Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-23 / 297. szám

8 1939. DECEMBER 23.. KEDD T^wíiip Több hús9több A szarva«niai'!i!e*li‘ny(‘szléisE'űl ki»i3oU s«J rendeld haliua Alighogy megjelent az állat­tenyésztés, elsősorban a szarvasmarha-tenyésztés, vá­góállat- és állati termék ter­melés, feldolgozás és f orgalom- bahozatal fejlesztéséről szóló kormányrendelet, máris, arról számolhatunk be, hogy céljai sok helyen rövidesen megvaló­sulnak. Gyorsabban, mint ahogy azt a mezőgazdaságon kívülállók elképzelnék. Ez kü­lönben a legjobban bizonyít­ja, mennyire a szükség diktál­ta az új jogszabály megalko­tását. Vwtállósor 610 tehénnek Számos termelő nagyüzem már a rendelet kiadása előtt j hozzákezdett — majdnem min­den esetben kettő-három vagy több is egymással összefogva — száz és száz állat tartására alkalmas tenyésztelepak terve­zéséhez. Pest megye egyetlen járásában, a dabasiban három szakosított tehéntelep építése hamarosan meg is kezdődik. A három közül a legnagyobb Alsőnémediben létesül a Zöld Mező és a Kossuth szakszö­vetkezetek közös öntözőfürtjé­re telepítve, hogy a takar­mánytermesztés megalapozot­tabb, a jószág ellátása pedig könnyebb legyen és kevesebb szállítási költség terhelje. Ez a telep azonban nemcsak a két szakszövetkezet közös vállal­kozása, hanem társul velük a hernádi .Március 15. Termelő- szövetkezet is. Alacsonyabb tí­pusú szövetkezet összefogása termelőszövetkezettel a múlt­ban sem volt egyedülálló, de eddig figyelemre méltóan rit­ka. most már azonban egyre gyakoribb jelenség. A három kollektív gazdaság megállapodása szerint, közös vállalkozásuk hasznát befek­tetésük arányában osztják fel egymás között. Az Alsónéme- díben épülő szakosított tehén­telep, 640 darab, mégpedig j mondani sem kell, gumókor- í mentes tehén tartására lesz al- ! kalmas. Az istállók egyetlen j épülettömbben sorakoznak [ egymás mellett. Bennük a jó- \ szágot mám kötik külön-külöm állásokba, hanem istállónként négy, nagy rekeszben szabadon tartják és innen vezetik ese­tenként a két-kót istálló mö­götti fejőállásba, amely mellett tej házat, takarmányelőkészítőt és fűthető borjúnevelőt is épí­tenek. Természetesen teljesen gépesített minden épület és a lehető legkorszerűbb is. Az is­tálló rácsos melegpadlója fe­leslegessé teszi az almozást. Mialatt egy-egy rekesz tehe­neit a fejőbe viszik, a padlót lemossák, a víz és trágya csa­tornán át kerül a gyűjtőbe és onnan a földekre. 26 nsilliú forint A 640 tehén borjai pedig, növendékké cseperedve, a her­nádi Március 15 pusztává ősi üzemiegységének istállóiba ke­rülnek, ahol a bikákat és a ki­selejtezett üszőket kellő koruk elérésekor hízóba fogják. A te­nyészállatok visszakerülnek az alsónémiedi telepre, amelynek építésére az előkészületek máris előrehaladottak. A hernádi tsz építőrészlegé­nek tervezői elkészítették a programtervet, rájuk vár a részletes terv kidolgozása is míg a kivitelezést a hároim tár­suló szövetkezet építői végzik. Jelenleg a megyei tanács me­zőgazdasági osztálya foglalko­zik a szakosított tehéntelep jóváhagyásának kérdésével. Ha az meglesz, a társulás kora tavasszal máris belekezd az építkezésbe és be is fejezi 1972-ben, ha... A tehéntelep építkezése 26 milliós beruházás, az istállók benépesítése pedig további mintegy 10 millió forintot igé­Két halálos vasúti baleset A hét végén vasúti baleset következtében ketten vesztet­ték életüket Pest megyében. A pilisi vasútállomásnál a 83 éves Kővágó András a le­zárt sorompót megkerülve akart átmenni a síneken, s egy Budapest felől érkező vonat halálra gázolta. Ugyancsak körültekintés nélkül ment át a vasúti síne­ken Kiskunlacháza közelében Mihaliszkó János 17 éves gép­szerelő, s egy személyvonat el­gázolta. A fiatalember súlyos sérüléseibe a helyszínen bele­halt. nyel és ilyen nagy kiadást kél év alatt saját erejükből a tár­suló szövetkezetek nem fedez­hetnék még úgy sem, hogy az új rendelet értelmében az épí­tési költséghez ötven százalé­kos állami támogatást kap­nak. A rendelet 8. §-ának 2. be­kezdése azonban kimondja, hogy egyes esetekben külön döntés alapján egyszeri költ­ségvetési juttatással, vagy fej­lesztési kölcsönökkel kell a szükséges beruházások forrá­sát kiegészíteni. A társulok most azt remélik, hogy a ren­deletnek ez a része vállalko­zásukra vonatkoztatható és ez a reményük nem is jogosulat­lan, ha csak az évi mintegy kétmillió liter tejhozamot vesszük számításba, amit nagy tehenészetük ez esetben már 1972-től kezdve adna. Később tejüzemet is szándé­koznak építeni, ahonnan a friss tej fóliába csomagolva kerülne naponta forgalomba. Közvetlen Budapest határán ilyen üzem nagyot lendít a fő­város tej ellátásán. Négymillió liier írj Teljesen hasonló, csak ki­sebb, 320 férőhelyes szakosított tehéntelep építésére készül Ör­kényben a helybeli Haladás Tsz és Béke Szakszövetkezet közös vállalkozásban. Prog­ramtervük és a szakosításhoz való hozzájárulás iránti kérel­mük szintén a megyei tanács­nál van már. A harmadik társulás öcsén jön létre, az ottani Uj Barázda Tsz és a Rákóczi Szakszövet­kezet között Szintén 320 férő­helyes tehéntelepet kívánnak létesíteni. A programterv most készült el, néhány nap múl­va ez is, a járási tanács ja­vaslatával együtt, a megyei ta­nácshoz kerül. Egyetlen járásban a három társulás összesen 1280 tehené­től évente körülbelül 4 millió liter tej várható és sok-sok mázsányi hús, amire egyfor­mán nagy a szüksége a belső fogyasztásnak és az export­kereskedelemnek is. Érdemes még egyszer rámutatni, hogy ezt a három társulást részve­vői még a rendelet megjelené­se előtt kezdeményezték. Az új rendelet ösztönző hatására — ebből következtetve — bizo­nyára még sok újabb ilyen vállalkozás létesül az ország­ban. Szokoly Endre Csendes ünnep Pilisi . leánynevelő intézet. Az ablak szürke párafüggö­nyét tétova mozdulattal húz­zák szét a kezek, az üveglap­hoz arcok simulnak. Kint, a vastag hótakaróba vágott ös­vényen egymás nyomába lép­nek a lányok. Vannak, akik hazamehetnek. Karácsonyra, ünnepelni. A lányok nevetgél­nek, sokszor és hangosan. A kapuban az utolsó hógolyó is elcsattan egy kabáton. Az épü­let ablakai mögött újra pára takarja az arcokat. A távozó­kat figyelő szemek előtt vé­kony erekben pereg le a víz az üveglapon. Melegebben mint otthon — Kilencen vagyunk test­vérek. Apu elvált anyutól, kü­lönben egy házban laktunk... Három hold gyümölcsösünk­ben ha leszedtünk valamiből egy szemet, apu csúnyán össze­vert. Anyu szegény volt, bete­geskedett is, karácsonykor mégis kaptam tőle ajándékot. És mindig süteményt tett az asztalra. Apu nem adott sem­Versek\strófák, átélések... A nyirkos éjszakában tompán világí­tanak a nagykörúti fénycsövek. Taxik spriccelnek el mellettünk, és olykor csattogva fut az aluljáróra egy-egy ho­mályos üvegű villamos. Éjfél. Elszontyolodva ácsorgunk a Nemzeti Szálló előtt, keserű a szánkíze. — Hülyék vagyunk — mondja a ba­rátom. — Azok — felelem. Az étterem ajtaján társaság csörtet ki. gomolygó meleget rángatva maguk után. — Gyere — mondom. — Most már úgyis mindegy. Záróra előtti hangulat, vörös arcú fér­fiak, beszeszelt nők, fáradtan rámoló, szárnyaszegett pincérek. Szomjasan isz- szuk a sört. Rekedtes hangon, enyhe pátosszal szól a barátom. — Tudod, mennyi munkám volt eb­ben a kötetben?... Negyven éves va­gyok és az első verseim ... — Azért mi továbbra is hiszünk az ember... — A nők tisztességében. — Mik vagyunk? — Azok — mondja. ★ Árva fillér sincsen egyikünknél sem nyomorult feketére se telt. Igyekez­tünk, vissza, a szerkesztőségbe. — Beugróm pénzért — mondta. — En meg a pénztárhoz. Honoráriu­mért. — Jó. a vendéglőben találkozunk. Velőscsont, pirítóssal, sült tészta. Fa­lunk. Fél üveg sör fejenként. Sóhaj­tunk kéjesen, elégedetten. — Kávézzunk valahol. — Presszóban — lelkesedem. — Ott Ahol lányok vannak. — És nézegetjük .őket. Abban persze megegyezünk: különö­sebb ugrálás nincs, kell még a pénz karácsonyra. Presszó. Kávé, és pici konyák. Sok csinos lány. De erősek vagyunk és in­dulunk. Ö lép ki elsőnek az ajtón, s aztán én. A két kis nő kettőnk közé szorul. — Van bent hely? Azt akarom mondani: rengeteg; vagy ezt: van. S helyette mégis ezt mon­dom:' — Telt ház, jöjjenek velünk. — Mónika vagyok — mutatkozik be az idősebb és már karol, míg a másik, akit Vicának hívnak, a költőtársamhoz csatlakozik. — Nos, hová? — mondom és hátul­jámba, mintha propellert szereltek vol­na: sietősen loholok taxiért. Drink-bár Az elegáns felszolgálónők nem rühell­nek majd egy ötvenest kérni a félde­ciért. Iszogatunk. — Igen? Újságírók vagytok? — csi­csergi Vicus — egyet én is ismerek, megígérte, hogy táncdalénekest csinál belőlem. — Csodálatos hangja van a húgom­nak — így Mónika. — Neked meg szép neved van — bó- kolok. — Ki volt az újságíró? — kérdi ba­rátom. — A tévénél dolgozik, szerkesztő és kellékes. összeröhögünk a barátommal: sze­gény, ártatlan, naiv lányok, ki vannak téve a szélhámosak...» — De igazán az! — bizonykodnak. Két ilyen édes, kicsi baba, meg kell zabálni őket. Kissé elesettek, viselkedni se nagyon tudnak, így aztán nem is bánjuk, mikor megkockáztatják: éhe­sek. — Menjünk a Badacsonyba — mon­dom. Barátom kandin néz. óh, a gazember — gondolhatja magában —, mert tudok az Üteg utcában egy kis lakást, amo­lyan találkahelyet, amit illő ellenszol­gáltatás fejében hosszabb-rövidebb ü őre bérbe adnak. — Végül is — mondja — két gyerek­ről van szó, tán ha 20 évesek. — Megijedtél? — kérdezem. — De hát még csak az étteremben vagyunk. Nagyszerű vacsorát esznek a lá­nyok és megkortyolunk hozzá két üveg Tolcsvait. Van hát kis nyomás, mind gyakrabban pillogatok az öreg fiúra, tű­nődöm, térhetünk-e a lényegre, csak hát szemérmes az ember. Es mit tesz úristen, udvarlásunkat, költői bókolgatásainkat Mónika ásító hangja szakítja meg: — Fáradt vagyok. Lakástok van? — Anyámnál lakom — mondom. — Nekem sincs — így a barátom —, de ő tud itt valamit a közelben. — Megnézem — fullad el a han­gom. — Induljunk — állnak fel a lányok. — Vigyünk egy üveg bort. Fent kibontjuk az üveget. A lányok közben körülnéznek, látják a két ve­tett ágyat, már éppen mondanánk: majd ők az egyikben... Vica eltolja a poharát. — Nekem azt mondta az orvos, ne igyák. Beteg vagyok. — Igaz — szól Mónika —, el is felej­tettem mondani, Évával nem lehet, de én jó leszek magukhoz. Ilyenkor így szoktuk. Mert mindenkit érhet baleset — vihog. Költőm a fejéhez kap, én is csak fü­lelek, jól hallottam-e? Az undor ta­pasztja be a szánkat, némán vesszük kabátunkat. ★ A Nemzetiben odajön hozzánk a fize­tő. — Hamarosan zárunk, kérem. — Még egy üveg sört, ha lehet — Igenis, kérem. A barátom mélyen néz a tárcájába. — Most isszuk meg a nagy versem utolsó sorát. Tudod, mit mondott a szer­kesztő rá? — Nagyszerű emberismeretről árul­kodik. összeröhögünk. Szántó István mit. Este ültünk a szobában, sírtunk, és korhadt fát tettünk a tűzre ... Nekem sohase volt karácsonyfám. Apu állított magának, de nem léphettünk be hozzá, meg se nézhettük.... Az emlék megfojtja a szót. A 14 éves kislány tekintetét az intézeti iroda falára erőlteti, de amit nem tud kimondani az összeszorított száj, azt szinte kiáltja a tágra nyílt szem. (A pilisi nevelőotthonban 30 állami gondozott tölti idén a karácsony estét. A lányok többsége hazamehetett, otthon várják őket. A 30 lány ezen az estén is az intézményesített szeretetet kapja. De ez őszin­tébb és melegebb lesz, mint az otthoni.) H. Zsuzsi 15 éves. — Nem mehetek haza, sen­kinek se kellek... Tudom. Apám durva, részeges, anyu pedig börtönben ül. Lakás- üzérkedésért ítélték el másfél évre. Tulajdonképpen én tör­vénytelen gyerek vagyok. Hét testvérem közül négy intézetbe kefült, én több mint egy éve... A régi karácsonyok? Saját apumtól sok ajándékot kap­tam, fám is volt meg babám... Igen, el tudnám képzelni, hogy rendeznék én egy karácsonyes­tét. Ott lenne az egész család, csirkét sütnék, és sok-sok ajándékot adnék mindenki­nek, hogy érezzék, mennyire szeretem őket... Szép lesz Pillanatnyi álom? Több an­nál. Terv, most bontakozó erény, hogy a sosem kapott jót ő adja majd sokszor. (Az intézet iskolájában, a varrodában, a szövődében az elmúlt napok leggyakoribb sza­va: karácsony. Akik körülvet­ték már egyszer vagy töbször az itt felállított fát, azt mond­ták: szép lesz az ünnep. Min­denki kérhetett ajándékot. S mindenki tudta: mennyit szor­goskodtak a nevelők, hogy sen­kinél sem marad jon el a meg­lepetés. Az otthonnélküliség bújkáló fájdalmát ha nem is feledteti, de kicsit talán eny­híti az ünnepvárás izgalma.) Sz. Éva 3 éve az intézet la­kója. — Jobban szeretem itt a karácsonyt, mint otthon. Ta­valy is csak úgy csillogott a fa a rengeteg dísztől, és kap­tam egy tolikészletet. Az asz­talon gyertya égett, sírtunk, nem is tudom, örömünkben vagy bánatunkban ... M. Kati 17 éves, határozott, cserfes kislány. — Nevelőszülőknél, intéze­tekben sok karácsonyom volt, mást el se tudok képzelni. Édesanyámat idén láttam elő­ször életemben, kilestem cí­mét az osztálynaplóból, írtam neki, és eljött. Egészen más­nak képzeltem, ő is engem, de boldog voltam, hogy nekem is van anyukám. Elment, és én Foto: Urbán utánaszöktem. De olyan körül­mények között él, hogy három nap múlva otthagytam ... Itt jól fogom magam érezni... (A szerencsétlen családi kö­rülmények, anyák és apák fe­lelőtlensége, embertelensége is motiválja olykor az állami gondozottak felelőtlen tetteit. Jelenleg többen is szökésben vannak. Karácsony estéjén ott­hon vagy rossz társaságban ta­lálnánk őket. S az itt maradot­tak közt olyan kislány is van, aki már ott sem, de még itt sem találta meg helyét.) A 16 éves N. Jutka néhány­szor már megszökött, de az utóbbi időben több dicsérő szót kap nevelőitől, mint elmarasz­talót. — Anyu kitagadott, úgy tán­col, ahogy fújják neki. Apuval is összevesztem. Rossz, hogy itt kell lennem, de náluk még rosszabb volna, nem mennék el egyikükhöz sem ... Ha majd nekem gyerekem lesz, tudnám tiltani is, de tudnék megbo­csátani is... Az idegen előtt hullatott könnyek szégyenpírt csalnak arcára. A kislány elfordítja fe­jét Nagy család Karácsony este, mint ezer és ezer otthonban, a pilisi in­tézetben is ünnepre gyülekezik egy család. Sokan lesznek, 30 lány és nevelőik. Valameny- nyien egy nagy asztalhoz ül­nek, s gyertyát gyújtanak. A díszes karácsonyfa alatt ott sorakoznak majd az ajándé­kok: mackók, könyvek, toll- készletek, lemezek. A kislá­nyokhoz az intézet igazgatóhe­lyettese, dr. Tüdős Sándomé beszél majd. Tudja ő is, a töb­biek is: mindenki sírni fog. Az­tán lejátsszák az új karácsonyi lemezeket. Utolsóként az II si- lenciót. Halkan, csendes ün­nephez illőn. — Szitnyai — PEST MEGYEI HÍRLAP a Magyar Szocialista Munkáspárt Pest megyei Bizottsága és a Pest megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: SLHA ANDOR Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: CSOLLANY FERENC Szerkesztőség: Budapest, VIII., Somogyi Béla u. 6. II. cm. Kiadóhivatal: Budapest, Vili., Blalia Lujza tér 1 Egész nap hívható központi telefon: 343—loo, 143—220. Gépíró szobák: *43—100 280, illetve 343—100 413. Titkárság: 131—248. Egyéb számok: 141—462, 141—258. Előállítja: Szikra Lapnyomda. Budapest. INDEX: 25 064 Terjeszti a Magyar Posta. EJő- űzethető bármely postahivatalnál, i kézbesítőknél, a posta hírlap életeiben és a Posta Központi űrlap Irodánál (Bp.. V., József nádor tér 1. sz.). Előfizetési du 1 hónapra 20 forint.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents