Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-03 / 280. szám

25 EV KRÓNIKÁJÁBÓL: A Forte-gyár negyedszázada Dunakanyar íotcklub felvétele A felszabadulást megelőző, izgalmas na­pok legdrámaibb eseménye 1944. december ötödikén következett be: e napon esett át Vác a nagyarányú bombázáson. Délután két óra tájban angolszász repülők jelentek meg a város felett és bombaszőnyeg hullott a déli városrészre. Fő célpont a Kodak-gyár volt. 49 bomba esett a telepre és öt ember vesz­tette életét: Hlatlti Miklós, Ulrich István, Sztronk József, Lukács Sándor és Potondi Margit. 1946-ban a Kodak Ltd-től a Magyar Hi­telbank vette meg az üzemet. A károkat helyreállították. A gyár állami kezelésbe ke­rült és a termelés megindult. 1951: Új filmüzemmel bővül. Kapacitása évi 550 ezer négyzetméterre növekszik. 1954. A papíremulzió öntőfolyosóját átalakítják. Eredmény: a termés megkétszereződik. 1963: Két és félmillió négyzetméter a termelés s a létszám 746 dolgozó. 1969: A munkások és alkalmazottak létszáma 1360 főre emelkedik. Vác fotokémiai üzeme a nemzetközi rang­listán előkelő helyet foglal el a fotoüzemek között. Piacai: India, Dél-Amerika, EAK, Skandinávia, Dánia, Hollandia, Törökország, Jugoszlávia, Pakisztán stb. Az államosítás után Kiszel István, Kovács Béla, Darvas László vezeti a gyárat, az utób­bi évtizedben dr. Lenyó László igazgató ide­jében fejeződött be a hatalmas konstrukció, és ma már a Forte valóban világhírű ma­gyar üzem. (míves) Születeti: 1944 december 8-án — Neve? Alapkőletétel , UAPLO II ^ _r r -'i-äagasBseai ^ i_ j»j _ _ _ ___ A PEST MEGYtl HÍRLAP K 0 l Ö N KI A O í S A VHI ÉVFOLYAM, 280. SZÁM 1969. DECEMBER 3., SZERDA s í I»ti. i r/i;.if a röt.nsTt a tea Félszázezer egy sorozatban Mikor nyílik a kalapüzlet? — Szatmári Béláné, Vársze­gi Mária. — Született? — Vácott ezerkilencszáz ... Hát... Ezt meg kell írnia?! Persze, hiszen nem véletlenül kérdez engem, szóval 1944. de­cember 8-án. — Munkahelye? — A rendőrkapitányságon dolgozom, mint csoportvezető. — Tudja azt, hogy — az anyakönyv szerint — az egyet­len váci, aki egyidős a város felszabadulásával? — Tényleg?! Pedig úgy rém­lik, mintha tízéves koromban még többen lettünk volna... De az is lehet, hogy ők már elköltöztek a városból... — Érez valami különöset? — Hát persze! Olyan fur­csa, hogy pont ón, és pont ak­kor ... Egyébként ötévenként mindig írnak rólam. — És ez baj? — Nem... De, tudja én mégiscsak nő vagyok és ha felhívják az egész város fi­gyelmét ötévenként arra, hogy idősebb lettem... És külön­ben is: én nem tehetek arról, hogy pont ezen a napon szü­lettem, azt hiszem inkább édesanyámról kellene írni. — Ha már így történt mégis, VAROSUNK FELSZABA­DULÁSÁNAK 25. ÉVFORDU­LÓJÁRA nagyszabású ünnep­ségsorozattal készül. Ennek volt nyitánya a Musica Huma­na kamarazenekar pénteki hangversenye. Huszonöt esztendővel ezelőtt másféle „zene” ébresztette a váciakat: a háború romboló­pusztító harsogása. Nyomában azonban a béke járt, a mun­kás hétköznapok, országépítő, népet nevelő évek időszaka. Felszabadulásunk negyed- százados évfordulóját ünneplő városunk nem kezdhette volna szimbolikusabban az ünnepsé­geket, mint az emberi, ember­hez méltó, emberies zene: a musica humana felcsendítésé- vel. Háború és béke, kegyetlen­ség és emberiesség, borzalom és derű — a pénteki hangver­senyt adó kamarazenekar ne­ve kapcsán sokkal közvetle­nebb szimbólumrendszert is felfejthetünk. Kik alkotják a zenekart? mondja el, mikor volt a leg­boldogabb a 25 esztendő alatt? — Hat éve, amikor‘férjhez mentem, és ezzel egy időben kaptunk egy két szoba össz­komfortos lakást... — Hol ünnepli a születés, napját? — Hajdúszoboszlón, ugyanis szabadságra megyek ... M. S. KI5Z-ÜLÉS A KISZ Váci Járási Bizott­sága hétfőn ülést tartott. Meghatározták a december tizcdiki küldöttértekezlet fel­adatait, és a közeljövő teen­dőit. Az indokolatlanul megszün­tetett „Halló, fiúk! — Halló, lányok!” című népszerű tv- műsor közkedvelt szereplője volt Sándor György. Egyéni humora, ízes stílusa közis­mert; már nevének említése­kor mosolyra húzódnak a szájak. Annak az állami zeneiskolá­nak fiatal tanárai, amely isko­la csak a felszabadulás után nyílt meg városunkban; amelynek épületét most eme­lik egyik patinás terünkön; amelynek tanárai a felszaba­dult ország legmagasabb fokú zenei iskoláján szerezték képe­sítésüket, mélyítették olyan- fokon tudásukat, fejlesztették művészi tehetségüket, hogy igényes műsorral fellépő zene­karukat megalakítsák. ÉS KIK ÜLTEK A NÉZŐ­TÉREN? örömmel írom le: a megszökött hangversenyláto- gatókon kívül sok-sok fiatal, akik mind kapcsolatban van­nak a muzsikával, énekelnek vagy hangszeres Zenét tanul­nak. A Kodály Zoltán által megálmodott éneklő ifjúság városunkban is bontogatja A december 3-1 ünnepélyes alapkőletétellel kezdődik meg az Elhurcoltak terén az első középmagas lakóépület építé­se. Az ünnepség szerdán dél­előtt tíz órakor kezdődik. Négy keddi fogadóóra December másodikán. dr. Vida Gyula vb-etnök tartott délelőtt fogadóórát a járási tanácson. December 9-én, Jó- zsa Kálmán elnökhelyettes; 16-án dr. Bubenka László tit­kár és december 23-án Krima János elnöhelyettes tart foga­dóórát reggel 8-<tól déli 12 óráig. A népszerű humoristát ma a pedagógus-klubban üdvözöl­hetjük. A délután öt órakor kezdődő vidám műsor fő att­rakciója lesz. Közreműködik még a Géza király téri gim­názium irodalmi színpada. szárnyát. Általános iskolai ze­neoktatásunk, a zeneiskola eredményes működése, váro­sunk nagy hagyományú és megújuló kóruskultúrája nyo­mán új hangversenyközönség nőtt fel Vácott. Ez az új közönség már értő füllel hallgatta a Musica Hu­mana kamarazenekar remek hangversenyét. A váci zenei hetek nyitókoncertjén hallot­tam utoljára a zenekart. Az akkor is ígéretes társaságból pár hónap alatt valóban együt - tes kovácsolódott össze, amely szerencsés szólamelosztásban, egységes hangzású, tömören zengő, szép hangszínű kamara­zenét szólaltatott meg. Műsoruk rendkívül igényes volt. A barokk zene kiváló' olasz és német mestereinek művéből válogatott négy szám egyaránt próbára tette a kon­A Budapesti őszi Vásáron épp úgy, mint a májusi Nem­zetközi Vásáron láttam a Bu­dapesti Sapka-Kalap Ktsz ki­állítását, de akkor még nem tudtam, hogy részlege van Vácott is. Szokatlan helyen található a kis fekete alapú aranybetűs üvegtábla, a-mely szerényen, alig észrevehetően jelzi, hogy a fegyveres erők klub­jában a Sapka-Kalap Ktsz váci részlege is otthbnt ka­pott. Szokatlan kissé, hogy egy klub megosztja hajlékát egy ipari létesítménnyel, de itt kézenfekvő a magyarázat: ezt a részleget a klub támogatásá­val a fegyveres testületek tagjainak feleségei részére ál­lították fel. Ez a testület vi­selte a tatarozás, a berende­zés terhét, és a szövetkezel gépeit már fehérre meszelt, fénycsővel világított falak közé szállították. A húsz nőből álló jól ösz- szerázódott kollektívát Laka­tos Gyuláné részlegvezető irá­nyítja, vele beszélgetek az eredményekről, problémák­ról, tervekről. — A varroda a legkülönfé­lébb sapkák készítésével fog­lalkozik, a „popey” sapkától a tankosok barna sapkájáig. Nem kis tételekről van szó, hiszen egy-egy sorozatban sokszor ötven-hatvanezer da­rabot is elkészítünk folytató­lagosan. Jelenleg.a honvédség téli melegsapkáit varmán-k, de a mai nappal egy kis akadály keletkezett, de a további munkánkat ez nem befolyá­solja. Az ipar ugyanis a mű­szőrmét, amellyel a sapkák homlok- és fültakaró szár­nyát borítjuk, nem szállítja elég folyamatosan, és most elfogyott. Holnap emiatt más munkát kezdünk el. — A részleg dolgozói vég­zett szakmunkások? — Vannak itt olyanok is, akik a varrógéppel csak itt ismerkedtek meg. Varrni, il­letve sapkát készíteni az elő­re kiszabott darabokból, szin­tén itt tanultak meg. Ez is a klub érdeme. — A kereset? Ezer forinttól, kétezer forintig terjed a kereset, de átlag 1300—1490 forint. A fiatalabbak jobban bírják a motoros varrógépek tempó­ját és természetesen a kere­setük is több. — A szövetkezet központja certmester-primáriust, Erdé­lyi Sándort és az együttes minden tagját. Erdélyi fiatalos lendületű, a lírai szépségekre éppen úgy, minit a kemény szólórészekre fogékony hege­dűjátéka magában is élmény­számba ment. Kitűnően rímelt rá a vonósok összehangolt já­téka, a három pianista egy­aránt példásan közösségi mu­zsikálása. Kár, hogy az est második részében, Bach egyébként is népszerű H-moll ouverture-jében közreműködő Marton Klára indiszponáltsága miatt csak egyes tételekben csillogtatta kétségtelen tehet­ségét AZ ELŐADOTT MÜVEK — Corelli, Vivaldi, Händel és J. S. Bach egy-egy alkotása — egy­séges műsorpoli tikára vallóan hirdették a fenséges derűt, a méltóságteljes emberiességet. A zene hangján vallottak az örömről, és így méltó módon váltak nyitányává a felszaba- ! dúlt város ünnepi emlékezé­seinek. Végh Ferenc mennyire találja ■ sikerültnek a váci részleget? — Nem bánta , meg, hogy két évvel ezelőtt engedett a kérésnek. Nem rajta múlik, hogy a váci kalapszalon, vagy üzletiesebben kalapbolt még nem nyílt meg. Pedig a váro­si pártbizottság épp úgy, mint a városi tanács támogatja ügyünket, de helyiség híján várni kell. ■ — Mégis, a távlat? — Ha a Rókus kápolna­Az Alagi Állami Gazdaság irodájában Mátyás Sándorné párttitkárral beszélgettem. Egyik téma a másikat váltot­ta, közben egy név ismételten elhangzott. Felfigyeltem: Balaj Mihály, akit csak „örökmoz- gó”-nak ismernek itt. Később, amikor mellettünk ült már ő is, igazat adtam másoknak. Balaj Mihály öt­venhat éves, de egy napja ta­lán egy fiatalember teljes he­ti munkájával felér. Huszonöt éve párttag — kér­tem, hogy erről beszéljen. — Huszonöt éve? — csodál­kozik ő maga is — higyje el, furcsának tűnik, hogy ennyi év elszaladt már. Messzire sza­kadtam ' szőkébb hazámtól,” Mezőtúrtól, de mindenütt ott­hon éreztem magamat. Hogy mivel kezdődött? — gondolko­dik keveset. — A felszabaduláskor azon­nal beléptem az új magyar hadseregbe Debrecenben, ugyanakkor lettem párttag is. Nagyon nehéz Iskola volt ez, de már edzett voltam, hiszen szegény vasutas gyerekből let­tem mezőgazdásszá, és csak úgy mellékesen, , vasesztergá­lyos szakmát is tanultam, Mégis mennyit kínlódtam, amikor katonai szolgálatom után, 1949-ben az állami gaz­daságok életrehívásában bá­báskodtam ... Ha ifjúságom visszatérne, és újra ott kellene kezdenem, talán nem is mer­ném vállalni! Az alsótekeresi gazdaság 15 ezer holdján tíz pár lovat 'kezdtük a művelést, ami nemcsak az iskolában ta­nultakkal, de a józan ésszel is ellenkezett. Igaz, mindez párt­munka is volt, és azt akkori­ban ‘mindig teljes erővel vé­geztük. És ebben az erőben igazi motor az emberek szíve volt, azoké, akikben soha nem csalódtam. — Eltelhet úgy egy élet, hogy az emberekben nem csa­lódunk? — kérdem Balaj Mi- hálytól. — Az enyém igen. Igaz, ha valami elkeserített, mindig ta­láltam valahait, amin keresz­tül levezettem a rosszat. Fia­talabb koromban sportoltam, ma pedig, ha éppen vigaszra szorulok, ott a zene. Hegedű, cselló, zongora — és ne neves­sen ki! — én az örökmozgó: órákig elücsörgök a pecabot mellett is! Mosolygunk mindhárman, mert biz’ isten ezt nem igen tudom elképzelni. Hiszen most is félórás körtelefon után tudtuk megtalálni őt. a régi párttagot, akit az értékesítés nagyon fontos feladatával bíz­tak meg. — Igen, az állami gazdaság — tér vissza • beszélgetésünk kezdetére. — Ha ma megnézi az aligai gazdaságot, azt a gyönyörű szőlőt és gyümöl­csöst, 'hihetetlennek is tűnik, hogy miből és mivé fejlődött tizenhét év alatt. De Aligának kertben a nagyáruház föl­épül, úgy a Széchenyi utcában több üzlethelyiség szabadul fel. Akkor egy üzlettel lesz gazdagabb a város, amely Vác kalapvásárlási, de főként a vidékiek hagyományos férfi - kalap igényeit gazdagon ki­elégítheti. A gombából fröcsögve fúj ki a kávé, az ebédidő kezdő­dik, megállnak a zakatoló varrógépek. Harmos Jenő már több. mint öt éve, azóta vagyok Alagon ... A pártmun­ka? Huszonöt év alatt sok mindent végeztem. Ahogy mondják: az aprómunkát. Iparkodtam és úgy érzem, nem kell szégyenkeznem semmiért sem. Most éppen szeminárium­bizalmi vagyok. Ezt nagyon szeretem, mert szemmel lát­ható, az eredmény, ha az em­ber teljes erővel végzi felada­tát... Ha adtam valamit a pártnak, önmagámnak is ad­tam, és ha megbecsültek, az a pártomnak is szólt... Nem tudtam többet kérdez­ni Balaj elvtárstól, mert ki­mondott mindent, ami hite egy párttagnak és ami szerint élnie kell egy igaz embernek, Csankó Lajos' A vezetés pszichológiája Az'' agrárszakemberek klub­jának váci járási _ szervezete pénteken délután három óra­kor összejövetelt tart a járási tanács kistermében. A klub­napon dr. Székely Lajos mi­nisztériumi osztályvezető be­szél a vezetés pszichológiájá­ról. Az előadást vita követi. Kimegy a divatból? Elmaradt a századik András-napi vásár Hétfőn Sárvárotl elmaradt a századik András-napi országos kirakodóvásár. A nagy hagyo­mányú Rába ipenti vásárra máskor Budapestről s csaknem az egész Dunántúlról érkeztek eladók és vásárlók. Az idei ér­dektelenség csak részben ma­gyarázható a kedvezőtlen idő­vel: szakemberek szerint in­kább arról van szó, hogy las­san kimennek a divatból az ilyen vásárok. A Magyar Hajó- és Darugyár VÁCI GYÁREGYSÉGE (Vác, Derecske! dűlő) FELVÉTELRE KERES gépészmérnököket I 4-1 órás munkahét. Útiköltség-térítés. Jelentkezni lehet a gyáregység személyzeti osztályán. (Tel.: 223). Zene és humanitás /I Musica Humana kamarazenekar hangversenye A képernyőről ismerjük... Nagyon nehéz iskola volt... NEGYEDSZÁZADA A PÁRT KATONÁJA r 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents