Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-14 / 11. szám

1970. JANUÁR 14., SZERDA MST MECVEI '<&£írlap Huszonöt éve szabad A CEGLÉDI JÁRÁS Bizonyára sokan emlékez­nek még a ceglédi járás lakéi közül azokra a negyedszázad­dal ezelőtti október végi, no­vember eleji napokra, amikor utoljára dördültek el a fegy­verek ezen a vidéken, jelezve, hogy véget ért a háború. A szabad falvak sorát Jászkara- jenő és Kőcser nyitotta meg, Albertirsára pedig éppen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján ke­rült sor. Az akkori Széchenyi majorság is Dánszentmiklóssá nőtte ki magát. A járás tizen­egy községét ma ötvenötezer ember lakja. Közülük majd húszezer — az új községek alakulása ellenére — még ma is a szétszórt tanyákon él. Húsz, vagy ennél több mun­kást foglalkoztató ipari üze­me a járásnak egyetlenegy sem volt a felszabadulást megelőző időben. A lakosság a maga kis földecskéjén dol­gozott, vagy a nagybirtokokon — még 1948-ban alakult, de tavaly ünnepelte születése hu­szadik évfordulóját az albert- irsai Szabadság és a csemői Üj Élet termelőszövetkezet is. Mindez azt bizonyítja, hogy a közösen végzett munka gon­dolata nem új ezien a tájon. Az egykori cselédemberek ha­mar rájöttek arra, hogy egy- magukban, néhány hold íöl- decskéjükön nem jutnak semmire. Hogy miért? Ezen a vidéken nemcsak a nagy­út lakói látták meg az első szovjet katonákat, s tisztele­tükre azóta is Vörös Hadsereg útjának nevezik azt az utat. Természetesen nemcsak az ’ albert» , és ácsai- emberek .őriz­nek ilyen és ehhez hason! q emlékeket. Kivétel nélkül — a falukrónikák tanúsága sze­rint — mindjén község őrzi a történelmi napok szívet me­lengető emlékeit: a kenyeret adó szovjet katona képét, a lovat, fogatot kölcsönző pa­rancsnok emlékét, a vörös csillagos orvost, aki segített a világra hozni az új életet, a rend mielőbbi helyreállítását sürgető tábornok alakját. Igen, a szovjet harcosok nemcsak u szabadságot hozták el a ceglé­di járás — és az ország népé­nek —, testvérként segédkez­tek az új élet megindításában is. Huszonöt esztendő telt el. Aki azóta nem járt ezen a tá­jon, az ma idegenként bo­lyonghat e megváltozott vidé­ken. Például azért, mart az egykori tanyavilág helyén négy új község született az el­múlt negyedszázadban. Kő- röstetétlen 1948-ban, Csenő és Mikebuda 1952-ben, Nyárs­apát pedig 1954-ben alakult. De a régi, szétszórt dánosi cselódeskedett. Bizonyság rá. hogy az 1945-ös földosztás négyezerhétszázötvenhat csa­ládot juttatott néhány hold­hoz. összesen huszonötezer hqld , földet osztottak szét a volt cselédek között Jelentős ipari előrehaladás­ról máig sem adhat számot a járás, az emberek többsége ma is a mezőgazdaságban ta­lálja meg a mindennapi ke­nyerét, de a változás azért ezen a tájon is megkezdődött. Az abonyi téglagyár például ma ipar százhetven embernek ad kenyeret. Az albertirsai toliüzem több mint száz lányt és asszonyt foglalkoztat. Ki­lenc olyan munkahely van je­lenleg a járás községeiben amely ötvennél több ember­nek ad munkát. Húsz mun­kásnál többet huszonkét te­lephelyen foglalkoztatnak. Ezerötszázan pedig háziipari munkát végezhetnek ottho­nukban. A fő kenyérkereset válto­zatlanul a mezőgazdaság. Ti­zenkilenc termelőszövetkezet működik ma a ceglédi járás­ban. Közülük öt — a három ábonyi, a dánszentmiklósi Mi­csurin és a kőröstetétleni Vö­rös Csillag termelőszövetkeze-t birtokos volt a szegényember ellensége, hanem a víz, a fu­tóhomok és a szik is. Talajt javítani, vizet elvezletnd a né­hold futóhomokját kötötték meg és nyolcszáz hold szikest tettek termővé: Minderre két­százmillió forintot fordítottak! De a táj arculatának alapve­tő változásáról tanúskodik ezerhétszáz hold szőlő, ezer- háromszáz hold gyümölcsös és kétezerháromszáz hold nyárfa telepítése is. A járás tizenkilenc termelő­szövetkezete ma tízezer em­bernek ad megélhetést Még­hozzá biztos megélhetést. Van miből osztaniok: a szövetkeze­tek közös vagyona meghaladja a hatszázmillió forintot! De a tiszta vagyonuk is közel jár a négyszázmillió forinthoz! S a következmény: például a dán­szentmiklósi Micsurinban a ta­gok közösből kapott évi átlag­keresete eléri a harmincezer forintot. Pedig — s ez sem le­becsülendő dolog! — nemrég ötmillió forintért hatvannégy nem jár együtt a tagok jöve­delmének csökkenésével. Ahol megfontoltan gazdálkodnak, ott nemcsak a közös, hanem az egy&n is gazdagodik! Mint már említettem, a já­rás még ma sem rendelkezik jelentősebb iparral. S tény az Is, hogy a kétszázmilliós rá­fordítás ellenére sem a leg­jobb minőségű a föld ezen a tájon. Szükséges tehát, hogy a termelőszövetkezetek a mező- gazdasági termelés további növelése mellett gondot fordít­sanak a kiegészítő tevékeny­ségre is. Hogy mi mindent gyártanak ezekben a termelő­szövetkezeti kiegészítő üze­mekben? Lakattól a lendkere- kes játékautóig, habszivacs ágybetéttől a nylonharis­nyáig, gombtól a parkettáig, strandpapucstól a cipzárig, műanyagtálcáktól a házicipŐ- ig több, mint százfajta cikk hányholdas birtokok jövedel­méből aligha lehetett volna. Az elmúlt negyedszázadban tizenötezer hold belvizét ren­dezték, kétezerkétszázötven Az új albertirsai művelődési ház vagonos hűtő-tárolót épített a szövetkezet és az idén újabb kétszáz vagionos tárolóval toló­ja meg! Mindez bizonyság ar­ra, hogy az ésszerű fejlesztés A dánszentmiklósi Micsurin Tsz hűtőháza készül ezekben az üzemekben. S az eredmény? Két esztendő alatt mintegy negyven száza- lékltal nőtt a járás termelő- szövetkezeteinek az árbevétele. De eredmény az is, hogy a né­hány esztendővel ezelőtt még mérleghiányos termelőszövet­kezetek éppen a kiegészítő te­vékenység bevezetésével ren­dezték tartozásaikat és léptek a rentábilisan gazdálkodók so­rába. És a termelőszövetkeze­tek többségében éppen a kiegé­szítő üzemág bevétele teszi le­hetővé a mezőgazdasággal való korszerűbb foglalkozást. Egyetlen adat is meggyőzően bizonyítja ezt. Tíz esztendővel ezelőtt mindössze hatvan trak­tora volt a járás termelőszö­vetkezeteinek. Most viszont a traktorok száma meghaladja a négyszázötvenet. Az elmúlt negyedszázadban végbement változás sok más­ban is lemérhető. A felszaba­dulás előtt százharminchét pe­dagógus tanított hatezerhet­venhat diákot a járás iskolái­ban. Egy osztályra átlagosan negyvenöt tanuló jutott. Ma háromszáztizenegy pedagógus tanít alig félszázzal több diá­kot és egy-egy osztályra hu­szonhét tviuló jut Uj iskola épült Dánszentmiklóson, Jász- karajenőn, Mikebudán és Nyársapáton. Bővítették az al- bertirsai, a já.szl tarajen ói, a kőröstetétleni és a törteid is­kolát. Ezenkívül kilenc köz­ségben összesen tizennyolc politechnikai műhelyt építet­tek. Az egykori meiítlábes, családomként „egycsizmás” gyerekek ma kivétel nélkül el­végzik a nyolc osztályt És apáik is igyekeznek pótolni kényszerű mulasztásukat. Bi­zonyság rá, hogy az elmúlt hu­szonöt év alatt ezernyolcszáz felnőtt vizsgázott sikeresen az általános iskola nyolc osztá­lyából, nyoloszázan — a leg­idősebbek — pedig sikerrel tették le az alapismereti tanfo­lyamot, vagyis megtanultak ír­ni, olvasni, számolni. A tudás várna azonban nem­csak az iskola. A felszabadulás előtt mindössze egy művelődé­si háza volt a ceglédi járásnak. Ma tizenegy van. Építésükre, illetve átépítésükre mintegy tizennyolcmillió forintot fordí­tottak. A mai értelemben vett könyvtára szintén nem volt a járás községeinek. Az első könyvtárak — Abony, J aszik a- rajenő, Köröstetétlen, Nyárs­apát — 1949-ben alakultak. Tíz esztendővel ezelőtt már tizen­ötezer kötet között válogathat­tak az olvasók. Ma viszont meghaladja a hetvenezret a kölcsönzésre váró kötetek szá­ma. S a járás lakói élnek is a művelődés, az olvasás lehető­ségével. Évente mintegy két­százezer kötetet kölcsönöznek a tizenegy könyvtárból. A szellemi gazdagság befo­gadásához azonban egészséges test szükséges. A változás ezen a területen is szembeötlő. A felszabadulás előtt mindössze tizenegy orvosa volt a járás­nak és öt községnek egyálta­lán nem volt orvosa. Ma a húsz körzeti orvos és a nyolc fogorvos mellett huszonegy vé­dőnő és húsz ápolónő vigyáz az emberek egészségére. Csak az elmúlt három és fél eszten­dő alatt, több mint nyolc és fél millió forintért Abonyban szo­ciális otthont, Cegléd bereden, Csemőn és Dáinszentmiklóson egészségházat, Abonyban, Al- bertirsán, C eglódberc elen, Jászkarajenőn, Köröstetátle- nen és Törteién pedig orvosi, illetve fogorvosi rendelőt épí­tettek. Hosszan sorolhatnánk még az elmúlt negyed század vál­tozásait: törpevízmű, strand­fürdő, sportpálya és még sok más létesítmény kerülne a lis­tára. Egy bizonyos: a huszon­öt esztendővel ezelőtt kapott lehetőség megyénknek ezen a táján sem maradt kihaszná­latlanul. Szöveg: Prukner Pál Fotó: Urbán Tamás 1 a

Next

/
Thumbnails
Contents