Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-20 / 16. szám
P£$? *f£C ^Hírlap 1970. JANUÁR 20., KEDD GOKARTOS JÁTÉK Az újpesti úttörőház egyik szakkörének tagjai gépkocsivezetői játékot konstruáltak, s az ügyes szerkezet igen alkalmas a közlekedési szabályok oktatására. Maga a játék egy kis gokart-gépkocsihoz hasonlít, műszerfalán valamennyi mutató megtalálható, van volánja, gáz-, fék- és tengely- kapcsoló pedálja. A tanuló szeme előtt — mintha egy valóban futó gépkocsi szélvédőjén keresztül látná — széles papírszalag mozog, amelyre különböző KRESZ-jelzéseket festettek. Működés közben a jelzések parancsolta mozgásokat, kapcsolásokat kell a tanulóknak elvégezniük. A helyes cselekvést oktatók ellenőrzik. Az ügyes gépkocsivezetői játékból eddig öt darab készült, kettőt budapesti úttörőházak, hármat vidéki úttörőcsapatok kapnak meg. Egy elfelejtett mártír HOSSZAN, KITARTÓAN dörömböltek 1920. január közepén egyik éjjel, a Baross utca 120. sz, alatti ház kapuján. Éjszaka volt. Ezekben a hetekben, hónapokban rettegtek az éjszakai látogatóktól, érthető hát, hogy a házmester nem nyitotta ki mindjárt' a kaput, csak amikor a dörömbölő civil ruhás férfi megmondta, hogy a , szociáldemokrata pártból küldték ide és Cser- venka Miklóst keresi. Cserventoa ott lakott a házban és olyan munkaköre volt a pártban, amely érthetővé tette, ha valaki éjszaka keresi. A szociáldemokrata párt panaszirodáját vezette. Hozzá mentek a végső kétségbeesésükben azok a nők és férfiak, akiknek hozzátartozóját éjszaka elhurcolták, vagy napközben eltűnt. Sokan voltak ilyenek ebben az időben... Cservenka és munkatársai megpróbálták kideríteni, hová lettek. Különítményesek hurcolták-e A megszeppent tigrisbébi Szépen fejlődnek az újszülött állatok a Budapesti Állatkertben. Ám ez a bengáli tigrisbébi kissé megszeppenve vette tudomásul, hogy fejlődésére a fotokamera is kíváncsi. A Budapesti Kőolajipari Gépgyár AZONNAL FELVESZ KÖZPONTI miPHClYÉRÍ esztergályos, marós, lakatos, lemezlakatos, iv-lánghegesztő, DIESEL-motorszerelö, kazánfűtő és villanyszerelő szakmunkásokat, továbbá raktári kiadókat és férfi segédmunkásokat. A központi munkahelyen 44 órás a munkahét, MINDEN MÁSODIK SZOMBAT SZABAD. KULSZOIGALATOS MUNKAKÖRBE műszer- és technológiai-szerelési munkahelyekre: Algyőre és Százhalombattára felveszünk csőszerelő, központifűtés-szerelő, lakatos és hegesztő szakmunkásokat, továbbá férfi segédmunkásokat. Vidéki munkahelyeinken is 44 órás a munkahét, MINDEN SZOMBAT SZABAD. Alföldi munkahelyeinken dekádmunkarend szerint dolgoznak. Munkásszállás, üzemi konyha van. A MUNKÁSSZÁLLÁS INGYENES. Bér: megegyezés szerint. A BÉREN KÍVÜL MÉG 500 FT KULSZOLGALATI ATALANYT, az alföldi munkahelyeken pedig még külön TERÜLETI PÓTLÉKOT IS FIZETÜNK. Felvétel esetén megtérítjük az útiköltséget, ezt azonban azoktól, akik a próbaidő alatt kilépnek, visszavonjuk. Segédmunkások részére hegesztöképzést szervezünk. JELENTKEZÉS A VALLALAT MUNKAÜGYI OSZTÁLYÁN: BUDAPEST XVIII., GYÖMRŐI ÜT 79-83., ILLETVE A VIDÉKI MUNKAHELYEK VEZETŐINÉL el őket, a rendőrségen vannak-e, vagy esetleg valamelyik rettegett hírű internálótábor lakói. A lefogottakkal megpróbáltak kapcsolatot teremteni. Gseirvenka fáradhatatlanul járta a belügyminisztérium, a rendőrség, az ügyészség hivatalait. Mikor a kapu kinyílt, a házmestert félrelökve, a civil ruhás férfi mögül darutollas tiszteik léptek elő és mentek egyenesen Cservenka lakása felé. Úgy látszik, előzőleg már terepszemlét tartottak. Nem sokkal később a házmester még látta, hogy a Kálvária téren keresztül (ma Kulich Gyula tér) a Rákóczi út felé kísérik. Ott volt a Palace szállóban az ellenforradalom egyik különítményének — Qs- tenburg darutollasainak a központja. Cservenkát többé senki sem látta. Mikor, hol gyilkolták meg, nem derült ki... CSERVENKA MUNKÁJA, ha nem is tudta megakadályozni azokat a szörnyűségeket, amelyeket 1919 végén, 1920 elején az ellenforradalom élharcosai, a különböző tiszti különítmények elkövettek, de hozzájárult ezek leleplezéséhez és nyilvánosságra kerüléséhez. Márpedig ebben az időben Hcsrthyék mindent elkövettek, hogy Magyarországot a béke idillikus szigetének tüntessék fel. Ebben néhány nyugati ország hivatalos körei is támogatták őket. Nem így a munkások. Olaszországéi két elvtársat küldtek ide, hogy győződjenek meg a tényleges helyzetről. Ez azonban nem volt olyan egyszerű. Bár a magyar kormány úgy tett, mintha hivatalos küldötteknek tekintené őket. csak éppen a miniszterelnökségen olyan tájékoztatást kaptak, hogy Magyarországon nincsenek is különítmények. Cservenka negyvenkilenc éves volt, amikor _ elhurcolták. Foglalkozására nézve esztergályos, aki fiatal korától részt vett a munkásmozgalomban, a világháború előtt néhány évig a Magyar Vásütas szerkesztője volt. Ezt a baloldali lapot annak idején Landler Jenő alapította. A világháború alatt Csepelre került a Weiss Manfréd gyárba, ahol hamarosan főbizalmi lett. Ebben a gyárban került sor. 1916-ban az első nagy sztrájkra a monarchia területén. A SZTRÁJKOT az asszonyok kezdték, mert néhány fiatal lányt, akik pedig nem is tartoztak a katonai parancsnokság alá, többnapi fogdára ítéltek és szép hosszú hajukat, úgy mint a férfiaknak — tövig lenyirták. A sztrájk átterjedt az egész hatalmas gyárra, ahol akkor több mint harmincezer ember dolgozott. A katonai parancsnok tárgyalt a munkások képviselőivel, köztük Cservenká- val is, de követeléseiket nem akarta teljesíteni. Ráparancsolt a főbizalmira, hogy a katonai parancsnokság ablakából szólítsa fel a lent várakozó többezres tömeget a munka felvételére. Cservenka az ablakhoz is lépett, majd levett sapkával beszélni kezdett. Csodálatosképpen az emberek nem hurrogtáfk le a békéltető beszédet, de a munkát mégsem vették fel. Nem is, mert a levett sapka előre megbeszélt jel volt. Azt jelentette: tovább sztrájkolunk. Cservenka egyre veszélyesebbé kezdett válni, bevonultatni nem merték, újabb sztrájktól félve, ezért más módszereikhez folyamodtak. Bevitték a vasasszakszervezet központjába. Hamarosan itt is szembekerült a békülékeny vezetőséggel, ezért 1918 nyarán felmondtak neki, így a katonai szolgálat alóli mentessége megszűnt. Rögtön be is vonultatták... ÁM HAMAROSAN jöttek a forradalmak. Cservenka nem csatlakozott a kommunistákhoz, de nem is állt félre. A Tanácsköztársaság alatt a MÁV Gépgyár termelési biztosa volt, a proletárdiktatúra bukása után rövid időre letartóztatták. A börtönből kikerülve az újjáalakuló szociáldemokrata párt egyik titkára lesz és — mint már tudjuk — a panasziroda vezetője... S ha sírját nem is ismerjük, megérdemelné, hogy alakja jobban előtűnjön a feledés homályából. Holinan Éva Afrikai zsák-termosz A Szegedi Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat vezetői tavaly valóságos világ, körüli utazást bonyolítottak le piackutatási célból, s eközben Afrikába is eljutottak. Ebben a világrészben Marokkó és Tunézia az új Vásárlő. Marokkó 33 ezer négyzetméter fekete festett ponyvát, Tunézia pedig nagy mennyiségben zsineget és kötelet rendelt. Ezenkívül mintegy 100 ezer vizeszsákot szállítanak az idén Afrikába. Ez a zsák szinte termoszként használható a trópusi vidékeken. ásodik órája várakozunk ketten, de M egyre késik. A váróterem üveges . ajtaja előtt csapkodja a havat a szél. Néha fekete árnyak húznak el a fehér függönyök között, az érkezők. Erre a vonatra rajtunk kívül úgy látszik nem várakozik senki. Untársam magas, kissé testes férfi, arcát kis vörös erek hálózzák, csúnya, belapított orra majdnem a felsőajkáig lelóg. Néha kedélyesen a térdemre ver. Pedig alig váltottunk néhány szót. A mozdulat mégsem nevezhető bizal- maskodónak, inkább némi lenézés húzódik mögötte. Nem tudatos lenézés. Olyan ember lehet, aki biztosan érzi helyét a világban, biztosabbnak, mint mások. És ebből a biztonságból nem lehet holmi kérdésekkel kimozdítani. A butaság biztonsága ez? Ne ítéliünk felelőtlenül ismeretlen útitársaink felől. Űtitársam feszes szárú csizmát, prémes kabátot visel. Kucsmája és oldalzsebes nagy aktatáskája ott hever a pádon. Nem dohányzik. A váró kicsi és zavarja, hogy én meglehetősen sokat füstölök az orra alá. Figyel. Figyelem. Minden mozdulata, minden ruhadarabja egy nyugodt, szélcsendes, harmonikus élet precíz szépségéről beszél. Csak a belapított orr. I Feláll, rám pillant. Most már érzem, bármennyire húzódoztam is ettől, beszélgetnünk kell. Mert ő beszélgetni akar. A sarokban kis vaskályha áll. Mellette tűzoltóvederben brikett. Leguggol a kályha elé, megpiszkálja a parazsat, a néhány lapátnyi szén majd újra felizzítja a kályha csövét. — Gyakran utazik ezen a vonalon? — Nem. Most utazom először. — Hivatalos ügyben? — Nem. — Baráti látogatás? — Igen. Vastag ajkai mögött némiképp már romlott, de erős fogak görbülnek befelé, amint röviden felnevet. — Na, akkor, biztosan disznótorban volt! —Éppen a végén. — Akkor éppen jókor! Munka nélkül élvezni az élet szépségeit, ez az igazi! Mert ugye amíg fiatal az ember — húsos tenyerével egy röpke pillanatra, a térdemre csáp — szereti élvezni az élet gyönyöreit. Mert, ugye kedves uram, az élet gyönyörei nagyon röviden összefoglalhatók. Ha akarom, három szóban is: inni, enni és a harmadikat már nem is kell mondanom ... Csippent a szemével és vastagon felnevet. Én is mellé nevetek, de elég ügyetlenül. Elhessenti orra elől a cigarettám füstjét. Ez az orr. Most már lankadatlanul folytatja. — És ugye kedves uram, ebből a szent- háromságból akárhogyan nézzük hiányzik az amit elsőként emlegetnek feljebbvaló elv- társaink ... Mert, ha a férfiember csinálja is, nem az a legfontosabb... és még altkor sem a legfontosabb, ha a legfontosabb ... j Remélem, érti. amit mondok? Mert ugyebár kérdezem én. ki az a marha, aki azért dolgozik, hogy dolgozhassák? Ilyen nincs, ilyen nincs! A férfiember, ha van egy csipetnyi esze, akkor ugyebár azért dolgozik, hogy aztán a nők után futkorázhasson, kedvére ehesse amit megkíván, és legyen rj tehetsége leöblíteni azokat a bizonyos zsíros falatokat. Hogyan jön kérem a munkához a becsület meg a dicsőség? Csak azért mondom ezt magának, mert így gondolom: jobb egy disznótornak a végére érkezni, mint az elejire, jobb azt a kis disznócskát felzabálni, mint a belit kipucolni, no nem mondom. leszúrni az féríimunka, ahogy érzi az ember áthussanni a kést azon a vastag szalonnáján, egyszóval én is jobb szereteti az élet gyönyöreit, én is jobban szeretek otthon lenni és henyélgetni. a kis családi körömben, mint így utazgatni. — Gyakran utazik ezen a vonalon? — kérdezem most én. Súlyosan bólint. — Nem kéne megnézni, hogy bejött-e már — intek az ajtó felé. — Meghalljuk úgy is! Egyszerre mintha elapadt volna a szava, összeütögeti a bokáját, a csizmaszárát nézi. és váratlanul önmagába záródva szinte kifejezéstelenül üres az arca. Felállók, kinézek a pályatestre. Az üres sínpárokat vastag hó lepi, látni a szél kavargását a félre- tólt vörös tehervagonok kerekei között. Nem tudom miért, összeborzadok. — így már, ha korosabb az ember — mondja csendesen a hátam megett —, akkor lehiggad, akkor már nem futkározik olyan nagyon az élet gyönyörei után... Csak a család legyen meg. az amit kis fészeknek mondanak. Csak hát az a baj, ha az embert a hivatal messzire szólítja. Kérdőn, udvariasan felvont szemöldökkel nézek rá. — Tudja, nekem sokat kell utaznom, azok az esték egyedül a szállodákban, és akkor csak a családomra gondolok, mégha moziba megyek véletlenül, akkor is csak ott jár az eszem. — Most hazafelé tart? — Nem. Elfele. De aztán a szombat meg Csatlakozás a vasárnap a mienk! Tudja, nagyon nehéz így az élet, nem .vagyok szokva hozzá, mert a régi világban, mondjuk így: fiatalabb koromban én nem ezt csináltam, de, ha az embernek már családja van, akkor mindent megtesz értük... amikor kellett, még havat is lapátoltam ... De szerencsére azon már túl vagyunk. — Mivel foglalkozott? — Orsparancsnok voltam. — Rendőr? — Csendőr. Aztán ahogy ez már történt. De hiszen ezt maga nem tudhatja, hiszen túl' fiatal hozzá. Nagyon elkapott minket a gépszíj. De nem is kell, hogy tudja. Én azt akarom, hogy a két fiam, mert hálistennek mind a kettő fiú, jól éljenek. Nálunk, otthon kérem rend van. A feleségem szorgalmas, dolgos asszony, olyan, amilyennek lenni kell. Ha néha kirúgok a hámból, mert mit csináljon az ember, ha bő a vére, akkor sem szól. Mert én mindig szem előtt tartom azt, hogy a családnak meglegyen mindene. Kis családi házunk van, szép, új bútorokkal, de nem ám ezek a modem vicik-vacakok, hanem olyan régi, masszív formára csináltattam és a feleségem ért hozzá, hogy tiszta és kedves legyen minden. Mert olyan szép, kis térítőkét horgol, hogy a szomszédok is csodájára járnak. Ö horgolta- a nagyfüggönyöket is. ilyen kis csillagocskákból. Isten bizony, még nézni is élvezet volt, ahogy azokat a kis csillagocskákat egyszereseik függönnyé varázsolta és azok a függönyök kérem mindig ropognak a keményítőtől. Aztán a ház előtt kis kertünk is van, virágok. Az is megterem benne, ami a levesbe kell és a húsra sincs gond... — élvezettel neveti el magát — Nyulakat tenyésztek! EVett már nyúlhúst, uram? — Házinyulat még nem ettem, de azt mondják, hogy nagyon jó húsa van. . — Ó, hát a házinyúlnak van a legjobb húsa. Jobb húsa van, mint a disznónak, jobb, mint a marhának és még a csirke húsánál is iobb húsa van. Minden vasárnap nyulat eszünk, Még eladásra is marad. És az az élvezet! Szombaton átöltözik az ember, taka- rítia a ketreceket, ott szöszögnek az orrukkal a tenyeremen... A bundájukat külön értékesíteni lehet! És ezek tényleg olyan szaporák uram. hogy öröm nézni. Aztán a különböző nyúlfajták.,. Szikraesőbem szeli át a hó örvénylő függönyeit a mozdony, és egy pillanat múlva feltűnnek a siető fekete árnyak is. Kapkodtuk a csomagjainkat. A szembejövők tömegében. az arcunkba csapódó hókristályoktól elvakultan, elveszítjük valahol egymást. Nem mondhatnám, hogy bánom. A kocsi, ahol leülök, majdnem üres. Azonnal indulunk tovább. Kabátom szárnya lustán hintázik a szemem előtt. Magamra húzom és elalszom. Amikor felébredek, a lapított orrú ott ül velem szemben. Mosolyogva figyeli ahogy ébredek. — Azt hittem már. hogv elveszítjük egymást — mondja — és a térdemre csap. — Abban a nagy tömegben ... — Pestig utazik ? — Igen. — Na, akkor még van egy órácskánk. Szóval ott hagytam abba a nyúlfajtáknál. Hát kérem, egyszer kaptam két üregi nyulat. Egy bakot, meg egy nőstényt. Átrágták azok még a ketrec rácsát is, és eltűntek. Szombaton amikor megyek haza, már nem voltak sehol. Aztán felfedeztük, hogy a ketrec mögött ástak maguknak valami hosszú lu- kat, lefelé a földbe, és ott tanyáznak. Hát, ha nem jó nektek a ketrec, akkor éljetek ott a lukban! Hát nem? Éljen mindenki ott, ahol akar. Tudja mi történt? Alig telik el egy hónap, tíz kisnyúl jött elő az üregből. Hát ilyen szaporák. Aztán vasárnap az asszony csak azt mondja, hozzál már be fiam egy párat, és nincs más dolga az embernek, mint kimenni, benyúlni a ketrecbe ... Rövid taglejtésekkel kíséri szavait. — Benyúlok a ketrecbe, elcsípem egy jómadár fülét... Kihúzom. Ott rúgkapál a kis lábaival, de, ha a fülénél fogom, az nem fáj neki. Kezét a levegőbe emeli, összezárja ökölbe, mintha a nyúl hosszú füleit fogná. Mutatja a lecsüngő testet, a rúgkapáló lábakat. Vastag ajkát összeszorítja. És az orr, amit egyszer szétvertek. — A módszerem egészen egyszerű. A másik tenyeremet behelyezem szépen a fara alá. A füléről lekapom a kezem és átkapok a fejére, de most már nagyon erősen szorítom. A farát is, a fejét is. Gyorsan kell. És most már egyszerű. Balra tekerem a fejét, jobbra tekerem a farát, egy gyors, kemény mozdulattal. Mutatja. De közben érzi is. Mintha ott lógna közöttünk a kitekert nyúl. Találkozik a tekintetünk. Ügystlenül leejti a kezét. A nyúl eltűnik a levegőből. — De, hiszen a nyulakat vágni szokták, nem!? Nádas Péter / * & 1
