Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-08 / 6. szám

1970. január 1: Vecsés nagyközség OKOSAN GAZDÁLKODNI A december 29-i ve- csési ünnepi tanácsülé­sen a megyei tanács képviselője átadta az alapító oklevelet a vecsési tanács elnöké­nek, amelyben Vecsés tanácsa nagyközségi rangra emelkedett. Az ünnepi tanácsülés, me­lyen megemlékeztek a község felszabadulásának 25. évfor­dulójáról, ezzel az ünnepélyes státuszba iktatással bővült. A hatósági, igazgatási és ellátá­si jogkör emelkedése megha­tározza a nagyobb felelősséget s a lehetőségeket is. Most már csak a köz­ségen múlik, hogy szor­galmas munkával élni tudjanak a lehetőségekkel. Hogy okosan gazdálkodjanak, s felmérjék, mi az, ami kell, mi az. ami ráér. A közművesítés, az egész­ségügy, a művelődésügy, az ipar és mezőgazdaság, a sport fejlődése, valóban mindany- nyiunk ügye kell hogy legyen. Bizonyára van sok jó ötlete orvosainknak az egészségügy fellendítéséhez. De ugyanígy az iskolai igazgatóknak s a vecsési pedagógusoknak is vannak megvalósításra váró terveik. Ha a javaslatok, a segítőkész gondolatok megta­lálják az utat az illetékes községi szervek vezetőihez, s ha közösen beszélik meg a tennivalókat — természe­tesen a pénzügyi keret fi­gyelembevételével — cl lehet kezdeni a tervezést, nagyközségi szinten. Talán lesznek nehézségek, hiszen ebben a „szénában” el­sők között vagyunk. Az alap­vető feltételek adottak, s mindannyiunk összefogása kell most már csak ahhoz, hogy a nagyközségi ranggal élni tud­junk. Szalontai János MEÍILEGEN A PETEM TANÁCS / Érdemes voll; dolgozni A Péteri Községi Tanács de­cemberi ülésén értékelték az 1969-ben végzett munkát, a község fejlődését. Röviden így lehetne jellemezni az elmúlt évet: érdemes volt dolgozni. A község tovább épült, szépült. Néhány példa. Jó ivóvízzel sikerült ellátni a Révai, a Jókai és a Bercsényi utca lakóit. 70 ezer forintot fordítottak erre a célra. Az idén ezt a jellegű munkát to­vább folytatják. A József Attila utca felújí­tására, vízlevezető árok építé­sére és az utca salakozására 30 ezer forintot fordítottak. A kiubkönyvtár előtti részt par­kosították, a parkba 180 rózsa­tövet ültettek. Ez 2 ezer fo­rintba került. A köMíégl tűzoltószertárat 20 ezer forintért újították fel. Az egészségügy sem volt mosto­hagyerek Péterin. 20 ezer fo­rintért felújították a védőnő lakását. Sikeres véradónapot rendeztek, 76-an adlak vért, s ezért a községet megdicsérte a járási Vöröskereszt elnöksége. A legtöbb pénzt a művelő­désügyi kapta. Üj, korszerű önkiválasztó klubkönyvtár épült 40 ezer forintért, a fel­szerelése és berendezése 60 ezer forintba került. A klub­könyvtár a legszebb helyisége Péterinek. Az óvoda felújítására 80 ezer forintot fordítottak. Ez­zel sikerült elérniük, hogy az óvodai csoportokat megoszthat­ták, s hogy minden óvodás ko­rú gyermek járhat óvodába. Azt hiszem, nem fontos a példákat tovább sorolni. Ezek az adatok is meggyőzhettek mindenkit arról, hogy a Péteri Községi Tanács és tagjai, va­lamint a társadalmi szervek és aktivisták erőfeszítései nem voltak hiábavalók. Az ered­mények nem véletlenek. Sok verejtékes munka, sok szerve­zés van mögöttük, s nem utol­sósorban a község kiegyensú­lyozott politikai és gazdasági vezetése. Hozzájárult az ered­ményekhez az is, hogy a veze­tők "több éve dolgoznak a köz­ségben. s hogy a község lakos­ságával jó a kapcsolatuk. Oko­san használták fel a meglevő kevés pénzt. MJ MAI MŰSOR MOZIK uomDa: Alba Regia. Monor: Ka­tonazene. Nyáregyháza: Velem nem, asszonyom. Űri: Álmatlan évek. Vecsés: Elza, a vadon szü­lötte. Viszim? Zakóim? Úgy szikrázik a hó, hogy a tenyeremet a szemem elé ka­pom. Fehér a világ, akkor is, ha felfelé nézek, mert az út végén jókora domb áll, vakító hósüveggel. Az ereszről jég­csapok lógnak: Bénye, Kölcsey utca. Léckerítés, rácsos pitvarajtó, földes kis szoba. Egyetlen pil­lantással mérek: petróleum- lámpa a falon, a lócán, aminek a sarkára telepszem, újságok, képeslapok. Az ágy fölött bar­na keretben régi kép: fiatal katona néz le rám, húsz évé- j hez illő komolysággal. — Mi a kedvenc nótája? — i kérdem Gyebnár János bácsit, s a pengető alatt megzendül- nek a citera húrjai. — Magam készítettem nyár- I fából, még ötven évvel ezelőtt. De ha most elkezdek mesélni, akkor besötétedik, mire innen hazaindulhat. És ébredezni kezd a múlt a homályban, János bácsi keze a citerán, a mese közben béres­nóták. katonanóták szólnak. — A bényei tanyán voltam béres. Olyan 1200 holdas terü­let volt ez. Patay József volt az úr. Hajnali fél háromkor jött a bakter, ő keltette a béreseket, kocsisokat, az­tán este tízkor tettük le a szerszámot. Hatéves koromban már ökröket vezettem én! Lá­tástól vakulásig dolgoztam, szereztem egy kis földet... Jött a háború. Tizennyolcban keveredtem haza. A citera? Hát engem a nyomorv mg ta­nított meg citerázni, nem más ... Most, ha besötétedik, leülök ide a padra és magam­nak játszogatok. Azt ismeri, hogy „Sötét felhők, mondjá­tok meg annak a kisjánynak, nem sokáig leszek én már ka­tonája a császárnak". — A feleségem rég meghalt. Szép barna lány volt fiatal ko­rában, nekem a legszebb egész Bényén. Amikor hazajöttem a háborúból, a fonóba járogat- tunk, ott ismertem meg. A lá­nyos napokon, csütörtökön és szombaton tizenegy óráig is a fonóban voltunk. A lányok vá­lasztottak maguk közül egy bíró lányt. Az volt a vezető­jük, az ellenőrizte őket. Mert nem mehetett ki a fonóból a legénnyel csak az, akinek ő engedélyt adott. Fontak — sok kender volt erre akkoriban — meg kézimunkáztak. Játszot­tunk is ... Hogy miket? Egy lány odaállt az ajtóba és meg­kérdezte: Viszim? Zakoho? Erre valaki odament hozzá, megcsókolta, és az maradt az ajtóban. Hej, de szép lányok is voltak akkoriban! Ezek a maiak már nem olyanok .. . Vasárnap minden „szögnek" megvolt a helye. Az elszegtek a templomnál, a főszegiek a kishegyen, a Tabán és Dolina megint máshol... — Szépek voltak ezek a ré­gi dolgok. Sokszor visszaem- lékszem, van időm, egyedül élek. Az asszony itthagyott, a gyerekek sincsenek velem, rit­kán járnak haza ... Jó ez így. No, még el játszok azért egy nótát! (koblencz) MONOMIDfn XII. ÉVFOLYAM, 6. SZÁM 1970. JANUÁR 8., CSÜTÖRTÖK Munkásportré 35 éve a vasút szolgálatában Kétmillió kilométer tengelyen Magas termetű, markáns, bajuszos férfi hajol ki a 2715-ös személyvonat ablakán. Vasutas egyenruha, sUdes sap­káján széles piros szalag jelzi, hogy ő a vonatvezető. Magas­ba emelkedik a tárcsa a for­galmista kezében, jelzést ad indulásra a vonatvezetőnek, aki továbbítja az engedélyt a mozdonyvezetőnek. — Hány éve csinálja mind­ezt? — kérdezem Farkas Sán­dor vonatvezetőt, Monor, Ki­nizsi utcai lakost. — Harmincöt éve! — jön a válasz —, miközben megmo­solyogja csodálkozásomat. — 1935-ben kerültem a MAV-hoz, a Ceglédi Vasutas­ban kezdtem sportolni. Na­gyon vonzott a birkózás. 1938- ig mint fékező dolgoztam,- ezek voltak a tanoneéveim. Ekkor tanultam meg a fegyelmet, a példás szolgálati rendet. Ér­sekújvárra vonultam be kato­nai szolgálatra, majd innen kerültem ki a frontra. 1941- ben, a Don mellett, Voronyezs közelében sebesültem meg, huszonnyolc szilánkot és két lövést kaptam. Nehéz eszten­dők, megpróbáltatások követ­keztek. Cegléden bálistára ke­rültem, de ekkor sem tágítot­tam a vasúttól, két évig pálya- munkás, afféle előmunkás vol­tam. Keményen, becsületesen helytálltam. 1948-ban tettem le a forgalmi, kereskedelmi vizsgát, azóta tíz évig mint jegykezelő, tizenegy évig mint vonatvezető dolgozom. Har­mincöt év alatt kétmillió 117 ezer kilométert tettem meg! — Miért tartott ki ennyi esztendeig a MAV-nál? — Mert a megélhetésemet biztosította, no és persze sze­rettem az utazást, a távolságo­kat. — Mennyi a keresete? — 1680 forint a törzsem, erre jön a változó illetmény, így felmegy két és félezer fo­rintig is. Ehhez viszont há- romszáz-háromszúzhúsz órai szolgálatra van szükség. — Ez bizony elég sok! — Hát bizony, a vasútnál nincs szabad szombat, munka­szüneti nap, ha hív a szolgá­lat, menni kell! — Ennek tulajdonítja, hogy az utóbbi időben jelentősen megcsappant a MÁV alkalma­zottak létszáma? — Ennek is, no meg a bére­zés — a letöltött szolgálati Monori tüskék Mindenki tudja, hogy az | épületek falára rögzített táb- ; Iák figyelmeztetnek, vagy út- , baigazítanak. És megtéveszte­nek ... Mint ahogy a Monorra vetődő -idegent a járási ,műve- | lődési ház még mindig múltat idéző felirata. Mert ezen, „ran­gon alul”, még ma is mint köz­ségi művelődési ház szerepel. Igaz, hogy ez a tábla kicsi, szerényen húzódik meg a messziről virító BÜFÉ felirat alatt. Lehet, hogy eddig ezért is nem vették észre?! Olvad a hó. Talán átmeneti­leg, de a monori Mignon esz­presszó előterét, sőt, a belső termet is kisebb árvíz fenyege­ti. Kényszerű lábfürdő veszé­lye nélkül, legfeljebb egy jó­kora ugrással lehet átlendülni a „túlsó partra". Ha humorista lennék, akkor egy csónak be­szerzését javasolnám az ille­tékeseknek. Azt hiszem azon­ban, hogy oz esővizet csurgató csatorna megjavítása, vízleve­zető árok készítése — az előb­bi ötlet megvalósításánál cél­szerűbb, hovatovább: sürge­tőbb lenne! —by ló— Régi árnyak H ideg van. Az emberek igyekeznek otthonuk­ba húzódni, letelepedni a duruzsoló kályha mellé. Ha tehetik ... Akik nem, akik­nek eddig a csillagos ég, szalmakupac volt a takaró­juk, váróterem a szobájuk, azok legfeljebb „alkalmi melegedőben" toporoghat­nak a kályha körül. Ilye­nek szép számmal akadnak ott is, ahol a kiszolgálónő egy kézlegyintéssel csak ennyit mond: nem téma. Valóban? * Ember, ember hátán. A lebegő cigarettafüst kékes árnyalatú pókhálóként fon­ja körül a verejtékező ar­cokat. A tompa fényben összeolvad minden, korsók, poharak hevernek szerte­szét az asztalokon. A re­kedtes hangok bábeli nyelvzavarában itt-ott ki­cseng egy dal, egy-egy ká­romkodás. Mámoros a han­gulat. Erezni ezt minden mozdulatban. Negyven év körüli nő magyaráz valamit. Kopott zöld bőrkabát lötyög rajta, haja szétesett seprűként, kusza összevisszaságban súrolja szemöldökét. Arca a sirás és nevetés fintorá­val mered hasontársára. Leheletéből számtalan sze­szes ital izét lehetne kiele­mezni. Hangja felerősödve átsiklik az embergyűrűn. Abszolút szaktanácsadás.. — A vecsési váróterem az jobb .. Mikor kirúgnak a palijaim, mindig odahú­zom a szenet.. Szép nagy a kályha, s úgy lobog a tűz, akár a mozdony ... Mono- ron az a jó, hogy sok éjjeli szórakozóhely van... öt fröccsöt azért még biztosan megérek .., Partnere eltűnődve me­ditál egy ideig a hallottak felett, s aztán sokazmon- dóan legyint: — A fenét. A pilisi váró­terem a legjobb ... Ott szé­les, puhafa padok vannak. Vecsésen nagyon göcsörtö- sek... A kályha mellől sunyi te­kintetű öreg avatkozik a beszélgetésbe: — A magányos, elha­gyott tanya — az való ilyenkor. Éjjel szétszedni a rossz kerítéseket, letördel­ni az ágakat, aztán tégla­darabokból egy tűzhelyet csinálni... Ülni mellette és nézni a tüzet... Nincs ennél szebb a világon. Hej, de magas ez a ház, kirú­gom az oldalát... Kintről is énekfoszlányo­kat sodor befelé a fagyos szél: „ ... temető a felesé­gem, szeretőm meg fake­reszt, — alatta megheve- redni az a szép élet...” Hátul a sötétben imbo- lyog egy férfi. Az ének las­san morgássá halkul. — Csak úgy gyüvök-mé- nek az éccakába, azt se tu­dom hová. Na. de valahol majd csak bevackolódok a szalmába... •k P illanatképek Egyetlen monori szórakozóhely ről. Az épület új, csinos, modern belső kiképzéssel. Csak az árnyak régiek. Baky László időhöz viszonyított — arány­talanságának. — Hogy érti ezt? — Például, a változó illet­ményt — három forint har­minc fillért óránként — a me­nettartamra fizetik, holott ezt az indulástól az érkezésig, az eltöltött idő után kellene meg­határozni. S hogy ne mondjak mást: a várakozási idő órán­ként egy forint, az éjszakai pótlék nyolcvan fillér, a leg­több szabadság évenként hu­szonegy nap?! — Ennek ellenére mégis .. ? — Szeretem a vasutat, min­den gondjával, bajával. Ez a hűség most már a nyugdíjig elkísér. Farkas Sándor vonatvezető méltán érdemli ki a MÁV és az utasok megbecsülését. Hörömpő Jenő rS'sMstíj€*shfPSttah ti jtírtks B&épfrom iaSitivislái Gödöllőn, az Agrártudomá­nyi Egyetemen a közelmúltban rendezte meg a Hazafias Nép­front Pest megyei elnöksége hagyományos tanácskozását. Értékelték a népfrontmunka helyzetét és elvi irányítást ad­taik az idei évben végzendő munkához. A tanácskozás első napján S. Hegedűs László me­gyei titkár tartott előadást, majd a népfrontaktivisták csoportokra oszolva beszélték azt meg. A monori járás cso­portjának beszélgetését Guba Pál, a járási pártbizottság első titkára vezette. Ott voltak Si­ma István, a járási tanács el­nökhelyettese, Gajdos József­né, a Vöröskereszt járási tit­kára, valamint Béky Ferencné és Vámos Géza országgyűlési képviselő. A községek nép­frontvezetői tájékoztatták a já­rás vezetőit munkájukról, gondjaikról. A hivatalos megbeszéléseket este színvonalas műsor követ­te. A népfrontaktívák szemé­lyesen is találkozhattak a te­levízióból már ismert kartali asszonycsoporttal, a nagytar- csai szlovák tánccsoporttal és az erdőkertest úitörőzenekar- ral. A második estén Jancsó Adrienne és Selley Zoltán elő­adóestjére került sor. (f. g.) Ä lakosság szolgálatában Régi helyett új, modern fodrászat Olvasóink bizonyára emlé­keznek még a Farkas-féle fod­rászüzlet omladozó épületére. Sokat írtunk róla, sürgettük az életveszélyes épület mielőb­bi lebontását. Végül is a köz­ségi tanács segítségével eltűnt a monori Petőfi utcáról a vá­rosképet elcsúfító düledező romhalmaz. Most megfiatalodva, meg­szépülve újból megnyílt a Far­kas-féle fodrászüzlet a Kos­suth Lajos utcában. Dicséret illeti a Monori Községi Tanács gondoskodását azért, mert hoz­zájárult, hogy a monori bú- torszaküzlet egyik raktárhelyi­ségét a fenti célra használatba vegyék. így a vásártér, a rek- vényi-telep lakói kulturált, vá­rosi színvonalú női-férfi fod­rászüzlethez jutottak. A helyiség dekoratív, mo­dern ülőalkalmatossággal és főleg kényelmes berende­zéssel van ellátva. Hárman dolgoznak benne, „csinosítják” a betérő vendégeket. Farkas Tibortól, az üzlet ve­zetőjétől megtudtuk, öröm dol­gozni az új környezetben, a régi vendégek is kezdenek visszatérni. Hajfestéstől kezdve a legmodernebb női-férfi fri­zuráig minden szépítést elvé­geznek. Nem konkurrálni akarnak a ktsz főtéri szaküz­letével. hanem kiegészíteni, se­gíteni annak munkáját. Hiszen a környező lakótelepek így is elég messzire esnek az egyet­len városi színvonalon műkö­dő főtéri fodrászathoz. Úgy véljük, szükség volt az újonnan megnyílt női-férfi fodrászatra. (ő) Minőig csak az a rádió ... Hegyi Füstös László (Gyömrő) rajza HÍ KEK — Pénteken délelőtt a Mag­lód és Vidéke ÁFÉSZ új bol­tot nyit Gyomrán, a Széchenyi és Eötvös utca kereszteződésé­nél. — Egymillió 600 ezer forin­tot forgalmazott Monoron a főtéri 61-es számú önkiszolgá­ló bolt decemberben. Minden monori lakosra 100 forint vá­sárlás jut. — Megtárgyalta és elfogad­ta az új alapszabály tervezetet a Monori Járási Építőipari és a Maglódi Vas- és Fémipari Ktsz. — Vasárnap délelőtt 10 óra­kor Gyomron, a tanácsházán, a TÖVÁLL Sportkör játékos­értekezletet rendez. Kéri, hogy azon a játékosok minél nagyobb számban vegyenek részt. — Jó ütemben halad a nép­számlálás a járás községeiben. A számlálóbiztosok vasárnap is járták a házakat és gyűj­tötték az adatokat. — Halász Pál lett a men- dei művelődési ház új igazga­tója. — A járási KISZ-titkárok részére egyhetes tanfolyam lesz a jövő héten Királyréten. — Háromnapos kirándulá­son vett részt a monori ipari tanulók egy csoportja a Pilis hegységben. Még egy hír az ipari tanulókról: holnap foly­tatódik a tanítás az iskolában.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents