Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-14 / 11. szám

I 8 MST MECrEI fe/(íiHap 1970. JANUÁR 14., SZERDA PITI KRI MI A folytatásos tévékrimik jóvoltából megkapjuk a ma­gunk mindennapi szurkoini- valóját. De vajon ki drukkol nekünk? A jelek szerint senki Pedig mi, akik esténként Zor- rók és Klossok passzív nézői vagyunk, nappal, reggeltől es­tig főhőseivé alakulunk a ma­gunk speciális, közös, monst­re kalandfilmjének. Nevezzük el ezt a szívós műfajt piti­kriminek. Ez is teli van ká­saheggyel, hétfejű sárkánnyal, vasorrú bábával, útvesztők­kel — csak a mi akadályaink és akadékoskodóink szürkéb­bek, nincs rajtuk maszk és kosztüm, fortélyaik nélkülö­zik az elmeélt. Pitiségük mégis magukban hordozza a halhatatlanság egy nemét. Sziszüphosz beiratkozhatna hozzánk esti tanfolyamra — hogyan kell szüntelenül úgy csatázni, hogy sose távozzon az ember győztesként a po­rondról. íme, a saját főszerep­lésemmel pergő végtelen piti­krimi eddigi folytatásaiból csak a legeslegutóbbi néhány gyöngyszem. . O Megkapom a horribilis végösszegű telefonszám­lát, mellette keskeny zsírpa­píron hieroglifák. Nem értem; sem az összeget, sem a hie­roglifákat. Felhívok egymás­után jópár olyan számot, ame­lyek a telefonkönyv szerint felvilágosításra hivatottak. Kb. tízforintnyi érdeklődés után eredmény a következő. A 68 forint oka, hogy icike- picikét felment az ára az in- terurbánnak, emiatt fizetek ennyit a Gyömrőoel folytatott beszélgetésekért. A 37 forint: távirat lesz, de hogy ki, mi­kor, hová (közülünk ilyen marathoni táviratot senki nem küldött) — azt ők sem tudják, de utánanéznek, és visszahívnak. A 380 forintos telefonszámlát kifizettem. Hat-nyolc hét eltelt — máig nem hívott vissza senki ... O A tavalyi tél vége felé maszektól vettem egy ál­tala gyártott villanyíűtőtestet, közel ötszázért. Alig melegít, ám pimaszul sokat fogyaszt, de szép pirosán izzik. Idén, közvetlenül beállítása után bedöglött. Hívtam az alkotót; nem jött. Hetek után megje­lent, levitte, pár nap múlva visszahozta, fél napig „üze­melt” (azaz szép piros volt és sokat fogyasztott), majd is­mét bemondta az unalmast. Hívtam a mestert de kámfor­rá vált. Soha többé a kör­nyékre sem jött. Karácsonykor — mint ilyenkor mindig —, el­romlott a tévé. Négy éve megvan, rendes szerelőt azóta sem tudok felfedezni. Hívom hát a GELKA-t; hívom egy­szer. tízszer, harmincszor. Vé­gül felveszi, és mondja — Kapcsolom! Aztán kattogás és némaság, öt perc múlva lete­szem. ismét tárcsázok, huszad- szorra felveszi és mondja — Kapcsolom! Kattogás és né­maság. Tíz perc múlva lete­szem és újra hívom, harminc- ötödszörre felveszi és mondja, amit szokott. És történik, ami szokott. Negyedszerre öt-hat különböző nemű és idegálla­potú, hasonló áldozattal kap­csolódom össze, egymást pró­báljuk rávenni hogy javít­suk meg egymás tévéjét, vagy lépjen ki mindenki, kivéve minket. Még egy hívás, módo­sított szöveggel. Most ezt mondom — Kérem, kapcsol­jon most úgy, hogy oda le­gyek kapcsolva. Megsértődik, de némi hatványozott katto­gás után valóban oda kapcsol — ahol azt ^mondják, hogy most már késő van. csak hol­nap aíi.ognra vállalhatják a kiszállást. O Hát akkor jöjjenek újabb .naszeklrisárletek! Hívok egyet, aki a telefonkönyv sze­rint vasárnap is házhoz jön. Ö — Horizont? Ahhoz sajnos nincs alkatrészem, de mondok valakit— Átsuhan rajtam a gyanú, hogy fizikai alkatré­sze, azaz idege, kanala, cér­nája, magyarul spúrja nincs netán. Aztán hívom azt, akit ajánlott. Azzal kezdi, hogy miért ajánlotta az előző őt, ahelyett, hogy kijönne? Én azzal folytatom, hogy árulja el, tévészerelő-e a szakmája, vagy kimitt.ud-játékvezető. Na jó, mondja, küldi az embert. Az ember jő, csavarint egyet­kiettőt, azt mondja, csőcsere, százharmincnégy forint, megy és a készülék újfent bedöglik. Ismét kihívom, ismét csava- rínt egyet-kettőt a készüléken, de mostmár a fejét is csóvál­ja, mondván — Nem tetszik nekem ez a készülék! Majd távozik és a készülék ismeg felmondja a szolgálatot. Köz­ben ajánltak egy kitűnő ma­szekot, felhívom, rászán egy órácskát, kiszedi a csövecs­két, amit elődje betett (és, amelyen egészen más szám szerepel, mint amilyen oda belevaló ...), ugyanazért a munkáért csak kilencvenöt fo­rintot kér, és a tévé azóta is nagyon szépen viseli magát. Zavartalanul működik. De micsoda kádermunka előzte meg a vevő, azaz csekélysé­gem részéről! Értesítés vár: a postás távollétemben csomagot hozott; menjek érte a Verseny utcába. Oda telefonálok: mi az? Mondják; könyv. Jó trükk, gondolom, nem rendel­tem könyvet, nem veszem át. Pár hét múlva a postás némi dorgálással kihozza azt a két, háromlábú suszterszéket, ame­lyet vidékről rendeltünk. Ezt nézték a Verseny utcában könyvnek, és emiatt majd­nem visszament a feladóhoz. Vasárnap expressziévelet lioz a postás. Ideadja, el- száiguld. Nézem a címzést, „özv. Skripek Jenőné, itt és itt.” Kitépem az ablakot, le­kiáltok. hogy a lievél nem az enyém. — De, biz a magáé az! — ordítja és elkarikázna — ámde repül utána a levél is. Fél perc múlva itt terem, mondva: Ez a magáé! Való­ban, nekem is küldtek egy expresszlevelet, de azt úgy látszik, eredetileg özvegy Skripeknének szánta a vicces postás. Vagy egy harmadik­nak. Ha ivem vágom utána, most mehetek Skripeknéhez kézbesíteni. Kérdés, hogy aki­hez az envimet vitte volna, vállalta volna-e a kézbesítést, vagy a kályhába dobja. így télnek napjaink nyakig pitikrimiben. Folyt. Köv. De vajon meddig? Pereli Gabriella Hat szál kukorica A Bólyi Állami Gazdaság új székházának előterét érdekes növénycsoport ékesíti: hat szál kukorica. A két méter magas szárakon szépen fejlett kukori­cacsövek sárgállanak — még­pedig télen-nyáron egyformán — ezeket ugyanis rézből ko­vácsolták. A szokatlan témájú és formájú térplasztika László Péter budapesti szobrászmű­vész alkotása, és a gazdaság fő termelési ágazatára utal: a 27 000 holdas mezőgazdasági nagyüzem ugyanis európai hí­rű kukoricatermelő gazdaság. Slágerlista — nyertesekkel ígéretünkhöz híven közöljük most „Az év” című pályázatunk nyerteseinek sorát: A Pest megyei Moziüzem Válla­lat mozibérletét nyerte: Husziá Lajos (Üröm, Kossuth u. 7.), Je­nes Sándor (Cegléd, Cifrákért ÁG), Kiss Géza (Cegiéd, Alkot­mány u. 46.), Kiss Mátyásné (Kösd, Székely u. 4.), ifj. Kraj- cscviís László (Nagykára, Dózsa u. 26.), Labancz Éva (Nagykőrös, II., Leiningen út 4.), Mészáros Er­zsébet (Nagykáta, Kies u. 3.), Mráz István (Kiskunlacháza, Kí­gyó út 14.), Piere László (Zebe- geny, Deák u. 14.) és Túrái József (Gödöllő, Alkotmány u. 46.). A Zeneműkiadó könyvjutalmát nyerte: Konez Dezső (Vác, Dam­janich tér 21.), Egervári Mária (Ceglédbercel, művelődési ház), Gráner Károly (Tápióbicske, Ha­gyaték u. 3.), Dánfalvi Zsuzsa (Nyáregyháza, Kölcsey út 9.),. Ko­vács Irén (Ceglédbercel, Pesti út 103.), Lesták Ferenc (Tápiószőllős, Bicskei út). A Magyar Hanglemezgyártó Vál­lalat lemezeit a következők kap­ták: Borisz Edit (Pomáz), Bara­nyai tstvánné (Sóskút, Majorköz), Csáki Hermina (Jászkarajenő), Richter Agnes (Aszód. Kollégium), Borsai Endre (Albertirsa, Voro- silov út 22.), Méhész Józsefné (Ceglédbercel, Madách u. 4.) és Vasi Sándor (Vác, Április 4 tér 40). A kedvenc lemezem pályázatun­kon ezen a héten Tóth Erzsébet (Kőröstetétlen, József A. u. 9.), Szalisznyó Katalin (Kistarcsa, j SzenLlászló út 60.) és Utassi Edit (Kőcser, Kossuth u. 6.) nyert le- I mezt. ' E heti slágerlistánk pedig a kö­' vetkező: Művészletmezek: 1. (—) Liszt— Paganini: La Campanula. 2. (2) Kodály: Psalmus Hungaricus. 3. (—) Beethoven: Für Elise. 4. (1) Bartók: Kékszakállú herceg vára. 5. (3) Mozart: C-moll mise. Tánelemezck: 1. (l) Gyöngyhajú lány (Omega). 2. (2) Sárika (Illés). 3. (4) Oszkár (Zalatnay). 4. (3) ó, kisleány (Illés). 5. (6) Tékozló fiú (Omega). 5. (—) Petróleumlámpa (Omega). 7. (8) A pénz (Metró). 8. (5) Ma végre jó ,a kedvem (Konez). 9. (10) Véget ért egy fejezet (Kor­da). 10. (9) Tízezer lépés (Omega). S L é :>2 k a Milliós tervek Elkészült a ceglédi tanács építési és közlekedési cso­portjánál az 1970. évi fej­lesztési terv. Ezek szerint mint­egy hatmillió forintot fordí­tanak a város úthálózatának karbantartására, felújítására, új utak, járdák építésére. Az útépítés mellett gondot fordítanak a vízkárelhárí­tásra is, 2,5 milliós költség­gel korszerűsítik a vízelve­zető hálózatot. Az úgyneve­zett „Büdös ér” csatornát mo­dernizálják, hogy á szenny­víz gyorsabban eljuthasson a városból a Szolnoki Víz­ügyi Igazgatóság csatornáiba. Korszerű megvilágítást kap­nak a város reprezentatív épületei, a városi tanács, a szovjet hősi emlékmű, a Le- nin-szobör, a református nagytemplom, valamint a ka­tolikus templom. Érdekes kezdeményezés, hogy a közlekedési csoport száz­ezer forintot idén már a IV. ötéves terv időszakában meg­épülő beruházások tervdoku­mentációinak elkészítésére for­dít „Kedvenc lemezem” szelvé- nyűnkre írja rá a hét legjobb könnyű- és komoly zene5 slágerét. Vágja ki, ragassza fel. levelező­lapra, vagy tegye borítékba s úgy küldje be szerkesztőségünkbe: Pest megyei Hírlap, Kedvenc le­mezem. Budapest Vili., Somogyi Béla utca 6. Szavazóink között minden héten kisorsoljuk a Ma­gyar Hanglemezgyártó Vállalat három ajándéklemezét. Rendelet a telkek beépítéséről Megjelent az építésügyi és városfejlesztési miniszter ren­deleté, amely a telkek beépí­tését szabályozza. Az új intéz­kedés szerint a tervszerű te­lekgazdálkodás, a helyes építé­si sorrend és a városkép elő­nyösebb kialakítása érdekében az illetékes felsőfokú építés­ügyi hatóság beépítési-, kötele­zettséget rendelhet el az ál­lampolgárok tulajdonában ál­ló, magánerőből beépíthető la­kó- és üdülőtelkekre. Az első fokú hatáság határozatát, te­hát a beépítési kötelezettséget be kell jegyezni a telekkönyv­be is, de a bejegyzés elmara­dása nem jelent felmentést e kötelezettség teljesítése alól. A telkek beépítésére két év­nél rövidebb határidőt nem szabad megállapítani, s társas- ház esetében legalább három évre kell szabni a határidőt. Indokolt esetben, a kötelezet­tek kérelmére, az első fokú építésügyi hatóság egy alka­lommal legfeljebb két évvel meghosszabbíthatja a határ­időt. A telkek eladásakor vagy öröklésekor a korábban elren­delt beépítési kötelezettség változatlanul érvényes az új tulajdonosra is. Az örökös ké­relmére azonban két évvel meg ’ kell hosszabbítani a határidőt, hogyha a beépítés teljesítésé­hez szükséges hátralevő idő már rövidebb két évnél. Az új rendelet a kihirdetés­sel életbe lépett, és intézkedé­seit ez év január 1-től kezdve kell alkalmazni. Napjaink A Nagykőrös és Vidéke Ál­talános Fogyasztási és Értéke­sítési Szövetkezet Kőrisfa esz- , presszójában ma este hét óra- | kor kerül soir Berek Kati, a | Nemzeti Színház művészének j előadói estjére. Műsorának d- I me: Napjaink. Csákánnyal verte gyermekétt ELÍTÉLTÉK a szadista apát Másodfokon hirdetett ítéle­tet a megyei bíróságon dr. Barnaföldi János tanácsa Nagy László nyársapáti lakos ügyében. Nagy Lászlót a má­sodfokú bíróság . kétrendbeli súlyos testi sértésért, ifjúság elleni bűntettért, valamint lo­pásért marasztalta el. Nagy Lászlónak hét gyerme­ke van. A legidősebb 13 éves. Gyermekeit kis koruk óta veri, de garázdaságára csak tavaly áprilisban derült fény. Italo­sán dülöngélt, haza tanyájára, amikor észrevette, hogy a ma­lacok kitúrtak a földből né­hány tő krumplit. Haragra gerjedt hétéves kisfia ellen, őt vádolta, hogy nem vigyázott eléggé a malacokra. Felkapott egy közelben heverő csákányt, s kétszer fejbe vágta a gyere­ket Másnap letartóztatták, de az egyhónapos bortönélet sem változtatott viselkedésén. Alig­hogy kiszabadult, ismét leitta magát, s ráparancsolt kilenc­éves kislányára, hogy főzzön távollevő anyja helyett. A gye­rek hozzá is látott a vacsora elkészítéséhez, de a részeg apá­nak újabb ötlete támadt. El akart menni otthonról, s rá­kiáltott a kislányra, hozza a kalapját. Ügy vélte, hogy a gyermek nem sietett eléggé, ezért a konyhában levő vesz- szövel véresre verte. A kis­lány nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. Ez azonban nem volt még elég, feldúltan a szomszéd ta­nyára ment, mert azt gondol­ta, ott találja feleségét. Már két gyermeke is ott volt, ők is anyjukat keresték. A kutyát ráuszította gyerekeire, s ami­kor a szomszédasszony védel­mébe próbálta venni a két kis- fiút, egy ásóval többször fejbe 9 vágta. Letartóztatták, s vizs­gálati fogságban várta az íté­let kihirdetését. A vizsgálati fogság ideje alatt derült fény arra is, hogy nemcsak a sú­lyos testi sértés és ifjúság el­leni bűntett terheli a szadista apát, hanem lopás is nyomja a lelkét. A bíróság hároméves bör­tönbüntetést szabott ki Nagy Lászlóra, s eltiltotta négy évre a közügyek gyakorlásától. M.K.A. ^'ssss^sssssssssssssssssssssSrsssssssrsrss/^ssssssssssssssssYsyyrs^ssrsssjvsxssssssssssssssssxssssssssssst í § | Földön járva | I I SZÉGYEN Néhány hete Debrecenben, a Kis Bika étteremben ültem, a Hajdú megyei kollégával és feleségével. Tárgyaltuk a világ sorát, benne Debrecen 25 évvel ezelőtti szerepét. Azután a következőkre lettünk fi­gyelmesek: — Itt szültelek, lányom, itt, ebben a szent sarokban, a szalmán. Ha ak­kor nem jönnek az oroszok, ma te se vagy, én sem vagyok. De hála a drága úristennek, jöttek ... Volt kö­zöttük egy orvosnő, borotva, la­vór ... És most itt isszák ezek az emberek a sört és ezek semmit sem értenek az egészből. Mit tudják ezek, mit jelent a felszabadulás . A csinos, jólöltözött leány piros arccal, zavartan rángatta édesanyja karját, kérlelte, hagyja már abba. Szemlátomást nagyon szégyellte ma­gát. Igaz Is, dél időre járt, a ven­déglő tömve volt kedélyes sörözők­kel és az emberek arcán az érzel­mek vegyesek voltak. De az asszony elszántan, zavartalanul folytatta. Ta­lán ihatott is egy kevéskét, mert egy kissé hangos volt: — Milyen ember vagy te, lá­nyom? Szégyeiled magad? Hát anyád csinálta a háborút? Én vá­lasztottam ezt a szülőotthont? Ne szégyellő magad te lány, mert akkor én fogom szégyellni magam éretted, miattad. — Ma van a születésed napja. Hová vittelek volna, ha nem ide? A fiatal pincérfiú hozzájuk lépett és csendre intette az asszonyt. — Jól van, édes fiam, nem terem­telek szájon, mert nem tudod, mit beszélsz. Hát tudod te, mit jelent anyának lenni, háborúban, itt a hi­deg kocsmában, a szalmán? Soha sem láttam még ilyen fáj­dalmas könnyeket ember szemében. Az asszony büszkén, félemelt fejjel, királynői tartással elindult a kijárat felé. A lánya szégyenkezve kullogott utána. SZÍVRAK A lexikonban valami ilyesmi áll a rák címszó alatt: „Ismeretlen okú, cél nélküli, káros sejtszaporodás” De arról egy szó sincs sehol írva, milyen az, ha a rák a szívbe, lélek­be fészkeli magát és ott végzi káros, cél nélküli szaporodását. Elmondom. Egy embertársammal együtt töltöttem egy napot és egy éjszakát. Kissé gazdagnak tartottam a programot, pedig hitemre állítom, nem sok dolog van az életben, ami­től félnék. Akkor is ezt az okos, ér­telmes. általam mindig nagyrape- csült embert féltettem inkább. Pon­tosan harminc éve ismerem, végig- küzdötte az életét, munkásból lelt azzá. ami és ennél is fontosabb: azzá — aki! Nagyszerű emberi tartással verekedett az országért, társadal­munkért és hittel, ésszel, műveltség­gel együtt emelkedett ő is az ország­gal. A nehéz politikai és emberi buktatókat oly könnyedén kerülte el, mint a Szuezi-csatorna öreg rév­kalauzai a homokzátonyokat. És ak­kor elkezdett fájni a gyomra és megoperálták. Lehet semmiség, le­het minden, ki tudja? Először orvo­sokhoz, később kuruzslókhoz járt. Elolvasott minden könyvet, amit ná­lunk Magyarországon erről a té­máról kinyomtattak. Egy évig csak zöldségen élt. Aztán lassan moró- zussá vált, céltalannak találta a munkát, céltalannak a harcot, cél­talannak az életet. Akkor mister Al­kohol. Mondom, gazdag nap volt, csúnya nap volt, amit együtt töltöttünk.' Másnap halkan, finoman kértem, ne haragudjon, hogy bagoly mondja verébnek, de mégis .., talán lehetne szebben is, másképpen is... — Mit tettem? — Amerre jártunk, menekültek előled... — A nők, ugye a nők... — Hát, igen. Sajnos, a beosztotta- id. Mint a legyek a flitoxtól. Hullol- tak, bujkáltak szanaszét, amerre lát­tak. A férfi szeme valahová messze, ' a semmibe nézett, száraz, fakó hangon megszólalt: — Ki fog engem egy év múlva megcsókolni? És én kit? A földet! Értsd meg, már nem a gyomromban, már a szívemben van a rák. A gyomrot még kétszer is kicserélhe­tik, a szívemet már soha többé. De a tegnapi nap tényleg pocsék volt. Megyek, ha lehet, rendbe hozom a dolgokat. Amíg beszélt, ismét a régi erős fickó volt. FÁZOIDEG Ha az ember húsz éve szerkesztő és egyedül az irodájában szemtől szembe egy kollégája kéziratával, azt olvasván, azon nevetni tud, vagy, ha az Írás természete olyan, még a könnye is kicsordul, az a kol­léga nagyon tehetséges ember, mert a szerkesztői munka, az állandó kéziratolvasás fárasztó és időnként elfásítja az embert. Ha egy ilyen kollégától, aki rá­adásul alapjában véve tiszta szívű jóbarát, meg kell válni« a szerkesz­tőnek, akkor valami nagyon nagy baj van. Hónapok, talán évek múl­nak el, mire az ember teljesen tisz­tán lát és alapos, lelkét is megnyug­tató magyarázatot talál az ügyre. Mert könnyű akkor art mondani, hogy lusta vagy és link, öregem. Nem lehet rád építeni és ha éjszaka kimaradsz, akkor két napig haszna­vehetetlen vagy és randevúkat be­szélsz meg különböző emberekkel, akikről írni akarsz és ezeket a ran­devúkat rendre elfelejted. Már a fél megyét becsaptad... Ez mind igaz, de csupán felületi féligazság. . Per­sze, ahogy mondani szokás, mese nincs, az utak ilyenkor különválnak. Hiszen könyörgés, letolás, írásos fi­gyelmeztetés, egyszóval minden fegyver bedobva, legalább egy évig, türelmesen, vagy dühösen, de mégis­csak egy évig tartott az agónia. Ez az, talán éppen itt van a kutya elásva. Mert a kérdés most már a következő: mindez miért nem hasz­nált, hiszen az orvos mindent meg­tett a betegért és az alapjában véve tiszta szándékú beteg, jóformán semmit önmagáért. Pedig tudta, ön­maga hajtogatta, hogy meg fogok halni. Mindez altkor jutott eszembe, amikor kezembe került egy dolgo­zat, amelyet Angliában adtak ki. ír­ták, hogy Angliában egy fiatal lány testén több. mint kétezer sérülés nyomait fedezték fel az orvosok. A lánynak nem voltak fájóidegei, anél­kül született, mint a vak látás, a sü­ket hallás nélkül. Szóval, nem veit természetes e jelzőkészüléke az ön­védelemre. Akár meg is halhatott volna, lehet, észre sem veszi. Elgon­doltam. milyen kellemetlen dolog a fájdalom, a szenvedés és lám milyen haszna van. mire jó. És tovább fűz­tem a gondolatot. Fázni, dideregni sem valami kellemes dolog. De ha nem volnának fázóidegeink, ha me­zítelenül szaladgálnánk 20—30 fokos hidegben az utcán, akkor az embe­riségnél máról holnapra bekövetkez­ne a vég. Szóval, nem tudok másra gondol­ni. Néhány ember leikéből hiányzik a fájó- és fázóideg önvédelmi jelző- készüléke. így születtek. Boldogan, szenvedés nélkül élik életüket és ebbe szép csendben belehalnak. (suha) i

Next

/
Thumbnails
Contents