Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-13 / 10. szám

A Zárszámadások előtt A manori járás termelőszövetkezeteiben is befejeződött a leltározás. Ezt a fontos munkát gondosan, nagy körültekintés­sel végezték a közös gazdaságok. Február 20-ig valamennyi tsz megtartja zárszámadó közgyűlését. Elsőként a TÖVÁLL „zár­ja” az évet, január 16-án. Termelőszövetkezeteink sikeres évet zárhatnak. Az új gaz­dasági mechanizmus előnyeit igen sok tsz jól kihasználta. Az elmúlt évben a kenyérgabona termésátlaga a várt szintet érte el, pedig az aszály sokáig veszélyeztette a termést. Mégis ered­ményesnek mondhatjuk a gabonateljesítési tervet. A járás 20 közös gazdasága teljesítette gabonaleadási tervét az állam felé. Előbbrelépés történt a melléküzemági tevékenység terén is. Néhány közös gazdaság kissé túlságosan hosszan „nyújtó­zott”, és a dologból bírósági ügy lett... Január 1-től a tsz-ek csak saját telephelyen üzemeltethetnek melléküzemet. Az elmúlt év sikerét bizonyítja az a kiállítás is,' amelyet augusztusban a monori gimnáziumban rendeztek meg a mel­léküzemági tevékenységből. örvendetes, hogy a tsz ellenőrző bizottságok igazán magu­kénak érezték a közös gazdaságot, és igyekeztek a hibákat az ellenőrzések során őszintén feltárni. Országos gond a tsz-tagok „elöregedése”. Járásunkban je­lenleg csaknem száz hetven évnél idősebb tsz-tag dolgozik a közös gazdaságokban, s elenyésző a 20 és 40 év közötti dolgo­zók száma. Nem kis problémát jelent a szakmunkásképzés sem. Az el­múlt évben ezen a téren történt némi előrelépés, már több szakmunkás dolgozik a tsz-ekben. ' Most, hogy készülnek a mérlegek a tsz-ekben, úgy tűnik, hogy sikeres évről számolhatnak majd be a közgyűlésnek a gazdaságok vezetői. Gér József A Pl 5,1' V E G Y E I H Í R K Ü l Ö N K I ADA S XII. ÉVFOLYAM, 10. SZÄM 1970. JANUÄR 13., KEDD Minden családban egy olvasót ' VESZÉLYBEN A KÖNYVÁLLOMÁNY A járási könyvtár vezetője, Pásztor Antal, a könyvtár 1969. évi munkáját értékelte nem­rég, a népművelési intézmé­nyek vezetőinek járási érte­kezletén. Elmondotta, hogy si­keresen folynak az előkészü­letek a járási könyvkiállítással kapcsolatban. Készülnek a helytörténeti anyagok, s a falu­krónikák. A MÚLTAT IDÉZTÉK... Negyedszázados történelem Bensőséges, meghitt a han­gulat. A fehér asztalok mel­lett veteránok, akik hosszú idő után találkoztak Úriban. A községi pártvezetőség hívta létre ezt a találkozót azon ve­teránok részére, akik a felsza­badulás után megalakították a helyi pártszervezetet. Pólinger Ferenc a járási pártbizottság nevében köszön­tötte a megjelenteket, majd Tuskán József, a helyi általá­nos iskola igazgatója a felsza­badulás óta eltelt idő eredmé­nyeiről beszélt. Arról, hogy mennyi utcába jutott el a vil­lany, hány négyzetméter jár­da készült el társadalmi mun­kában és arról, hogy a fásítási mozgalomban is szép eredmé­nyeket ért el a kis község. Az asztalnál Bori Rudolf, a Pest még^éi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke és a többi meghívottak: Oláh István, Pet- rik József, Bori István) Bre- csok Illés és Szvitek ■ János meghatottan emlékeztek visz- sza a negyedszázaddal előbbi időkre. Fazekas Ernő, a Mendei Tég­lagyár igazgatója a párt meg­alakulásáról beszélt. — Emlékeztek, milyen ne­héz volt a helyzetünk. Még alig vonult el a front, de már­is foltozni kellett a falu se­beit. Szvitek János, aki ma a BM dolgozója, elmondotta, nagyon örül, hogy ilyen meghitt kör­nyezetben találkozhatott har- cosársaival. Ma is szívesen gondol kis falujára. Valamennyien jól érezték magukat, s beesteledett, mire vége lett a kedves találkozó­nak, melyen a múltatjdézték... Gér József A könyvtárosok az utóbbi években azt tapasztalták, hogy a rádió- és tévé-műsörok meg­növelik azoknak a könyveknek a forgalmát, amelyekről rádió­vagy tévé-játék készült. Ilyen­kor az olvasók érdeklődését a keresett könyv írójának más műveire is ráirányítják. A járásban nem minden könyvtárnak van még meg minden lexikon, ezért a könyvvásárlásra ka­pott összegből feltétlenül be kell szerezni a legalapvetőb­beket — mondotta Pásztor An­tal. Amikor nemrég összeszá­molták a járás könyvtárainak olvasóit, kiderült, 700-zal ke­vesebb az idén az olvasók szá­ma, mint tavaly volt. A köl­csönzött kötetek száma azon­ban örvendetesen növekedett. A kölcsönzők ugyanis sű­rűbben cserélnek és több könyvet visznek egyszerre. Nagyobb gond az olvasók ösz- szetétele: kevés mezőgazdasági dolgozó olvas. A bejáró ipari munkások a statisztika szerint sokát olvasnak, sok könyvet kölcsönöznek. A könyvtárosok jövőre nem tervezik az olvasólétszám eme­lését. Céljuk az, hogy minden családban lega­lább egy rendszeres olva­sójuk legyen. Szó esett a könyvtárak pro­paganda munkájáról is. Egyes községekben ki sincs írva az épületre, hogy ott könyvtár van. De a kölcsönzés idejének kifüggesztéséről sem szabad elfelejtkezni,, plakátok, röpla­pok is segíthetik a könyvtári munkát. Egy-egy tanácsülésen a tanácstagok székére el lehet­ne helyezni egy cédulát, ame­lyen valamelyik könyvre fel­hívnák a figyelmet. Az író—ol­vasó találkozók szervezése is idetartozik. Ezzel kapcsolatban a monori járásban jók a ta­pasztalatok: keveset rendez­tek, de azok mind jól sikerül­tek. Sikeres volt a jáfási repü­lő zsűri tevékenysége, a következőkben azt fogja a zsűri vizsgálni, mennyi­ben tartják be azokat az utasításokat, szemponto­kat, amiket az utolsó látó­KlSZ-esküvő Monoron Szombat délután a monori tanácsházán ünnepélyes pilla­EGY ORVOS NAPLÓJÁBÓL Mikor hívjuk házhoz az orvost? A dolgok ismeretéhez tarto­zik, hogy a körzeti orvosnak sok a papírmunkája (recept­írás, kartonozás, betegjelen­tés stb.). A körzet nagy, ke- 'vés idő jut egy-egy beteg ala­pos „feltérképezésére”, gyó­gyítására. Ezért gondos kö­rültekintéssel kell beosztani a rendelkezésre álló időt. Gyakran megesik, hogy egy- egy indokolatlan kihívás élet­veszélyben levő, sürgős segít­séget igénylő betegtől vonja el az orvost. íme, tanulságul egy példa: — Alig fejeztem be a dél­utáni rendelést, amikor egy kétségbeesett asszony kere­sett: — Doktor úr, jöjjön azonnal, mert meghal a fér­jem”. A férjet ágyban talál­tam, nagyokat nyögött. Kér­déseimre elmondta, hogy egy kicsit felöntött a garatra, az asszony pedig piszkavassal fejbevágta. Vérnyomása rend­ben volt, fején egy púp — semmi több. A másik „barac­kot” főiem kapta. Fiatalasszonyhoz hívtak ki éjjel. „Rosszul alszom, szo­rongásaim vannak” — panasz­kodott. Noxiront írtam fel, azzal a tanáccsal, hogy ezt az enyhe altatót házipatikájában is tarthatja, ha vesz magának annyi fáradságot, hogy egy délelőtti rendelésemen fel­íratja. Nem ritka az olvan eset, amikor 38—39 fokos láz miatt hívnak ki házhoz. Legutóbb például L. Béláné azzal fo­gadott, hogy nagy láza van (33,2 fok) és attól fél — mi­vel nagyapja tüdőgyulladás­ban halt meg —, hogy ő is ha­sonló sorsra jut. Nem győ­zöm eléggé hangsúlyozni, hogy minden házban kell lennie lázcsillapítónak, Amidazo­phennek, Kalmopyrinnek stb. Ha a láz makacsnak bizonyul, akkor kell orvoshoz fordulni. Gyakoriak a krónikus epe-, gyomorfekélyes betegek indo­kolatlan kihívásai. Ha gör­csöl az epe, egy Ridolt, hányin­ger esetében Daeöalon-kúpot kell alkalmazni. Erre minden kezelésem alatt álló krónikus betegnek felhívom a figyel­mét, mégis éjnek idején tün­tetnek ki bizalmukkal. A ház körül előforduló ki- sebb-nagyobb balesetek is pá­nikszerű felelőtlenséggel pá­rosulnak. T. István motor- kerékpárjával furikázott, ami­kor felborult. A könyökét ütötte meg, törés nem volt, vérzés nem mutatkozott. Öt kilométert kellett gyalogol­nom pusztán azért, hog*i be­tegállományba vetethesse ma­gát. Befejezésül még egyszer sze­retném kihangsúlyozni az in­dokolatlan kihívás etikai fele­lősségét. Az orvos készen van bármikor sürgős segítséget nyújtani, ha alapos gyanú merül fel. Erre felesküdött. De ő is ember, ő néki is jár a megérdemelt pihenő, családja körében a kikapcsolódás. Az emberi humánum szabályai pedig mindenkire vonatkoz­nak, orvosra és betegre egy­aránt. Lejegyezte: Hörömpő Jenő natok szemtanúi voltunk: Ser- főző Valéria, a monori főtéri gyógyszertár dolgozója és Bér la Ferenc, a járási KlSZ-bi- zottság titkára esküdtek örök hűséget egymásnak. Romházi László, a községi tanács titkára mondott beszé­det és kívánt sók boldogságot az ifjú párnak. Magócsi Ká- rolyné járási úttörőtitkár a járási pártbizottság nevében, Haness László pedig a megyei KISZ-bizottság képviseletében köszöntötte az új házasokat. Az úttörők sem maradtak távol a szép eseménytől. A Monor és Vidéke nevében ezúton mi is sok boldogságot kívánunk az ifjú párnak. Közös klubterem Az üllői szakmaközi bizott­ság és az MHSZ közös klub­termet nyit még ebben a hó­napban a Vöröshadsereg ut­cában. A klubterem reprezen­tatív berendezéssel várja a nyugdíjasokat és az MHSZ tag­jait. FURCSA ESETEK Lépten-nyomon furcsaságok­kal találkozik az ember. Hol derűsek, hol bosszantóak. Pél­dául ... Az egyik községben két test­vér lakik egy házban, s mint ahogy az már lenni szokott (sajnos), a kezdeti békés idő­szakot sorozatos perpatvarok követték. Szürke kis esemé­nyekből késhegyig menő viták kerekedtek. Többek között ab­ból is, hogy egyikük vízöblíté- ses WC-jéből a másik konyha­ajtója elé folyt a szenny. Hogy figyelmeztette volna a testvé­rét a derítő hibájára? A, de­hogy. „Egyszerűbb” volt ennél a hatósághoz fordulni, ahon­nan aztán kivonultak, s hely­színi szemlén állapították meg, hogy rossz a derítő, amit a két testvér annak idején közösen épített. A vége: mindkettőjük­nek ezresekbe kerül a derítő helyrehozása. „Szomszédvárak”. A szom­szédasszony egyik csirkéje el­tűnt. Amikor észrevette, hogy hiányzik a kedvenc kenderma­gosa, kapát ragadott, átsétált a szomszédba, s az ott megkötött kutyát agyonverte, azzal a fel­kiáltással, hogy biztosan a ku­tya volt a tettes. (Még jó, hogy nem a szomszédra fogta a dol­got — és a kapát.) Harcias cselekedetéért 400 forint bír­ságot kellett fizetnie. (Elég keveset. A szerk. megjegyzé­se.) ★ Régebben történt a követ­kező eset: egy vasúti karam­bolnál valaki harminc kiló cukrot „zsákmányolt” — per-' sze kiléte nem sokáig maradt titokban. S hogy hogyan igye­kezett kibújni a büntetés alól?! Fellebbezett, miszerint ő akkor nem volt beszámítható álla­potban. Megjegyzem, lehet, hogy a rengeteg cukor látvá­nya elvette az eszét... Még jó, hogy nem pakolta fel az egész vagont pillanatnyi „el­mezavarában” ... ★ A hölgy ül a hivatali szobá­ban. — És ki a gyerek apja? — kérdik tőle. — Hát,.. itt van valahol. Az Elemér. Behívják az Elemért, aki azt sem tudja, miről van szó, s a hozzá intézett kérdésre kije­lenti, ö nem apja egyetlen gye­reknek sem. A hölgy feláll, hirtelen vad fúria lesz belőle, s úgy kiált Elemérre, hogy az majd elalél ijedtében: — Micsoda?!! Ezt mered mondani, te... te... Még be sem fejezi, s Elemér már megszólal, síri hangon: — Kérem... Enyém a gye­rek. (koblencz) gátaskor a könyvtárosok kaptak. A könyvtárak felszereléséről azt állapították meg: a helyi­ségek legtöbb községben zsú­foltak, kicsik. Sok helyen fe­nyeget az a veszély, hogy a könyvállomány rothadásnak indul. Ezért napirenden kell tartani a könyvtárak bővíté­sét, esetleg új épületbe helye­zését. Üllőn, Péterin, s még néhány községben kedvező a helyzet, de égetőek a gondok Ecseren és Monoron. (f. o.) SZÓDAVÍZ­STATISZTIKA PÉTERIBŐL Az üllői AFÉSZ-nek Péteri­ben működik a 4-es számú szikvíziizeme. A szódavíz mi­nősége kifogástalan, s az üve­geket is folyamatosan javítják és tisztítják. Mennyi szódavi­zet ittak a péteriek tavaly? — erre voltunk kíváncsiak. A péteri szikvízüzemben ta­valy 82 ezer 470 liter szódavi­zet gyártottak és adtak el. Igaz, márciustól májusig aka­dozott a szénsavellátás, s ez a kiesés okozta, hogy kevesebb lett a szódafogyasztás. A leg­több szódavizet a harmadik negyedévben termelték, s a legkevesebbet az elsőben. Hogy melyik hónapban ittak a péteriek a legtöbbet szódá­ból? Júliusban 12 ezer litert. Ez majdnem annyi, mint az el­ső negyedév termelése. A péteri szódaüzem vezetője, Legendi Mihályné, férjével együtt végzi a szódagyártást. Dicséret illeti őket azért, hogy soha sincs fennakadás a szik- vízgyártásban, s hogy a péteri szódásüvegek a legiisztábbak a környéken. (mj) A FOGÁSZATI HÓNAP UTÁN Több sárgarépa - kevesebb iyukas fog Feketekendós nénike, túl a hetvenen, szintén ott szorong a szűk váróhelyiségben, és ami­kor sorra kerül, bátran indul a gyógyszenszagú rendelőbe. S amíg a gyorsan forgó, apró ko­rong köszörüli a beteg fogat, ahova majd a tömés kerül, az ügyes kezű doktornő elmond­ja, hogy ma a felnőtt betegek száma a fogászatban eléri a 95 százalékot, s a gyerekek 50 százalékának szintén beteg a foga. Sajnos, csak akkor men­nek el orvoshoz, ha már fáj, sajog a fog, s az arc cipó nagy­ságúra dagad. A nénike nyugodtan ül, né­ha öblöget. A szék kényelmes — mintha éppen presszóban ülne. Csák á gyógyszerszag kellemetlen égy kicsit, De hát ezt meg kell szokni. — A helyes táplálkozás és a rendszeres fogápolás meg­előzné a szuvasodást. Több nyers ételt kellene fogyaszta­nunk, hiszen a fogak feladata a rágás, ezáltal tartósabbá vál­nak, és tisztulnak is. Ha több nyers sárgarépát és almát en­nénk, valamint kevesebb cuk­rot fogyasztanánk, fogaink egészségesebbek maradnának. A gyermekeknek is azt taná­csolnám: inkább több fogkefe és fogkrém, kevesebb mogyo­rós csokoládé és töltött sava­nyú — mondotta a doktornő. Naponta átlagosan 30—40 beteg keresi fel Üllőn a fogor­vosi rendelőt. Dr. Nagy Márta szakavatott kézzel, szinte fáj­dalommentesen fúrja, húzza a rossz fogakat. Ez a szám — ha a község közel 10 ezer la­kosához viszonyítjuk — kevés ugyan, de vegyük figyelembe azt, amit a doktornő már el­mondott: amíg nem fáj a fog, nem törődünk vele. Jobb len­ne megfogadni a tanácsot, és rendszeresen figyelemmel kí­sérni fogaiVik állapotát. És azt a sárgarépadolgot is meg le­hetne gondolni. Elvégre Üllőn elég sokat termesztünk belőle. A feketekendós nénike már az ajtó felé ballag, s onnan szól vissza: — Hogy is mond­ta, aranyoskám, hogy féléven­ként keressem fel akkor is, ha nem fáj a fogam? — Ügy, igen nénike. Kiss Sándor A népszámlálás humora Befejeződött a népszámlálás, s ilyenkor előkerülnek a szám­lálóbiztosok tarsolyaiból a hu­moros esetek. Az egyiket már­is közreadjuk. A számlálóbiztos feltette a kérdést a családfőnek: — Mi a foglalkozása? — Dunakavics-fényező — válaszolta. — Tényleg? — Igen, tudniillik cukorka- fényező. Bajnokportré TEHETSÉGES FIÚ NAGYMAROSI JÓZSEF Sokáig töprengtünk azon, hogy a bajnok Vecsési VIZEP játékosait bemutató sorozatun­kat kivel kezdjük. Végül a „jö­vő” mellett döntöttünk. Mert Nagymarosi Jóska, népszerű nevén „Bütyök”, a jövő embe­re — lehet. Lehet, ha sportsze­rűen fog élni — sportszerűb­ben, mint eddig, ha kivételes képességeit, technikai érzékét, kombinatív képességét, góllövő tudományát összhangba tudja hozni a szerénységgel, a sport­szerűséggel (pályán és magán­életben egyaránt). Jó példát könnyen találhat Bütyök — néhány évvel ezelőtt itt, a ve­csési pályán rugdosta a labdát szerényen és csendben, de min­dig jól és lelkesen az egyik legtehetségesebb, sőt talán a legtehetségesebb magyar ifjú­sági labdarúgó, Varga Miklós. Ma elismerően nyilatkozik ró­la edzője, szakvezetője. Pedig ott már NB I-es szinten kell helytállni. Bütyök tehetséges labdarú­gó. Vallom, hogy rendelkezik azokkal a labdarúgó-képessé­gekkel, amelyek egykor az él­vonalba juttathatják őt. Most kell erősnek lennie, de nem­csak neki, környezetének is. fy.'KF.V'&y A 15 éves, nagyon tehetséges vecsési bajnok portréjához ezeket hozzá kellett tennünk. A jóakarat és a segítés hang­ján. Szalontai Attila mai műsor MOZIK Gyömrő: Minden dalom a tiéd. Maglód: A rezidens jelentkezik. Mendc: El Grecó. Monor: Fehér farkasok. Pilis: Valahol Európá­ban. üllő: A 17. szélességi fok. Vecsés: Diliinger halott.

Next

/
Thumbnails
Contents