Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-02 / 279. szám

1969. DECEMBER 2., KEDD FELMERES DABASON Bejáró munkás és művelődési ház kosságának mintegy 32 ■ száza­szélgetésékért, közösségélmé­RUDN AY-KIALLIT AS Rudnay Gyula festőművész alkotásaiból rendeztek retro­spektív kiállítást a Magyar Nemzeti Galéria földszinti terem­sorában. A tárlatot László Gyula egyetemi tanár nyitotta meg. Tiszán innen — Dunán túl December 12: Pest-Borsod Hazánk felszabadulása 25. i kerül sor és azt 19 óra 35 per- évfordulójának tiszteletére is- | ces kezdettel a Kossuth rádió egyenes adásban közvetíti. KOLLÉGIUM VÁCOTT Egyelőre csak terv. De olyan terv, amelynek megva­lósulása már biztosra vehető. Legkésőbb három éven belül Vác új, korszerű, 270 lánynak otthont adó kollégiummal lesz gazdagabb. A Pest megyei Tanács mű­velődési osztálya megállapítot­ta, hogy Vácott nagyon sok a messziről bejáró diák, s hogy az ő helyzetükön segítsenek, a meglevő 143 személyes kollér gium mellé fel kell építeni egy újat A bejárók között sokkal több a lány, mint a fiú, ezért, elsősorban az ő második ott­honuk lesz a kollégium. A beruházási programterv elkészült, pár napon belül megvitatják a szakemberekkel, s az elhangzott javaslatok alapján készül majd a kiviteli terv. Előreláthatólag jövő ősz­szel kezdik meg az alapozást: a gimnázium mögött, a Mú­zeum utca sarkán. Emeletes, modern épület lesz, amelyben a háló- és tanulótermeken kíT vül két tanári lakás is helyet kap. Földszintjén pedig papír­bolt. Ha a terven nem változ­tatnak lényegesen, 23 millió forintra lesz szükség a felépí­téséhez, amit az állam biztosít ' Folytatják Kőszeg történel­mi belvárosának rekonstruk­cióját, ahol páratlan építészeti műemléki egység tárul a láto­gatók elé, a mintegy száz mű­emlék és műemlékjellegű épü­let valóságos városmúzeumot alkot. Folytatják a két kilomé­ter kerületű, öt méter magas terméskő városfal és vizesárok kibontását, amelyet Károly Róbert rende­letére a XIV. században épí­tették az akkori Kőszeg köré. A fal- és árokkibontás ne­héz feladat, mivel a terjesz­kedő város házai szinte rá­épültek a városfalra, s a fel- töltött vizesárokra. Ezeket most „le keH fejteni” az épít-' menyről. A rekonstrukció során rendbehozzák az úgyneve­zett gyilok-folyosót is. A városfalba épült, alig másfél méter széles, rengeteg lőrés- sel ellátott folyosó nagy sze­repet játszott a városvédő stratégiában. Szanálnak több értéktelen, rossz állapotban levő házat, másokat helyre­állítanak, parkosítják a vár­árkot. A Jurisich térre dísz­Ä Haza. Pamutszövőgyár Soroksári Gyára katonaviselt, érettségizett fiatalokat VESZ FEL 8 hónapos müvezetőképző tanfolyamra. A kiképzési idő alatt havi 1500—1800 Ft-os fizetés» adunk. Jelentkezés önéletrajzzal ■. Budapest XX., (Soroksár), Marx Károly u. 294. A *dabasi Kossuth Művelő­dési Ház igazgatója, Juhász Sándor, s a járási könyvtár igazgatója, Pál László, vala­mint 16 gimnazista nemrég kérdőíves felmérést folytatott mintegy 160 bejáró munkás körében. Céljuk az volt, hogy képet nyerjenek e réteg isko­lázottságáról, műveltségéről, elfoglaltságáról, szabadidő-fel­használásáról, kulturális igé­nyeiről, művelődési lehetősé­geiről. A távolabbi cél, az így nyert értesüléseket felhasznál­ni annak keresésében, hogyan tudnának kapcsolatot terem­teni művelődési ház és bejáró munkás között? Mert e kap­csolat hiánya minden felmé­rés nélkül nyilvánvaló volt, még ebben a jól működő mű­velődési házban is. A gond pedig, legalábbis a kevéssé iparosodott járásokban azo­nos. A felmérésből kiderült többek között, hogy a főváros­ba jár dolgozni a község la­burkolatot, díszkivilágítást ter­veznek. Javítják a közvilágí­tást is. A kedd délutáni programot két kísérlet jellemzi — mindkettő köz­ismert arcot próbált közelebb hozni a nézőhöz, vegyes ered­ménnyel. Grunwalsky Ferenc ka­merája Fábry Zoltánt leste meg, az Isten hozta, őrnagy úr című film forgatása közben. A hosszú­ra nyúlt, szerkezettelen, inkább híradónak tűnő klsfilmnek indo­kolatlanul a Portré címet adták. Láttunk már hasonlót a tévében nem is olyan rég Fellíniről, — az­az dehogyis volt az hasonló! Ott valóban egy színes, érdekes, ki­robbanó rendezőegyéniség voná­sait érzékelhettük, — itt meg csak fel-alá száguldozást, és a sokhe­lyütt némán felvett rendező ké­péhez hozzáfércelt, mintegy Fábry által „alámondott* szöveget. Nem ilyen olcsó műfaj a művészport­ré, — ék még etűdnek, előgyakor- latnak is kevés volt! Aznap a Fáklya műsorában Ba- ranyi Ferenc Simon Istvánt lá­togatta meg, elsősorban abból a célból, hogy a magyar költészet alakulásáról, Simon Istvánnak eh­hez való emberi-költői kapcsoló­dásáról adjon képet. A heti műsorban még két kitű­nő névvel találkozhatunk. Csü­törtökön Sánta Ferenc szerzői est­jeként három novellájának tévé- sítését láttuk. Aki Sántát meg akarja ismerni, ne tévésítésből, ne filmesítésből, vagy dramatizáció- ból próbálja megközelíteni. Ha valakire a , »szerző** elnevezés nem illik, az éppen ő. Valameny- nyi műve többé-kevésbé ellenáll mindennemű adaptációnak — és erősen kérdéses, van-e értelme úgy népszerűsíteni egy igazi írót, hogy szerzővé átgyúrva, azaz re­dukált fbrmában sugározzuk szer­teszét. Olvasva érzékletesebb, lát- tatóbb, mélyebb és közvetlenebb Sántának minden műve, mint vi- zualizáltan. Látszólag furcsa, de tulajdonképpen írói alkatából adódik, hogy az ő írásművészete léka, — az arány itt is csök­kenőben —, kiknek mindösz- sze 10—12 százaléka szakmun­kás; hogy a bejárók 65 száza­léka 40 éven alüli, akiktől el­sősorban várható kulturális igényeik fejlődése, módosulá­sa; hogy a bejárók fele nem végezte el a nyolc általánost; hogy 9 százalékuk részt vesz valamilyen szervezett oktatás­ban; hogy 34 százalékuk még újságot is alig olvas... A felmérés célját csak rész­ben teljesítette. A kérdezettek ugyanis a művelődési házzal szemben támasztott igényei­ket.'a szabad idő felhasználá­sára irányuló elképzeléseiket kutató kérdésékre teljességgel határozatlan, vagy nemleges válaszokat adtak: a kulturális törekvések megíogalmazhatat- lanok. A művelődési ház szim­patikus útkereséséhez a vizs­gálat alig szolgáltatott tám­pontot Támpontot a többi, a vidék speciális bejáró gondjait magára vett művelődési ház sem igen ad. Mind a nagyká- tai, mind az ócsai művelődési ház jelentős erőfeszítéseket tett; szociális szerződést kötöt­tek a fővárosi gyárakkal, pro­pagandára mozgósították az ottani szakszervezeti bizal­miakat, kihelyezett termelési értekezleteket tartottak a la­kóhelyen, kértek és kaptak anyagi támogatást a pesti ter­melőüzemeidtől. Az eredmény egyáltalán nem állt arányban a beleölt munkával: nagy pro­pagandával hirdetett rendez­vényeken a megjelent bejárók szociális, közlekedési problé­máikkal jelentkeztek, és ami­kor látták, hogy a művelődési házak ezekkel alig foglalkoz­hatnak, mert nem hatáskörük, elmaradtak. A fővárosi gyár­ral való kapcsolat kiépítése elsősorban a tanácsok, szociá­lis meg ifjúságvédelmi bizott­ságok's a többi dolga, — erre mutatnak a tapasztalatok. 1 A gondot mindezek ellenére le nem tevő dabasi művelő­dési házbán tehát inkább a saját portájukon kellett szét­nézni. Működik náluk ugyanis egy nagyon népszerű klub, amelyet zömmel bejáró mun­kások látogatnak: az ifjúsági. Ha az elmúlt évi programot áttekintjük, azt látjuk, hogy többnyire egyszerű, spontán társas összejövetelekről van szó. (Ne kicsinyei!jük: rengeteg fiatal bejáró munkás ragaszko­dik a fővárosi üzemhez, egye­dül csak az utazás adta be­egyedül eredeti közegében az ami, — plasztikus, két-kiterjedésű, nongositott, mozgó, megelevení­tett formában egyrétűbbé, lapo­sabbá válik. Részben ez az alap­sajátosság az oka, hogy a három novella, a képernyőn csak hal­vány áttétel módján emlékezte­tett arra, amiből csinálták, vagy éppen feledtette az eredeti eré­nyeit. Annál több örömet, szinte gyer­meki vidámságot sugárzott — va­lóban sugárzott —, Tersánszky J. Jenő vígjátéka, A kegyelmes asz- szony portréja, amelyet szomba­ton láthattunk felvételről, a Ka­tona József Színház előadásában. Baharczy László rendező, *Csá- nyi Árpád, a díszletek és Vágó Nelli, a jelmezek tervezője épp­olyan aktív részese volt a hab­könnyű, mégis fullánkos játéknak, mint a színészek. Mindenek előtt Váradi Hédi, Törőcsik Mari, Kál­lai Ferenc és Kálmán György csillogtatta remek humorát és já­tékos kedvét —, de elenyésző ki­vétellel mindenki elemében érez­te magát, a humoros szerepben szinte sosem látható Sinkó László­val együtt. Somerset Maugham vígjátéká­nak tévéváltozatát, a Carolinet a hét méltó záróakkordjaként él­veztük végig vasárnap este. A ki­tűnő, sziporkázó dialógusokat igen jó szinkronizálásban tálalta a tévé. Kár, hogy a vége felé nem „húzott** a kissé hosszúra nyúlt részletekből az egyébként kitűnő Fritz Umgelter rendező. A november 10-én nálunk ven­dégszerepeit, Jazz Sebastian Bach elnevezésű olasz zenekar műsorából adott részletekkel aludtunk el aznap. Nem volt ne­héz: a zenészek is úgy játszot­tak, mintha bóbiskolnának. Egyet­len erényük: tikkadt nosztalgiát ébresztenek a hallgatóban az ere­deti Bach-zene iránt. De csakis az eredeti iránt! P. G. nyert.) A társasági hajlam bizonyá­ra az idősebb korosztályokban is él, csakhogy közben más törekvések, anyagiak nyomul­nak előre. Ezen a környéken is szaporodnak a kétlakiság új, a termelőszövetkezetektől már függetlenedett változatai: tojótelep, nyúltenyésztés, ga­lambtenyésztés (a sertéshízla- lásnál jobban fizet), és mióta szabadon vásárolnak a zöld­ségboltok, még érdemesebb szamócával, zöldséggel, gyü­mölccsel foglalkozni. S renge­tegen „fusiznak” otthon. A kert a ház végében a bejáró munkásnak sokszor többet fi­zet, mint maga az üzem. Más. A szakképzetlenek ará­nya ezen a vidéken a bejáróké­nál nagyon magas. A négy- hatórás utazások pedig több­nyire kizárják a továbbtanulás lehetőségét. A bejárás tehát a jelenlegi viszonyok között ezen a vidékein fenntartja az iskolá­zatlanságot, s ez elgondolkoz­tató. Azt, hogy ennek milyen sok a köze a bejáró munkás— művelődési ház kapcsolatához, megállapíthatjuk a következő dabasi példából. A művelődé­si házban körülbelül egyidő- ben hoztak létre két szak­kört. Az egyiket amolyan gépi barkácsolásra tervezték, ugyanis volt egy esztergapad­juk. Kiderült azonban, hogy á jelentkezők — zömmel bejáró, betanított munkások —, anya­gi nyereségért, „fusizni” lép­tek be. A foglalkozásokat meg­szüntették. A műszaki szakkör viszont — rendkívül népszerű! Hosszú lenne elemezni, miért — a mű­velődési otthon igazgatója ta­lálóan megfogalmazta: mert ott működésbe léphet a fantá­zia! A tagok a közeli telefon­gyár dolgozói, s általában tech­nikusi képesítésük van... A dabasi művelődési házban mindezek ellenére, nem adták fel a tervet; kapcsolatot létesíteni. Jó útjait jelenthetik ennek olyan tanfolyamok, amelyeket a résztvevő azonnal, a gyár korlatban kamatoztathatnak, munkahelyen, családiház-épí- tésnél, ház körüli gazdaságban. Például, a közeljövőben kő­műveseknek rendeznek egy műszákirajz-olvasási kurzust. Ám mindaddig, amíg száz megkérdezett bejáró munkás közül 80—90 százalék azt vá­laszolja, a munkahelyet el­hagyván, Pesten azért nem tud beiktatni valamilyen művelő­dési programot, mert indul a vonat, lakóhelyén pedig már azért nem, mert késő van és fáradt —, úgy véljük, az uta­zási körülmények javításának lehetne sok szerepe a bejárók művelődésében. mét megkezdődött a Tiszán innen — Dunán túl című me­gyék közötti honismereti ve­télkedő a rádióban. A ve­télkedő célja, hogy feladat- és kérdésanyagában feldolgozza a vetélkedőben részt vevő me­gyék gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális életének történetét, különös tekintettel a felszabadulás óta eltelt idő­szakra. Három esztendővel ezelőtt a Tiszán innen — Dunán túl cí­mű vetélkedőn Pest megye a döntőbe jutott és ott az igen előkelő második helyet szerez­te meg. Ha közhelynek tűnik, akkor is igaz: a siker kötelez, nemcsak részvételre, hanem újabb eredményes szereplés­re is. A felkészülés augusztus első napjaiban megkezdő- ~ dött. Minden község összeállította monográfiáját és készenléti csapatát. Ezúttal is, mint há­rom esztendővel ezelőtt, a rá­dió két-három URH gépkocsi­ja járja majd a vetélkedő ide­je alatt a megyét, bármely községben megállhatnak, kér­dezhetnek és feladatot adhat­nak — feltétlenül szükséges tehát, hogy a megye egyetlen községét se érje váratlanul a rádiós gépkocsik látogatása. A nagy . vetélkedőre — amelyben a sorsolás szerint megyénk Borsod megye csapa­tával méri össze tudását és já­tékkedvét — december 12-én Pest megye ezúttal három csapattal képviselteti ma­gát. A százötven tagú megyei csa­pat ezúttal is Vácott, a gépipa­ri technikum dísztermében foglal majd helyet. Itt a rádió riportere a tervek szerint Rapcsányi László lesz. A me­gyei csapat a vetélkedő ideje alatt négy telefonszámon — Vác 11, 190, 191, 309 — hívha­tó, vagyis ha valamelyik kér­désnél megakad a csa­pat, a nevezett telefonszá­mokon bárki a segítségükre siethet. A megye csapatát dr. Csicsay Iván, a megyei tanács vb-elnökhelyettese vezeti. A másik csapat — százhúsz taggal — o nagykőrösi műve­lődési központban várja majd a kérdéseket. Ez a csapat Ceg­léd és Nagykőrös város, illet­ve a ceglédi járás „szakem­bereiből” verbuválódott. Első­sorban a két város, illetve a járás területéről kapnak majd kérdéseket a vetélkedő során. A nagykőrösi csapat rádió­riportere Petress István lesz. A harmadik, mintegy fél­száz fős csapat a rádió hatos stúdiójában foglal majd he­lyet. Ebben a csapatban első­sorban a Pest megyéből el­származott neves személyisé­gek kapnak helyet, akik akkor jutnak szóhoz, ha a váci, illet­ve a nagykőrösi csapat nem tud válaszolni valamelyik fel­tett kérdésre. Itt a játékveze­tői tisztet az egész vetélkedőt vezető Szepesi György tölti be. A csapatok összeállítása — a községektől a megyét képviselő csapatig bezáró­lag — megtörtént, á ku­tató-gyűjtő munka befeje­ződött. Az elkövetkező napokban is­merkedő és összehangoló meg­beszélésen találkoznak egy­mással a csapatok tagjai. Hogy sikerül-e Pest megyé­nek megismételnie a három esztendővel ezelőtti sikert, ma még nem tudni pontosan. Az első nagy akadály a Borsod megyével megvívandó vetélke­dő lesz. Bízunk benne, hogy a közel négyhónapos alapos fel­készülés nem volt eredmény­telen. p.p. SZABADON bocsátották Spi- rosz Kocamaniszt, Lambrakisz görög baloldali képviselő gyil­kosát. Annak idején 1963-ban felháborítóan enyhe büntetést szabtak ki rá és büntetésének egy részét mezőgazdasági mun­katáborban tölthette el. Mint ismeretes, a Lambrakisz-gyil- kosság eseményein alapul a .JZ”. avagy egy politikai gyil­kosság anatómiája cimű díj­nyertes film, amelyet Magyar- országon is játszanak. Padányi Anna A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat (Budapest XXI., Kiss János altb. u. 19^-21j AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZ: asztalosokat, ács-állványozókat, bádogosokat, burkolókőt, víz-, gáz- és központifűtés-szerelőket, kőműveseket, lakatosokat, szigetelőket, villanyszerelőket, üvegeseket, motorszerelő szakmunkásokat, betanított munkásokat, valamint kubikosokat és segédmunkásokat, építőipari nehéz- és könnyűgépkezelőket. Jó kereseti lehetőség. Heti 44 órás munkaidő, minden szombat szabad. A szakmunkás-képesítés megszerzése a szükséges gyakorlati idő után lehetséges. Szociális futtatások. Vidéki dolgozóknak szállást és — térítés ellenében — minden munkahelyen meleg ebédet adunk. Jelentkezés a fenti elmen, a Munkaerőgazdálkodáson. Lebontott tanya Műemlék e nép után nem marad se piramis, se márványkripta; a régész nem talál majd ritka kincset; a százéves falak közül úgy lép tovább e nép mint megrezzenő nyárfalevél, ha ráfúj^a történelmi szél, száll, kiszáll; vak ablak szemén gaz kúszik, mint szürkehályog s a tanya porló vályogháta olyan, mint a halott szakálla: csupa bogáncs; körbeszántott * senki földje, átok sziget; csak a szánalomból megkímélt akácok jelzik azt, ki itt élt: pár tépett vitorla zizeg elsüllyedt hajó, hullámzó homok s búza felett; az idő láncos vasköimökkel nekidőlt a várnak, hej, tüske-zászló osigaváron; kiszenvedett tanyaházon töviskorona; elárvult akácon forog a \ gólya: se kémény, se gyerek. Németh Géza TV-FIG YELÖ Kitűnő nevek jegyében f

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents