Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-25 / 21. szám

MOHOMIDÍKI A - P E- S 7 ME G V FI Hí RL/Kk Ü L ÖNKU'DÁSA XII. ÉVFOLYAM, 21. SZÄM 1970. JANUÁR 25., VASÁRNAP 1 '«Mosó igények* új műsorok A járási művelődési ház munkatervéről ' Tönköly Károlynét, a Mono- Ti Járási Művelődési Ház meg­bízott igazgatóját kértük meg, mondja el, hogy alakul 1970- ben a művelődési ház élete, milyen program várja az ide látogatókat. — Évi munkatervünk össze­állításánál a népművelési munka új irányait követtük. A klubélet fejlesztése, a honismereti kör munká­jának bővítése, a művé­szeti, természettudomá­nyos ismeretek terjesztése a fő feladat, a változó igények, a körülmé­nyek, az elmúlt év jó és rossz tapasztalatainak figyelembe­vételével. Folytatják a pszichológiai szabadegyetem elmúlt évi so­rozatát, a pedagógusok részé­re. Az ifjúsági klub művészeti előadássorozatot hallgathat, s az általános iskolásoknak nép­szerű témákról szintén előadás- sorozatot tartanak. A rendőr­ség szervezésében kerül sor a KRESZ-akadémia oktatásra, a községi nőtanács nők akadé­miáját szervez. Szülők akadé­miája, mezőgazdasági szakem­berek fóruma... Néhány a sok közül. A szakkörök, művészeti cso­portok is élnek. A járási peda­gógus-énekkar április 4-re ter­vezi első nyilvános szereplését, a „Nagy István” képzőművé­szeti munkacsoport kiállítást rendez. A bábszakkör két besnu- mutató előadást tervez er­re az évre — most Mono- ri-erdőn is alakult egy bábozccsoport. Az ifjúsági klub eddig is működött, életét azonban ez évben még tartalmasabbá kell tenni, hiszen a munkatervben szereplő feladatok egy része csak a klubra támaszkodva oldható meg eredményesen. Motorosklub indul, a szerve­zés még a múlt év végén meg­kezdődött, az országos hírű maglódi motorosklub mintájá­ra. Tanfolyamok, kiállítások lesznek — hiszen megoldó­dott a kiállítóterem prob­lémája is: új helyiség áll rendelkezésre. Az évi műsortervet a társa­dalmi ünnepekre való felké­szülés jellemzi, bemutatják Si­pos Tamás felszabadulásról szóló drámáját, vendégül lát­ják a vecsési Jókai együtte: is. „ízelítő” az eseménynaptái ból: februárban a járási mi veszeti csoportok vetélkedői májusban műsoros szórakozU tó ORl-rendezvény, majd né együttesek fellépése, az Állat Déryné Színház vendégszerep­lése, beathangversenyek... Amit elmondtunk, koránt­sem a teljes program — de re­ményekre jogosít, kell, hogy pezsgő kulturális élet legyen Monoron is, s minden korosz­tály, minden érdeklődő meg­találja a művelődési otthon­ban, amit vár, ami érdekli őt. (k. zs.) VB-illés lesz holnap, január 26-án dél­után 2 órakor Monoron. Napi­rendjén jelentés hangzik el az 1969. évi adóterv teljesítéséről, valamint az 1970. évi vízgaz­dálkodási feladatokról. Ügyeletes orvos Gyömrő: dr. Lányi Péter (egészségház), Monoron: dr. Balogh József, Pilisen: dr. Czinder Bálint , Üllőn: dr. Ba­lázs László, Vecsésen: dr. Nagy Lajos tart ügyeletet vasárnap. — Ügyeletes gyógyszertár Mo­noron a főtéri, Vecsésen a Já­nos utcai. ÜLLŐI PANASZ Az üllői falugyűlésen sérel­VASÁRNAPI MOZAIK A Hazafias Népfront üllői bizottsága februárban mező- gazdasági tanfolyamot indít a művelődési házban. Az elő­adó: Győri József agrármér­nök és dr. Bálint Ferenc járá­si főállatorvos. Az előadások témája: növényvédelem, gyü­mölcs- és szőlőtermelés, kor­szerű állattenyésztés. ★ A nyáregyházi BékeTsz-ben megkezdték a szerződéskötése­ket a részesművelőkkel. Kuko­ricát, burgonyát és zöldségfé­léket vállalhatnak a tagok az idén részesművelésre. ★ Hétfőn kezdik a monori fő­téri népbolt tatarozását. A munka előreláthatólag három hétig tart. Ez alatt az árusítás a szomszédos tejboltban törté­nik. A tervek szerint a népbolt elkészülte után a tejboltot ala­kítják át kétműszakossá. ★ Az Üllő és Vidéke ÁFÉSZ szakszervezete színházlátoga- társt szervezett. Ma este meg­nézik a Kis Színpad előadását. ★ Kedden délelőtt 10 órakor a vecsési művelődési házban lép fel az Állami Bábszínház. Elő­adásra kerül: A kacsalaki rej­tély. ■k Vecsés község népművelési előadójává Csányi János tanárt nevezték ki. Gratulálunk. VASÁRNAPI FOTÓNK KÉT KÜLDÖTTSÉGVEZE­TÖ, a betegségéből felépült Nguyen Thi Binh asszony kül­ügyminiszter és a Saigonból visszaérkezett Pham Dang Lam nagykövet, csütörtökön az 51. ülésen ismét elfoglalta helyét a vietnami kérdéssel foglalkozó négyes értekezleten A tanácskozás azonban, első­sorban az amerikaiak negatív magatartása miatt, most sem mozdult el a holtpontról. Királyréti utólagos Sztriptíz — klottnadrágban Lapunk munkatársai már beszámoltak a királyréti KISZ-tábor első napjairól, jó magam azonban, mint tanfo­lyamhallgató, „záróráig” ma­radtam. Mint az már az első bemu­tatkozó beszélgetésből kitűnt, a KISZ-táborban nem csupán a vezetés tudományát tanulták a fiatalok, hanem naponta mérték össze erejüket, ügyes­ségüket és tudásukat különféle sport- és kulturális programo­kon. A monori KISZ-esek „pa­rancsnoka” Mocsári József volt, aki rutinos szervezőkész­séggel igen jó légkört terem­tett a táborban. Mindannyiunk számára em­lékezetes marad az az aka­dályverseny, amit a Börzsöny kanyargós erdei útjain meg­tettünk. A 10 kilométeres út­szakaszon nemcsak poLitikai kérdésekre válaszoltunk, ha­nem függeszkedés, távbecslés, kézigránátdobó gyakorlatok is szerepeltek. No és sok-sok nó- tázás útközben. Este a sakk­bajnokság következett. És ter­mészetesen a kulturális bi­zottság tagjai is állandóan munkában voltak. Friss, vidám írások, karikatúrák borították a faliúj.-ágot. A monori járási lányok egy bemutató kereté­ben jelmezekbe öltöztek a gyarmati ifjúsági nap tiszte­letére. A fiúk a Tanácsköztár­saság évfordulójára tervezett mintabemutatóval rukkoltak ki. A sok hasznos ismeret, ve­télkedő és játék után követ­kezett a búcsúest. Valamennyi részvevő lázasan készült erre az eseményre. A műsorszámo­kat is a fiatalok írták. így az- i után nem maradt el a vidám jelenetek, gúnydalok nyomán a jókedv és a taps. És fiata­lok lévén, természetesen nem maradhatott el a beatzenekar sem. No és még valami: egy sztriptízparódia. Az ötlet min­denkinek nagyon tetszett, mert amikor a jó hangulat már te­tőpontot ért, egyszercsak ki­hunytak a fények s a félho­mályban megjelent egy lány. A halk zene ritmusára ütemes mozdulatokkal vetkőzni kez­detit. Amikor elérkezett a kri­tikus pillanathoz, hirtelen vi­lágos lett, s akkor láttuk: egy nagykőrösi fiú áll előttünk vi- gyorgó ábrázattál — klottnad­rágban ... Baky László Péterffy István felvétele M ég a század elején történt, az első világháború előtt, hogy kutat ásatott Pilis község, a lakott területektől távol, a népesség szabadban legelésző szarvasmarhái számára. Nagy szakértelmet eláruló atyafiak ásták, akik ölszámra szegőd­tek. Sokáig kellett szerszá­maikkal nyomkodniuk lefelé a makacs, kemény talajban, amíg nagy nehezen vizet talál­tak. Célt érvén, most már nem volt egyéb hátra, mint a mé­rés, no meg a legfontosabb — a fizetés. Lássuk hát a mérést! Az egybegyűlt kupaktanács tüstént azon törte a süvegalá- valót, hogy az elkészült „re­mekmű” mélységét miként tudják meg a legegyszerűbben. Hosszas tanakodás után abban állapodtak meg, hogy a közeli erdőből egy alkalmas csatlót vágnak, és a kútba bocsátják. Ha elérik vele a feneket, mentve a haza becsülete. Csakhogy a csatló rövidnek bi­zonyult. Morfondíroztak, mit , is tegyenek hát most? Krákog- tag, dünnyögtek, okoskodtak hosszú perceken keresztül... — Tudjátok mit, embersé­ges emberek! — így szólott az egyik bölcs atyafi. — Halljuk a szót! — biztat­ták jobbról is, balról is. Az előbbi folytatta: — Kapaszkodjék valaki a csatló végére, ismét egy má­sik cimbora ennek a tulajdon lábába, oszt így lebocsátjuk mindkettőjüket! Biztosan el­érik a kút fenekét. Azután ki­Kutasok húzzuk meg lefektetjük őket, végigszedjük rajtuk a mértéket szaporán, s az egy világon min­den a legeslegnagyobb rendin lesz! Nos, atyámfiai...? — Helyes! — szólott szinte kórusban az egész tisztelt gyü­lekezet. Pesta, egy vékonydongájú, hosszú nyakú gyerek rögtön a csatló végére csipeszkedett, en­nek bakancsos lábát pedig ked­ves sógora, a majd kétméteres Gyuri ragadta meg becsülete­sen. János bácsi, a dologban első izomkolosszus meg kétrét állott a kút fölött, és szép las­sacskán, szinte ünnepélyes méltósággal bocsátotta őket le­felé. Ez mind megjárná. Igen ám, de az öreg Jani kezét — erő ide vagy oda — ugyancsak meghúzta a szokatlanul nagy teher, s a csatló, mi tűrés, ta­gadás, megbocsáthatatlanul csúszni kezdett izzadó, kérges markában, miért is bőszen le­kiáltott a fityegő atyafiaknak: — Hallitok-e, szép öcséim, Pesta meg Gyuri...! — Mán hogyne hallanánk! — buzogott fel nyomban a sö­tét lyukból a válasz. Jánosunk pedig zengte keservvel nékik: — Ha tényleg hallottátok, úgy akkor megálljotok egy cseppet! — Oszt mi a ménkűnek? — így Pesta. — Hát csak egy makilányit álljatok meg, az istenségit ne­ki, amíg megköpdösöm a mar­komat! A viharos szavakat tüstént a tett követte, és a két ifjú le­gény a mély kút fenekére poty- tyant. így volt-e, nem tudni, de Pilisen még ma is emlékeznek a kútásók históriájára. Hogy mi lett Pestával és Gyurival? Csak kihúzták őket, mert a kút mélysége végül is megmé­retett. Rakovszky József Ipari tanulók kiállítása Az ötlet Garamszegi Lászlóé, a monori iparitanuló-iskola KISZ tanácsadó tanáráé. A monori iskola leendő szakmunká­sai évről évre szép eredményeket érnek el a megyei ipari ta­nulók mesterműveinek kiállításán. Eddig azonban a járásban nem láthatták a szép anyagot, a díjnyertes műveket. Az iskola most a járási KISZ-bizottsággal karöltve azon fáradozik, hogy első, második és harmadikos tanulók műveiből kiállítást rendez Monoron egy később kijelölendő helyen. Innen aztán a megyei bemutatóra is elviszik természetesen a kiállítás anyagát. Reméljük, az elmúlt évek szép sikerei után ezúttal sem vallanak szégyent a monori ipari tanulók darabjai a megyei kiállításon. (gér) Január 30-án (pénteken) es­te 6 órai kezdettel ülést tart a Hazafias Népfront vecsési el­nöksége. A múlt évi munkáról és a felszabadulási ünnepsé­gek előkészítéséről tárgyalnak. Maglódon tavaly körzeti or­vosi rendelő, orvosi lakás és fogorvosi rendelő épült. GYEREKSZÁJ A kisfiú piros pontot ho­zott haza az iskolából. Ju­talmul megnézhette Kloss kapitány legújabb kaland­jait. A kisfiú film közben megszólalt: — Nagymami, gyorsan kapcsold le a tévét, mert lelövik a kapitányt... Jól eltaláltad, sógor! Még itt-ott követik ugyan a hagyományos, szinte családi esemény számba menő disznótorokat, de — mint megannyi más népszokás — ez is kihalásra van kárhoztatva. Nem csoda, hiszen a városiasodó élet a falun is mindinkább tért hódít. Hogyan zajlott le egy ilyen vasárnapi disznóölés? — kér­deztem néhány idős embert. — Korán kellett kezdeni a munkát, és „sok kéz, sokat vé­gez” jelszóval összejött az egész rokonság. Sógor, koma, sógor­asszony és néne, egyszóval mindenki eljött, aki csak ráért, időt tudott szakítani. A kötelező reggeli pálinkázás után következett a nap legnagyobb eseménye: a disznó leölése. Az néhányat horkantott, visított, aztán mozdulatlanná meredve várta, míg a ráhordott szalmát meggyújtották. (Előfordult, hogy egy-két al­kalommal a tűz égetésére reagált a malac, felugrott és elsza­ladt. Az ilyen eseteik egyre inkább elmaradnak, és a szalma- pörzsölést is felváltotta a fa, újabban a gáz.) Míg kint az ud­varban égett a szalma, bent már forrt a bor, ízesen fűszerezve, és melengette az átfagyott embereket. A több évtizedes gya­korlat „bölléreket” nevelt, és így a feldarabolás igényesebb munkáját szakszerűen végezték. Közben, persze, jócskán kor­tyolgatták a vörös és fehér borokat. Az egyre emelkedő hangu­lat hatására előkerültek a régi és újabb történetek, apróbb pletykák. Ebéd után a kolbász- és hurkatöltés vitte a prímet. Szinte szertartásosan mérték a paprikát, sót, borsot és egyéb fűszereket. A kolbásznak olyannak kell lennie, ahogy azt a há­zigazda akarja! — hangzott a visszavonhatatlan, örök és igaz törvény, de a sógorok kóstolgatása és „szakvéleménye”, persze, megnyugtatja őt is. A zsírkisütés, szalonnasózás az asszonyok dolga, no, meg a vacsorafőzés is. Mert az volt ám az igazi tor! Húsleves, töl­tött káposzta, hurka, kolbász sülve, főve az asztalra került. Kri­tika a munkáról — vagy inkább: meózás —, mondhatnánk, és hogy ez valóban így van, fel-felhangzottak a dicsérő jelzők:— Bégen ettem ilyen finomat! — Ez jobban sikerült, mint a tavalyi! — vagy — Jól eltaláltad, sógor, a „keverést” a kolbásznál! — és így tovább estéiig, néha éjfélig. Aztán elindult a rokonság, a kosarakban a gazda kóstolója, a munka megérdemelt fizetsége. (pesti) Nyílt levél sportügyben Miért elhanyagolt a szellem sportja? A gyömröi sakkozók öröm­mel értesültek arról, hogy a sportkört a TÖVÁLL vette át. Természetesen nem pusz­tán a névváltozás örömük forrása, hanem az a remény, hogy az új vezetőség egész­ségesebb szellemet fog terem­teni a község sportéletében. A sakkozók ugyanis az el­múlt évék során sajnálattal voltak kénytelenek tapasztal­ni, hogy a sakkozással egyál­talán senki nem törődik, nem jut pénz a sakk-szakosztály működtetésére, a versenyek finanszírozására. Pedig Gyom­ron egyetlen szakosztály sem tudott olyan eredményeket felmutatni, mint éppen a sakkozók. A felszabadulás után az NB 11-es Csigorin csoportban játszottak, élénk volt a szakosztályi élet, több esetben neves sakkmesterek adtak a községben szimul­tánt Évek óta már csak az isko­lákban, úttörőszervezésben tö­rődnek a sakkozással. Az isko­lából kikerülők jelentős része elkallódik, nincs versenyzési lehetősége. Egészségtelen tü­net — és a szocialista sport- szellemmel teljesen ellentétes —, hog-" csak azokat a sport­ágakat működtetjük, amelyek „hoznak a konyhára”, nagy tömegvonzásuk következtében. Országos méretekben min­den sportág megkapja az őt megillető lehetőséget eredmé­nyeinek kimunkálásához. így kellene ennek Gyomron is lennie. Az meg különösen furcsa és igen elgondolkoztató, hogy e sportági sovinizmus nem csu­pán gyömröi jelenség. A Mo- nor és Vidéke január 17-i szá­ma a felszabadulás 25. évfor­dulója tiszteletére rendezendő gazdag sportprogramról tudó­sít, s meglepő, hogy a téli sportok között egyetlen szóval sem említi a sakkot. Hogy erről elfeledkeztek volna az illetékesek, vagy csupán a tu­dósítás volt hézagos — nem tudni. Az azonban bizonyos, hogy a felszabadulás negyed- százados évfordulójának tisz­teletére rendezett sportverse­nyek sorából méltatlan lenne kihagyni a szellem sportját, amely éppen a felszabadulás után vált tömegsporttá. Palotai Sándor MŰSOR MOZIK Ecser: Maigret felügyelő csap­dája. Gomba: Minden nő bolondul érte. Gyömrő: Nagymenő. H: Vadölő. Maglód: Huszárkisasz­szony. H: Rochefort! kisasszonyok. Mende: Rocheforti kisasszonyok. H: Huszárkisasszony. Monor: Élő holttest. H: A halál 50 órája I—II. Nyáregyháza: A hét arany­ember. Péteri: Maigret felügyelő csapdája. Pilis: Milliárdokat érő ember. H: Holdudvar. Tápiósáp: Traianusz oszlopa I—II. Tápió- •stily: Feldobott kő. Űri: Isten hozta, őrnagy úr. Üllő: Egri csil­lagok I—II. H: Ismeri a Szandi mandit? Vasad: Dorellik jön. Ve- csés: A sex és a hajadon. Mati­né: Békében élni. H: Bolondok hajója. *

Next

/
Thumbnails
Contents