Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-16 / 13. szám
nsr megyei sJCívlap 1970. JANTJÄR 16., PÉNTEK A lángoló kincs CSŐVÁR LEGENDÁJA Porladó nagyanyám mesélte régen, miközben szapora kezekben zöldet vesztett a tengeri csöve, és én e csövek szédítő halmazán ülve kukoricabajusszal és -szakállal, szent borzalommal hallgattam a csővári szegényasszony gyászos legendáját. mázsáival a vállán, felmordul mögötte a föld s hangos csattan ássál, mintha villám ütött volna be a várfalak közé, apró kékes-sárga lángocskák kíséretében megnyílt az egyik sziklafal. A nyílás mögötti boltozatban kincsek garmadáját világították meg a táncoló fények. Kíváncsisága rémületénél is nagyobb volt s lassú óvatossággal a barlang felé som- polygott. A temérdek arany, a sok drágaság láttára kerek nagy kenyerek támadtak fel képzeletében. A szegénység és nyomorúság minden keservét elmúlni látta, amikor belemarkolt az aranyhalmazba, s markát összezárva kifutott a fénybe. Ujjai között sárgállt a néhány aranytallér s a barlangban kupacban sütött feléje tömege a kincsnek. Zsebébe rejtette a néhány aranyat s hirtelen léptekkel újabbakért ment. Felhajtott szoknyája bugyrába marokkal rakta a mindent megváltó aranymarhát. Kint leöntötte, újra betért. Az arany ördöge már hatalmába kerítette. Eszelős ujjon- gással, a telhetetlenség gonosz erejével lábaiban rohant • kibe... .Nehéz volt a hátán a gyerek ... gondolta leteszi. Többet bír így kivinni a. kendőben. A rakott kendővel botladozva a kis halomra szórta újabb szerzeményét és karmokba görcsösült ujjakkal túrt bele a kerek aranyak kupacába. Kis pulyája sírása visszarántotta egy percre a józanságba és már rohant volna vissza a barlangba érte, mikor a szeme a kosarára tévedt... ebbe is fog rakni... nyúlt érte s gyors mozdulatokkal dobálni kezdte a gombát maga körül. Elmúlt szegénysége keserves kenyerének tanúit taposni kezdte. Táncolt rajtuk, gyilkolta őket. Megfeledkezett a világról s tombolt. Az arany megbolondította. Mikor végre az utolsó gombafejet is beletaposta a fűbe, hirtelen csapott fülébe kisfia sírása. A kosarat felkapva futott a sziklaodú felé. Fiele útján sem Nagyon-nagyon régen történt; az én nagyanyám öreganyja is kislány volt még altkor — kezdte nagymama sejtelmesen a mesét —, de a csővári vár akkor is romos és lakatlan bagolytanya volt már. A régi uraságok elátkozott szellemei bolyongtak a falak között s este titokzatos fények villogtak a mohosodó kövek között. Lidércek voltak ezek, tudta mindenki. Nem is járt a vár felé sötétben senki sem szívesen és nappal is csak a gombaszedők bolygatták a, kökénnyel, csipkével dúsan rakott várkörnyéket. Élt Csőváron egy Igen szegény özvegy asszony, kis csöppség fiacskájával, akinek mindennapi kenyerét a gombaszedés hozta, akin'ek az ég egy világon nem volt gyermekén kívül senkije sem. Naponta megjárta az erdőt kosarával a karján, s hátán az öreg kendőben kisfiával. A nyár meleg és száraz volt. Az erdő legárnyékosabb részén is aludtak a gombák s a kosárban nem szaporodott a kenyérrevaló. Görnyedve, kezével a füvet fésülve, egyre inkább a vár felé közeledett és mire a nap a délutánba hajlott, a vár tövébe ért. Fáradtan roskadt le az égett fűre és végtelen kétségbeeséssel nézte a hegy lába előtt kanyargó országutat, a nyikorgó szekereket. Amint ott pihengetett gyermekével a hátán, s gondjai Egyetemi-főiskolai statisztika Á Minisztertanács legutóbbi ülésón megvitatta a Művelődésügyi Minisztérium beszámolóját az egyetemi-főiskolai felvételek tapasztalatairól. Felsőoktatási intézményeinkben az 1969—70-es tanévben a nappali tagozaton 14 452, az estin 2385, a levelezőn 6060, összesein tehát 22 897 első éves hallgató kezdte meg tanulmányait. Ez lényegéiben megfelel a megelőző három év szintjének, kivéve a levelező tagozatot; itt a tavalyi felvételi létszámhoz képest mintegy másfélezres növekedés adódik, elsősorban a képesítés nélküli vidéki tanítók és tanárok levelező képzésének kiterjesztéséből. Növekedett a nappali tagozaton a nőhallgatók aránya (44,6 százalék), különösen a pedagógusképző intézményekben (80—100 százalék) és a tudomány- és orvosegyetemeken (60 százalék). A nappali tagozatokra felvettek 71 százaléka gimnáziumból, 10.8 százaléka szakközépiskolából, 17,8 százaléka középfokú technikumból került ki. EZEREVES FEHÉRVÁR Hatökrös esküdtek terme A város alapításának ezredik évfordulójára készülődve egymás után tatarozzák Székesfehérvár középületeit. A napokban a megyei bíróság épületében kezdődött meg a munka, amelynek során helyreállítják a „törvényház” nevezetességét, az egykori esküdt termet is. Az épület legnagyobb tárgyalóterme — amelyet az esküdtek vagyonára utalva — „hat ökrös esküdtek” termének neveznek, csak nevezetes bűnperek Tárgyalására szolgált. A tatarozást megelőző munkálatok során itt egy XIX. századból származó ' veretes, periratokkal zsúfolt ládát találtak. A ládát az Istáén király Múzeumnak ajándékozták, az iratok egy része pedig a bírósági irattárat gazdagítja. lehetett még, mikor a szikla a korábbihoz hasonló csattanás, villanás közepette összezárult, foglyul ejtve a kisgyermeket. Az iszonyat és döbbenet megállította egy pillanatra az asszonyt, majd nekiesett a kemény sziklafalnak és bömbölve, sikongva öklözte, rugdalta a rideg követ. A hegy azonban közömbös maradt az ájultan összeroska- dó, szerencsétlen, fiavesztett asszonnyal szemben. Az aranyak is semmivé lettek, csupáh egy vakondtúrás- nyi dombocska jelezte a helyét az előbbi aranyrakásnak. Évekig járta még a vár környéket eszelősen az asszony, s a falubeliek sokat látták, amint lobogó hajjal, vállán a fiahordó foszlott kendővel döngeti a várfalakat, míg egyszer egy éjszakán, amikor villanásokkal volt teli a vár töve, ő is eltűnt. Talán neki is megnyílt a szikla, s megtalálta elveszett fiát, majd mindkettőt újra bezárta mindörökre, legendává teremtve történetüket... Harmos Jenő Sződliget Január 2t-én temetik Latabár Kálmánt A Fóvárosi Operett színház közili, hogy Latabár Kálmán Kossuith-díjas kiváló művész temetése szerdán, január Síén 12 órakor lesz a Farkasréti temetőben. Egyházi könyvtár a „hírős városban“ A megyei tanács anyagi támogatásával felújítják az 50 000 kötetes kecskeméti református könyvtár helyiségeit és berendezéseit. A legértékesebb könyvek tárolásába és bemutatására zárt üvegvitrineket szereznek be. A felújítás után a közönség előtt is megnyitják majd a páratlanul értékes könyvritkaságokkal rendelkező intézményt. A nagy értékű kincseket őrző egyházi könyvtára „hírős város” új idegenforgalmi látványossága lesz. JOANN ISZ HRISZTU, az egyik legkiválóbb görög modern zeneszerző autószerencsétlenség következtében életét vesztette. MAGYAR FILM Egy őrült éjszaka Blöffölni tudni kell, vallják a póker játékosok. Vagyis kifejezni a valótlanságot úgy, hogy azt senki se vegye észre. A pókerijan a játszma végén kiderül a blöff, de már hiába, mert az illető nyert. Ha játszma közben jönnek erre rá, akkor az illető veszt. Ez utóbbi történt Kardos Ferenccel is, az Egy őrült éjszaka író-rendezőjével. Azt még megbocsáthatjuk neki, hogy blöffölt, hiszen filmkomédiáról van szó, amely ezt is elbírhatja. De az már megbocsáthatatlan, hogy a valótlanságokra a film elején rájöttünk. Kardos lerántja a „leplet” egy csemegeáruházról, ahol mindenki — a vezető irányításával — csal és lop. A vezető feleségének jó összeköttetései vannak, ezért már jó előre értesíteni tudja férjét, ha ellenőrök látogatása várható. így sohasem buktak még le. Aztán jön két fekete ruhás ellenőr, akikről a vezető nem tud, tehát a „nyomokat” sem tüntetheti el előre. Kiderül minden galádság — s most jön az őrült éjszaka: a két ellenőr leltároz, de közben pisztolyt vesznek elő, pálinkát bontanak, elcsábítják az egyik eladólányt, bezárják a pincébe az alkalmazottakat. Vagyis? Vagyis nem lehetnek igazi Holnap: bemutató GELLÉRTHEGYI ÁLMOK A Madách Kamaraszínháza felszabadulásunk 25. évfordulója alkalmából holnap bemutatja Karinthy _ Ferenc: „Gellérthegyi álmok” c. kétszemélyes drámáját. Rendező: Ádám Ottó. A leány — Almá- si Éva, a fiú — Huszti Péter. ellenőrök, vagyis nem várhatunk igazi leleplezést. Akkor mire készülhetünk? S most jön a blöff; már közben kiderült, hogy nem számíthatunk semmire, csuprán az egyik „gengszterbanda” győzelmére a másik felett. Gondolhattak arra az alkotók is, hogy játékuk egyhelyben topog, eredményre nem vezet, viszont ha kimondják rá hogy abszurd komédia, minden rendben van. Hát nincs! Mert nem az az abszurd, ami teljesen képtelen szituációkat eredményez, mint ebben a filmben. Az abszurditás elsősorban nem a szituációkat, hanem a gondolati helyzeteket jeleníti. Ezek híján az abszurditást nem vehetjük komolyan — talán ezért határozták meg a film műfaját abszurd komédiának? A helyzetekben bár időnként felcsillan, a komikum, a szöveg azonban teljesen nélkülözi ezt, így a jellemek is. Kardos, az író, rosszul vizsgázott, mert dialógusai egyhangúak voltak. Teljesen mesterkélteknek és logikátlanoknak éreztük a két csaló „banda” közötti fölényváltakozásokat egyszer az egyik, máskor a másik lett a helyzet ura, de ugyanabban a szituációban, ugyanakkor lehetett volna fordítva is. Kardos, a rendező, már sokkal jobban vizsgázott. Tehetséges filmkészítő, csak jobb forgatókönyvírót kellett volna választania. Jó ritmust diktált, még többet is kihasznált a forgatókönyvből, mint ami benne volt. Kitűnő partnere akadt Kende János operatőr személyében, csupán a hosszú beállításokat, az olykor bravúros kameramozgatást éreztük öncélúnak. A színészek megtették _ a magukét, főleg Mensáros László, Kállai Ferenc, őze Lajos, Garas Dezső, de Szirtes Ádám és Törőcsik Mari is. Mégsem tudunk szabadulni attól a megjegyzéstől: kissé teatráli- sian játszattak (bár magyar filmekben, néhány kivételtől eltekintve, megszokott dolog.) Berkovits György MARIA CALLAS nyugatafrikai körútja során Elefántcsontpart fővárosába, Abidjan- ba érkezett. A világhírű opera- énekesnőt Paolo Pasolini filmproducer, Alberto Moravia író és Decia Maraini írónő kíséri. (18) — Mindjárt négy óra. Andi- lca ott van az állatoknál, amelyek — itt kicsit megborzongott —, dél óta a kifutókban vannak, a kertben. — Dél óta!? De hiszen ezek szerint maga .•.. Etelka néni sovány, sápadt arca enyhén kipirult. — Hát — mondta halkan —, valakinek csak ki kellett engednie a napra a szerencsétleneket. — Dadus, maga egy hős! — jelentette ki a professzor, mélyen meghajolt, kezet csókolt a néninek. — Igazán abbahagyhatná ezeket a bolondságait — kapta el. dugta el a kezét boldogan Etelka néni. — Felnőtt tudós létére, mindig csak a mó- kázáson jár az esze. Szép kis Kossuth-díjas, mondhatom. Ja, azt üzeni Andika, hogy ezzel az úrral, aki kedves vendégünk, egyelőre ne tessék foglalkozni, egyelőre nem is lehet vele, de nincs semmi baj, sőt, nagyon jó újságok vannak, ő, amint a professzor úr felébredt, visszatereli az állatokat és mindent megmagyaráz. Ezt üzeni. Megyek is, szólok is neki. — Kispajtás, tudod, mit érdemelnél? — kérdezte Ambró- zy, mikozben fel-alá. járkált a szobában. — Azt., hogy most a térdemre fektesselek, és jó huszonötöt... — Előtte?! — intett a lány a karosszékben ülő Honda felé, és pajkos fények gyúltak a szemében. — Ne felejtsd el, hogy ő azért lát és hall mindent. — Jó, most megúsztad. De ami késik, nem múlik. Hogyan is juthatott eszedbe ilyesmi? Éjszakai öngyilkos-vadásza* és igy tovább! Kiteszem a lábam, és tessék! Nem olvasol te túl sok krimit? Vagy fantasztikus regényt? Andrea a kérdésre kérdéssel válaszolt. — Bevált az ötlet, vagy nem vált be? önként vállalta, nagyszerű ember. És az eddigi eredmények? Megmutattam a jegyzetfüzetet, magad is láthattad. A várt reakciók minden vonalon. Holnap folytatjuk a' kísérleteket. Illetve... — Mi az az illetve? — A szemüveg. A szemüveged. Arról még nem számoltam be, hogy ebéd után leszaladtam a folkszival annak a Mucumak a címére, a Liliom utcában van bejelentett lakása. De a házmester azt mondta, hogy egy órával ezelőtt két nagy kofferrel elutazott, csak annyit mondott, hogy vidéki rokonaihoz megy, talán két hétig lesz távol. Nem hagyta nála, nem adta le a szemüveget. Ambrózy legyintett. — Két hét. ide, vagy oda. az már nem számít. Megvárjuk. Addig legalább behatóan foglalkozhatunk a lovagod problémájával ... Ismerősnek tűnik az esete. Ezzel a periódusos bambulással, amely áramütés hatására következik be, már találkoztam valahol. Vagy angol, vagy német szaklapban. Az persze, kétségkívül unikum, hogy barátunk alkohol hatására átmenetileg zsenivé változik. Honi különlegesség. Ez még csak eggyel több ok arra, hogy kézbe vegyük az ügyét. Majd kigyógyítjuk mind a két bajából, az idiotizmusból is, a zsenialitásból is. Megérdemli, kedvemre való fickó! Andrea elmosolyodott. — Csacsi — lép>ett közelebb a professzor és összeborzolta a lány haját —, tudom, miért nevetsz. Az jár az eszedben, hogy a saját csapdámba estem, hogy ez a segítőkészség részemről — a szimpatron hatása. De ne vedd elő a füzetedet, engem ne írj be. A szim- patronnak ehhez ugyanis semmi köze. Számoljon csak utána, kollegina. Ha páciensünk a napló tanúsága szerint reggel hattól mindössze három cé értékű patront papizott, az utolsót tizenegykor kapta, és most már délután félöt van, hathat-e még az a kis dózis? Az asszisztensnő rövid töprengés után tagadóan rázta meg a fejét. — Na látod, kispajtás! — dörzsölte össze a kezét diadalmasan a férfi. — Nem vegyi úton kiváltott rokonszenvről van szó, hanem őszinte együttérzésről. Már holnap kezelésbe is veszem, néhány spécivel is konzultálok. Baranyaival talán, és Kispappal... Nézz csak oda, múlóban a bambu- lás! Tényleg. Honda lassan felállt, vett néhány mély lélegzetet, megdörzsölte a tarkóját, aztán, még kissé bizonytalan léptekkel ugyan, de feléjük közeledett. Megállt a házigazdával szemben, felnézett rá, tekintetében már értelem csillogott és a reménykedés halvány sugara bújkált. — Ez nem valami kegyes csalás akar lenni? Professzor úr, ön komolyan gondolja, hogy segíthet rajtam? A kérdezett megfontoltan bólintott. Most nem Béluci volt, még csak Béla sem, hanem Ambrózy doktor, a Kos- suth-díjás kutató, a tanszékvezető docens, a tudományos igazgatóhelyettes és így tovább. Vannak emberek, nagyon kevesen, akik tekintélyt- keltően képesek tekintélyek lenni. Ambrózy közéjük tartozott. — Azt hiszem, van némi esélyünk. /Természetesen, nem garantálhatom a sikert, azt is tekintetbe kell vennie, hogy én gyakorló orvos sem vagyok, de majd innen-onnan kölcsönözzük a megfelelő segítséget ... Igen, most már eszembe jutott, nem angol, nem is német szaklapban olvastam, hanem olaszban ... Persze, a Scienzában .. .• Manfredo Rotti barátom publikációja ... Várjunk csak, mikor is lehetett? Mindegy, az intézeti folyóirát- tárban biztosan megtalálható. Andi — fordult felvillanyo- zottan a lányhoz —, kérlek, szólj át telefonon, nem, nem, inkább szaladj le a kocsival. Hatig van könyvtárügyeiét. Fél óra alatt megjárhatod. Az idei és a tavalyi számok között keressétek. Manfredo Rotti, nem felejted el? A Scienzában. Mi majd addig szépen elbeszélgetünk Honda úrral. Futás! — Hát ez volna az én maszek boszorkánykonyhám — mutatott körbe Ambrózy a laboratóriumnak berendezett manzárdon, ahová felvezette vendégét. Hosszú orrával fintorogva szimatolt a levegőbe. — Ez a két tűzrevaló nőszemély azóta sem szellőztetett itt, amióta elutaztam! Félig kinyitotta az egyik ablakot, kint már majdnem teljesen besötétedett, nagy. lassú esőcseppek koppantak az ablakpárkányon, hűvös légáramlat támadt. Honda közben udvarias érdeklődéssel pislogott körül a ferdemennyezetes helyiségben, tekintete megpihent egy üvegfalú kis centrifugán, aztán a rázógépen, a mikroszkópokon, a lombikokból, gumi-, üveg- \s fémcsövekből álló különös szerkezeteken. — Professzor úr — szólt végül —, nem á'rulna el nekem közelebbit is erről a szimpatronról? A ... az asz- szisztens kisas'.zony már beszélt róla, de csak nagy vonalakban. Bocsánat a kíváncsiak odás ért, de igazán nagyon izgat, hogy mi ez az egész, különösen, amióta már magam is nyakig benne vagyok. Még ha a tengerimalac, vagy a nyúl minőségében is. Bár azt hiszem, a kísérleti nyulakkal általában nem közük .. ¥ (Folytatjuk)
