Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-26 / 300. szám

í pest ti EGY ti kJCfrlap 1969. DECEMBER 29., HÉTFŐ Őzsutavadászat - szánról Szombaton nagy számban keresték fel a behavazott va­dászmezőket a borsodi vadá­szok a Bodrogközben, a zempléni vidéken csakúgy, mint a Tisza-menti ártéri és ligeterdőkben. Nemsokára be­fejeződik az özsuták kilövésé­nek határideje, s ezért még az utolsó napokat is kihasznál­ják, hogy a nagyon elszaporo­dott állományt a terület vad­eltartó képességének megfelelő mértékűre csökkentsék. A ma­gas hó miatt a vadászok szán­kókon közelítették meg a cihe- reseket, ligeterdőket, s így kapták puskavégre a sutákat. Több mint két tucat őz volt szombaton a borsodi vadászok zsákmánya. Ir« a Balatonon A Balatonon a jég megerő­södésével megnyíltak a „ma- dárszállodak”. A madársereg, amely korábban kisebb cso­portokban szétszóródott a nagy vízteryleteh, mpst a ná­dasok szélén, a kis források, hevesek és a nyílt vízi foltok környékén gyülekezik. A Kis- Balatonról is nagy madárcsa­patok költöztek át a keszthe­lyi öböl környékére. A külön­féle fajtájú, vadkacsák sötét foltokban borítják a jeget. A vadludak, amelyek nappal a partközeli vetéseket látogat­ják, szintén a jégen töltik az éjszakát. Megjelentek a Bala­ton vidékén a csonttollú ma­darak is. A sirályok több ezres csapata Balatoniüred partjai­nál gyűlt össze. DUNAÚJVÁROS Parancsnok - a Vérfesan A jégzajlás elől a dunaújvá­rosi kikötőbe*- »menekülte, ma* fcyar, szovjet hfáhszlov&R; -ro­mán és jugőSzIáv vízi jármű­vek kényszerű téli pihenőjének idejére a Vértes motoroshajón telelő parancsnokságot alakí­tottak. Ennek parancsnoka ál­lapítja meg a téli kikötő rend­jét, itt tartják az őrséget, s szükség esetén innen történik a riadóztatás. Vasárnap 58 vízi jármű tartózkodott a kikö­tőben. Pyrefhrum Megtalálták a balconyi kopá- rosok új növényét a keszt­helyi kutatók. A növényvédő- szer-alapanyagot szolgáltató pyrethrum kiválóan terem a karsztos, rossz minőségű szán­tóföldeken is. Az értékes nö­vény meghonosítására a Keszt­helyi Agrártudományi Főisko­la Termelésfejlesztési Intézete dolgozott ki programot, amely­nek alapján a következő évek­ben 2000 holdon kerül földbe az évelő növény. A tervek sze­rint a várható nagy mennyi­ségű termés feldolgozására tizemet hoz létre az Országos Kozmetikai és Vegyipari Vál­lalat. Teatr-laboratórium A színházi abszolutum keresése Jerzy Grotowski neve nem ismeretlen a színház európai szakértői és szerelmesei előtt. Ez a még fiatal — mindössze negyven esztendős ember sa­ját eredeti alkotó egyéniségé­vel Melpomené huszadik szá­zadi életrajzának nem egy lap­ját fogalmazta meg. Az euró­pai színházi élgárda számára Grotowski isten és pápa, nap­jainkban éppen Amerika fe­dezte fel. A régi közmondás mondja, hogy senki sem próféta saját országában, így hát Grotowski hírneve Lengyelországban — szülőhazájában —, nem olyan egyértelműen megalapozott, mivel már sok éve vita fo­lyik művészi útkereséseinek esélyeit, eszmei programját, és működési körzetét illetően. Ta­lán ezért nem könnyű Len­gyelországban sem megtekin­teni a wroclawi együttes fellé­péseit. Gyakran tartózkodnak külföldi turnékon, vagy pró­bálnak, amelyekről színházi berkekben legendák keringe­nek. Az új színdarabok előké­születeinek időszakában az együttes megszűnik a világ számára, — az űrpilóták kiképzése, filo­zófiai szimpozionoik, indiai jó­gák gyakorlatai együttvéve is csak óvodésjátékot képeznek ahhoz a hatalmas mérvű szel­lemi és fizikai munkához ké­pest, amelyet Grotowski színé­szeire rákényszarít. Az együt­tes tagjai ebben az időszakban átalakulnak Melpomené szer­zeteseivé és papjaivá, szünte­lenül tökéletesítve saját mű­vészetüket a színházi abszolu­tum keresésében. Innen szár­mazik a Teatr-laboiratórium elnevezés is, ámbár egyes kri­tikusok véleménye szerint ez inkább színművészeti intézet. Megtekintettem Wroclawban a színház előadásait. A kicsi — legfeljebb 80 személyt be­fogadó terem teljesen feketére vám 'festve ■ a padló'1 éá'* á faliifi is). Minden- fajta határ megszűnik a szí­nész és a publikum között, a néző mint statiszta vesz részt az előadásban, de egyúttal résztvevője is a köröskörül ját­szódó mágikus misztériumnak.1 Tudnunk kell ugyanis, hogy a Teatr-laboratórium minden­egyes darabjában valamiféle mágia található. Az együttes rendezője, dísz­letrendezője, és művészeti ve­zetője — Jerzy Grotowski fő­ként klasszikus repertoárral lép fel. Ez azonban számára csak mint segédanyag szolgál az új tartalom feltárásához, ame­lyet eddig á hagyományos ki­fejezőeszközök alkalmazása mellett nem lehetett elérni. Ebből származik az általa színre vitt darabokban a „nyomán” j kifejezés, de valójában már eask az ő alkotásai: „QrfeuSz” Cocteau nyomán, „Kain” Byron nyomán. „Faust” Goe­the nyomán, „Állhatatos feje­delem” Calderon nyomán. Az eredeti mesével Grotowski kö­nyörtelenül bánik, céljának ugyanis — amint ezt maga je­lentette ki — a színház igaz­ságához való 'eljutást tekinti, vagyis a lényeg feltárását, nem pedig az emberi egzisztencia megközelítését. Szánté majd mindegyik színre vitt alkotásá­nak feladatát képezi az emberi viselkedésekben és kifejezé­sekben felvett egyezményes dolgok szétverése, a megköve­sedett kollektív fogalmak szét­zúzása. Grotowsikj a néző pszi- chikáját mindenféle eszközzel provokálja — gúnyolással ve­gyített dicsőítéssel, proteszkké fajuló tragizmussal, a mágikus szertartás komolyságával, amely gyerekest égbe és mutat­ványokba csap át egészen hír-, telemül. Természetesen vitatha­tó, hogy a néző provokálása a korszerű élenjáró színház szá­mára a nézőtér aktívvá tételé­nek vajon egyedüli formája-e, a nézők mélységes átélésének és gondolkodásának egyedüli kényszerítő eszköza-e? Kétel­kedhetünk abban ts, hogy a .Kelet színházától - kölcsönvett jógagydkorlatbk, valamint a színészek exhibicionizmussal l határos akrohatikai mutatvá- | nyai segítenek-e Grotowskinak j a színházi abszolútom feltárá- i sában? Szinte a leglényege­Hogy zaj a miskolci bikaviadal? Géppisztollyal, két maróikkal Az elmúlt hónapban a mis­kolci vágóhídról elszabadult két bika. A szemtanúk így emlékeznek a történtekre: Üldözőkből — üldözöttek Egyik délelőtt szállítás köz­ben egy bika megvadult és kereket oldott. Török János és Horváth Bertalan üldözőbe vették. A bika a holt-Sajót átúszva, Zsolca felé vette útját, előtte azonban kitartó üldözőit felzavarta egy fára. Végül is a rendőrség segít­ségét kellett kérniük, Polgár László alhadnagy teljesítette ISMÉT KAPHATÓ AZ OLAJTDZELÉSO „MEKALOR" FÜRDŐSZOBAKÁLYHA A Fővárosi Vas- és Edénybolt Vállalat szcküxieteiben; VI., Lenin krt. 86. Vili., Rákóczi út 59. I., Batthyány tér 5. Vili.,1 Rákóczi út 19. VII., Dohány utca 28. VII., Majakovszkij utca 49. VI., Váci út 1. IV., Kemény G. utca 1. is a szokatlan feladatot: két géppisztoly sorozattal végzett a megvadult állattal. . A különös esethez hozzá kell termi: a vágóhidakon régi, jól bevált módszer, hogy a megvadult bikáihoz egy te­henet terelnek ki. Az utcaseprő meggyógyult Társa szomorú példáján nem okulva; másnap újból megpróbált megszökni egy bika. Talán vérmesebb remé­nyeket táplálhatott a jövő felől, mert a várasba indult. A Zsigmond utcán át a Baross Gábor utcába rohant, ahol Dányi Lászlóné úttisztítót feiöklelte. A szerencsétlen asszony könnyebb belső zúzó- dásokkal megúszta, már el Is hagyta a kórházat. Szarvánál fogva A bika ezután á Tiszai pá- yaudvar felé vette útját. Itt azonban már emberére, sőt, embereire talált. Szabó József és Skodlár István füzesabonyi honvéd elébeállt a dühöngő állatnak. Kétoldalról elkapták a szarvát és hosszú, keserves tusa után egy Szinva-parti fához kö­tözték. Mulasztás egyik esetben sem történt, felelősség senkit sem terhe1 — ezzel zárult a vágóhídon lefolytatott vizsgá­lat. Talán tréfásan megjegyez­hetjük : elkelnének azonban azok az „inspekciós tehenek”, hogy legközelebb ne okozza­nak galibát, balesetet az ámokfutó bikák. M. Szánté István sebbnek tűnik a szellemi struktúra fajtájára feltett kér­dés, amelyet a színház el akar törölni, de úgyszintén igen lé­nyeges az átadásra szánt szug- gesztió típusa is. Voltak és vannak is a színház repertoár­jában e tekintetből vitatható darabok. összehasonlíthatatlan Gro­towski bármelyik színre vitt darabjának tartató mmes élése, s ugyancsak lehetetlen ezek bírálása a hagyományosan el­fogadott kritériumok alapján. Ezt a színházat csak meg­nézni lehet — elfogadni vagy elvetni. Tertium non datur — harmadik lehetőség nincsen. Wojeiech Gratkowski MOSZKVICS 412 A Lenini Komszomol nevű autógyár dolgozói vállalták, hogy a közelgő Lenin-centenárium tiszteletére a „Moszkvics—412”- es személygépkocsikat modernizált karosszériával készítik ei 1910. első negyedében. A képen: Egy modernizált külsejű „Moszkvics—112”-es gépkocsi legördül a futószalagról. A művezető megadó arccal bólogatott. — Ériem — mondta —, ez az egy­szeri ... izé ... — Adatfelvétel — segítetté ki a szociológus. — Igen — kapott a szón a művezető —, min­dig elfelejtem. Szóval ez az egyszeri adatfel­vétel azt jelenti, hogy az igazgató elvtárs minket jelölt ki. A szociológus sóhajtott. Fiatal ember volt. A harmincon éppen csak túl. A művezető az apja lehetne. Két év múlva nyugdíjba megy. Ültek a négyszer-négyméteres műveze­tői irodában. A falakon létszám- és terme­lési kimutatások papírlepedői. Vörössel be­karikázva a napi termelési adatok mellett a minőség: 87, 92, 63. Plakátok a tűz elleni vé­dekezésről. A balesetek megelőzéséről. Ter­helés alatt levő daru alá állrti tilos — ol­vasta le egyikről a feliratot. Az üvegablakon át kilátni a műhelyre. A hosszú csarnokban nők dolgoztak a gépek mellett. Hajukon ken­dő. Alakjuk fölismerhetetlen a bő, lötyögő kezeslábasban. A művezető ideges volt. Mi az, hogy egy­szeri adatfelvétel? Miért éppen ide küldték ezt az embert? A szociológus megadóan só­hajtott: — Az egyszeri adatfelvétel nem azt jelenti, hogy az igazgató elvtárs önöklt je­lölte ki. Önöket azért jelölte ki, mert én azt kértem, hogy a munkaerő összetétele, kvali­fikáltsága, a kis csoportokra jellemző kohé­ziós erő szempontjából tipikus termelési egy­ségbe mehessek... Az egyszeri adatfelvétel azt jelenti, hogy úgynevezett kikérdezéses, interjúkészítő módszerrel összeállítjuk — az adatlapok kitöltése mellett — a műhelyben dolgozókát-légi.nkábÍRiiífcwfelkoztató, a gyár béiső "életét 'érintő kérdéséket. Ezeket kive­títjük a gyár egészére, s a más gyárakban folytatott hasonló vizsgálatokkal együtt végül is megállapítjuk, miként működik az ipar­ágon belül a másodlagos információs rend­szer, érvényesül-e abban a visszacsatolás el­ve, milyen természetes és mesterséges csa­tornák léteznek, s működnek, illetve dúgul- nak el ezekben a folyamatokban. A művezető bólogatott. Egy szót sem értett belőle. — Tessék mondani, mit csináljak, azt csinálom. — Először is gyújtsunk rá — mondta a szociológus, mert szerette volna, ha vala­hogy föloldódik kettejük merev hivatalossá­ga. Fújták a füstöt. Jegyzetfüzetet vett elő, tollakat. Mélyet lélegzett. — Jó lenne, ha először azt a dolgozót hívná be, aki a leg­régebben dolgozik a műhelyben. — A Klári néni. 6 van itt a legrégebben. — Hát akkor a Klári nénit. — Ha nem szükséges, én ta­lán nem lennék itt. .. úgy, akkor esetleg másként beszélnének... — Igen — mondta a szociológus —, éppen kérni szerettem vol­na... Az asszony ősz haja kilátszott a kendő alól. Arca a sűrű ráncok ellenére is szép volt. Leült, megigazította a kendőjét, mint­ha fényképeznék. Hallgatott. Várt. — Mióta dolgozik itt Klári néni, ha meg­engedi, hogy így szólítsam. — Harminchét éve. Harminckettőben jöt­tem ide. Tizenhat éves voltam. Most ötven­három vagyok. Úgy mondta, mint gyerekek a leckét. — Elégedett a munkakörülményekkel, a keresettel, a megbecsüléssel, a bánásmóddal, a hangnemmel, s ha nem, akkor miért nem? Az asszony mosolygott: — Elégedett va­gyok. — Tudja mit csinál a gépén? Mi lesz ab­ból az alkatrészből, amit Klári néni kézbe­vesz, a gépbe tesz? — Spirálgyártó automatán vagyok. Ez a harmadik gép, amit mióta a gyárba jöttem, kiszolgálok. Valamikor húsz darab volt a norma egy órára Most ezerhátszáz. Persze, ez automata Csak etetni kell. — Hány új gépet vett a gyár ebben az évben ? — Nem tudom. — Mondjuk, akkor csak ide, ebbe a mű­helybe hány új gép került? — Hat. Mind a haton régiek vagyunk. Ez valami jutalom. Mert könnyű ezeken dolgoz­ni. Csak a pénzünk lett kevesebb. Klári néni mosolygott. Két kezét az ölébe ejtve ült a székért Lábán ormótlan, a büty­ködnél kidúdorodó magasszárú fűzőscipő. A lábát a szék alatt igyekezett elrejteni, mint­ha röstellné, milyen. Egyszeri adatfelvétel — Kevesebbet keresnek? — Nem. Ugyanannyit, mint a régi gépen. Csak akik a régi gépen maradtak, azoknak javítottak a normán. Többet fizetnek dara­bonként. Ha ott maradunk, nekünk is több lenne. — Szóltak emiatt. — Nem. Csak magunk között beszéltünk — Féltek szólni? Az asszony hallgatott. Nem zavartan, in­kább elnézően mosolygott. A szociológus tolla tétován vándorolt a papírlapok fölött. Amikor eltervezték ezt a vizsgálatok, olyan egyszerűnek tűnt minden. Kérdőívek, kikérdezés ... Vajon valóban le­het-e kikérdezni az embereket? Vagy ugyan­arra a kérdésre mindenki másként felel, bár ugyanazt mondja? — A művezetőjüknek sem szóltak? — Tudja az magától is. Káromkodott. Nem ő találta ki. A nagyirodán rendelték el, hogy így legyen. — Ki rendelte el ? — Nem tudom. Vannak ott elegen. Bér- osztály. munkaügyi osztály, tervosztály, nor- maíroda. — Ilyen jól ismeri Klári néni a szervezeti sémát ?-*■ Mit? —* Milyen osztályok vannak, Úgy gondol­tam. — Ja, azt igen Tagja vagyok a szakszerve­zeti tanácsnak. Ott beszéltek róla. Amikor átszervezték. Mikor jött az új mechanizmus. —t Ami a szakszervezeti tanácsban törté­nik, azt elmondják a műhelyben? — El. Bár nem sok az. Jobban kell dol­gozni. Régen is így volt, most is így van. — A gyár dolgairól nem esik szó ott a tanácsülésen? — Esik. Elsorolják, hogy ezt meg azt igv mag úgy csinálják, ennyi lesz az árbevétel, meg a költségráfordítás úgy csökken, dehát, aid mondja, az úgyis tudja, a többieknek meg kínaiul van ez. Nem értik. Én sem. Kát akkor mit mondjak az asszonyoknak róla? Hajtunk, ha van anyag, beszélgetünk, ha nincsen. — Sűrűn nincsen? — Megesik hetente egyszer-kétszer. Meg­szoktuk. — Ki felel ezért, tudják? — Nem. Csak a pénzünk lesz kevesebb. Állásidőt fizetnek, nem teljesítményt. Ha sok az állás, van, hogy háromszáz főrinttal ií kisebb az elszámolás. — Nem mennek ilyenkor panaszra? — Kihez? Az egész gyárban így van. A férjem is itt dolgozik. Náluk sincs máskép­pen. Ha van anyag, akkor az atyaisten is ott nyüzsög náluk, mert ő a darabol óban van, a legfontosabb helyen, onnét kerül az anyag minden műhelybe. Akkor van szentségelés, meg ígérgetés, minden. Két nap múlva meg hazaküldik őket. Egyenlőtlen munkaidőben vannak — ezt mondják nekik, nehogy . túl­órát kelljen fizetni, amikor tizenkét meg ti­zennégy órát vannak bent. — Dehát ez szabálytalan! — A törvény itt az, amit mondanak az embernek. — A kollektív szerződésben ... — ... nincs benne, hogy tilos. Megnéztük. Ügyesen fogalmazták azt. Mindig az áll ben­ne, ami éppen szükséges. Úgy lehet magya­rázni — Van műhelybizottság? — Persze. Csak nekik is azt felelik, amit nekem mondtak egyszer, amikor a szakszer­vezeti tanácsülésen fölszólaltam. Nem sza­bad egyoldalúan nézni a kérdéseket. A kér­déseket, érti!? A szociológus végigsimította a homlokát. Klári néni megadóan várta az újabb kérdé­seket. Az üvegen át látszott, hogy a gépeknél levő nők időnként errefelé pislognak.! Va­jon mit kérdezhetnek annyi mindent egy em­bertől? Mit mondott Kálmán bácsi, mi ez? Egyszeri adatfelvétel? Mi lehet az? A gépek a fordulatszámnak megfelelő időközökben nyitottak és zártak. Kimenő egy­ségüknél ládákba halmaződott a csillogó, haj­szálvékony spirál. Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents