Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-04 / 3. szám
1970. JANUAR 4., VASÄRNAP PISI HEG » El ^/ú'Hap Tabi László: MÉRLEG Negj.m8ta.ak l|l{. NAGY ZOLTÁN $ költi, részben koholt, részbeni; valóságos tények alapján. ^ Ám, ami a legfontosabb: i; humoros-szatirikus írói mun- ^ kásságom a közügyekre pom- ^ pás hatással volt, s ez kárpótol | minden egyéb negatívumért. ;j Közállapotaink ugrásszerű ja- ^ vuJlását bízvást tekinthetem a ^ saját tevékenységem gyümöl- !j csérnek, csakúgy, mint a társa-$s dalmi morál szép fejlődését.^ Tudomásom van róla, hogy a!> hűtlen férjekről írott emléke-!; zetes szatírám eredményekép-1; pen százharminchat férj állt el •! házasságtörési szándékától, s § vett helyette értékes ajándékot i; a hitvesének. Amikor lefülel- tek egy sikkasztó pénztárost, éles és gúnyos glosszát írtam a társadalmi tulajdon hűtlen kezelése ellen. írásom hatására több ezer tisztességes pénztáros fogadta meg, hogy ezután sem sikkaszt. Több karcolatban szenvedélyesen ostoroztam az alkohol mértéktelen fogyasztását. Nem eredmény nélkül. Száznál is többre tehető a száma azoknak, akik ma már fele annyi szesztől éppúgy be tudnak rúgni, mint írásom megjelenése előtt. Tudomásomra jutott egy alkalommal, hogy illetékes szervek fővárosunkban teljesen meg akarják szüntetni a közlekedést. Tollat ragadván, kemény szavakkal bélyegeztem meg azokat, akik kellő megfontoltság nélkül hoznak intézkedéseket közérdekű ügyekben. írásom célba talált, a közlekedés megmaradt, csak néhány tucat megállóhelyet szüntettek meg. Sorolhatnám az eredményeket napestig, de úgy vélem, ennyi is elég. Talán mondanom sem kell, hogy az eredmények nem tesznek elbi- zakodottá. Tudom, van. még javítani való elég, az új esztendő ad még feladatot bőven. De talán nem veszik őrültségnek, ha moslt, az új év else napjaiban, a tükör elé állok, s emelt fővel azt mondom magamnak: csak így tovább! Uj ÓV küszöbén az ember mérleget csinál A humorista is ember. Én humorista vagyok. A végkövetkeztetés tehát felettébb egyszerű: én is mérleget csinálok. Már hosszabb idő óta, minden év végén. Sőt. Már abban az időben is mérleget csináltam új év küszöbén, amikor még nem is voltam humorista. Nem tartom kizártnak, hogy éppen ezektől a mérlegektől lettem azzá. Két fő rovata van az én év végi mérlegemnek. Az elsőben magánügyeimet szoktam áttekinteni, a másodikban köz- ügyeimét Magánügyeim mérlegével nem kívánom untatni önöket, annyit azonban talán a szerénytelenség kockázata nélkül megállapíthatok, hogy magánügyeim mérlege módfelett passzív. Ez idén is. Tavaly ilyenkor elhatároztam, hogy leszokom a dohányzásról, de nem szoktam le, mert éppen a legutóbbi éviben túlságosan kevés újságcikk jelent mega nikotin káros hatásáról. Tavaly ilyenkor elhatároztam, hogy erélyes lépéseket teszek a korral járó elnehezedés ellen, de nem fogytam le, mert ugyanazt a nyolcvanhét kilót, amelyről december végén azt tartottam, hogy sok, január elején már inkább kevésnek találtam. Tavaly ilyenkor elhatároztam, hogy kevesebbet fogok dolgozni, mert az élet úgyis rövid és nincs nemesebb időtöltés, mint a nyugalmas szemlélődés. Ezzjel ellentétben nem dolgoztam kevesebbet, mert rájöttem, hogy az élet még rö- videbb, mint gondoltam volna, s nincs nemesebb időtöltés, minx a munrea. Azt is megxo- gadtam tavaly ilyenkor, hogy az új évben nem írok színdarabot, mert miért kell nekem bosszankodnom a kritikusok fanyalgásán, s ezzel • ellentétben ebben az évben is írtam egy színdarabot, hadd szórakozzam a kritikusok fanyalgásán. A munkát egyébként nem ok nélkül említem. Magánügyeimből a közügyeimbe tudniillik ezen a hídon át vezet az út. Ami most már közügyeim mérlegét illeti, itt sokkal kedvezőbb a mérleg. Legalábbis ami a főrovat egyik airovatát illeti. Közügyeimnek ugyanis két alrovata van. Éspedig: 1. a közügyekben folytatót tevékenységem hatása jómagam társadalmi helyzetére, és 2. nevezett tevékenység hatása magára a közügyekre. Az előbbi alrovattal röviden végezhetünk. Az elmúlt évben 183 új haragost szereztem magamnak. Hogy ez az eredmény kedvező-e vagy sem, eldönteni nem tudom. A „haragos” kifejezés egyébként is tág fogalom. Helyet talál ebben a fogalomban már az is, aki csupán enyhe ellenszenvet táplál irántam, s az is, aki a legszívesebben megfojtana egy kanál vízben. A rendelkezésemre álló, de nem végleges adatok szerint új haragosaimnak egyharmada beéri azzal, hogy nem köszön vissza, második harmada ezen felül még át is megy az utca túloldalára, ha meglát, harmadik harmada pedig mindezeken felül még rosisz híremet is Ha. Nem ravaszul kitalált szerep, s nem J udás-pénzen vett éitzelem, mit tőled vettem, neke Nem hamis találgatások buta halmaza Csak szép szavak, miket te mondtál s visszaüthetnek, ha nálam maradnak. Lovass Ágnes-ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssstS MELLÉBESZÍLEK E gyéni fejlődésem elég furcsán alakult. Hat éves koromban, mikor iskolába adtak, nem nagy kedvem volt az egészhez. Hat év alatt ugyanis megszoktam, hogy nem járok iskolába. Szüleim akkor azt mondták, ez a gyerek konzervatív. Soha sem lesz belőle reformer. Lehet, hogy ez a vélemény kissé elhamarkodott volt, később ugyanis, amikor csak esténként kerültem haza az „iskolából”, apám azt mondta, meglátjátok, ennek a gyereknek az életben még sok baja lesz. Ez mindent meg akar reformálni. Ez is maradt a formám. Mikor aztán beköszöntött a reform, azt gondoltam, na végre, eljött az én időm. Most aztán, kiélhetem magam, nyitva az ajtó, előttem az érvényesülés perspektívája. Sajnáltam a maradiakat, mert arra gondoltam, mi lesz most velük. De csalódtam. Mikor ugyanis véletlenül találkoztam egyik közismerten konzervatív barátommal (elhanyagolt hajzatot, piszkos inget, és rojtos nadrágot viselt), csak félve mertem neki emlegetni a reformot. Nem akartam ugyanis, hogy köztem, mint a reform híve, és közte, mint közismert konzervatív között kiéleződjön a helyzet. Egy darabig hallgatott, aztán nekem támadt. Mellébeszélsz, mondta nekem, és ott helyben kioktatott arról, hogy mi a reform lényege és jelentősége. Hiába, mondta végül, vannak sajnálatos esetek, amikör az egyén nem tud lépést tartani a fejlődéssel. Egy szóval se mondta, hogy rámcéloz, de messzibenéző, ábrándos tekintetéből kiolvashattam lemaradásomat és egyben azt is, hogy ő a nagy álmodozó. Búcsúzóul, hogy visszavágjak, célzást tettem piszkos ingére és rojtos nadrágjára. Jóindulatot és sajnálkozást színlelve megkockáztattam a megjegyzést, hogy így mégsem járhat a mai ember. Tévedsz, mondta, éppen ez a divat. És lenézően vizsgálta frizurámat, amellyel éppen akkor jöttem a fodrásztól. Egyesek szerint egyéni fejlődésem továbbra is elég furcsán alakult 40 éves koromban valahogy tudomást vettem arról, hogy betöltöttem a negyedik ikszet, minthogy 40 év alatt sem tudtam megszokni, hogy egyszer negyven éves leszek. Továbbra is úgy viselkedtem, mint azelőtt. Például papírról olvastam fel- ^ Dr. Nagy Zoltán, a dabasi :, ^ járás vezető ügyésze este hét i^ óra tájt verte le a havat csiz- . $ májáról ócsai háza küszöbén. Feleség, gyerek, asszonylány, _ ^ vő, unoka, meleg cserépkályha ' ^ várja.' A fiú ugrik, hozza .a 1!; házicipőt, az asszony a trénin■ i; get. Étel, könnyű hideg piros iS bor kerül az asztalra. Szem- S mel látható örömmel olvad be a zsivajsó hadba. Itt nem a törvény, a vád képviselője, itt r ^ nem dörög a szava. Itt ő az a j! apa, aki birkózik Lacival,' aki "5 a tenyerén hintáztatja az unó- lkát. ^ Széles vállú, arca erőtől duz- ^zad. Nem mutatja a korát s y 8 talán csak szemüvege mögötti s§ tekintetén látni: előtte már " § nem nagy betűkiből áll az ÉLET. — Dehogyisnem, dehogyis- i S nem. Éppen azért, mert napon- ^ ta lapozok a bűn, a galádság . ^ aktáiban, mert annyira tudom, _ ^ hogy hová vezet az erkölcsi _ ^ tartás lazulása, azért olyan ” § becses előttem az emberi kö- " ^ zösség védelme. Furcsán hang- í 8 zik, iha én mondom, néha a S azonban a törvényen túllépve e § kell szolgálni a célt. Voit egy- 1 § szer egy szerencsétlen kisem$ber. Betegen feküdt a családija, ő is altkor kelt fel az ágy■ ^ ból. Szaladt ide, szaladt oda g ^ tüzelőért, de nem volt szén a- ^ falujában. Kiment az erdő- J szélre, kivágott néhány satnya ‘fiacskát. Néztem a szégyenke- ' ^ zését Felálltam, elmondtam 5^ milyen paragrafusok ellen vé- s s tett, aztán elejtettem ellene a _ 8 vádat... $ Néha beleizzadok a dühbe. ® Eiémkerülnek megtévedt em- ,/z berek, ítéletet kérek rájuk, í Ugyanakkor arra gondolok, 8 hogy a ravasz, kitanult csirke- § fogók bújkálnak a törvénycik- ^ kelyek között. Érzem, hogy ^ bűnösök, de bizonyítani nem ^ tudom. Csak az vígasztal, hogy k előbb-utőbb sorra kerülnek. ^ — Hanem a közéleti szerep8 lésemet én is törvénytelenség- 8 gél kezdtem — tölt a pohanak- S ba. — Kőműves voltam a 8 Láng-gyárban, hadiüzemben. ^ November elején két kornám- ^ mai megszöktünk Pestről, mert ^falunk felé közeledett a front. ^Másnapra bejöttek a szovjet ^csapatok. Tudtam velük beszélgetni, mert Ruszinszkóban ^voltam katona, ott megtanul- 8 tam. November nyolcadikén 8 közfelkiáll'tással a pártszerve- $ zet titkára lettem idehaza, ^ Öcsén. Nyolcunknak nem volt $ egy kerek cipója. Másnak se. ^Tizenkétezer emberről kellett *! gondoskodnunk. Főleg a zsí- ^ rozó hiányzott. Az egyik rak- ^ tárban maradt sok napraforgó. ^ Valaki mondta, hogy a Reiner 8 nagybirtokos tanyáján van 8 egy hidraulikus prés. Alaltít- 8 suk át, azzal lehetne olajat üt- ^ ni. — Jó, hozzák el — mond- !j tam. Már kiosztottuk az óla- ^ jat, amikor a nagybirtokos tu- § domást szerzett a dologról. ^ Jött mint a sárkány, lopással ^ vádolt. Elismertem, hogy igaza ^ van, de a falu érdeke volt a 8 fontosabb. Öt nap múltán 8 nagygyűlést hirdettünk. Vol- S tak vagy négyszázan. Jófor- ^ mán a számat sem tudtam ki- ^ nyitni. Szerencsére felállt a ^ községi orvosunk, Gál doktor. ^ Nem volt ő sem képzett mar- ^ xista, csak úgy szívből húzott ^ a szegényekhez. Szépen be- ^ szélt, még a jézusi tanításokat ^ is belekombinálta. Minden- j! esetre, vagy ötvenen ott a ; helyszínen beléptek a kommu- ; nista pártba. Hogy én hogy 8 voltam a tudással ? A sok ol- $ vasmány, gondolat szénabog- § lyaként állt a fejemben. Úgy ^ kezdődött, hogy kőműves a tanult mesterségem. A bandában megismerkedtem egy fiúval, aki összehozott a bátyjával, Tatai Sándorral. Egyszer, hónapok múltán kikísért egy este. A kapuban megfogta a kabátom ujját: — Te, Zoli, aztán miért jársz te ide? Tudod ugye, hogy én figyelt ember vagyok, bajba kerülsz. Ne gyere többet. — Sándor bátyám, nem véletlenül jövök én magához, vegye már észre. Visszafordultunk és egy vastag kékbe kötött könyvet dugott a hónom alá. Otthon azonnal leültem a petró mellé. Ujházas voltam, kérdi az asz- szony, mit csinálok? — Tanulok, mondtam. Még azon az éjjelen átrágtam magam nyolcvan oldalon Marx Tőkéjéből, de majdnem sírtam az elkeseredéstől. Harminc éves létemre jóformán nem értettem én abból semmit. Indulatosan visszavittem. Az öreg csak mosolygott és azt mondta: — látod-e, nem úgy van az, hajrá neki, kijelenteni, hogy kommunista vagyok. Minden másnál nagyobb tudás kell hozzá. Ekkor kezdett sorra irodalmat adni. Kétten- hárman vitázitunk róla, de ahogy most visszaemlékszem rá, sokszor nem találtuk meg a lényeget A többieknél mégis valamivel többet tudtunk, ezért is választattak párttit- kámak. Elmondani nem tudom én azt, mi mindennel kellett törődnünk. Valahogy repült, sikerült minden. Hetek múlva egy szovjet tiszt vágtázik hozzánk, kétlovas hintó- val. Int, hogy szálljak fel. — Kudá? — Te leszel a bíró — közölte tömören. Mármint én? Hozzászoktam, mindig a leggazdagabb ember volt a bíró a faluban. Ahogy ott téb- lábolunk, vitázunk, jön a kisbíró, papír a kezében. — írja mán alá bíró úr, szerszámot kell kiadni! — Egye fene, add ide, aláírom! így lettem ócs-ai bíró... Nem sokáig. Rövidesen Da- basra vitték szolgabírónak. Tiltakozott, vissza akart menni kőművesnek, murárnak. Elt-ihalt a szakmájáért. Nem engedték. Azt mondták, így is épít, csak nem malterral. — Mit gondol, mi volt nekem a legnehezebb? A papírok, az iktatás. Büntetőbírónak tettek meg. Az ottmaradt régi tisztviselők dobálóztak a szakkifejezésekkel, amiből semmit, de semmit nem értettem. Megkerestem a régi irattári anyagot, abból tanultam meg, hogyan kell egy tárgyalást levezetni. Betettem a fiókomba a sémát, belepislogtam közben, hogyan kell csinálni. Fél év múltán ismét a gyárat emlegette, oda menne inkább, mint járási rendőrkapitánynak. Végül fegyveres ember lett. Este arról beszélgettek a feleségével, lám, ha negyvennégy október 15-én nem jön egy légiriadó, fegyver miatt nem lenne az élők sorában. Mert akkoriban ők már fegyvert rejtegettek. Valaki beköpte őket a csendőröknek. Rajtaütésszerűen jöttek. Elfutott a kertek alatt. A géppisztoly a padláson a stukatúrban, a pisztoly egy tégla mögött. Az asszony kísérte őkét remegve. Megszólalt a sziréna, a két csendőr a tetőablakon kinézett, a felesége pedig egy mozdulattal kiemelte a tégla mögül és a mély kötényzsebébe dobta a fegyvert. A dabasi közbiztonságon őrködött 1947-ig, onnan átvitték Szentendrére. Szélig Imre szocdem képviselő nyilvánosan megvádolta: kommunista fészket csinál a városból. Jólesett a vádja. A tiszti iskolán századosként végzett, majd szemlélőnek nevezték ki Esztergomba. Újra hívták, Csongrádba helyezték megyei kapitánynak. Gondolkoztak rajta a feleségével, mire jó ez, ide-oda ráncigálni az embereket? Mire megismeri a feladatokat, a munkatársait, gyökeret verne a családja, megint tovább. Aztán váratlan fordulat követkézéit. Szemlén járt a megyében és az egyik őrsön tésztát gyúró tizedest talált Főztek. A 418 forintos havi fizetésből másként nem jöttek ki. A legközelebbi vezetőségi ülésen felállt. Számonkérte. milyen módszer az, ahol tíznapos kiképzés után rendőrré nyilvánítják a jelentkezőket? Legtöbbje nem is katonaviselt. Régen a csendőrnek rendes jövedelme volt, az uraság küldte nekik az őrsre a meleg ételt. Mi így gondoskodunk a mieinkről? Rövidesen kegyvesztett lett 1953-ban saját kérelmére leszerelt. A vakolókanál megmaradt, azt nem vehették ik£ a kezéből, hanem kijött a munkából. Az almásfüzitői 5# tonnás Skoda-kazán beépítésénél egész éjjel a tervrajz előtt állt. Dunapentelén svábokkal dolgozott akik okkal, ok nélkül nagyon bizalmatlanok voltak. Nékik kellett szemináriumot vezetnie. Itt is a történelem segített. Először a „Szász tükörről”, a svábság alkotmányáról beszélgettek. Heteken át a tizenhatból egy sem hiányzott... Közben mint a megszállott jogot tanult. Éjfélkor feküdt négykor kelt. Napközben állt a falon, délután tanított. Lestf a postát, mit ír az asszony; ‘ szegény, hogyan boldogul nélküle? Ekkor szokott rá a tornára. Fiatal korában birkózott, most újra visszatért az egyetlen szórakozáshoz. Ez a kedvtelése ma is megmaradt Jóga, expander, ha máskor nem, míg a tv-t nézi, hátul, í szoba mélyében. 1956. Építésvezető a kazán- építőknél, Budapesten. Fegyverrel a kezében a munkáshatalom mellett. 1958. Hazahívják, kinevezik dabasi járási ügyésszé. — Tetszeni fogsz a nőknek, őszül már a halántékod — ugratja a felesége. Tagja lett a járási pártbizottságnak, a tanácsnak. Elnöke a TIT-nek, a dabasi birkózó szakcsoportnak. Küzd, hogy a fejekben is bekövetkezzék a konszolidáció. A butaságot tartja az emberiség ellenségének. Szenvedélyesen harcol az alkoholizmus, az egyén és a családi élet rákfenéje ellen. Ilyenkor felrémlik előtte az apja, a dikiccsel fenyegető suszter. Érzi izmaiban a száz- kilencven kilométeres kerékpárút fáradságát, amivel ha- zakarikázott, hogy első fizetését elvigye az édesanyjának ... — Miért kellene az ügyésznek hivatalból emberellenesnek lennie — tűnődik. — Ellenkezőleg: éppen, mert szeretem, becsülöm az embereket, azért kell a tévelygőket megfogni. Két egyforma bűneset nincs, minden tett mögött más az indítóok. Én vállalom kommunista voltomat, hogy annak a törvényei irányítanak. Eltelt negyedszázad. Mai tapasztalatommal, tudásommal sok mindent másképpen csinálnék. De a kiindulópont maradna. Komáromi Magda t t egy előadást a reformról, de az előadás végén csak egyetlen megjegyzést hallottam: ez egy konzervatív pali, még most is leírt szövegből szövegel. A nyáron szemrehányást kaptam egy boltvezetőtől, minthogy patáliát csaptam, mert kánikulában nem kaptam sört. Ott helyben meg is beszélték az eladókkal, hogy a fej mármint én, egy konzervatív pali. Az egyik oda is szólt nekem: tudja hol él maga apusként, én megmondom, a múltban. A napokban szidtam a házmestert, mert hajszál híján elvágódtam a havas járdán. Viszonylag szolid kiselőadást tartott arról, ha nem tudnám, még nincs tisztázva, hogy a járdatisztítás az ő kötelme, vagy a köztisztasági hivatalé. Meg is gyanúsított, hogy én még mindig azokra a bizonyos régi időkre gondolok, amikor ez egyértelműen az ő kötelme volt. E gyéni fejlődésem így hánykódott teljes bizonytalanságban. Magamban azt hittem, hogy reformer vagyok, és időnként megrendüléssel értesültem arról, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz. Nagy kő esett le a válláráról, mikor a minap találkoztam régi barátommal, a nagy reformerrel. Most legalább kiönthetem a szívem, gondoltam, mindent bele, ami csak a reformba fér. Félóráig hallgatott egy dupla és kétszer három konyak mellett a presszóban, sűrűn bólogatott, hogy ő megért engem. Mikor befejeztem, vállamra tette a kezét és őszintén azt mondta: nézd, én tisztelem a nézeteidet, de hallgass rám, azt tanácsolom neked, hogy ne olyan hevesen. Megrendülésem láttán (a fogyasztást is én fizettem) haverságból karonfogva hazakísért, hogy ne érezzem magam olyan egyedül. De ez már az év utolsó előtti napja volt. Bánatomban, hogy egy nagy reformer is így beszélhet, Szilveszter napján már reggel elkezdtem piálni. Feleségem meg is jegyezte, már megint kezded, úgy mint tavaly. Te semmit sem változol. Most, hogy 1970-et kezdtünk írni, bevallom a legnagyobb zavarban vagyok. Ismét egy év van mögöttem, és én úgy viselkedem, mintha semmi nem történt volna. Változatlanul gondolathiányban szenvedek, mint az már az eddigiekből is kiderült, mert ha lenne egy kis eszem, azt mondanám, volt ami volt, holnaptól új életet kezdek. De ezt már mégse! Mert amióta az eszemet tudom, mindenki ezzel akarja elkezdeni az új évet. És akkor már tényleg én lennék a legkonzervatívabb reformer messze a határban ... Kerekes Imre
