Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-10 / 8. szám

PES1 MEGYEI K^Cirlap 1970. JANUAR 10., SZOMBAT MIN! HŰTŐTORNYOK Égy nagy jelentőségű új magyar szabadalom, az úgy­nevezett keresztáramű hűtő­torony gyártásával bízta meg a Komárom megyei Fémipari Vállalatot az Iparterv és az Építéstudományi Intézet. Az újszerű hűtőberendezés a két intézmény közös szabadalma. A törpe hűtőtorony tulaj­donképpen egy egészen kis méretű, négyzet alakú fém- cella, amelyben ventillátor hűti a levegőt, illetve a cellán átáramoltatott vizet. Nagy elő­nye, hogy felhasználási területe szinte korlátlan, az iparban, a mezőgazdaságban mindenütt alkalmazhatják, ahol a vizet egy bizonyos hőfokra le kell Hűteni. Újdonság még az is, hogy a mini hűtőtornyokat az építőszekrény elv alapján ösz- szekapcsolhatják, s így nagy teljesítményű hűtőegységeket is kialakíthatnak belőlük. Sokszínű program A váci Madách Imre Műve­lődési Központ vezetősége sokszínű programot állított össze az év első hónapjára. Többek között hárorá, szín­házi előadást láthatnak a váciak. Az Állami Déryné Színház kát alkalommal ven­dégszerepei — Én és a kis- öcsém, Motel szerelem —, egy alkalommal pedig az Állami Bábszínház mutatja be Jancsi és Juliska című műsorát. A pedagógusklub keretében dr. Kútvölgyi István pszicho­lógus Az emberi kapcsolatok beszűkülése, a magányosság című előadása szerepel a ja­nuári programban. Az ifjú­sági klub öt rendezvénye kö­zött játékfilmest, szánkó- és sítúra, Kolozsi Tamás szo­ciológus előadása, kisfilmest és vetélkedő szerepel. Az or­szág-világjárók baráti köre programjában Plászthory Ló­ránt Országjárás a honisme­ret szolgálatában című elő­adása szerepel. SZEGED Elmebeteg a négyszeres gyilkos A Szegedi Megyei Bíróság ítéletet hozott özv. Varga Sán- dorné 57 éves szegedi — Hét­Gazdaságosabban üzemeltesse MEKALOR KÁL helyezze annak égőterébe az általunk forgalomba-hozott TŰZKOSARAT Csökkenti a belső kormozódást, egyenletesebbé teszi az é'gést. Ára: 84 forint. Kapható: a FŐVÁROSI VAS- ÉS EDÉMVBOLT VALLALAT SZAKUZLETEIBEN: 1. sz. bolt: VI., Lenin krt. 86. Tel.: 121—393 24. sz. bolt: Vili., Rákóczi út 59. Tel.: 135-853 42. sz. bolt: Vili., József krt. 59-61. Tel.: 136-72Ó 90. sz. bolt: Vili., Rákóczi út 19. Tel.: 344-559 UTÁNVÉTTEL VIDÉKRE IS SZÁLLÍTJUK. IPARI TANULÓKAT FELVESZÜNK © FESTŐ © TAPÉTÁZÓ és © PARKETTÁS szakmába. Feltételek: az általános iskola 8 osztályának elvégzése, a 14. életév betöltése. A jelentkezéshez szükséges iratok: iskolai jelentkezési lap, születési anyakönyvi kivonat. Szállást, munkaruhát, szerszámot és teljes ellátást díjtalanul adunk. A tanulmányi eredménytől függően ■ ösztöndíjat fizetünk. Jelentkezni lehet a PROSPERITÁS KISZ munkaügyi osztályán, Budapest IX., Viola u. 45. sz. alatt. Kőműves, tetőfedő, bádogos, vízvezeték- és fűtésszerelő, villanyszerelő, (nyugdíjas is), lakatos, festő, parkettás szakmunkásokat, kubikosokat, szállítómunkásokat, dömpervezetőket, kőművesek mellé segédmunkásokat (16. évet betöltött fiúkat is) azonnali belépéssel felveszünk. A munkásszállás díjtalan. A rendelet szerint hazautazási költséget térítünk. Jelentkezni lehet a e.BProsp&riíés** Miss munkaügyi osztályán Budapest IX., Viola u. 45. sz. alatt. yezér utca 38/b. szám alatti — lakos bűnügyében. Megálla­pították, hogy a vádlott 1958 óta mérgezéssel, megfulladás előidézésével és más módon, előre kitervelt módszerrel, nyereségvágyból négy személyt ölt meg: Biczók Lajosnét, Var­ga Sándort, Siegel Annát és Tóth Pál Mihálynét. A bűn­cselekmény-sorozatra csak az utolsó gyilkosság után derült fény. Az áldozatok — Tóth Pál Mihályné kivételével — halá­luk előtt. későbbi gyilkosukra hagyták vagyonukat. özv. Varga Sándorné letar­tóztatása után fáskamrájában megtalálták százezer forintról szóló takarékbetétkönyvét. Al­bérlőitől havi kétezer forint jövedelme volt. Ennek ellenére rongyokban járt, zsugori mó­don élt. A bizonyítási eljárás során zavarosan viselkedett. Egymásnak ellentmondó, a va­lóságnak nem megfelelő val­lomásokat tett. Az arvQsszakértők megálla­pították, hogy özv. Varga Sán­dorné elmebeteg. Ezért a té­nyek ellenére a vád alól fel­mentették. Mivel azonban sza­badlábra helyezése esetén to­vábbi bűncselekményeket kö­vethetne el, a bíróság elren­delte a vádlott zárt intézetben történő kényszer gyógykezelé­sét. Az ítélet nem jogerős. A KŐTELEZŐ papi nőtlen­ség megszüntetését javasló három ajánlást fogadott el a holland lelkipásztori tanács. A tanács ajánlásainak nincs kö­telező ereje. Alfrink, Hollan­dia prímása, hét. püspökével együtt, tartózkodott a szava­zástól. Abszurd novellák HIDEGVÉR Boldizsár és pici, csinos ne­je, Gyöngyvér, jó barátjuk, Marcell balatoni villájában nyaraltak. Boldizsár epebán- talmai miatt délben keveset, soványát, sótlant evett és egy- egy órára pihenni tért. „Sze­génykém” — mondta Gyöngy­vér és békén hagyták. Csütörtökön Boldizsár pap­rikás pontyot evett bort ivott hozzá. A meleg pamlagon fél óráig forgolódott. Hiába. Le­vetkőzve szaladt a vízhez. Szúrt a nap, a homok égette talpát. A csendesen csobogó hullámok a távolban csak egy árva csónakot himbáltak. A két evező, két lehanyatlott kar a vízben. Boldizsár úszva kö­zelített. „Érdekes — fújta ki orrán a levegőt — üres a csó­nak. Vagy talán fekszik vala­ki benne. Ha-ha-ha! Megle­pem!” Boldizsár szeretett a víz alatt- úszni. Lebukott, tempó­zott, a csónak peremébe ka­paszkodva felbukott. „Hú- húúúúú! — csücsörítette ajkát tréfásan, de hirtelen megné- mult, szemét könnyek lepték el. Egy barna fej a csónak padlója felé, egy szőke fej a türkiszkék ég felé hajlott. — Gyöngyvér! Ha nem té­vedek, te megcsalsz! — sikol- tott Boldizsár, aztán nagy csa­pásokkal a partra úszott. A konyhában megeresztette a butángáz csapjait. „Meghalok”, — tördelte a kezét. Sírt. Szo­morúan nézegette lábujjait, s szerelmüket idézve, agyát egé­szen pontos képzetek töltöt­ték be, mit, hogyan tettek a gonoszok. „Előbb még elszívok egy cigarettát!” — a szobába ment, az eszközökkel vissza­tért, öngyújtóját kattintottá. — Bumm! — a robbanás az alapkövekig fűrészelte le a ház falait. Gyöngyvér és Marcell loholva érkezett. Boldizsárt az egyik hokedlin ülve találták. Bánatos hangon morogta: — Csukjátok be az ajtót! Huzatot érzek! AZ EZREDES Maria Primo Anasztazio del Munosz spanyol gárdaezredes szerette a jó levegőt Lakta­nyaszemléken a tantermekben, a folyosón, az étkezdében, a fegyvertárban, a hálótermek­ben és az istállókban paran­csai, megjegyzései három szó­ra korlátozódtak: Büdös, bar­mok, kinyitni! Az első a leve­gő mineműségének tényálla- dékát fejezte ki, a második a jelenlevők minősítésére vonat­kozott, a harmadik szó az ab­lakkal való cselekedetet jelöl­te. Maria Primo Anasztazio del Munosz ezredes otthon is el­engedte bogarát. A mór stí­lusú buflon szőnyegen járkált, orrát a stúkikós mennyezetre emelve. Hirtelen megpördült sarkain: „Büdös, barmok, ki­nyitni!”. Felesége, Saroya Y Palma Melania hercegnő le­ejtett egy szemet horgolá­sán s lornyettjét tásikás sze­méhez emelte: — Maga megőrült! — fel­kelt, de szagolt. — Semmi! — mondta. Az ezredes nagy amerika- barát volt, higiéniájukról nagy tisztelettel beszélt: „Mosdani, por, piszok ki, gyep, Cleve­land, támaszpontok”. Csak kü­lönálló szavakban tudta ki­fejezni magát. A hercegnő ásí­tott. Maria Primo Anasztazio del Munosz egyik délben magához intette segédtisztjét: Ebéd, udvar, fa, levegő! Titusz de Silva összecsapta bokáját: Értettem kegyelmes uram! Az ebédet »am a tiszti étkezdé­ben, hanem a laktanya udva­rán egy fa alatt szolgálták fel. — Levegő! — mondta vidá­man az ezredes és felnézett a napsütéses égboltra, ahon­nan, kicsi, apró, berregő ma­sina közeledett. A repülőgépet az amerikai pilóta elmé'iázva vezette. — Joe — mondta a lövész tár­sának hátára könyökölve —, nézzük megf mi t eszik az a kopasz! A gép az ezredes levesébe zuhant. — Büdös, barmok, petró­leum, kiönteni! — ugrott fel kormosán az ezredes, majd rá­kiáltott a gépből kimászó pi­lótáikra: — Kezetmosni! ORGONA Timót Vince a bérház leg­sötétebb udvari lakásának legkisebb szobájában lakott. Általában Zöldféléket evett, ha olcsón adták. Gyufa, he­lyett kovakövet használt, ha időnkint eltüzelte a napi fél kiló kenyérhez adott selyem- papírszeleteket. Timót a szó­nak igazi értelmében nem is ruházkodott, ajándékba ka­pott bőrnadrágját és kabát­CSAK NEKED... Nagy nap virradt a Füstla­pátoló Egyesülésre. Dönteniük kell, hogy bevégyék-e profil-, jaik közé a kipufogógázok in­gyenes átlapátolását — mint­egy extra szolgáltatásként —, hogy minél többen, lapátoltas- sák velük a füstöt is. Sötétbe öltözött a 17 eme­letes székházban mindenki. A folyosókon kis alkalmi tanács­kozások megvitatták értesülé­seiket. Senki sem mondhatja a Füstlapátoló Egyesülésre, hogy ott nincs igazán demokratiz­mus. Nemcsak úgy. uk-muk- fuk döntöttek az extra szolgál­tatásról, megszavaztatták al­kalmazottaikat. Az értesülé­seik különbözőek voltak, nafgy dilemma elé állították a tago­kat, vajon melyik pártra állja­nak. Senki sent tudta, mitévő legyen. Vasziika kartárs a va­lóságos rettegés állapotába kerüit. Most a lapátolásra sza­vazzon, vagy nem. ' Borzasztó. Mert ha mondjuk, ő'a lapáto­lás mellett foglal állást, és Cserkész kartárs eilene szavaz, mindennek vége. Cserkész a csoportvezető — kész. Ezt so­ha nem bocsátja meg. Cserkész csoportvezető izga­tottan mászkált a csoportok között. Agyábafa kergetőztek a gondolatok: mi van, ha ő a la­pátolásra szavaz, s Úttörő Emil meg ellene teszi le a vok- sot. Úttörő az osztályvezető. Ennyire nem értenek egyet?! Akkor lőttek az előléptetés­nek. Úttörő a főosztályvezető szo­bájában téblábolt. „Te jó is­ten, ha én netán a lapátolásra szavaznék, és ő ellene... De j nem, erre gondolni sem me­I rek.” * | Csőszi Ervin felhívta telefo­non a vezérigazgató-helyettest. Tehette, ő főosztályvezető. — Szervusz, öreg fiú. — Szervusz, öregfiú. — Nna ...? — Mi az, hogy na? — Mondok... hahaha ... mondok... nana?! Akkor ugye'ma szavazunk? — Bizony, ma. — És... te? — Hogyhogy én? — Hát te, akkor majd ... hogyan? — Perize, persze. De ne ha­ragudj, öregfiú, mindjárt dél. Szervusz. — 'Szervusz... — jaj, gon­dolta Csöszi rémülten. — Most lapátolunk vagy nem la­pátolunk? Mert ha én a lapá­tolásra szavazok, mondjuk, és Alesai ellene, akkor senki sem mossa le rólam, hogy a régi miatt... Jaj! Alesai kirohant a szobából, és ráült Stancika asztalára. — Drága cica, bent van az öreg? — Uhüm. — És mondja csak, cicavirág — gügyögte Alesai. — Fehér vagy fekete? — Fekete. — Szóval lapátolunk?! Ma­ga egy drága! — Várjon, Gézuka, csak kap­csolok egy vonalat a főnöknek. „Vezérigazgató elvtárs, a mi­niszter elvtárs van a vonal­ban.” , Alesai rohant, hívatta Cső- szi Ervin főosztályvezetőt. — Szóval, öregem, az előbb kérdezted, hogy hát én, hogy szóval... nna, érted. Hát, na, de csak neked: azt hiszem, ta­lán nem. Na,' ne hálálkodj, természetes, természetes, szer­vusz öregfiú. Csőszi átfogta Üttörő Emil vállát, és egy ablakmélyedés­be vonta. — Szóval, azt hiszem... la­pátolunk. J’alán... ez a he­lyes ... Vagy... máshogy... gondolod, Úttörő elvtárs? — Én? Jaj, dehogy! Csak hálásan köszönöm, hogy te ... hogy én közvetlenül, és hát ne­kem ... —• De erről egy szót sem! — felemelte figyelmeztetésül az ujját. — Ezt csak neked! Úttörő Emil telefonált Cser­kész Komádnak. — Kérlek szépen, akkor ugye, pont délben?... És mondd kérlek, tudsz te titkot tartani? Szóval csak neked, szig. biz: ne lapátoljunk, haha­ha! Ügyis annyit lapátoltunk már, hahaha. Ugye érted, api- ka. Szóval NNEM! De egy szót se! Becs-szó! Cserkész rohant Vaszilká- hoz. Délig még öt perce volt. — Hé, Vaszifka, tudja, mi a dörgés? Legyen hálás nekem, apukám! Most aztán megmu­tathatja felfelé, hogy maga előrelátó, fejlődőképes, szó­val... Lapátolunk! Igen, ked­ves Vaszilk% k^rtárs!... — és jól hátba veregette. Vaszilka nem tudott elég hálás lenni, mert elfogta egy köhögési ro­ham. A tanácsterem előtt már fe­szengtek azv alkalmazottak, várták a vezérigazgatót. A vezérigazgató, Füst Oszkár, a miniszterrel beszélt. — Igen, miniszter elvtárs... Hogyne, miniszter elvtárs ... Én ezzel már régen egyetértek, miniszter elvtárs ... Persze, miniszter elvtárs ... Minek is? Dehogy! Nem érdemes! Én képviselem az ön véleményét, miniszter elvtárs ... Magam is úgy gondolom, miniszter elv­társ ... Természetesen, nem lapátolunk. Viszontlátásra, miniszter elvtárs! Regös István ját hordta éveken át. Ab­laka égig érő tűzfalra nézett Ezt bámulta Timót, ha nem olvasott, és bár nem látott semmit, nem is érdekelte, ő csak zenét hallott. Timót Vince dzsesszorgonáról ál­modott, arra spórolt, s ha va­lamelyik kirakatban meglátta álmainak megtestesült tár­gyát, szeme sarkában gyöngy­szemei könnycseppek jelen­tek meg. Egyik szombaton erőteljes kopogásra ébredt, az ajtóban markos férfiak álltak. Levelet nyújtottak át, amelyet futtá­ban elolvasott: „Drága Kereszt­fiam!... Életemben rossz vol­tam hozzád, halálomban jóvá- teszem, fogadd el tőlem e sze­rény Ins ajándékot, jó szívvel'1 búcsúzom, lelkünk majd egye­sül: Lajos bácsi!... Ü. i.: a régi templomot lebontottuk, onnan maradt az orgona, az újba már újat raktunk. Hal­lottam, ez volt szíved vágya. Lajos b.” ... Timót Vincét az udvarra, majd az utcára cipel­ték, a MÁV a HUNGARO- CAMION-tól e célra bérbevett hatalmas járműben szállította a címzetthez az orgonát. Ez­után az események gyorsan követték egymást, az orgonát felszerelték, elfoglalta az egész szobát, Timót a pedálokhoz bújt aludni. Az örökösödési il­letéket: 4567 forint 67 fillért- kifizette, odalett a spórolt pénze, sebaj, örömmel zúgott a feje a nagy szerencsétől. — Tra, ra raaaa, ta, ra, rammm! — Timót Vince orgo­náit. Bach, Händel, Beethoven mosolyogva néztek rá az égből, a ház lakói öklüket rázták. A főbérlő felmondott neki, a ház­mester életveszélyesen megfe­nyegette, égy nyugdíjas házas­pár feljelentette az- ügyészsé­gen, a rendőrségen, a tanács­nál és a HKI-nél, özvegy Ré­pásáé, a zöldségbolt vezetője elgáncsolta az udvaron, mások gyerekeket bérelteit fel, hogy törjék be ablakát, s nyelvet ölbsenek rá. Timót angyali'de­rűvel az arcán orgonáit, reg­gel, délben, este, éjjel. Munka­helyén felmondtak neki,, leve­gőből élt, mint a szalamand­rák. A szervek szabálysértés sért elítélték, visszajött, orgo­náit. A rehdőrság verekedésért letartóztatta, kiszabadult, or­gonáit. A kerületi tanácselnök a 87 panaszosnak, akik a szo­bájába tódultak azt javasolta: várjanak, a házat lebontják, irodaépületet építenek helyé­be, megoldódik ügyük. A borí­táskor 1565 tonna trikettőt dugtak a pincébe, közvetlen az orgona alá, a környéket lezár­ták. A füst és porfelhő tisztul- tával megnyugodva sóhajtot­tak a lakók: Timót és orgo­nája eltűnt, csak a téglakupa­cok látszottak. Az irodaház három év és négy hónap után készült el. Légkondicionált helyiségek­kel, műanyag- és gumipadlók­kal, új, praktikus bútorokkal. Selmeczi Kázmér igazgató uj­jaival megkopogtatta íróasz­talát, nyelvével elégedetten csettintett: „Hja, igen! Igen! Ez már valami!... Na most drága barátaim, kipróbálom a telefonomat is!” — tárcsázott, felvette a kagylót. A membrán muzsikára, érdekes dallamra rezgeti: — Tra, ra, raaaa, ta, ra, rammm! — Azt hitte a hangszerboltot hívta fel vélet­lenül. Új számot kért, de on­nan is orgonaszó hallatszott Később az üres szobákban is hallották. So-kan felmondtak, megőrültek, az igazgatót klini­kára szállították. Az épületet ki kellett üríteni. Később a minisztérium titkos utasításá­ra raktárnak alakították át Azóta az exportra készülő or­gonákat tárolják benne. Szüts Dénes SIKERES műtétet haj tett végre decemberben dr. Willi­am H. Lougheed kanadai se­bész egy szélíitött középkorú hölgyön. Dr. Lougheed 12 órás műtéttel egy lábszárban levő eret ültetett át a sérült agy- részbe. Ez az első ilyen jelle­gű operáció. A páciens már elhagyta a kórházat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents