Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-10 / 8. szám

“‘"<&£írtap 1970. JANUAR 10., SZOMBAT A továbbtanulás ügye három községben Egy NEB-vizsgálat tükrében A Szobi Járasd Népi Ellen­őrzési Bizottság az év végén i átfogó vizsgálatot végzett a pályaválasztás és továbbtanu- 1 lás helyzetéről a járás három általános és két középiskolá­jában: a nagymarosi általános Iskolát és gimnáziumot, a szobi általános iskolát és gim­náziumot és a vámosmikolai általános iskolát keresték fel a népi ellenőrök. A pályaválasztási kérdések­kel az iskolák vezetősége és az osztályfőnökök az általános iskola ötödik osztályától kez­dődően foglalkoztak, a hete­dik-nyolcadikosok számára pedig több osztályfőnöki órát is tartottak a pályaválasztás­ról. E tekintetben nemcsak számszerűség, hanem téma- . gazdagság szempontjából is a nagymarosi iskola produkálta a legtöbbet. Hét-nyolc órán át foglalkoztak a pályaválasztás­sal, és a gyakorlati szemlélte­tésben, kedvcsinálásban is el­sőik voltak: elvitték a gyere­keket a Váci önitőipari Isko­lába, a Szentendrei Papír­gyártó a Budapesti Csokolá- ' dégyárba, a Nagymarosi Gép- . gyárba, a Váci Textilfonóba, a Landler Jenő Járműjavítóba. A napközis, tanulószobai és , szakköri foglalkozások — fél- ■ évtől kezdődően a középisko­lába készülő nyolcadikos ölek a 1 folytatott külön korrepetálá­sok is segítették különös gond­dal a továbbtanulni szándé­kozók közül elsősorban a munkásgyerekeket. Nagyma­roson fizikából, matematiká­ból, nyelvekből. Szobon és Vámostul kólán nyelvekből és matematikából készítették fel a tanulókat. A. népi ellenőrzés megálla­pította, hogy ma is van még jó néhány divatos szakma, olyanok, amelyeket indokolat­lanul és irreálisan előnyben részesítenek, nemcsak a tanu­lók, hanem a szülők is — sok­szor főleg a szülők, akik min- dmekfelett a pillanatnyi előnyt nézik, nem a további előrehaladási, tanulási lehe­tőségeket, sem gyerekük ked­vét, tehetségét. Ezért fontos, hogy a szülők objektív és ala­pos tájékoztatást kapjanak a népgazdasági igényről, gyere­keik alkalmasságáról, érdek­lődéséről. Ennek elérése érde­kében a járás általános isko­lái a hetedik-nyolcadikos gye­rekek szülőinek is tartottak pályaválasztási értekezletet. A vizsgálat 175 általános is­kolással (közöttük 131 mun­ANGOL FILM Ha... Az ember felháborodik és legszívesebben dühöngene, amikor megkorbácsolják a három szöfogadatlan diákot — a film csúcspontján, vagy­is a drámai összeütközés tel­jes kibontakozásánál. Az elő­kelő oxfordi kollégium három említett diákja nem kapott volna verést, ha elfogadja az évszázados és nevetséges ha­gyományokon alapuló „ko- ledzs” rendszabályait, ha be­lenyugszik a világtól elzárt, már szinte börtöntalkéh t mé­red ező, ridegen merev szer­tartások uralmába, ha ha­zug, képmutató, megalázko­dó, ha az álhumanista, tehát embertelen légkörtől nem ful­ladozna. Ha a fegyelem álar­cába bújt kényszer testet- lelket nyomorító hatását nem érezné, ha nem szenvedne a „vigyázó” terrorlegények ural­mától, a kényelmes tanárok nemtörődömségétől, a korrupt személyzet felelőtlenségétől, az igazgató intelligens dema­gógiájától. Ha... Ennek a három diáknak azonban magátólértetődő hu­mora, fantáziája, vidámsága, kalandvágya van, mint sok megannyi társuknak, akik mindezt nem élhetik ki, mert akkor beleütköznének mind­abba a korlátokba, amelye­ket az élőbb felsoroltunk, és amelyek embertelenek. Embertelen a kisdiákok ki­szolgáltatottsága a felsősök­nek és embertelen a kiválasz­tott „vigyázok” drasztikus uralkodása diáktársaikon. Lé­lektani mélységeket tár fel néhány helyzet: amikor a diá­kok egyik társukat a WC- kagylóba lógatják fejjel le­idé, amikor katonásdit ját­szatnak velük, amikor a rög- biméríkőzésen ütik-verik egy­mást, amikor hideg zuhanyt kapnak büntetésül, és amikor az elfogadott homoszexualitásra hallunk utalást. Mindez csu­pa kegyetlenkedés és termé- szetellenesség, s mindez nem fegyelmi vétség, sőt a fegye­lem megtartásának eszköze. Lindsay Anderson rendező — filmje nagydíjat nyert Cannes-ban — nem csupán néhány angol intézet elavult dogmatizmusát, embertelen pedagógiáját szándékozott be­mutatni, hiszen ezt már so­kan megtették. Inkább azt a társadalmat — tábornokai­val, papjaival, előkelőségei­vel —, amely mindezt engedd, sőt szentesíti. Filmjét 1967- ben készítette, a nagy nyu­gati — általunk is ismert — diáklázongások csúcspontján. Alkotása keskeny rést nyit a bepillantásnak: vajon miért elkeseredettek ezek a diákok? Természetesen — azért is ír­tunk keskeny rést — a fő okok nem ezek. Ezek legfel­jebb csak lélektani motivá­ciók. Ezért is mozog a film tulajdonképpen önmaga kö­rül és az alkotó szándéka el­lenére sem ad többet egy el­avult és áporodott iskola- rendszer pedagógiai leleple­zésénél. Bár kétségtelen, hogy a közönség jó filmet élvezhet, érdékfeszítő pillanatokat élhet át, sőt,..^zon is gondolkozhat, hogy melyik jelenet játszó­dik a valóságban és melyik csupán a főszereplőik fantá­ziájában. Ez utóbbi képsorok pszichológiai telitalálatok, nem is szólva a befejező kép­kockákról. Ha... — jelenik meg a ké­peken a felirat, miközben a három diák a kollégium épü­letének tetejéről gépfegyver­rel mészárolja a tanintézetet ünneplő tömeget, az angol társadalom színe-javát. Ha... — figyelmeztet a rendező — nem változtatnak ennek a kegyetlen tanodának a termé­szetrajzán, akkor lázadás le­het a vége. Ha... Berkovits György kisgyerek) és 37 középisko­lással (ebből 28 munkásszü­lők gyereke) foglalkozott. Ál­talános következtetésként ál­lapította meg, hogy bár ma még a társadalom többsége fizikai dolgozó — a kérdezet­teknek több mint a fele szel­lemi munkaterületre vágyik. A munkásosztály vezető szere­pe, és a munkás életpálya vonzása között tehát ellent­mondás van. Alig léptünk előbbre a nép,gazdaságilag fontos páíyák megszerettetésé­ben. A nagymarosi nevelő testü­let a sikeresebb pályaválasztás elérésére javasolta az üzemeli személyes agitációját — és in­dítványozták, hogy vál jék kö­telezővé a téeszek által bizto­sított ösztöndíj azok részére, akik a mezőgazdaságban akarnak tovább tanulni. A ja­vaslatukhoz csatlakozó szobi és vámosmikolai iskolák igaz­gatósága fontosnak' tartja azt is, hogy az üzemek, téeszek munkaerőpótlásuk érdekében időben forduljanak az isko­lákhoz. Meglepően hangzik ugyanis, de a NEB-vizsgálat kimutatta, hogy a Szobról odairányított nyolc tanuló kö­zül csupán négynek akadt hely a téeszben. A Fráter Lajos népi ellenőr vezetésével lefolytatott vizs­gálat eredményéhez CréA Istvánná, a szobi járási NEB elnöke hozzáfűzi, hogy isko­lán kívüli körülmények is ne­hezítik a bonyolult oktatási, előkészítési munkát; olyasmi, hogy az iskolákat ellátó vál­lalat nagyon nehézkesen kül­di meg a kért szemléltető esz­közöket. Olyasmi, hogy Nagy­maroson nem tudnak filmez­ni — mert gépük megjavítását csak hosszú időre vállalják. Még olyasmi is, hogy neta kapni táblafestéket és a kréta annyira gyenge minőségű, hogy alig tudnak írni vele; és így tovább. A Szobi Járási Népi Ellen­őrzési Bizottság szükségesnek tartja és föltétlenül javasolja az üzemlártogatások bővítését; a nagymarosi jó példán okul­va a többi iskolák is felada­tukká tehetnék a valóságos lehetőségek Uy módon történő szemléltetését. Központi e’ő- adót is szorgalmaz, aki az osztályfőnököknél nyilván­valóan alaposabban tájékoz­tathatná a gyerekeket a to­vábbtanulás és pályaválasztás kérdéseiről. Pereli Gabriella ck-o Gyilkosság a papiakban Amnam Tanár úrnak szeretettel, Nagykőrös ÖIIlMf Zemululuban minden csendes Ügy tűnik, hogy a szilvesz­teri kábulat még mindig tart, legalább is a megyei hétvégi rendezvények területén. Ezt nem úgy értelmezem, mintha hét végére sok-sok kellemes- bolondos programot készítet­tek volna, nem! Bizony, a hét végi műsorajánlat nagyon csekély. Még szerencse, hogy a rádió és a televízió már a január közepi napoknak meg­felelően teljes erőbed obással dolgozik azon, hogy hallfeatói- nak és nézőinek kellemes hét végét szerezzen. Először talán egy nagyon kedves s egyben tanulságos filmre 'hívnám fel olvasóink figyelmét, a Tanár úrnak sze­retettel címűre, amit a nagy­kőrösiek láthatnak a mozi­ban. Ügy gondolom, a művelő­dési házak és központok szom­bati és vasárnapi táncrendez­vényeire külön nem kell fel­hívnom senkinek a figyel­mét, hiszen a legilletákeseb- bek, a fiatalok, nélkülem is tudják mikor, hol lehet tán­colni. Én inkább másra vál­lalkozom. Például erre; A Kossuth Könyvkiadó most jelentette meg az amerikai szatirikus publicisztika mes­tere, Art Buchwald cikkeiből összegyűjtött kötetet Zemulu­luban minden csendes cím­mel. Engedjék meg, hogy íze­lítőül egy idézetet nyújtsak át önöknek: ,,A világ többi ré­szének szemében az Egyesüli Államok óriási elmegyógyin­tézetnek látszik, amelyben a betegek vettéfc át a hatalmat. Az örök kereket oldottak, a kapuk tárva-nyitva, s minden­ki azt hiszi, hogy a másik a bolond...” Azt hiszem, ez a remek fogalmazás felkelti mindenkinek az érdeklődését a könyv iránt. Érdemes elol­vasni. Akik Pesten járnak, ne mu­lasszák el felkeresni az Ernst Múzeumot, ahol a fiatal szov­jet képzőművészek alkotásai­ból nyílt kiállításon gyönyör­ködhetnek 34 festményben, 27 VIZSGA A Színház- és Filmművészeti Főiskola vizsgaelőadásra ké­szül az Ödry Színpadon. A IV. éves növendékek bemutatják Csehov: Három nővér című színművét. Rendező tanár: Vámos László. A képen: Pap János, Bus Kati, Bodnár Erika, (13) — És aztán ma mi lesz itt, Ilonka? Oklevelet osztanak, vagy a fejét veszik valakinek? — Az utóbbi, Mariska néni. Fegyelmi tárgyalás. Tízkor kezdődik'... Oda egy hamu­tartót, oldalra még egy szé­ket... Valami főfejes a mi­nisztériumból is itt akar lenni a kivégzésen... Nem, oda majd én ülök, én vezetem a jegyzőkönyvet. — Maga biztosan azt is tud­ja, Ilonka, hogy ki lesz az a szerencsétlen, akit itt ma meg- nyuvasztanak? — Honda Lászlónak hívják. A műszaki osztályról. Része­geskedés. Ismeri, Mariska né­ni? — Honda? Ugye, az a nagy­fejű, kopasz, alacsony? Hát csak intézzék el! ügy kell ne­ki, minek iszik a gazember. Én az ilyeneket nem sajná­lom. Nem én. Mind összefog- dosnám, be egy nagy házba, a kaput bezárnám, a házat rájuk gyújtanám! Az enyém is tegnap este csak beesik az aj­tón, dől belőle az a büdös pá- linkaszag... Nézem a zsebét, egy tizes maradt, meg hatvan fillér! Elivott mindent!... A terítő jó lesz így? Vagy inkább elől lógjon le a földig? ★ A szőke nő még egy picit taszított is rajta. — Most, most biztosan ész­reveszi a hekus — súgta. — Jármű meg nem jön, ha jói látom. Honda lelépett a járdáról és ügyet sem vetve a piros jel­zésre, dacos léptekkel masíro­zott az úttesten. Éles sípszó. És fékcsikorgás. Mert jármű is jött. — Jó napot kívánok — mondta tíz másodperc múlva és már a járdán Kerecsényi István törzsőrmester és lazán a sapkájához emelte a kezét. — ön szabálytalanul közle­kedett. Veszélyeztette saját testi épségét és a másokét iá. Megbírságolom. Kérem a sze­mélyi igazolványát... Ne cso­portosuljunk, kérem, nincs itt semmi különös ... Hm — pil­lantott bele az igazolvány­ba —, ráadásul budapesti la­kos, itt is született, tudhatná, mit szabad és mit nem ... Ta­lán a szemével van valami baj? — Nem — rázta meg fejét a drapp felöltős, alacsony, ko­pasz férfi és levette nem egé­szen pászentos okuláréját. — Ez inkább csak olyan védő- szemüveg. Kerecsényi István, szolgálati éremmel kétszer is kitüntetett rendőrtörzsőrmester egyszerre csak nagyon furcsán érezte magát. Hirtelen a faluja rém­lett fel előtte és egy gyerekko­ri élmény. Ő lélekszakadva fut az utcán, mögötte a hentesék nagy, mérges kuvasza, csörög az elszakadt lánc, ahogy húz­za maga után. És az utolsó pillanatban, amikor ő már szinte, a meztelen lábaszárán érezte az éles, hegyes fogakat, kinyílott egy kertajtó, berán­tották, becsapták az ajtót. A Bodri még dühösen horkan- tott néhányat, aztán elódal- gott. — Nem szabad bosszan­tani az állatokat, fiam — mondta intő hangon Suta Ba­logh bácsi, mert ő volt a meg­mentő. — Nemcsak azért, mert a lánc elszakadhat. Az állato­kat szeretni kell. — És akkor ő elsírta magát. Az örömtől is, a szégyentől is, de legfő­képpen, mert olyan hálát ér­zett az öreg iránt, mint azelőtt senki iránt. És azóta se... De hogy kerül a csizma az asz­talra? Mi köze ennek ehhez a szabálysértéshez? Miért jutott az eszébe ez a hajdanvolt tör­ténet, pont most?.,. Igen, ez a felelőtlenül közlekedő em­ber, ez szakasztott Suta Ba­logh bácsi. Dehogy is ... Az sokkal magasabb volt, sová­nyabb volt, bajusza is volt... És mégis... Mindegy, nem­csak szigor, nemcsak büntetés van a világon, jó szóval is le­het nevelni. — Tessék — adta vissza a személyi igazolványt. — Most eltekintek a bírságolástól, mert azt hiszem, maga rendes em­ber, de máskor vigyázzon job­ban. Nyomorék lehet egy élet­re! A családja meg sírhat. Megvárjuk a zöldet, akkor kezdjük meg ’az átkelést. És még akkor is az úttest köze­péig balra nézünk, aztán jobb­ra. Figyelmesen. Világos? Jó napot. Szalutált, a másik biccen­tett, megfordult, kacsázó lép­tekkel elsétált, a törzsőrmes­ter szinte meghatottan nézett utána... •A — Halló, Palmer úr? ... Itt Mucor. Jelentek. Reggel hét­harminckor a lány egy ala­csony, köpcös férfival jött ki a villából... Igen, tudom, Bá­lint mindenről tájékoztatott. Gyalog mentek le a hegyről, a buszmegállóig. Együtt szálltak feL Mi utánuk. Útközben sem­mi különös nem történt, csak az, hogy Andrea kísérője ösz- szeszólalkozott a peronon egy nála két fejjel magasabb, szé- lesváUú fiatalemberrel. Már úgy látszott, hogy tettlegesség- gé fajul a dolog, amikor a fia­talember váratlanul bocsánatot szoborban, valamint 57 grafi­kai alkotásban. A tv ma, szombat este klasszikus krimit, Agatha Christie Gyilkosság a papiak­ban című kétrészes komédiá­ját vetíti. És felhívom kedves «1 vasóink figyelmét a tv egy másik műsorszámáira, amit vasárnap 20.20-kor fognak ve­títeni Elindult szeptember­ben ... címmel. A műsorban Darvas József író kiemelkedő alkotásaiból láthatnak majd egy-egy részletet a nézők. Amikor záróim soraimat: kifejezem reményemet, hogy egy hét múlva már sok szí­nes, s érdekes megyei rendez­vényre hívhatom fel majd az önök figyelmét, addig is ez van alapon jó szórakozást kí­ván: Karácsonyi István Burányi Ibolya előadóestje Nagy sikerű előadást tartott Surányi Ibolya csütörtök este az Egyetemi Színpadon „Id- vezlégy én fejedelmem” cím­mel. Műsorát a magyar rene­szánsz gyöngyszemeiből vá­logatta össze. Kitűnő tolmá­csolásban hallhattuk Janus Pannonius öt epigrammáját, Balassi Bálint verseit, leve­leit, valamint a XVI. századi magyar táncokat, és virág­énekeket. Először hangzott el Balassi: „Eurialusnak és Lucretiának szép históriája”, melyet so­káig a „Pataki Névtelen” is­meretien szerző művének tu­lajdoni tattaik. s— Célom az volt, hogy meg­ismertessem és megszerettes­sem a magyar reneszánsz két legkiválóbb képviselőjét az ifjú nemzedékkel is — mond­ta a művésznő. Bevezetőt mondott Klani- czay Tibor: Közreműködött még Kecskés András (lant), Csengery Adrienne f. h. (énék) és Stadler Vilmos (blockflőte); A műsort február 14-én, szombaton és 22-én, vasárnap este 7 órai kezdettel .megis­métlik az Egyetemi Színpa­dom — Be­kért és azt mondta, hogy ő volt a hibás. Erre a lány örö­mében megcsókolta a kicsit. Vagy van köztük valami, vagy ennyire imponált neki a kicsi harciassága. Az István körúton egy darabig sétálgattak, a fér­fit majdnem elütötte egy autó, én úgy láttam, hogy a nő lök­te alá... Miért volnék hülye? Én azt jelentem, amit tapasz­talok ... Igen, a buszon meg­csókolta, itt meg odalökte... ön is mindig figyelmünkbe ajánlja, hogy a női lélek — külön rejtély. Tessék, itt a pél­da rá... A Marx téren elvál­tak. A lány beült a Bonbon presszóba, én őt tartom szem­mel, a férfit Bálint követi... ★ Nehézipari Minisztérium. — Mikor adtam a megbíza­tást, hogy keressen megfelelő vezetőt a kettes osztály élére? — Két hónapja. — És? ' — Az a helyzet, miniszter­helyettes elvtárs... — Az a helyzet, Szemén elv­társ, hogy magánál gyanak­vóbb, bogarasabb erénycsőszt még nem szült magyar anya. Az egyik nem felel meg, mert szenvedélyesen ultizik, a má­siknak gyerektartást kell fizet­nie. a harmadik valami más főbűnben leledzik, és így to­vább. Nekem egy vezetésre termett szakember kell, aki politikailag is megbízható, nem baj, ha hatéves korában pro- mincli cukrot lopott a kre- dencből... (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents