Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-17 / 14. szám

1970. JANUAR 17., SZOMBAT 3 MS T )IH. K#irlap A Ml NEMZEDÉKÜNK Titkárok egpás között Nagykátai KISZ-tervek A budai járás alapszerysze- teinek nyolcvan KlSZ-titkára adott egymásnak randevút tegnap az MSZMP Pest me­gyei Bizottságának székhazá­ban. Kora reggeltől késő dél­utánig tartott a baráti össze­jövetel, mely egyban. mód­szertani eligazítást adott a mozgalmi vezetőknek. Simon János, á budai járás KIS2- tifckára elmondta — , most találkoztak először az alapszervezeti titkárok­kal és az értekezleteik ez­után havonta követik egy­mást. — A haladást tulajdonkép- ven annak köszönhetjük, hogy bátrak voltak, akik mertek, bátrak voltak cselekedni. . — így kezdte előadását a ki- rályréti KISZ vezetőképző is­kola megbízott igazgatója, Balassi István. A közéleti te­vékenységről szólt, őszintén, tartalmasán és mentesen min­denféle előadói sallangtól, közhelyektől A rétegf oglalkozások — kü­lön a tsz-fiatalok, az ifjúmun­kások, és a tanintézeti, hiva­tali KISZ-isták — támpontot adtak az akcióprogramok el­készítéséhez és vázolták az aktuális programokat: a fel- szabadulási jubileum és a Lenin-centenárium ünnepség- sorozatát. „Ha...” Ez volt a nap fénypontja. Ugyanis ezt a fil­met nézték meg a járás KISZ-titkárai az értekezlet utolsó programjaként ★ — A vezetőségválasztás — mint már mindenhol — ná­lunk is megvolt... Általában kedvező tapasztalatokkal és tanulságokkal. A tápiószent- mártoni községi alapszerve­zetben például minden volt és mégsem volt semmi. Furcsa probléma: a két termelőszö­vetkezeti alapszervezet „el­»áííj“Jíj» ’ áltó !í; ,1 n n szipkázta” az agilis KISZ-ta- go-kat! A községieknél senki nem tagadta meg a tagságát, de nem nagyon dolgoztak... A KISZ nagykátai járási tit­kárával, Kiss Györggyel beszélgettünk a vezetőség­választások tapasztalatai­ról, a felvetődött gondok­ról, problémákról: — 230 új KISZ-tagot üdvö­zölhetett 73 alapszervezetünk. Reméljük, az új emberek friss vérkeringést, pezsgő életet visznek a járás fiataljainak közös programjaiba. — A járás legjobb alap­szervezete? — Inkább egybefoglalva mondanám: a tápiószelei KGYV... . — Újdonság? — Megpróbáljuk és lehet, hogy sikerül — a Damjanich gimnáziumban megváltoztat­juk'az alapszervezetek össze­állítását. Eddig úgy volt, hogy mindegyik osztálynak külön- külön volt alapszervezete. Most, legalább is a közeljövő­ben vegyes alapszervezeteket állítunk össze, negyedikesektől elsősökig egy „társaságot” al­kothatnak a srácok. Számítá­sunk szerint így intenzivebb lesz a KISZ-munka és kiala­kulhat tartósabb közösség, mint az eddigi „dadáskodás”! — Legsürgősebb tenniva­lótok? —t A védnökségek a nagy- kátai építkezéseken (gimnázi­um bővítése, a szakmunkás­képző-iskola építése... stb.). Ezenkívül pedig a Mátrafüre- den épülő új úttörőtáborunk társadalmi munkáinak tava­szi beindítása. Már harmadik éve szorgoskodunk Mátrafü- reden, de még mindig van munka elég. Az eddig elvég­zett _ társadalmi munka értéke , 350 ezer forint. — tamás — 4' oiá-si - jÚ&mímm ... Sé lányaszfalt ceglédi keverővei Rakodógépkana'ak Svédországnak Éppen fontos megbeszélés zajlott az igazgató és a fő­mérnök között, amikor a Ceg­lédi Útépítő Javító- és Gyártó Vállalathoz érkeztünk. Nagy szükség is van az eszme­cserére, hiszen a vállalat az idén nem kis feladatok előtt áll. — Az 1970-es esztendőre — a negyedik negyedév kivételé­vel — be vagyunk táblázva — mondta a megbeszélés után Fehér János főmérnök. Célunk részben a hazai útépítőipar gé­pesítésének fejlesztése, rész­ben pedig exportkötelezettsé­geink teljesítése. Emellett ter­mészetesen az évközben je­lentkező iparági igényeket is szeretnénk kielégíteni. A meg­hibásodott gumikerekes kot­rógépeket és dömpereket to­vábbra is javítjuk. — Mit gyártanak ebben az esztendőben hazai megrende­lésre? — Tavaly az útépítő válla­latok nem rendeltek a 25 ton­nás aszfaltkeverő gépből egyetlen darabot sem. Az idén viszont hét garnitúrát készí­tünk el ebből a típusból. A 12 tonnás aszfaltkeverő gépből kettőt gyártunk. Abból a tí­pusból, amellyel a pesti sé­tányaszfaltot is csinálják — ez a négy és fél, illetve hatton­nás gyártmányunk — 40—50 darab szerepel az idei ter­. -vünkben. Ezenkívül még 25 Mobil betonkeverő gép elké­szítésére is szerződést kötöt­tünk. — Hogyan alakul az export? — Svédországba több száz rakodógépkanalat szállítunk. Emellett még aszfaltkeverő gé­peink exportjáról több külföl­di partnerrel tárgyalunk. Meg­állapodás még nem született, de reméljük, erre sem kell már sokáig vámunk. Nyári előzetes Gyorsvonat személyvonat Agárdon megáll... A Velencei-tó kedvelőinek régi panasza, hogy a főváros és a tó között nem kielégítő a vasúti összeköttetés. A sze­mély- és gyorsvonatok zöme megállás nélkül robog át a parti fürdőtelepek kis állomá­sain. A MÁV megvizsgálta a panaszokat, s „nyári előzetes­ként” mégis módosította a tó­parti menetrendet. Első lépés­ként a Budapestről reggel nyolc órakor induló, Nagyka­nizsára tartó személyvonat megáll Agárdon, s így a tópart „fővárosa” 45 percnyi távol­ságra kerül az ország főváro­sától. Pepi gróf szobra A világhírű •Earvasi arboré­tum alapjait több mint száz évvel ezelőtt rakta le szarvasi birtokán a „Pepi gróf” né­ven ismert Bolza József. A schönnbrunni császári parkból és más híres ker­tekből hozatta a 10—20 éves fákat óriás földlabdák­kal együtt. Gyak­ran hetekig tartott az ökrös szekerek útja, amíg Szarvasra szállí­tották az értékes fákat, dísznövé­nyeket. Ma már ezerhatszáz fajta fa, dísznövény és cserje él a termé­szetvédelmi kert­ben. Mexikóból, « Japánból, Kíná­ból, az Amur vi­dékéről és a világ más tájáról telepí­tettek ide növény- ritkaságokat. A csodás kertet évente több mint százezer hazai és külföldi termé­szetbarát, szak­ember, tudós ke­resi fel. A szarvasi ar­borétum alapító­jának most szob­rot emelnek a kert bejáratánál NAGYKŐRÖSI KONZERVGYÁR Az igazgató három ujja Kihasználhatatlan kapacitás — Ami van, ami nincs és ami nem kell Újszerű értékesítési p ób 'Jkozás Megbukott az erdei makadám... Ez évben 50 millió forintos állami támogatásban részesítik az erdőgazdaságok „feltáróút­építkezéseit”, amelyekkel a ki­termelők számára „hozzáférhe­tővé” teszik az erdőket, és meggyorsítják a tűzifaszállítást is. E területeket februárra, márciusra megtisztítják, majd megkezdik a földmunkákat. Az idén összesén 150 kilo­méter , hosszúságú erdei utat készítenek el. További száz kilométeren azo­kat az alépítményeket rakják le, amelyekre jövőre kerül végleges burkolat. A vizenyős, süppedős vidé­keken erdei kisvasutakat épí­tenek, a kisalföldi részen már elkészült a 7 és fél kilométer hosiszú vasútszakasz, új pálya épül a Gemenci Állami Erdö- és Vadgazdaság területén. A Mátrai Erdő- és Fafeldol­gozó Gazdaságban idén 17 ki­kilométer hosszú burkolt utat és 10 kilométernyi földutat építenek. A borsodi erdőkben 12 kilométeres burkolt és 6 kilométeres földút segíti majd a szállításokat. Több erdőgazdaságban központi rakodókat építe­nek a kitermelt fa össze­gyűjtésére. Az erdőkben végérvényesen megbukott a makadám út; nem bírja a nagy terhelést, és két év alatt általában összetö­redezik. Emiatt kedvezőtlenül alakulnak a fenntartási költsé­gek. Ezért az erdei utak is bi­tument és más korszerű fedő­anyagokat kapnak. A „feltáróút-építkezéseket” gyorsítják és az úthálózat bő­vülése kedvezően érezteti majd hatását a lakosság tűzi­faellátásánál. su .1 .oáóiasász OK nos., HA.DÚSZOBOSZLÓ A százegy éves asszony Hajdúszoboszlón 101. szüle­tésnapját ünnepelte a Hajdú­ság legidősebb asszonya, özv. Horváth Józsefné. A jó egész­ségnek örvendő Horváth néni­ről özv. Geőczy Józsefné és családja gondoskodik. 3,3—4 ezer éves gazdag le­letanyagot szolgáltatott be a szekszárdi múzeumnak Téglá- sy Imre, a dunaföldvári Ma­gyar László Gimnázium tanu­lója. A diákrégész Dunaföld- vártól északra, a Kanacsi Ál­lami Gazdag szántóföldjén bukkant a több évezredes em­lékekre. A beszolgáltatott értékek kö­„Szégyen a futás, de váltó!” Ez volt a magára alakított közmondása Vadkemek. Po­cakosodon és mint minden pocakosodó sportember, ő is először a fogyókúrához fo­lyamodott. Két keménytojást evett egy nap, sóval és ubor­kával. Rájött, hogy nem íz­lik neki. Vasárnap előre ki­tervelt módon (szombaton ki­vette spórolt pénzét az OTP- ből) ellátogatott a Vörös­marty cukrászdába. Míg azon töprengett, miért neveznek el egy költőről cukrászdát, megevett tizenkét marcipán­kacsát a hozzávaló tavakkal és hullámokkal, két dupla adag gesztenyepürét, nyolc somlói galuskát... Az eladók először azt hitték, hogy egy sah magyarul beszélő fia, aztán azt, hogy ötös találata van, aztán kidobták. És ekkor kapcsolódott hő­Mezőgazdasági terményfel- dolgozó iparunk, így a kon­zervipar is, sokáig topogott egyhelyben, a régi, részben elavult gépekkel nem tudta feldolgozni a termények egyre fokozódó mennyiségét. Kicsi volt a kapacitás. — Most pedig annyi, hogy ki sem tudjuk használni — jelenti ki gondterhelten Ko­vács Sándor, a Nagykőrösi Konzervgyár igazgatója. Egy évvel határidő előtt A gyár a felszabadulás utá­ni első években csak lassan fejlődött és korszerűsödött, végül 1960-ban termelőképes­sége elérte a 6000 vagont. 1964-ben jóváhagyták fejlesz­tési tervét, a következő esz­tendőben elkészült az újabb üzemi épületek tervdokumen­tációja, egy évvel utóbb, vagyis 66.-ban megkezdődött az építkezés. 1970. szeptember 30-ig további 5000 vagon ter­melőkapacitást kellett volna létrehozni. Az új üzemrész — talán ha­sonló példa egy sem akad építkezéseinknél — tizenhá­rom hónappal határidő előtt, tehát múlt év augusztus 31-én nemcsak elkészült, de üzem­képes állapotban meg is kez­dődött benne a munka. Az idény második felében termé­szetesen teljesítőképességét már nem használták ki teljes egészében. — Ez idén 11 ezer vagonos kapacitással indulunk ugyan, de csupán 9400 vagon terme­lésére készülünk. Ezerhatszáz- zal kevesebbre, mint amennyit teljesíteni tudnánk. A felhasználihatatlan terme­lőerő nem egyedül Nagykőrö­sön probléma. Az ország kon­zervgyárai tíz évvel ezelőtt összesen , csak 16 00Q vágod termelésére Voltak:'‘képesek! Azóta felépült több új gyár, bővültek és korszerűsödtek a régiek. Idén már 80 ezer va­gont termelhetnének, de csak 70 ezret termelnek, ennyi ér­tékesítésére van csak lehető­ségük. Tízezer vagon termelő­erő kihasználatlan marad ‘és ez bizony visszahat a mező- gazdasági termelők bevételé­nek alakulására is. A hüvelykujj Miért? Az igazgató ökölbe zárt ke­zött mészbetétes díszítésű ke­rámiák, merítőcsésze és kőesz­közök, apró fülesbögrék, egy kis bronztőr, edényfedő, orsó- karikák és bronz csüngődíszek találhatók. Érdekes lelet a gú­la alakú agyagnehezék, továb­bá egy tölcsér formájú, átszúrt lyukkal borított edény, amely parázsvédő és szűrőedény is lehetett. sünk életébe az első mon­datban említett közmondás. Ugyanis a fogyókúrát az wtol- só akcióval befejezettnek te­kintette. A marcipánkacsák­kal. Futni viszont utált. Es akkor jutott eszébe az ege­ket és az ő alakját megmentő ötlet: vállát fut! Legalább nem unatkozik egyedül. Vele van a bot. A négyszer százast nagyon szerette. Két méterig. Aztán abbahagyta. Nem látott maga előtt perspektívát, csak embereket. Akik megelőzték. Később a két métert sem futotta le. Inkább a botot vesztette el. Részéről ezzel a lépéssel az ügy a lovagiasság szabályai szerint véget ért. Nem volt lova ... Következett a második jel­mondat: „Úszni nemcsak adósságban lehet!” Hideg víz­ben is. Csak nem mínusz két fokban. De Vadker ezt ak­zének hüvelykujját nyújtja a magasba: — Először is sok termékünk értékesítése nehéz. Dzsemet, lekvárt, befőttet, de szörpöt is sokkal többet gyárthatnánk, mint amennyit a bel- és kül­kereskedelem átvesz. Nem a minőséget kifogásolja, azzal érvel, hogy nincs, vagy kicsi a kereslet áruink iránt. Itt van az üdítő gyümölcslé. Csak Nagykőrösön 800—1000 vagont gyárthatnánk évente, reálisan azonban mindössze 240 vagon eladására számíthatunk, nem rendel többet a kereskedelem, mert amint mondja, nem tud­ja eladni. — Mi pedig másfél eszten­deje szorgalmazzuk hiába, hogy a kis gyümölcslés palack tíz éve 2 forintban megsza­bott betétjét szállítsák le 1 forint 20 fillérre, a palack va­lóságos árára. Véleményünk szerint sok vásárló azért sem vesz gyümölcslét, mert betét­re majdnem annyit kell fi­zessen, mint amennyit a pa­lack tartalmáért. A boltos is talán szívesebben foglalkozna a gyümölcslével, ha a betét, amit neki áruátvételkor ki kell fizetnie, kevesebbet köt­ne le forgótőkéjéből. Meglehet. De miért marad továbbra is két forint a betét, miért nem adnak helyt a konzervipar kérelmének? Ko­vács igazgató nem tud rá vá­laszt adni. A mutatóujj Felemeli azonban a muta­tóujját: — Sokféle, könnyen érté­kesíthető árucikkünkhöz nem kapunk elég nj fcrsanyagot, ez a második ok. Például húst vagy belsőrészt sem kapunk kellő mennyiségben, s emiatt gyárthatunk csak kevés kész­ételt. Málnából Sittcs elegen­dő kínálat, kevés a termés és sok gazdaság maga dolgozza fel. Az elöregedett meggy- és cseresznyefákat kivágják, nem pótolják, nagyüzemben alig telepítettek még a sok kedvezménnyel járó telepíté­si kampány idején sem. Pe­dig a konzervipar jó árat ad érte. Telepünkön egy kiló ci­gánymeggyért hét, a nagy­üzemi, befőzni való fajtákért II—13 forintot fizetünk, cse­resznyéért, fajtától függően 8—10 forintot. — Szép ár, de mennyi jut belőle a termelőnek és meny­nyi a felvásárlónak? — Sajnos, mi kis mennyisé­get nem, legkevesebb három tonnát vehetünk át. Tsz-ek tagjaik házikertjének termé­sét összegyűjthetnék, úgy ad­hatnák el közvetlenül nekünk. Ugyanez a helyzet az egres­nél is, abból sem kapunk ele­get. — Igazán szép, befőző mi­nőségű sárgabarackot hosszú évek óta nem láttam. Nagy barackosokat telepítettek és az idén bő termés is volt. Csakhogy minél több, annál apróbb gyümölcs terem a fán, ritkítani kellene. Kézierő nincs rá, a vegyszeres eljárást kor még nem tudta. Csak mikor fürdőnadrágban lé­pett ki a természetbe. Igaz, a felismerés csak másodperce­kig tartott. Nyakig merült röviddel a kilépés után a me­leg vízbe és így csak a haja fázott. A hatszáz métert nem úszta le. Inkább kért kétszáz forint kölcsönt a Stifkovics- tól, mert 6 sovány ember: hatszáz sok neki. A yogáról most ne beszél­jünk. Hősünk már a levegő­vételbe belefáradt. Annál in­kább szólhatunk az otthon elvégzett expandergyakorla­tok sikeréről. Két rugóval hét fogát verte ki, majd becsíp­te a haját, így feleslegessé vált a borbély ollója alá ten­ni fejét. Lapzártakor Vadker ét­vágytalan. És az étteremben nem értik, hogy délben ti­zenkettőkor az étlapon miért szerepel elfogyottként min­den frissen sült. tamás pedig nálunk csak hírből is­merik. — A vajbab növényvédel­me megoldatlan, az ismert, jó fajták megfelelő vetőmagját pedig mindeddig nem tudják előállítani, ezért kevés a bab, eleget nem is gyárthatunk be­lőle. A középső ujj A következő, a középső uj­ját egyenesíti ki az igazgató. — Harmadik ok: többféle árucikk gyártását abbahagy­tuk, vagy csökkentettük, mert ijem kifizetődő. A belföldi konzervár általában fedi az előállítás költségét. Néhány nyersanyag azonban drága a hazai piacon, ezekből nem gazdaságos exportra termelni. Igaz, kapunk export-ártámo­gatást, de ez most évről évre csökken. — Befőttet még eladhatunk külföldre, mert viszonylag nem sok cukor kell hozzá. Ellenbe dzsemnél vagy lek­várnál más a helyzet, nem lehetünk versenyképesek. Mi nagybani áron, 8 forint 11 fil­lérért kapjuk a cukrot, ami­nek világpiaci ára 5—6 dollár­cent és ez a különbség min­dent megmagyaráz. Útkeresés Bármennyire lehangolónak is tűnik azonban a kon­zervgyári igazgató előadása, távolról sem szabad azt hin­ni, mintha kedveszegett em­ber szavait hallottuk volna. Kovács Sándor nem riad vissza a felmerült nehézsé­gektől. Felsorolja azokat, mert nincs miért elhallgatnia. De a korszerűsített és meg­nagyobbodott magyar kon­zerviparnak, a növekvő ma­gyar zöldség- és gyümölcs­termelés terményeit tartósí­tania és ily módon értékesíte­nie kell. Ez komoly és elen­gedhetetlen feladata. Mitt tett a jobb értékesíté­sért a Nagykőrösi Konzerv­gyár? Néhány nappal ezelőtt együttes szerződést kötött a Pest, Komarom, Nógrád me­gyei FÜSZÉRT-tel és a Szol­nok megyeivel, meg a főváro­si vak valamint ezeknek né­hány kiskereskedelmi vál­lalatával. Megállapodták ab­ban, hogy egyes csemege- és élelmiszerboltok — össze­sen harmincat jelöltek ki — valamennyi nagykőrösi kon- zervet állandóan raktáru­kon tartják. A szerződést az érintett boltok vezetői is alá­írtak és kötelezték magukat arra, hogy a teljes válasz­tékot nemcsak árusítják, ha­nem’ jól láthatóan helyezik el. A gyár kötelezte magát, hogy az áru utánpótlásáról a fővárosban hetente, vidéken tíznaponkénit gondoskodik. Jelentős részt vállal továb­bá a reklámban és propa­gandában, bemutatókat, kós­tolókat rendez. Pest megyében egyelőre Cegléden két, Nagy­kőrösön egy bolt árusítja állandóan a gyár száznegy­ven féle árucikkét. — Azt reméljük, hamaro­san megtudjuk ily módon, mit vásárol szívesen áruink közül a fogyasztó és md iránt nem érdeklődik. Eszerint folytájuk a gyártást. Termé­szetesen a konzervfogyasztás növekedését is várjuk — mondja az igazgató. Ez az első, kísérletszámba menő lépés helyesnek lát­szik, hiszen a terméshez vi­szonyítva nem a gyártó ka­pacitás nagy, hanem a fo­gyasztás kicsiny. A vevőt kell meghódítani. Sokat, vagy ke­veset, de valamit mundeneset- re segít a most megkötött szerződés az értékesítési ne­hézségek elhárításában. Ter­mészetesen kell más utakat ;s keresni és találni ahhoz, hogy a gyár, ha idén még nem. de jövőre már kihasz­nálhassa teljes termelőké­pességét. Ez nemcsak egy gyár. vagy a konzervipar, ha­nem az egész népgazdaság érdeke. Szokoly Endre A diákrégész gúlája és tölcsére. FOGYÓKÚRA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents