Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-24 / 20. szám
1970. JANUAR 24., SZOMBAT MST MEGYEI 3 Magyar-jugoszláv műszaki-tudományos együttműködés Áztatják a falakat Építéstudományi Intézet Szentendrén Pénteken délután az Országos Műszaki Fejlesztési Bizott- ' súg székházában ünnepélyes j keretek között irta alá dr. Kiss ! Árpád miniszter, az OMFB el- * nőké és dr. Dőlje Vogelnik professzor, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság tudományos tevékenységét koordináló szövetségi tanácsának elnöke a két intézmény együttműködésére vonatkozó megállapodást. A megállapodás értelmében kölcsönösen minden támogatást megadnak a két ország érdekelt tudományos kutató és fejlesztő intézményeinek tervező és szerkesztő irodáinak, valamint termelő vállalatainak, illetve ezek egyesüléseinek, hogy közvetlenül együttműködjenek a tudományos kutatási és műszaki-fejlesztési , problémáit megoldásában. I Megszervezik a tapasztalat — és dokumentációcserét a tudományos kutatás és a műszaki fejlesztés irányításának, tervezésének és koordinálásának kérdéseiről. Hatalmas csarnokok, csövek, huzalok. Mindenütt óriás betongerendák ágaskodnak és a szabadban gépek állnak. Építéstudományi Intézet, Szentendre. — Az intézet technológiai telepe. Három éve, hogy itt vagyunk, Szentendrén. — Mennyibe került a telep? — 56 millió forintba, de koránt sincs kész! A későbbi építkezések még 40 millióba kerülnek! — Mivel foglalkoznak? —. Természetesen kísérletezéssel. Épületszerkezeti újításokat, új betontechnológiái eljárásokat, szigeteléseket kísérletezünk ki. Amolyan „proitó- típus-élőállítók” vagyunk. Budapestről leérkezik az újítás tervrajza, melynek gyakorlati értékét md vizsgáljuk. Az elmélet lehet kitűnő, mely az életben valami apró ok miatt nem állja meg a helyét, a terv lehet zseniális, ami aztán a megvalósítás során megbukik. — Ehhez sok pénz kell. Honnan kapja az mtézet? Foglalkoztatás, jövedelem - és életszínvonal 1985-ig Tudományos feltételezések, elgondolások az életkörülmények alakulásáról Magyarországon 13—20 év távlatában neon reális cél a gazdaságilag legfejlettebb országok utolérése, de lényeges cél a ma fennálló különbségek fokozatos és viszonylagos csökkentése. Ehhez azonban — ezt ismételten hangsúlyozni szükséges — a hatékonyság növelé- «jvel'Kieg kell gyorsítani gazdasági előrehaladásunkat, gyarapodásunkat. A hatékonyság szélesebb, átfogóbb fogalom, mint a termelékenység, azt a követelményt fejezi ki: a felhasználható eszközök — beruházott tőke, fizika és szellemi energia stb. — tartósan s a legnagyobb hozammal vegyenek részt a termelésben, a nemzeti jövedelem előállításában. Mi hosszabb idő óta nemzeti jövedelmünknek körülbelül 75 százalékát fogyasztjuk el, és körülbelül 25 százalékát fordítjuk felhalmozásra. Megfe- lelőek-e ezek az arányok? — erről régóta vitáznak gazdaságpolitikusok, tervezők. A hipotézisek abból indultak ki, hogy a feltételezett nemzeti jövedelemből a felhalmozás és a fogyasztás aránya a jelenlegihez képest nem változik lényegesen 1971—1985 között. Feltételezve tehát, hogy országunkban a nemzeti jövedelem növekedése — a hatékonyság alapján — a következő 15 —20 évben eléri az évi 5—6 százalékot —, 1985-ig a lakosság reáljövedelme is évi 5—6 százalékkal emelkedhet. így a fogyasztásra fordítható lakossági jövedelem — mivel évenkénti, tehát kamatos kamat szerinti növekedésről van szó — 110—140 százalékkal múlja majd felül 1985-ben az 1970-re várható színvonalat. Közelítve ezzel a fejlettebb tőkésországok nívójához, kétségtelen, hogy az életviszonyok alakulásában hasonlóságok is lesznek. Társadalmunk magasabb fokú humanizmusa azonban mindenkor többet kell hogy nyújtson az embereknek. mint a tőkés viszonyok. E tekintetben az életszínvonal-politika különösen fontos alapelve, hogy a jövőben is fenntartsuk a munkaképes népesség foglalkoztatási egyensúlyát; az összhangot a munkát keresők és a munka- lehel Őségek között; a felemelkedés lehetőségét az egyéni képességek és teljesítmények alapján. E! kell érni továbbá a megfelelő lakásviszonyok kialakítását: az iskoláztatás és a kulturális nívó tartós javítását; az egészségügyi ellátás (II.) fejlesztését s az utóbbiak alapvető ingyenességét — e fontos szocialista vívmányt — továbbra is fenntartva. & Látható: a lakosság jövedelmének szerkezetéről, összetételéről is sző vapjtt, vagyis, a munkáért kapott pénzről (bér) és a különböző társadalmi juttatásokról. E juttatások két legfőbb tényezője: a társadalmi hozzájárulás a még munkaképtelen gyerekek és a már munkaképtelen öregek eltartásához (családi pótlék, gyermekgondozási segély, nyugdíj stb.). Hogyan alakulhat ez a jövőben? Hosszabb távlatban számolva: a „régi” nyugdíjak rendezésével és a nyugdíjak reálértékének a fenntartásával 1985-re az átlagos nyugdíj a jelenleginek mintegy két és félszeresére növekedhet. Ami a családi pótlékot illeti: ez ma a gyerekek mai átlagos felnevelés! költségének mintegy 25 százalékát fedezi. Feltételezhető, hogy 1985-ig a társadalom az akkori nevelési költségeknek mintegy felét fedezi majd a családi pótlékkal: az összege ez esetben a mainak a négyszeresére emelkedne. Az utóbbi 20 évben egyébként nálunk a természetbeni és pénzbeni társadalmi juttatások gyorsabban nőttek, mint a munka utáni pénz jövedelmek. Hogyan tervezzük a jövőre? A távlati hipotézisek kívánatosnak tartják: a jövőben a lakosság munkából származó pénzbeni (személyes rendelkezésű) jövedelmei gyorsabban növekedjenek, mint eddig. Az anyagi ösztönzés biztosítson differenciált kereseti lehetőségeket. De ezt ne elsősorban a munkabeosztás, hanem a végzett munka társadalmi hasznossága határozza meg. Az ilyen jövedelempolitika természetesen növeli a kereseti különbségeket. Ugyanakkor a pénzbeli társadalmi juttatások (családi pótlék, nyugdíj) növelése jórészt kiegyenlíti azoknak a családoknak a hátrányait, ahol a keresők és eltartottak aránya miatt jelenleg az átlagosnál alacsonyabb az egy családtagra jutó jövedelem. A hipotézisek természetesen jóval részletesebben, bonyolult összefüggések elemzésével vizsgálják az itt tárgyalt kérdéseket. Ismertetik emellett a feltételezéseket például a fogyasztás szerkezetének módosításáról; a fogyasztói árak alakításának lehetséges és kívánatos alaptel veiről; részletezik az óvoda-, az iskolahálózat, az oktatás, valamint az egészségügy, a kereskedelem, a kommunális ellátás fejlesztésének követelményeit, módozatait. Nehéz lenne teljes részletességgel ismertetni a tanulmány gazdag tényanyagát, érveléséit. Egyetlen probléma a lakásellátás — néhány részletét azonban még kiemeljük. A lakásigények kielégítésénél szükségesnek és lehetségesnek látszik, hogy 1985-ig minden arra igényt tartó család (beleértve a családtöredékeket és az egyedülállókat) önálló lakáshoz juthasson. Ezt a szükségletet a feltételezések szerint 1985-ben 4 millió lakás kielégítheti. Ehhez 1970 és 1985 között mintegy 1,2—1,4 millió új lakást kell építeni. A lakások átlagos szobaszáma 1985-ig elérheti a két szobát, majd a század végére a 2,6— 2,8 szobát; alapterületüket a jelenlegi 60-ról 65—70 négyzetméterre, a századfordulóra pedig 80—90 négyzetméterre emelkedhet. Az új lakások természetes tartozékának kell tekinteni a teljes komfortot. Mivel a városba áramlás növekedik, többségüket több szintes épületekben a városokban kívánatos megépíteni. Sz. S. uaLweMWVWjmiuiimjKHHif’iiru r •mi'&wmi Vanavan Kísérletező alkat vagyok, szeretem kipróbálni az újdonságokat. A Hétfői Hírek legutóbbi számában láttam egy hirdetést, amelyben csehszlovák gyártmányú, korszerű háztartási cikkeket ajánlanak a háziasszonyoknak. Mivel másodállásban magam is háziasszony vagyok, figyelmesen böngésztem a hirdetést, mit lehessen tudni, hátha ott már feltalálták az önműködő mosóport?! Olvasom, hogy Fixi- nella folyékony tisztítószer érkezett, WC-kagylók takarításához, Vanavan háztartási tisztítószer kádakhoz, mosdókhoz, burkolatkövekhez, zománcozott tárgyakhoz, Lestik bútorfényesítő, és így tovább. Másnap bemegyek egy háztartási boltba. — Vanavan van? — kérdem az elárusítótól. — Nivincseven — feleli és cinkosan rámkacsint. — Én komolyan gondoltam — figyelmeztetem. — Évén ivis — mondja fül• — Megbíznak minket egyes vállalatok is: kísérletezzünk ki valamit, vagy készítsünk prototípust — tízmillió forintos tavalyi forgalmunk nagyrészt ennek köszönhető. Bállá Lajost üzemvezető és egyben útikalauzunk elmondja, nemrég kísérleteztek ki egy új, úgynevezett WOPA-ele- mekből álló sertésfiaztatót, mely olcsósága és könnyen ösz- szeszerelhető volta miatt bizonyára tért hódít majd a termelőszövetkezetek állattenyésztésénél. — Dr. Garai Lajos találmánya sem kis dolog — azt is mi valósítottuk meg: az előregyártott hídelemeket. Ügy látszik a mi modern világunkban már egy híd összeszerelése pár napos munka lesz, hisien egy elem hatvanméteres is lehet, így a kisebb folyók egy-két elemmel átszelhetők! A hóban drótok futnak és a földből szerelvény emelkedik ki. — Drótfeszítő berendezés — ez is próba alatt van: az ereje háromezer tonnányi! (A képen) A friss betonfalra víz csorog. — Ez az áztatónk. Az elemeket — ablakostul-mindenestül áztatjuk és a szigetelés adatait grafikonba rögzítjük, hogy a házgyáraknak megfelelő adatokkal szolgálhassunk. Ott pe- dig — mutat Bállá Lajos előre — néhány mázsát „ejtünk” a falakra, azaz „összenyomjuk” őket, mert ezek az adatok is irányadóak a házgyári munkáikhoz. — Exportot is bonyolít az intézet? — Prototípusokat exportálunk a Szovjetunióba, Kubába és egy mammut-gépet Indiába. T. E. Fotó: Urbán nincsen... ladozva a röhögéstől, s beletrombitál egy kockás zsebkendőbe. Inkább az újságot olvasta volna. Két házzal arrább elegáns csemegeüzlet kirakatai csábítják a vevőket. Engem is. Az ajtóban felmarkolok egy jókora drótszájkosarat, egyetlen — excentrikus — fülét a karomra fűzöm, s gusztálni kezdem a csemegéspultot. Az orrom előtt félméteres tubus- niramis. Univer majonéz — betűzöm a tubus oldalán. Még nem tudom, mi az az univer. de a majonéz máris szimpatikuson hangzik. Körbeolvasom a tubust, s megtudom, hogy „Univer majonéz a legfinomabb étolajból és friss teatojásból készül. Univer majonéz kétszeres mennyiségű tejföl hozzákeverésével kitűnő minőségű tartármártást ad. Gyártja Univer Szövetkezet Kecskemét. Súlya: kb. 80 g. Ára: 6,80 Ft." Kissé drága mulatság, körül-------Hé tre ma várom... ... a Nemzetinél ugyan nem, mert a régi, dalban is megénekelt randevúzóhely a múlté, helyette valamelyik aluljáróban találkoznak a pesti fiatalok, ám várhatom a kedvest másutt: étteremben, eszpresszóban, mozi vagy színház bejárata előtt. Várhatom, ha már — ismerem! S ha nem, ha csak szeretném megismerni? Füttyentsek, tolakodjak vagy éppen fordítva, esténként álljak órákig az ablaka alatt? Messziről követve kísérjem hazáig, hátha egyszer észrevesz? Hiba lenne azt gondolni, hogy esak a fiatalok küzdenek ilyen vagy hasonló nehézségekkel. A változó, átalakuló társadalmi szokások az érintkezési formák falainak többségét is lebontották. Megmosolyogtató dolog lenne manapság a hölgy földre hulló keszkenőjét lesni, s azt fölemelve, kiejteni az első, kapcsolatot teremtő szavakat. Am a fordítottjának sincs semmi köze a modernséghez: a sziszegésnek, a szemtelen megjegyzésnek, a „bírlak bigém” stílusnak. S nemcsak a másik nemmel, de saját nemével is összekerül idegenként ai ember: az étterem asztalánál, színházban, vasúti kupéban. az üdülő társalgójában, az uszodában, a könyvtárban. A munkahelyen, az üzleteken kívül sok időt töltünk Idegenek között vagy olyanok társaságában, akiket éppen csak, látásból ismerünk. Ahány alkalom, annyi lehetőség. Jóra, rosszra. Az orvosi rendelőben szívesen panaszkodik mindenki a bajáról, de idegesítő, ha valaki tudálékoskodik, fölényeskedik. A labdarúgó-mérkőzésen is könnyű az ismeretség, de a harag is. Az étteremben jóleshet az evés közbeni csevegés, de terhes a puszipajtáskodás, a hátbaveregető stílus. Könyvek válogatásánál segíthet az okos tanács, de taszít a nagyképűség, a „maga miket akar olvasni?” típusú kioktatás. Az úgynevezett társas kapcsolatok létrehozásához, ápolásához nem elég a jó szándék. Érzék, a másik tisztelete is kell hozzá. Tudjunk különbséget tenni közvetlenség és bizalmaskodás, határozottság és fölényesség, segíteni akarás és sajnálkozó leereszkedés között. A* alapállás, ne viselkedjünk úgy, hogy feltűnést keltsünk. A hangoskodás, mások letorkolása, az erőszakosság: visszataszító. Még akkor is, ha jót akarunk. Visszatetsző a fölény is, a színházi szünetben a szereplők magánéletét taglaló jólértesültség, az utcai útbaigazításnál a „maga hülyeségeket beszél” szavakkal kezdődő tanács. Mérlegeljük: lehet-e jó másoknak az, amit magunk nem viselünk el, amin fölháborodunk? Sajnos, legtöbbször éppen ezt, a mérlegelést mulasztjuk el. Vagy ha mégsem, akkor kétféle mérleggel mérünk. Magunknak jóval többet megengedhetünk, mint másoknak. Aki Így él — rosszul él. Nem szerez igaz barátokat, az ismerősök, ha tehetik, az utca túloldalára menekülnek előle, az ebédlő asztalánál pechnek számít, ha ő a társ. Ügy hitte, közvetlenkedésével, idegesítő jó- pofáskodásával közszeretetre tesz , szert, s csalódik, mert magára marad. Elkerülhetjük-e az ilyesfajta csalódásokat? El, bár ehhez: néhányszor csalódni kell. Mert senki nem születik — vagy csak nagyon ritkán — a társas kapcsolatok alakításának finom érzékével. A gyermek még a maga természetességével mozog a világban, a felnőttre szokások, hagyományok, írott és íratlan morális szabályok hatnak. Bizonyos szokásokat, hagyományokat otthon, a családban is megismerhet, megjegyezhet az ifjú. Más írott és íratlan szabályok elsajátítása már nem megy így. Előre megfontolt szándékkal tanulni kell azokat újból és újból. Legalábbis: kellene. Mert azt természetesnek tartja mindenki, hogy kerékpározni, táncolni, úszni, olvasni, esztergálni tanulni kell. Viselkedni? Ki hallott ilyet?! Pedig maga a társadalom az az iskola, ahol mindenki tanuló és tanító. Formálódik maga, s alakít másokat, így tökéletesítve aa emberi kapcsolatokat s a társadalmat. Hogyan? Hol az összefüggés az éttermek asztalai s a társadalom egésze között? Mi köze egyiknek a másikhoz? Egymás tisztelete, az emberi méltóság nem létezhet társadalmi méretekben, ha hiányzik a társadalom tagjainak mindennapi, apró cselekedeteiből. S az természetes, hogy mint minden építkezést, ezt az alapoknál kell kezdeni... M. O. J belül 8 deka Univer majonéz 6.80 forintért, névelő nélkül, de kísérletező alkat vagyok, szeretem kipróbálni az újdonságokat, a tubus tehát bekerül a szájkosárba. Sorsa megpecsételődött, majonézes burgonya lesz belőle bécsi szelettel vacsorára. Otthon előveszem a leve- sestálat, s belepréselem Univer majonézt. A tubusból megpuhult vajszerű és színű masz- sza buggyan elő, lehet úgy ötdekányi. Az étolajat nem vitatom, de teatojást nem sokat láthatott életében. Nosza, tegyünk bele két sárgáját, hátha magához tér fehérájulásából szegény! Most majdnem jó. csak kissé felhígult. Sebaj, két deci étolaj majd besűríti... Igen ám, de már meg nincs semmi íze ... Milyen szerencse, hogy van itthon mustár, citromlé, porcukor ... Úgy. most bele egy poharas tejfölt. \ és máris készen van a kitűnő minőségű tartármárlás. Csak tudnám, mi a fenének kellett nekem ehhez hatnyolc- vanér egy evőkanálnyi Univer majonéz?! — nyíri — KÖTELEZD GgPíáRMOswmsaa BÍZTBSÍTáS 1970. évi díja. A hó végéig pótlékmenle- sen fizetheíő. Befizetőlappal, felvilágosítással szívesen áll rendelkezésre az Állami biztosító / * k
