták a többi textilüzlet, és ruihabolt kiraka­tát is. Legnagyobb szaküzletünk, a Dunakanyar Divatház fel ké­szülten várta a tegnapi pre­miert. Kahoffer Gábor üzletigazga­tó tájékoztatása szerint mé­teráruból ''27 ezer, férfi kon­fekcióból 282 ezer, gyermek konfekcióból 288 ezer, fehér­neműből 158 ezer, kötöttáru- bál 290 ezer forintos — a töb­bi áruféleséget is hozzászámít­va — összesen kétmilliós áru­készlet várja a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat váci szakiüzleteiben az érdeklődőket. Már az első napon sokan felkeresték az üzleteket, ahol kedvezményes áron teljes ér­tékű árut kaptak. ÍpJ Váci Naplót olvas a szőregi postás — Halló! Nyári Ferenc, a Váci Napló munkatársa va­gyok. Megtudtam, hogy ön olvasója a Naplónak. — Ványai Kálmán vagyok, Szöregen, Szegedhez közel la­kom. — Miért olvassa a mi új­ságunkat? — Vácott voltam katona. Két évvel ezelőtt szereltem le. A katonaságnál szerettem meg a várost, és vele együtt a la­pot is. Nagyon sok élmé­nyem köt a városhoz és tu­catnyi barát. — Négy éve olvassa az újságot, mi tetszik ben­ne igazán? — Több mint négy éve ol­vasom, s fél éve vagyok előfi­zetője. Hogy mi tetszik? — hallatszik a telefonban — az érdékes, mulatságos írások. — Araija el. hogy meny­nyi idős, hol dolgozik? — 25 éves vagyok, postás. A telefon berreg. Lejárt a beszélgetési idő. — Viszonthallásra! — Viszonthallásra, és sok jó írást kívánok a lapnak. — Köszönjük. A gépipar! technikum kollé­giuma felvételre keres konyha- lányt. takarítót, fűtót és nyug­díjág női munkaerőt. Jelentke­zés az intézet gazdasági veze­tőjénél (Vác. Konstantin tér 6.). ix) VÁCI HAPLO A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 34. SZÄM 1970. FEBRUÁR 10., KEDD GONDOK AZ ALLA TTENYCSZTESBCN Szép eredmények, öregedő tagsággal Váchartyánban — A zárszámadó közgyűlé­sek mindinkább ünnepiekké válnak, legyen, ilyen, ünnepi hangulattá a mi közgyűlésünk is, hiszen hármas ünnepet ülünk. Rövidesen elérkezik ha­zánk felszabadulásának 25. év­fordulója, most van a terme­lőszövetkezet megalakulásá­nak. 20. évfordulója és most összegezzük az elmúlt gazda­sági év eredményeit — kezdte beszámolóját Posta Péter el­nök, a váchartyáni termelőszö­vetkezet szombati zárszámadó közgyűlésén. A beszámolóban szép ered­ményekről kaptunk képet. Amíg 1961-ben a tiszta vagyon 1 270 000 forint volt, addig 1969-bem 11 875 000 forint. Az egy tagra jutó jövedelem 1961- ben 7082 forint, 1969-ben 15 900 forint. Egy tízórás munkanapra. 1969-ben 95 forintot, nye­reségrészesedés címén ed­dig egy havi átlagkerese­tet fizettek ki. Az őszinte hangú beszámoló a gondokat is felvetette és meghatározta a tennivalókat. A közgyűlésen megjelent és felszólalt Krima János, a járá­si tanács végrehajtó bizottsá­gának elnökhelyettese is. Hoz­zászólásában az állattenyésztés gazdaságosságáról (az állatte­nyésztés ráfizetéses volt a ter­melőszövetkezetben), a szocia­lista brigád-mozgalomról, a szakmunkásutánpótlás szüksé­gességéről (a termelőszövetke­zeti tagolt átlagos életkora 61 év) beszélt. A közgyűlés végén Posta Pé­ter elnök öt alapító tagnak nyújtot­ta át a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter által adományozott „Kivá­ló Termelőszövetkezeti Dolgozó” kitüntetést, Péter világgá megy Péter vajmi keveset ismer­hetett meg e világból, hiszen még csak most kezdte az is­merkedést a betűvetéssel. Ámuló szemével alig-alig tudta befogadni a töménte­len újat, hat és fél éves eszé­ben csak nehezen raktározta el az ismereteket. Ám Péter nagyon helyre legény volt, értelmes emberke, amit csak tudott, belégyömöszölt kis ko­bakjába. Mindezt röviden úgy lehet összegezni: hogy Péter jó tanuló. Az alsóvá­rost iskola tanító nénije is igazolhatja ezt. Péternek híre van. Nem­csak a városban, de nagy- apáék falujában, Váchar­tyánban is ismeri őt minden­ki. Már messziről rákiálta­nak, ha látják: Megjöttél, Pé­ter? Hogy vagy, Péter? Valamelyik nap Péter egye­dül állított be nagyapáékhoz késő este. Megdöbbenve néz­tek rá, és hirtelen nem is tudtak mást, csak ennyit kér­dezni tőle: — Mivel jöttél, Péterke? — Gyalog, nagyapa — vá­laszolt Péter büszkén. — Gyalog? — hüledeztek az öregek. — Anyuci tud erről? — Már hogyne tudna, mi­kor ő küldött el — méltat­lankodott Péter. — Az úgy volt, nagyapa, hogy haza­mentem a?, isiből, megírtam fi házileckét eltoligáltam a havat, meg elmentem a boltba is. Aztán tudod, bementem, de nem a szobába, mert ott anyu játszott a kicsivel, elü'- tem, az előszobában. Anim ki­lőtt, és azt mondta: Péter, ne ülj itt, ne durcáskodj, in­kább menj oda, ahol meleg van, és ahonnan majd reg­gel elmégy az iskolába... Te mit tettél volna, nagyapa? — kezdett hüppögni Péter. — Valahol csak el kell tölte­nem az éjszakát.., És lassan mindent megtu­dott nagyapa. Péter elhatá­rozta, hogy világgá megy! Mert valahol csak el kell töl­teni az éjszakát, és erre első­sorban nagypapáék jöttek számításba. Hogy messze van a város? Péter ezt nem tudta még felmérni, különben sem fél ő semmitől. Valamikép­pen megtalálta a Hártyán felé vezető országutat, és elindult, akár a mesebeli kisfiú, hogy a sárkánnyal megvívjon ... Igaz, a sárkány kicsi szívé­ben volt, és Féltékenységnek hívták. Mert szó, ami szó, Pé­ter azt hitte, hogy őt már nem is szeretik otthon, hiszen anyuci mindig csak a testvér­kével játszik. Így aztán Péter barátunk nekivágott a tizen­hat kilométeres téli ország­úinak. Még szerencse, hogy félúton felvette egy sofőr a kocsijára, és éppen nagyapa háza előtt tette le a világgá ment legénykét... Ezután Péter nagyon gyor­san visszakerült anyukához, aki tűvé tette már érte az egész várost. Nem hódította ugyan meg a világot, de any- nyit ismét megtudtak róla: hogy Pétert már másként kell kezelni, mert ha legközelebb is világgá megy, akkor.,. — csankó — vetkezeti tagot pedig rendkí­vüli segélyben részesített. U. I. FÓT, VÖRÖSMARTY TSZ A tagság fele — járulékos, nyugdíjas Ugyancsak szombaton érté­kelték a fóti Vörösmarty Ter­melőszövetkezet eredményeit. — Sikeres évet zártunk — mondotta Kovács Árpád elnök, majd rátért a növekvő gondok­ra: a tagság több mint fele já­rulékos vagy nyugdíjas, de az aktív tagok többsége is közel jár a nyugdíjkorhatár­hoz. A termelőszövetkezet 3744 kataszteri holdon gazdálkodik, amiből a szántott terület 2400 hold. Határaik gyengék, adott­ságaik nem jók, de viszonyítva a 67-es évhez, fejlődés tapasz­talható. Az elmúlt esztendőben több reformot vezettek be. Megszüntették a részesvál­lalást, bevezették az egy­séges bérszabályzatot, be­ruházásokkal lendítették fel a termelést, biztosítot­ták a havonkéti fizetési. Szigorították a munkafegyel­met, és megváltak néhány tag­tól. A növénytermesztés egymil­lió forinttal többet hozott a vártnál. Búzatermésük elérte a nyolcmázsás hcüdankénti átla­got A rozs és árpa is többet hozott az 1968. évinél, ám az őszi árpában nagy kárt tett a fagy. A burgonyatermés 60 mázsáról 90 mázsára emelkedett, de a paradicsom elvitte a pénzüket. Ezután az állattenyésztésről szólt az elnök. Elmondotta, hogy a sertéstenyésztést fokoza­tosan felszámolják, és helyette a szarvasmarha- és baromfiállományt növelik. Ma még ezek is veszteségesek. — Sürgős tennivalóink van­nak — folytatta az elnök. — A szarvasmarhaállomány alat­ta maradt a tervezettnek; a száj- és körömfájás sok kárt okozott, és ennek tudható be a tejtermelés alacsony színvo­nala. Ebben az évben megépül az új szarvasmarhatelep 6,5 miiiHió forintért. A baromfiépü- letetoet is korszerűsítjük. A ki­egészítő üzemek 4 millió 500 ezer forint nyereséget hoztak, ebből fedezni tudtuk a beru­házásokat. Végezetül az elnök a jöve­delemről beszélt. Az egy napra jutó átlagjövedelem meghalad­ja a 99 forintot. A 250 munka­nap fedett dolgozók az alap­bérhez 20 százalék nyereséget kapnak. Az alapnyereség 10 százaléka pedig minden tagot megillet. — Reménykedve tekinthe­tünk az elkövetkező esztendő elé — fejezte be beszámolóját a termelőszövetkezet elnöke. ______________Ny. F. Sz akmák — bélyegeken Érdekes esemény színhelye volt szombaton a kisaiagi ál­talános iskola. Az úttörők — országos kiállításokon már jó néhány díjat nyert — bélyeg- gyűjtő szakköre Milyen pályát válasszak? címmel kiállítást rendezett, amely bélyegeken szemléltetve mutatta be a to­vábbtanulási és szakmaválasz­tási lehetőségeket. A kiállítás célja az volt, hogy megköny- nyítse az iskolások pályavá­lasztását, ezért a környező is­kolák 7—8. osztályosait és a bélyeggyűjtés iránt érdeklődő tanulóit is vendégül látták. (u. i.) Siker az autósbálon A gondos előkészítés, jó szervezőmunka meghozta ai eredményt: sikeres volt a szombati autósbál. A Magyar Autóklub váci szervezetének farsangi bálja évről évre szí- | nes eseménynek számít. A? idén a DCM nagytermét dí­szítették fel erre az alkalom­ra. Kilenc órakor már minden asztal foglalt volt. A műsor­ban Koós Jánosnak, Kazal Lászlónak, Magay Klementi­nának és Fenyvesi Gabinek tapsolhatott a közönség. A reggelig tartó tánchoz a Mester-együttes muzsikált ITT A TAVASZ?! iHli Foto: Törnek Anyakönyvi hírek Született: Csuhára János és Hügyecz Erzsébet: József, Mezei Gábor és Pitters Gabri­ella: Gabriella, Popon Sándor és Kerepeszki Mária: Sándor, Sági Dániel és Együd Rózái­ra n: Csaba, Mogyorósi István és Bőgér Ibolya: György, Szarka László és Szajbert Vil­ma: Beáta, Kovács Sándor és Kovács Margit: Tünde, Liesz- kovszki József és Oravecz Er­zsébet: László, Farkas Ferenc és Molnár Erzsébet: Péter, Mede Pál és Kuba Katalin: Szilvia, Szabó Gyula és Mis- nyovszki Mária: Zsolt, Boros Gyula és Sándorfi Etel: Kata­lin, Tóth Lajos és Pitters Jo­Vetélkedö és irodalmi pályázat ORGONAHANGVERSENY - ÉS FÓTI ŐSZ Csepeli Lászlóval, a fóti kultúrház vezetőjével beszél­getek az idei kettős ünnepség programjáról. — A községi tanáccsal kö­zösen elhatároztuk, hogy fel- szabadulásunk emlékére áp­rilis 20-án helytörténeti ve­télkedőt rendezünk. Erre a nevezetes napra, valamint az ezt megelőző felszabadulási ünnepségre képzőmüvészeti- és irodalmi pályázatot hir­dettünk. Célunk, hogy a fia­talságot közelebb hozzuk a falu múltjához, a történelmi eseményekhez, Tapasztala­tom szerint nagyon sóit, ren­des fiatalember jár összejö­veteleinkre szórakozni, mű­velődni. Ez mindenképpen bíztató. — Nagy sikere van a nem­rég alakult IFIK-klubjának. összejöveteleiket szerdán tartják, gyakorta filmvetítés- *il egybekötve. Szívesen lát­nak vendégeket. Szakköreink közül kiemelkedik a Németh Kálmán vezette képzőművé­szeti szakkör munkája. Az ünnepségsorozaton bizonyá­ra meglepetést is hoznak. — Távolabbi terveik? — A nyáron orgonahang­versenyeket tartunk, s az idén is megrendezzük a Fóti Ősz. műsorát. —nyf— FELVESZÜNK férfi és női segédmunkásokat, lakatos szakmunkásokat Központi, illetve sződligeti telepünkre. Egy műszakos munkaidő. JELENTKEZES: VÁC, DÓZSA GYÖRGY ÜT 53. Mindennapi reggeleink ÍV otorius utazó vagyok, ha akarom, ha nem. Sorsom: a mindennapi uta­zás. Akkor érek az állomás­ra minden reggel, amikor be­fut a balassagyarmati, szobi, a veresegyházi, a budapesti vonat. Van úgy, hogy egy időben, van úgy, hogy per­cekkel előbb vagy utóbb ér­keznek a gőzösök. A vona­tainkra várva ugyanaz az utazó társaság fanyalogva vagy derültebben, télies zord­sággal vagy tavaszias jókedv­vel beszéli meg a tegnap ese­ményeit, bosszankodik, mo­solyog vagy nevet, ahogy ép­pen a sorja hozza. így állunk a minap is, ami­kor bejő a balassagyarmati vonat. Még nem cammog, alig lassít, a fék sem csikor- dul, fut a pályán pontosan az állomás épülete előtt. Kicsa­pódik az ajtó, az alsó lép­csőre kiáll egy diákgyerek, mögötte egy kislány, még látjuk, hogy visszanéz egy pillanatra, aztán leugrik. A vonat most kezd lassítani, egy apró zökkenés, és a gye­rek ott fekszik a csúszós, sí­kos földön. Még az a jó, hogy ott fekszik. Barátom kap ész­be legelőször, odarohan, fölé hajol és megemeli. Ott állunk már mi is. Az iskolatáskája a jobb karja alá szorult. Felve­szem. A gyerek most felnéz, Ekkor ér oda a kislány is, akiért a virtus történt. — Nem sikerült, Janikám: — Ennyit mond és leveri a fiú kabátjáról a havat. Tizen­hat éves lehet. A hóna alá szorít egy kis szatyrot, ahogy ott munkálkodik a fiú kö­rül. Könyvek, füzetek. Ő is is­kolás. Ránk már régen nem néznek. Elindulnak egymás mellett. Elöl a lány. utána a fiú. akinek most „nem sike­rült”. Mi meg állunk néma rettenettel, és lenyeljük az ak­tuális mondandót... ★ Már a gondolat is rettene­tes: nincs elegendő villany- körte a kocsiban. Nincs fény, nem tudok olvasni. Hat év alatt kétszáz napot utaztam el Vác és Szob között. Nem volt haszontalan, ha volt vil­lany. De ha nincs, naponta kérem az ismerős vonatveze­tőket, próbáljanak a Nyuga­tiban körtét szerezni, mert bizony ők is látják szenvedé­seinket. Aztán szereztek lámpát, két napig boldog voltam. Meg is köszöntem. A harmadik na­pon meglepetve láttam, hogy az ülésen, ahol már a törzs­helyem van, három villany- körte fekszik. Jön a kalauz, rám n*z mogorván: — Azért nem kellett volna kicsavarni a körtéket szom­széd kocsiban... R. T. majd a jól dolgozó tagoknak a vezetőség pénzjutalmat adott át, negyven idős termelőszö­lán: Lajos, Bíró Antal és Barth a Éva: Brigitta^ nevű gyermeke. Házasságoit kötött: Kassai József Huszár Ildikóval, Vin- cze Ottó Hurn-enyánszky Györ­gyivel és Nagy Elek Szabó Mártával. Meghalt: Medveczky Ferenc (Csatamező utca 75/4.), Kettner Henrik (Löwy Sándor u. 7.), Vizsi Kálmán (Alsógöd, Gár­donyi u. 8.) és Lipp Julianna (Vak Bottyán tér 1.). ★ Áz „Anyakönyvi hírek” ezentúl i mét pénteki szá­munkban jelenik meg.

Next

/
Thumbnails
Contents