Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-23 / 297. szám
1969. DECEMBER 23., KEDD 3 „Szívvel - és munkaidő után..." Harmadszor is KISZ-iitkár — Szakolczay élvtársat kieresem — igyekszem túlikiabáLrű az őrlőüzem zúgását. — Pesta! — szól be a nyitott műhelyaj.tón egy munkás. A hívásra jó ötvenes, barázdált arcú szaki jön elő. — Szakolczay vagyak — közli barátságosan. — A ... KlSZ-ititkár? — hebegem. — Na, nem. Az apia. Mindjárt szólóik a fiamnak... Én persze nem tudtam, hogy apa is fia is itt dolgozik a ze- begónyi Ásványbányában. Az apa tizenöt, a fia hat éve. Ifjabb Szakolczay innen ment katonai szolgálatra, ide tért vissza, és Káló Alsó Béla üzemvezető szerint „ő az egyik legjobb villanyszerelő az üzemben”. Púder gyár; így nevezi a néphumor az Országos Érces Ásványbánya Dunántúli Művei zebegényi üzemét. A becenév onnan ered, hogy a helyszínen bányászott ásványi anyagokat itt őrlik porrá is: barítot az olaj- és festékipar- nak, kálciumkarbonátot a vegyiparnak, ezenkívül bérőrlést is vállalnak. — Az ásványbányászat és -őrlés nehéz munka. Egész embert kíván. A mi dolgo- pedig ilyen emberek — Jgezl le határozottan az üzemvezető. — köztük is nagy becsülete van a két Szakol- czaynaík. Az apa gépkocsivezető. most kapta meg másodszor a plakettet a balesetmentes százezer kilométerért; a fiút most választottált meg harmadszor üzemi KISZ-titkárnak. Szerény, tiszteiettud ó fiú. Szakmájában pontos, megbízható, mozgalmi munkáját szívvel — és jórészt munkaidő után végzi. Nekem elhiheti, ez a, fiú egyformán megérdemli a fiatalok bizalmát és a fölöt- tesei megbecsülését. Szívesen elhiszem. A beszélgetést a pártirodán folytatjuk, a KISZ-titkárral. — Úgy tudom, az üzem dolgozói nem mind helybeliek. Sokan járnak ide Márianoszt- ráról, Verőcéről, Szobról, Ipolydamásdról is. A munka három műszakban folyik. Gondolom. nem könnyű a K1SZ- vezetőség dolga ... — Nem könnyű, de nem is olyan nehéz, mint gondolná — állítja Szakolczay István —: a gazdasági vezetőktől sok segítséget kapunk. Káló elvtárs ugyan „kinőtt” már a KISZ- korosztályból, de érdeklődése, vitalitása vetekszik a fiatalokéval. Helyettese, Ferenci Ferenc üzemmérnök nemcsak az üzemi pártvezatőségnek és a járási párt-végrehajtóbizottságnak tagja, hanem KISZalapszerv ezetünkn ek is. Sok egyéb mellett ez is garantálja a jó kapcsolatot a KISZ- és a pártszervezet között. Példákat sorol, szavai bizonyítására. öt év alatt, a KISZ- szervezat megalakulása óta hat kommunistát neveltek a pártnak; háromnak közülük a KISZ volt az ajánlója. A szakszervezettel nemcsak a mozgalmi munkában működnek együtt, de közösein rendezik az országjáró kirándulásokat, a bányásznapi, a május elsejei, a november hetedikéi ünnepségeket. Az adminisztratív dolgozókat kivéve, valamennyi KISZ-es tagja a kilenc szocialista brigád egyikének. Természetesen, a KISZ-isták épp úgy otthon érzik magukat a szocialista brigádok Duna- parti horgásztan yá j án, mint az idősebb dolgozók. — Ez a jó értelemben vett összefonódás az üzem egész életében megnyilvánul — folytatja a KlSZ-titkár. — A 22 KISZ-tagnak nem szerveztünk külön oktatást; egyrészűk a pártoktatásban vesz részt, a többiek a szakszervezet politikai iskolájára járnak. Klubdélutánjainkra az üzemvezetőség biztosít autóbuszt, az oda- visszautazáshoz. Az üzemben működő MHSZ-lövészklub legaktívabb tagjai a KISZ-is- ták. Ez az aktivitás nemcsak az MNK járási, vagy a felszabadulási lövészversenyek alkalmával nyilvánul meg, hanem a lőtér felújítására szervezett társadalmi munkában |i* i Apropó, társadalmi munka! Az ember azt hinné, hogy a nehéz fizikai munkásokat — akik ráadásul három-négy községgel odébb laknak — lehetetlen társadalmi munkára kérni. Nem így van. Két évvel ezelőtt a KISZ-alapszervezet védnökséget vállalt a járási úttörőtábor fölött. Hetekig tartó munkával, Igazi úttörő- ptu'udi'cspmpt varázsoltak a ze- bégényi volt Diófa étteremből: átépítették a villany- és víz- vezetékhálózatot, kézilabdapályát, zuhanyozót, szeméttárolót építettek. A munkába a szocialista brigádok idősebb tagjai is „besegítettek”. Ugyan- j úgy, mint a KISZ-isták az 1 üzemi telephely parkosításába, amelyet felszabadulásunk 25. évfordulójára vállaltak az üzem dolgozói. — Nem legénybűesú lesz, — helyesbít Káló elvtárs —, hanem KlSZ-esküvő! Ki világos újesztendőig... Nyíri Éva Péter 3tin os te SsorjetiMnióba utazott A Szovjetunió kormányának meghívására Péter János külügyminiszter hétfőn hivatalos látogatásra a Szovjetunióba utazott. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Púja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese és a Külügyminisztérium több vezető munkatársa. Jelen volt F. J. Tyitov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Dr. Dimény Imre hazaérkezett Moszkvából Dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter vezetésével vasárnap hazaérkezett Moszkvából a KGST mezőgazdasági és élelmiszeripari integrációs munkacsoportjának ülésén részt vett magyar küldöttség. SZEGED KATONA j ÉS DERKOVITS j Űj képzőművészeti alkotá- I sokkal gyarapodott a szegedi 1 dómteret övsző nemzeti pan- I teon: a hazánk nagy személyi 1 ségeinek emlékét megörökítő ! szobrok, domborművek sor.á- i ban elhelyezték és vasárnap | délelőtt ünnepélyesen leleplez- ! ték Katona József és Derkovits j Gyula mellszobrát, Pátzay Pál. \ illetve Mikus Sándor szob- ■ rászművészek alkotását. Ymomikoh 25 éve mhi — Eknondtad, hogy rövidesen „bekötik a fejed?” — kérdi, félszemmel a KlSZ-iitkár- ra kacsintva az üzemvezető. — Elsejétől a menyasszony is nálunk dolgozik, könyveli! a raktárban. Szilveszterkor aztán kettős búcsút tartunk: egyet az óévtől, egyet meg a Szakolczay Pista legénykorától. — Itt még divat a legénybúcsú? — csodálkozom. „Nyugati“ postagalambok A Magyar Postagalamb Szö- : vétség nyugati 2. kerülete, amelyhez Győr-Sopron, Vas és Veszprém megye 37 egyesületének 350 tagja tartozik, vasárnap Győrött válogató kiállítást rendezett. Az egyesület tagjai több mint 15 ezer galambjuk közül azt a százait mutatták be a szigorú zsűrinek és a nagyközönségnek, amelyek mögött már legalább 5 ezer díj kilométer van. Karácsonyi legenda Karácsony este. Előírásosan hull a hó, csillognak a kirakatok és a sietősen sürgölődő, csomagos emberek mosolyogva mondják egymásnak, hogy Bocsánat... bocsánat. Szeretem a szeretet ünnepét. Jó lenne jó lenni. Valami jót kéne tennem. De ezt azonnal kéne csinálnom, most aktuális. Hogyan is kell jónak lenni?! Mélyen ráncolt homlokkal töröm fejemet. Na várjunk csak. Ha például... Férfi és nő veszekszik a sarkon. A férfi alig áll a lábán, olyan részeg, ütésre emeli a kezét: — Adsz pénzt azonnal piára, vagy péppé verem az orrsövényedet ... En közbevetem magam és adok neki egy százast. Most jó voltam ...?! Vagy, ha- például... Rosszarcú, tagbaszakadt férfi zokog a járdaszegélyen; — Brühühü, most szabadultam a börtönből,' megöltem apámat, anyámat, áhárva vagyok ... — Na ne sírjon, jó ember — mondom —. örökbe fogadjuk a feleségemmel. Mennyei derű omlik el az arcán és én elnéző mosollyal nézem, amint egy nagy konyhakést, kaszakövet vesz elő a zsebéből és feni... feni... Hát ez így nem fog menni. Nézem az órámat... még van vagy másfél órám, hogy jó legyek, aztán egy évig lőttek. Lehorgasziott fejjel, vállamon a tehetetlenség mázsás súlyával érkeztem hasa. — Szervusz, szivecském, hol jártál ilyen sokáig. A fát már feldíszítettem, a vacsora kész és a gyerekeket alig bírom már a másik szobában tartani. — Szép a szemed ... — Tessék!? ... — Szép a szemed és szép a lelked. Takarítasz, mosol, ellátsz bennünket, hajnalban kelsz, hogy reggelit, tízórait készíts, pedig te is dolgozol. Es ami sokkal, de sokkal fontosabb, mindig derűs vagy, meleg otthont adsz. Én csak morogni tudok, kiszolgáltatom magam, későn járok haza és látod, most sem jutott eszembe, hogy egy szál virágot hozzak neked. Sok-sok éve zsarolom ki a jóságodat és nem Szilágyi János tábornok és Provics Ilona járási első titkár a párt koszorúját helyezik el. nyújtok érte semmit. .. Mitől vagy te olyan jó...?! — Drágám .. . drága kis szívem ... nem vagyok én jó ... Te vagy a jó ... Dolgozol ránk, eltartasz bennünket, ha csak kelkáposztafőzelékre jut, nem morogsz jobban, néha megfogod a kezem, nem mondasz semmit, de attól olyan jó meleg lesz valahol a lelkem körül. Két szép gyerekünk van, rendesek, tisztességesek, a kettőnk vére. Sok bajunk, gondunk van, mint mindenkinek. Hogy szótlan vagy, elgondolkodó és néha morogsz? Nekünk morogsz... Te a szeretet hárfáján a basszus akkordokat kedveled, azt is dúrbán ... De nekem és a gyerekeknek is jó a fülünk. Abszolút hallásunk van... A gyertyák lassan csonkig égnek. A fa színes derűje, a fenyvesek illata árad szét a szobában. Valami egyetemes jót kellett volna tennem ... Például... De, alighanem, arra már csak jövő karácsonyra kerülhet sor. Deák Gusztáv (Folytatás az 1. oldalról.) a magyar partizánok. A mai napon róluk is emlékezünk, amikor a Görgey-zászlóalj emlékezetére rendezett kiállítás megnyílik, s kegyeletes emlékezéssel megkoszorúzzuk a szovjet és a magyar partizánok sírját. Nemrégiben egyik szép cikkében Cseres Tibor, a kitűnő író úgy emlékezett a görgeyistákra, mint az „elfelejtett zászlóaljra”. Remélőm, a napfényre kerülő dokumentumok segítségével, az életben maradt kortársak segítségével, történetük a maga valójában, megelevenedik, hiszen megérdemlik a nemzet megbecsülését, őszinte szere- tetét. Hősi halottaík közt megtaláljuk akkori fiatalságunk színe-javát — hadd idézzem fel emlékezetüket, hadd olvassam fel fájó szívvel nevüket: Baumann István DevecseriÍMSzlá dr. Elek Péter Frommer Tibor Fölkér Ferenc Fiilöp József Gábor Pál Gonda László Gipsz József György Tamás Hertelendy János Holló András Imecs József Káldor György Kisfaludy Miklós Kiss Dávid Kolb Ferenc Komlós György Kreutz Róbert Marton Iván \ Pichler Pál Szepessy Zoltán Szijjártó Lajos Tövisi Géza Vass Ferenc Varró András Volena Kocor Imre Ez a beszéd a halottak nevét sorolta fel, talán nem is mindét, de a Görgey-zászlóalj teljes története még írójára, történészére vár. Nem személyi kiemelkedés, nem valami hiúság kedvéért. A lényeg az, hogy a magyar ellenállás egyetlen értékes, egyetlen igaz eseménye ne merüljön feledésbe — a szocialista nemzet történetének is eleven része az. Azért se, mert tanulságos történet ez — túlzás né!kül mondhatom, hogy része a magyar népfront, a szocialista nemzeti összefogás előfutárainak. Munkás, paraszt ifjak, értelmiségiek — sokszor ellentétes ideológiák hívei fognak itt össze a közös cél: a magyar nép felszabadításáért, a hitleristák ellen. Eleinte még zavaros a képlet, sokan ma meg se értenék, hogyan is foghattak össze a KIMSZ tagjai, a Somogyi Miklós vezette ta- nonciskolások, meg a Győrffy kollégisták, Eötvös kollégisták, s a Magyar Ifjúság Szabadság Frontja nevet viselő csoport, teszem azt a Szabad Elet diákmozgalommal — mikor éles ideológiai vitáik voltak, akkor is, később is. Ma sokan el se hinnék, hogy a Teleki Pál munkaközösségben — közülüs is többen kerültek a Görgey- zászlóaljba, mint Elek Péter is, aki Telekinek tanítványa volt — a parasztromantika és a szocialista, kommunista elveket valló fiatalok vitáztak egymással, s harcolnak együtt. S az is külön 'magyarázatot igényelne, hogy ez a Görgey- zászlóalj hogyan is került kapcsolatba a hírhedt Prónayszabadító Vörös Hadsereg katonái, hősi halottai mellett —, hogy hazánkban az élet kivirágzóit: a jövendőt ajándékozták nekünk, fiatal életük árán. A legnagyobbat adták, Nazarov gárdakapitány dr. Csohány Endrével, zászlóalj egykori parancsnokával. Görgeykülönítménnyel, miért bújtak meg ez átkozott név védelmében: illegális akciójuk éppen így tudott hatásos harcot vívni a magyar hitleristák, a német megszállók ellen. Aki nem ismerte a negyvenes évek első felének forrongó korszakát, aki nem ismeri annak a korszaknak ellentmondásokat teremtő és feloldó kusza szövevényét — az bizony eltévedhet itt. Aki nem érti, hogy mit jelent Radnóti versében a lázadó szél üzenete, a piros pipacs jelképe, az bizony eltévedhet a Görgey-zászlóalj történetében is. Pedig bízvást, becsülettel elmondhatjuk, hogy e fiataloknak, javarészük alig volt 18—20 esztendős, küzdelme, illegális szervezkedése, majd itt e tájon vívott harcaik a magyar ellenállás büszke lapjaira valók. Eszméletük az akkor! forrongó, kétségbeesett magyar világban alakult ki. A népi írók, illegális kommunista füzetek, röplapok nevelték őket, s mindenekelőtt a lángba borult világ, s a féltett, lángoktól övezett kis haza megcsúfolt állapota. Ez a magyar valóság állította őket szembe a hitleriz- mussal és sokszor talán bizonytalanul, mai tudásuk számára zavarosan fejtegették nézeteiket azokban az esti, éjszakai vitákban, ami a társaságot összeforrasztotta,' ez igaz. Mégis, tiszta volt a lelkiismeretük, tiszta volt a szándékuk és a cél, amiért szövetkeztek, amiért fegyvert fogtak, s vállalták az üldöztetést, vállalták a halált is. Mi mondjuk a hősi halált, akkor az nékik éjszakai, erdei utakon való felderítést jelentett, rettegő, s mégis oly bátor szívvel vállalt harcot, fárasztó menetelést, sáros utakat, s hirtelen gonosz halált. Bizony, nem egyszer reménytelen, s árba hulló halált. A győzelem, a „megvirrad míg valaha” tudta nélküli halált. Mi tudjuk már, jóit. tudjuk, hogy áldozatuk, hősi haláluk nem volt hiábavaló. Részük van nékik is abban — a felamit egy ember adhat társaiért, hazájáért. Jó, hogy az életbenmaradot- tak együtt emlékeznek Vá- mosmikoia népével az elcsitult harcokra, a hősi halottakra, s az eltelt 25 év kemény munkájára, eredményeire. Nem könnyen jutottunk idáig, nehéz, meredek volt az út, tévedtünk, hibáztunk is, valami olcsó elégedettségre nincs okunk. De jogunk van arra, hogy felemeljük fejünket, ha szembenézünk az elmúlt évtizedekkel, nem kell gyáván lesunynunk, vállalhatjuk tetteinket, munkánkat, s harcainkat is. Nehéz, vallató idő volt, sokszor kegyetlen, de a hitlerista Európa mocskoló évéiből úgy emeltük ki hazánkat, hogy ma már nem kell szégyenkeznünk a világ népei előtt, nem vagyunk magárait agy ott,l bármikor megzsarolható, megalázható nép. öntudata, jó ereje, bátorsága van népünknek, nem mondotta hiába Bajcsy-Zsilins'zky: „Legyen a magyar nép gerinces!”, s hogy így lett, így lehetett, abban része volt a halott görgeykstoknak, s mondjuk meg, része van az élők jó munkájának is. így ünnepelhetjük tiszta szívvel felszabadulásunk évfordulóját, így emlékezhetünk halott barátainkra, immár örökké fiatal társainkra — fejezte be ünnepi beszédét Ortutcy elvtárs. Ezután Nazarov elvtárs, utána Szabellai János, a szlovákiai lévai járás küldötte köszöntötte a 25 éve szabad Vámosmikola népét. A kultúrműsor után a párt és társadalmi szervek képviselői a szovjet hősök és a rr.á- gyar partizánok sírjánál elhelyezték a kegyelet koszorúit. A déli órákban a községi pártház falán emléktáblát lepleztek le, majd az érdeklődő közönség a Görgey-partizán- zászlóalj anyagából rendezett emlékkiállítást tekintette meg. Szöveg: Suha Foto: Gábor
