Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-08 / 6. szám

4 1970. JANUÁR 8., CSÜTÖRTÖK TERVEK, GONDOK Mi újság Tápiósápon ? Tápiósáp neve nem sóikat szerepel a sajtóban. A község lakóinak rosszul is esik, hogy emiatt számtalanszor összeté­vesztették őket Tápiósággal — pedig az a nagykátai járásban van, ők pedig a monoriban. A mostani népszámlálásig a falu lakossága 3200-ra csök­kent — vagy kétszázan csalá­dostul a szomszédos Tápiósüly- re költöztek át, mert a Süly­sáp nevű közös vasútállomás oda jóval közelebb esik. Sok a bejáró, sokat számít, mennyit kell gyalogolni naponta kétszer a vonathoz. Ugyanehhez a problémához kapcsolódik a most épülő vasúti aluljárójuk, amit december 31-re terveztek átadni; — de nem az a legna­gyobb baj, hogy a határidőt nem sikerült betartani, hanem hogy az eredetileg tervezett fedett váróhelyiség építkezés közben valahogy elfelejtődött. Jegyzőkönyvben is rögzítették, hogy a községek lakossága és vezetői ragaszkodnak az erede­ti elgondolás szerinti (a gyöm- rőihez hasonló) fedett váró­hoz. A MÁV mindeddig nem is válaszolt. Igen sokan jár­nak Pestre — elsősorban az építőiparba — nemcsak Sáp­ról és Súlyról, hanem a közeli Úriból, Rókáról is. Tizenegyezer bejáró nem vá­rakozhat hóban-fagyban fedet­len váróhelyiségben — ez a MÁV-nak sem lehet közöm­bös. — Mivel büszkélkedhetünk? — válaszol kérdéssel a kérdés­re Szabó János, a községi ta­nács elnöke. — Elsősorban ta­lán azzal, hogy sikerült le­győznünk a sarat: száraz láb­bal járhatók utcáik. Igaz, hogy a fejlesztési alapunk nagy ré­szét évekig ez a sár nyelte el —, de igyekeztünk ésszerű sorrendet tartani. Ez volt a legfontosabb. — Van három olyan műem­léképületünk, amelyek a hiva­talos műemlékjegyzékben is megtalálhatók. Ilyesmivel nem minden falu büszkélkedhet — de ez is szép pénzt követel. — A barokk iskolaépületet 66-ban hozattuk rendbe, külső­belső restaurálása, tatarozása hatszázezernél is többe került Jó, hogy neobarokk templo­munk karbantartásáról az egy­ház folyamatosan gondoskodik, de itt van az egykori Grassal- kovich-kastély, amelyben 1849- ben Petőfi járt, most pedig a Petőfi Mgtsz irodáinak ad he­lyet. A tsz központja felmé­rette már a javítanivalókat, de kérdés: kap-e rá hitelt Eredmények? szont más kérdésiek kerültek előtérbe. — Mindkettő egyformán fon­tos; az utcán is megszólítanak miatta minket a falubeliek. Naponta megismétlődő bosszú­ság, hogy mire ideér a Gödöl­lői Sütőipari Vállalat kenyere, tizenegy óra is van soikszor. A sülyi Virágzó Tsz nemrég nyi­totta meg Sülyön a sütödéjét, finom, mindig friss a kenye­rük, győznék a mi ellátásun­kat is, mégis csak úgy jutnak hozzá a sápiak, ha odagyalo­golnak a sülyi boltba. Az pedig innen jó félóra járás. A másik gondunk is kenyérkérdés — bár más értelemben. Nincs művelődési házunk, azaz meglehetősen szerény körülmények között kapott helyet közös épületben a pártiroda, a KISZ, a sport­kör és a mozi. De belül már rendbehoztuk az épületet, és ha a külső tatarozáshoz szük­séges háromszázezret is meg­kapjuk, hogy a huszonöt éves évfordulóra eltűnhessenek az épület arcáról a háborús nyo­mok, — egy darabig mégis megbékélünk az épülettel. — Lenne ugyan egy másik, ugyancsak állami tulajdonú, nagyobb, téglafalú épület, 7—8 helyisége között van olyan is, amely kultúrterem, táncterem céljára alkalmas, de megpró­bálunk okosan gondolkozni, messzebbre nézni. Ebből a na­gyobb épületből ugyanis pénzt akarunk csinálni. — Egyben helyi munkaal­kalmat az asszonyainknak, lá­nyainknak. Különösen a kis­mamák örülnének ennek. Tár­gyalunk egy megyei kézmű­ipari vállalattal is, de ha ők nem vállalják az 500—600 ezer forintnyi tatarozási költséget (ami az év végi anyagi ered­ményeik függvénye), akkor a mi tsB-ünk vállalkozásában se­gédüzem kezd munkához eb­ben az épületben. Élelmiszert, zöldségfélét feldolgozó üzem­ről van szó. Itt is mód nyílna arra, hogy az asszonyaink itt­hon maradhassanak, helyben kapjanak megélhetést nyújtó foglalkozást. Rövidesen eldől, melyik megoldást sikerül nyél­beütnünk. Pércli Gabriella PÉLDA nélküli világrekord­dal dicsekedhet jugoszláv mű­vészek egy csoportja — 94 óra hosszat tartó „kulturális hap- peninggel”. A művészcsoport a szarajevói ifjúsági ház szín­padán december 31-től késő éjszakáig megállás nélkül ze­nélt, költeményeket adott elő és népi táncokat mutatott be. DIÁKNAPOK? Év elején rendezték meg először Vácott a középiskolás diáknapokat. Ügy tervezték, hogy a bemutatókkal, szóra­koztató versenyekkel és a szaktárgyi vetélkedőkkel indí­tott programsorozat néhány éven belül nevet vív ki ma­gának az országban. A kezde­ményezés akkor kudarcba ful­ladt. A tanárok a vetélkedő­kön kivételeztek tanulóikkal, a szaktárgyakban mindig az az iskola vitte el a pálmát, amelyik az összecsapást ren­dezte. A diáknapok alatt a tanárok és az igazgatók meg­sértődtek, panaszkodtak, vá­daskodtak, nem a gyerekek, önmaguk érdekeit tartották szem előtt — szakmai félté­kenységüket. A programsoro­zat záróünnepélyén csak a diá­kok gratuláltak egymásnak ... Szombaton, december 6-án ünnepélyes megnyitóval meg­kezdődtek a 69/70. évi váci középiskolás diáknapok. Vetélkedők nélkül — Mi hívtuk össze a taná­rokat: egyöntetűen a vetélke­dők ellen szavaztak. Én nem voltam itt az első diáknapo­kon, csak a mende-mondákból hallottam mi történt... Per­sze jobb a srácoknak a vetél­kedő, a tét izgalma mindig serkent, viszont ebben a tan­évben úgyis annyi dolgunk lesz... A megyei középisko­lás napokra pedig kiválasztja a KISZ Pest megyei bizottsá­ga a szerinte legjobb három diákot, vagy irodalmi színpa­dot. Idén nem is akartuk meg­rendezni a váci diáknapokat, csak kétévenként. A felszaba­dulási jubileum jegyében, az­tán mégis ... Talán jövőre..., jövőre újra lesznek vetélke­dők. persze jobban megszer­vezve, pártatlan zsűrivel. Esetleg két év múlva... — mondja Nagy Sándor, a városi KISZ-bizottság munkatársa. Búcsúzáskor kezembe njmm- ja a diáknapok műsorfüzetét, illetve égy kétrét hajtott la­pot. „December 6. Ünnepélyes megnyitó, Január 23. Rajz- és szakköri kiállítás, Február 28. Társastáncversieny, Felszol­gáló tanulók terítési verse­nye, Március 1. Fotókiállítás, Március 6. Irodalmi színpadok bemutatója.” öt bemutató jel­legű program, négy hónapig! Vélemények — A vetélkedők ellentéte­ket szítottak. Egyik iskola, másik iskola, ki nyert, ki nem nyert. Nem, mi nem sértőd­tünk meg, csak... Minden­esetre idén annyi a pályázat, hogy kár lenne a városi vetél­kedőkkel is zavarni a gyere­kek tanulását. És ilyen vetél­kedők különben sem lehetnek többet... Jobban kell az ilyesmit megszervezni. (Molnár Mihály, a Közgazdasági Szak- középiskola igazgatója.) — Mi akkor sem szólhat­tunk a versenybe, hiszen a mezőgazdasági tudnivalók nem szerepeltek a szaktárgyi vetél­kedőkön. Mi egymással verse­nyeztünk. Egészen márciusig. A ceglédi, a tatai és a váci Mezőgazdasági Technikum ta­nulói mérik össze tudásukat, pártatlan bíróval — Debre­cenből érkezik ... (Pornói Ist­ván. a Mezőgazdasági Techni­kum igazgatója.) — Mindig az az iskola nyer­te, amelyik rendezte: többek között mi is. Hát ilyen inkább ne legyen ... Marakodás jel­lemezte a vetélkedőket, mert az egyes szakágakban a ren­dezést „albérletbe” adták az iskoláknak. Erről akar írni? Magírja? Nézze, akkor inkább azt nyilatkozom: sokféle tí­pusú iskola van a városban: mezőgazdasági, matematika-, kémiaszakosok és még előnyt élveztek a szakágakban job­ban jártas diákok. A jövőben a kérdéseket úgy kell megvá­logatni, hogy a kép reális le­gyen : a közös anyagból... (Bíró Béla. a Géza király téri Gimnázium és Szakközépis­kola igazgatója.) — Nem jók ezek a városi vetélkedők kérem, hajsza a pontokért, marakodás, hát kö­szönöm szépen ez nekünk in­kább nem kell. Aztán az idő- egyeztetés ..., a jó tanulóknak száz felé kellett startolniuk. Országos tanulmányi verseny, egri diáknapok, satöbbi, sa­többi ... Idén úgyis annyi minden összejött, nem szabad a gyerekeket annyira lefoglal­ni. (Tóth Istvánné, a váci Sztáron Sándor Gimnázium igazgatónője.) — Nálunk jó kerékvágásban van az intézeti verseny. A te­rületi lesz februárban, az or­szágos áprilisban. Hogy kell-e a várósi vetélkedő? Vélemé­nyem szerint hasznos és szük­séges, csak egészen más for­mában. Sértődés? Nem mél­tányolják a munkánkat, ki­felejtenek minket mindenből. Hogy a művelődési osztály nem törődik velünk, az még rendben van, de a városi KISZ-nek miért vagyunk mos­tohagyerekei? (Szintai Már­ton, az Ipari Szakmunkáskép­ző Intézet igazgatója.) Sajnos a Lőwy Sándor Gép­ipari Technikum igazgatójával nem tudtunk beszélni. Diákok nélkül? Nem éppen megnyugtató vélemények, hiszen a szerve­zőbizottság tagjai, maguk a középiskolás tanárok, tehát az ő dolguk lenne a maguk által felvetett problémák megoldá­sa. Mindegyikük azzal indo­kolt, hogy úgyis sok a mun­ka... Akkor miért kellett ezt a váci diáknapok megrendezé­sével is tetézni? A négy hóna­pig tartó öt bemutató nem ad nevet a rendezvénynek, öt programra nem lehet „diák- napdk”-jelzőt aggatni. És, ha országos hírűvé akarják fej­leszteni a váci diákok ünnepét, nem árt, ha őket is meghall­gatják és megkérdezik. Tamás Ervin Borbély Tibor versei DUDOLGATÖ Sűrű eső esik, nyári futózápor, fényes lesz a város. S ha el is áll végül, kis tócsák vizéből, mellékutcák sáros, ismert rejtekéből, — a föld szaga szálldos. VÉGRENDELET Semmim sincs, s ezt úgy kell majd elosztani, hogy mindenkinek jusson valami. TRAGIKUS RAGOZÁS Én szeretlek, Te szeretsz, G a feleségem. VENDEGEK V. Carollo képviselő, az olasz parlament költségvetési bi­zottságának elnöke, Enzo Lauretta, az Olasz Pirandello Társaság elnöke és G. Mossia, a milánói Sedit Könyvkiadó tulajdonosa és felesége megtekin­tette a Nemzeti Színházban Dosztojevszkij: „A félkegyelmű” előadását. Az előadás előtt a vendégek találkoztak a színház vezetőivel. Könyvespolc PALMYRA A mai Szíriában, a kelet és dél felé vezető karavánutak találkozásánál terült el az ókorban a gazdagságáról neve­zetes Palmyra. A templomok, oszlopcsarnokok, védőfalak, és bástyák ma is lenyűgöző lát­ványt nyújtó romjai a város egykori lakóinak gazdagságá­ról, hatalmáról és ízléséről vallanak. A kötet a lengyel régészeti expedíció vezetőjének, Micha- lowski professzornak a tanul­mányával és gazdag kép­anyaggal mutatja be Palmyra történetét, építészeti emlékeit, továbbá a római és keleti mű­vészet elemeiből kialakult sa­játos stílusú műalkotásokat. Az ízléses, szép kiállítású kötet a Corvina Kiadó gondo­zásában jelent meg. — K — — A 62-ben átalakított és korszerűsített óvodába 68—69- ben bevezették a hideg-meleg vizet, ezzel megoldottuk a szomszédos Iskolaépület ivó- vízellátását is. Az udvari mel­léképületből meg a vezető óvó­nő számára alakítottak ki szép kétszobás szolgálati lakást. Az ingatlan megvásárlása, felújí­tása összesen 360 ezer forint­ba került, furcsa viszont, hogy — a környéken egyedülálló módon — kevesebb az óvodás, mint a hely. A hatvan helyre a környékbeli lakók gyerekei­vel együtt is csak negyven je­lentkező akadt! Zima Károlyné vb-titkár szól közbe: — Ha lenne egy helyi üzem, amely nőket foglalkoztat, bizo­nyára jobban kihasználnák az óvodát. Reméljük, ilyen is lesz, minél előbb. Nagy fába akarjuk vágni a fejszénket. Számtalan mindennapos prob­lémánkat megoldottuk. — jár­dát csináltunk, negyedmilliós költséggel tavaly felépült az ÁFÉSZ élelmiszerboltja, áru­ellátása is megfelelő, nagy hu­zavona után elintéztük, hogy a nálunk összegyűjtött tejből 300 liternyit aznap kimérnek a la­kosságnak, a húsellátás is egyenletes (hetenként kétszer a Ceglédi Húsipar szállít, de sokszor „besegít” húsfélével a Süly és Vidéke ÁFÉSZ és a tsz Is). Nemrég készült el a ve­gyesbolt és a kisvendéglő. Egy­szóval: megbirkóztunk a leg­égetőbb gondokkal. Most vi­(11) — Ugyan — legyintett And­rea —, a tudományban a ké­telkedés visz előbbre. Jó, jó, nehogy a fejemre olvassa, hogy ez a bölcs mondás nem tőlem származik, tudom magamtól is... Nos, megpróbálok vála­szolni a kérdéseire, már amennyire tőlem telik. Egy helyreigazítással kell kezde­nem. Ezt a bizonyos vegyszert, a szimpatront nem ketten ta­láltuk fel, Ambrózy szólóban kísérletezte ki. Én ebben a téeszcsében csak amolyan ma­gasan kvalifikált állatgondozó vagyok. Többnyire itt a pin­cében és a kertben, a kifutók körül tanyázom. És én tartom rendben Béla céduláit. Amit a szimpatronról tudok, ezekből tudom. — És mit tud? — Azt, hogy van egy tulaj­donság, a rokonszenv érzése, amelynek kialakulását, ki­váltó tényezőit mind ez ideig, Ambrózy zseniális felfedezé­séig lényegében nem ismerte a tudomány... — Bocsánat — vágott a sza­vába Honda —, hogyhogy nem ismerte? Igaz, Madách is írt valahol arról, hogy rejtélyes bíró a rokonszenv, istenhit s ha elpártol, meg is ölhet... Beszélünk érthetetlenül tá­madt rokonszenvről is, és így tovább. Rendben van. De azért nagyjából köztudott, hogy a szép, harmonikus külső álta­lában szimpátiát vált ki. És két hasonló megjelenésű em­ber, vagy állat közül többnyi­re a kisebbik nyeri el a ro- konszenvünket. Nem titok, hogy a szőkék és a kék sze­műek még a KÖZÉRT-ben is előnyösebb kiszolgálásban ré­szesülnek, továbbá, hogy az úgynevezett fotogén arc a te­levízió képernyőjén, vagy a magazinok címlapján száz meg százezer szavazatot je­lenthet egy politikusnak a választási harcban. Aztán a kellemes hang, a csinos kül­ső, a fürge mozgás ... szóval rengeteg ismert, hangsúlyo­zom, ismert tényezője van a rokonszenv létrejöttének. — Itt most nem a külsősé­gekről van szó — folytatta volna a magyarázatot a lány, de a látogató ismét félbesza­kította. — Jó, beszéljünk a belsősé­gekről. Elnézést a szójátékért. Szimpatikussá válhat, meg­nyerheti rokonszenvünket, be­folyása alá kerülhetünk olyas­valakiknek is, akiknek külse­je nem hogy megnyerő, ha­nem első látásra kifejezetten ellenszenves. Shakespeare Richardja púpos és sánta, ra­vaszsággal, hizelkedéssel, zse­niális színleléssel mégis el­bűvöli, lenyűgözi, magába bo- londítja korábbi ellenségeit. Néhány évtizeddel ezelőtt a Shakespeare-nél kevésbé láng­eszű Carnegie, az ügynök- király, Amerikában könyvet adott ki az érvényesülés effaj­ta módszereiről, jelenleg pe­dig tömegpszichológián nevel­kedett reklámszakemberek, propagandisták, menedzserek tízezrei töprengenek szerte a világon a hirdetési mód­szereken. Miként kedveltes- senek meg a vásárlók mil­lióival egy bizonyos konzer- vet, milyen hatásos sztorik­kal lopják be a nézők mil­lióinak szívébe ezt vagy azt a filmszínészt, színésznőt, táncdalénekest... — Kérem, kérem — rázta meg a fejét kétségbeesetten, a lány — ne nyomjon agyon az érveivel, engedjen szóhoz jutnom. Értse meg, itt most egészen más a szituáció. Az állatkísérletek alapján csak­nem bizonyosra vehető, hogy a szimpatron révén ellenáll­hatatlan rokonszenvet kelt­het maga iránt az ember, tel­jesen függetlenül nemcsak at­tól, hogy milyen a külseje, ha­nem attól is, hogy milyen a modora, van-e megható szto­rija vagy nincs, meg sem kell szólalnia. A hipotézis szerint az sem számít, hogy milyen jellemű, ízlésű, lel­kületű, alkatú egyénnel vagy egyénekkel kerül szembe. Mindegyikből rokonszenvet, segítőkészséget, baráti jóin­dulatot vált ki. Valószínűleg nagyjából azonos reakciót ka­punk a piknikus alkatúak­nái csakúgy, mint a koleri- kusoknál. Az sem számít, hogy a partner a találkozás pilla­natában milyen hangulatban van. — Hm — mondta Honda —, e már egészen érdekesen hangzik. Annyit elárulhat, hogy mégis, milyen úton hat ez a szimpatron elnevezésű varázsszer? — Bioáramok kisugárzása útján. A szimpatron hatására a nukleinsavban történik va­lami, ami ezt a sugárzást ki­váltja. A tapasztalatok alap­ján a gömbszerű kisugárzás szinte kizárólag a szem rece­hártyáján keresztül történik és a dózistól függ a hatótávol­ság. Jöjjön, menjünk csak vissza Félix ketrecéhez. Honda kíváncsian követte a lányt, aki a sziámi macska lakosztályának oldaláról apró, oldalt is záró szemüveget akasztott le, olyat, amilyet a hegesztők használnak. Ki­csit eltolta a ketrec fedelét, lepkehálószerű szerszámmal kihalászta az egeret, egyetlen gyors, szakavatott mozdulat­tal a fejére illesztette a szemüveget. Aztán a kis álla­tot visszahelyezte a hálóba és közel vitte a ketrec üveg­falához. Bumm! Félix teste abban a pillanatban már neki is csapódott az üvegfalnak, karmai kimeresztve, sárga szeme kegyetlenül villámlik! Andrea elkapta a hálót, le­húzta az egér fejéről a szem­üveget, visszaengedte a ket­recbe. Odabent, mintha sem­mi sem történt volna, foly­tatódott a békés együttélés. — Speciális Zeiss-üveg — mutatta vendégének az asz- szisztensnő a csöppnyi szem­üveget. Egy vagyonba került darabja. Honda figyelmesen meg­szemlélte, aztán körülnézett Mindegyik ketrec oldalán ott függött egy vagy több pár hasonló alkalmatosság. Ki­sebbek, nagyobbak, a lakók méreteitől, fejformájától füg­gően. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents