Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-15 / 12. szám
4 "^líirlop 1970. .TANÚÄR 15., CSÜTÖRTÖK BORBÉLY TIBOR: Szombat este Fő utcán a rendőrségi URH-s kocsi szinte zajtalan suhan. Az őrmester jelent: „Körzetünkben a rend — tökéletes!” Az ügyeletes tiszt — nyugodt. Úttest fölé, ostornyél lámpa hajol. Nem üt. Világot ad. De a mellékutcában — ahol még régi lámpa sárga fénye ég, és sötétbe buknak a falak, — reccsen a csont. Fiatal lány sikít. Undorító, részeg és véres pillanat emel tenyerére, és világom elé, — amit látni szeretnék — elé állítja kusza árnyait. Es józanul, a részeg szombat estén, a másik testén ütött seb fáj nekem. Kezem már mozdul, hogy segítsek, de látom: hasztalan. Tömeg birkózik, és mit tehetnék — egymagám. Segítsetek! Mellékutcák útteste fölé: ívlámpák fényét! Mellékutcák lakásaiba: emberi szót! Segítsetek, ne lássak többé szombat estét, mikor: Fő utcán a rendőrségi URH-s kocsi, szinte zajtalan suhan s az őrmester jogtalan . jelent — „Körzetünkben a rend tökéletes!” • S az ügyeletes tiszt — nyugodt. Táncosból oktató Magyar népi táncok egy hollandiai katolikus templomban Alighogy hazaérkezett külföldi turnéjáról, első útja Nagykátára vezetett. Érthető a sietsége, a helyi művelődési központ népi tánccso- portja már nagyon hiányolta oktatóját, Dómján Lajos, a Szocialista Kultúráért Éremmel kitüntetett népi táncművészt és koreográfust. — Ez volt a harmadik nyugati vendégszereplésem — mondja — s mint a többi, s a keleti utak is, ez is sok szép élményt és sikert hozott. Hollandia leghíresebb kiránduló- helyén és egyik leghangulatosabb városkájában, Valken- vurgban léptünk fel egy kisebb együttessel. Magyar folklórműsorunknak olyan sikere volt, hogy felkértek egy templomi fellépésre is. — Ez meglepően hangzik. — Valóban, de ott ez nem szokatlan. Abban a templomban, ahol felléptünk, rendszeresen tartanak beat-mi- sáket, s más hangversenyeket. A mi műsorunkon „telt ház” volt, mintegy 1000 ember tapsolt nekünk, a templomi szokásokat megszegve. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy táncosként utolsó szereplésem egy vasárnap délelőtti nagymisén volt Hollandiában. — Utolsó fellépés? — Ezután már csak mint oktató dolgozom. A táncos pályán hamar kiöregszik az ember. Már 18 éve táncolok, s oktatok. — Mondana valamit pályafutásáról? — NÉKOSZ-ista voltam Orosházán, amikor tehetség- kutatáson járt nálunk Molnár István koreográfus. A téhetségkutató versenyben a mi tánccsoportunk győzött, s hetünket még azon a nyáron felvettek a SZOT művész- együttesébe. — Mikor járt először külföldön? — 1952-ben, a VIT-en, Romániában, ahol 50 ezer néző előtt végeztünk az első helyen. Erre mindég büszkén gondolok vissza, bár sok hazai sikerre is szívesein emlékezem. Mint szólótáncos, sokat szerepeltem közönség előtt és szakmai bemutatókon egyaránt. Nagyon szeretem a színpadot és különösen kedvelem a táncjátékot, ahol alakítani kell, s nemA KISZ Központi Művészegyüttes az idén ünnepli megalakulásának 20. évfordulóját. Az együttes úttörőcsopoi tja régi táncok felújításával és új műsorszámokkal készül a jubileumra. Január 18-án a Szovjetunióba utaznak kéthetes vendég- szereplésre. Az ifjú szólisták a rajkózenekar kíséretével énekelnek. csak táncos, hanem színészi feladatunk is van. — Melyik együttesben lé-j pelt színpadra a 18 év alatt? — A Honvéd, majd a BM Duna művészegyüttesével jártam be jóformán a fél világot, a Távol-Kelettől a Szovjetunión át Franciaországig. — Milyen tervei vannak, mint oktatónak? — Két tánccsoport művészeti vezetője vagyok már évek óta, Az egyik a, tiagy,r ■ kátai, ahol igen sok a tehetséges fiatal. Igaz, a fiúk sorait most megritkította a katonai behívó, de a csoport erős, s képes így is a jó munkára. Az a tervem, hogy a társművészeteket is megismertetem velük, s megpróbálnék a környéken gyűjtő- utat szervezni a táncos szokások felderítésére. L. Elekes Éva KÖZÖSSÉCRE KÁROS SZENVEDÉLY A dohányzáson, italozáson, lóversenyen, — a csakis az azt űző személyre nézve káros szenvedélyeken — kívül vannak közösségre károsak is. Közülük talán a legelterjedtebb az, amelyet éppen a jó közösségi szellem védelmében létrehozott intézmények létezése termett ki. A közérdekű bejelentést tevőket ma már sokrétű védelmező apparátus igyekszik megóvni a bejelentésüket követhető retorzióktól. A lapok és kommunikációs eszközök, a rádió, a tévé egyes rovatai —, a lápszerkesztőségek panaszirodái, az ingyenes jogi tanácsadás, a különböző egyeztető bizottságok, a népi ellenőrzési bizottság: mind arra is hivatottak, hogy megvédjék az állampolgárok alkotmányban biztosított véleménynyilvánítási jogát. A közérdekű bejelentés pedig nemcsak jog, hanem kötelesség is. Vannak azonban szép számmal olyanok is, akik sorozatosan fólremagyarázzák, azaz egyoldalú személyes érdekeikhez ferdítik ezt a jogot és lehetőséget. A monori járási népi ellenőrzési bizottság ismételten foglalkozott egy magánbejelentéssel — amely 1965 óta mindmáig többször is megjárta az elképzelhető valamennyi fórumot: a járási rendőrkapitányságot, a járási pártbizottságot, a járási tanács mezőgazdasági osztályát, a Pest megyei Párt- bizottságot, a megyei tanács mezőgazdasági osztályát, a járási NEB-ig, és az országos legfelsőbb fórumokig. Aztán kezdődött ismét elölről. Valamennyi helyen minden újabb alkalommal ismételt jegyző- könyvfelvébel, kivizsgálás, akták. Nem tehettek egyebet: hivatásuk a panaszok kivizsgálása, azonkívül a panasztevő mindig talált új fordulatot, hogy új formát adjon a régi panasznak — végül pedig a panasztevő idegbántalmakra hivatkozó öreg ember. Mégsem hozhattak, olyan döntést, amely a szívós panaszos meg- elégedésereszölgál; mert a panasz alaptalan rágalomra épült... Hasonló eset nem ritkaság az újságírói gyakorlatban sem. A sok hasonló ügy közül csak egyet. Téesz-dolgözó házaspár bepanaszolta a téesz elnökét, hogy az zsákszámra és állandóan hordja haza a csirketápot a téeszből, „maszek” baromfiai számára. Bevallották, hogy ők is eltulajdonítottak egy kis zsáknyit, látva, hogy az elnök büntetlenül dézsmál. Csakhogy velük szemben drákóian járt el az elnök: azonnali hatállyal elbocsátotta mindkettőjüket. Mit tegyenek? Tanácsunk az volt, hogy a felmondást az cíőírt határidőn belül fellebbezzék meg (hiszen csupán egyszer és csekély értéket tulajdonítottak él, büntetésük aránytalanul súlyos.) Párhuzamosan azonban tegyenek közérdekű bejelentést a notórius tolvaj téesz-elnök ellen. A panaszos házaspár ezuMn eltűnt; csak a felmondás elleni fellebbezés határidejének letelte után jelentkeztek, — azaz későn. Abban maradtunk: ismét felkeresnek, az ügyre vonatkozó valamennyi dokumentummal (hiszen verekedés, betegállomány, fegyelmi ügy is volt). Soha többé nem jelentkeztek. Ebből pedig aligha következik más, mint hogy panaszuk a „legjobb védekezés a támadás” elvén alapult. A közérdekű panaszokkal foglalkozók mindennapos ismerősei azok, akik szomszédtól, társbérlőtől, eltartótól vagy utált családtagtól elszenvedett privát csip-csup sérelmeiket a mindenképpen legolcsóbb formában próbálják megtorolni: „bemártják” ellenségeiket. A bírósági út bonyodalmasabb, hosszadalmasabb és drágább; legegyszerűbb a sajtó, rádió, panasziroda. Majd ott alaposan elintézik azt, aki a begyükben van! — gondolják. Ha azonban sorsukon valamely ügyintéző valóságosan javítani próbál — a beavatkozást elutasítják; a megoldás ugyanis életük legfőbb (és sokszor utolsó) tartalmát, mániákus szenvedélyét rabolná el tőlük. Meghökkentően sok azoknak a száma, akik az állam által biztosított panaszbejelentési lehetőségeket olcsó játéknak tekintik. Sokuk párhuzamosan több helyre is benyújtja vádaskodásait, panaszait. Ily módon egyszerre több szervet is foglalkoztatnak, ezáltal pedig tetemes idő- és energia- veszteséget okoznak. Ami ugyanis a „hobbysta” panaszosnak időtöltés, fortélyós önvédelem; bosszúállási eszköz, vagy unaloműzés — az a bejelentéssel hivatalból foglalkozó intézményektől alapos utánjárást, vizsgálatot, mérlegelést követel. Napokat, heteket vesz igénybe egy-egy panasz alapos, vagy alaptalan voltának megállapítása is. Gondolják meg tehát a szenvedélyes panaszosok: igazságos, jó ügyektől rabolják ed a drága időt — amely sok közérdekű bejelentés esetében köz- gazdasági értelemben is drágái Péreli Gabriella Megjelent a MŰGYŰJTŐ Mindig örömet okoz, ha kulturális életünk bármely területén egy újabb színfolt tűnik fel, mert legyen az akármilyen halvány, mégis csak gazdagodtunk. Éppen ezért öröm, ha van egy olyan intézmény, amely egy új folyóirat, és tegyük hozzá mindjárt, egy hézagpótló folyóirat megindítását szorgalmazza. . . A Képcsarnok Vállalat új folyóiratot jelentetett meg, amelynek Műgyűjtő a címe. A folyóirat célja a kulturált képzőművészeti közízlés kialakítása, a már meglevő tovább finomítása, csiszolása. Ugyanakkor a lap segítséget nyújt a kezdő és gyakorló műgyűjtőknek, de azoknak is, akik lakásukban a műtárgyat csak atmoszféra, hangulati elemnek tekintik. Az új folyóirat első száma megjelent és ezentúl minden negyedévben jelenik meg újabb. Folyóirataink A Pest megyei Tanács Közlönye új száma közli, a Szentendrei Városi Tanács végrehajtó bizottságának jelentését a tanács testületi szerveinek működéséről és a városfejlesztésről. A Pest megyei Könyvtáros vezető cikkét Debreceni Imré- né írta „'Uj év, új feladatok előtt a megyei könyvtárhálózat” címmel. Hét könyvtáros ismerteti a 25. évfordulóval kapcsolatos1 munkatervét. Weisz Gábor képes cikkben számolt be a zebegényi klubkönyvtár működésének tapasztalatairól. Barna Eleonóra Úttörők az olvasó népért című írásában ismertet egy érdekesen induló kísérletet. Gazdag hírrovat, pályázatismertetés, statisztikai kimutatás s egy párizsi szakmai beszámoló egészíti ki a Pál Ernő szerkesztésében megjelent új számot. (p. r.) Savaria- levéizáré bélyeg „Savaria” levéizáró bélyeg készült az Állami Nyomdában egymillió példányban. A Szombathely városát reprezentáló, négyszínű, háromszor öt centiméter nagyságú bélyeget Zsigmond János tervezte, s azon az Isis szentély, egy ko- rinthusi oszlopfő, a római Borostyánkő út és Szombathely címerének miniatűr képe látható. A szép bélyegek a Sara- ria-rendezvényekkel kapcsolatos meghívókat, értesítéseket díszítik. (17) — Na, mit bámulsz, hajasbaba? — kéraezte,a szeplős arcú. elvigyorodva saját szellemességén. — Már meg sem ismered a régi havert? Be sem mutatsz a spinkuládnak? Tudhatnád. hogy sok kis pofon jár annak, aki önzősködik! — Maga ismeri ezt a ... ezt az urat?-----kérdezte Andrea Hondától. Az megrázta a fejét, szép lassan levette szemüvegét, az asztal sarkára tette, és ránézett a tolakodóra. — Nem — mondta —. azt hiszem, nem ismerem. Majd bemutatkozik. Kis pofonokkal. De Mucur csak állt, a szep- lők felizzottak az arcán ... Úristen, hogyan fricskázhatta meg a feje búbját Cassius Clay-nek, a néger profi ökölvívó-világbajnoknak, az egyetlen embernek a világon, akit tisztelt, akiért rajongott. — Bo-bocsánat — motyogta, mire kissé magához tért —, igazán elnézést kérek, összetévesztettem önt valakivel. És kérem, hogy a hölgy ne haragudjon. Nem is tudom, hogyan történhetett. Ittam kicsit, talán azért... Már itt sem vagyok ... Esetlenül meghajtotta ma' ’át. megzavarodva indult vol- I na elfelé, de a lány megfogta I a karját. — Egy pillanat! Maga azzal a szándékkal jött ide, hogy beleköt a társaságomban ievő úr.- ba? — I... igen — hajtotta le fejét bűntudatosan egy hajdani Budapest ökölvívó-bajnokság váltósúlyú győztese, számtalan kocsmai, utcai verekedés hőse. Andrea elővette a jegyzetfüzetét, a golyóstollát, beírta a rubrikába a meghunyászkodott merénylő adatait, rögzítette a szimpatron által kiváltott reakciót. A sarokasztal mögül a göndör hajú ámultán nézte a jelenetet. Mi történik ott percek óta? Mucur topog, mint egy kis gyerek, akinek piszkos a körme, vagy nem tanulta meg a megyeszékhelyek nevét, és most a tanító néni beír neki egy fát! Miért nem üt már az a szerencsétlen? Hiszen a kopasz valósággá! a kezünkre játszik, levette a szemüvegét ... Itt valami hézag van! Hirtelen ötlettel Bálint felugrott, egy húszast dobott az asztal üveglapjára, bal karjára fektette a bőrkabátját, és sebbel-lobbal úgy ment el Hondáék mellett, hogy Mucurt enyhén nekitaszította Hondának. És szinte ugyanazzal a mozdu1attal a kabát fedezete alatt, észrevétlenül felkapta, markába rejtette a szemüveget. Elnézést kérőén rámosolygott a társaságba, hiába, nagyon szűk itt az átjárás, a következő pillanatban már kint is volt az utcán. — Köszönöm, végeztünk — csukta össze füzetét Andrea, és királynői mozdulattal intett Mucurnak, hogy távozhat. A szeplős fenegyerek kábán, homlokát dörzsölgelve alázatosan hátrált, majdnem lebukott a lépcsőn, a lengőajtóból még egy elragadtatott pillantást vetett Hondára, kibotorkált a Bonbon presszóból. A lány halkan, csibészesen füttyentett. — Még egy pozátív tapasztalat! Terven felül. Kifejezetten agresszív szándék teljes átváltása. Ma még ilyen nem volt... Visszateheti a szemüvegét, mert mindjárt szerelmet vallók magának! Keresték az asztalon, a földön. a szemüveg nem volt sehol, természetesen. — Csak ez a lakli vihette el — jelentette ki végül Honda. — Olyan zavarban volt, azt sem tudta, hogy mit csináljon a kezeivel, akaratlanul felmarkolhatta. Hát most ‘ mi lesz? Tudományos csőd? — Nem olyan nagy a vész — legyintett a lányi A tagnak fel van írva a neve, a lakása, egykettőre visszakapjuk. Csak az a baj. hogy meg kell változtatnunk az eredeti programot. Úgy beszéltük meg, hogy magá innen hazamegy a Wesselényi utcába, elhozza a legszükségesebb cókmókját, és a kísérleti időszakra felköltözik hozzánk, a hegyre, a villába. Na , már most. Nekem az állatok miatt mindenképpen sürgősen vissza kell mennem a villába, de magét szemüveg nélkül nem engedhetem kószálni a városban, közlekedni az utcán, tárgyalni a főbérlőjével ... — Miért? Legfeljebb felajánlja, hogy elengedi a kéthavi lakbérhátralékomat. Bár ekkora csodára még a szimpatron sem lehet képes, az én főbérlőhőmnél skótabb, zsugoribb teremtés aligha akad még ezen a glóbuszon. Megpróbáljuk? A kifejezett fösvénység teljes átváltása. Tar- tuffe-ből — mecénás. Nos? — Nem próbáljuk! — rázta meg a fejét erélyesen a doktorkisasszony. — Fizetünk, fogunk egy taxit, és vissza a villába. Magánál vérnyomást, hőmérsékletet, reflexet és egy csorrtó mást kell mérnem, meg aztán le is kell pihennie, hogy holnap jó kondícióban folytathassuk a kísérleteket. Indulás! Fizettek, gyorsan fogtak egy taxit, negyed órába sem tellett, ott voltak a Málinkó utcai villa előtt. Itt még barátságosan birkóztak egy menetet a taxi sofőrjével, aki ragaszkodott hozzá, hogy nem fogad el fuvardíjat, mire Andrea bedobott harminc forintot a már faroló kocsi ablakán, bemenekültek a kertbe, Herkules úr védömancsai alatt további konfliktusok nélkül bejutottak a villába. VII. FEJEZET Részletesebb felvilágosítás a szimpatronról Amikor Ambrózy felnyitotta a szemét, egy rokonszenves, furcsa, kopasz emberkére esett a pillantása, aki az ágya melletti széken ült, és révetegen bámult a semmibe. — Hé! — kiáltott a profesz- szor kedélyesen és törökülésbe ült. — Nagyon örvendek a szerencsének, de kicsoda maga, ha meg nem sértőn? A másik nem válaszolt, oda se fordult, malmozni kezdett az ujjaival. A ház ura ledobta magáról a paplant, kiugrott az ágyból, a furcsa látogatóhoz lépett, gyengéden megrázta. — Bocsánat, be van rúgva? Vagy rosszul érzi magát? Segíthetek valamiben? Semmi felelet. Etelka néni jelent meg a küszöbön. — Na végre! — mondta. — Már azt hittem, hogy áíalusz- sza az egész napot! . Ambrózy megdörzsölte a homlokát. — Hogyhogy az egész napot?? Hány óra van most tulajdonképpen? És mit keres itt ez az úr? Hol van Andrea? Mi van az állatokkal? Etelka néni az ágyhoz lépett mérgesen felrázta a párnát megigazította a paplant. (Folytatjuk) Turné előtt
