Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-10 / 8. szám

8 PEST MEGYEI líTlO. JANUAR 10., SZOMBAT Mi teszi a mestert? 4 gyakorlat — feleli mtn­■™’ denki, a közmondást is­merve, habozás nélkül. S va­lóban, bárhol vizslassunk is példa után, azt látjuk: a nagy tapasztalat, a gyakorlottság döntő szerepet játszik abban, hogy valaki mestere legyen szakmájának. Az élet majd’ minden területén — kivéve a tipikusan elméleti jellegű tu­dományágakat — igaz az. hogy a gyakorlat próbáját ki­állva állapítható meg valaki­ről vagy valamiről: megfele­lő, jó, célszerű, érti a dolgát stb. Amit tehát jól. minél ke­vesebb hibával, a biztonság érzésével akarunk elvégezni, azt sűrűn gyakoroljuk: nap­ról napra, új fogásokat, mód­szereket elsajátítva, eddig rejtve maradt összefüggésekéi fölfedezve. Az eddig leírtakon aligha támadhat vita. Ha azonban most azt írjuk, hogy társadalmi, országnyi méretekben is vannak dolgok — mégpedig szép számmal —, amiket gyakorolni kell, már jónéhányan fölkapják a fejü­ket. Ahogyan fölkapták azok a — kommunista — munká­sok is, akikkel Dunakeszin, a járműjavítóban beszélget­tünk, s nem titkolt gyanak­vással várták, hová is akarok az okoskodással kilyukadni? A reformhoz, a gazdaságirá­nyítás mai rendjéhez, ahhoz," hogy: ezt is gyakorolni kell. Tanulni, próbálni, újat keres­ni, elhajítani pzt, ami rossz­nak bizonyult. Igenám — fe­lelték —, de a társadalom, a gazdaság nehezebben viseli el, érti meg a próbálkozáso­kat, főként ha fölöslegesek, mert előre kiszámíthatók is akadnak e próbálkozások kö­zött. Mondtak persze példákat is. Így a tüzelőmizériát, a túl gyors ütemben leállított szénbányákat — bár a re­formnak ehhez csak közvetett kapcsolata volt, hiszen jóval korábban kezdődött meg a fo­lyamat — említették, s követ­kezményét, az idegesítő sza­ladgálást, a kenést, a fűteni- való megszerzése érdekében. Kézre esett a másik példa is, a bérezés körüli keveredés, a sokat kifogásolt — s 1970. ja­nuár 1-től már változó — d£- lag'oérszint megkötés. Az. hogy egész egyszerűen nem fizetődéit ki a hűség a gyár­hoz, a munkahelyet cserélge- tők jártak jól. Mindkét példa igaz — mondtak többet is, de ma­radjunk csak ennél a kettő­nél —, de: másként. A tüzelő miatti háborúság — s való­ban, ezrek és ezrek számára idegesítő háborúság — a rossz tervezés és vezetés tipikus példája. Kár lenne megpró­bálkozni bárkinek mássá!, másként magyarázni. Ebben az esetben éppen az volt a baj, hogy nem számították ki meglehetős körültekintéssel az elméleti modellt, hanem rá­bízták a dolgok alakulását a gyakorlatra, majd meglátjuk alapon. (Hát megláthatták ...) A másik esetben ennek éppen az ellenkezője az igaz. Túl pontos, .óbb oldalról is tarta­lékokkal támogatott volt az elméleti modell; az átlagbér- szint megkötése. Nem titok: a munkanélküliség elkerülése érdekében — amire néhány szomszédos országban ' figyel­meztető példa akadt — sza­bályozták az ismert módon a bérgazdálkodást, elméletileg teljesen helyesen. A gyakor­latban — éppen a modellben levő, túlzott biztonsági tarta­lékok miatt — nem bizonyult teijesen helyesnek az elhatá­rozás. Két dologról van szó tehát • Kettőről. IV cm lehat mindent egy ka- tap aiá venni, s úgy te­kinteni az összes fönnakadást, hibát, melléfogást, mint a gaz­dasági mechanizmus reform- • jának termékét, következmé­nyét. (Mert sok esetben na­gyon is régi hibákról, feszült­ségekről van szó. csak éppen ezek korábban rejtve marad­tak. manapság meg semmi nem leplezi azokat!) Legtöbb­ször mégis egy kalapba kerül minden, függetlenül attól, hogy eredete erősen eltérő. Például a szénhiány meg az átlagbárszint... A közvéle­ményben a szükségesnél rit­kábban van meg az a képes­ség, hogy a dolgokat — legyen akár baj, akár öröm — erede­tük, tövük szerint elkülönítse egymástól, s úgy ítélkezzen. A beszélgetés közben a munkások egyike kijelentette: nem vagyunk kísérleti nyulak. hogy hol ezt, hol azt próbál­gassák rajtunk. Igaza v^n? Igaza. A lehetőségek határáig. Mert amennyire igaz az, hogy fölösleges kísérletezgetéssel — ami pedig kisebb és nagyobb ügyekben egyaránt divatos manapság — nem szabad föl­kavarni a kedélyeket, annyira igaz az is, hogy egy új gazda­ságirányítási rendszer modell­jét egészében helyesen alkot­hatják meg, a részletekben mégis lehetnek, s vannak is, ellentmondások, eltérések. S ezeket másként, mint a gya­korlatban, nem lehet megálla­pítani. A gazdasági mechanizmus reformját is — pontosabban az új irányítási rendszer mű­ködtetését — gyakorolni kell tehát ahhoz, hogy mesterek lehessünk benne. Az idősebb szakmunkások — s akikkel be­szélgettem, ilyenek voltak — jól tudják, mibe, mennyi fá­radságba, tanulásba, olykor melléfogásba került nekik a szakma elsajátítása, mai, ma­gas fokának birtoklása. Időn­ként emlékezni kell erre. Or­szágos, nagy kérdések megol­dása idején is. M. O. Juhász- . matuzsálem Száz esztendeje, a hazánk­ban tartott első hivatalos or­szágos népszámlálás alkalmá­val — ötéves korában — 1870- ben szerepelt először az „or­szág statisztikájában” Iváncsó József, a Borsod megyei Bas­ko községben született juhász. Harminc éve már a Szendrö község szomszédságában levő Köves-tanyán él két fiával. A százöt éves Iváncsó Józsefet az idén felkeresték az össze- írók, akiket teljes szellemi friseeséggel fogadott és tájé­koztatott adatairól. IRODALOMTORTENETI SZENZÁCIÓ! Megfejtették Balassi Bálint titkosírását 4 magyar reneszánsz legnagyobb költője az Árgirus széphislória szerzője Négyszáz esztendős rejtélyre derített fényt a pécsi Tanár­képző Főiskola tanára, dr. Tóth István, akinek sikerült megfejtenie Balassi Bálint tit­kosírását. A magyar rene­szánsz legnagyobb költője gyakran használt titkosírást levelezésében, főleg nevek és másokra vagy saját magára vonatkozó adatok közlése ese­tén. Dr. Tóth István, mint a régi magyar irodalom előadó­ja, évek óta foglalkozik Ba­lassi életével, költészetével, s ennek során kutatta a titkos­írás kulcsát is. Kiderítette: a költő egyszerűen megfelezte az ábécé egymásutáni betűso­rát, a betűket a-tól í-ig és fii­tól x-ig egymás alá helyezte, s a megfelelő betűket felcserélte a szövegben. Az „a”-betűnek tehát az „m” felelt meg, a „b”- betűnek az „n” és így tovább. A magyar irodalomtörténet nagy szerencséjére Balassi a titkosírást másutt is — költe­ményeinek sorkezdő betűiben és ajánlásaiban — is alkal­mazta, s így kerülhetett sor olyan felfedezésekre, amelyek irodalomtörténeti szenzáció­nak számítanak. Szerelmes históriáink legszebbike, a „História, egy Árgirus nevű ki­rályfiról és egy tündér szűz­leányról”. Szerzőjének kilétét csaknem négyszáz éven át ho­mály fedte. Irodalomtörténé­szeink az első tizennégy vers- szak sorkezdő betűiből Györ­gyei Albertnak, illetve — az újabb névalak szerint — Gér­áéi Albertnak vélték a szerzőt. A titkosírás kulcsa szerint a sorkezdő betűk kétségtelenül Balassi Bálint szerzőségéről tanúskodnak, sőt az is kiderült i belőlük, hogy a költő Újváron I (Liptóújváron) írta az Argirust, j mégpedig az Anna-versetc I idején, vagyis 1578 és 1584 kö- | zött. A szövegegyeztetésekből, stílusából és verseléséből arra lehet következtetni, hogy a | széphistória Balassi költői munkásságának első szakaszá­ból való. Dr. Tóth István a Balassi­ié!« titkosírás kulcsa alapján megvizsgálta a többi korabeli széphistória utalásait is, és to- ! vábbi meglepő felfedezésekre I jutott. Megállapította, hogy a j bécsi osztrák nemzeti könyv- | tárban nemrég előkerült Szép magyar komédia című pász- j törd rám a ajánlásában szerep­lő ,.NN” betűkép nem a szerző í névtelenségét jelzi, hanem — | a titkosírás szerint — nagy \ költőnk betűjele ez: BB. Az ! 1577-ben Sárospatakon megje- ! lent Eurialus és Lucretia című | széphistória ismeretlen fordí- j tóját irodalomtörténészeink ..Pataki névtelen"-nek nevez- j ték el. A mű befejező vers- I szakainak sorkezdő betűit dr. Tóth István a titkos betűséma szerint „áttette” Balassi nyel­vére és az így kapott betűkből a következő magyar szöveg alakult ki: „öt rész Sárospa­takról — a te szívednek gyá- mola”. Hogy ki volt ez idő tájt a költő szívének „gyámola”, | nem lehet pontosan tudni, az I azonban bizonyossá vált, hogy j a legszebb magyar széphistó- i riák szerzője Balassi Bálint. Elhunyt Zwikl József A Dudái Járási Pártbizott­ság fájdalommal tudatja, hogy a párt- és a vasasszakszerve­zet régi harcosa, Zwikl József budaörsi lakos elhunyt. A munkásmozgalom e fáradha­tatlan harcosa X914 óta küzd a szocializmus ügyéért, előbb, mint szakszervezeti tag, majd a KMP és MSZMP tagjaként. A felszabadulás után egyik első szervezője a Magyar Kom­munista Pártnak, Munkásságá­ról több kitüntetés, közöttük a Szocialista Hazáért Érdem­érem is tanúskodik. Ilamvaszíás előtti búcsúzta­tására január 13-án fél 2-kor, hamvainak elhelyezésére ja­nuár 21-én délelőtt fél 11 óra­kor kerül sor a Farkasréti te­metőben. „v Autószervizt hp Kiskunhcháza, Szentendre és Nagykőrös — Bár még nem készült el az idei mérleg, annyit máris elmondhatok, hogy eredmé­nyes évet zárnak kisipari szövetkezeteink — újságolta Baross Gyuláné, a Pest me­gyei KISZÖV elnöke. A me­gye 58 szövetkezeténél a teljes termelési érték közel 11—14 százalékkal növeltedéit. Míg 19o8-ban 770 millió, ad­dig az elmúlt esztendőben, előreláthatólag 860—890 mil­liós értékkel számolhatunk. A belkereskedelmi értékesítés 280 millió volt, s ez is 10 szá­zalékkal több, mint az 1968- as esztendei. Az exportérté­kesítés 26 millióval több a 68- as évihez képest, vagyis 111 millió. Az új gazdasági mechaniz­mus első két éve próbatétel volt a szolgáltatások terén is. A lakosság részére végzett munkák értéke valamelyest ( csökkent, de ezt az 1,5 százalékos csök­kentést reméljük ebben az év­ben helyrehozhatjuk. — Mennyi nyereségre szá­mítanak? — Hozzávetőlegesen 13 szá­zalékkal többre mint az elő­ző évben. 1968-ban 113 mil­liót fizettünk ki dolgozóink­nak. Az 1969-es nyereség előre­láthatólag 128 millió lesz. Az 1970-es tervek február­ban kerülnek jóváhagyásra a Pest megyei Tanáccsal, az OKISZ-szal, és a szövetkeze­tekkel történt közös meg­egyezés alapján. Ebben az év­ben még több gondot fordí­tunk a szolgáltatás fejleszté­sére. Nemrég készült el az új "szolgáltatóház Veresegyhá­zon és Nagykőrösön. A nyá­ron adjuk át rendeltetésének az ácsait. Épül három autó­szerviz is: Kiskunlacházán, Szentendrén és Nagykőrö­sön. — seres — TtmsrrsmsxssKrarsvt1! ­'gssssssrsssssssssssssssssssssffsssrsssssssss.'sssssssssfssssssssssssssssssssssss/*fssfssssssssssssssssi A földön járva \ >S"S'SSSSSSSSSS'S'fS'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSfS/fSSSSSSSSSSSSfSfSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSWSW/SS///k tek. Pillanatokon belül hozza. A káposzta gusztusos, szotyogós, piros zsír, finom tejfel, egy falat sem megy le a dagadt torkomon. Viszik vissza sértődötten a drága ételt/ amelybe épp hogy belekóstoltam. A szívem szakadt meg. SZABAD SZOMBAT HIPPI Az Emiké-aluljáróban, délután 6 órakor elém áll három fiú. Formá­juk, szerelésük, hajuk teljesen a korszellemnek megfelelő. Sáluk a földig, hajuk a vállukig ér és szájuk a fülükig. Amúgy kedvesek; — Légy szíves, adj tüzet, pajtás — mondja az egyik. Gondolataimból felriadtam, a megszólítás kétségkí­vül nekem szólt, a kérést hozzám intézték. Szó nélkül nyújtottam ci­garettám parazsát, már réget) igyek­szem lépést tartani a korral. S köz­ben eszembe jutott a jó öreg Eins­tein is, mert ez a megszólítás' és tűzkérés is teljesen relatív. Ha egy morózus öregúr szemével nézem, szemtelenség. Ha viszont egy meg­bocsátó. öreg ifjonc lélek derűjével fogadom, akkor azt gondolhatom magamban: fiatalnak néztek a srá­cok és ez igazán kedves dolog, ben­. ne vagyak a bandában. Beérek a szerkesztőségbe, már mindezt el is felejtettem. A folyo­són találkozom szerkesztőségünk három benjaminkájával, három 18 éves újságíró tanonccal. Tehetséges gyerekek, szeretem őket, bár az ő hajuk is ... és ekkor: — Kezét csókolom, Bandi bácsi. — Szervusztok gyerekek mo­rogtam letörtem Szóval becsaptak, ismét csalódtam, csaltak a hippik, nem is vagyok fiatal, csupán ők voltak szemtelenek. MENYASSZONYI CSOKOR---------j-----------------------------­Ör ömmel hallottam a hírt: isméi tettünk egy-két lépést előre az őszin­teség mezején, radikálisan hátai fordítottunk a múltnak és egyben a farizeusi világnak.. A rádióban min­denki füle hallatára bemondták a hírt, idén divatba jött, sőt már több versenyen is nyert a színes virág­ból készült menyasszonyi csokor, Egy csapásra vége hát a hazugság­nak, a liiiomos világnak. Brávó! Ez a tiszta, becsületes játék: menyasz- szonyi csokor, imitt-amott lila pety- tyekkel. AZ ÉNEKES HÄZASPÄREKNAL Irgalmatlan irigység fogott el, amikor a következő derűs történe­tet meghallottam. Az énekes házas­pár, lévén mindketten idegesek, agyonterheltek, gyakran összezördül­tek. És ahányszor összevesztek, na­pokig, hetekig egy szót sem váltot­tak. Énekelve haragudtak egymásra. A gyermekek nem sejtettek soha semmit, a családi harmónia teljes volt, a harag tartott és a haragvó házastársak presztízsveszteség nél­kül értekeztek, lábaltak ki a gyako­ri nehéz helyzetükből. A férfi kezében*kotta: „A csilla­got, lehoznám érted...” Az asszony kezében kotta: „Déli- bábos Hortobágyon ...” A férfi: „Áprilisi tréfa volt csu­pán ...” v Az asszony: „Engem nem lehet elfelejteni...” Együtt: „Drágám, az élet oly szép tud lenni...” KÁPOSZTA Csodálatos vívmányaink vannak, . Illetve ismét csodálatos rendezőnek bizonyult az élet. Egy illető rossz fát tett a tűzre, lezárták, öt hónapot kapott, ez a legkevesebb, amit meg­érdemelt. Aztán elszállt az idő, ,én észre se vettem, ő félig belehalt. Ta­lálkoztunk az utcán, egy kissé sá­padt volt a fiú, amúgy vidám! Azi mondja: „Kis Raszkolnyikov, kis bűn, kis bünhődés.” — Szellemes vagy öregem, gra­tulálok — válaszoltam és: — Dolgozol már? — Igen, dolgozom egy gyárban. — No, és hogy-hogy itt sétálsz, nappal az utcán? — Tegnap léptem be a gyárba, a személyzetis azt mondta, másnap ne jöjjek be, szabad szombat van. Ezzel kezdem tehát az új élete­imet ... Kedves dolog tőlünk. Szó, ami szó, nagyszerű humanista ország a miénk. BETEGLATOGATÄS És jönnek, akiknek a szívükkel van bajuk. Akinek disszidált a fele­sége, akinek csapodár a férje és be­teg zz apja, és van, aki állítja, hogy embertelen vagyok, mert a múlt héten egy óra múlva elvesztettem a türelmemet. Egy aranyos és kedves hölgy a házból azt kérdi: miért nem mosolygok, miért haragszom rá. És azután a lakásproblémák, rosszul szuperál a távfűtő, a festők ellop­ták a festékből az enyvet, pereg a fal és azután ... Délután bemegyek a kórházba. Ott fekszik egy barátom. Leültem a székre, néztem az arcát, megviselt, beteg arc, állapítottam meg. — Hogy vagy? Javulsz? Mit mondanak az orvosok? — tettem föl a néhány obiigát kérdést, de nem engedtem szóhoz jutni, öt órá­tól este hétig a füléhez hajoltam és elmondtam néki az összes fájdal­mamat. Akikor a nővér beszólt a kórterembe: — Kérem, vége, lejárt a látogatá­si idő. Felszedelőzködtem, barátom édes- deden az igazak álmát aludta. BOSSZÜ Az ünnepekben öt meghívást kap­tam ebédre. És mert fecsegős ter­mészetem van, mindenki káposztára invitált. A hatodik barátom ropogós sült libát, májat és töltött liibanya- kat ígért. Gyarló az ember. A libát választottam. Nagyon örültünk egy­másnak, hasonló örül a hasonlónak. Megittunk egy bögre bort és altkor a ház nagylánya hozta tízliteres, vörös nagy lábasban a töltöttká­posztát. Mondta, hogy a liba még •nem készült el, az majd holnap lesz. Szótlanul ettük a káposztát. Másnap ebédre elmentem ahhoz a másik vendéglátó házhoz, de elci­peltem bosszúból a libás barátomat is, egyen csak ő is mindennap ká­posztát. Ez a sorkosztosok sorsa, ő se kerülje el. Este útjaink külön­váltak, másnap fuldokolva meséltük egymásnak, őt is, engem is egy-egy újabb ismerős háznál káposztával tömtek meg akkor este is. Eltelt egy hét, kutyául fáj a tor­kom, a Metropolnak nagyon jó a konyhája, az ismerős pincér székely­káposztát javasol. Szórakozottan in­Kissé szomorkás a hangulatom mostanában és mintha valami kü­lönleges szórásban lennék. Percen­ként jönnek, mindenki hozzám jön panaszkodni. Én ugyan igyekszem csendben maradni, a bokor alá oűj- va nyaldosni a sebeimet, de nem si­kerül. Helyette odaadó arccal hall­gatok meg mindenkit, osztom az atyai jótanácsokat és közben kez­dem megérteni és nagyon megsze­retni az orvosokat. Közeli rokonom, 95 kilós, robusz- " tus egyéniség. Meglátogat, elmondja búját-bgját, aztán letol, hogy nem é”zek eléggé együtt vele, mert azt se tudom, ml az élet és távozásnál kijelenti, hogy szívesen cserélne ve­lem Egy népköltőnk, kedves öregúr. napi vendég a szerkesztőségben, le­ül szemben az asztalommal és már egy órája mondja, ecseteli drámai élettörténetét. Már egy órája, oedig még csak ott tart, hogy libapásztor volt. Istenkém, mikor érünk el 8 hetvenedik életévéhez. Közben egyenként nyomja orrom alá a ver­séit. Tömérdek esemény zajlott a me­gyénkben, sokszor kereszteztük egy­más útjait a tévés kollégákkal. Ügyes, tehetséges fotósaink ott. ahol a tévés stáb felvonult, nem igen rúgtak labdába, rendszerint a kispadra kerültek. Kamerák, fé­nyek, operatőrök, világosítók, ren­dezők. Gyakran örült a közönség, hogy egyáltalán bejuthatott a terem­be, bár jóllehet fölösleges tolakodni, kis ország vagyunk, előbb-utóbb mindannyian a képernyőre ke. u- lünk. j Szóval egy-egy rendezvénynél, ünnepségnél elég nagy a felhajtás, talán nem is ’ehet ezt másképpen csinálni. A lap fotósai persze dühö­se'-, pedig fölöslegesen azok, mert ez esetben a konkurrencia legyőz­hetetlen. A legutóbbi alkalommal az tör­tént hogy az ünnepi esemény után a község; tanács egy kedves, sze­rén;) k!s fogadást adott. Meghívták. a fogadásra azokat is, akik dolgoz­tak. A tévések sokat bíbelődtek még kint1 a terepen, jó félóra késéssel ér­keztek. már csak pogácsa volt az asztalon. A fotósunk hazáig röhögött. (suha)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents