Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-25 / 299. szám
iSo9. DECEMBER Zz., CSÜTÖRTÖK C. - UTAZÁS A MÚLTBA IV. EPIDAUROSZ A hegyek ölében, árnyas fenyőktől és olajfáktól övezve áll Epidaurosz ősi színháza. A hely kiválasztása mint mindig, nagyszerű. Az építményben méltóság egyesül a bájjal. Az impozáns amphiteátrumot az ifjabb Polükleitosz építette az i. e. IV. században. Az ülések a Khünortion hegy észak-nyugati lejtőjéből vannak kivágva, olyan körültekintéssel, hogy a nézők többsége délután már a háta mögül kapja a napot. Leander bokroktól övezte sok-sok lépcső vezet a Theatronhoz. A színház minden pontjáról kitűnően látni és hallani, holott a legfelső sor 22 méter magasra van a színpad szintjétől. Az 55 üléssorban 15 ezer néző fér el. A fehér mészkőülések kényelmesek, s hosszú előadásokon sem fárasztóak. Az epi- dauroszi színház egyike azoknak a kevés görög színházaknak, amelyeknek köralakú játékterét a rómaiak nem építették át félkörösre. A díszlet arról árulkodik, hogy napjainkban is tartanak itt előadásokat. A nézőteret — mint ez a képen jól látható — két övezetre osztja a két méter széies promenád. Az alsó övezetben 34, a felsőben 21 sor van. Ha a színpadon ledobunk egy pénzdarabot, kitűnő a csengése, ugyanúgy hallatszik a nézőtér minden pontján, még az 55. sorban is. Ha valaki egy kis papírt tép szét, azt is élesen hallani, egészen sajátos tisztasággal. Minden szakértő véleménye megegyezik abban, hogy az egész világon itt a legjobb az akusztika. A zsöllye első sorában, ahol az előkelőségek ültek, egész jól kivehetők a kőkarosszékek maradványai. Az üléseket rózsaszín mészkőből faragták, s arra ülőpámákat helyeztek. Ma a színházban elsősorban görög klasszikusok: Aiszkhülosz, Szofoklész és Euripidész műveit játsszák az athéni Nemzeti Színház művészei. — hőkezelő' ff Űrállomás—űrrepü tógéppel A DNFF által bejelentett háromnapos (karácsonyi tűzszünet helyi idő szerint szerda hajnali egy óraikor kezdődött meg, és a saigoni amerikai és dél-vietnami katonai szóvivők közlése szerint az említett időponttól kezdve semmiféle katonai akcióról nem érkezett jelentés. A saigőni kormány csak 24 órás tűzszünetet rendelt el, amely helyi idő szerint szerdán 1,8 órakor kezdődött. TRAGÉDIÁVAL végződött Bogotában egy esküvői ebéd: a menyasszony és a vőlegény súlyos ételmérgezést szenvedett és meghalt. Az eddig még nem azonosított méreg kioltotta a vőlegény két testvérének és a menyasszony szüleinek életét is. CSAK RÖVIDEN A SZOVJETUNIÓ kedden szóbeli és írásbeli választ adott az Egyesült Államok október 28-án előterjesztett közel-keleti béketervére. A State Department szóvivője közölte, hogy az előzetes áttekintés alapján a külügyminisztérium nem tekinti „konstruktívnak” a Szovjetunió állásfoglalását. technológiai problémák máris megoldottnak tekinthetők. Egyetlen feladat marad hátra: az űrállomás megtervezése és beillesztése a NASA űrkutatási programjába. Caldwell Johnson, a houstoni űrhajótervező iroda vezetője kijelentette: „Első űrállomásunk legkésőbb 1972—1973- ban elkészül, és munkateréül a Satumus 5 rakéta üres harmadik fokozata szolgál majd. Az űrállomást valószínűleg már a földön összeszereljük, és ember nélkül juttatjuk Föld körüli pályára. Egy napra rá a háromtagú legénységet lőj- jük fel egy másik rakétával.’’ — A legénység 28 napig tartózkodik majd az űrállomáson — mondotta Johnson. — A 28 nap után ugyanazzal az Apollo űrhajóval térnek majd vissza a Földre, amellyel elmentek. 1975-ben egy 12 főnyi legénységgel ellátott űrállomást létesítünk Föld körüli pályán. Az 1980-as évek amerikai űrállomásain pedig már 50—50 űrkutató tevékenykedik majd viszonylag hosszú ideig. Ezeken az űrállomásokon külön tornatermek biztosítják majd a legénység fizikai «erőnlétének fenntartását. A képen látható űrrepülő az 1980-as évektől kezd majd rendszeres személy- és áruforgalmat lebonyolítani a földi központ és az űrállomás között. Ez a különleges jármű a repülőgép és az űrhajó kombinációja. AZ ARGENTIN légierő meteorológiai szondát bocsátott fel mintegy hetven kilométerre az atmoszférába. A szonda belsejében egy Juan nevű majom tartózkodik. A korábbi két hasonló kísérlet után a mostani is sikerrel járt. 1972 végére vezénylik Föld körüli pályára az első amerikai űrállomást, három asztro- rautával a fedélzetén. Ez egyáltalában nem science fiction vagy néhány hóbortos I tudós álma, hanem a NASA nyilvánosságra hozott terve, amelynek megvalósítását az amerikai adófizetők biztosítják. Az űrállomással kapcsolatos Viharos Simáié Mahatban (Folytatás az 1. oldalról.) robbant. A közvetlen ok a mérhetetlen olajkincse nyomán az egyik leggazdagabb arab ország, Szaúd-Arábia közlése volt, amely szerint „nem tudja” (magyarul: nem hajlandó) növelni az Izraellel közvetlenül szembenálló országoknak nyújtott anyagi támogatást. Fejszál király nyilatkozata volt a láncreakció kezdete. Közvetlenül utána egy másik nagyon gazdag arab állam, a kuwaiti emirátus sietett bejelenteni: ha Fejszál nem módosítja elhatározását, Szabah emír sem növeli a támogatást. A csúcsértekezlet tanácstermében körülbelül ezzel telt be a pohár. Az Egyesült Arab Köztársaság elnöke, Jordánia királya, Szíria — az államfő képviseletében megjelent — belügyminisztere, valamint Irak — Bakr elnök megbízottjaként jelen levő — miniszterelnök-helyettese kivonult a Maghreb-teremből és érzékeltették: visszatérésük „nem biztos”. Az ezt követő tanácskozáson Nasszer és Husszein úgy döntött, a negatívumok ellenére részt vesznék a konferencia záróülésén és ekkor még úgy tűnt: a két Baath-párti ország, Szíria és Irak képviselői is így határoznak. A 18 órára össze hívott záróülésen azonban Damaszkusz és Bagdad megbízottja mégsem jelent meg és döntésüket nem változtatta meg az Arab Liga főtitkárából, valamint Arafatból, a líbiai és a szudánd delegáció vezetőiből álló közvetítő-küldöttség kísérlete sem. A konferenciáról még záróközleményt sem adtak ki, így sehol sem keltett meglepetést Nasszer elnöknek az AI Ahram hasábjain megjelent nyilatkozata: „Úgy tűnik számomra, az értekezlet semmi eredményt nem hozott... Azt hiszem, a konferencia nem AZ EDGARTOWNI bíróságon január 5-é: dik meg a Mary Jo Kopechne halálának körülményeivel foglalkozó hivatalos vizsgálat. A Kennedy-család 28 éves titkárnője július 18-án az Edward Kennedy szenátor által vezetet gépkocsiban lelte halálát. A tárgyalást a nyilvánosság teljes kizárásával tartják meg, ahogy ezt a Kennedy-család kérte. vállalta azt a felelősséget, amely rá hárult.” Hasszán király az ellentéteket „ideológiai jellegűeknek” minősítette. Joggal. Ennek azonban nem lett volna sza-. bad megakadályoznia az arab világ számára most annyira szükséges egységdemonstrá- ciót. Azok, akik ezt meghiúsították, valószínűleg tovább nehezítették a közel-keleti kibontakozást SZÉP FEHÉR ÜNNEP Apus pokolhitetlen volt, hugi meg kukamuka. Apus egyre az eget leste, hogy szakad-e már a hó, hugi meg az ágyban lábával belebokszolva a gyomromba undokul kajdászta — use gyön, use gyön. Már mint a Jézuska, hogy use gyön, még azt se tudta kimondani, hogy úgyse jön, de már rondáskodott. Naná, hogy engem mérgesítsen, mert magéban biztos nem is hitte amit mondott. És hogy nappal is az ágyban henteregtünk, az okos dolog volt, lábtul egymástól melegedtünk a kályha miatt, amibe csak este akartak anyuék befűteni, ágydeszkával, meg a szekrény hátával, már ami persze maradt belőle. Nem baj, volt a szekrénynek oldala is, eleje is, teteje is, fenének is kell olyan kevés holminak szekrény, amikor a kinten kívül, benn is ilyen cudar cidri van. És apu csak ment és ment ki a szobáiból, meg jött és jött be és akkora káromkodásokat mondott, amiért nincs hó, hogy már egyáltalán nem csodálkoztam volna, ha a Jézuska elkerül bennünket a mocskos beszéd miatt. De anya miatt talán megkönyörül rajtunk, reménykedtem, mert bár ő is várta a havat, nem beszélt piszkosan, hanem mindig erősködte, juszt is fog esni, azért is fog esni, érzi ezt a lábán, deréKán, mindenén. Mire apa a szokott csúnyát ordította, hogy majd mi fog esni, meg hogy az isten.... isten... de legkevesebb volt, hogy ránkrogyaszthatná már az eget. Ó az átok, azzal a messzi szörnyű nehéz éggel akart agyoncsapatni bennünket, de anya csak legyintett, s odaülve mellénk, suttyogta — á, csak hadd beszéljen a bolond — és ő este ha törik, ha szakad, beszél a Jézuskával, de addig is nem ártana, ha imádkoznánk egyet-kettőt, hóért, de jö nagyért, hogy egész februárig meglegyen a napszám. Azt már tudtuk, hogy az mit jelentene, pénzt, sok pénzt, nem csak fillért, pengőt is, a hó pénz, azt tudtuk és a dunyha sötét alagútjába lebújva hadrásztuk is az imát, amíg meg nem untuk, összevissza, mert még nem voltunk tökéletes imádkozok. Mondtuk — én istenem, jó istenem, becsukódik már a szemem .. pedig még hol volt az este. Meg mondtuk — aki ételt, italt adott, annak neve legyen áldott... amen, pedig a gyomrunk korogva-morogva, hogy nem ámen. Hogy jöjjön a Jézuska, azért már nem is fohászkodtunk, annyit lett birizgálva, hogy jöjjön, mit kell tovább nyaggatni, nem igaz? Vagy tudja a kötelességét, vagy nem, ő már megkapta a maga imaadagját és kész. És apu, hogy ebbe is milyen gonosz volt, amikor tér- denállva kunyeráltunk neki, hogy jöjjön csak, jöjjön, pocsékul röhögött és még ránk is bőgött, hogy fogjátok már be a csőrötöket, kis álmodozó hülyék. Azt nem tilthatta meg, hogy a dunyha alatt ne beszélgessünk róla. Igaz, hugi nem beszélt, csak bután csipogta: — use jön, tavaly is ígérte anya, hogy jön, aztán csak a szomszédba ment. Megmondta világosan, tavaly rosz- szak voltunk, de az idén egy évvel jobbak vagyunk. Nem érted, te hebrencs? De hát mit érthetett ez belőle, mikor még nálam is fiatalabb volt, nálam is sokkal kisebb volt. Szerencsére azért rá tudtam venni, hogy pissz nélkül feküdjön, csak előbb jóságosán oldalbarúg- tam. Csupán a fejünk volt kint, meg a kezünk, hogy néha megtöröljük az orrunkat. Ezek után ha Jézuska lettem volna, már azonnal hoztam is volna a sok-sok mindent. Apu kiment, meg bejött, és anyu is kiment meg bejött, de apu hiába ment ki és anyu meg nem ment hiába, mert ahogy egyszer bejött, nagy-nagy áhítattal mondta: — Te, te Pista, megindult a hó! — Pista, ez apu volt, Murga Pista, mint én, csak ő nagyban volt Murga, meg Pista. S hát azt meg kellett nézni, érdemes volt nézni, hogy ugrott ki apus, mint a nyúl, vagy a bakkecske, vagy mint a kettő együtt. De még én is ugrottam ki az ágyból, hogy menjek utána, mert az ablakon át úgysem nézhettem ki, miután az inkább volt jégvirág, mint ablak, de anyám rácsapva a fenekemre zavart vissza, majd bejött apám, s egészen hitetlenkedve mondta — csakúgy szakad, nem igaz, csakúgy szakad! S újra ki is mentek, most már kettesben npzni, biztos, hogy jobban essen, s a nyitott ajtón láttam is, a hófickók egy-kettő, egy-kettő, mint a katonák meneteltek le a földre. Meg olyan volt, mint amikor dunyhát ráznak, a sok apró hótoll csak szállt, csak szállt, s egyik a másiktól nem tudott elolvadni. A többi aztán ment, mint a karikacsapás. Anya, apa ripsz-ropsz, gyerünk, de gyorsan — öltözködött a hópu- colói ebbe-abba. Előbb a lábukat Friss Újságba tekerték, ami nem is volt friss, arra jött a cipő, ami már nem is volt cipő, s rájuk meg a zsákdarab, ami zsákdarab volt. A kézre jött a kesztyű, ami harisnya volt, a fejre a sapka, ami kendő volt, a nyakra a sál, ami pulo- verujj volt. Végül persze télikabát is, ami nem volt télikabát — nagyon csicsásán néztek ki, de mielőtt elmentek volna, anya még mondta, nekem mondta, mert én voltam a nagyobb, meg az okosabb is:
