Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-13 / 10. szám

FORUM; A jók között is vannak még jobbak! A Váci Napló karácsonyi számában megjelent „A kis- szerűség pékiája” című cik­kemre hozzászóíás érkezett Galambos Ferenc váci tanár tollából, amelyre — ha lehet — itt szeretnék reagálni. A hozzászólás szememre ve­ti, hogy nem tájékozódtam eléggé a váci kulturális életet illetően, és ezért tulajdonkép­pen félrevezetem a közvéle­ményt, amikor azt állítom, hogy a diáknapokkal kapcso­latos vetélkedők lefújása — opportunizmus. Nos — tudo­másul véve és a legnagyobb tisztelettel olvasva az érezhe­tően jószándékú ellencikk so­rait — szabad legyen mégis azt állítanom, hogy ez egy fontos elvi kérdés, és lényegé­ben független kell legyen bár­miféle helyi adottságtól. Az ellencikk szerint a vetél­kedő lefújása bölcs és okos dolog volt, mert megkímélte a tanulókat, hogy igazságtalanul hátrányos helyzetből indulja­nak versenybe. Ezzel tökélete­sen egyetértek: Igazságtalan versenyfelté­telek mellett valóban nem bölcs és okos dolog bárkit is versenybe küldeni. Azt azon­ban már egyáltalában nem tartom bölcs- és okos dolog­nak, hogy most már akkor a versenyről általában és eleve lemondunk. Mert ez a legegy­szerűbb és legkényelmesebb megoldás: problémák voltak a versenyeken? Nehéz volt a versenyt igazságossá tenni? Helyesen rangsorolni, ítélkez­ni? Hát akkor ne csináljunk versenyeidet. Elégedjen meg a tanulóifjúság és a nagyközön­ség egyszerű bemutatókkal! Tévedhetek — az lehet —, de nem tudok ezzel egyetér­teni! A versenyre, a versen­gés hangulatára, a verseny- szellemre mindenképpen szük­ség van! Szükség van szerin­tem arra, hogy a versenyben résztvevő fiatalok érezzék: a vetélkedőn kiugorhatnak, si­kerélményhez juthatnak, di­csőséget arathatnak! Gyara­píthatják saját maguk és is­kolájuk jó hírnevét!!! Meg­előzhetnek, a tehetség felmu­tatásában, a produkcióban túlszárnyalhatnak másokat!!! Mert hiszen e szellem elmara­dása törvényszerűen szülheti az érdektelenséget, a közönyt. Ott, sajnos, társadalmi tudat fejlettsége szempontjából ál­talában még nem tartunk, hogy mindenki egyenlő nívó­ra törekedne, vagy egyenlő nívóra juthatna. Ez egyébként objektíve lehetetlen is. Akkor pedig nálunk még különböző­ek az egyes emberek által el­érhető színvonalak? S hogy az embereknek — a tanulóknak is — kedvük, lelkesedésük le­gyen a mind többre, jobbra, magasabb színvonalúra való törekvéshez, ehhez szükség van a nagyobb teljesítmények elismerésére, kiemelésére és díjazására. Itt most csak az lehet a kérdés, hogy hogyan? Tény­leg, hogyan lehet efféle ver­sengést lebonyolítani külön­böző adottságú iskoláknál? Én nem tartom ezt lehetetlennek. Mert tökéletesen igaz, hogy a váci gimnázium tanulói nem versenyezhetnek a váci gép­ipari technikum tanulóival gépszerkesztéstanból. a tech­nikum tanulói pedig h gimna­zistákkal — mondjuk történe­lemből. De versenyezni mégis kell, és lehet is: Először is vannak olyan te­rületek (művészetek: előadó­művészet, képzőművészet, al­kotó költészet, irodalom), ame­lyekben a tehetség mindkét területen kiütközhet, és elő­fordulhat, hogy például rajz­ban egy technikus pipál le egy gimnazistát, de persze ugyan­ez előfordulhat fordítva is — tehát ezeknél közvetlenül egy területen mérhetik össze a fia­talok erejüket. A szaktárgyak vonatkozásában viszont el tu­dok képzelni iskolák közötti úgynevezett relatív versenye­ket, vagyis azt, hogy az egyes iskolák főbb saját tantárgyai­ból ki éri el a legmagasabb pontszámot, és az azonos lét­számú csapatokból hányán érnek el jó helyezést. Ily mó­don mégis csak lemérhető lenne az adott városban, me­lyik iskola végez a maga te­rületén jobb munkát, mint a másik, illetve, hogy melyik iskola rendelkezik jobb össze­tételű pedagógus- és tanuló­gárdával? Ez még nem jelen­tené azt, hogy a „vesztes” fél nem végez megfelelő, sőt di­cséretes munkát. Mert a jók között is vannak a többinél jobbak! Az egész tehát szervezés dolga! Ennyiben kíváíitani a de­cember 30-án megjelent ellen­cikkre reagálni, és abban a reményben zárom' soraimat, hogy mindenki belátja: nem akadékoskodni akartam, csak a jó ügyet szolgálni, mert sze­rintem ez a kérés az egesz társadalom érdekeivel össze­függő fontos ügy. Etelvári Sándor tanár Kösd, általános iskola JANUAR 28-IG; Húsz százalékkal | olcsóbban! Hétfőn kedves meglepetés érte azokat, akik vásárlási szándékkal mentek a Széche­nyi utca és Lenin út sarkán levő készruhaboltba. Nagybe­tűs felirat tudatta a vevőkkel, hogy január 12-től január 28-ig valamennyi férfi télika­bát az eredeti árnál húsz szá­zalékkal olcsóbban vásárol­ható meg. A TOMBOLAJEGYEK NYERŐSZÁMAI A decemberi lottó- és totó- szelvényekhez adott tombola­jegyek sorsolásakor, az OTP- fiókban a következő számok tulajdonosai jutottak nyere­ményekhez: 032 231 (rádió- készülék),t 069 058 (kávéfőző). 063 301 (tvrmix-keverő) és 077 715 (villany-vízmelegítő). Ismerjük meg egymást Csigó László fotóművész al­kotásait olvasóink is ismerik. Legutóbb két képe jelent meg a Váci Naplóban: Múlt évben a Fotoklubok 5. Szegedi Sza­lonjában mutatták be két ai- k inasát. Sikerrel szerepelt a bristoli tárlaton és a skót fo­tósok kiállításán. „Kompozíció” című képe a Fotóművészet pályázatán nyert díjat. Csigó László ma, este a Dunakanyar Fotoklub „Ismerjük meg egymást” so­rozata keretében képbemuta­tót tart a Lenin úti művelő­dési otthonban. VÁC I UAPLŰ m ... ■*" mi —»m wn A OfST MFGVfl HÍRtAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM 1970. JANUÁR 13., KEDD A párt feladata; hegy erősítse kultúránk szocialista JELENTÉS FŐT KULTURÁLIS ÉLETÉRŐL - A JÁRÁSI PÁRTBIZOTTSÁG ÜLÉSE A járási párt-végrehajtóbi- zotcság eisó idei ülésén Var­ga Lajos községi pb-titkár jelentése alapján megvitat­ták Fót kulturális életé­nek pártirányítását. A képzőművészetet pártoló Szentendre mellett most Fo­ton alakult ki irodalmi-mű­vészeti gócpont. A múlt ha­gyományainak ápolása igé- ij yes műsorokat produkált. A Vörösmarty-sZobor avatása­kor négyezren; a Fáy-prés- ház ünnepségén kétezren voltak jelen. Az elmúlt két évben kul­turális megmozdulásainkon számos országos nevű mű­vész fellépett. Jó néhány lelkes, forró hangulatú est? emlékét őrzik a fótiak. A múlt hagyományainak ápo­lása mellett gondot fordíta­nak a jelen, a szocialista kultúra megismerésére, ter­jesztésére is. A községi könyvtár már 12 000 kötettel rendelkezik, 1400 olvasója van. Kétezer napilap jár a községbe, 2600 családnak van rádiója, 1910-nek televíziója. Az is­meretterjesztő előadásokon háromezren vettek részt. A Új iskolák születnek Kulturális hírek néhány mondáiban A napokban hét tagú bizott­ság értékelte a város felsza­badulásának 25. évfordulójára meghirdetett amatőr fotópá­lyázatra beküldött munkákat. A beérkezett negyvenhárom kép nagy része — a pályázat követelményeinek megfele­lően — a város fejlődését dq- kumentálja. A zsűri egyöntetű vélemé­nye alapján az 1000 forintos első díjat Néninger Géza nyer­te el, 600—600 forintos második díjat kapott Gyimesi János és Kocsis Iván. 400 forintos harmadik díjat kapott Gyimesi Sándor, ki a város politikai, társadalmi és sporteseményeit ábrázoló so­rozatával igazolta, hogy váro­sunk legélesebb szemű fotó- riportere. K. F. Sárospatak vagy Pannonhal­ma, Eperjes vagy az Árpád Gimnázium — micsoda tudás, micsoda tanítványt kibocsátó energia! A legalázatosabb ta­nítói hűséggel említem ezeket a neveket, ám büszke vagyok arra, hogy ebben a csöpp or­szágban mennyi tűzhelyét so­rolhatnám fel hasonló intéz­ményeinknek. Bernáth Kál­mánnal beszélek éppen a mi­nap, s tán a harmadik monda­ta a félegyházi iskolát idézi, amikor a magyartanára... Nem nekem szól. nem a tanár­nak. hanem az emlékek gyű­rűzésében újra és újfa felbuk­kanó. sőt ható iskolának. Nos. Itt van az ideje, hogy olyan iskolák legyenek, ame­lyekre nem legyintve, egyfajta negédes kedvességgel nézünk vissza elmaradt lehetőségein­ket búcsúztatón, hanem ahol él az élet. és a tanár a helyén van: előtte egy külön kis vi­lág, amelynek ő a karmestere. Nos, Szobon épül ez a gim­názium. Szorongva nézem, mi­csoda áldozat a környék lakói, intézményei részéről, s vajh’ tudunk-e annyit adni, ameny- nyit ők „invesztálnak”? Ha be­megyek az órámra, tanulóim arcán olvasom a napkezdet kónikáját: Perőcsényben ötkor keltem, fél hatkor, bizony, meg kellett tolnunk a buszt, hideg volt végig — ezért jkéstünk, tanár úr. De ha felépül — és felépül! — ez a gimnázium, a mi tanítói közösségünk előtt ott lesz most a feladat: valami szép, nagy, jó erő birtokában kell alkotnunk, hatnunk. Én már látom azt a közel­jövőt, amikor a szobi felsőjá­rás gyerekeit nem a motorzaj ébreszti rá feladataikra, ha­nem az önként vállalt köte­lesség, mert nekik is meg kell tanulniuk: apák, anyák szere­tő gondoskodása csak a lehető­séget adja meg, az építtetők csak a lehetőséget adják meg, de a tartalmat nekik kell adniuk ebben az új Sárospatakban, Pannonhalmán, amive kell, hogy legyen Szob, a szobi gim­názium. ' R. T. DUNAKESZI Járműs nyugdíjasok TALÁLKOZTAK Pénteken a Dunakeszi Jár­műjavító művelődési központ­jának nagytermébe hívták meg a gyár 1968-ban és 69-ben nyugdíjba vonult dolgozóit és családtagjait. Mintegy kétszáz nyugdíjas töltött el egy kellemes estét az üzem vezetőivel és a régi szak­társakkal. Révai Sándor szakszervezeti titkár köszöntőjét vacsora, majd színes műsor követte. A műsorban Kazal László, Csala Zsuzsa és Angyal János, vala­mint Petress Zsuzsa, Puskás Tivadar és Putnoky Gábor lé­pett fel. Néhány szép magyar népdalt és nótát énekeltek a „Nyílik a rózsa” tv-vetélkedő nyertesei. ANYAKÖNYVI HÍREK Született: Laky Gyula és Wágner Mária: Gábor, Pau- lisz István és Erős Magdolna: Krisztina, Bera István és Pa­taki Margit: Zsolt, Zsntek József és Burik Jolán: Jolán, Lukács József és Csemniczky Gabriella: Gabriella, Csepre- gi Sándor és Págyi Katalin: Sándor, Horváth József és Kovács Mária: Judit, Hallai Mihály és Németh Erzsébet: Judit, Korbéiy Ferenc és Ré- pássy Jolán: Fertenc, Morav- csik János és Mayer Margit: Zsolt, Szegner János és Pet- ruska Laura: Emil, Gruch- mann Mihály és Gelle Mar­git: Gábor, Gyuricza Jenő és Bobák Mária: Zsuzsanna ne­vű gyermeke. Házasságot kötött: Várko- nyi Balázs Rétháti Katalin­nal, Vásárhelyi László Rei- tzinger Jolánnal és Rottek Fe­renc Jenei Piroskával. Meghalt: Hegedűs Antal (Zrínyi u. 19.), Szabados Fe­renc (Pincevölgy 2.), Fekete Péter (Hársfa u. 9.), Tomecs- kó Mihály (Vak Bottyán tér 6.), Szvirák Elemér (Haraszti Ernő u. 7.), Csányi Gizella (Vak Bottyán tér 1.), Pásztor Etel (Attila u. 17.) és Peukert Jánosné szül. Bíró Gizella (Sallai Imre utca 11.). pártoktatás hét tanfolyamá­nak 216 hallgatója van. A vita során szóvá tették: hiba, hogy a kultúrott- honnak mindig más az igazgatója. Fótra is vonatkozik a IX. kongresszus irányelve, amely szerint „a párt feladata, hogy eszmei irányítással erősítse kultúránk szocialista voná­sait, biztosítsa további fej­lődését”. Barinkai Oszkámé, a me­gyei pártbizottság titkára is i^szt vett a pártbizottság ülésén és a vitában. Fontos­nak tartja, hogy a ma mű­velődéspolitikája juttassa ki­fejezésre a szocialista tö­rekvéseket. Balogh László járási első titkár összefoglalójában el­ismeréssel szólt a fóti lékbizottság mumkájáróL községben a kulturális eleven, jó irányban halad, és ebben része van a helyi párt- bizottságnak is. (papp) em­A élet MENNYIBE Pénteken a 10-es népboltban főtt marhanyelvet vásároltam. Árcédula nem volt rajta, de mivel napónta járom beszer- zőutam, tudom az árát. A kiszolgáló kisasszony vág­ta, mérte és számolt. Meglepe­téssel tapasztaltam, hogy nem a régi 6,80-as szorzószámot használja. Kérdésemre, hogy változtak-e az árak, így vá­laszolt : — Nem. Csak tetszik tudni, ezt a hidegkonyha szállította. Ha a húsipartól kapjuk, 6,80, ha a hidegkonyhától, 8,60. Otthon semmi különöset nem tapasztaltam. Ugyanúgy meg­főzték, mint máskor. Miért számol a hidegkonyha egy forint nyolcvan fillérrel többet tíz deka marhanyelv megfőzéséért? Honnan tudja a vásárló azt, hogy ki főzte azt az árut, hisz nem mellékelnek minden dekához szállítólevelet. T. Z.-né tíz Netn üzlet A „Miért nem kopognak a fehér botok a Rádi úton” cí­mű cikkünkkel kapcsolatban a járási tanács végrehajtó bi­zottsága a következők közlését kérte: Nem üzleti szándék döntötte el a felsőgödi Latafaár-villa sorsát. A HTSZ elnöksége mondott le levélben vételi szándékáról, mivel anyagi ere- jé csak a villa megvételére lett volna elegendő — felújítására nem. A járási tanács végrehaj­tó bizottsága több hónapi vá­rakozás és a lemondólevél kéz­hezvétele után tárgyalt az új vevővel. EZEK A FIATALOK! Tegnap délután egy kávé­ra ültem le, * kivételesen a Margarétában. Itt valóban csak egy kávét érdemes in­ni, hiszen hellyel is elég szűkösen vannak, és az sem volt valami bizalomgerjesztő, hogy a mellettem levő asz­talra borulva . egy vendég már az igazak álmát aludta, otthonosan, jóízűen szuszog­va. Az egyik sarokban két fia­talember sörözgetett. Éppen hogy csak átléphették azt a határt, ami után beléphetnek egy ilyen helyre. Ruhájuk a megszokott szertelen öltözék, az elmaradhatatlan farmer és tartozékai. Ha nem látom serkenő bajuszukat, dús sö­rényük után bizony nőnemű­nek gondo\om őket. Nem hangoskodtak ugyan, de fe­szítette őket az . alig-alig visszatartott fiatal erő, lát­szott, hogy nehezen tart­ják féken önmagukat. Egyi­kük széles, mozdulatokkal magyarázott társának valamit, az néha hangosan felvihogott. Na — morogtam magamban —, ezek a fiatalok ... össze­hajtottam az újságot, el­ment a kedvem az olvasástól is. Fizetni akartam, ám tekin­tetem nem érte el a felszol­gálót, megtelt a kis helyiség újonnan érkezőkkel. Vártam tehát, és tovább nézelődtem. A fiatalok melletti asztal­tól felállt egy idős házaspár. Az öregember reszketősen fogta vedlett télikabátját, és már előre láttam, hogy ne­hezen boldogul majd az öl­tözessél azon a szűk helyen... És akkor csoda történt! Az egyik fiú felugrott, és kész­ségesen és udvariasan felse­gítette a bácsi kabátját. A kis öreg egy pillanatig dermed­tem állt, homályos kék szeme valahová a távolba tekintett. Látszott rajta, hogy nem mindennap történik vele ha­sonló eset. Szemünk összevil- lant, és akaratlanul is mind­ketten mosolyogtunk. Talán azért, mert egyál­talán nem történt csoda, tú­szén a mai fiatalok sem rend­kívüliek — csak fiatalok, teli nagyon sok hibával és meg­áldva a fiatalság minden eré­nyével. — cs — Meglopta munkástársát A 26 éves Dóka László, a 25-ös Építőipari Vállalat dol­gozója volt és a felsővárosi C-telepen lakott. Egy délelőtt nem dolgozott, hanem bement a DCM-munkásszáHasának I. számú épületébe. Nem volt ott senki. Körülnézett, hogy mit lehet elemelni? Benyúlt Dobos László szek­rényébe. Egy szovjet gyárt­mányú Rakéta-karórát, egy hétre szóló vacsorajegyet lés 40 forint készpénzt talált a polcon. Mindhármat elemelte. Leleplezték. A bíróság előtt beismerte bűnösségét. Tulaj­don ellen elkövetett bűntett­ben mondták ki bűnösnek és háromhavi szabadságvesztésre ítélték. Az ügyész és a vád­lott tudomásul vette az íté­letet. — a —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents