Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-24 / 298. szám
4 "‘"^Cirtap 1969. DECEMBER 24., SZERDA HOBBY: A ráadás téséből. A művészet, a tudomány, a játék. Még a mesterség is akkor ér valamit, ha egy kissé beletartozik a játékba. — Veszélyes játék? Hát vannak a sziklamászásnál veszélyesebbek is. Például, akik politikát játszanak ... Ha egyszer világbéke lenne, ez az igazi Nagy Játék és Nagy Illúzió — alaptörvénye ez volna: hagyjuk egymást játszani. — Függetlenség kell a játékhoz. És sajnos egyéb is: jómód. ügy kellene, hogy minden ember legyen független, és gazdag annyira, hogy játszhassa szabadon, amit akar. Mert a játék ugyan értelmetlen, mégis az élet értelme.” Önody Éva A „Négy Évszak“ Hdzastdrshereső szolgálat a kis villában Jó kikapcsolódás a hobby. Az ideges század ideges emberének gyógyszere. Megnyugtat, a napok taposómalmából segít kilépni. — Vajon Benedek Istvánnak, az írónak, a pszichológia professzorának mi a véleménye a hobbyról? — Lelkes hobbytisztelő vagyok, kitűnő előkészületnek tartom az öregségre, a test és a szellem kondicionálására. Átkapcsol egy másik érdeklődési körbe, a teljes szabadság illúzióját adja, természetesen az idő és az anyagi lehetőségek korlátái között —, mert Mona Lisákat hiába szeretnénk gyűjteni. — Professzor úrnak mi a hobbyja? — Az ember érdeklődési köre változik, új hobbyt talál, ha már kinőtte a régit. Kiegyensúlyozott életem titka, hogy a hobbyjadm hivatássá teljesedtek. 'A pszichológia először csak úgy hobbys módra érdekelt addig-addig, amíg egyszer csalt már én , tanítottam az egyetemen ezt a, — írja csak meg nyugodtan, hiszen ez a véleményem —, ezt a kultúr- históriát, mert bizony nem tudomány a pszichológia, bármennyire is azt akar csinálni belőle a világ. Orvos-pszichológusként már ellenállhatatlan erővel vonzott az írás, s nem hagyott békén, amíg át nem adtam magam teljesen neki. Egyetlen örök szenvedélyem azonban maradt, amiből nem lett soha hivatás: a sziklamászás. S érdekes; semmire nem vagyok olyan büszke az életemben, mint arra, hogy megmásztam a Mont Blancot, és ami még ennél is ízesebb falat volt, a 4505 méteres Matterhorn t. — A gyűjtő, a barkácsoló szereti a tárgyait, örül, ha megmutogathatja, a hegymászó hogyan vezeti le ezt a vágyát? — A sziklamászás o mámor, a feladat, a győzelemélmény, az alpinistából hiányzik a megmutatás vágya, csak magáért a küzdelemért kockáztatja az életét. A következetes szívós konokság mentalitássá lesz, aki sok Matterhomt megmászott, nehezebben adja fel az élet játszmákat is, rájön, hogy nem lehetetlen elérni a csúcsot. „Minél nehezebb falon mászik föl, minél nyaktörőbb mutatványra vállalkozik, minél hajmeresztőbb bravúrt old meg, annál boldogabb. Tökéle5-ös létszámú SZERKEZETI LAKATOSEBRBGÁDOT egy műszakos műhelymunkára azonnal felveszünk. Jó kereseti lehetőség. Vác és Vidéke ÁFÉSZ Vác, (a Gumigyár mellett.) tesen értelmetlen feladatra vállalkozik: zord északi falakra mászik, holott a déli oldalon kényelmesen feljuthatna, életveszélyes első megmászásokon töri ki a nyakát, napokat tölt viharban a hegyek csúcsán, vagy gleccserszakadé- 'kokban, hogy a végén eggyel több négyezrest jegyezhessen be a naplójába.” Benedek István „Csavargás az Alpokban” című, 40 ezer példányban szétkapkodott könyvéből az idézet. A könyv mottója: „Járt utat a járatlanért mindig hagyd el.” Hegymászó kalandjait itt nem egyes szám első személyben meséli el, hanem jó írói műfogással költ egy figurát, hogy kérkedés és szerénykedés nélkül válthasson teljesítményeiről, elképesztő kalandjairól. — Mire jó ez az istenkísértés, honnan a féktelen mersz, mi az értelme a sziklamászásnak? A választ, az író Benedek Isltván élő szóval nem fogalmazhatná meg tömörebben, mint „Csínévá" című regényének egyik fejezetében: „Azt mondod: mi értelme? Semmi. A szenvedély, a ráadás, az illúzió teszi széppé az életet, én legalább így hiszem. ...azt mondom én neked: azok a csillagnézők, akik megfejtették a Titkot, mármint az egyik ezt a titkot, a másik amazt, azok mind ilyen hegymászófélék voltak. Szellemi hegymászók. Sőt, túltettek rajtam, nemcsak szórakozás volt számukra a ráadás, meg az illúzió, hanem: a ráadásnak éltek mindenestül. És minden, ami az életben szép és nagy, a ráadásból lett, az illúzió kergePanaszkodott egy pedagógusnő Nagykőrösön, hogy nagyon egyedül él, Dabason, hogy nincs partnere, Monoron, hogy semmi reménye a férj- hezmenésre. — Megnyílt a „Négy évszak" — mondtam — talán forduljanak oda. Házastárskereső szolgálat. — Kiszolgáltassam magam? — Azt hiszem, még ha akarná, sem sikerülne. Talán a legdiszkrétebb ilyen szolgálat, amely valaha is működött. TITOK A NÉV Kis fehér villa a Fadrusz utcában, a XI. kerületben. Még Slágerlistánk — szavazólapokkal A helyhiány ellenére alkalmat nyújtunk olvasóinknak a szavazásra. „Az év” szelvénye december 31-ig küldendő be, a „Ked- b véne lemezem” szavazólappal egyező címre, szerkesztőségünkbe (VIII., Somogyi Béla u. 6.). Slágerlistánk: Művészlemezek: 1. (3) Bartók: Csodálatos mandarin. 2. (1) Liszt —Paganini: La Campanella. 3. (2) Brahms: Magyar táncok. 4. (4) Kodály: Psalmus Hungaricus 5. (5) Liszt: II. Magyar rapszódia. Tánclemezek: 1. (1) Gyöngyhajú lány (Omega). 2. (2) Oszkár (Za- latnay S.). 3. (3) Sárika (Illés). 4. (4) Tékozló fiú (Omega). 5. (—) Gerschwin: Summertime (Harangozó T.). 6. (5) Betonfej (Zalatnay S.). 7. (9) Lehetett volna (Illés). 8. (6) Tízezer lépés. 9. (7) A pénz (Metró). 10. (8) Ballada a fegyver- kovács fiáról (Omega). E héten lemezt nyert Borisz Edit (Pomáz), Pásztor Jánosné (Ceglédbercel, Madách u. 4.), Baranyai Istvánná (Sóskút, Majorköz.). énekesnője: éx&elsese: AZ EV ü együttese: slagere: a keskeny utca túlsó oldaláról sem olvasható el, hogy mit írtak az apró táblára. „Négy évszak”, csupán eny- nyi-t jelez a felirat. Meghitt, bizalmat gerjesztő környezet. — Több mint négy éve kilincselt a szövetkezet, hogy bevezethesse ezt a szolgáltatást — mondja az elnöknő. — Melyik szövetkezei? — Ez nem fontos, sőt a nevemet se írják ki, s talán azt se említse, hogy velem beszélt. — Miért? — Mert kerülni akarunk minden feltűnést. Örülünk, hogy végre megkaphattuk az engedélyt házastárskereső szolgálatunkhoz, amely szerintem a társadalom számára fontos, nagyon hiányzott, és ki akarunk küszöbölni mindenfajta indiszkréciót. — Előítéletek voltak? — Voltak, hiszen nem akadt iparhatóság, amelyik négy éven át magára vállalta volna, hogy engedélyt ad ilyenfajta szolgálat bevezetésére. — Hogyan született az ötlet? — Az ötletet a társadalom igénye szülte. Egyik jelenlegi munkatársunk, Lőcsei Pál szociológus már régóta foglalkozik a Magyar Tudományos Akadémia kutatócsoportjában a páros kapcsolatokkal. Az elméleti eredmények csak úgy érnek valamit, ha a gyakorlatban is ellenőrzik. Mi vállalkoztunk erre. Négy pszichológusunk foglalkozik a jelentkezőkkel, akiknek személyiségjegyeit alaposan megvizsgálják. De a nevüket ők sem tudják. — Akkor mi a nyilvántartás módszere? — A nevek helyett, mindenki egy számot ka,p. Az adatok feldolgozását számítógép végzi. ÖSSZEILLŐ PÁROK A „Négy évszak” működési szabályzatot adott ki. Ebben többek között, a következők olvashatok: „...alapvető feladata: párkapcsolatot teremteni, össze- ismertetni egymással olyan, különböző nemű ügyfeleket, akik személyiségük jellemzői és élethelyzetük alapján egymáshoz illőnek minősíthetők ... ezzel jelentős segítséget nyújt... hogy ... optimális döntést hozhasson házasot^ifb^ndríS^ (3.) — Hogy ő volt, vagy nem ő volt, azt most nem tudjuk eldönteni. És nem is fontos, hogy eldöntsük. Azt árulja el, hogy mit kíván tőlem, milyen szívességre gondolt, mert nem tudok itt sokáig álldogálni fél lábon és fázik is a lábam zokniban. A lány elmosolyodott, most látszott csak, hogy milyen bájos teremtés. Dús szőke hajkorona. bár most zilált kissé, magas, tiszta homlok, zöldesszürke szempár, majdnem fitos orr, szépívű ajak, akaratos áll. — Hát, ha ez a helyzet — jelentette ki —, akkor talán az lenne a legokosabb, ha felvenné a cipőjét, zsebre vágná a búcsúlevelét és beülne ide mellém, a kocsiba. Aztán elmegyünk valahová, ahol nyugodtan beszélgethetünk. Tulajdonképpen nekem sem volna szabad autóval várakoznom a hídon. Tiltja a KRESZ. Honda szó nélkül visszaugrált a cipőjéhez, belebújt, a levelet leporolta és visszatette az irattárcájába. Miután mindezzel végzett, a homlokát ráncolva, tanácstalanul bámult a sportszatyorra. — Vegye ki belőle azt a sziklát — szólt ki Kocsis Andrea a Volkswagenből kicsit türelmetlenül. — Dobja nyugodtan a Dunába. Ha egyáltalán szüksége lesz hasonló segédeszközre, bárhol talál, nálunk mindenütt, mindig bontják az úttestet. A férfi rövid töprengés után, minthogy jobb megoldás neki sem jutott eszébe, széthúzta a szatyor száját, ki- csúsztatta belőle a kockakövet. Megfogta, felemelte, bánatosan szemlélte egy ideig, nagyon kedvére való kockakő lehetett, aztán nagyot sóhajtott és nyögve átdobta a korláton. — Places! — mondta odalent a Duna, mintha megköszönné. — Egyen meg a fene! — válaszolta Honda, majd hóna alá szorítva a sportszatyrot, megkerülte az autót, a lány kinyitotta neki az ajtót, beszállt. — Tudja — jegyezte meg a lány boldogan, miközben felcsavarta az ablakot és indított — maga különösen azért tetszik nekem nagyon, mert minden szempontból a legalkalmasabb. Igazán nem valami megnyerő a külseje, a modoráról nem is szólva... Jaj, nehogy megint megsértődjék, mindent megmagyarázok ... És meglátja, olyan élményben lesz része... A motor felbúgott, nekilendült az enyhe emelkedőnek, Buda felé. Pár másodperc és a kanyaron túljutva a cserebogár alakú jármű eltűnt a legmagasabb oszlopon levő higanygőzlámpák sárgás fényköréből is. Ekkor, vagy ötv?n-hatvan méternyire a helytől, ahol a kocsi parkolt, ahol Honda és a lány beszélgetése lezajlott, egy szemüveges, magas, bőrkabátos fiatalember lépett elő a hatalmas kábeltartó pillér árnyékából. Bal kezében egy készüléket tartott, nem nagyobbat egy könyvnél, rádió adó-vevő és törpe magnetofon kombinációját. A készülék oldalából teleszkópos antennaszerű fémrúd állt ki, úgynevezett puskamikrofon. Aljáról füldugókban végződő zsinór lógott le. A bőrkabátos sietve összenyomta a fémrudat, felgöny- gyölte a zsinórt, aztán a masinát belesüllyesztette az aktatáskájába. Becsatolta a zárat, és halkan fütyörészve, de szapora léptekkel ő is útnak indult. Szintén a budai oldalra. II. FEJEZET A mester és a tanítvány A csaknem terem nagyságú szoba gazdagon, de vitatható ízléssel volt berendezve. A brokátfüggönyös ablak melleti hatalmas, modern vonalú íróasztal állott. A mögötte levő falat rokokó faragásokkal díszített ódon könyvszekrény fedte el teljesen. Az átellenes sarokban heverő, kis dohányzóasztal, rajta csibuk- gyűjtemény, körülötte modern ülőgarnitúra, amögött száz- esztendős, üvegajtós ingaóra, opart mintás óriásszőnyeg a parkettán... Kicsit túl sűrűn találkozott itt a múlt és a jelen. A szoba olyan benyomást keltett, mintha egy legénylakást irodának alakítottak volna át, vagy fordítva, de még a munkának csak a felénél tartanának. ... maga különösen azért tetszik nekem, mert minden szempontból a legalkalmasabb .,. A kedveskedő női hang fokozatosan halkult el, amint az autó felpörgő motorjának zaja túlharsogta, aztán már csak a motorzúgás hallatszott, az is egyre távolodón, végül semmi... (Folytatjuk.) dásáról. A döntés joga kizárólag az ügyfélé.. „... megvizsgálja minden, ügyfelének személyiségét, élet- körülményeit és jövendőbeli párjára vonatkozó elvárásait; számítástechnikai eszközök és a párkeresésre irányuló elemző munka révén kikeresi az egymással leginkább összeillő pórokat;” „ ... hat hónapon át végez párkereső munkát. Ez alatt legalább egy ízben kísérletet kell tennie, legfeljebb öt ízben pedig kísérletet lehet tennie— összeismertetésére... E megbízás mindaddig megújítható, amíg semmiféle kétség nem merül fel az ügyfél házastárskereső szándékának komolysága iránt.” „...valamennyi adatot a legszigorúbb diszkrécióval kezeli...” „Az ügyfél... köteles... 4 db önmagáról készült 4x6 ernes igazolvány fényképet az iroda rendelkezésére bocsátani.” „... díjazási rendszerét a szociális igazságosság elvének figyelembevételével __alkotta m eg”, Alapdíj, plusz az első összeismertetés díja: 1000 forint átlagjövedelemig 200 forint, 1500-ig 300 forint, 2500-ig 400 forint, 3000-ig 500 forint, és minden további 500 forinttal magasabb jövedelem 100 forinttal növeli a díj összegét. A SZÁMÍTÓGÉP VÉLEMÉNYE Az ügyfél a félfogadónál jelentkezik, aki rendkívül udvariasan a rutin adminisztrációt elvégzi, megadja a megfelelő tájékoztatást, majd megbeszélik azt a megfelelő időpontot, amikor sor kerülhet az eszmecserére a „Négy Évszak” tudományos alkalmazottjával, a pszichológussal. Ez az eszmecsere tudományos személyiség- vizsgálat, amely beszélgetés és kérdőív-kitöltés formáját ölti. A kérdőív kérdéseinek összeállítása hosszan tartó és gondos munkával történt. Több mint 50 kérdés szerepel itt. Az iroda még csak december eleje óta működik, de a tapasztolatok alapján máris megválaszolhatnak néhány kérdést. — E rövid időszak alatt sok ügyfél kereste már fel? — kérdezem Rátay Csaba pszichológustól. — Már eddig több százan jelentkeztek, körülbelül egyenlő arányban férfiak és nők. Az iroda megnyitása előtt is fogadtunk már el előzetes jelentkezést, csaknem 1500-at, másfél hónap alatt. — Azok az ügyféltípusok keresték fel, akikre már előzőleg is számított? — Sőt, még annál is komolyabb szándékúak. Legtöbbje olyan egyedülálló, aki még az apróhirdetésig sem jutott el. Teljes bizalommal fordultak hozzánk. A pszichológusok vizsgálódásainak eredményeit számítógép dolgozza fel, amely több ezer adatot tárol. A gép azután kidobja azokat a kartonokat, amelyek a személyiség- jegyek és az elvárások alapján az illető férfi és nő között érdemleges találkozást biztosíthatnak. A pszichológus a gép „véleményét” felülvizsgálja,, vagyis az ügyfél segítségével a több javasolt partner közül kiválasztják a legmegfelelőbbnek látszót. SZÁZEZREK MAGÁNYOSAN Prágában, Varsóban, Becsben is működik hasonló szolgálat. Ezek működését is tanulmányozták, de ez a budapesti egyikhez sem hasonlítható. Itt például sokkal nagyobb a titkosság. A magyar viszonyok ugyanis ezt követelik meg, az emberek nálunk elvárják a legnagyobb diszkréciót. Sok nálunk a magányos ember, csak Budapesten 250 ezren élnek egyedül. Pest megyében sem kevesebben, mint 100 ezren. Berkovits György
