Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-08 / 6. szám

VÁC I NAPLÓ a pest megyei hírlap különkiadása XIV. ÉVFOLYAM, 6. SZÁM 1970. JANUÁR 8., CSÜTÖRTÖK Szép jé estét, Pellei tanár úr UJ RENDSZER a személyi igazolvány cserénél Már az év első hetében so­kan kérték az idén lejáró sze­mélyi igazolványok cseréjét. A korábbi rendszertől eltérően ebben az évben egy nyomtat­ványt kell kitöltenie az iga­zolvány tulajdonosának. Né­hány tudnivaló a személyi iga­zolvány adatlapjának kitölté­séhez : X. A nyomtatványra az ille­tékbélyeget nem szabad felra­gasztani. 2. Aláírni csak a rendőrség megbízottjának jelenlétében lehet az adatlapot. Jó tudni, hogy a személyi igazolvány cseréjének vagy érvényesítésének elmulasztá­sa: szabálysértés. Az emlékbizottság ülése A váci emlékbizottság ma délelőtt kilenc órakor ülést tart a Lenin úti pártház má­sodik emeleti üvegtermében. A város felszabadulásának tiszteletére rendezett ünnep­ségsorozat eseményeit értéke­lik, majd megbeszélik az ápri­lis negyedikéi programot. HIRES VENDEGEKET VAR DEAKVAR: Megnyílt a DCM-kíub A DCM házai, a KISZ- és az OTP-lakótelepek ma már ezer családnak adnak otthont Deákváron. A közelmúltig egy pincekömyvtáron kívül más kulturális célokat szolgáló he­lyi-ágat nem mondhattak ma­gukénak. Közel kétéves kitartó mun­ka és szervezés után — mint Oláh Ferenc elmondta —, a múlt év végén megnyílt a deákvári lakótelep klubja. A DCM szakszervezeti bizottsága még a megnyitó előtt részletes kulturális és sportprogramot dolgozott ki, a telepein lakók szabad idejé­nek eltöltéséhez. A program alapján kéthe­tenként egy-egy illusztris ven­déget hívnak meg a barátsá­gos klubhelyiségbe. Berkesi András, Fábián Zoltán, Darvas József írók; Gábor Miklós szín­művész, Kovács András filmrendező és Pálfi Jó­zsef újságíró neve szerepel a vendégek név­sorában. Hetenként filmet vetítenek a lakótelepi gyermekeknek. A szocialista brigádok részére filmankétokat szerveznek. Előfizettek 30 folyóiratra, amelyeket az érdeklődők kul­turált, esztétikus környezetben olvashatnak. A váci cementgyár szakszer­vezeti bizottsága azt tervezi, hogy havonként műsorfüzetet ad ki, amelyben felhívja a je­lentősebb eseményekre a klub tagjainak figyelmét. (P.) Ahány látogatás, annyi meg­lepetés: a szoba sarkában új polcon drámaválogatás, az asz­talon matematikai jegyzettömb a padlón — bizony, a padlón! —, egy XVI. századi térkép szőnyegnyi mása jegyzetekkel. Aztán változik a kép, es a tar koponya hamiskásan hunyorgó szempárjában egyszerre fel­gyullad az öröm lámpása: lesz ma témánk, hiszen terítve az asztal, a vendég sem idegen, kóstolgassunk bele egy nagy képzeletű férfi szellemi főztjé- be. — Édesapámnak volt igaza, amikor feddett, hogy szétszó­rom magam. Az ő eszménye a tudós volt. Én meg matemati­kus, fizikus létemre drámatör­ténettel, sőt írással is foglal­koztam. Tele voltam mindig kíváncsisággal. — Nekünk mindig nehéz volt a helyzetünk, Emil, ha veled beszélgettünk. Te az atomfizikában is jártas voltál, figyelted a külföldi irodalom legújabb törekvéseit, a XVIII. századi Vác családnevei ugyan­úgy érdekeltek, mint Ionesco éppen hogy megjelent drámá­ja vagy a kórházépítés megin­dítása a városban. — Jólesik a dicséreted. Ami­óta nyugdíjaztak, úgysem kap- j tam belőle. — Tanítványaid? — Az már más! A tanítvá­nyaim benéznek hozzám. És mennyi tanítványom voit! Hogy szerettem őket! Igaz, sokszor megtörtént, hogy fizi­kaórán egy új magyar drámát adtam elő. De ezt ne írd meg! Még azt hihetik a szakfelügye­lőim, hogy elblicceltem egy- egy órát... Mosolyog, legyint. Sokszor hallgattam őt, amikor egy-egv felvonásban „fellépett”. Szere­tett játszani, ő volt Stranitzky Dürrenmattnái, de ő volt Eliot Edwardja is, a Manna Vanná- ben egy egész társulat leg­jobbjainak mintaképe lehetett volna. — És itt volt a nagy család. Azárt örültem az életemben a legjobban, ha a családom örült valaminek. Szeretem magam körül az élet nyüzsgő, mozgó színeit, az unokáim kicsiny agyán mérem le szellemi „fej- 1 lődésemet”. Ne nevess ki, ne­kem az ö szemük tükrében kell j a napi önvizsgálataimat elvé­geznem. Ezután mit is mondhatnék én, a krónikás? Holnapután jön Pestről Pellei Emilhez Martinkó András, a stílustör­ténész; ha bevesznek a társa­ságukba, ritka élményben lesz részem. Jó fölfedezni az orszá­got, jó fölfedezni a várost, jó meglátogatni azokat, akik idős korukban az ifjúság világát is értékelik, annak a világnak emberibb, bővebb szellemi tar­talmú erősítésén dolgoznak. R. T. fényben Meg'fegyiéssk a ügyéhez Az elmúlt , héten szombaton jelent meg- lapunkban írás „Miért nem kopognak a fehér botok a Rádi úton?” címmel, a vakok és csökkent látók házi­ipari szövetkezetének váci ki- rendeltségéről és arról, hogy miért szüntette be működését? Kedden levelet kaptunk dr. Várday Józseftől, a Váci Járá­si Tanács főorvosától. Idézzük: „Aki nem tud arabusul... Könny szökött volna sze­membe, olvasván a Váci Nap­ló ez év január 3-i számában megjelent „Miért nem kopog­nak a fehér botok a Rádi úton?” megható című és hang­vételű riportot, ha nem ismer­ném a volt Latabár-villa érté­kesítése körüli viszontagságo­kat. De ismerem. Ezért és mert a közönséget valósághűen és nem hangulati alapon kell tá­jékoztatni, megjegyzésül egy- pár szót: — Még nem bővítettük szo­ciális otthonunkat. Ezt csak abból a pénzből tehetjük, amit a villa eladásából remélünk.- — A villa szociális otthon céljaira való felhasználása szükségmegoldás volt. Az öre­gek végleges elhelyezésére al­kalmatlan. A sződligeti anya- intézménytől távol esik. Ezért határoztuk el értékesítését, a befolyó összegből pedig az anyaintézmény bővítését. — A villa eddig a vétellel és a ráfordításokkal összesen négyszázezer forintunkban van. — A Vakok Szövetsége je­lentkezett vevőként. Állították, hogy milyen kedvező számuk­ra ez a vétel. Örültünk. Visz- szaléptek. Sajnáltuk, miattuk is és a mi öregeink miatt is. Az értékesítés elmaradásával elestünk a négyszázezer fo­rinttól, a szociális otthon bőví­tésétől, idős gondozottjaink helyzetének javításától. — A bővítés még nem, de a tervek már készek, és amint megkapjuk a négyszázezer fo­rintot, és ha szerezni tudunk hozzá még másik négyet, vége szakadhat öregeink sanyarú számkivetettségének. (Ez utób­bira hasznos tanácsokat, de még inkább kézzelfogható se­gítséget mindenkitől örömmel fogadunk.) A fenti megjegyzések után egy-két kérdés a cikk szerző­jéhez: 1. Ha mi a riport közepén még jó lélekkel felkaroltuk a vakok ügyét, miért csábúltnnk el, és hagytuk el a cikk végé­re? (Zord kritikusok, lélektani drámáktól zokon szokták ven­ni a váratlan és lélektanilag kellően meg nem indokolt for­dulatokat.) 2. Hol itt az üzlet? 3. Miért léptek vissza a va­kok? 4. Miért beszél arabusul a szerző ? Különben minden stimmel. Dr. Várday József, a váci járás főorvosa” Dr. Várday József kívánsá­gára levelét szó szerint közöl­jük. De mellé tesszük vélemé­nyünket. Nem értjük a járási tanács válaszának — vagy ha így jobb — megjegyzésének hang­ját. Az inkriminált írás nem támadta a járási tanácsot, nem is vonta felelősségre, hiszen a htsz elnöke szavaival megma­gyarázta, hogy miért lépett vissza a vételtől: „... a négyszázezer forint nem volt elég a tatarozásra és átalakításra. Kölcsönért, se­gélyért futkostunk. A megyei tanács csak későbbre ígért se­gítséget ...” Ezért léptek visz- sza a vakok. Minthogy a va­kok pénze a vételhez és az át­alakításhoz nem volt elegendő, mi is természetesnek tartjuk, hogy az épületet másnak ad­ták el. Egyben tévedtünk csu­pán, hogy nem nagyobb ösz- szegárt, csak négyszázezer fo­rintért. De ez a tévedés nem változtat azon a tényen, hogy a htsz váci részlege megszűnt. Riportunk a megszűnés okait és körülményeit igyekezett megkeresni. Az írásban említett okok pedig: tények. Ami az írás megható címét és hangvételét illeti, meggyő­ződésünk, hogy a vakok ügyé­ről és egyáltalán minden olyan ember ügyéről, aki ránk, egész­séges emberek segítségére szo­rul — nem szabad másként, csak meghatódással írni. Azt hiszem, ha illetékes helyeken az egészségesek néha megha­tódnának, és — bármilyen iro­nikusan ejti a szót a járás fő­orvosa — könny szökne a sze­mükbe, nos, az ilyen ügyek ha­marabb megoldódnának. Egyébként minden további állításunkat fenntartjuk. Bányász Hédi Gyimesi Sándor felvétele Ma temetik Tomecskó Mihályi Vasárnap délután még kedves bélyeggyűjteményét rendez­gette, készült a tavaszi filatéliai bemutatóra. Hétfőn gyomor- vérzést kapott, és életének 77. évében csendesen elhunyt To- mecskó Mihály. Két nagy szenvedélye volt: a galambok és a bélyegek Tíz napja sincsen, hogy a Váci Naplóban nyilatkozott a váci ga­lambtenyésztők fővárosi sikereiről. Az ő munkája is benne volt a budapesti diadalban, mert négy évtizeden át lelkes hí­ve volt a fajállattenyésctésnek. Szakcsoportokban, termelőszö­vetkezetben érvelt a kisállattenyésztés hasznossága mellett. A váci bélyeggyűjtők agilis vezetőségi tagot gyászolnak To- mecskó Mihályban. Szakcikkek sorát írta a Filatéliai Szemlé­ben. A sok tárlat után az utolsó félév két nagy sikere: a Hajós Alfréd Űttörőház ifjúsági bélyegkörének jubileumi emlékkiál­lítása és a Vác város felszabadulása 25. évfordulójának emlé­kére rendezett nagyszabású bélyegkiállítás a Lenin úti pártház nagytermében. Értékes gyűjteményt hagyott hátra. Klasszikus magyar bé­lyegtablói védettséget élveznek, alig található párjuk az or­szágban. Több hazai és nemzetközi kiállításon értékes dijat sze­reztek gyűjtőjének. Családja, barátainak és tanítványainak népes tábora ma délután fél háromkor kíséri utolsó útjára. SPORT Új egyesület: VHV Jövő szerdán délután öt óra­kor, a Híradástechnikai Anya­gok Gyárának kultúrtermében tartja egyesülési közgyűlését a Váci SE és a Váci Híradás SK. Az egyesülés után — amit decemberben határoztak el —. a két egyesület Váci Híradás Vasas sportegyesület néven folytatja munkáját. Az egyesü­lő közgyűlésen szó lesz az NB IlI-ban játszó labdarúgó-csa­pat jelenéről, jövőjéről és erő­sítéséről is. Az új esztendőben ez az egyesület lesz a város legna­gyobb sportközössége. Egy NB I/'B-s atlétikai szakosztállyal, egy NB III-as labdarúgó-csa­pattal rendelkeznek, másik felnőtt- és egy ifi labdarúgó- csapatuk a járási bajnokság­ban játszik és remélhetően ne­vet szerez a megyei első osz­tályban küzdő kézilabda- csa­patuk. Vívóik, súlyemelőik, természetjáróik és túramoto­rosaik — akik közül három or­szágos bajnok került ki eddig —, jobb körülmények között még nagyobb sikereket érhet­nek el. Az alakuló közgyűlés­re szívesen várnak minden sportbaráitot. MA: Ingyenes jogi tanácsadás Ma délután öt órakor ingye­nes jogi tanácsadás lesz a Le­nin úti párt- és tömegszerve­zetek házában. Dr. Csőm,or András, a Váci Ügyvédi Mun­kaközösség tagja hallgatja meg a jogi kérdéseket. Lelet, melynek nincs irodalma Szeretnék örömet szerezni a Váci Napló újévi kritikusának, Végh Ferencnek azzal, hogy olyan tárgyról szólok, amely még semmiféle szakirodalom­ban nem szerepelhetett soha, mert 1964-ben én ástam ki, és az érvényben levő jogszabá­lyok szerint az ásatást követő öt éven belül az ásató régész engedélye nélkül a tárgyról nem írhat más. Magam tettem róla említést lapunk hasábjain Vác történetével kapcsolatban, de a kiemelkedő leletről rész­letesebben most szólnék. Amit a vörösmárvány épü­letplasztikai töredékről első pillanatra meg lehetett állapí­tani, az az, hogy olasz, vagy olasz hatású reneszánsz mun­ka, díszítő elemei és megmun­kálása azonos a visegrádi Má­tyás-palota vörösmáirvány szö- kőikútjáéval. Tekintve, hogy a darab eredetiségéhez nem fér kétség, így Báthori Miklós váci épít­kezéseiből származik, aki hasz­nálhatta Mátyás király budai műhelyének termékeit. Azokét az olasz és magyar művésze­két, akik egyébként csak a ki­rály építkezései számára dol­goztak. Báthori Miklós 1474-ben lett a város püspöke és földesura, és mint királyi barátja, maga is humanista műveltségű re­neszánsz ember volt. Váci mű­ködése Mátyás uralkodásának utolsó másfél évtizedére esett, ebben az időben lehettek Vá­con a főépítkezések. a leletünkkel azonos stílu­sú Báthori kőcímer a váci országgyűlés évszámát, az 1485-ös évszámot viseli. Ezekben az években készülhe­tett új leletünk is, amely egy ablakkeret jobb felső sarka. A pilaszter és a pilaszterfő any- nyira sérült, hogy csak a kör­vonalai látszanak, de a nyílást keretező növényfűzér egy ré­sze ép, és jól megkülönböztet­hetők az almák, birsalmák, mandulák és kalászok. Egyéb­ként Báthori váci működése 1506-ig tartott, és hogy a kirá­lyi műhelyeket Mátyás halála (1490) után is használta, azt két régebben előkerült korlát­báb bizonyítja, amelyeken II. Ulászló monogramja, illetve emlémája látható. Hátra van a leglényegesebb kérdés, kik csinálták az ablakke­retünket, és milyen minta­kép után dolgoztak, egyáltalán mintakép után dol­goztak-e? A reneszánsz stílus nem a romantikus, hanem a klasszikus stílusok családjába tartozik, és így ritkák benne a teljesein egyéni darabok, külö­nösen az építészetben. A szel­lemtelen másolás a rene­szánszban is ritka, de általá­ban normák és mintaképek után dolgoztak, így egy-egy motívum vándorlása és fejlő­dése nyomon követhető. Má­tyás például toszkánai, firen­zei művészeket hívott meg műhelyeibe, és valóban, a fi­renzei Santa Maria Novella fő­kapujának kőkeretén, amelyet Giovanni Bertám 1470 körül készített, megtaláljuk a váci ablakkeret eredetijét — cse­kély eltéréssel. A budai várban előkerült néhány Mátyás-kori faragott kőtöredék, melynek növényi dísze a két előbbi kö­zött van, a firenzei kapu mó­dosítása közelítőleg a váci ab­lakkeret felé. Kik voltak az olasz meste­rek, akik a váci töredékkel kapcsolatban szóbaj öhetnek? Elsősorban a firenzei Chimen- ti Camicia, aki 1478-tól 1491- ig volt Budán. (Az említett firenzei kapu 1470 körül ké­szült!!). A második a név sze­rint nem ismert „Márvány Madonnák Mestere” megjelö­lésű olasz művész, aki a visegrádi szölcőkutat készítet­te, amelynek növényfüzórei a már említett budai töredékek után a legjobban hasonlítanak a váci leletre. Végül a harma­dik és utolsó olasz mester, aki a váci ablak mestereként szóba jöhet, a híres Gio­vanni Dalmata, aki az 1480-as évek végén ke­rült Mátyás udvarába, tehát éppen abban az időben, ami­kor a jelek szerint Vácon a legnagyobb építkezések foly­tak. Tőle van egy olyan római síremlék az 1470-es évekből, amelyen a váci ablak növényi díszének csaknem pontos mása látható. És ezzel eljutottunk addig a pontig, ahová tudo­mányunk jelein állása szerint el lehetett jutni. Hogy a három közül melyik volt a váci ablak mestere, ennek megállapítása jelen kutatásaink feladata. Stefaits István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents