Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-07 / 284. szám
1944. DECEMBER 8. VÁCI NAPLÓ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 284. SZÁM 1369. DECEMBER 7., VASÁRNAP 2.5 éve szabadult fel Vác Váci látkép Foga van. már a decemberi székiek. Az emberek feltúrt gaillérú télikabátokba burko- Lodzva sietnek az utcákon. Talán csak én ballagok ráérősen, nézelődve, meg-megállva. Nem vb-titkára azért, mert engem talán kevésbé érne a Dunáról érkező szél: a kíváncsiság ösztökél, felfedezni valamit a huszonöt esztendővel ezelőtti városból, ahová az első vonatok egyikével érkeztem 1945-ben. Ha az tátongó, aknaverte nyílások? ' A deszkákkal beszögelt ablakok? A szétzilált, lyukas háztetők? És hol vannak a Kodak filmgyár lebombázott épületei? Bármerre nézek, csillogó, áruval megrakott kirakatok, frissen, festett házalt, befejezés előtt álló kórházépület, új iskola, épülő házsorok, korszerűen felszerelt gyárak, jól öltözött emberek és nagyon sok C rendszámú gépkocsi. A közeledő ünnep fényessége mindenütt. Ez ma Vác, megyénk legnagyobb ipari városa. Ezekben a napokban gyakran idézik az itt ólő emberek a huszonöt esztendővel ezelőtti drámai eseményeket. Azt a novemberi délelőttöt, amikor a hajóállomáson veszteglő két uszályba rakatták a nyilasok a Kötöttárugyár több millió forint értékű gépeit és nyersanyagkészletét, hogy nyugatra „mentsék”. A legnagyobb bombázás ma is szívszoronga- to emlékét: december ötödiké volt. délután két óra, amikor a város fölé érkező repülőgépektől váratlanul beborult az ég, negyvenkilenc bomba hullott csak. a Kodak gyár területére, közülük tizenhat telibe talált, a romok alatt öten lelték halálukat. Akkor még senki nem mert gondolni arra, hogy három nappal később, december nyolcadikén a Honvéd és a Temető utcai aluljáróknál felbukkannak az első szovjet tankok és estére már szabad lesz a város. Ipari tanulók a tanműhelyben elmúlt tizenkét esztendő alatt nem fordultam volna meg olyan sokszor a városban, most minden bizonnyal nagyon idegen lenne. Hol van a Főtéren éktelenkedő kilőtt német pár.- célkocsd? Hol a roskadozó piaci bódék? A Széchenyi utca üzleteinek begörbült, szilánkverte redőnyei? A házak falán A szovjet hadsereg lapjában, az Üj Szóban P. Davi- denko őrnagy számolt be a váci csatáról. „A németek és magyarok minden tartalékukat harcba dobták, hogy a bekerítést megakadályozzák. Különös hevességgel harcoltak Vácért, amelyet valóságos erődítménynyé építettek ki. A város köré apró erődítmények százait emelték, közéjük aknamezőket telepítettek. Az idő kedvezett a védelemnek. Szinte állandóan esett az eső, úgyhogy a nehéz fegyverek szállítása úgyszólván lehetetlen volt. De a szovjet hadsereg nem ismerte a lehetetlen szót Vác december nyolcadikén elesett ...” Hogy a város nagyobb károk nélkül vészelte át a drámai órákat, az a szovjet hadsereg váratlan támadásának köszönhető. Ugyanis a város legjelentősebb középületeit fel akarták robbantani a némeamennyi negyedszazada a várost lakta. Az ok: új üzemek egész sora épült a városban az elmúlt negyedszázad alatt. A váci Hajó- és Darugyár, az Egyesült Izzó tv-képcső és alkatrészgyára, a Dunai Cement és Mészmű, hogy csak a legjelentősebbeket említsem. De a régi váci üzemekre is nehéz ráismerni annak, aki negyed- százada neun járt bennük. Egyetlen példát említenék csupán, az 1922-ben alapított Kodak gyárat, amely akkor mindössze harminc munkást foglalkoztatott. Ma közel any- nyian dolgoznak a gyárban, mint amennyi a város munkásainak a száma volt a háborús években. Ez a gyár a vonat naiaa at a varoson, ezek közül negyvennyolc személyvonat megállóhelye a váci állomás. Évente hat és fél millió ember utazik vonaton a városba vagy a városból. Ugyanakkor naponta háromszáz tehervagont raknak meg a város termékeivel. Természetesen nemcsak a város ipara és közlekedése fejlődött az elmúlt negyedszázad alatt. Hivatalos adatok bizonyítják, hogy néhány magánjellegű építkezésen kívül lakásépítés nem folyt a háborút megelőző esztendőkben. Egy másik jegyzőkönyv arról számol be, hogy 1945 előtt tíz család lakott hétszobás, harminchat család hátszobás, kiAz elmúlt esztendőkben épült a korszerűen felszerelt tüdőbeteg-gondozó intézet. tek. A robbantásokat irányító német Todt-szervezet főhadnagya azonban későn vette észre, hogy kérés a robbanóanyag. December nyolcadikén hajnalban indult a teherautó a fővárosba robbanóanyagért, de a váratlanul megjelenő szovjet harckocsik elvágták a főváros felé vezető utat, a teherautó így üresen volt kénytelen visszafordulni a városba. És néhány nappal később újra megindulhatott az élet a városban. Budán és Pesten még dörögtek az ágyúk, Ta- hitótfalu felől még egy-egy eltévedt lövedék csapódott a kisváci országúira, de a posta telefonközpontja már dolgozott. javították a vasúti pályatestet, az iskolákban megkezdődött a tanítás és február 3-án befutott az első próbamozdony a váci állomásra. Az eltelt huszonöt esztendő alapvetően megváltoztatta a várós képét és életét. Nehéz lenne felidézni a változás valamennyi kézzelfogható jelét, oldalak kellenének hozzá, nem egy ilyen rövid írás. Inkább csak emlékeztetőül — összehasonlításként — idéznék fel néhányat. 1945-ben tizennyolc-húszezer ember lakta Vácot. Kilenc üzemében összesen ezer- hétszáznegyvenketten dolgoztak. Ma a város harminckétezer lakosa közül tizennyolcezret foglalkoztatnak a gyárak és üzemek, vagyis annyi embert, felszabadulást megelőző esztendőben egymillió négyzet- méter fotópapírt állított elő. Ma: ötmillió-hatszázezer négyzetmétert. 1945 előtt filmet nem gyártottak. Ma hétszáz- hetvenezer négyzetméter filmanyag készül itt egy esztendő alatt. Buszközlekedése a városnak nem volt a háború előtt. Ma hatvanöt autóbusz bonyolítja le a helyi és távolsági járatokat és naponta húsz-huszonkét- ezer utast szállítanak! Ezenkívül naponta kétszázhatvan lencven család ötszobás és kétszáz család kétszobás lakásban. A város lakosságának túlnyomó többsége viszont szoba-konyhás lakásokban élt. Az elmúlt negyedszázad alatt kétezerötszáz új lakás épült Vácott és a következő ötéves tervben újabb kétezernégyszáz, többségében két- és háromszobás lakásba költözhetnek be az új lakók. A felszabadulás előtt a város négy elemi és két középiskolájában ötvennégy pedagógus oktatott kétezer diákot. 1943-ban a polgármester jelentése szerint „Vác város soha sem számíthat arra, hogy jelentősebb iskolaváros legyen, tekintettel arra, hogy a székes- főváros közelségét mindig károsan érezni fogja”. A polgármester úr azonban rossz jósnak bizonyult. Vácra ma már nagyon is illik a diákváros elnevezés. Altplános iskoláinak egész sora melleit gimnáziuma, szakközépiskolája, gépipari, közgazdasági és mezőgazdasági technikuma van. Iskoláiban ima már háromszázhatvan pedagógus oktat több mint hatezer-ötszáz diákat. Hogy mire a legbüszkébbek ma a váci emberek? Azt hiszem, mindig arra, ami éppen a legújabb városukban. Ezekben a hetekben természetesen mindenki a tavasszal felavatásra kerülő új kórházra adná le a voksát. Érthető. A felszabadulás előtt Vácnak mindösz- sze Irat körzeti orvosa, két városi orvosa, egy tisztiorvosa és egy huszonhárom ágyas kórháza volt. Nem volt sem rendelőintézete, sem véradó állomása. sem mentőállomása. Ma van. És hozzá hatvan orvosa, százhúsz ágyas kórháza. Tavasszal pedig felavatják a 4Í8 ágyas új városi kórházat.'* ' Arany István, a városi tanács vb-titkára, húsz esztendeje tölti be ezt a munkakört. Arra a kérésre, hogy foglalná össze, mennyit változott ez a város az elmúlt negyed század alatt, mégsem tud válaszolni. Inkább csak egy közeli - példát idéz: — Nemrég találkozót rendeztek az egyik iskola régi diákjai. Többen közülük, akik két évtizede nem jártak már a városban, bekopogtattak hozzám: mondjam már meg nekik, merre találják meg a régi iskolájukat, mert akkorát változott ez a város, hogy ők szégyenszemre nem találnak el oda... Pedig egy negyed század nem is olyan nagy idő egy város életében. Vác mégis talán legtöbbet változott a megyében ez idő alatt. Szöveg: Prukner Pál Foto: Gábor Viktor Urbán Tamás Deákvár — Vác egyik új kerülete
