Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-20 / 16. szám
2 1970. JANUÁR 20., KEDD Liebknecht és Luxemburg Emlékükre tömeggyülést rendeztek Berlinben, ötvenegy esztendeje gyilkolták meg a német munkásmozgalom két nagy vezetőjét, Karl Liebknechtet és Rosa Luxemburgot, és koszorúkat helyeztek el sírjukon. Gyors nyugatnémet válasz (Folytatás az 1. oldalról.) elismerik, azaz a nemzetközi jog alanyának tekintik egymást. © Rámutatott: Brandt kancellár beszédében nein jelentette ki, hogy a Szövetségi Köztársaság kész az európai határok — beleértve az Odera ■—Neisse határ és a két német állam között húzódó határ —, tehát a jelenlegi európai status quo elismerésére. O Kiemelte: az erőszakot kizáró szerződések problémája a szocialista közösség országainak közös ügye. Walter Ulbricht hangoztatta: ha a nyugatnémet kancellár nem ismeri el a jeietv- légi európai határokat, akkor javaslata az erőszakot kizáró szerződés megkötéséről, csak kísérleti léggömbnek tekinthető. , Hangsúlyozta: a Szovjetunió és az NDK tanácskoztak, mielőtt szovjet részről megkezdték volna a megbeszéléseiket a Szövetségi Köztársasággal az erőszakot kizáró egyezményre vonatkozó tárgyalások előkészítéséről. Megállapította: a Német Demokratikus Köztársaság megvárja, hogy milyen álláspontot foglal el a Szövetségi Köztársaság a Szovjetunióval remélhetőleg sorra kerülő érdemi tárgyalásai során. Rámutatott, hogy az NDK javaslata az erőszakot kizáró szerződés megkötéséről, ugyanazon az alapon nyugszik, mint a Szovjetunió elképzelése. Az NDK államszerződés-tervezetével foglalkozva az államtanács elnöke aláhúzta: „Nagyon komolyan vesszük a. Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közötti egyenjogú kapcsolatok jelvételére vonatkozó egyezmény megkötésének ügyét.” Kiemelte a két német állam kapcsolatai nonmaiizáiá- sámaik jelentőségiát az európai béke és biztonság számára. Bevezető nyilatkozatában és újságírók kérdéseire válaszolva kitért az NDK államszerződés-tervezetével kapcsolatban — elsősorban a Szövetségi Köztársaságban — felvetett több problémára. Azzal a „váddal” foglalkozva, hogy az NDK államszerződés-tervezete „maximális” követeléseket tartalmaz, rámutatott: a tervezetnek egyetlen olyan pontja sincs, amely az NDK-t előnyös helyzetbe hozná, az NSZK-nak hátrányos lenne. A tervezet nem követel semmiféle előjogot az NDK-nak. Ugyanakkor azonban világos, hogy semmilyen körülmények között sem egyezhetünk bele semmiféle olyan megoldásba, amely bármiféle előjogot biztosítana a Szövetségi Köztársaságnak —, jelentette ki Walter Ulbricht. Hozzátette, hogy a fenti okfejtés világosain bizonyítja az NDK követeléseinek minimális jellegét. Rámutatott, hogy a Német Demokratikus Köztársaság húsz éve a nemzetközi jog alanya és — hasonlóan a Szövetségi Köztársasághoz —, nem mond le az ehhez fűződő jogokról és kötelezettségekről. Az NDK nem tekinti az NSZK-val folytatandó tárgyalások előfeltételének az államszerződés-tervezet elfogadását, hanem Bonntól is konkrét elképzeléseik kifejtését várja. Rámutatott, hogy a javasolt tárgyalások nern terelhetők mellékvágányra, hanem a két német állam egyenjogú kapcsolatainak megteremtéséről tartandó politikai jellegű tárgyalásoknak kell lenniük. Walter Ulbricht részletesen foglalkozott a bonni kancellár parlamenti beszámolójában elhangzott, s más nyugatnémet megnyilvánulásokban rendszeresen visszatérő „a nemzet egységére” hivatkozó érveléssel. Az államtanács elnöke történelmi visszapillantást nyújtott a német birodalom megalakulására, a német munkásosatáuy harcára, a töltés kizsákmányolás és a német imperializmus vésathozó háborús tervei ellen, s rámutatott, hogy a nemzet egységéről már abban az időszakban sem lehetett szó. Foglalkozott az NSZK megalakulásának körülményeivel, s kiemelte, hogy Németország kettéosztását, a nemzet megosztását a második világháború után, a bonni kormány és az amerikai imperialisták kezdeményezték és a Szövetségi Köztársaság szuverenitását korlátozó párizsi szerződés megkötésiével bástyázták körül. A Német Demokratikus Köztársaság szocialista német nemzeti állaim, a nyugatnémet Szövetségi Köztársaság tőkés NATO-állam, korlátozott nemzeti szuverenitással — mondotta Walter Ulbricht. Az NSZK szuverenitását korlátozó párizsi szerződésekre utalva kijelentette: „A párizsi szerződések ellenére az a véleményünk: a bonni kormánynak rendelkeznie kell annyi bátorsággal, hogy elegendő szuverenitást biztosítson magának az NDK által javasolt nemzetközi jogi érvényű államszerződés aláírásához.” Kiemelte: Brandt hangoztatja misztikus módon a nemzet egységét, hogy kitérjen az NDK-val kialakítandó normális, egyenjogú, nemzetközi jogi érvényű kapcsolatok megteremtése elől. Aláhúzta, a potsdami szerződésben foglaltak jelentőségét a Német Demokratikus Köztársaság szuverén kül- és belpolitikája számára.. Kiemelte, hogy a potsdami megállapodásokat — így a határokra vonatkozókat is — végérvényesnek kell tekinteni. A potsdami tanácskozáson résztvevő hatalmak megállapodását az az elgondolás vezette, hogy a potsdami megállapodásokat egészen rövid idő alatt békeszerződéssel szentesíthetik — mondotta Ulbricht és hozzátette: Nyu- gat-Németországban is tisztában vannak azzal, hogy lehetetlenség a jelenlegi európai határok- bármiféle megváltoztatása. Az NSZK számára is az elképzelhető legjobb változat az európai status quo alapján kialakítandó európai biztonság és a kapcsolatoknak ezen az alapon történő normalizálása. Nyugat-Berlin helyzetével nem foglalkozott részletesen, hanem utalt az NDK ismert álláspontjára: ez a város nem tartozik a Német Szövetségi Köztársasághoz és soha nem fog hozzá tartozni. Visszautasította az „emberi könnyítésekre” vonatkozó nyugatnémet tárgyalási javaslatokban megmutatkozó demagógiát, és rámutatott, hogy a Brandt-kormány akkor lép fel valóban az emberiesség érdekében, ha szalut azzal a politikával, amelynek' lényege és célja agresszív és embertelen. A megjelent újságírók írásban mintegy 60 kérdést tettek fel az államtanács elnökének. Ezekre részben közvetlenül válaszolt, részben más módon — sajtóban, stb. — később kerülnek közvetlenül vagy közvetve megválaszolásra. Válaszaiban Walter Ulbricht támogatta a valamennyi európai állam egyenjogú részvételével megvalósítandó európai biztonsági konferencia összehívásának gondolatát. Támogatta a müncheni egyezmény kezdettől való érvénytelenítésének követelését, mint a Szövetségi Köztársaság és Csehszlovákia viszonya normalizálásának előfeltételét. Végül támogatta a gazdasági kapcsolatok ápolásának gyakorlatát és ezt különválasztotta a politikai jellegű követelések kérdésétől. ★ Conrad Ahlers, a bonni kormány szóvivője hétfői sajtó- konferenciáján felolvasta az NSZK kormányának válaszát Walter Ulbrichtnak, a berlini sajtóértekezleten elhangzott nyilatkozatára. A szóvivő szerint az NSZK nem ért ugyan egyet Walter Ulbricht történelmi-politikai fejtegetésével, nyilatkozatában mégis megerősítését látja az NDK Minisztertanácsa tárgyalási készségének. Ezért Brandt nyugatnémet kancellár a legközelebbi napokban javasolni fogja az NDK-nak a tárgyalások megkezdését. A szóvivő — jóllehet Walter Ulbricht berlini sajtóértekezletén hangsúlyozta, hogy az NDK nem tekinti a tárgyalások előfeltételének az előterjesztett államszerződés-tervezetet — kijelentette, hogy az NSZK kormánya nem ítéli meg pozitiven „szerződéstervezetek nyilvános szembeállítását”. Ahlers sajnálkozását fejezte ki, hogy Walter Ulbricht — bonni megítélés szerint — időbeli elsőbbséget kíván biztosítani a szovjet—nyugatnémet érdemi tárgyalásoknak és meg akarja várni azok eredményét. Az NSZK kormánya nem állít fel időbeli sorrendet. Befejezésül Ahlers kijelentette, hogy az NSZK kormá- ,nya „nem teszi vitássá Németország területén a meglevő területi statust”. Egy kérdésre válaszolva a szóvivő megállapította, hogy Walter Ulbricht nyilatkozata új helyzetet teremtett és ennek alapján teszi meg majd Bonn tárgyalási javaslatát. Kigyúltak a fények Lagosban ,, Vhtnamiiábs“ Rogers-módra — Luns Szófiában — Varsói nyitány Számottevő enyhülést a nemzetközi politikában nem hozott ugyan az új esztendő, örömre mégis van ok, mert a sok neuralgikus góc közül legalább az egyik megszűnt. Január első felében véget ért egy hosszú, véres és kegyetlen háború, a szakadár Biafra utolsónak megrparadt harcosai letették a fegyvert, s mint a nemzetközi hírügynökségek Lúgosból jelenítik: a nigériai főváros két és fél év óta először töltötte isimét békebeli körülmények között a vasárnapot. Az utcákat éneklő, vidám embereik lepték el, s miután feloldották az elsötétíitésd rendeletet, az esti órákban mindenütt kigyúltak a fények. William Rogers, az Egyesült Államok külügyminisztere a televízióban ismertette az USA „vietnamizálási” programját. Annyi mindenesetre az ő beszédéből is kiderült, hogy még a háború nagyfokú „vietnami- zálása” után is igen nagylétszámú amerikai haderő marad Vietnamban: csaknem negyedmillió fő. Joggal kérdezheti ezek után a nemzetközi közvélemény: ugyan, mi ebben a „vietnamizálás” és hol marad a Nixon-adminisztráció — hivatalba lépése előtt tett — Ígérete a vietnami háború befejezéséről? Ebben az esztendőben minden európai államférfi utazása különösen érdekessé válik, tekintettel arra, hogy az 1969. márciusi, budapesti felhívásban javasolt összeurópai biz- tonsiági konferencia témája az ilyen utazások alkalmával immár elkerülhetetlen. Ezekben a napokban Luns holland külügyminiszter tartózkodik Bulgáriában, ahol Ivan Basev bolgár külügyminiszterrel folytat megbeszélést. „A légkör eléggé kedvező, megállapodást érhetünk el a napirendre vonatkozóan, és biztosan számíthatunk a sikerre, ha az a siker szerény is” — jelentette ki Szófiában a holland külügyminiszter az európai biztonsági értekezlet kilátásaira vonatkozóan. E sorok nyomdába adásakor küszöbén állunk egy másik, bár nem azonos előjelű, de nem érdektelen nemzetközi tárgyalásnak is. Amennyiben ■az utolsó pillanatban nem történik valami (és tavaly éppen az utolsó pillanatban történt), akkor a keddi nap folyamán — kétévi szünet után — ismét megkezdődnek Varsóban a nagyköveti szintű tárgyalások a Kínai Népköztársaság és az Egyesült Államok között. Minthogy Peking — a kínai fővárosban folyó szovjet—kínai tárgyalások ellenére sem mutat egyelőre közeledést a szocialista tábor iránt, Washingtoni sem lehet azzal „vádolni”, hogy valamiféle békepolitikát forszírozna, kevés valószínűsége van annak, hogy a felújuló amerikai—kínai tárgyalások a nemzetközi béke és biztonság ügyét mozdítanák elő. CSAK RÖVIDEM MEG JELENT a nagy szovjet enciklopédia harmadik kiadásának. 1. kötete. Az enciklopédia harmadik kiadását 1974-ben fejezik be. * NAGY-BRITANNIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK a legutóbbi kongresszuson megválasztott végrehajtó bizottsága John Tochert, a vasasszakszervezet északnyugatangliai területi szervezőjét választotta két évre a párt elnökévé. A párt főtitkárává Johri Gollant választották. HIVATALOS statisztikai adatok szerint influenzajárvány következtében az indiai Rajasthan államban 198-an haltak' meg. A 20 millió lakosságú államban az utóbbi időben 34 000-en betegedtek meg influenzában. U THANT ENSZ-főtitkár kétnapos nigériai látogatását befejezve hétfőn délben Lagos- ból Párizsba repült ÁRAD a Száva, Sabácot elöntés fenyegeti. INDIRA GANDHI miniszterelnök-asszony felavatta a Bombaytól északra, Tarapur- ban épült atomerőművet LONDON Sírgyalázók Londonban hétfőn egyrend-= őrségi' szóvivő közölte, hogy a Scotland Yard különleges osztálya is bekapcsolódik abba a nyomozásba, amelynek célja, hogy kézrekerítsék a vandál elemeket akik vasárnap horogkeresztekkel mázolták tele és megkísérelték felrobbantani Marx Károly síremlékét a Highgate temetőben. A szóvivő kijelentette, eddig nincs ok szervezett kommunistaellenes összesküvésre gyanakodni, de a Scotland Yard vizsgálata minden illegális politikai szer« vezetre kiterjed. TÖBB MINT HARMINC KÉRDÉS Dr. Ortutay Gyula, a nagykátai járási értelmiségi ankéton (Folytatás az 1. oldalról.) mezőgazdasági szakemberei, orvosai. A több mint harminc kérdés valóban átölelte művelődéspolitikánk valamennyi problémáját azokat amelyek foglalkoztatják a vidéki értelmiséget A legtöbb kérdés az ifjúsággal kapcsolatban vetődött fel. Dr. Ortutay Gyula akadémikus a generációs problémákról elmondotta, hogy azok nem szemlélhettük egyoldalúan. Ez tulajdonképpen a hagyomány és az újat akarás összecsapása. Az idősebbeknek vigyázniuk kell arra, hogy a vadhajtások lemetszésekor nehogy olyan rügyet is megsértsenek. melyből a jpvő gondolatai fakadhatnak. Azok a kirívó problémák, amelyek a fiatalokkal kapcsolatosak, nem szolgálhatnak alapul ifjúságunk megítélésekor és nem is jelentenek generációs ellentéteket Az ankét legkényesebb kérdése a faiusi fiatalság továbbtanulásáról szólt Dr. Ortutay Gyula szerint az, hogy az egyetemeiken ismét visszaesett a munkás— paraszt fiatalok aránya két alapvető indokkal magyarázható. Az egyik: mindmáig nem sikerült az alapismereteket adó vidéki alsó- és középszintű oktatást a városi színvonalra emelni, a másik: hogy el kell oszlatni azt a szemléletet, hogy nem éri meg értelmiségi szakmát választani, hiszen a hosz- szú ideig tartó tanulást anyagilag nem értékelik kellően. Az előadás, illetve vita a késő esti órákba nyúlt. Szórványosan Pest megyében is jelentkezik az influenza (Folytatás az 1. oldalról.) szórványos megbetegedésekkel kezdődött. Csupán hetekkel később tört ki a járvány, amely azonban súlyosabb következményekkel kezdeti szakaszában ritkán járt. Ahogy nálunk is, ahol szórványosan mutatkozik, legfeljebb közepes lefolyásúnak mondható a betegség. Reméljük, Pest megyében továbbra is szelíd marad. Hogy azonban lehetőleg ne járjon szövődményekké7, annak elengedhetetlen feltétele: a beteg azonnal feküdjön ágyba, és hívjon orvost. * Egy párizsi ház hetedik emeleti lakásának ablakából az utcára esett az 5 éves Rafik Maliana. Szerencsére a szemben levő házból Jean Pierre Chopin látta, amint a gyerek az ablakba mászik, leszaladt az utcára, és elkapta a magasból zuhanó gyermeket. A gyermeknek semmi baja sem történt. Chopin a csuklóját törte. Chopin ( I
