Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-25 / 299. szám

16 1969. DECEMBER S3., CSÜTÖRTÖK írja és zsűrizi az olvasó Mária-kép a sarokban PÁLYAMŰ Bözsi néni, aki Tápiósülyön az alvégen lakik, nyolcvana­dik életévében jár. — Kedves Bözsi néni — kezdtem a mondókám —, hal­lottam, hogy a felszabadulás idején nagyon szép élményben volt része. Kérem, mesélje el. — Nem mese az édes fiam, hanem tiszta valóság! — Még mindig nagyon jól emlékszem azokra a napokra. Már három napja volt, hogy az oroszok benn voltak a köz­ségben, de a házamat közülük senki sem kereste fel. A negyedik napon az egyik helybeli tolmács kíséretében egy orosz őrnagy látogatott el hozzám. — Az őrnagy lakást keres, egy-két hétre — mondta a tol­mács. — Mondd meg ügyesen az őrnagynak — szóltam, hogy én özvegyasszony vagyok, s a fiam nemrégen halt meg a háborúban. Azt is közöld, ha lehet, egyedül szeretnék ma­radni a bánatommal. A tolmács elmondta óhajo- mat, s az orosz tiszt megér­tőén bólintott. Menni készült. Alig tett meg azonban két lé­pést, hirtelen megállt. Féltőn' neki, hogy csaknem csupasz a fal. A szögek azonban minde­nütt elárulták, hogy nemrég ott még képek függtek. Az egyik fal közepén mindössze az es­küvői kép díszlett, alatta pedig aranyos rámában a fiam arc­képe. A többi kép falnak for­dítva a földön volt. ' Az őrnagy odament s a" leg­nagyobb képet megfordította. Gyönyörű Mária-kép volt. Az volt benne a csodálatos, hogy bárhová is ment az ember, Mária szeme mindenüvé kö­vette őt a tekintetével. Az őr­nagy kérdőn nézett rám. — Mondd meg neki fiam — mondtam kissé nyugtalanul a tolmácsnak —, a németek azt hiresztelték, hogy az oroszok üldözik a vallásos embereket. Ezért vettem le a képeket a falról. A tolmács szavai után lát­tára, hogy az őrnagy arca el­torzul. Lassacskán azonban kisimultak arcvonásai s vala­mennyi szentképet, ami a föl­dön volt, a szegre akasztotta. A nagy Mária-képét az ágy fölé függesztette. Ott állt ere­detileg is. S én ott álltam szinte föld­be gyökerezve. Nagyon átszellemülten áll­hattam. A tiszt nyomban hoz­zám futott. Elmondta, hogy Andrej nek hívják és hogy nagyon hasonlítok az édes­anyjára. Mélyen meghajolt előttem és megcsókolta a ke­zemet. Én pedig megsímogat- tam a homlokát. Krátky László Kérjük azokat az olvasóin­kat, akik a lapunkban már többször meghirdetett „írja — és zsűrizi az olvasó” — című „25 éve történt” pályázatun­kon részt kívánnak venni, hogy írják meg a felszabadu­lással kapcsolatos emlékeiket. Aliik viszont a zsűrizésben óhajtanak részt venni, azok fi­gyelmesen olvassák cl a folya­matosan közölt pályaműveket és I. 10-ig egy levelezőlapon írják meg, hogy a december hónapban megjelent írások kö­zül melyik tetszett a legjob­ban. A legtöbb szavazatot el­ért pályaművek szerzőit ju­talomban részesíti a szerkesz­tőség. Kérjük, hogy a zsűri- levelezőlapra írják rá „25 éve történt pályázat”. Gyertyagyújtás előtt (Folytatás az 1. oldalról.) Egyébként az M 7-es úton már 70 órát dolgoztak megállás nélkül s ennek eredményeként végre járható. Nagy segítséget jelentett az Ercsiből érkezett lánctalpas kocsi. A katonák 48 órás munka után az M 1-es útra vonultak át, a munkások szeretnék karácsony első nap­jára valamennyit megnyitni a forgalom előtt. Harapnivaló. Rengeteg a ba­romfi: tyúk, csirke, liba, ka­csa, pulyka, halból és sertés­húsból is sok ■ volt. Füge, ma­zsola bőségesen van, narancs, banán viszont kevés. Sajnos, a datolya még nem futott be. fenyőfából sok és sokféle érkezett s csak a rossz út­viszonyok miatt keletke­zett ití-ott időleges hiány. Bizonyára sikerül mindenkinek megszerezni az idei ünnep fe­nyőfáját. A Budafoki Állami Pince­gazdaságban a sláger a pezs­gő. Ha a mostani mennyiség háromszorosát készítenék, az ‘ is elfogyna. A különböző bu­Paradicsom és pokol FILM AZ 500 ÉVES MŰEMLÉKRŐL Színek, hangok és formák rohanják meg a nézőt, hatal­mába kerítik a szemét és ér­zékeit. A szerb ikonosztáz és falfestészet remekművei lesz­nek jó ismerőseinkké, ha meg­nézzük Lakatos Vince, „Para­dicsom és pokol" című kis- filmjét, amelyet a ráckevei szerb templomról forgatott. TÖRTÉNETE „Az Európát támadó török a XIV. század végétől sűrűn háborgatja a magyar végvára­kat is. A Keve bevételére ké­szülő ozmán hadak elől a szerb lakosság Budára mene­kül. Ulászló király a kevi me­nekülteknek megengedi, hogy ott települjenek le, ahol nekik tetszik, ök Csepel szigetén vá­lasztanak lakóhelyet és új ott­honukat Kiskevének, majd Ráckevének nevezik el. A szerb hospesek a dunai hajó­zásból és a kereskedelemből meggazdagodnak, s 1497-ben felépítik gót stílusú templo­mukat. A torony alsó része a XVIII. század végén épül.” — tudjuk meg a narrátortól, mi­közben a kamera befogja a Dunát, Ráckevét tetőivel, te­Bélyeges Rita — Nem tudom a pontos ne­vét és címét, de valahol erre­felé lakik egy lány, aki híres bélyeggyűjtő... — Biztos a bélyeges Ritára gondol — igazít útba a járó­kelő a váci Constantin téren. Kettler Rita modern, hosszú, szőke hajú lány. Az ember in­kább táncra, fiúkra gondol, amint meglátjá. Holott Rita — miután mindössze tizenöt ta­vaszt számlált eddig — egy­előre a bélyeggyűjtésbe szerel­mes. De abba aztán nyakig. Az úgy kezdődőt! — meséli pirulva —, hogy még ovis voltam, és kaptam a nagyapától egy virágsorozatot. — Más gyerek babát kap. — Kaptam én is. De a mi családunkban minden alka­lomra a bélyeg a legfőbb aján­dék. A nagypapa beoltott. Hí­res szakember. Mint a jól rendezett színda­rabban, nyílik az ajtó, és be­lép a nagypapa, Tomecskó Mi­hály, a váci bélyegszakkör lelke. Ötven éve gyűjtő. Hí­res-nevezetes gyűjteményt mondhat magáénak. Péter. Bandi, Sanyi, Kati, Rita, a „Kettlerek’’, valamennyien gazdag mappákkal rendelkez­nek gondos irányítása alatt. Kati 1967*-ben Győrött az or­szágos ifjúsági kiállítás arany­érmes elsője lett, Rita pedig a nyáron Vác helyezettje. A „Szabad hazában Lenin útján” mozgalomban a Glóbus út­törőház bélyegkiállítást rende­zett. A Hámán Kató általános iskola nyolcadikosaiból hatan jelentkeztek. Rita a 25 év alatt megjelent bélyegekből állítot­ta össze tablóját s külön mu­tatta be orosz és magyar soro­zatokban, carte maximumokon Lenin alakját. így nyerte el az első díjat, a Forte gyár fényképezőgépét. — Azért örültünk úgy a győ­zelemnek — közli a család, mert Vácott kilenc ifjúsági szakkör működik, országosan a legerősebb csapat. Az első helyezés köztük már rangnak számít. Az első lépés, hogy a kislány országos versenyélten indulhasson. Közben a kisasztalon már el sem fér, a rekamiéra a peda­gógus-mama ölébe is jut a rendezett, dekorált lapokból. Valóságos szakértőként álltam fel. — Tessék elképzelni, tavaly fájt az apukám foga, nem volt .kedve kitölteni a lottóját. Mondtam, hogy adja ide. Ez volt életemben az első szelvény, azóta sem vettem kézbe. És mi történt? Négyes találatunk lett! Szépen felosztottuk a pénzt és mindenki ritka bé­lyegsorozatokat vett belőle. — Jaj Istenkém, te gyerek, mondd el gyorsan, a zsebpén­zeddel mit csinálsz? — Azt elverem csokira. Mert rangsorban az a második ná­lam ... k. rn. reivel, fáival, végül ráközelít a templomra, s megmutatja építészeti szépségeit. A szerb templom építészettörténeti je­lentősége, hogy a magyar gó­tikából és a bizánci hagyo­mányból ötvöződött. Mint ilyen — egyedülálló. A VÁSZNON Szemünk előtt kinyílik a templomkapu, a bensőséges homályból egymásután emel­kednek a freskók pazar szí­neikkel. A főhajó egész nyu­gati falát betöltő Utolsó ítélet, több részletet őrzött meg a XVI. század elején készült freskókból. A részletek plaszti­kusak, fésűnek, az arcok bá­mulatosan kifejezőek. A pokol képein a pravoszláv festészet­ben jelentkező népi hatás tük­röződbe. A templom freskóin, faliké­péin, ikonosztáziáin kívül ér­tékes könyveket is őriz, me­lyek a XVII—XVIII. század­ban orosz nyomdákból kerül­tek ki. Kincset érnek a világ­hírű — Burcev orosz famet­sző által — illusztrált művek. FELEDÉSBEN A magyar állam vállalta — az 500 éves templom — e vi­lágviszonylatban is ritka érté­kű műemlék védelmét. A pro­paganda sajnos, mostohán bá­nik e felbecsülhetetlen, értékű műemlékkel. Alig ismerik, s ha az idegen arra vetődve mégis tudomást szerez róla, a templomot zárva találja, pedig az épület művészeti értékeivel nem csupán templom. Műem­lék, amelynek szépségeit köz­kinccsé kellene tenni. A róla készült kisfilm rendezője, La­katos Vince vállalta és teljesíti ezt a feladatot. —Varga— dafoki borokból eleget szállí­tottak. Nagy mennyiséget fu­varoztak a megyei üzletekbe és éttermekbe. Felsőgödról és Dunakesziről jelezték az ünnep előtt; újra hiánycikk a propán­butángáz. A Kőolaj és Gázipari Tröszt információja nem reményt- keltő: — Sajnos, korábban sem volt kielégítő a helyzet, hol nem volt elég palack, hol nem volt elég gáz. Az ünnepek előtti csúcsforgalmat végképp nem bírtunk, beleértve a rossz szállítási lehetőségeket. Saj­nos, csak az ünnepek után ígérhetünk új szállítmányokat mindenhová. S mi volt a játékboltok slá­gere? A Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat sze­rint a ródii, amely a főváros­ban már rég elfogyott, amikor még a megyében mindig vá­sárolhatták a szülők. A lépe­gető babát hamar elkapkodták a boltokból. A műszaki játékok közül a lendkereke» holdautó vi­szi a pálmát. A maci, a kiskutyussal és ele­fánttal együtt változatlan ked­venc. Koccintás ünnep előtt: ez történt tegnap délelőtt a Me­chanikai Művekben. A válla­lat termelési vezérkara hall­gatta meg az igazgatói köszön­tést és elismerést egy nem éppen, könnyű esztendő mun­kájáért. A piac fokozódó igé­nyeinek. megfelelően az eredeti elképzeléshez mérten is sok ezerrel növelték a korszerű olajkályhák számát, de csak mérsékelni tudták a hiányt. A Sátor János igazgató ezen a napon írt alá több kinevezést, hogy megteremtse az új esz­tendőben a dinamikusabb munka és irányítás korszerű feltételeit.,Rangos, kiemelt he­lyet kapott a műszaki fejlesz­tés is. Ezentúl kinevezett fő­mérnök lesz a gazdája ennek, a piacot, gyári nyereséget meghatározó fontos ágazatnak, hogy jövőre gondtalanabból köszönthessenek még • boldo­gabb karácsonyt. 12+12 Autóhűtő Kijevben gépkocsi-hűtő­szekrények gyártását kezdték meg. A hordozható hűtőszek­rények 12 literesek ,és 12 vol­tos egyenárammal működnek. VIRÁGZIK A KARÁCSONYI KAKTUSZ A VACRATOTI BOTANIKUS KERTBEN. Foto: Gábor HAVAS ELÉGIA A behavazott országúton autók óvatoskodnak céljuk felé. Előttük a hókotrógép marja a havat. A technika csatázik az elemekkel: a technika győz. Ez itt a XX. század a Holdat járt emberek világa. S amott? A hideg űrön fekete varjak repülnek át, alig libbentik szárnyukat, hogy az aprócska tanyaépületei átíveljék. Állok a kis tanya sarkán, fölöttem csengőn, tisztán énekel az ég. Ez a tanyavilág. Sűrű csönd a havas mezőben, s a kis ház körül körbefordul a hideg havas táj. A tél körme repeszti a meszelt falat. Minden mozdulatlan, de mégsem; a kútkáva mögül búvik elő a kutya. Oly lompos, oly lucskos, a szőre sárga láng, s termete karcsú az éhségtől. Nézzük egymást. Várom, hogy borzolja szőrét, Ínyét mutassa felém, s aztán vad csabo- lással kapjon a bokám felé, de a kutya mozdulatlan, csöndes, csak áll, és meleg barna szeme ragyog felém. Ez itt a tanya, s a ringássá szelídült hóhullás puhán simul a lás házacskára, lágy meleg vattával burkolja. A puha hó szívemből ellop könnyet, bánatot, de tudom, ha akarná, a hideg csípne, marna, ölne ... de most csak hópihékben hull a bánat arra az öreg­asszonyra, aki a tanya felé tipeg, ö a gazda, ő a tulajdonos; özvegy Kellner Tgmásné, a hosszúberekpéteri tanyavilágból. Mellében olcsó, tik-tok lüktet riadtan, az úton, félénken suhan; idegen háborgatja a megszokott magányt. Idegen van a régi emlékeket őrző portán. Vajon mit keres itt? Mit akar­hat? Miért jött? Nem mondja, de tudom ezt gondolja. Később kibuggyan belőle, s elröppen a sóhaj. — ... még a fiam, a tulajdon vérem is elhagyott. Itt nem lehet élni — mondta —, s én azóta is itt élek. Egyedül... Pörgeti a magány szemeit élete rózsafűzérén, miközben arrébb autók suhannak az országúton. — A karácsony? Majd csak megteszek valahogy itt... A tanyára sötét leplet terít az este. Indulok, de az autóból még egyszer visszabámulok: a kis tanyd fölött végigzúg a hi­deg esti szél... ... (karácsonyi) Etióp földgáz Az egyik amerikai konzor­cium úszó fúrótoronya, Mas- sawa kikötőjétől 120 kilomé­ternyire északra a Vörös-ten­geren földgázlelőhelyet tárt fel. Ez Etiópia első földgáz­előfordulása. Terszkop-próba A Szovjetunióban számos próbáriak tették ki az új Moszkvics 412 személygépko- csi-modellt. Kipróbálták egye­bek között hegyi utálton is. A Moszkvics 412 volt az első olyan személyautó, amely si­kerrel kiállta a Terszkop fa­luba vezető út próbáját. A fa­lucska az Elbrusz hegység ol­dalában, 3500 méter magasan fekszik. Foto: Urbán FRISSÍTŐ Az egyik skót meglátogatja a másikat. Afníkor a szerény ebéd után távozni készül, a házigazda így tartóztatja: — Csak nem akarsz már el­menni? Várj egy kicsit, még hátra van a frissítő. A vendég visszaül a helyére, s a házigazda kinyitja az ab­lakot. PEST MEGYEI HÍRLAP a Magyar Szocialista Munkáspán Pest megyei Bizottsága és a Pest megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: SUHA ANDOR Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: CSOLLANY FERENC Szerkesztőség: Budapest, vili., Somogyi Béla u. 6. II. em. Kiadóhivatal: Budapest, Vili., Blaha Lujza tér 3. Egész nap hívható Központi telefon: 343—100, 142—220. Gépíró szobák: 343—100,280, illetve 343—100/413. Titkárság: 131—248. Egyéb számok: 141—462, 141—258. Előállítja: Szikra Lapnyomda. Budapest. INDEX: 25 064 Terjeszti a Magyar Posta, Elő­fizethető bármely postahivatalnaL i kézbesítőknél, a posta hírlap heteiben és a Posta Központ. Jírlap Irodánál (Bp., V., Józsr ’«dór tér 1. sz.). Előfizetési 61 1 hónapra 20 forint. /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents