Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-22 / 18. szám
KtSl »ttcuí 'sJCirlap 1970. JANUÄR 22., CSÜTÖRTÖK BORBÉLY TIBOR: Örökség Kőfaragó Nándi bátyám kőpattintő tudományán ámult a gazdag építész. Csodálta, hogy merész, sújtó a kéz, s a véső nyomán, nehéz anyagból, habkönnyű csipke bomlik. Órákig állt és úgy csodálta. Nézhette volna holtig. Ö nem fordult soha hátra, — s a titkát, — azt nékem adta. Apró kölyöknek, — aki szavára hallgatott, ha mondogatta: „Figyelj, — tanulj Tibor, hogy tudd majd jól, — mikor neked kell sújtanod!” Nándi bátyám! Régen halott tanítómesterem! Nekem hagyott szavához mindig hű maradtam. Vésőm nyomán kemény anyagban, — lebbenő és mégis mozdulatlan, — nagysúlyú álmok őrzik. Szívem sem mérgeződik mint a magáé, — hallgatástól. Nincs gazdag építész, — és bárki mástól mért félteném én a véső titkát? Az embereknek, — verseim tanítják: legyen merész, sújtó a kéz s nehéz anyagból a rejtett forma lép ki, a tettet, —------a szépséget dicsérni! HÁ ZI KÖNYVTÁR - TANYAIAKNAK Úttörők az olvasó népért Gyermekeink jó része szív- vel-lélek,kel részt vesz az olvasó népért mozgalomban. Ezt bizonyítják a felszabadulás 25. évfordulója tiszteletére tett vállalásaik sokasága. A ráckevei járási könyvtár az általános iskolák hetedikeseinek rajzversenyt hirdet, amelynek témája a felszabadulási harcok emléke. A legjobb rajzokat mázzák. jutáiBúcsú Latyitól Szerdián délben — a Farkasréti temetőben, sokezres tömeg kísérte utolsó útjára Latabár Kálmán Kossuith-díjast, a Magyar Népköztársaság kiváló művészét. A család tagjaival együtt, a gyászolók soraiban ott volt dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese és Bízó Gyula, a Művelődésügyi Minisztérium színházi főosztályának vezetője. A ravatalnál — amelyet koszorúk sokaságával vettek körül, — bíborpárnán helyezték el az elhunyt kitüntetéseit. Az Opereltszính áz kórusa által előadott gyászdalok foglalták keretbe a vég- tisztességadási. Kurucz György, a Fővárosi Tanács népművelési főosztályának vezetője gyászbeszédében kegyeletes szavakkal idézte a művész alakját. Olyan komikus távozott személyével, aki chaplini színvonalra emelte a derűt, a vidámság, a móka nehéz mesterségét. A magyar színjátszás történetében pályafutása szinte egyedülálló. Alakításait, amelyeket az utóbbi években is nyújtott, feledhetetlen élményei között tartja számon a közönség. Népszerűségét, amely vasszorgalmán és kivételes művészi fegyelmén alapult, méltán tarthatjuk olyan erénynek, amely a magyar neveltetés legnagyobbjainak galériájában, Megyeri Károly és Kabos Gyula mellé emeli őí. Szlovák László, a Fővárosi Operettszínház igazgatója búcsúzott ezután Latabár Kálmántól, aki egy nagy színészdinasztia örököseként, az egyetemes színjátszás kiemelkedő alakjává emelkedett. Rátonyi Róbert a Színház- művészeti Szövetség elnöksége, a színésztársadalom, a pályatársak és a tanítványok. Feleki Kamii pedig barátai nevében vett búcsút Latabár Kálmántól. A koporsót ezrek sorfala közt vitték végső nyughelyére, s a szeretett fivér, Latabár Árpád mellé hántolták el. A sírt a megemlékezés sok-sok koszorúja, a csalód, a tisztelők virágai borították eL Segítőül a könyvtárban külön földrajz- és történelemórát tartanak a települések felszabadulásának történetéről és az eltelt 25 év eseményeiről. Három úttörőőrs részvételével őrsi óra is lesz a járása könyvtárban, amelyen bemutatják a meglevő könyveket és dokumentumokat. Versenyt is hirdetnek „Ki olvas többet hazánk fel- szabadulásának történetéből?” címmel. A legtöbbet olvasó őrsöt megjutalmazzák, s a gyerekek élménybeszámolót tartanak, melyik könyvrészlet ragadta .meg legjobban figyelmüket. S hogy a kisdobosok se maradjanak ki, nekik három alkalommal filmet vetítenek a felszabadulás nagy napjairól. A nagykátai járásban különösen nagy visszhangot keltett a mozgalom. A könyvtárban végzett társadalmi munka rangot jelent körükben; 832 gyerek neve szerepel a nyilvántartásban. S hogy még elevenebbé váljon kapcsolatuk, a felső tagozatosok közül több gyereket felkérnek, segítsenek a könyvtári híradó elkészítésében. Mások igen tiszteletre méltó feladatot vállaltak: lakásukon „házi könyvtárat” rendeznek be, amelynek 60—70 kötetéből ellátják olvasnivalóval a külterületek, tanyák népét. Az állványokat az iskolák szakkörei barkácsolják, kinn a kerítésen pedig tábla jelzi majd, hogy a házban tartalmas, izgalmas kölcsönkönyvet kaphatnak. k. m. PALYAVALASZTAS Segít a Csepel Autó Kiállítás filmvetítéssel Találkozás az olvasókkal Fővárosi író érkezett a faluba. Találkozni az olvasó néppel no és a 300 forint tiszteletdíjért. A tanító . meg a .könyvtáros, annak rendje- módja szerint megszervezte a találkozót. Három napig, akivel csak találkoztak, mindenkinek elmondták: „Nagy ember jön hozzánk, író, igazi író. Ha okos szót akar valaki hallani, el kell, hogy jöjjön.” Elmondták azt is, hogy kérdezni kell majd, akármiről, ami érdekli őket. Hát, eljött a nagy nap és a nagy író. Már egy egész kötete megjelent. Nyilván mindenki ismeri. Ezért inkább készülő művéből olvasott fel egy jó hosszú fejezetet. Hadd tudja - meg- az olvasó nép, min dolgozik most ö. Megtudták. De a kérdések valahogy mégis bennrekedtek az emberekben. Valami rossz lányról szólt az írás, aki mindenféle bajba keveredik, de a fene sem érti ezt az egészet. Hideg decemberi nap volt, a kályhák se nagyon füstölögtek, a szűk teremben mégis meg lehetett szakadni az izzadtságtól. Lassan, komótosan fehér bajszú ember emelkedett szólásra. Persze, a Dezső bácsi, világot járt, sokat látott ember, hozzá tud az szólni mindenhez — néztek a többiek. — Hallom, hogy az elvtárs a központból jött, meg hát okos ember. Tessék már megmondani, lesz-e áremelés elsejétől? Az iró elhűlt. Es makogott valamit, de a jóisten se értette. — Nem tudom — bökte ki a végén. — Hát még eny- nyit se tud — ült le fejéi csóválva az öreg —, az a ribanc, akiről olvasott, meg kit érdekel?! (paládi) Csörög a telefon a Csepel Autógyár oktatási osztályán, Soós Mihály előadóit keresik a Ráckevei Járási Tanács művelődési osztályról. Megbeszélik az időpontot: január 28-án és 30-án fogadja a gyár a járás nyolcadik osztályosait. Ez persze, nem az első telefon, s nem az első megbeszélés. A több mint egyhetes pályaválasztási tanácsadás előkészítéséhez sok munka kellett. De ne áruljunk zsákbamacskát, miért, és miit rendez a Csepel Autógyár január 26 és február 7 között? — Az általános iskolákban már kiosztották a kérdőíveket a gyerekeknek, most kell eldönteniük, hová, merre szeretnének menni a nyolcadik osztály elvégzése után. A papírra beírt válasz meghatározza további sorsukat. Mi segíteni szeretnénk a választásban, s ezért bemutatjuk a gyárat, a szakmunkásképzés módszereit, megismertetjük a mesterségeket a gyerekekkel és szülőkkel egyaránt. Szükség van az utánpótlásra — mondja Soós Mihály. — Hogyan történik mindez? — MihdehéRelőtt,1 ' “ a járással közösen kiállítást nyitunk 26-án. Itt tablókon, képeken a gyári munkafolyamatokat, a gépsorokat, berendezéseket és a szociális létesítményeket mutatjuk be. Azután, a 208. számú iparitanuló-intézet — itt van a gyár mellett, innen kerülnek a fiatal szakmunkások hozzánk —, tanműhelyeit, az oktatás folyamatát, a laboratórium felszerelését, a szerszámokat láthatják a képeken, valamint az ipari tanulók által készített legszebb munkadarabokat. Mert, számunkra az a legfontosabb, hogy szülők és gyerekek egyaránt meglássák a szakma szépségeit. 28-án érkezik majd az első diákcsopont, a Csepel Autógyár különbuszával a nehezebben megközelíthető községekből. Végigvezetik őket a kiállításon, utána filmet vetítenek a gyár életéről, majd végigjárják a gyárat, beszélgetnek az ipari tanulókkal, akik már a gépek mellett dolgoznak. 30-án a HÉV vonalán fekvő községekből jönnek a kisdiákok az esztergályos, marós, autószerelő, karosszérialakatos, gáz-, villanyszerelő, köszörűs, szerszám- és mintakészítő szakmákkal ismerkedni. A Csepel Autógyár szép, fotókkal illusztrált prospektust készített, s minden látogató kap majd belőle egyet. Jó és hasznos kezdeményezés, reméljük, beválik, s a kérdésre: „melyik iskolában akar továbbtanulni?”, sok nyolcadikos diák írja majd be: iparitanuló-intézet. Hiszen a fontosabb szakmákban úgynevezett emeltszintű képzést vezettek be, amely lehetővé teszi, hogy a szakmunkásvizsga után, ha valaki tovább akar tanulni, a gimnázium vtitjy technikumi 3. osztályában kezdje. S minit a gyárban megtudtuk, az újonnan munkába állók 7—3 forintos órabérrel szerződnek. —V— Hálós nyúl Nemcsak puskával, hanem hálóval is eredményesen vadásznak ez évben a Hajdú- Bihar megyei vadásztársaságok tagjai. A bihari részen és a Hortobágy környékén a vadásztársaságok tízezer élő nyulat fogtak be hálóval, az élő nyulakat részben az ország más tájaira küldik vérfelfris sítésre, részben exportra szállítják. ÍUkJúmcfci' ni ff X-£ 1 I í^&Tj LJeL K-vonal 9560^3 Aktív kritikus Témakeresés Archív-film (Zsoldos Sándor rajzai.) ROSSINI MÓZES Rossini Magyarországon eddig még ismeretlen, Mózes című négyíelvonásos operáját — csaknem másfél évszázaddal első külföldi előadása után — kedd este olasz vendégek, a Teatro Comunale de Bologna művészei mutatták be a Magyar Állami Operaház színpadán. A sikeres előadás karmestere Alfredo Gorzanelli, a címszereplő Carlo Cava volt. (23) — Miért? — Ambrózy és az asszisztensnője ma házon kívül töltik az estét, a házvezetőnő a szomszédasszonynál alszik, mert fél a pincében levő állatoktól. És azt is tudom, hogy hol tartják a szimpatronokat, a dokumentumokat... Csak egy bibi van. — Az az óriás véreb az udvaron? Van nálam hangtom- pítós revolver. — Nem, az ismer, beenged engem. De nem tudom kinyitni sem a kertajtót, sem a villa ajtaját. Nem értek az ilyesmihez, szerszámom sincs hozzá. Bálint elvigyorodott. — Ez viszont nálam nem okoz problémát. Semmilyen zár. Együtt csináljuk. Amúgy sem venném a lelkemre, hogy egyedül végezze a munka nehezét. Kint a kocsim, indulhatunk máris. Hajtsa le ezt a kis Hubertust, én csak dekorációnak rendeltem, vezetek, nem ihatok. Jé, maga úgy iszik, mintha szenvedne! Tessék, Itt a szemüvege is . .. Halló, kisasszony. fizetünk! — Hátra óhajt ülni? — érdeklődött udvariasan az utcán Bálint miközben megkerülte, kinyitotta a sárga Opel Rekord ajtaját. — Nem, nem — tiltakozott a másik —, előre ülök, maga mellé. Elhelyezkedtek, a fiatalember járatta a motort, hogy felmelegedjék, aztán kapcsolt, de hirtelen meggondolta magát, nem indított. — Most jutott eszembe — fordult útitársához —, magának randevúja van kilenckor! Ha fontos, inkább ezt halasz- szuk el. Honda legyintett. — Ugyan, füllentettem. Van még egy fél üveg pálinkám otthon, azt akartam szólóban elszopogatni, az volt az eredeti programom, de az megvár. IX. FEJEZET Mozaik egy mozgalmas éjszaka eseményeiből — Halló, főnök úr? ... Igen, Mucur beszél ... A Kőrútról, egy nyilvános telefonfülkéből a Madách Színháztól nem messze. Oltári sztorim van ... Igen, Bálintról. Bálintról és arról a kopasz mukiról. A főnök úrnak tökéletesen igaza volt, amikor ráállított Bálintra, ez a jankó tényleg a saját zsebére akar dolgozni! Szerinte a főnök úr egy vén hülye ... Igen, mondom már. Bent ülnek a Pálma presszóban, én két asztallal odébb ültem ... nem, nem ismerhettek fel, paróka van rajtam, körszakáll, bele temetkeztem a Népsportba ... Igen, a puskamikrofonnal ... Bálint mindent kipakolt Hondának, társultak, nemsoká elügettek a bigyókért és a flepnikért, mert most senki nincs a villában ... Aztán olajra lépnek Franciába, vagy Angolba ... Igen ... Igen ... itt parkol... Ügy lesz, rohanok. Vissza sem akasztotta a kagylót a horogra, kiugrott a fülkéből, az ajtót sem csukta be maga után, pedig az a legelemibb. Dehát Mucur és az illem... Még az előszobába sem engedte be őket, úgy tárgyaltak, azok ketten a folyosón, 6 az előszoba ajtajában. — Dehát értse meg asszonyom, mi csak azért keressük, hogy elvigyük vacsorázni — magyarázta türelmesen Ambrózy. — Lent áll a kocsi — tette hozzá Andrea. — Kilencre beszéltük meg a találkozót a Béke Szállóban, negyedórát vártunk rá, nem jött. Hát most hol keressük? Kovalcsikné vállat vont. — Bánom is én, keressék, ahol akarják. A pokolba, oda való. Nekem két havi lakbéremmel tartozik az a huligán. És a rántásom is odaégett miatta. Már csapta is volna be a látogatók orra előtt az ajtót, de Ambrózy a nyílásba tette a lábát. — Jó, hogy említi, kedves asszonyom, nekem egészen kiment a fejemből. Honda úr megbízott, hogy egyenlítsem ki a tartozását. Mennyiről is van szó? Az ajtó szempillantás alatt tágra nyílt. — Két hónap — mondta Kovalcsikné. — Ezernyolcszáz forint. A professzor nyúlt a pénztárcája után. — Ezernyolcszáz és négyforint — helyesbített gyorsan a főbérlőnő. — Négyforint a rántásért, kérem szépen. A látogatók összenéztek, aztán a professzor Kovalcsikné tenyerébe leszámolta a százasokat a tárcájából, az aprót a zsebéből kotorta hozzá. — Először egy telefon volt — kezdte tájékoztatóját a házisárkány —, valami szemüvegről beszéltek. Ű aztán elment, nekem annyit mondott, hogy a Pálma presszóba megy. Az itt van mindjárt, a Körúton. Ha be tetszenek fordulni... Csupa készség volt, csupa jóindulat, bűbáj. Elkísérte a vendégeit a lépcsőházig. Szim- patron nélkül. — Megkérhetem — szólt Honda Bálintnak a Népköz- társaság úti kereszteződés előtt —, amikor a lámpa tilosat jelzett, hogy a Béke Szálló előtt is álljunk meg egy pillanatra? Csak a portással váltanék két szót, ő féláron szerzi be nekem az italt, kifogyóban már a készletem, és... Nem fejezhette be a mondatot, enyhe, hideg, fémes tárgytól eredő nyomást érzett a tarkóján. — Egy mozdulat, és- az egész tárat a buksidba eresztem, hajasbaba! — sziszegte Mucur a hátsó ülésről. — Ne fordulj hátra, ne nézz a szemembe, nem fogod velem még egyszer megjátszani azt a szuegerátást! Te ped'tr. drága haverom — mondta Bálintnak —. nem állsz meg a Béke Szálló előtt. Egyáltalán, sehol sem állsz meg. (Folytatjuk.)
