Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-09 / 285. szám

PEST

HEGY El

KJiirhsp

1969. DECEMBER 9., KEDD

SIMONTORNYA

PANORÁMA KLUB AZ «REGTORONYBAN

Télen is folytatják a simon- tornyai vár restaurálását. Jelenleg a belső kiképzésen dolgoznak. Tavasszal és nyáron a külső kerítőfalakat, valamint a nomlokzatot és a loggiát hozzák rendbe. Előreláthatólag a nyár végére fejeződik be az 500 éves vár több éve tartó helyreállítása. A tervek szerint tájmúzeumot, könyvtárat és olvasótermet rendeznek be a várban, a palotaszámyban kiállítási termek lesznek. A kaputoronyban eszpresszó, az „öregtorony” harmadik emeletén pedig a festői tájra kilátást nyújtó klubszoba kap helyet.

TV-FIGYELŐ

A jót is lehet jobban

A Kék fény, minden bizonnyal a televízió legnépszerűbb sorozatai közül való. Kezdjük tehát az elmúlt héten, csütörtökön látott Kék fény adás kritikájával figyelőnket. Ügy tűnik a műsor érdekessége, s ezzel figyelmünk is újabban kissé alászállt. Ez azért is sajnálatos, mert a műsor vezetői, riporterei már rengeteg alkalommal bebizonyították szerkesztői rátermettségüket. Figyelmükbe ajánljuk, hogy bármenynyire érdekes a rendőri, nyomozói munka bemutatása, valamint a közönség tájékoztatása és bevonása a bűnüldözésbe, a Kék fényt igazán sikeressé mégiscsak a képernyőre került bűnözők figurái tették. A „hajóskapitány” — házasságszédelgő, ki temetőkbe járt jómódú özvegyasszon yokkal ismerkedni, a kis szélhámos, aki elárulja a riporternek módszereit, a meggyilkolt fodrásznő utólag felderített furcsa lelki alkata, az, hogy mi tárulkozik fel egy gyilkosból, jó kérdésekre.

Ugyancsak csütörtök este láttunk egy összeállítást Díjak és sikerek címmel, a Pannónia RajzKÖNYVESPOLC

Hétezerszer - ki kiesők?

Neveik. Thor Heyerdahl, Jevgenyij Jevtusenko, Major Tamás, Julius Nyerőre, Talcott Parsons, Rákosi Mátyás, Mi- kisz Theodorakisz — néprajz- tudós és világutazó, költő, színész, államfő, szociológus, politikus, zeneszerző. Hétezer név az újsághasábokon tomboló névforgatagból, a rádiók híradásaiban elhangzó események szereplői közül, a képernyőn fölbukkanó arcok tulajdonosainak táborából. Az információ áradásának korát éljük, a világ minden pontján történik valami, s a történések nevekhez, személyekhez kötődnek. Ki kicsoda, kérdezzük sűrűn, a hírek, s levelek hallatán. Valóságos, s egyre nagyobb igényt elégít ki tehát az a vaskos kötet, mélyet a Kossuth Könyvkiadó bocsátott közre, címül is a kérdést választva: Ki kicsoda?

Kicsoda Tyitov? Természetesen, űrhajós. Vagy mégsem? Hiszen a magyarországT szovjet nagykövetét is Tyitovnak hívják. Mikor születtek, mit tettek addig, míg nevük a hírekbe került? Kíváncsiság? Természetesen az is. Ám nemcsak az. Információéhség is. Többet tudni, ismerni, eligazodni. Tény: az információéhséget a közéleti érdeklődés növekedése termeli ki. Közönyös emberek nem törődnek sem a világ, sem szűkebb pátriájuk dolgaival, eseményeinek szereplőivel. Ha így nézzük, a magyar nyelven először — s a szocialista országok közül is nálunk elsőként — megjelentetett ilyen természetű mű önmagában is eredmény.

Hétezer névről szóltunk. Közülük mintegy 1300 név viselője hazánk fia. Sok? A kérdéssel máris a szerkesztőket Fonó Györgyné és Kis Tamás — foglalkoztató gondok sűrűjébe vágtunk. Mert az világos elv, hogy csakis élő személyiségekről nyújt felvilágosítást a kézikönyv. Ezen belül azonban mi legyen az arány? Hol vonható meg a határ szükséges és fölösleges között? Teljességre törekedni képtelenség, minél többet nyújtani kötelesség, mi legyen tehát a mérce? Nehéz kérdések, s a szerkesztők becsületére válik, hogy túlnyomó többségében helyes feleletet adnak, természetesen a művel, a műben. Ami a' kiindulópontot, az 1300 magyar személyiség szerepeltetését illeti: nem sok. Tükrözője annak a furcsa, helyzetnek, hogy sok esetben többet tudtunk távoli országok egyik vagy másik politikusáról, közéleti személyiségéről, tudósáról, mint azokról, akik hazánk határai között élnek.

Brigitte Bardot, Sophia Loren neve hallatán aligha kell felütni a könyvet, hacsak születési évszámukért nem ... Ám az olaszországi pártharcokról szóló hírek olvasásakor rövid keresés után máris tudjuk, hogy Lelio Basso vagy Bemardo Mattarella kicsoda. Mint ahogy a hazai hírek szereplőiről is gyorsan megtudhatjuk a legszükségesebbeket, azt például, hogy Mátrai-Gott- wald Gyula, az Iparterv főmérnöke miért kapott kétszer

Kossuth-díjat, melyek Mikus Sándor szobrászművész legfőbb alkotásai, mikor lett a közgazdaságtudományok doktora Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese. Az, elmondottakból következik, hogy á Ki kicsoda? nem értékkel, hanem adatokat, tényeket közöl. Lehetőleg a legfrissebbeket is, 1969. július 31-ig bezárólag. Ami a hazai könyv- kiadási és nyomdai ,.átfutási időt” tekintve önmagában sem kicsiség.

Friss adatokkal szolgáló, a lehetőségek szerint teljes képet adó kötetet sikerült tehát produkálnia a kiadónak. Mi az, ami kritikát érdemel? A szép kötés, a mutatós nyomdai munka értékét csökkentő sajtóhibák, főként évszámok esetében. Jó néhány esetben a főbb művek hosszas felsorolása, ami nem ilyen természetű munka feladata. A következetlenség, amellyel egyeseknél eltekintettek a művek említésétől, miközben másoknál túlzott bőkezűséggel adták erre a helyet. Úttörő vállalkozáshoz mérten: kis hibák. Az olvasóval feledteti a mű hasznossága. A szerkesztőkkel ne feledtesse. Mert a Ki kicsoda? minden bizonnyal könyvsiker lesz. Tehát: készülhetnek az újabb, javított, bővített kiadásra.

(m)

filmstúdió filmjeiből. Itt meglehetősen különböző színvonalú munkák kerültek egymás mellé. Egynémely film humorát látva nem értettük, hogyan kerülhettek e nyilván reprezentatívnak szánt bemutató keretébe? Mind felfogásában, mind filmművészeti-képzőművészeti kivitelében nagyon tetszett azonban két alkotás. Az egyik, Richly Zsolt Szvitje, Ko- dály-népd,alt és magyar népi motívumokat dolgozott egybe, de korántsem másoló-népművészkedő szinten, hanem modern interpretálásban, és alkotó módon. A másik, Ko\'ásznai György „Várakozni jó” című filmje, kiváltképp rajzi megoldásaiban tetszett.

öt év után is érdemes volt még egyszer megnézni sfbmbat délután a televízióban Kovács András Nehéz emberek című filmjét. Problémája sem elavult: a szocializmusnak meg kell találnia, adnia azokat a lehetőségeket, amelyek között az egyén, az egyéniség alkotó módon, maximálisan kibontakozhat.

Ugyanaznap este Kibédy Ervinről láttunk egyórás portréfilmet. E színész egyénisége, úgy érez- ‘zük, elég gazdag és árnyalt ahhoz, hogy ilyen műfajra csábítson. Humorában mindig van egy kis adag tragikum, h,a pedig tragikus hőst játszik, megcsillan benne a humor. Kibédy alakításai mögött műveltség, gondolat, aktív érzelmi élet érződik. A film azonban csak bizonyos mértékig elégítette ki várakozásunkat. Kibédy, a forgatókönyviró, kicsit elmaradt a színész és az ember mögött. Színész-pcrtréfilmről többet várnánk mint különböző szerepekből vett összeállítást, s egy lakás különben kedves intimitásainak bemutatását. P. A.

Délután Vácott

Délután öt óra. Állok a Géza király téren. Már sötét van. Ez a váci tér szép, mint ahogy a város belvárosa is az és vonzó. De ilyenkor már műemlékeket nézni nem érdemes.

— Ne haragudjon, javasolna valamit: hogy hova menjek? S ha megmondaná, hogy ön hova igyekszik? — szólítottam meg egy harminc év körüli férfit.

— Szerintem üljön be a Duna presszóba. Kellemes hely. Ha vacsorázni szeretne, menjen el a Fehér Galambba, az kulturált. Később, ha táncolni akar, akkor térjen be a Haty- tyúba, de ne maradjon túl soká. mért éjjel esetleg inzul- tálják az italtól fűtött alakok. Én megyek haza tv-t nézni.

Tanácsot kértem egy hölgytől, aki tisztes távolban komoran lassított, majd gyorsított, s csupán ennyit mondott:

— A művelődési házba megyei? a gyerekért, művészi tornán van.

Csatlakoztam volna, de én sokkal lassabban haladtam. A művelődési ház — bocsánat: központ — szinte minden-ablaka fényesen világított.

Klubok

Csupán a gyanakvást kell leküzdenie annak, aki tiszta

lehoíka-koncert a Zeneakadémián

Ma ad orgonahafigversenyt a Zeneakadémián Lehotka Gábor váci orgonaművész. Műsorán a már jól ismert Bach-mű- vek mellett egy magyar szerző ősbemutatója és saját szerzeménye, a „Szonáta” szerepel.

szívvel be akar iratkozni a számtalan váci klub valamelyikébe. A gyanakvást, amely még mindig él, hogy a klub bizonyára csak fedőnév, és nem más, mint enyhített és kötetlenebb formája a szemináriumnak. Hát nem az. Hanem klub. Olyan spontán társas gyülekezet, amelynek elképzelései, céljai és tervei vannak.

A pedagógusklubnak például az a célja, hogy a város értelmiségének találkozási fórumává váljon. Már nemcsak pedagógusok, de néhány orvos és mérnök is jár ide előadásokat, vidám műsoros estéket* hallgatni, majd utána véleményt cserélni, tehát társalogni egy fekete mellett. Sajnos, csupán egy hónapban egyszer van alkalmuk összejönni, s ha szeretnének, akkor sem tudnának többször, mert nincs helyiség. Persze, a népművelési szakemberek ellenvetést is tehetnének. hogy mi lenne akkor, ha mindennap klubnapot tartanának, hol van annyi megfelelő program. Am ha klubnap felesleges is lenne mindennap, klub azért lehetne, ahova betérhetne a tag, és biztos lehetne abban, hogy megfelelő baráti társaságot talál, akikkel rögtön megtalálja a közös témát. Persze, hol van ilyen klub? Sehol. Pedig a vidéki városok értelmiségének társadalmi érintkezési formájává a klubot kellene tenni, még kötetlenebb, szabadabb keretek között, hogy öt óra után — ha unja a műsort, ha nem — ne mindig a tv előtt ücsörögjön.

Van szocialista brigádok klubja is, amely az egyes üzemeknél működik, alakultak német és angol nyelvklubok, fotoklub, szakkörök, amelyeket hobbykluboknak is nevezhetnénk (például akvarisztika) és a klubszerű ország-világ járók baráti köre.

Szerintem a legvalódibb klub az ifjúsági klub.

Fiatalok

Az ifjúsági klubnak csaknem 200 tagja van. Sűrűbben találkoznak, mint a többiek — egy héten egyszer. Decemberben például a következő a programjuk: Mikulás-est, kisfilmest, „Ifjúság — nemzedék, réteg — korosztály” című előadás. Persze, mindig van tánc is és előtte vita is. Alapszabályuk van, játékaik születtek, ez az az út, amelyen haladva a klub egyéni arculatot ölthet, amely megkülönböztetheti minden más klubtól.

Sokkal többen szeretnének klubtagok lenni — ahogy a művelődési központ igazgatója, Pelczéder Tibor elmondta —, de szűk a hely» Pedig a váci fiatalok szemében ez a klub már vonzerővel bür. AM tag, annak presztízse van, irigyei vannak. Sokkal jobban szeretnek ide járni — persze, csak aM ismeri, s akinek igényei vannak —, mint a szórakozóhelyekre. Versenyre kelhet már a házibulikkal is. Hogy mi a titka? Egyszerű: szórakozni sem lehet egyedül, a klub pedig szárakozóközösség, s mivel jól ismerik egymást, felszabadulhatnak az ismeretlen tekintetek gátlásai alól.

Műsorbk

A két váci moziban az idén többen fordultak meg, mint tavaly, már teljesítették az évi bevételi tervet. Amint Mderült, nem is a filmék keltettek fokozottabb érdeklődést, hanem a jobb szervezés hozta meg gyümölcsét. A művelődési ház filmszínháza például erőteljes kapcsolatot épített M az üzemekkel és az iskolákkal, ahol szervezők árusítják a jegyeket. Elsősorban a kalandfilmek és a vígjátékok jelentik a bevételt.

Színházba — szintén moziba járnak, mert .ez a színházterem is. A Déryné Színház egy évben nyolcszor-tízszer tart előadást. Azonban sokszor még a bérletesek sem jönnek éL Hiányolják a színházi atmoszférát, s ezért sokan Pestre járnak. Ha öt óra után elindulnak vonattal vagy busszal, kényelmesen felérnek.

öt óra után. Forgalmasak a belvárosi utcák. Hét óra után már alig mutatkozik valaM.

Megkérdezek egy fiatalembert, mit javasol, mivel tölt- sem el az időm.

— Menjen fel Pestre.

— Maga hova megy?

— Pestre — válaszol nevetve —, és még ma vissza is jövök.

Berkovits György

Erika

vívódik

Erikát szeretik kollégái. Dicsérik ízléses meiltűit, fiatalosra fésült szőke haját, amelyen csak ritkán lehet észrevenni, hogy tövében hófehér. Erika kedves, nem érezteti, hogy fáradt a sók munkától, elernyedt a harcokban, amelyeket az igazságtalanság, a jellemtelenség ellen folytat.

Tulajdoniképpen ezért is került ehhez a Kronex vállalathoz. A trösztnél, ahol három esztendeig .bizalmi beosztásban dolgozott, nem szívelték harcosiságát, szívós igazságkeresését. Mármint főnökei nem kedvelték.

Mint mondják, sok disznóságot tárt fel. Honnan, honnan nem, mindig tudita, hol mi történik, miiért,M felelős, ki a ludas a hibák elkövetésében. Értesült arról is, melyik al- és középfőnök Mnek próbál udvarolni, olykor sikerrel. Ismerte mindenki otthoni gondját, tanácsokat adott, kinek mire volt szüksége:

— Jól tetted, hogy nem engedted be azt a részeges disznót. A gyereket is tiltsd el tőle.

— Jaj, azt a színdarabot meg ne nézd, nekem sehogy sem tetszett.

— Töltött káposztát karácsonyra? Olyan unalmas ...

— Menj és mondd meg a magadét a tanárnőnek, ne hagyd, hogy elrontsa a gyerek bizonyítványát ..

— Képzeld, Zsuzsának Feri ajánlatot tett. Az őrült Zsuzsa pedig még fegyelmi elé sem citál tat ja. (Sejtelmesen elárulta, hogy Ferinek úgy sem görbülne haja szála sem, mert ördög .tudja miért, a főnökök védence.)

— Nahát! .— megint nem neked

utalták ki a lakást? Ne félj, majd utánajárok, lesz nékik...

Erika jött, ment, intézkedett. Annál szebb volt ez tőle. hiszen semmiféle' párt- vagy szakszervezeti megbízatása nem volt. Ez is fájt ne- M: miért nem választják meg soha semminek? Mindegy. A lényeg, hogy mindenütt ott van és a kis emberek benne bíznak. Ö mimdenMnek megmondja, amit akar. Pardon. Elsősorban a főnököknek. Kétségkívül, Erika bírálatai legtöbbször a főnököket érik. Elvégre azoknak kellene törődni azokkal a bajokkal,' amelyek után ő szaladgál, önkéntesen, fizetség nélkül.

Megtörtént: közvetlen felettese úgy látta jónak, hogy Szekeres« kolléga készítse el a távi statisztikát. Erika levélben kifogásolta: még, hogy Szekeresl! — jó, hogy nem helyezik mindjárt a statisztikai hivatalba ezt az antitalentumot. aki még számolni sem tud. Észrevehettek volna, hogy hadilábon áll az egyszereggyel, valószínű, amikor ezt tanulták. hiányzott az iskolából.

Felettese érthetetlen módon figyelemre sem méltatta Erika aggodalmát. s ez annál különösebb, hiszen hivatalból neki nagyobb fele- » lősségérzettel kellene rendelkeznie, mint Erikának. Akkor sem történt változás, amikor a trösztvezér úgy intézkedett, minden páratlan szombaton tartsanak szabad szombatot és a párosokon dolgozzanak. Erika fáradságot nem kímélve tanulmányt írt, amelyben bebizonyította, hogy a {járatlan szombatokon a dolgozók nem pihenhetik ki magukat, olyant kor nem kulturálódhatnak kedvükre és különben is szű k látok örűségre vall nem észrevenni, hogy a páros szombatok a dolgozókra rossz hatással vannak.

A főnökök egy része úgy látszik süketen született, mert Erika levelét ugyan elolvasták, de hatástalan, maradt. Sőt, . annyira sem méltatták iparkodó személyét, hogy egy-egy intézkedésük előtt legalább mérlegelték volna, milyen hatással lesz Erikára.

A pohár akkor telt be Erika’ számára, amikor leleplezte Morvái kartársat, de ez az igyekezete is jutalom nélkül maradt. Morvái ugyanis velejéig erkölcstelen ember, s teljesen érthetetlen, (miért védik. Telket vásárolt, amikor másnak sokszor ruhagondjai vannak. Még csak a telek! De honnan van pénze házikóra? Hála Erika ügyességének, ezt is kinyomozta. Morvád kartárs feleségének anyai ágról 1935-ben Amerikába vándorolt egy nagynénje és azzal rendszeresen tart kapcsolatot. Ez a nagynéni csomagot is küld, amit a bizományi értékesít. Gyanús azonban az is, hogy Morvái másodállást vállalt a Gumóméi, ahelyett, hogy felajánlotta volna szegényebb kollégáinak. Erika ismét levélben fordult a trösztvezérhez, megírván, miféle erkölcsi magatartás ez Morvái Kartárstól?! Bizonyára komoly oka van a vezetőségnek arra, hogy még ezt az ügyet is eltussolja. Erika nem akart áskálódni, azért nem fedte fal illetéktelenek előtt azokat a komoly indokokat, amelyek lefogják az illetékesek egyébként intézkedésre termett kezét.

Érthetetlen módon, Erika körül megfagyott a levegő. Legalábbis így érezte. Ha nem így lett volna, miért Mfogásolták volna az előkalkulációt, amelyet határidő előtt adott be. Csupán ürügyként használták fel ebene a szorzási hibákat, hogy visszaadhassák az egész munkát. Minden bizonnyal ürügy volt az is, hogy figyelmeztették ; negyedszer késett fél órát a munkából. Lám, még azt is figyelték alamuszi módon, mikor lép be a kapun. Ürügy lehetett csak ez a késési história, mert ő ugyan valóban késett, de Vera, az a csinos

lány a személyzeti osztályról munkaidőben futkos a fodrászhoz és legjobb tudomása szerint őt egyszer sem vonták felelősségre.

Nem, ebből aztán elég, határozta el Erika és megkezdte a kilincseiést, új állás után kopogtatva. Az külön fájt Erikának, hogy nem marasztalták a trösztnél, sőt. mintha örültek volna távozásának. Mi másra következtethetne abból a tényből, hogy épp a vezér ígérte meg, menjen nyugodtan, jó jellemzést írnak majd róla, nem gáncsolják el érvényesülését.

Nem bánta meg a cs^ Eriíka. Igaz, nincs még egy hónapja, hogy elfoglalta a Kronex vállalatnál új helyét. Azt azonban máris látja: itt igazi vezetők töltik be a különböző posztokat, olyanok, aMkkel jó lesz együtt dolgozni. Elhatározta, hogy meg is hálálja jóságukat. Hozzákezdett egy hosszabb tanulmány megírásához. amelyben őszintén feltárja az egy hónap tapasztalatait. Itt legalább kendőzés nélkül megmondhatja, ami nem tetszik, nem haragszanak miatta. Sőt, bizonyára örülnek majd, mert belátják a vezetők, hogy tíz esztendeje, amióta itt igazgatnak, sok mindenre érzéketlenek már, elvakultak. Kell a friss erő, aki bátran, veszélyességi pótlékot sem igényelve, önzetlenül, csupán a vállalati érdekeket tekintve vállalkozik arra, hogy a vezetők szemét felnyissa.

Egy kissé azért vívódik: nem akar ajtóstul rontani a házba. Nem fedi fel valamennyi észrevételét, Mcsit sok lenne talán egyszerre, hiszen egyetlen,, hónap alatt is sokat lát az ember. Erika két malomkő között őrlődik. Űj barátai azt várják: mindent borítson egyszerre, az a becsületes. Erika ’ azonban most először életében önző. Ügy döntött, mondandóját lassan, óvatosan adagolja. lía szorult egy kis sütnivaló főnökei fejébe, ebből is tanulhatnak.

— sági —