Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-09 / 285. szám

P£S1 kl EGY K^íírlap 1969. DECEMBER 9., KEDD A brüsszeli de... Még időben érkezett a bel­ga iovárosba a szocialista or­szágok: tanácskozásáról kiadott moszkvai közlemény, s így a NATO miniszteri tanácsának résztvevői jól tudták, hogy az o konferenciájukról kibocsá­tandó kommünikék Európa és a világ közvéleménye szemé­ben mindenképpen válasznak számítanak. Vaiasznak arra a moszkvai és előzőleg prágai, s eredetileg budapesti felhívásra, amely lépéseket sürget az európai biztonság megteremté­sére, s összeurópai konferen­ciát a biztonság feltételeinek kidolgozására. Néhány héttel ezelőtt java­solta a szocialista országok külügyminisztereinek prágai értekezlete, hogy az európai biztonsági konferencia iránti osztatlan érdeklődés és az ed­digi kétoldalú, lényegében elő­készület számba menő megbe­szélések jó okot adnak arra, hogy a biztonsági konferencia már 1970 tavaszan összeüljön. Közismert volt, hogy a buda­pesti felhívás óta a NATO be­folyásos körei, mindenekelőtt az amerikaiak és az angolok halogatják a választ, jobban mondva mértéktelenül igye­keznek meghosszabbítani az úgynevezett előkészületi pe­riódust, ha már politikai le­hetetlenség a konferencia gon­dolatának nyílt elutasítása. Sorra-rendre vetették fel az egyes, nyugati fővárosokban a legkülönbözőbb aggályokat és a nyugati sajtó — noha kény­telen volt elismeréssel adózni a szocialista kezdeményezés­nek — mesterségesen erősített szkepticizmussal taglalta a té­mát. A brüsszeli NATO-tanácsülés a hét derekán már minden­képpen abban a tudatban ült össze, hogy valamilyen módon reagálni kell a biztonsági kon­ferencia gondolatára, lévén a<& prágai kommünikében már két konkrét napirendi pont is. Az a tény azonban, hogy a hét szocialista ország moszkvai csúcstalálkozójáról a közle­mény még a NATO-ülés tílolsó óráiban megérkezett, lehetet­lenné tette a kérdést mefke- rülő jellegű választ. Éppen ezért a NATO záróközlelhényé- hez fűzött és a kelet—nyugati kapcsolatok kérdésével foglal­kozó nyilatkozat tartalmaz egy, a maga általánosságaiban el nem vethető, — a be nem avatkozást, az erőszak alkal­mazásának tilalmát kimondó — passzust, mint az európai problémák megoldásának alap­ját. Ha viszont ezt egybevet­jük magával a záróközlemény­nyel, amely a hangsúlyt a NATO globális katonai poten­ciáljának kérdéseire, tehát a katonai tömb két legutóbbi ta­nácskozásán elhatározott meg­erősítésére helyezi, akkor nyilvánvalóvá válik, miért kellett pénteken sebtében meg- féjelűi az eredetileg elkészült okmányokat. Vitathatatlan, hogy a NATO- konferencia hangadói azok a politikusok voltak, akik elsőd­legesnek tekintették az atlanti katonai szervezet megerősíté­sét. a nyugat-európai hatal­mak új jellegű katonai rész­vállalásának megvitatását. E tekintetben külön figyelemre méltó, hogy már a hét elején a Közös Piac hágai csúcskon­ferenciáján elhangzottak szór­ványos, de annál jelentőségtcl- jesebb kijelentések a hatok NA'lO-n belüli katonai együtt­működésének fejlesztéséről. Sajátságos módon emlékeztet ez az eredetileg Kiesinger, vagyis az előző bonni * kor­mány feje által felvetett „NA- TO-n belüli európai mag” gondolatára. Ez a brüsszeli ta­nácsülés olyan elődeire utal, amelyeken a NATO hosszútá- vu programjait dolgozták ki, — korántsem az európai biz­tonság megvalósításának szán­dékával. Rogers amerikai és Stewart brit külügyminiszter szabá­lyosan leli ütötte azokat a kül­dötteket, akik — mar csak a budapesti felhívás saját orszá­gukban kiváltott nagy vissz­hangja folytán —, a készsége­sebb választ sürgették a kon­ferenciától. Stewart azt java­solta, hogy a NATO alakítson munkacsoportot a kelet—nyu­gati tárgyalások ügyrendjének megvitatására, s a munkacso­port a tavasszal tartandó ró­mai atlanti tanácskozáson te­gyen jelentést. Magyarán: ez a módszer eleve lehetetlenné teszi a biztonsági konferencia megtartását a prágai külügy­miniszteri értekezlet által ja­vasolt időpontban. Jellegzetes az is, hogy ezút­tal, főleg brit részről azt a szemrehányást hangoztatták, miszerint a szocialista országok javaslata „túlságosan általá­nos”; még jól emlékezünk ar­ra, hogy az 1966-os bukaresti felhívást, amely szintén Euró­pa égető kérdéseit emlegette, „túlságosan aprólékos” volta miatt utasították el ... Min­denesetre jellemző a NATO- tanácskozásra, hogy a kom­müniké előttről keltezett pén­teki sajtójelentések lényege az volt, hogy a minisztereknek fő a fejük: miként tudják megfogalmazni a választ, mely- • nek lényege — „igen, de . . Nem vitás, hogy a brüsszeli értekezleten a „de” volt a hangsúlyos és ez a jelen pil­lanatban és egyelőre inkább „nem”-et jelent. Am a szocialista országok kezdeményezésének súlyát és hatását tanúsítja az az epizód, amely pár órával követte a NATO tanácsülését. A New* York Times azt jelentette, hogy Rogers nem csupán „fékezte” a biztonsági konferencia iránti érdeklődést, hanem valójában Washington egyenesen jegy­zékben sürgetett, vagy ha úgy tetszik követelt tájékoztatást az új bonni kormánytól annak keleti tárgyalásit illetően. Ezt a jelentést Washingtonban siettek megcáfolni. Nyilván aligha tévedett volna ekkorát az első számú amerikai lap, ha fenti híre nenr lett volna legalábbis hihető. Jíil^etob.e.m annyira Washington és Benn viszonyát illetőién, (erről most úgyis tárgyal a nyugatnéme­tekkel Rogers), nem is any- nyira a Brandt-kormány még korántsem teljesen egyértelmű politikáját tekintve, hanem elsősorban Washingtonnak az európai biztonsághoz való hoz­záállására vonatkozóan. Ellenforradaímárokat végeztek ki Kubában A kubai forradalmi bíróság ellenfarraclalmárak perében hirdetett ítéletet szombaton. Egy tíztagú ellenforradalmár csoport május 3-án partra­szállást kísérelt meg Oriente tartomány Macambo körzeté­ben, a guantanamói amerikai támaszpont közelében. A pari- raszállókat a kubai határőrség és a helybeli parasztok hat na­pig tartó küzdelemben elfog­ták, a harcokban három ellen- i forradalmár életét veszítette. A szombaton befejeződött i perben -négy partraszáliót ha- | Iáira, három másikat pedig húsz évig tartó börtönbünte­tésre ítéltek. A halálos ítéleteket végre­hajtották. Mint a' Juventud Rebelde című lap közli, a per során az ellenforradalmárok vallomást tettek és beismer­ték, hogy megbízóiktól vasút­vonalak, gyárak és egyéb be­rendezések felrobbantására, cukornád-ültetvények elpusz­títására, villamos vezetékek megrongálására kaptak utasí­tást. Banja Luka ismét bajban... A földrengés sújtotta Banja Lukán és környékén sokkal súlyosabb a helyzet, mint köz­vetlenül a földrengés után volt. A várost és környékét magas hó borítja, sok száz család azonban még mindig sátrakban, ideigle­nes barakkokban lakik, több ezren pedig — az om­lásveszély és a- szigorú tilta­kozás ellenére —, beköltöztek a megrongálódott épületekbe. A Banja Luka-i házak mint­egy 40 százaléka van lebon­tásra ítélve és a város vezetői attól tartanak, hogy a nagy- mennyiségű hó súlya alatt az épületek egy része beomolhat. Sok az influenzás beteg. Az egészségügyi intézmények alig győzik a munkát. Egyire töb­ben betegednek meg tüdőgyul­ladásban. A jelen pillanatban Banja Luka 17 000 családjából csak mintegy 12 500-nak van többé- kevésbé elfogadható szállása. S közülük is a legtöbben lakó­kocsiban, autóbuszban, vasúti kocsiban, garázsban találtak téli menedéket. A földrengés után némi­leg felújult gazdasági élet is szinte teljesen megbé­nult az utóbbi napokban, S a korábbi arányú romeltaka­rítás és helyreállítás a mostani körülmények között szinte tel­jesen lehetetlen. Megnehezült a Banja Laká­nak küldött segélyek eljutta­tása is, mivel Bosznia-Herce­govinában, ,ahol helyenként három méter magas már a hó, az utak nagy része járhatat­lan, vagy csak igen nehezen járható. AZ EAK kormánya ebben a hónapban szerződést köt egy francia konzorciummal a Szuezi-öböltől a Földközi-ten­ger térségéhez vezető 328 kilo­méter' hosszú olajvezeték épí­téséről. LIPÓT belga exkirály 108 000 dollárnak megfelelő összegért eladta híres bélyeg- gyűjteményét. A vevő nem az állam, bár Lipót ajánlatot ka­pott erre vonatkozóan. A oel- ga sajtó most bírálja az ex- uralkodót. B B n Az egész békeszerető világ csodálattal SÍ I tekint a hős vietnami népre, s a VDK * * * fővárosa. Hanoi, immár jelkép, az impe­rializmus ellen harcoló hősök fővárosa. E sokat szenvedett, ősi, szép várost mutatjuk be olvasóinknak képsorozatunkban az el­következendő napokban. Nyitó képünk Hanoi egyik legszebb műemlék épületét ábrázolja. Zsingor Adám felvétele Újabb „My Lai”-ok (Folytatás az 1. oldalról.) bán, hogy a háborút befeje­zik”. A moratóriumban részt ve­vőknek új erőt, érveiknek új muníciót ad a My Lai-i tö- megvárengzés esete — és a sorra napvilágra kerülő, újabb és újabb My Lai-szerű ese­tek. Vasárnap például koráb­ban Vietnamban harcolt amerikai katonák Stock­holmban egy sajtóértekez­leten kijelentették: My Lai mindennapos eset Vietnambah. „Azzal az utasítással küldtek minket a dzsungelekbe, hogy bárkit találunk, férfiakat, nő­ket, vagy gyermekeket, holtan és darabokban hozzuk őket vissza” — jelentette ki többek között Ray Sansavero, volt USA-katona. Az első kenyai képvi­selőnő Választások vol­tak Kenyában, ciinek során beke­rült a parlament­be a képünkön látható Grace Ön- jango, Kisumu volt polgármeste­re, az ország első képviselőnője. PÁRIZS GARAUDY ÉS A TV Az Humanité bírálja Roger Garaudyt, mert szereplést vállalt a francia televízió Pa­norama elnevezésű politikai műsorában s könyve ismerte­tése ürügyén kifejtette a párt irányvonalától eltérő nézeteit. A lap rámutat, Garaudy ugyan a tv-ben is elismerte, hogy a párt politikai bizottságában és központi bizottságában min­dig lehetősége Volt álláspont­jának szabad ismertetésére, most mégis előnyben részesí­tette azt a kétesértékű reklá­mot, amelyet a televízió nem minden rosszhiszeműség nél­kül bocsát rendelkezésre. Gotyár Gyula szibériai útijsgyzete KEMEROVO /. Az arany út éOmizK. \ '\ i v - ‘>1— — Az öveket kérem bekap­csolni! Az IL—18-as hangosbemon­dója többször elismétli a felhí-' vást. A hatalmas gépmadár a magasba emelkedik. A moto­rok egyenletes, fület, hallást süketítő zúgása, “az enyhe, alig erezhető, de azért ringó emel­kedés-süllyedés andalító. Most érkeztünk a Kárpátok fölé. a- magasság hétezer mé­ter. Hova is utazom? Moszkva— Kemerovo. Hatezer kilométer­nél is több. Moszkva, Katyu- sa ... Igen, itt zúg a fülemben a dal. Hogyan is kezdődik? „Vihogyila...” Nem tudom to­vább. Érdekes, nem magyar nótát duruzsol a fülembe a motorzúgás, hanem egy alig isrrtert orosz dalt. Katyúsa!.., Most. újra meglátom azt a föl­det. amelyért a Katyusák on­tották rakétáikat. Gépünk elhagyja a Kárpáto­kat, és Ukrajna hatalmas sík­sága felett repülünk. Kipillan­tok az ablakon. A felhők tete­jén úszunk. Túl vagyunk a vacsorán. Ide­je egy kicsit élvezni a repülést. Sok országban jártam már, de Szibériába most utazom elő­ször. Sok szibériai emberrel találkoztam, de hogyan élnek, azt még nem láthattam. Szibéria az ellentétek, a vál­tozások. a rendikívüli méretek vidéke. Nem ország. Az Orosz- országi Szovjet Föderatív Szo­cialista Köztársasághoz tarto­zik. Méreteiről elég megemlí­teni, hogy harmincszorosa Franciaország területének. Az a megye, ahova most készülök — Kemerovo — valamivel na­gyobb, mint Magyarország. A mi 19 megyénk és Nagy-Buda- pestünk kényelmesen elfér benne. Szibéria kezdettől vonzotta az embert. Ugyanis nemcsak Ojmjakon, az északi félteke hidegpólusa van Szibériában, hanem a meleg turkesztáni fennsík és a mongol sztyeppe is. így aztán Szibériát elsősor­ban a történészek, a termé­szeti uíPományok művelői és a geológusok keresték fel a leg­gyakrabban. Az időszámításunkat meg­előző VII. században a prokon- nesosi Aristeas arról ír, hogy az A1 táj-hegysé'g gazdag érc­bányáiból szekérkaravánok hozzák az akkori világ köze­pébe, Athénbe, az aranyat, hogy fibulákat, hajtűket és kardmarkolatokat készítsenek belőle az ügyes kezű ötvösöl:. A sztambuli udvarba, az ör­mény Ecsmiadzinbe ugyancsak az „aranyúton” érkezett a ra­gyogó fém.' Irán, a mesés In­dia sem maradt ki ebből az aranyfolyamból. Hogyan lett ez a mesés táj, terület a későbbi „sötétség or­szága”? Két forrása is van az elne­vezésnek. Az egyik a világ­utazóktól — többek között Marco Pólótól — származik. Mivel nagy volt és ismeretlen, hideg és hatalmas erdeiben félelmetes csordákban éltek a vadak, hamar ráragasztotta a „sötét” jelzőt. Másrészt a cá­rok, hogy szabaduljanak a számukra nem kívánatos ele­mektől, trónkövetelőktől, vagy legtöbbször csak a bűnö­zőktől: Szibériába, az ország legtávolabbi részébe száműz­ték őket. így aztán 1581-től — amikor Jermák meghódította Szibé­riát, és a fejedelem a cár va­zallusa lett — egyre tudato­sabban törekedtek arra, hogy a területet valóban és mél­tán illesse a „sötét” jelző. A jelzőt csak erősítette a hatalmas folyók világa: az Ob, az Irtis, a Jsniszej vagy a szelíd, de méreteiben és környezetével akkor még fé­lelmetes Bajkál-tó. A mocsaras, halálos gőzt le­helő tajga sem erősítette az emberekben az élet örömét, így azután az évszázadok alatt Szibéria úgy költözött be az emberek tudatába, hogy vad és rémítő, egyetlen érté­ke a szén, a fém, a bányászat és — természetesen — a fa. Egy szovjet tiszt, M. Alek- szej Alekszejevics Kornvilov ezredes mesélte el a követke­ző történetet. A két világháború között egy Szibériában állomásozó ezred kiskatonája szabadságot kapott. Hazaindult kedvesei­hez, akiket már több mint egy éve nem látott. A család Le- ningrádban lakott. A vasúti költséget a hadsereg fedezte. A szabadság egy hétre szólt. A katona elutazott, és a hét elteltével, a meghatározott időben jelentkezett az ezred­törzsnél. A parancsnok meg­veregette katonája vállát, és barátságosan érdeklődött: — Hát megjöttél, fiam? — Meg. — Aztán jól utaztál, fiam? — Jól. — És a családod hogyan él, fiam? — Jelentem, azt nem tudha­tom. — Már miért nem, fiam? — Mert hazáig nem jutot­tam. Fele útról vissza kelleti fordulnom. A szabadságomból nem futotta többre... A mende-monda szerint azóta a katona szabadságába nem számít bele az utazási idő. Arra külön megkapja a napokat. Büszkék is a szibé­riaiak, hogy e kedvezmény nekik köszönhető. Hát ha nem is nekik, de a „végtelen” hazájuknak... (Folytatjuk.) Mezsduverecsenszk ásványi kincsekben gazdag, hideg < hatalmas erdeinek sötétjét ma már utak kacskaringéi pásztá zák.,. I \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents