Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-04 / 3. szám

MOHOS P EST MEG Y El H I R L XII. ÉVFOLYAM, 3. SZÄM Öt kilométer senk/ földje! Úri és Tápiósüly között köz­lekedő autóbuszvezetőknek panaszuk van. Úriból jövet mintegy öt kilométeres útsza­kaszon nem tartja senki kar­ban az utat, a forgókban a tükörsima jeget nem szórják fel homokkal. Még az elmúlt hetekben esett havat sem ta­karították el. Ezen az útsza­kaszon csupán az Úri Újtelep és Sűrűpuszta mellett fér el két gépkocsi egymás mellett. Ha e kritikus útvonal közt két autóbusz találkozik, nem tud­ják egymást kikerülni. Kény­telen az egyik busz visszafor­dulni, s az előbbi megállóhely­re menni. Ez pedig igen veszé­lyes vállalkozás, mert a kocsik legtöbbször tele vannak utas­sal A hó eltakarítása az útfenn­tartó vállalatok feladata vol­na. A buszvezetők telefonon felhívták a monori kirendelt­séget, ahol azt a választ kap­ták, hogy Monortól az úri templomig terjedő útszakasz tartozik az ő hatáskörükbe. A nagykátai kirendeltség pedig csupán a 31-es útvonalig kö­teles karbantartani az utat. Ezek alapján a közbeeső öt kilométeres út a senki földje! így minden a buszvezetők ügyességére van bízva. A fél­méteres útszéli hótorlaszokkal azonban csak nagynehezen tudnak megbirkózni. Különö­sen veszélyes a helyzet a fordulókban. Ezen az útszakaszon 1200 embert szállítanak naponta Úriból a sülysápi vasútállo­másra és vissza. Az 1200 em­ber biztonsága megköveteli, hogy az említett két útfenn­tartó vállalat egyike hamaro­san rendet teremtsen. C-*y) ÚgyeSeftes orvos Gyomron: tír. Balogh Sán­dor, Monoron és Monori-er- dőn: dr. Pénzes János (egész­ségház), Pilisen: dr. Czinder Bálint tart ügyeletet vasár­nap. — Ügyeletes gyógyszer­tár Monoron a főtéri. Értéke több, mint 4 millió Vecsési felajánlások a 25. évfordulóra VASÁRNAPI MOZAIK Nagy Istvánnal, a Vecsési Pártbizottság titkárával azok­ról a felajánlásokról beszél­getünk, amiket a vecsési dol­gozók hazánk felszabadulásá­nak'25. évfordulója tisztele­tére tettek. — 1969. október 20-án tár­gyalta a vecsési párt vb a felszabadulási munkaverseny tapasztalatait. A verseny tu­lajdonképpen 1970. december 31-ig tart, s az értékelésre 1971 első negyedében, a X. kongresszus jegyében kerül sor. A felszabadulási munka- versenyt termelő és nem ter­melő egységek szerint vizs­gálhatnánk, a felajánlások ezen a két vonalon történtek. A termelő egységeknél 4 millió 134 ezer 880 forint megtakarítást ajánlottak feL Mindezt gondos mun­kával az üzemek és tsz-ek párt és gazdasági vezetői készítették elő, s jelentős részt vállaltak a teljesíté­séből a szocialista brigá­dok. Azt lehetne mondani: ők a felszabadulási munkaverseny sava-borsa. Érthető is, hiszen a VIZÉP-nél 16 szocialista brigád, a háziipari szövetke­zetnél 5 és lehetne sorolni to­vább — dolgozik. Ezek a ter­melőegységek szinte már ki­nőttek a szocialista brigád­mozgalomból : hovatovább már a szocialista üzem címért küzdenek. — A felajánlások másik ré­sze a nem termelő egységek­nél, az intézményeknél, hiva­taloknál történt. Nagyon vigyáztak arra, hogy az intézményekben történő felajánlások a munkaköri kötelességeken felüli plusz erőfeszítések legyenek. • A legfontosabb azonban az, hogy a köz­ség valamennyi dolgozója altar valamit tenni, akár a község szépítésével, akár gz iskolák otthonosabbá tételével, parkosításával stb. — A községi párt-végrehaj­tóbizottság tagjai negyed­évenként ellenőrzik a fel­ajánlások állását, s azt ta­pasztalták, ott, ahol például átálltak a 44 órás műszakra, a felajánlás következtében nem esett vissza a termelés, a munkafegyelem tovább szi­lárdult, fokozottabban készül­nek az ünnepségekre. Mindent összevetve, az a négymillión felüli összeg nem csupán négymilliót ér. Sokkal többet. Hiszen a felszabadulási ver­seny, a felajánlás az üzemek, intézmények dolgozóin ke­resztül realizálódik, de a nép­fronton, nőtanácson, tanácsta­gokon keresztül az egész köz­ség lakosságát érinti. Minden­ki akar tenni valamit. S ez a legnagyobb érdeme a verseny­nek. (f. o.) Bérleti szerződést kötött a Róna Vendéglátó Vállalat a péteri klubkönyvtárral. En­nek értelmében a vállalat a művelődési otthonban presszót nyit. Több mint másfél kilométer bosszúságban bővítik Mendén a villanyhálózatot, A 200 ezer forint értékű munkát meg­kezdték. Állami pénzből és a lakos­ság társadalmi munkájával rendbehozták Péteriben a Jó­zsef Attila utcát. A Szabadság téren megoldották a víz le­vezetését. ★ 25 év humora címmel mu­tatja be műsorát a felszabadu­lás 25. évfordulóján a men- dei színjátszó szakkör. A pró­bákat a művelődési ház új igazgatója, Halász Pál vezeté­sével december közepén el­kezdték. Decemberben átadtak egy új pedagógus szolgálati lakást Üriban. Hozzá a pénzt a köz­ségi, a járási és a megyei ta­nács biztosította. TÁPIÓSÜLY Lassan mindendeniitt lesz villany Az 1967. évi választások során Tápiósüly több választó- kerületében, de főleg Szőlősnyaralón nagyon sokan szóvátet- ték: Tápiósüly Budapesttől 40 kilométerre van, mégis sok lakó­házban még .petróleumlámpával világítanak. Eltelt két teljes év, s ez alatt az idő alatt 4 és fél kilométerrel nőtt a község villanyhálózata. Bár a kérvényezők túlnyomó többségét kielé­gítették, még van tennivaló: Tápiósüly 95 százaléka villamosí­tott. Az idén 1200 méterrel nő a villanyhálózat. A község egyébként más vonatkozásban is fejlődik. Most újítják fel a gyógyszertárat, s a gyógyszertárvezető részére szolgálati lakást is kialakítanak. Szavalóversenyt rendeztek Vecsésen a község felszabadu­lása 25. éves évfordulója tisz­teletére. ★ 25 férőhelyes óvoda épül az idén Szőlősnyaralón. A tervrajzok már elkészültek. Tél Gyomron Bodócsi Béla rajza Azt mondtad: „Boldog új évet drágám!■” Köszönöm, neked is. Ettől a perctől féltem egész évben. Ebben a percben újra bslőm nyilait a fájdalom, egy évvel megint idősebb lettem. Úgy érzem magam, mint akit becsaptak. Te csaptál be.'Nyílt sebet okoztál, amit gyógyítani akarok fásult beletörődéssel. Mert képtelen vagyok józanul tudomásul venni... Persze mindezt nem tudod, ezekről az apró dolgokról, semmiségek­ről nem tudhatsz! Hallgatok. Házasságunk első évében le­zártad az ügyet. Hagyjuk. Úgysem értenéd! Egész évben csalódott szédület tart meg­alázva magam előtt, előtted. Időnként úgy érzem, nem tu­Egy darabka ég £ zen a vasárnap reggelen nagyon rossz­kedvűen ébredtem. Mostanában minden összejött. Mindent és mindenkit sötétnek lát­tam. Mindennek nekimentem és minden ne­kem jött. Asztal sarka, ajtó éle, kilincs, eset- lettem és botlottam és kifogytam minden­ből. Pénzből, türelemből, szeretetböl, opti­mizmusból ... Mindenki önző és egoista, füstölögtem ma­gamban. Énvelem senki sem törődik, min­denki igazságtalan, mindenki rossz... — lo- valtam bele magam szinte módszeresen a pesszimista borúlátásba. Addig-addig füstö­lögtem magamban, amíg a kályhám is elkez­dett füstölögni. Péntek óta füstölt. Szombat reggel szétszedtem a csöveket, bár tudtam, hogy kormos nem lehet, mert egy hete kor­moztam ki. Azért újból kikormoztam, össze­raktam — és bár a csövek nem voltak kor­mosak, de én olyan lettem mint egy szere- csen. Begyújtottam. A kályha csak úgy okád­ta. a füstöt. A szomszéd fülke — amit kony­hának használok — szintén csupa füst lett, a benne levő tűzhely, noha be sem x>olt gyújt­va, úgy pipált, hogy a Vezúv is megirigyel­hette volna. Néztem a tűzhely csövét — for­ró. értetlenül kotorásztam, de nem volt benne JLj semmi. A füst a kéményből jött vissza. A tzememböl folyt a könny és szinte fuldokol­tam. Ki kellett nyitni ajtót, ablakot. Ezen a vasárnap reggelen — azzal ébred­tem, hogy ismét szét kell szedni a csöveket, sőt ki kell nyitni az alsó kamilt, lehet hogy abban lappang valami kéménytűz ... Így hát ismét szétszedtem a csöveket, összeraktam. Kinyitottam a kamilt. de tüzet nem találtam benne. Korom azonban volt bőven. Azt be­csületesen ki is kotortam. Mondták, hogy a kamillyukba egy zsebtükröt kell bedugni és ha abbm meglátszik az ég, akkor nincs baj a kéménnyel- Akkor máshol van a hiba ... Zsebtükröm nem lévén — bedugtam a kompakttükrömet, púderrel együtt... Sem­mit se láttam a lyukban, ahogy ide-oda for­gattam, csak a saját elkeseredett fekete áb- rázatomat. ■m megint begyújtottam. Kiszaladtam nézni, iri jön-e a füst a kéményen? Jött ott is, de a csövekből is tódult. Minden csupa füst. Me­gint ki hagytam aludni a tüzet. Nyitott ajtó­nál, ablaknál tettem-vettem. Szegény mama még a dunyha alatt is vacogott. És akkor eszembe jutott Parádi bácsi, a kéményseprő. Igaz, nyugdíjba vonult már, de mostanában úgy látom, besegít, mert megint a szerszá­maival és fekete egyenruhájában karikázik olykor-olykor. Nem lakik tőlünk messze. Szívdobogva ál­lok a kapujában. Úgysem fog eljönni, mon­dom magamban. Miért is jönne? Vasárnap van. Megmosdott, megborotválkozott, ünnep­lőbe öltözött... nyugdíjban is van ... majd elküld a kirendeltséghez ... akkor pedig vár­hatok... Mi lesz velünk akko-? És már jön is a kapu felé. Elmondom, mi a baj, kérem, hogy ne haragudjon ... jöjjön el... Most? — kérdezi készségesen. És átöltözik. Én sietek haza, várom, lesem az érkezését... Jön, betolja az udvarra a ke­rékpárt, vállán az összetekert kéménykotró. Előbb bejön, kiveszi a kályhacsövet, bedugja a kezét a kéménynyílásba, s figyel. Elkéri a padláskulcsot és már megy is fel a rozoga létrán, a csúszós tetőn. Én megkönnyebbülve hallom a kéményben a zuhogó, kopogó han­gokat. Hamar végez, bejön, csóvát gyújt a nyílás­ba. Teljesen el volt zárva a kémény. A korom, kátrány, szurok összetapadt és ráesett a hó. szeretnék hálálkodni, de alig találok sza­*5 vakat. Kérdezem, mivel tartozom? Rámnevei és kacsint, s már megy is. — Ezer forint! — mondja és kerékpárján elhajt. Va­sárnap van. Én még kihordom a kamilból a lekotort szurkot, kátrányos kormot és újból bedugom a tükröt. Forgatom, forgatom, s egyszercsak látom az eget... egy darabkáját. A bősz kályha megszelídül, pattog benne a fahasáb, ég, lobog a tűz, csak úgy zúg, búg a kémény. Barátságos meleg terjeng a lakás­ban. Ferenczy Hanna dók megalkudni saját magam­mal, vágyaim, álmaim semmi­bevételével ... Biztos vagyok benne, hogy te valami jót akarsz nekem... Olyan távo­linak tűnik már az, amit én akartam! Különbözőképpen szeretünk? Nem tudom... Harminc éves leszek. A fe­leséged. Tudtam, hogy elvál­tál, hogy van egy kislányod, Évike, akit az első feleséged nevel. Három év együtt. Te és én! Minden ünnepen hárman: te és én és elhozod a kislá­nyod. így akartad, így van, így lesz. Nagyon szeretem a kislá­nyod. Érted?! Nagyon szere­tem a gyerekeket. Értsd meg! Amikor egy kismamát látok az utcán, észrevétlenül köny- nyes lesz a szemem és sietve elfordulok. Az enyémet is sze­retni akarom! Akarom! Miért nem (akarhatom?! Rettegve babusgatni, ringatni, óvni ÖT, mint a többi édesanya teszi. A mi gyermekünket! Hát nem érted? Különbözően szere­tünk? Nem tudom... Figyelj rám, kérlek! Én nem úgy akarok veled együtt élni, aludni, szeretni hónapokon, éveken át, hogy édeskés gri­maszt vágjak, mint akinek semmi köze semmihez. Ezt így nem lehet! Kértelek, könyö­rögtem, sírtam. Próbáltalak más belátásra bírni — sikerte­lenül. Te már az elején elhall­gattattál, de RÁD kell szól­nom, hogy végre megértsd: ne nevelj bennem gyűlöletet, lán­gokat, hiszen szeretlek! Te is szeretsz. A magad módján, önzőén! Hallani sem akartál arról, hogy nekünk gyerekünk legyen, pedig én az enyémet is szeretni akarom! Különbö­zőképpen szeretünk? Nem tu­dom ... Erről nem beszéltünk a há­zasságunk előtt, ez igaz. Ne­ked meg kellett volna monda­nod, szólnod kellett volna és nem hallgatnod! Akkor, az elején! Te akkor is tudtad, de hallgattál. Nem tudom, hogy akkor mit mondtam volna ne­ked, ez most már mindegy, el­dönteni ezt nem lehet, csak azt érzem, hogy becsaptál. Gyöt- relmesen érzem, egyre jobban hiányzik egy kisbaba, és hol­nap még jobban fog hiányoz­ni! Nekem is szükségem van a terhesség fájdalmas, örömteli várakozással telített idejére, nekem is jogom van várni a I picit és az egész új, ismeret­len kitárulkozást! Mindig úgy I képzeltem, hogy majd együtt várjuk — feszült izgalommal — a kisbabát. Hónapról, hó­napra, napról, napra, ví­vódva a napokért és a percekért. Együtt! Te is velem izgulnál az új éle­tért. Egyformán, mi kétten! Egymásért! Őérte! Különböző­képpen szeretünk? Nem tu­dom ... Nem tudom. Ma már sem­mit sem tudok. Nem akarok mások boldogságáról tudni! Nem akarok az anyaság édes öröméről tudni! Mindezt el­zárja előlem a jövő. TE!! Amikor mégis eszembe jut, érzem a szívembe markoló fájdalmat és végtelenül becsa­pottnak és szomorúnak érzem magam újra meg újra. Nem próbáltad megmagyarázni so­ha. Kimondtad, hogy „nem”, és ezzel nem is akartál többet foglalkozni. Én nem mertelek kérdezni, mert féltem a fele­lettől. Azt hiszem. S most nyugodtan kívántál nekem boldog új évet. Megtehetted, mert nem érzed mindazt, amit én. A magad módján szeretsz, de azt már nem tudod, hogy mitől fosztottál meg. Érthetet­len lenne számodra, ha azt mondanám, hogy nekem nem lesz boldog ez az új év. Sem a következő, sem a többi __ Me rt különbözőképpen szere­tünk. Ifj. Haár László 20 ezer élő vaclnyúiat szál­lít a MA VAD Olaszországba és Franciaországba, péteri gyűjtőtelepéről. A szállítási határidő február vége. Eddig a monori vasútállomásról több mint 5 ezer tapsifüles indult már útnak. 110-cn dolgoznak a tápió-> sülyi Papírfeldolgozó Ktsz-t ben. Decemberben két brigád dot alakítottak, amelyek a szocialista brigád cim elnyeré­séért dolgoznak. Több mint 10 ezer forint értékű könyvet adtak el de­cemberben a monori Kossuth iskola úttörői. A könyvesbolt­tól kapott ezer forint jutalé­kot a nyári táborozásra tet­ték félre. ★ Ünnepélyt tartott az úri községi pártszervezet, meg­alakulása 25. évfordulója tisz­teletére. Meghívták azokat a párttagokat is, akik a párt- szervezet megalakulásában an­nak idején részt vettek. Gyakori vendég vagyok Üllőn a moziban. Rám ne mondják, hogy hűtlen lettem a televízió miatt. Igaz ugyan, hogy a moziműsor nem túl igé­nyes, de néhány komoly és ~ nagy film feledteti ezt. Van ' azonban jó néhány leány és fiú, aki még a filmnél is színvonalasabbat akar pro­dukálni. Sikerült! Zajtól, fütyüléstől és a „jópofa” bemondásoktól olyan han­gos a nézőtér, hogy csak sejteni lehet a filmen tör­ténteket. Rendet kéne már tenni! (pesti) MŰSOR MOZIK Ecser: A kacsa fél 8-kor csen­get. Gomba: Telemark hőset Gyömrő: Háború és béke IH. H; Egy férfi kétszobás lakással. Mag­lód: Minden dalom a tiéd. H: Két mamám és két papám van. Men- de: Két mamám és két papám van. H: Minden dalom a tiéd, Monor: Tanár úrnak szeretettet H: A 24—25-ös nem tér vissza. Nyáregyháza: Az alvilág profesz- szora. Péteri: A feldobott kő. Pi­lis: Granada Addió. H: A felügyelő és a halál. Tápiósáp: Beszélő köntös. Tápiósüly: Az idő ablakat Űri: Karamazov testvérek. Üllő: A tigris. H: Menyasszony kereste­tne. Vasad: Beszélő köntös. Ve- csés: Tóni elment azeszed. Mati­né: A tizedes meg a többiek. H: A harangok Rómába menteik. Ami biztos, az biztos Galagonya Káz- mért, a Monori MSE (Emese) aranycsapatának játékosát, a mono­ri játékvezetői testület aranyko­szorúval kitünte­tett nyugdíjas bí­róját egy pohár strázsahegyi vinkó mellett találta a Monor és Vidéke fürgelábú, örök reményekre jogo­sító riportere. — Hát befejez­tük, befejeztük, Kázmér bátyám? — Be, édes fiam. Most egy kis pihe­nő következik. Huszonöt év alatt ezer labdarúgó­mérkőzést vezet­tem. s őszintén mondhatom, egy pofont sem kap­tam. — Melyik volt a legnehezebb, Káz­mér bátyám? — Hát, mind nehéz volt, fiam. De talán, amit itt a szomszédban, Méregegyházán vezettem, az felül­múlt minden vá­rakozást. — Mi volt az eredmény? — 15:15! Szép, izgalmas mérkőzés volt, csak az volt a baj, hogy meg­állt az órám. — Legnagyobb élménye? — Amikor Gö­bölöspuszéáról szamárháton vit­tek ki az állomás­ra. — Legnagyobb bosszúsága? — Kaptam már sok elismerő jel­zőt, de azt nagyon a szivemre vettem, amikor Gomba­házán azzal titu­láltak meg, hogy birkapásztor. — Mik a jövő­beni tervei, Káz­mér bátyám? — Ajiyjukom- mal elhatároztuk, hogy röplabda-já­tékvezető ' leszek. Ott nincs veszély, fent ülök a hálón. Mert ugyebár, fiam. ami biztos, az biztos. Nem igaz?! Erre koccintot­tunk. (ő) Különbözőképpen szeretünk ?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents