Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-30 / 25. szám

PEST MEGY’Et kJCíiIísp 1970. JANITÄR 30., PÉNTEK ÜJünk és e[ Korai halál - Segít a séta - Veszedelmes jóga „Van önnek egy nagy tükre? Alikor álljon elé! Hány éves is ön? Huszonöt, negyven, vagy hatvan? Elégedett a kondíció­jával?” Lehetne ez a beveze­tés egy fogyókúrát hirdető szalon reklámszövege is, de te­gyük szívünkre a kezünket, nem tesszük-e fel önmagunk­nak ezeket a kérdéseket mos­tanában kissé gyakrabban? Törvényszerű-e az elpuhu- lás, az elhízás, a kondíciórom- lás? Erről beszélgetünk dr. Nádori László docenssel, a Testneve­lési Főiskola Tudományos Ku­tatóintézetének főosztályveze­tőjével. — A mai korra az ülő em­ber jellemző. Ülünk, mikor eszünk, amikor dolgozunk, amikor szórakozunk. Jó adag vacsora után elterpeszkedünk a karosszékben és csendben elalszunk a tévé előtt. Alig vesszük igénybe a mozgási, keringési és. légzőszerveinket. Ezek gyorsan alkalmazkod­nak a minimális igényekhez: elsatnyulnak. A legkisebb erő­kifejtéskor gyakran csődöt mondanak Sokszor olyannyira elgyengül a láb az állandó üléstől, autón járástól, hogy például már egy magasabb lépcsőn is remegnek az izmok. Egy nyugati felmérés sze­rint — és éhhez hasonlóalt a hazai tapasztalatok is —, ép­pen a vezető állásúak, igazga­tók, menedzserek dőlnek ki öt­ven éves korukban a legtöb­ben. A legjobban a sok fizikai munkát végző, szaladgáló, két- műszakos háziasszonyok bír­ják. — Mit lehet tenni a vészes elpuhulás ellen? — Elsősorban törődni kell önmagunkkal. Szakítani a fo­gyókúra-elmélettel — kivéve, akiket az orvos utal erre. Egyáltalán nem a diéta a '•döntő. A rtxsSZ táplálkozás — . rossz közérzet. A motornak olaj kell, hogy működjék. Mindenkinek sajátos, egyénen­ként változó, úgynevezett fi­ziológiás ételadag szükséges, ezért nem lehet általánosíta­ni. Mindenki addig egyen, amíg a gyomra kívánja, de a szemének már ne engedelmes­kedjen. így tartja a néphit is. Az egészséges szervezet ezt az adagolt képes feldolgozni — elégetni — zsírlerakódás nél­kül. — Tehát mi a jó kondíció receptje? — Nincs semmi ördöngös­ség, mivel az élet lényege a mozgás, a recept is csak a mozgás lehet. Ismeretes, hogy nehéz sportolási lehetőséget találni, de mindenki sétálhat. Ha lehet, legalább a munka­helyéről gyalog menjen haza, de mindenesetre szálljon le néhány megállóval előbb. Még jobb, esténként, rendszeresen egy-két órát sétálni. Ezek az órák sokszorosan visszatérül­nek. — Mit sportoljunk és ho­gyan? — Aki valaha sportolt, fel­tétlenül próbáljon kapcsolatot találni egykori kedvelt sport­jával. Csak az a mozgás tart­ja rendben a szervezetet, mely örömet okoz. Éppen ezért, sen­ki ne gyötörje magát, csak annyit sportoljon, amíg nem fárasztja. Tapasztalatok bizo­nyítják, hogy aki reggelente, csak öt perc szobagimnaszti­kára szakít időt: óriás lépést tesz szükséges kondíciójának fenntartásához. — Az izmok is elsatnyulnak használaton kívül. Mit tegyen, akinek nincs ideje tornate­rembe járni? — Áz erőfejlesztésre nagy­szerűen alkalmas a gimnaszti­kán kívül a gumikötél vagy az expander. Vigyázat: ne eről­ködjünk, csak annyi rugót húzzunk, amennyit könnyen elbírunk, a hatalmas erőt hagyjuk meg Veres Győzőék­nek. Az Ízületek ellazultságán segítenek a néhány kilós súly­zóval végzett gyakorlatok, karlendítés, körzés, guggolás. Megmozgatja az izmokat, ha ritmikusan megfeszítjük és el­ernyesztjük, vagy ajtófélfák közé állva, egyszerűen nagy erővel toljuk karjainkat. — Vannak, akik a jógára esküsznek. — A jóga rendkívül bonyo­lult. Helyesen gyakorolva két­ségtelenül rendkívül hasznos. Aki azonban nem ismeri a tör­vényeit, ne kezdje el megfele­lő irányítás nélkül, mert köny- nyen ráfizethet. A fiatalabb nemzedék feltét­lenül sportoljon aktívabban. Az úszás valamennyi izmot megmozgatja, gyorsítja az égést. Orvosi tapasztalatok igazolják, hogy mind az ideg- rendszeri, mind a fizikai kon­dicionálás egyik legnagysze­rűbb módja a közepes iramú futás. Néha egyenesen csodá­kat tesz betegségre hajlamos, hízásnak indult embereknél. Kezdetben elég, ha a lakás­ban, nyitott ablaknál, helyben futunk, szökdelünk, egyszer csak azt vesszük észre, hogy kedvet kapunk a szabadtéri futáshoz is. Sportolási lehető­ségeket lehet találni és terem­teni gyárakban, termelőszö­vetkezetekben, hétvégi üdü­lőkben. Az egészséges ember sorsa nemcsak magán-, hanem társadalmi ügy is. — Mindez néhány hónap alatt érezteti hatását? — Feltétlenül. Elkezdeni senkinek és semmilyen korban nem késő, kivéve azokat, aki­ket orvos tilt el. A küllemben is hamar megmutatkozik a kedvező változás. A bőr kisi­mul a jobb vérellátástól, a tartás egyenes lesz, a járás ru­galmassá válik. A legjobb al­tató az esti séta. így még akár hetvenéves korban is esztéti­kus megjelenésű maradhat, aki rendszeresen törődik külsejé­vel és ezzel egyidőben termé­szetesen egészségével is.. Regős István Szegfű a sztárl r A 27 tanácsi irányítású, kertészeti profilú vállalatot tömörítő kertészeti egyesülés csütörtökön Budapesten, a Gundel étteremben tartotta közgyűlését. Oláh Sándor ügy­vezető igazgató elmondotta, hogy az egyesülés tagvállala­tainak termelési értéke ta­valy elérte a 460 millió forin­tot, ebből 110 millió forint ju­tott a városi parkok fenntar­tására. A kertészetekben tavaly 45—50 millió szál virágot neveltek, idén 10—12 szá­zalékkal növelik a terme­lést. A közgyűlésen sok szó esett a tőkehiányról, .amely a válla­latokat sokszor egyébként jó elképzelések megvalósításában akadályozza. Az üzemek ezért anyagi erőik összpontosításá­val közös beruházásokat ter­veznek. Szegfűből soha sincs elég — külföldön is nagyon keresett —, ezért azt tervezik, hogy a tagok által összeadott 20—25 millió forintból az arra ' legalkalmasabb vállalatnál olyan kertészetet létesíte­nek, amely évente 2,5 mil­lió szál szegfűt ad. A vállalat később nem pénz­zel, hanem természetben, I szegfűvel fizetné vissza a ren­delkezésére bocsátott összeget. Az egyesülés a tagok gép­megrendeléseit központilag in­tézi. Ennek köszönhető, hogy egy-egy géptípus gyártásának megindítására olyan szerződé­seket tudtak kötni, amelyek a vállalatoknak egymástól elszi­getelve, éveken át nem sike­rült. A közgyűlésen tíz újabb vál­lalat felvételi kérelmét ter­jesztették elő. Világfájdalmas költő (Kertész rajza.) Nana — A rózsák háborúja — Turpi úrfi — Flinstone család TV-TERVEK A Kékszakállú herceg vára — Aggteleken A televízió művészeti és filmfőosztályának terveiből kiemelkednek azok a jubileu- J mi műsorok, amelyekkel ha- j zánk felszabadulásának 25. í évfordulóját köszöntik. Egye- j bek között két nagy operett­estet sugároznak az Erkel J Színházból, az elsőt csupa szovjet, a másodikat pedig kizárólag magyar szerzők dal­lamaiból. Érdekesnek ígérkezik az el­múlt negyedszázad Kossuth- díjasaival és az új kitüntetet­tekkel készülő műsor, továbbá az a 30 perces képzőművésze­ti film is, amelyet a budai várpalotában forgatnak. A Deák téri állomáson ve­szik fel a metró építői tiszteletére rendezett hang­versenyt. Gellért Endréé, a főosztály vezetője nyári előzetesként mondotta el a többi között azt, hogy táncdalfesztivál helyett nemzetközi gálaesteket ren­deznek az idén, amolyan igazi sztárparádékat, az elsőt május végén, a másodikat pedig augusztusban sugározzák. „A tv zenés színházában” előad­ják Lehár Cloelo című ope­rettjét, a Mikszá th-regényből készült Akii Miklóst, Ránky— Cseres: Hölgyválasz és Vad- nay—Blum—Fényes: Cupido című musicaljét, valamint Suppé: Pajkos diákok című művét. A televízió is csatlako­zik a Bartók- és Beethoven- évforduló ünnepségeihez, to­vábbá a budapesti zenei hetek eseménysorozatához. Felújít­ják Beethoven Prometheusát, Gluck Don Jüanját) Vivaldi Ballo concert ante-]At és Pro- kofjev Ifjúság című művét, továbbá a Csodálatos Manda­rint. Sor kerül a Fából fara­gott királyfi és a Kékszakállú herceg vára tv-bemutatójára is. A Bartók-operát február elején kezdik forgatni Aggte­leken a cseppkőbarlangban, Mikó András főrendező irá­nyításával. Bartók Béláról kilencven- perces dokumentumfilm is készül. A tervek szerint a klasszi­kusok közül képernyőre kerül a harmadik évnegyedben több Shakespeare-da rab — köztük a Felsütí szerelmesek, a Sóik hűhó semmiért, Minden jó, ha jó a vége — is. Szombat éj­szakánként vetítik a már klasszikusnak mondható alko­tások közül a Szeszélyes nyár című csehszlovák, a Találkoz­tam boldog cigányokkal is cí­mű jugoszláv produkciót, s is­mét lepergetik a Hamu és gyémántot. Képernyőre kerül — ötször 45 perces adások­ban — Zola Napájának fran­cia filmváltozata. Tervezik, hogy a harmadik negyedévben szombati, illetve vasárnap délelőtti ismétlésre magyar filmvígjáték hónapot rendez­nek, vagy esetleg Latabár- dklust. A várható sorozatok között lesz Shakespeare: A rózsák háborúja — teljes sorozat a BBC produkciójában. Az év műsortervei között a kalandfilmek mellett szerepel a „Turpi úrfi” és a „Flinstone család”. Inka kincsek — Budapesten „Az ősi Peru művészete“ A Kulturális Kapcsolatok ] Intézetének Dorottya utcai be- I mutatótermében látható „Az > ősi Peru művészete” című ki­állítás. Hazánkban most lát­hatjuk először az „Űj Világ” leggazdagabb kultúrájának ér­tékes maradványait, melyek Peruban — e távoli hegyek és tengerek közé zárt országban — az időszámítás előtt 1200- ban születtek. A hat üvegtárlóban közel hatvan szobor, használati tárgy, köztük érdekes alakú edények és vázák találhatók. Ezek a klasszikus korszak — Mochica-, Nazca-, Recuay-, Chimu-, Chancay-, Cajamar- ga- és inkakultúrájának leg­szebb darabjait mutatják be. Valamennyi kultúra legjelleg­zetesebb termékei a cserép-, illetve kerámia edények, melyeit díszítése harmonikus, igen szoros Kapcsolatban áll a mágikus vallási megnyilvánu­lásokkal, temetkezési és mito­lógiai lényekkel, a háború mo­tívumaival, valamint a környe­zet — a növény- és állatvilág — valóságos és képzeletbeli d^ja^feglíAzi'í6si.Peru embere rendszerint,’ egy ‘fantasztikus lényt vagy emberáLlatot imá­dott, s ez hatással volt művé­szetére is. Nagyon szépek a jel­legzetes figurákkal, ősi démo­nokkal, madarakkal díszített, lencse alakú edények. De e cseréptárgyak között éppúgy megtalálhatók az állat — pél­dául kacsa alakú —, mint az úgynevezett „képmás” edé­nyek, /Helyek emberi arcokat ábrázolnak. Az utóbbinál igen groteszk hatást vált ki a kiálló orr, vagy az ajkak különböző vonása, és úgyszólván soha­sem hiányzik a szemek alól egy sor, könnyeket vagy teto­vált jeleket képező kör. Igen érdekesek az alakról mintázott ivóedények is. Ezenkívül lát­hatunk itt harang formájú, gömbölyű vagy mértani ido­mokra emlékeztető tárgyakat. A kőtárgyak nagy része síriélet. A kis te­metkezési szobrok piros agyag­ból készültek. Érdekes, bizarr benyomást keltenek a hatal­mas fülcimpával ellátott kor­sók, vázák, melyek valószínű­leg az inkanemesség rangbéli megkülönböztetésére szolgál­tak. Szépek a hosszú nyakú, magas testű zárt edények is. A festett díszítések között meg­találhatók — mint a görögök­nél — a geometriai formájú fogazott vonalak, a rombusz- és S-alakok, különböző lepkékkel, darazsakkal vagy egyéb álla­tokkal tarkítva. Színük több­nyire vörös, sárga, fekete, fe­hér és okker. A falakat 38 foto díszíti, melyek ősi romokat, faragott sziklatömböket, síro­kat, kőhidakat, kőkapukat és egyéb faragott fejeket, vagy szobrokat ábrázolnak. A kira­katban látható hat szőttes, minta és egy parittya vagy a tárlóban pompázó perui papa- gájtollból készült tolldísz egy­aránt ízelítőt ad az ősi Peru csodálatos művészetéből. A kiállítás február 8-ig te­kinthető meg, mindennap 11- től este 7 óráig. S. G. Katonadolog D ízvást mondhatom, fülig ” szalad a szája sok férfiú­nak, aki mostanra már a negy­ven felé közeledik, amikor em­lékezetébe idézem a Böhönye és Nagybajom közötti erdőt, az égigérő homokfelhőt, a bedög­lött halastavak szúnyogtenyé­szetét. Vagyis mindazt, ami hozzátartozott az ottani kato­nai táborhoz, ahol az ötvenes évek első felében egyetemis- táskodó ifjúság a nyár egy-egy hónapját mundérban töltötte. Sikerült kifognom egy egé­szen fenséges írnoki beosztást. Félhivatalosan felmentést kap­tam a kivonulások, gyakorla­tok alól, de az irodasátorban sem tettem tönkre magam a sok munkával. Viszont kitű­nően berendezkedtem. Volt a sátorban egy ember­magasságú és mindössze méter széles iratszekrény. Kiszedtem a polcait, teliraktam pokróccal. Esténként lefektettem ezt az egyszemélyes szekrényt, s igen jóízűeket durmoltam benne. Aranyéletem egén mindössze két fekete felhő okozott ború­látót. Az egyik a fegyverek tisztaságának megismétlődő el­lenőrzése. a másik pedig a sát­rat övező gyepszőnyeg volt. A puskám a fegyverállvány szégyene kétesértékű címet vívta ki magának: gvakorta kitették közszemlére. Mit kín- | lődtam én kóccal és olajjal! S minél többet tisztogattam a csövét, annál borzalmasabb­nak tűnt. Végre sok huncutság árán sikerült becsempészni az irodasátorba ahol már nem kellett semmitől sem tartani. Jobb híján a böhöm páncél- szekrény tetejére tettem. Szu­ronya ugyan kilógqtt picit a szélén, de legalább egy ötletes ruhafogassal járultam a sá­tor kényelméhez. Történt egy alkalommal, * hogy elnéző főnökömhöz valami magasabb parancsnok érkezett. A hajnal hűvöse el­len köpennyel védekezett és amikor az irodánkban nekivet­kőzött, annak a fémizének a végére tette kabátját, ame­lyen már amúgyis lógott né­hány esőköpeny. A posztó sú­lya azonban felbillentette az egyensúlyt, amit eddig a fegy­ver biztosított. Előbb a kabátok csúsztak le, majd megjelent a szurony, s ezt mind sebesebb csúszással követte puskám. A parancs­nok megkövültén nézett. Az­tán koros, testes mivoltától cseppet sem várható nagyot ugrott. És ordított is. — Ahhá ... Mii eecez? Úgy fogta a kezébe és néze­gette, mintha valami nagyon undorító dolgot tártak volna elé. Kisegítettem zavarából: — Jelentem, puska __ 48 mi ntájú ... — és elhadartam megnevezését, katonásan, bősz hadfi módjára. Hangosan, ke­ményen. Kivette a závárt, csövébe nézett. — Ez nincs kifúrva — je­gyezte meg indignálódva. — De — biztosítottam — csak talán van benne valami. Akkor már lilás volt a feje az öregúmak. És suttogott. — Harminc éve vagyok ka­tona. Ilyent még nem láttam. Az újdonság varázsa sok embert elbűvöl, de ő semmi esetre sem tartozott ezek közé. — Tűnjön el. Látni akarom tisztán... Uccu neki. Rohantam a fegyvermesterhez. — Mit tegyek vele? Érdeklődéssel nézegette, lát­szott arcán a szakember mo­hósága. Ez aztán nekivaló fel­adat. — Mindent megpróbálok, egy-két hét és talán ... — Félórát kaptam. — Képtelenség ... Megnéz­te a számát? — Nem ... Nem hiszem. — Kicseréljük. Arcomat és kezemet zsírral és olajjal összemaszatoltam. Félórás heverészés után a tisztességes fegyverrel ismét megjelentem. A parancsnoknak azonban kedvét szegte a reggeli inci­dens. Bármit nézett, minden­ben talált hibát, csattogott, kafíogott... Távozáskor per­sze szemetszúrt sátrunk kör­nyéke is. És most térek rá ar­ra a bizonyos másik felhőre, amely aranyéletem egén se- tétlett. í' yeptéglákból kirakott fű­'* szőnyeg vette körbe a tábor sátrait. Szépen, zöldellt valamennyinek a környéke, csak éppen a miénk állott sárga mezőben. Kicseréltem többször is a gyeptéglákat, ám két nap sem kellett, s már az űj téglák füve is beért. Ál­lítom, csodájára jártak, mert akármilyen módszert is alkal­maztam, az én füvem két nap után sohasem zöldellt. — Jellemző — mondta a parancsnok, s közvetlen pa­rancsnokom arcán mély szo­morúság terült szét. Búsan szemlélődött. Amikor ketten maradtúnk, hosszasan nézett rám. — Holnaptól új élet lesz itt — mondta egyebek között. — Reggelre a gyep friss legyen és ezentúl ha egyetlen sárguló fűszálat látok, akkor... Kedvetlenül tettem-vettem egész délután. A fű kicserélé­séhez hozzá sem kezdtem, ezt a munkát három nap sem végzi el egy ember. Végre a homlokomra csap­tam. Olyan ötletem támadt, ami ezer évben ha egy akad. Megnyugodtam. Reggelre min­den rendben lesz. Bizakodhat­tam. Este, szinte nyomban a va­csora után lefeküdtünk mind­ketten. A szekrény és én. A takaródét jelző kürtszó éb­resztett. Aludni tért a tábor. Felkeltem. A törzs irodasátrai mögött állították fel azt a hatalmas ponyvahombárt, amely a rak­tári kincseket óvta áz esőtől A raktárírnok barátja lévén bejáratos voltam a hombárba, s pontosan tudtam mit. hol tartanak. A festéket is. Meg a hígítót. V ödörben elegyítettem a ' két szert, kerestem egv megfelelőnek látszó pemzlit. A hold sejtelmes fénye mellett nekiláttam a nagy műnek. Befestettem a füvet. Jóval éjfél után1 végeztem, akkor aztán fájó derékkal ugyan, de gyönyörködő szív­vel élvezhettem munkám ered­ményét. Az olajfesték csillo­gott, ragyogott. Pazar volt. Ekkor azonban riadóztatták a tábort: rikoltott a kürt. Éb­redt a sátorváros; nyüzsgés, csörgés, kiáltások. Éjszakai gyakorlat készült. Pillanatok alatt eltüntettem az áruló nyomokat. A pemzlit és a vöd­röt. És amikorra mindenki felkelt, már le is feküdtem a testhez szabott iratszekrénybe. Alaposan elaludtam. Gyanús zajra ébredtem. Mintha a fél tábor a sátram körül nyüzsögne, ám mint ké­sőbb magam is meggyőződhet­tem róla, tévedtem. Mindenki ott volt. A jó katona pillanatok alatt felöltözik. Én is hamar elké­szültem akkor reggel. Kilép­tem a sátorból. Taps fogadott. — Mi van? — érdeklődtem. De csak lefele kellett néz­nem és kiderült minden. Töb­bek között az, hogy a hold­fény nem csupán sejtelmes. Csalóka is. A festék amit én zöldnek véltem, kék volt mint az ég augusztusi késő délutá­nokon. Ott ácsorgott az ezredorvos, aki festegetett; a táborba is magával hozta festőállványát. Ö jegyezte meg: — Talán ha egy kis sárgát hozzákever, nem ilyen feltű­nő. — Oh, köszönöm, majd át­festem — mondtam és vártam a parancsnokomat, akinek utat nyitottak. A kandi tekintetek kereszt­tüzében, az emberfolyosón, úgy jött át. mintha vesszőfu­tás szenvedő alanya lenne. Szántó István k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents