Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-18 / 15. szám
KfcJI kt EGY Et K^Cwlap 19*0. JANUÁR 18., VASÁRNAP A tanyai házat lombtalan, vékony testű iák takarják. A ház magányos, ajtaja zárva, ablakán a rács csak a csendet őrzi. A poros üvegen átvergődő fény halvány világosságában áll a parányi szoba néhány tárgya: asztal, szék, kopott vaságy. — Itt történt — szólal meg a rendőr főhadnagy. — Itt ölték meg Mózsi Imrét... ÖNGYILKOSSÁG ? A történet szálai egy évre nyúlnak vissza. 1969. január 27-én a tanya legközelebbi szomszédja, az idős Papp bácsi látogatóba érkezett Mózsi Imre házához. A 88 éves, magányos öregembert — különösen télen —, szomszédai látták el Kisfcunlacházáról szerzett élelemmel, hozták-vitték kimosandó ruháit. Papp bácsi belépett a szobába, s e pillanatban rémülten hőkölt hátra ... Mózsi Imire az ágy mellett feküdt. Nyakán szorosra hurkolt kötél, arca összerpar- cangolva __A szobából, macská k nyávogó fálkája Iramodott kifelé... Esteledett, amikor a megyei rendőrfőkapitányság életvédelmi alosztályának munkatársai, nyomozók, technikusok a tanyára értek. A tragédia színhelyét sűrűn kattanó fényképezőgépek filmjei rögzítették. Az agyagpadlón összetört petróleumlámpa szilánkjai, kettétört akáckaró-bot. Az akasztott ember nyakára hurkolt kötél a vaságy egyik rézgombján végződött. A holttest arcán kívül — amelyet a bentrekedt macskák csúfítottak el —, csak a fején találtak alig látható sérülést. öngyilkosság? Gyilkosság? A helyszín nem utalt egyértelműen bűncselekményre, s az akasztás módja is inkább ön- kezűségre vallott. Az indok egyszerű: magány, gyötrő betegség, eluralkodó tehetetlenség. S miért ölték volna meg? Haragosa nem volt, öröksége csekély, 7 ezer forintos betétkönyve érintetlen. Néhány tényre azonban nem akadt magyarázat. Honnan került például az ágyra vérfolt? Hol van az öreg január 23-án kézbesített nyugdíja? Érvek és ellenérvek csatájában, minderre csak a széleskörű nyomozás adhatott választ. Mózsi Imre múltja nem sok támpontul szolgált. Altisztként ment nyugdíjba, hosszú «^>sz- szú évek ótes'lt már a „birtoknak” és „kastélynak” képzelt kopár tanyán, s szorgosan gyűjtögette pénzecskéjét. A pusztai remete alig mozdult ki innen, naphosszat ült székén, ablakon át fürkészve a sivár vidéket... Az öregembert január 23-án látták utoljára életben, 27-én fedezték fel halálát. Ki, vagy kik járhattak indok nélkül e két időpont között házánál? A nyomozók információkat gyűjtve járták keresztül-kasul a tanyavilágot. A szakértői vélemények szerint azonban Mózsi Imre halálának körülménye az öngyilkosság tipikus esete volt. Valóban az? A gyanús tények keltette kétség nem hagyta nyugodni egyiküket sem. A nyomozás folytatódott. Heteken át, hónapokon át. S mind biztosabban tudhatták: nem hiába. A GYANÚ A gyanú árnyéka két emberre vetődött. Az egyik: a 28 éves Szabó Sándor. Ismerte Mózsit, egyszer meg is lopta. A másik: bátyja, a 32 éves Szabó Miklós. Ahány hónap, szinte annyi munkahelye, négy gyermeke közül kettőt intézetbe kellett adni. A nyomozók most már „célra repülték”. Kilenc hónap után — újra és újra bejárva a tanyavilágot — több tanúval is sikerült bebizonyítani: ők jártak Mózsi házánál ... Kihallgatásokon zavartan védekezve, Szabó Sándor testvérére igyekezett terelni a gyanút... Miklós makacsul tagadott. De a bizonyítékokból láthatatlanul köréjük font gyűrű véglegesen bezárult. Bevallották — a közösen elkövetett rabtógyilkosságot... Előbb álarcos támadással, majd borba kevert méreggel tervezték végrehajtani tettüket, de mindkettőt elvetették, az utóbbit már csak azért is. mert egy palack borra sem volt pénzük ... Január 24-én délután settenkedtek a házhoz. Miklós kabátja alatt vastag borjúkötél lapult (címképünkön). Csak 5 lépett be az öregágyra. Még élt, amikor a két testvér megrántotta nyakán a hurkot... Miklós 830 forintot vett ki az öreg zsebéből, Sándor pedig — bátyja tudta nélkül — kétezret vitt el a szekrényből. A betétkönyvet nem találták meg. A rablógyilkosok a 830 forint felét még aznap este el- itíák. Az igazság kiderítéséért folytatott, tényeket boncoló, érvekkel dacoló, erőt és időt nem kímélő nyomozói munka befejeződött. A bűn nem marad büntetlenül. ÉLŐ ÁLDOZATOK Az asszony arcán mosoly mögé rejtett fájdalom, szavai a családot ért szégyen mentegetőzései. — Itthon nem volt baj Sándorral. Nem csinált botrányokat, nem éltünk rosszul... A kisfiam? Négyéves. Semmiről sem tud. Csak egyre kérdezgeti: hol van már apu? És azt mondja: „majd jól elverem, ha soká nem jön!” ... A másik feleség nem szab határt a szónak. — Tizenegy évet szenvedtem Miklós mellett. Tizenegy éve tűrtem a részegségét, gorombaságát, ütéseit. Meg a szegénységet, mert dolgozni nem engédett... A falu, peremberhez, beszélgetésüket öccse egy kis ablakon át leste meg. Amikor látta Miklós bizony talaiikodását; * hirtelen bel Ügroft ' a szobába:'—!f ' Csináld már! — kiáltott Miklósra, aki nyomban az öreg fejére sújtott az akáckaró bottal. Mózsi Imre megpróbált felállni a székből (a képen), védekezni — közben leverte a lámpát! —, de nem kerülhette el a második csapást sem. Rázuhant az sze, szájára vette az esetet, gyerekeimet kicsúfolták az iskolában.' Most .segft a tanács, de a., tsz neim.'.iaikar visszaengedni munkahelyemre ... Két kislányom? Tudják, mit követett el az apjuk. Azt mondták: ne is jöjjön vissza soha!... A bűntettnek vannak élő áldozatai is. Szitnyai Jenő Foto: Urbán Mérsékelt óvatosság Influenzajárvány idején sem állhat meg az élet! Senki rém zárkózhat be lakásának falai közé. Gyakran éppen azokat tréfálta meg a vírus, akik beteges félelmükben legszívesebben magukra zárták volna az ajtót. A hongkongi vírus terjedésének szinte egyetlen és legfontosabb útja a cseppfertőzés, ezért a „bezárkózás” sem nyújthat abszolút védelmet. A fertőzött ember beszéd közben, köhögéskor,* tüsz- szentésíkor láthatatlan mikrocseppekben sok-sok ezer vírust juttat a levegőbe. A mikrócseppekben lebegő vírusok belégzésltor kerülnek felső lágútjaink nyálkahártyájára és okoznak fertőzést. Természetesén, megtapadhat tányéron. evőeszközön, törülközőn és ágyneműn is. Ha a családtagok, vagy az emberek közösen használnak o!van tárgyakat, amelyek orr, vagy a száj váladékával érintkezhettek, így is fertőződhetnek. Könyv, ruhanemű vagy más használati tárgy révén a hongkongi vírus terjedésének valószínűsége elhanyagolhatóan csekély. Egyetlen rendszabályunk sincs, aminek betartása tökéletes biztonsággal védene a vírusfertőzéssel szemben. Viszont sokat tehetünk annak érdekében, hogy szervezetünk kondícióját erősítve, még tényleges fertőzés esetén is - címen tesen, vagy enyhe beteg- ségtünetekkel vészeljük át a fertőzést. Lakberendezési kiállítás Lakberendezési kiállítás és vásár nyílt Nagykátán, az újonnan épült KlSZ-lakóház- ban, a nagykátai ÁFÉSZ rendezésében. Bőséges választék áll a vásáriak rendelkezésére, . — mondta Terek Attila,,— Az első nap nyolc lakószoba talált gazdára. A Napfény, a Györgyi, a Rába és a Kanizsa aratja a legnagyobb sikert. A kiállításit két fiatal kirakatrendező, Bódócs Katalin és Nagy Mária tervezte. Ez volt első önálló munkájuk. Azt hittük, már leszoktunk róla Hl ' it szólnánk ahhoz, ha hírt kapnánk róla, hogy szlovák, román, szerbhorvát, osztrák lapokban név szerint kiszerkesztve szólítanak fel magyar, magyar származású vagy csak éppen magyar nevű színészeket, hogy szlávosítsák, romá- nosítsák, németesítsék nevüket — román, szlovák vagy német színlapok „esztétikusabbá tétele” miatt? A Magyar Rádió és Televízió Újság ez évi első számában az Akinek nem neve, ne vegye magára című cikk írója konkrétan megnevez több fiatal színművészt, kik. úgymond, magukkal hurcolják „nem különösen jól hangzó” családi nevüket a művészi pályára, majd a „színlapesztétika nevében” névmagyarosításra szólítja fel őket. Nézzünk ez állítólag nem különösen jól hangzó nevek közül egypáral: Kern, Balázsovits, Franko- vits. Gruber, Lieszkovszki stb. Szóval horvát, lengyel, német, szlovák stb eredetű családnevekről van szó. Ezek szerint az Anjouk, Zrínyik, Frangepánok, Dam- janichok, Martinovicsok, az aradi vértanúk többsége, a múzeumalapító Emstek, az Iványi-Grünwaldok, a Rippl-Rónayk súlyos hibát követtek el, amikor elmulasztották a névmagyarosítást; lám, elcsúfították történelemkönyveink, kultúrtörténeti kiadványaink „esztétikáját”. Nem beszélve arról, hányán árulták el a hazát tősgyökeres magyar vagy magyarosított névvel. Az ember elgondolkozik, a jó. élő magyar színház megteremtése érdekében mennyi hasznos tanácsot lehetne adni fiatal színészeknek, hogy a tehetség aranytallérját sokat kamatozón forgassák pályájukon. Ismerjék meg jól, és beszéljék szépen a magyar nyelvet. Rendelkezzenek elsősorban magyar műveltséggel, gondolkozzanak, gondolkozzanak, tanuljanak, tanuljanak, művészhez méltó próbákban fejlesszék személyiségüket, hogy értsék is a darabokat, amelyeket eljátszanak... Fedezzék fel, mint a jövő színésztársadalma, hogy Európa nemcsak Londonban és Párizsban, de, Németh László szavaival élve, alattunk is létezik. Hogy avant- garde törekvésekért nem kell mindig Dürrenmattig menni, Krúdynál éppúgy megtalálhatók, mint kelet- európai szomszédainknál, az orosz Bábelnél, a lengyel Witltiewicznél, Mrozeknél vagy a modem cseh irodalomban. Hogy fedezzék fel bátrabban és mélyebben a régi magyar irodalmat színházi szemmel és értéssel, a tizenhetedik, tizennyolcadik századit — és sorolhatnánk tovább. Az ifjú színésznek ehelyett, ha sch-val kezdődik vagy vagy ics-csél végződik a neve, első dolga legyen odaállni apja elé, mondván, köszönt szépen eddig „hurcolt” nevét, de ő azt most már, esztétikai, no meg hazafias szempontokból, kicseréli. Felszólították rá. Felszólították, és kiszerkesztették, név szerint. Pedig: egy —-„bár fiatal — /színész színre lépésekor 'csali az' illétő^sz'ereplése, felkészültségé, munkája közügy, mert a magyar kultúra ügye. Neve, esetleges névmagyarosítása — a legmélységesebb magánügy. Különösen 1970-ben, a szomszéd népekkel $s saját nemzetiségeinkkel való mély barátság és összetartozás, nem utolsósorban az ember tiszteletben tartása meghirdetésének huszonötödik évében. P. A. A földön járva viliben ő volt a következetesen szocialista szektor igazgatója. Most talán elmaradhatott volna ez az elméleti fejtegetés, a következetességrőL Bár, tegyük kezünket a szívünkre, melyikünk nem csinált már hasonló butaságot. MIÉRT FÁJ? ANTISZEMITIZMUS ? Különös helyzet. Megcsókoljam a rokonomat, vagy egyszerűen műveletlennek tartsam? Azt kérdi tőlem; mi az, hogy antiszemitizmus. Köny- nyű a szót és tartalmát „lefordítani”, megmagyarázni, hiszen a rokon 20 éves. És mégsem érti. Eddig a szó jelentését nem értette, most a lényegét, a vandalizmust, milliók és milliók pusztulását, az állati szadi z- mus miértjét nem érti. — Hát nem láttál filmeket, nem olvastál könyveket a fasizmus rém- tetteiről? — De, igen, de nem tudom'megérteni, miért tették ... — A fajélmélet, a kapitalizmus, az imperializmus olyan sajátja ... — Érted, hogy eltereljék a figye’- met a nyomorról, hogy bűnbakot keressenek saját égbekiáltó bűneik helyett, hogy ... Már egy órája beszéltem, már fáradtan, minden érvem elfogyott, csupán ilyeneket mondtam: piszok embertelen aljasság ez, fiú ... Általában az aljasságot érti, ezen belül az antiszemitizmust még most sem. — Megfoghatatlan, érthetetlen — mondja. — Igazad van, az! És remélem te, ti már mind annak tartjátok ... KÖVETKEZETESEN SZOCIALISTA Amit a párttitkár mondott'a gyűlésen, az mind igaz volt. Csak az .gazság akusztikája volt fals. Pedig ennek nem a terem belső kiképzése, hanem a teremben ülők helyzete, szereposztása volt az oka. És a párttitkáré. Falusi pártszervezetek küldöttértekezlete volt ez, amelyen a falu három termelőszövetkezetének 100 és a sertéshizlalda húsz kommunistája vett részt. Elkéstem, de mint megyei embert, a beszámolót félbeszakítva, a titkár azonnal az elnöki asztalhoz invitált. Zavaromban nagy üggyel-bajjal átvergődtem a széksorokon és leültem az elnöki asztalhoz. A titkár zavartalanul folytatta. Becsületesen, tisztességesen méltatta a termelőszövetkezetek eredményeit, ecsetelte a tagság elért jólétét, és felvázolta a falu szépreményű jövőjét. Azután, ki tudja miért, talán, hogy itt a gyűlésen a többség el ne bízza magát,, azonnal hozzátette: „No, . elvtársak, mint tudják, a termelőszövetkezetek még nem következetesen szocialista szektorok, igaz, az eredmények szépek, az emberek, főleg a kommunisták derekasan dolgoznak, mindent megtesznek, de azért... Mint tudják, a faluban egyetlen következetes szocialista szektor működik, az a miénk, a hizlalda. Igaz, most nagy bajban vagyunk, három hete a száj- és körömfájás pusztítja a jószágokat, de ha összefogunk, ha mindenki segít, akikor előbb-utóbb kilábalunk ebből a nehézségből is. A járástól már érkezett segítség. A megye is megígért mindent. Most rajtunk a sor .. Mondom, amit a párttitkár mondott a gyűlésen, az mind igaz volt, Csak az igazság akusztikája volt fals. Pedig ennek nem a terem belső kiképzése, hanem a teremben ülők helyzete, szereposztása volt az oka. És a csúcsszervezet párttitkáréé. CiNem tudnám megmagyarázni, okát adni, miért fáj az nekem, ha egy magyar ember töri az anya- nyelvét. Igen, 1956 telén disszidált emberről van szó, akitől távol áll minden színészkedés, buta sznobság, csak egyszerűen rossz, hibás akcentussal beszéli és töri a magyart. Nem milliomos, odaát sem gazdagodott meg bár „benősült”. Kanadában él és irtja az erdőt, favágó. Itthon technikumban érettségizett és azután Traktorista lett. Édesapja bakter, bátyja újságírói, húga tanítónő, idehaza Magyarországon . 1956-ban, 19 éves korában egy Ze- torral átment a határon, most mint idegenbe szakadt hazánkfia hazajött egy használt Volkswagennel. A kocsit Becsben vette, ott, ahol 13 éve a traktort eladta egy osztrák parasztnak. Nem henceg, sőt szerény. Azt mondja, otthon sincs kocsija, repülővel jött át az óceánon, csak Wien-ben (így mondja: Wien) ve ere ezt a tragacsot. Hozta a feleségét is. szürke kis veréb, hozzá kell, sajnos képzelni a papa fatelepét is, hogy valami értéket is lásson rajta, benne az ember. A férje, a nyelvtörő, kétméteres óriás, szeplős, írnek nézik odaát is. A bátyjának hozott egy 5 dekányi arany pecsétgyűrűt, a záriban kinevették érte. Hat karátos arany, a fenének sem kell. A házaspárnak, különösen a fiúnak, minden tetszik itthon. Érzékeny lélek, a könnye is kibuggyan és töri a magyart. Leülünk, beszélgetünk, nem ismeri Folknert, Truman Capote-t, Howard Fast-ról és Tennesse Wilíiams-ről életében sem hallott, Hemingway-ről pedig anv- nyit tud, hogy nagy „plás” volt. A? itthoniakra sem emlékszik. — Petőfi, Jókai... — mondja és vigyorog. Színházba, moziba nem jár, könyvet nem olvas, pedig r.em buta ember, csak nagyon -műveletlen. Lemegyek velük Debrecenbe, ahol született, ahol élt és érettségizett es ahol a szülei is élnek. Borzalmas színű holmikat rak az asztalra az édesanyjának. Az apjának, a nyugdíjas, remegő fejű bakternak fehér farmernadrágot hozott, réz vereté. . csatos nadrágszíjjal. Csókolgatja a szüleit, beszél hozzájuk, csorog a könnye és töri a magyart. Elmegyünk Szegedre, a Szabadtéri Játékokra. Hatalmas, vörös szakállú angol férfi a vendégénekes. Szakasztott mása hazánkfiának. Azonnal összebarátkoanak. beszélnek, de a magyar nem tudja, hogy az angol baritonista miben lép fel és mit is énekel. Éjjel a vendéglőben berúgnak, angolul énekelnek és könnyeznek. Másnap, anélkül, hogy akarná, hogy tehetne róla, vall a fiú. Elmondja, hogy a külföldit lenézik, kinézik Kanadában is. Favágó volt az apósánál. Már jól beszélt angolul, de a felesége, akinek akkor még csak udvarolt, azt mondta, hogy nagyon csúnyán beszél. Két évig gyakorolták együtt a magánhangzók angolos selypítését. No lám, a legjobb nyelvtanár a szerelem. Akkor, két év után a szülők elé állták és tökéletes angolsággal elmondták a terveiket. Sikerült, ösz- szeházasodtaik. Most napi 10—12 órát dolgozik az apósa fűrésztelepén. az erdőrengeteg közepén. Mái elfelejtette a magyar magánhangzókat, már angolul álmodik, a lélek kialudt Töri a magyart. Nemrégen még egy ágyban aludtak lábbal, a bátyjával. És biztos, szép, ízes debreceni nyelvjárással veszekedtek, hog.y ki bújjon arrébb. Most a búcsúnál a nyelvművelő újságíró fivér és a nyelvet törő testvér egyformán könnyezik. Tényleg. Miért fáj az embernek, ha egy magyar töri az anyanyei- vét? Suha Andor 4 I
